Magyar Szó, 1901. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1901-10-01 / 231. szám
Október 1. MAGIXAÜ övü 231. szám ’ 3 nem lehetne felhozni Mezei programmbeszédjénél. Azt a kétszinüséget, melylyel Sándor Pál, a merkantilisták kikiáltott embere, a gróf Károlyi agrarizmusa kedvéért lemond az önálló vámterületről, bárha neki, mint merkantilistának, éppen a vámközösség megszüntetése volna az érdeke, megfelelő világításba helyezi Mezei Mór kijelentése, mellyel az önálló vámterület hívének vallja magát, ipari védvámokkal, s csak addig vallja eltűrhetőnek a vámszövetséget, amíg kénytelenek vagyunk vele. Hogy a kereskedelmi érdekek is meleg pártfogásra találnak nála, bizonyítja az, hogy miként már a parlamentben és a beszámoló alkalmával, úgy most is az őrlési forgalom visszaállítását sürgeti. Igazi szabadelvűségre mutat az a kijelentése, mellyel a választói jog kiterjesztését kívánja, aminek a parlamentben a belügyi tárcza tárgyalásánál is kifejezést adott. A programmbeszédről a következő tudósítás számol be : A fővárosi Vigadóban tartott gyűlést Hüttl Tivadar elnök nyitotta meg. Üdvözölte a rendkívül nagyszámban megjelent választókat, majd foglalkozott az ellenpárt ama kortesfogásával, mely a választási küzdelmekbe önző czélokból Szilágyi Dezső emlékét és nevét sem átallja behozni. A kortesfogásra csak azt jegyezte meg, hogy július 2-án, amikor a Mezeipárt alakuló gyűlését tartotta, találkozott Szilágyi Dezsővel, aki kérdésére azt mondta, hogy csak azért nem utazott még Karlstadba, mert személyesen jelen akar lenni, amikor Mezei Mórt kandidálják, miután öt év előtt is aláírta a jelölő ívet. Indítványozta, hogy az egybegyűltek 30 tagú küldöttséget menesszenek Mezeiért. Kolmer Zsigmond vezetése alatt Brachfeld Siegfried, Deutsch Sámuel, Hertzka Gusztáv, Adler Lajos, hatvani Deutsch Sándor, maróti Fürst László, lovag Faik Zsigmond, dr. Stiller Bertalan, egyet, tanár, Semler Sándor, dr.Kohner Adolf, Haggenmacher Róbert, Tschögl Gusztáv, Brust Dávid, dr. Keresztessy József, dr. Adler Zsigmond kir. tanácsos, Szécsi Pál igazgató, dr. Bródy Lajos, Schwarz Izidor igazgató, dr. Kelemen Gyula, dr. Schmidl Ignácz, dr. Frischmann Gyula, Frankl Mór, dr. Löw Sámuel, Kintzly Gyula, Brunner Imre Lipót, Gundel János, Schwarz Lajos kér. a t., Guttmann Ádám, Kelen József igazg., dr. Farkas Emil, Büchler János, Friedmann Ignácz, Kunfalvy Nándor mentek Mezei Mórért. gyobb eszmét szolgáljanak. S a valóban mesteri művön annyira leköt bennünket a táj, vagy a fenség, az érzelem, vagy az eszme, hogy észre sem vesszük a meztelenséget. Nem úgy a két kifogásolt szobornál. A «Vágyakozás» oly nőt ábrázol, akiben semmi szépség. Mezítelen nő áll előttünk, ki érzéki vágyakozást fejez ki. Gyönyörre szomjasan nyújtózkodik, de azért még igazi érzéki hatást sem képes ránk gyakorolni, annyira hiányzik alakjából mind az, ami igéző. A másik szobor, az «Incselkedés» meztelen férfit ábrázol, aki magasra emel egy meztelen nőt. Érzékies játék az egész s amellett a helyzetiekben semmi természetesség nincs. Hát e munkákban lehet a kezdő tehetség nyomait észlelni, — de e munkákat dicsőíteni nem lehet. S legkevésbbé lehet korlátoltnak mondani oly férfit, akinek e munkák nem tetszenek s aki a tanulóifjúságra károsnak tartja az ily művek szemléletét. Nagyon