Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikai koronatanúja - 150 éve született Justh Zsigmond II.

126 MAGYAR SZEMLE, 2014.1-2. SZÁM megvételre, mint egy szarkát - egy piciny, elég jól festett vázlatocskát. ... Pedig 2000 Ft-ért 15-20 olyan vázlatot le­hetett volna megvenni, hogy összecsoportosítva a Magyar Nemzeti Múzeum egyik örökbecsű gyűjteményét képezte volna. Mert e vázlatok Mészöly legjobb dolgai, közvetlen­ség, minden stilizáció nélküli igazság (mily ritka manap­ság ez!), mély érzés jellemzik e kis mesterműveket." Justh már párizsi naplójában rögzítette, hogy a két legjelesebb kortárs magyar festőművésznek Mednyánsz­­ky Lászlót és Feszty Árpádot tartja (mellesleg mindkettő­jükhöz rokoni vagy baráti szálak fűzték). Mednyánszky egyik unokatestvére volt, aki az ő szemében „a modern Szókratész", „a legmélyebb magyar művész" és „egyike a legzseniálisabb különcöknek", így méltatta Justh „a jó Medit" 1889. május 7-én, akinek mélyen a lelkébe látott. „Milyen űrrel van ez az ember szemben! Pedig egy egész világot elárasztó érzéssel van tele a szíve. Egyike azok­nak, kik valóban rá vannak a művészetre szorulva!" - jel­lemezte 1889. április 10-én. Míg Mészöly a tájkép, addig Mednyánszky a portré kiemelkedő mestere a magyar művészetben. Az is má­jus 7-én történt, amikor a modell átváltozott befogadóvá. „Belépve műtermébe, meglepetve látom, hogy a régi arc­kép mellett egy újabbat festett rólam, amely éppen olyan nagyságú, de még mélyebb hangulatú. Az első portrén őszi tájkép a háttér. Ez a képe tavaszi hangulat, virágos fák hajlanak fejem fölé, az estalkony utolsó sugara meg­világítja a fehér virágokat meg homlokomat és egyik ke­zemet. Virágtenger, amely a ködbe vész, előtérben pedig én magam sötét ruhában magamba mélyedve, egyedül. [...] Mednyánszky megértett, megértett, visszaadott. Azt hiszem, e két arckép meg fog maradni, még akkor is, mi­dőn már a festő és modellje megtalálta nyugtát." Azzal a művésszel, aki tanulmányunkban befejezé­sül szerepel, visszakanyarodunk Justhnak a Jókai-házzal

Next