Magyar Szó, 1901. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1901-06-01 / 128. szám

2­128. szám. MAGYAR SZÓ Junius 1. trónra is ültették volna, mint Dózsa Györgyöt, mikor már ilyen elkeseredett hajszát indítottak ellene annak a hirde­téséért is, hogy a Karátsonyig,k. Cse­­konicsok is épp úgy lettek meggazda­godott disznókereskedőkből grófokká, a mint a Schossbergerek gazdag rőfös­­kereskedőből báróvá. Ilyen érdemekkel dicsekedhetik majd el Gyula város piaczán Bartha Miklós, a szóvirágos függetlenségi nagyság, a —r. református ember létére — kiváló ultramontán és jezsuita. A legutóbbi választáskor ugyan majd­hogy el nem bukott Bodoky Zoltán bé­kés vármegyei főjegyzővel, az akkori szabadelvű párt jelöltjével szemben s jó­formán csak néhány szótöbbségen múlt, hogy a magyar parlamentnek ez a Fre­­golija képviselői megbízólevélhez jutott. Most azonban, mivel ismételnünk kell, hogy Gyulán mindenki lelke mélyéből utálja Barthát, nagy volna a valószínű­ség, hogy, ha már I­entallert nem, de a két megosztott függetlenségi párttal szemben Bodokyt mégis megválaszta­nák. Mit akar már most Bartha Mik­lós? Bodokyt — ez egyszer bizonyos — ártalmatlanná kell tenni; az történik tehát, hogy a legutóbb elhunyt Vadnay Andornak helyébe, a megüresedett szen­tesi főispáni székbe beleültessék Békés­­vármegye mostani alispánját, Fábry Sándort s az ekkor szintén üressé váló békésvármegyei alispáni állást szépen betöltik Bodoky Zoltán főjegyzővel, aki így, természetesen, elesik attól a lehe­tőségtől, hogy képviselőjelölt legyen Bartha ellen; pártja pedig, a meglehe­tősen erős és jól szervezett gyulai sza­badelvű párt, hogy a mereven függet­lenségi Hentallerre ne legyen kénytelen szavazni — így van a számítás — Bartha Miklósnak, a maitresse-nek maitresse szoknyája köré csoportosul és Hentaller megbukik, Bartha pedig újra képviselő lesz Gyulán. Csodálnék Széll Kálmántól, hogy ő, a­ki például már azzal a passziv tényé­vel is, hogy Horánszky Nándort minden erőlködése daczára sem engedte s re­mélhetőleg ezután sem engedi beülni a belügyminiszteri székbe, jelét adta, hogy nem engedi orránál fogva vezettetni magát e sötét politikai lovasoktól, mon­dom, csodálnák Széll Kálmántól, hogy Bartha Miklóstól mégis el­engedné ká­­bíttatni magát. És, a­míg egyrészt óva intjük a miniszterelnököt, hogy szövetséges ke­zet ne nyújtson egy ilyen nemzet- és haza-ellenes politikusnak, mint Bartha Miklós, más részről nem tudjuk aján­lani a gyulaiak figyelmébe Hentaller Lajost sem, mert ő is, mint egész pártja, mikor a hatás úgy hozza magá­val, büszkén veri ugyan a mellét, hogy mennyire tiszta függetlenségi érzelmei vannak, de a mikor — egyetlen egyszer, az obstrukczió idején — alkalma lehe­tett volna rá, hogy a függetlenségi esz­méért tegyen is valami kézzel fogha­tót s állást foglaljon az önálló vám­terület mellett, akkor ő is, valamint szépen hangzó eszméket hangoztató pártja, elfelejtette az eszmét és meg­elégedett vele, hogy az 1867 óta uralkodó osztrák érdekeket szol­gáló kormányzat megmaradjon, csak­hogy a miniszterelnök neve ne 5-vel, hanem &-szel kezdődjék. Szabadelvűek ott Gyulán, sorakozza­tok és mentsétek meg legalább a sza­­badelvűséget, ha a függetlenségi eszmét a függetlenségi pártok is politikai gyer­mekeknek szóló dajkamesévé szállítot­ták le. Budapest, jan. 31. Törvény a kivándorlás ellen. Sopronvár­­megye májusi közgyűlésén állást foglalt