Magyar Szó, 1901. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1901-06-01 / 128. szám
2128. szám. MAGYAR SZÓ Junius 1. trónra is ültették volna, mint Dózsa Györgyöt, mikor már ilyen elkeseredett hajszát indítottak ellene annak a hirdetéséért is, hogy a Karátsonyig,k. Csekonicsok is épp úgy lettek meggazdagodott disznókereskedőkből grófokká, a mint a Schossbergerek gazdag rőföskereskedőből báróvá. Ilyen érdemekkel dicsekedhetik majd el Gyula város piaczán Bartha Miklós, a szóvirágos függetlenségi nagyság, a —r. református ember létére — kiváló ultramontán és jezsuita. A legutóbbi választáskor ugyan majdhogy el nem bukott Bodoky Zoltán békés vármegyei főjegyzővel, az akkori szabadelvű párt jelöltjével szemben s jóformán csak néhány szótöbbségen múlt, hogy a magyar parlamentnek ez a Fregolija képviselői megbízólevélhez jutott. Most azonban, mivel ismételnünk kell, hogy Gyulán mindenki lelke mélyéből utálja Barthát, nagy volna a valószínűség, hogy, ha már Ientallert nem, de a két megosztott függetlenségi párttal szemben Bodokyt mégis megválasztanák. Mit akar már most Bartha Miklós? Bodokyt — ez egyszer bizonyos — ártalmatlanná kell tenni; az történik tehát, hogy a legutóbb elhunyt Vadnay Andornak helyébe, a megüresedett szentesi főispáni székbe beleültessék Békésvármegye mostani alispánját, Fábry Sándort s az ekkor szintén üressé váló békésvármegyei alispáni állást szépen betöltik Bodoky Zoltán főjegyzővel, aki így, természetesen, elesik attól a lehetőségtől, hogy képviselőjelölt legyen Bartha ellen; pártja pedig, a meglehetősen erős és jól szervezett gyulai szabadelvű párt, hogy a mereven függetlenségi Hentallerre ne legyen kénytelen szavazni — így van a számítás — Bartha Miklósnak, a maitresse-nek maitresse szoknyája köré csoportosul és Hentaller megbukik, Bartha pedig újra képviselő lesz Gyulán. Csodálnék Széll Kálmántól, hogy ő, aki például már azzal a passziv tényével is, hogy Horánszky Nándort minden erőlködése daczára sem engedte s remélhetőleg ezután sem engedi beülni a belügyminiszteri székbe, jelét adta, hogy nem engedi orránál fogva vezettetni magát e sötét politikai lovasoktól, mondom, csodálnák Széll Kálmántól, hogy Bartha Miklóstól mégis elengedné kábíttatni magát. És, amíg egyrészt óva intjük a miniszterelnököt, hogy szövetséges kezet ne nyújtson egy ilyen nemzet- és haza-ellenes politikusnak, mint Bartha Miklós, más részről nem tudjuk ajánlani a gyulaiak figyelmébe Hentaller Lajost sem, mert ő is, mint egész pártja, mikor a hatás úgy hozza magával, büszkén veri ugyan a mellét, hogy mennyire tiszta függetlenségi érzelmei vannak, de a mikor — egyetlen egyszer, az obstrukczió idején — alkalma lehetett volna rá, hogy a függetlenségi eszméért tegyen is valami kézzel foghatót s állást foglaljon az önálló vámterület mellett, akkor ő is, valamint szépen hangzó eszméket hangoztató pártja, elfelejtette az eszmét és megelégedett vele, hogy az 1867 óta uralkodó osztrák érdekeket szolgáló kormányzat megmaradjon, csakhogy a miniszterelnök neve ne 5-vel, hanem &-szel kezdődjék. Szabadelvűek ott Gyulán, sorakozzatok és mentsétek meg legalább a szabadelvűséget, ha a függetlenségi eszmét a függetlenségi pártok is politikai gyermekeknek szóló dajkamesévé szállították le. Budapest, jan. 31. Törvény a kivándorlás ellen. Sopronvármegye májusi közgyűlésén állást foglalt a kivándorlás