sajnáljuk, hogy a fiatal művésznőt egyes bírálók annyira agyonvédelmezték. Mi ajánljuk az ifjú művésznőnek, hogy valamint nem hallgat ellenségei gáncsára, úgy ne hallgasson barátai magasztalásaira. Tanuljon sokat, és arra irányítsa kétségbevonhatlan tehetségét, hogy ne érzéki hatás elérése lebegjen szeme előtt, hanem magasabb eszmei czél. Míg a küldöttség eljárt, dr. Fóliák Illés és Heltai Mátyás tartottak lelkesítő beszédeket. A lelkes ovácziók között megjelent Mezeit Hüttl pártelnök üdvözölte, felkérve őt a programmbeszéd megtartására. Mezei programmbeszédjét a következőkben adjuk: Igen tisztelt polgártársaim! Kedves barátaim! Lekötelező határozatukkal felmentettek önök az alól, hogy a most megejtendő képviselőválasztás alkalmával programmbeszédet mondjak. Abból indultak ki önök, hogy az a beszámoló, melyet nem egészen egy évvel ezelőtt mondottam el önök előtt, tulajdonképpen programmbeszéd volt a jövőre nézve és hogy a viszonyok azóta nem változtak meg lényegesen. És ebben igazuk is van; mégis azt tartottam, nekem kötelességem önök előtt újból megjelenni és ha nem mondok is rendszeres — az összes aktuális kérdésekre kiterjedő — programmbeszédet, kötelességem egyik-másik kérdésre nézve nyilatkozni. Arra nézve, hogy milyen politikai irányt szándékozom a jövőben követni, nyilatkoznom felesleges. Amilyen volt politikai magatartásom a múltban, olyan lesz az, ha a jövőben politikai működésre hivatva lennék, a jövőben is.Lehetnek, sőt tudom, vannak ezen kerület választópolgárai között sokan, akik személyemmel nincsenek megelégedve, akik gyarló képességeimben, hézagos tudásomban, nem eléggé megbízható jellemszilárdságomban nem találnak elegendő garanciát arra nézve, hogy azoknak a feladatoknak, amelyeket a jövő ezen kerület országgyűlési képviselőjére hárítani fog, kellőképpen megfelelni képes leszek; beismerem, teljes joggal keresnek más, nagyobb tehetségű, nagyobb politikai készültségű, megállapodottabb politikai jellemű férfiút, de a politikai irányt, amelyet én követtem, azt hiszem, ők is helyeslik, és valamint más politikai irány követésére én nem vállalkoznám, úgy teljesen meg vagyok nyugodva arra nézve, hogy más politikai programmot valló képviselőjelöltet ennek a kerületnek polgársága el sem fogadna. Az általános belpolitikai helyzet azóta, hogy én önök előtt utoljára beszámoltam, nem változott. Hiba volna, ha ideges nyugtalanságba ejtene minket a választási küzdelem hevében elhangzó minden nyilatkozat. Eddig is voltak, ezután is lesznek egyes politikusok, kiknek egynémelyik óhajtása, egynémelyik véleménye nincsen teljes összhangzásban az ország szabadelvű politikájával. De nagy az út az ilyen óhajtásoknak, az ilyen véleményeknek nyilvánulásától a megvalósulásig! Adjon önöknek megnyugvást az a nagyfontosságú beszéd, melyet a kormányelnök a múlt országgyűlés utolsó képviselőházi ülésében elmondott és mely gazdaságpolitikai kormányprogrammnak is beillik. Szeretném, ha önök is az enyémhez hasonló erős hittel osztanák azt a meggyőződésemet, hogy addig, míg a hatalom a jelenlegi kormány kezében lesz, az ország politikájának szabadelvű iránya csorbát szenvedni nem fog. Kereseim nekem e részben a kormányelnök személye, gondolkodása és érzése, iskolája és múltja, hagyománya és elvei! Nemcsak minálunk, mindenütt