Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikai koronatanúja - 150 éve született Justh Zsigmond II.
ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 119 kontrasztokba feszülő, már-már kísérteties világa milyen megrendítő hatást képes gyakorolni egy érzékeny lelki alkatra. Különösen egy tragikára, aki magamagát is viszontláthatta Ophélia szobrában. Antokolszkij műtermének fény-árnyék viszonyaiban „mintha mind e szobrok megmozdultak volna, s mind elmondva az eszmét, amelyet kifejeznek, felénk közelednének, mind, mind". Melyek azok az „egymásnak feszülő kontrasztok", amelyek két részre osztják, vagy inkább kétpólusúvá teszik Antokolszkij képzőművészetét? Az egyik oszlopba írandó a realizmus, a lehetséges és természetes, a primitívség és az egyszerűség (a szó kora reneszánsz, tehát Raffaello előtti értelmében) - a másik oszlopba viszont a miszticizmus, a lehetetlen és a természetfölötti, a túlrafináltság és a bonyolultság (a szónak századvégi, dekadens jelentésében). S mindezt még megtetézi a sok Krisztus és ördög, az utóbbiak között a híres Mefisztóval. Modelljéül mindazok Justh Zsigmondot mondták (az érintett cáfolata ellenére), akik a szobrot és az írót is ismerték. A tematikai törésvonal az oroszok és az európaiak között mutatkozik. Az előbbiek egyrészt cárok (Rettegett Iván, I. Péter), másrészt művészek (Turgenyev, Sztaszov), az utóbbiak jórészt gondolkodók (Szókratész, Spinoza). Antokolszkij ars poeticája szerint meg kell örökítenie „az eszme mártírjait, az emberiség barátait, a jobb jövő harcosait". Ez volt ő, a 19. század orosz szobrászatának legkiemelkedőbb mestere, akinek művészete Justh szerint (egy héttel a közös atelier-vizit előtt) olyannyira analóg a nagy Sarah színpadi játékával. Ezt ma már nehéz megítélni, de az elmondható, hogy Antokolszkij munkássága - az orosz nemzeti történelemhez és kultúrához kötődő fele bizonyosan - rokonságban áll a peredvizsnyikek és Repin fémjelezte orosz festők mozgalmával. (Ehhez képest Antokolszkij nagyobb elismerést érdemelne: akkoriban a hazája, manapság a nagyvilág részéről.)