ellen és köriratban hívja fel a törvény a hatóságokat, hogy a képviselőházhoz feliratot intézzenek a kivándorlásról szóló törvény megalkotása iránt. Választási mozgalmak. A nagykaposi függetlenségi párt tegnapelőtt népes értezletet tartott s egyhangúlag Komjáthy Béla jelenlegi képviselőt kiáltották ki jelöltnek. — Az ó-kanizsai kerületben az Ugron-párt Tompa Antal jelölését elejtette s Bezerédy István szabadelvűpárti képviselővel szemben dr. Patai Sándor a függetlenségi párt hivatalos jelöltje. — Az óbecsei választókerületben eddig a legkomolyabb jelölt dr. Radánovits újvidéki ügyvéd, kormánypárti programmal. A néppárt jelöltje dr. Terek József. — A kovásznái kerületben Vécsei Artúr, az Erdélyi Erdőipar rt. központi igazgatója is fellép szabadelvű programmal. — Ipolyságon, mint tudósítónk írja, tegnapelőtt tartotta alakuló gyűlését a vármegye szabadelvű pártja a városház nagytermében. Majláth István szabadelvűpárti elnök megnyitván a gyűlést, megköszöni a személyébe vetett eddigi bizalmat, de betegségére való tekintettel lemond eddig viselt állásáról és kéri a gyűlést, hogy már a tárgysor első pontját is az új elnök vezetése alatt tárgyalja. Az elnökválasztás meglehetős izgalommal járt, amennyiben a régi szabadelvűek Bolgár Jánost, az újak Somogyi Lászlót ajánlották elnöknek. Bolgár mellett lelkes éljenzéssel tüntetett a pártgyűlés, mire Somogyi kijelentette, hogy az elnökséget nem fogadja el; erre Bolgár felállt és ő is ajánlotta, válasszák meg Somogyi Lászlót. Lits Gyula főispán Sághi Benő ügyvédet gondolta a szabadelvű párt elnökének, de Sághi többszöri rábeszélés után sem volt hajlandó ennek elfogadására; kéri tehát, válasszák meg Somogyit. Vajda Pál, Csermák Ernő dr. erre név szerint való szavazást kérnek. Ivánka László ellenzi ezt. Bolgár erre újból felszólalt és kijelenti, hogy őt örömmel tölti el az irányában megnyilvánult bizalom, ez neki elég, többet nem akar és újból ajánlja Somogyi László megválasztását. Amire Somogyi Lászlót felkiáltással a szabadelvű párt elnökévé választották, aki székét azonnal elfoglalta. Most a párt szervezetének tárgyalására került volna a sor, de itt annyira kiélesedtek a nézeteltérések, hogy Lits Gyula főispán, Konkoly Sándor és Ivánka, Oszkár képviselők. Vajda Pál, Bolgár János, Kudora János, Csermák Ernő dr., Sághi Benő, Herczeg Vincze, Ivánka László és Majlát István hozzászólásai után a szervezeti szabályt kinyomatni rendelték és a legközelebbi — június 18-án tartandó gyűlésen — fogják tárgyalni. Ezután alelnökökké Bartakovics Ágoston, Berkó István, Bolgár János és Ivánka László, jegyzőkké: Himmler Sándor dr., Barkusházy Sándor és Thuleleplezem magát. Maga viszont kitünően tudott szavalni és énekelni. Akkor még az volt az egyetlen ábrándja, hogy színésznő lesz. De később, valamely véletlen közbejöttével jó családanya lett mégis ..... — Tehát kvittek vagyunk ... A mi idillünk zavartalan volt egy ideig, de aztán belevegyült a politika és alaposan megrontotta. — A politika? — No igen. Én már nem igen emlékszem rá, de azt hiszem, hogy most sem érteném az egészet. Elég az hozzá, hogy az én édesapám egy napon kitűzött egy zászlót a padláslyukba a következő felírással: Éljen Breznóy Pál képviselőnk! Viszont a Pista édesapja is kitűzött egy zászlót a következő felírással : Éljen Halassy Károly képviselőnk! Mi nagy ujjonszással néztük mind a két