a kiván­dorlás ellen és köriratban hívja fel a törvény a hatóságokat, hogy a képviselőházhoz feliratot intéz­zenek a kivándorlásról szóló törvény megalkotása iránt. Választási mozgalmak. A nagykaposi függet­lenségi párt tegnapelőtt népes értezletet tartott s egyhangúlag Komjáthy Béla jelenlegi képviselőt kiáltották ki jelöltnek. — Az ó-kanizsai kerület­ben az Ugron-párt Tompa Antal jelölését elejtette s Bezerédy István szabadelvűpárti képviselővel szemben dr. Patai Sándor a függetlenségi párt hi­vatalos jelöltje. — Az ó­becsei választókerületben eddig a legkomolyabb jelölt dr. Radánovits újvidéki ügyvéd, kormánypárti programmal. A néppárt jelöltje dr. Terek József. — A kovásznái kerület­ben Vécsei Artúr, az Erdélyi Erdőipar rt. központi igazgatója is fellép szabadelvű programmal. — Ipolyságon, mint tudósítónk írja, tegnapelőtt tar­totta alakuló gyűlését a vármegye szabadelvű pártja a városház nagytermében. Majláth István szabadelvűpárti elnök megnyitván a gyűlést, meg­köszöni a személyébe vetett eddigi bizalmat, de betegségére való tekintettel lemond eddig viselt állásáról és kéri a gyűlést, hogy már a tárgysor első pontját is az új elnök vezetése alatt tárgyalja. Az elnök­választás meglehetős izgalommal járt, a­mennyiben a régi szabadelvűek Bolgár Jánost, az újak Somogyi Lászlót ajánlották elnöknek. Bolgár mellett lelkes éljenzéssel tüntetett a pártgyűlés, mire Somogyi kijelentette, hogy az elnökséget nem fogadja el; erre Bolgár felállt és ő is ajánlotta, válasszák meg Somogyi Lászlót. Lits Gyula főispán­ Sághi Benő ügyvédet gondolta a szabadelvű párt elnökének, de Sághi többszöri rábeszélés után sem volt hajlandó ennek elfogadására; kéri tehát, vá­lasszák meg Somogyit. Vajda Pál, Csermák Ernő dr. erre név szerint való szavazást kérnek. Ivánka László ellenzi ezt. Bolgár erre újból felszólalt és kijelenti, hogy őt örömmel tölti el az irányában megnyilvánult bizalom, ez neki elég, többet nem akar és újból ajánlja Somogyi László megválasztá­sát. A­mire Somogyi Lászlót felkiáltással a szabad­elvű párt elnökévé választották, aki székét azon­nal elfoglalta. Most a párt szervezetének tárgyalá­sára került volna a sor, de itt annyira kiélesedtek a nézeteltérések, hogy Lits Gyula főispán, Konkoly Sándor és Ivánka, Oszkár képviselők. Vajda Pál, Bolgár János, Kudora János, Csermák Ernő dr., Sághi Benő, Herczeg Vincze, Ivánka László és Majlát István hozzászólásai után a szervezeti sza­bályt kinyomatni rendelték és a legközelebbi — június 18-án tartandó gyűlésen — fogják tárgyalni. Ezután alelnökökké Bartakovics Ágoston, Berkó István, Bolgár János és Ivánka László, jegyzőkké: Himmler Sándor dr., Barkusházy Sándor és Thu­leleplezem magát. Maga viszont kitünően tudott szavalni és énekelni. Akkor még az volt az egyetlen ábrándja, hogy színésznő lesz. De később, valamely véletlen közbe­jöttével jó családanya lett mégis ..... — Tehát kvittek vagyunk ... A mi idil­­lünk zavartalan volt egy ideig, de aztán belevegyült a politika és alaposan meg­rontotta. — A politika? — No igen. Én már nem igen emlék­szem rá, de azt hiszem, hogy most sem érteném az egészet. Elég az hozzá, hogy az én édesapám egy napon kitűzött egy zászlót a padláslyukba a következő felírás­sal: Éljen Breznóy Pál képviselőnk! Vi­szont a Pista édes­apja is kitűzött egy zászlót a következő felírással : Éljen Halassy Károly képviselőnk! Mi nagy ujjonszással néztük mind a