Magyar Szó, 1902. január (3. évfolyam, 1-27. szám)
1902-01-01 / 1. szám
Január 1. MAGYAR SZÓ «Változás a kabinetben», Budapest, deczember 31. E czím alatt a Pesti Napló mai számában a következőket írja : Változás a kabinetben. Olyan körökből, amelyeknek a kormányzásban előforduló változásokról igen megbízható értesülésük szokott lenni, ma azt a határozott jelentést kapjuk, hogy Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minister márciusban megválik a miniszteri tárcsától. Utódjául egész bizonyossággal Széll Kálmán miniszterelnököt emlegetik, aki a belügyi tárczát a kereskedelmivel cserélné föl, úgy hogy azután a belügyi tárczát ruháznák új emberre. Annak magyarázatát, hogy maga a miniszterelnök vállalja el a kereskedelmi tárczát, a kereskedelmi szerződések és az autonóm vámtarifa szőnyegen levő előkészületeiben látják, mert ez ügyeket nagy horderejű fontosságuk miatt a miniszterelnök személyesen akarja vezetni. Ez magyarázza meg azt a körülményt is, amely annak idején sokaknak föltűnt, hogy a kereskedelmi tárcza költségvetését a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával — dacára annak, hogy a tárgyalásoknál Hegedűs Sándor jelen volt — mégis Széll Kálmán képviselte. Kereskedelemügyi államtitkár, hír szerint, Mándy Lajos miniszteri tanácsos lenne. Forrásunk kijelenti, hogy a miniszterváltozás hírét minden esetleges czáfolattal szemben is fentartja. E hírre vonatkozólag a Magyar Távirati Iroda a következő czáfolatot közli. Illetékes helyről fölhatalmaztattunk a következő kijelentésre: Az a hír, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter legközelebb megválik állásától és hogy Széll Kálmán miniszterelnök veszi át e tárcza vezetését, teljesen alaptalan kombináczió. Jellemző e híresztelés megbízhatóságára, hogy nem igaz az a körülmény sem, mely támogatására felhozatott. Mert nem áll az, hogy Széll Kálmán miniszterelnök képviselte volna a pénzügyi bizottságban a kereskedelmi tárczát. A kabinet feje hatásköréből kifolyólag az általános vámpolitika védelmére felszólalt ugyan, de a kereskedelmi tárczának képviselete és az egyes reszortkérdések körül támadt vita vezetése a kereskedelmi miniszter által intéztetett. Amint az imént említett s a dolog természetéből folyó körülményt félremagyarázták, úgy az egész kombináczió is a helyzet teljes félreismerésén alapul. Ennyit mond a hivatalos cáfolat. Mi természetesen nem lehetünk abban a helyzetben, hogy a kabinetben történő dolgokról hiteles értesítéseket közölhessünk. Nem tudhatjuk tehát, igaz-e a Pesti Napló híre, hogy Hegedűs Sándor megy, vagy igaz-e, hogy Hegedűs Sándor marad. De konstatálhatjuk azt a tényt, hogy a legutóbbi napokban tényleg beszéltek politikai körökben Hegedűs visszavonulásáról s megmondhatjuk azt is, hogy e híresztelés minő forrásokból táplálkozik. Nem onnan eredt a hír, hogy a kereskedelmi és vámpolitikai ügyeket — mint az egész kormány politikáját foglalkoztató dolgokat — maga a miniszterelnök kívánta volna intézni, — hanem eredt egy egészen más ügyből. Ami a hírre alapul szolgált, az a punameUéki ref. egyházkerület főgondnoki állásának kérdése. Az került szóba, hogy ki foglalja el ez állásban Szilágyi Dezső örökét. Midőn ez állás betöltésének kérdése a nyilvánosságot foglalkoztatni kezdette, az ev. református egyház két kiváló — s tegyük hozzá nem politikus férfiú mellett — Hegedűs Sándor jelöltsége került szóba. Hogy a választás egyöntetű legyen, a két nem politikus kiválóság önként visszalépett, azaz hogy megakadályozta a nevére való hivatkozást. Az volt a vélelem, hogy miután Darányi Ignácznak, a protestáns