Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.

ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 143 mosolyt ez letörölte az ajkakról, s mintha a parfümírozott levegőn keresztülsivított volna az orosz puszták szele. Oroszországban, a nagy Oroszországban éreztem maga­mat. ...lekonyítva fejemet éreztem az erőteljes nagy nép hatalmát, ennyi erő, ennyi primitív bájjal szemben nem tehettem egyebet. Az övék a jövő!" Liszt Ferenc magyar zeneszerző, de nem (illetve éle­tének csak töredékes részében) magyarországi - Gustav Mahler viszont osztrák, aki részben magyarországi is. (Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy Mahler 1888-tól 1891- ig a budapesti Operaház igazgatója és karnagya.) Ami e paradoxon mellett jelen esetben még összeköti őket, az az, hogy Justh nem a művészetükről, hanem csak embe­ri magatartásukról alkotott vagy közvetített véleményt. Előrebocsátva a lényeget: Lisztről emberileg pozitíve pél­daszerű - Mahlerről pedig mint ellenszenves vezetői ha­bitusról emlékezve meg. Justh valódi személyes kapcso­latba korának jelentős komponistái közül csupán Hubay Jenővel került. Azzal a Hubayval, aki már egyszerre volt magyar (eredeti Huber neve ellenére), és magyarorszá­gi is - bár hosszú évekig tanult Berlinben, tanárkodott Brüsszelben és tartózkodott Párizsban. Félreértés ne essék: Justh Lisztet nem Mahlerrel, hanem Munkácsyval állította szembe, pontosabban a hi­vatalos Magyarország kettőjükkel kapcsolatos álláspont­jának különbözőségét. Továbbmenve: Liszt magatartása általában a cselekvő, az érdemi hazafiság alternatívája a felszínes, a retorikus „hazafiúsággal" szemben. „Liszt pár milliót adott hazájának, folytonosan segítette hazafiait, szellemével a magyar ember nívóját a lehető magasra tette a külföldön, s mindennél többet tett azáltal, hogy dacára társadalmi félszegségeinknek, évente Pesten töltött pár hó­napot - s nem találták őt elég magyarnak arra, hogy ham­vait hazaszállítsák. Persze, nem tudott magyarul. Mindeh­hez nem kell kommentár" - írta 1888. január 27-én."

Next