a világon vannak, különösen a gazdasági politika terén, ellentétes érdekek; igaz, hogy ezeknek a természetes ellentéteknek révén, az utóbbi évek folyamán, nálunk felette agresszív tendenciák is érvényesültek és túlságig menő agitációk is fejlődtek; az én álláspontomat ezekkel a kérdésekkel szemben önök eléggé ismerik, és azoknak fejtegetésébe ezúttal annál kevésbbé bocsátkozom, mert részemről harczias szóval belevegyülni nem akarok addig, míg remény van arra, hogy a kormányelnök megvalósíthatja a maga programmját, mely az ellentéteknek kibékítésével óhajtja megoldani a függő kérdéseket aként, hogy az iparnak és kereskedelemnek jogos igényei teljes kielégítést nyerjenek, semmiféle csorbát ne szenvedjenek. Két kérdést mégis felemlítek, habár azokat is csak érintem, részletes fejtegetésükbe nem bocsátkozom. Egyik a határidőre szóló ügyletek kötésének korlátozása, mely az agrárius agitácziók folyamán erősen használt jelszóvá lett. Jelszó, mely nem itt, magyar földön született, idegenben keletkezett, idegenből lett kölcsönvéve. Felette megnyugtató, hogy a kormányelnök éppen említett szép beszédében kijelentette, hogy a fedezetlen határidőüzlet eltörlésére czélzó mozgalmat helyesnek nem tartja. Én a magam részéről ebben a kérdésben egészen radikális álláspontot foglalok el; károsnak tartok minden kivételes törvényt, mely a gabonaneműek tekintetében a forgalom szabadságát korlátozza. Nem tekintem ezúttal a kérdés jogi oldalát, hiszen az most már csaknem megszűnt kivételnek lenni, hoggy a «gyengébbek védelmét» abban keresik, hogy megszorítják a megvédelmezendőnek szerződéskötési jogosultságát; de, tisztán gazdasági szempontból nézve a dolgot, mégis csak minden logikának fejtetőre állítása volna az olyan eljárás, ha olyan kísérletezéseket, melyeket a mienktől egészen eltérő gazdasági viszonyok között lévő állam tett, s melyek ott sem váltak be, egyszerűen alkalmazni akarnánk a mi teljesen eltérő viszonyainkra. Az a nagy közép-európai állam, melynek hatalmas ipara meghódít minden tengerentúli piaczot és melynek kereskedelme uralkodik a világtengereken, — de mely mezőgazdasági termények tekintetében behozatalra van utalva, — az megengedheti magának az ilyen kísérleteket; de nyilvánvaló dolog, hogy a mi gazdasági életünkben a búza egészen más jelentőségű tényező, mint amott ; és hogy minálunk könnyen végzetessé válhatik az olyan intézkedés, mely a gazdasági terményekkel való kereskedést megbénítaná. Másik dolog, mit felemlíteni akarok, az őrlési forgalomnak visszaállítása. Magáról a kérdésről véleményemet a képviselőházban mondottam el, felesleges volna azt itt ismételni. Csak azt akarom ezúttal hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben az ország érdeke ugyanaz, ami különösen a fővárosnak is felette fontos érdeke, és éppen azért nemcsak ezen kerület képviselőjének, hanem a fővárosból küldendő képviselőknek általában lesz a feladatuk, hogy az Ausztriával kötendő új megegyezés alkalmából az őrlési forgalomnak visszaállítását hathatósan sürgessék. Gazdasági politikánk sarkpontját állandóan az a kérdés képezi: vámszövetség Ausztriával, vagy önálló vámterület ? És bárha a múlt évben mondott beszámolómban bővebben foglalkoztam ezzel a kérdéssel, s bárha a főváros törvényhatósága által a képviselőházhoz