közélet e jelentős tényezőjének, más egyházkerületben is van talaja, Hegedűs Sándor választatik meg Szilágyi Dezső utódjává. Ámde időközben Darányi Ignácz jelöltsége mindinkább előtérbe lépett. Most adták le a szavazatokat ezen a református egyházra oly nagy fontosságú kérdésben, s ebből a tényből, mivelhogy a kabinet két tagja áll egymással szemben, támadt az a hír, hogy Hegedűs Sándor megy. Sokan ugyanis úgy gondolkodtak, hogy ha Hegedűs főgondnokká választatik, ez megerősíti pozíczióját a miniszteri székben, mivelhogy a protestáns közvéleménnyel szemben nem lesz a kormánynak az az elszántsága, hogy Hegedűst elejtse. Természetszerűen fölmerült az a feltevés is, hogy ha Hegedűs nem választatik főgondnokká, vagyis ha a protestáns közvélemény őt elejti, vele szemben Darányi Ignáczot választja meg, ez Hegedűs távozását jelenti a kabinetből. E kombinácziókból támadt a hír, hogy Hegedűs visszavonul. Nekünk semmi kedvünk ily találgatásokba belebocsájtkozni. De van ez ügynek egy tanúsága, amely közérdekű. A tanúság pedig az, hogy fájdalom, a politika kérdései így avatkoznak bele a ref. egyház ügyeibe. A politika e sajnos szerepe volt eddig is a református egyház egyik leglényegesebb hátráltatója, a politika okozta az egyházi élet bensőségének megfogyatkozását. Azt hittük, hogy a politika nem veti többé magát, az egyházra, nem rontja meg benső életét. De e tény is mutatja, hogy még távol vagyunk az érdekkorszaktól. íme az egyházi életbe hatolt politika okozza, hogy az 1848. évi XX. törvényczikk, melynek megvalósítását pedig a miniszterelnök tervbe vette s a 48-as párt programmjába iktatta, késik. Vajha mielőbb megszűnnék a politika káros hatása az ev. ref. egyházi életre. Budapest, deczember 31. A gyűjtés. A reggeli lapokból olvassuk, hogy a római pápa valamely jubileuma alkalmából az idén a püspökök különös buzgalmatossággal meghagyták a péterfillérek beszolgáltatását, s hogy a januárius tizenegyedikén tartandó püspöki konferenczián Bubics Zsigmond kassai püspök azt fogja indítványozni, hogy a begyült pénz egy része a magyarországi kat. tanítók nyugdíjintézetére fordittassák. Teljes tisztelettel adózunk a kassai r. kat. püspök szándékainak. Egy kérdést azonban mégsem hallgathatunk el. Hogyan történhetik az, hogy akár péterfillérek czímén, akár más módon nálunk pénzt lehet gyűjteni akár a vatikáni fogolynak, akár a katolikus tanítók nyugdíjintézetének — miniszteri engedély nélkül, holott ugyanakkor megtörténhetik az, hogy az ipolysági ág. ev. templom építési költségeire a belügyminisztérium nem engedi meg az országos gyűjtést, mert a magyar társadalom úgy is túl van terhelve, a nagyváradi tanulónőképző-intézetre megindított gyűjtést pedig betiltotta, mert azt előzőleg a belügyminiszter nem engedélyezte. Ami itt igazság, ott is az. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a belügyminiszter kinek a kérelmére fogja engedélyezni a péterfillérek gyűjtését. A párbajkérdés a hadseregben. Nem ismerjük azon «bizalmas» hadügyminiszteri rendeletet, mely hivatva volt a tisztikarban a párbajokat némileg korlátozni, de annyi bizonyos, hogy különös felfogásról tanúskodik azon meggyőződés, mely a párbajellenes mozgalmat a hadsereg részéről egy titkos rendelettel véli elüthetni. Hogy lehet egy ily, az egész társadalmat érdeklő dologgal titkolódzni, vagy félteni kell a rendeletet a nyilvánosság elől ? Azt tudjuk, hogy határozott intézkedést nem tartalmaz, egészben elég homályos és ellenmondásokba esik. Minden csapattestnél létezik egy «becsületügyi bizottság», mely három választott tagból és egy a csapatparancsnok