két zászlót és legfölebb azon vetekedtünk, hogy melyik a nagyobb és a szebbik. De bezzeg édes­apáinkat bán­totta a másik zászló. Órák bosszant vesze­kedtek egymással és a mint félfüllel halot­tam, mindegyik azt akarta, hogy a másik­­húzza be a zászlaját. Ennek az lett az ered­ménye, hogy . . . A poéta közbevágott. — Bocsánat, de mivel a saját édesapjával szemben bizonyára elfogult lesz, egy darabig én folytatom a históriát . . . . Tehát az ő édesapja megharagudott, ácsokat hivatott és egy napon újra megcsináltatta a keritést, a­mely most már rideg silbak módjára­­ őrkö­dött arra, hogy össze ne kerülhessünk­. Az én édesapám roppantul dühös jett, a­mikor az uj keritést meglátta és azt kiabálta, hogy ő A faeper. Az ebéd mindvégig pompás volt és való­ságos himnusza a házias konyhának. A fiatal háziasszony jól tudta, hogy mivel örvendeztetheti meg leginkább budapesti vendégét, az elkényeztetett, magára unt és mindenekfölött ideges poétát. Nem faggatta tehát irodalomtörténeti adatokért, hogy ülve, vagy hanyattfekve szokta-e verseit írni, nem hozakodott elő az emlékkönyvével és nem zongorázott neki, hanem e helyett anyáskodó gonddal rakosgatta az ételt a poéta tányérjába és átengedte őt az olyan nagyon nélkülözött háziasság élvezetének. Ám a gazdag ebéd után egyszerű faeper került az asztalra. Szegény, ez a gyümölcs egy szerencsétlen gazdasági elméletnek lett az áldozata és mert özönével megterem akárhol, lenézik. Pedig csak közelebbről kell megnézni az epret, hogy beleszeressen az ember. Apró, gömbös szemecskéi úgy ragyognak, mintha ékkövekből volnának kifaragva és kiduzzad belőlük az illatos belső zamat. Aczélkék, rózsaszín, bíborpiros, éjfekete pompázva váltakozik benne; olyan, mintha valamennyi egy-egy törpe szőlőfürt volna. Hanem azért a vendégek meglepetve néztek a háziasszonyra, a­ki mosolyogva mentegetőzött: —: Ugy­e csodálkoannék, hoc­­ csak faepret adattam az asztalra ? De .... én kedves poéta-vendégem tud»5 lógja talán, hogy mit jelent ez. A poéta összeránczolta a szemöldökét, aztán zavartan nézett az asszonykára. — Ah ! Maga sem tudja ? No lám, milyen feledékeny. Tudják meg tehát, hogy az eperhez fűződik a mi első szerelmünk. A férj azzal a tréfás komolysággal nézett a feleségére, a­mely mögött mindig rejtőzik egy kis gyanakvás. De az asszonyka moso­lyogva csevegett tovább: — Úgy bizony ! Maga pedig ne nézzen reám olyan féltékenyen, nézze meg az ember. Hiszen a­mikor ez történt, akkor nem ismertem még magát. A vendégek könyörögni kezdtek : — Beszélje el! A férjét inkább becsukjuk addig a dolgozószobájába. — Hadd hallgassa végig ő is. Ez lesz a büntetése a kaszinói kimaradásokért. Előre kell tehát bocsájtanom, hogy a poéta és én szomszédok voltunk a Körös parton. Az ő udvarukat a mienktől csak egy rozzant deszkakerítés választotta el. De az is kidőlt, elkallódott idővel, csak a czölöpök marad­tak meg. Azok között terpeszkedett egy nagy eperfa, a­mely, mintha csak a két udvar barátkozását szimbolizálta volna, ágai­val egyaránt árnyat vetett hozzánk is, hoz­zájuk is. Az alatt szoktunk mi játszadozni szép egyetértésben. Pista akkora görög katonákat tudott rajzolni, mint egy kutágas és én nagy bámulója voltam az ő művésze­tének. Akkor még az volt az egyetlen ábrándja, hogy örég festő lesz. De később. Valamely véletlen közbejöttével poéta lett mégis . . . A poéta közbevágott: — Hohó! Ha maga leleplez engem, én is

Next