zászlót és legfölebb azon vetekedtünk, hogy melyik a nagyobb és a szebbik. De bezzeg édesapáinkat bántotta a másik zászló. Órák bosszant veszekedtek egymással és a mint félfüllel halottam, mindegyik azt akarta, hogy a másikhúzza be a zászlaját. Ennek az lett az eredménye, hogy . . . A poéta közbevágott. — Bocsánat, de mivel a saját édesapjával szemben bizonyára elfogult lesz, egy darabig én folytatom a históriát . . . . Tehát az ő édesapja megharagudott, ácsokat hivatott és egy napon újra megcsináltatta a keritést, amely most már rideg silbak módjára őrködött arra, hogy össze ne kerülhessünk. Az én édesapám roppantul dühös jett, amikor az uj keritést meglátta és azt kiabálta, hogy ő A faeper. Az ebéd mindvégig pompás volt és valóságos himnusza a házias konyhának. A fiatal háziasszony jól tudta, hogy mivel örvendeztetheti meg leginkább budapesti vendégét, az elkényeztetett, magára unt és mindenekfölött ideges poétát. Nem faggatta tehát irodalomtörténeti adatokért, hogy ülve, vagy hanyattfekve szokta-e verseit írni, nem hozakodott elő az emlékkönyvével és nem zongorázott neki, hanem e helyett anyáskodó gonddal rakosgatta az ételt a poéta tányérjába és átengedte őt az olyan nagyon nélkülözött háziasság élvezetének. Ám a gazdag ebéd után egyszerű faeper került az asztalra. Szegény, ez a gyümölcs egy szerencsétlen gazdasági elméletnek lett az áldozata és mert özönével megterem akárhol, lenézik. Pedig csak közelebbről kell megnézni az epret, hogy beleszeressen az ember. Apró, gömbös szemecskéi úgy ragyognak, mintha ékkövekből volnának kifaragva és kiduzzad belőlük az illatos belső zamat. Aczélkék, rózsaszín, bíborpiros, éjfekete pompázva váltakozik benne; olyan, mintha valamennyi egy-egy törpe szőlőfürt volna. Hanem azért a vendégek meglepetve néztek a háziasszonyra, aki mosolyogva mentegetőzött: —: Ugye csodálkoannék, hoc csak faepret adattam az asztalra ? De .... én kedves poéta-vendégem tud»5 lógja talán, hogy mit jelent ez. A poéta összeránczolta a szemöldökét, aztán zavartan nézett az asszonykára. — Ah ! Maga sem tudja ? No lám, milyen feledékeny. Tudják meg tehát, hogy az eperhez fűződik a mi első szerelmünk. A férj azzal a tréfás komolysággal nézett a feleségére, amely mögött mindig rejtőzik egy kis gyanakvás. De az asszonyka mosolyogva csevegett tovább: — Úgy bizony ! Maga pedig ne nézzen reám olyan féltékenyen, nézze meg az ember. Hiszen amikor ez történt, akkor nem ismertem még magát. A vendégek könyörögni kezdtek : — Beszélje el! A férjét inkább becsukjuk addig a dolgozószobájába. — Hadd hallgassa végig ő is. Ez lesz a büntetése a kaszinói kimaradásokért. Előre kell tehát bocsájtanom, hogy a poéta és én szomszédok voltunk a Körös parton. Az ő udvarukat a mienktől csak egy rozzant deszkakerítés választotta el. De az is kidőlt, elkallódott idővel, csak a czölöpök maradtak meg. Azok között terpeszkedett egy nagy eperfa, amely, mintha csak a két udvar barátkozását szimbolizálta volna, ágaival egyaránt árnyat vetett hozzánk is, hozzájuk is. Az alatt szoktunk mi játszadozni szép egyetértésben. Pista akkora görög katonákat tudott rajzolni, mint egy kutágas és én nagy bámulója voltam az ő művészetének. Akkor még az volt az egyetlen ábrándja, hogy örég festő lesz. De később. Valamely véletlen közbejöttével poéta lett mégis . . . A poéta közbevágott: — Hohó! Ha maga leleplez engem, én is