Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.
ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 143 mosolyt ez letörölte az ajkakról, s mintha a parfümírozott levegőn keresztülsivított volna az orosz puszták szele. Oroszországban, a nagy Oroszországban éreztem magamat. ...lekonyítva fejemet éreztem az erőteljes nagy nép hatalmát, ennyi erő, ennyi primitív bájjal szemben nem tehettem egyebet. Az övék a jövő!" Liszt Ferenc magyar zeneszerző, de nem (illetve életének csak töredékes részében) magyarországi - Gustav Mahler viszont osztrák, aki részben magyarországi is. (Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy Mahler 1888-tól 1891- ig a budapesti Operaház igazgatója és karnagya.) Ami e paradoxon mellett jelen esetben még összeköti őket, az az, hogy Justh nem a művészetükről, hanem csak emberi magatartásukról alkotott vagy közvetített véleményt. Előrebocsátva a lényeget: Lisztről emberileg pozitíve példaszerű - Mahlerről pedig mint ellenszenves vezetői habitusról emlékezve meg. Justh valódi személyes kapcsolatba korának jelentős komponistái közül csupán Hubay Jenővel került. Azzal a Hubayval, aki már egyszerre volt magyar (eredeti Huber neve ellenére), és magyarországi is - bár hosszú évekig tanult Berlinben, tanárkodott Brüsszelben és tartózkodott Párizsban. Félreértés ne essék: Justh Lisztet nem Mahlerrel, hanem Munkácsyval állította szembe, pontosabban a hivatalos Magyarország kettőjükkel kapcsolatos álláspontjának különbözőségét. Továbbmenve: Liszt magatartása általában a cselekvő, az érdemi hazafiság alternatívája a felszínes, a retorikus „hazafiúsággal" szemben. „Liszt pár milliót adott hazájának, folytonosan segítette hazafiait, szellemével a magyar ember nívóját a lehető magasra tette a külföldön, s mindennél többet tett azáltal, hogy dacára társadalmi félszegségeinknek, évente Pesten töltött pár hónapot - s nem találták őt elég magyarnak arra, hogy hamvait hazaszállítsák. Persze, nem tudott magyarul. Mindehhez nem kell kommentár" - írta 1888. január 27-én."