által kinevezett elnökből áll. Ha most valamely tisztnek át férje támad, segéd 1. szám. 3 dei előadják az ügyet a fenti bizottságnak, mely határoz, avagy a csapatparancsnok döntését kéri ki. Ezen határozat természetesen kötelező az illető tisztre nézve, de mi van az ellenféllel, ki más csapattesthez tartozik, ahol esetleg a parancsnok ellenkezőleg dönt ? Mi lesz az esetben, ha az ellenfél nem katonatiszt kire tehát nem kötelező a határozat ? Természetesen vegyes becsületbíróság elé kell vinni az ügyet. Ebből is kitűnik, hogy ebben a dologban nem lehet egyoldalúlag egy hadügyminiszteri rendelettel intézkedni, hanem karöltve a polgári mozgalommal kell eljárni, ami persze nehéz, mert a társadalom magyar és osztrák, míg a tisztikar — közös. Kober táborszernagy fölmentése. Mint a nyugalmazott tisztek egyletének elnöke egy mozgalom élén állt, mely a hadügyminiszternek sehogy sem tetszett és melynek következménye az lett, hogy Kober táborszernagyot katonai becsületbíróság elé állították. A katonai becsületügyi előírások szerint a bíróság vagy fölmenthette a vád alól, vagy kimondhatta, hogy a táborszernagy eljárása által a «tiszti becsületet» «veszélyeztette», illetőleg «megsértette». Ha megsértette a tiszti becsületet, ez «rangvesztéssel» jár, mig ha veszélyeztette, ez csak «megintést» von maga után. Daczára, hogy ez esetben a becsületbiróság a tiszti becsület «megsértését» látta, a király, kinek döntési joga van ez esetben, nem hagyta jóvá a szigorú ítéletet és beszüntette a becsületügyi eljárást a háborúban és békében ismételten kitüntetett agg táborszernagy ellen, ami katonai körökben is osztatlan megelégedést szült. Hogy a hadügyminisztert miként érintette a királyi határozat — nem tudjuk. . A magyar-igeni mandátum. Zalaiadról sürgönyzik a Bud. 2wcz.-nak. A magyar-igeni kerületben dr. Werner Gyula szabadelvű jelölt ellen Munteán Aurél szászvárosi ügyvéd lépett fel nemzetiségi programmal. Dr. Werner Gyula támogatására több képviselő érkezik a kerületbe. Muntean próbálkozásával szemben a román intelligenczia is elutasítólag viselkedik. A választás napja január 4-ére van kitűzve. Politikai újév. — A kritikus esztendő. — Budapest, deczember 31. Újév küszöbén kíváncsian latolgatjuk , mit is hoz a beköszöntő újesztendő. Csakhogy míg ez az egyesek részéről puszta sejtelem, vagy éppen jelentőség nélküli ábrándozás, addig a nemzet részéről, melynek sorsát a politika irányítja, logikus és következetes képet alkothatunk magunknak a jövő eshetőségeiről. Vajjon mit fog hozni a magyar nemzetnek ez a most beköszöntő újév ? ! Aligha jót ! A politika delejtüje sokkal jobban hajlik mostanában Bécs felé, mint valaha. S ez rossz jel. Annyival rosszabb, mert kritikus idők bekövetkezése előtt állunk. Egy kis mulasztás, megtévesztés a delejtü által és oly veszedelmes irányba terelődik nemzetünk, amelyből a legtávolabbi jövőben is aligha remélhetünk menekvést. * 1867 óta nem állottunk oly kritikus időpont előtt, mint a mostani újév. Messze terjed majd annak a kihatása, amit ebben az újévben a magyar törvényhozás hivatva leend eldönteni. Határoznunk kell, az autonóm vámtarifától eltekintve, az Ausztriával való kiegyezés, a külföldi vám- és kereskedelmi szerződések felől. A 67-es kiegyezés, úgy látszott, örökre Ausztriához köt bennünket. Politikusaink legalább mindig úgy beszéltek a kiegyezésről, mint amely örökéletű, mint amelyiknek sorsa azonos Magyarország sorsával. 1897-ben lejárt az Ausztriával való kiegyezésünk, lejártak a vám- és a kereskedelmi szerződések is. Megújítani, illetve újból megkötni kellett volna azokat, azonban