e tárgyban benyújtott kérvény kapcsán, ott is abban a helyzetben voltam, hogy erről a kérdésről nyilatkozzam, mégis a kérdés mérhetetlen fontossága megköveteli tőlem azt, hogy ezt a kérdést hallgatással ezúttal se mellőzzem. Ha követni akarnám azoknak a politikusoknak példáját, kik gazdasági politikájuk megalkotásánál csak az egyik, őket közelebbről érdeklő gazdasági tényező érdekeit tartják szem előtt a többiek rovására — az állásfoglalás reám nézve is felette könnyű volna. Semmi kétség benne: összes ipari érdekeink, közvetítő behozatali kereskedelmünk érdekei, azok az érdekkörök, melyek képviseletére erős meggyőződésből vállalkoztam, határozottan az önálló vámterület megalkotását követelik; önálló vámterület megfelelő ipari védvámokkal valóságos varázshatást gyakorolna iparunk, kereskedelmünk fellendülésére. Én úgy nézem a dolgot, hogy ebben az országban az ipari érdekkörök erejüket csaknem túlhaladó áldozatot hoznak akkor, mikor belenyugosznak a vámszövetség fentartásába; én úgy nézem a dolgot, hogy a magyar állam a mezőgazdasági érdekköröknek a leghathatósabb istápolást nyújtja a vámszövetség fentartása által. Nem titkolom el ama nézetemet sem, hogy Európa kellő közepén gyarmatország színvonalára sülyed az olyan ország, melynek ipara nincsen, melynek kereskedelme minimális és mely akkor is, mikor dicsekszik, azt az inkább panasznak beváló igazságot kénytelen magáról elmondani, hogy gazdasági életét csaknem kizárólag a mezőgazdaság táplálja. Mit jelent az agrárizmus, mi okból hirdet harczot olyan országban, amelyben ez a valóságos helyzet? A végre valójában nem kell háborúság, hogy mindannyian kívánjuk mezőgazdaságunk virágzását, hiszen ha ez sem lesz, akkor éppen semmink sem lenne, de igenis teljes erővel törekednünk kell arra, hogy legyen más is; hogy virágzó mezőgazdaság mellett legyen iparunk is, mely fejlődni képes, legyen kereskedelmünk is, mely meg tud élni . Ez utóbbi kettőt pedig okvetetlenül meghozná nekünk az önálló vámterület, ha ennek keretében meg bírnánk oldani azt a feladatot is, hogy mezőgazdaságunk létalapjait minden válságos megrázkódtatástól megóvjuk. Szintén hagyományos volt a vámszövetség mellett az a politikai természetű érvelés, hogy a gazdasági közösség egyik biztosítéka a monarchia nagyhatalmi állásának, és hogy ez hozza egymáshoz közelebb a monarchia két államának népeit. Ebből részemről kijózanodtam; a dualisztikus monarchia államjogi szervezete a gazdasági különválás esetén nem fogna semmi csorbát szenvedni, és a törvény sohasem is állította fel a tételt úgy, hogy a vámszövetség lényeges kelléke volna a dualisztikus monarchiának; ami pedig a két állam népeinek kölcsönös közeledését illeti, a szomorú tapasztalat kegyetlenül rácáfolt a feltevésre és inkább azt látjuk, hogy az időszakilag megújuló egyezkedési tárgyalások kölcsönös elkeseredést fakasztanak, mely nemcsak a gazdasági téren érezteti káros hatását. A vámszövetségnek az az előnye, hogy ez a megszokott állapot, melybe minden gazdasági tényező valahogyan beletörődött, nem kell hozzá merész éljen. initial szállít 3 nap alatt a legnagyobb regiinyiségben és a legolcsóbb ifj. DEUTSCH MANÓ központi itodíji SuelapesS. tf.j Fer’sncz József-tér 3>, S. emeíet. Viüeüi elárusítoit kernst.etaeit.a Video elárusítóit kec.estotueb