Magyar Szó, 1903. március (4. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-01 / 52. szám

Mirczics a MAGYAR SZÓ 621. szám0 4 helyett azonnal, a jelenleg tárgyalás alatt lévő újoncánegajánlási javaslatot nyújtatta be, akkor ez már rég meg* volna szavazva, és a hadü­gymi­­ni­szter* a többi követelésekkel később még mindig előállhatott­ volna. Hogy mennyire jogosult és he­lyes ez a feltevés, azt nem akarjuk tovább fir­tatni; el kell ismernünk, hogy Krieghammer tak­tikai sz­empontból helytelenül járt el, midőn előbb kérte a pénzt a még n­em is létező ágyukhoz és csak később az ú­jonczokat. I­egtöbb gondot okoz a hadügyi vezetőségnek valószínűleg az, hogy nem tudja az ujonczlétszám emelését indokolni, mert az ágyak kérdés.­­megóvása sehogy sem akar ha­ladni. Az első uj tábori löveg és taraczk, mely’ utób­bit nekünk a múlt év tavaszán már mint kitűnő mintái mutattak be, bronzcsövekkel és merev ágyu­­talppal voltak ellátva és nem értek semmit. Szak­szerűen kifejtettük már akkor, hogy a németek 1890-1­30. rendszeresítettek egy hasonló mintát, me­lyet a francziák 1898-ban új tábori lövegükkel már t­dszárnyaltak. Azt kívánjuk az uj ágyútól, hogy a gyorstüzelést lehetségessé tegye. Ez csak úgy lehetséges, ha a löveg visszafutását meggá­toljuk, mert minden lövés után a löveget előbbi helyére visszatolni és újból irányítani igen sok időt vesz igénybe. Bebizonyult ugyanis, hogy ha a cső közvetlenül a merev ágyútalpban fekszik és ez utóbbit fékezzük, a löveg a lövés pillanatában mégis kiugrik helyéből, míg olyan szerkezetnél, melynél a cső egy kisebb ágyútalpban nyugszik, mely a talajban erősített részben előre és hátra mozoghat, a cső a lövés pillanatában először a kisebb talpban és azután ezzel együtt a nagyob­bikban fut hátra, de ezalatt is immár fékeztetik és önműködőleg régi helyére visszakerül, tehát az időveszteség, melyet az előretolás és az újbóli irányítás okoz, elesik. Ezt nálunk csak hosszú kí­sérletezés után állapították meg. Azok az ágyuk és taraczkok, melyekkel jelenleg kísérleteznek, ezen a rendszeren alapszanak, részben kovácsolt bronzcsövekkel vannak ellátva, részben pedig Ehr­­hard-féle­­ üvegek aczélcsövekkel. A steinfeldi lő­téren nemrég az egyik cső kirepült a lövegtalp­­ból, míg egy robbanó lövedék egy másik csövet használhatatlanná tett. Különös véletlennek mond­ható, hogy emberéletben nem esett kár, habár a szükséges óvintézkedéseket, bízva az anyag jóvol­tában, mindkét esetben elmulasztották volt. Ter­mészetes, hogy az ágyúcső-anyagnak oly erősnek kell lenni, hogy a kezelő­ legénység soha se ve­szélyeztessék. Midőn nálunk ez irányban határoz­tak volt, a francziák az új ágyuknál a csőtől jobbra és balra legénységet védő aczél­lemezeket átkar­amtak, minek következtében a németek vi­szont olyan lövedékeket szerkesztettek, melyek az aczéllem­eseket vagy megsemmisítik, vagy peftig azok mögött is hatást gyakorolnak. Ilyen lövedé­kekben olyan anyag van, mely óriási robbanó erőt képes kifejteni; ha egy ilyen lövedék, ahelyett hogy a szélnál robbanjon szét, valami hiba foly­tán már a csőben szétrobban, ennek olyan erős­nek kell tenni, hogy a kifejtett nyomásnak ellen­álljon és szétszakít­s­a.1 •— mely által a körü­látók veszélyeztetve volnának — lehetetlen legyen. A mint biztos forrásból tudjuk, a pilzeni Skoda-féle gyár ezen fenti követelményeknek megfelelő, kön­­­nyű aczélcsöveket már készít, de azért a katonai bizottság mégis a kevésbé megbízható kovácsolt aczélbronzcsövek mellett fog dönteni, vagy német gyártmányú aczélcsöveket választ. Elhis­szük, hogy az aczéllemezek alkalmazása és a robbanó löve­dékek­ használata a kísérletezést nehezíti, de hát ilyen újítások szakadatlanul kerülhetnek felszínre és a kérdés végleges megoldását mindig elodáz­hatják, ha abban a kísérletező bizottságban nin­csenek oly egyének, kik műszakilag annyira kép­zettek, hogy gyors elhatározással helyesen dönthet­nek az illető újítás alkalmazhatósága mellett vagy ellene. Ismerve a katonai elveket, a fiatal tisz­teknél nyilvánuló igazi tehetséget, míg egyrészről észlelhető. Újabban, azzal a czélzattal, hogy a csa­­k­ogy a katonai műszaki kiképzés nagyon hézagos, félünk, hogy az a kísérletező bizottság csak a pénzünket költi, anélkül, hogy képes volna vala­mire való eredményt elérni. Ha a hadsereg mű­szaki tekintetben nem akar visszamaradni, szüksé­ges, hogy olyan tisztek felett rendelkezzék, akik a folyton haladó technika vívmányait katonai czé­­lokra nem csak fel tudják helyesen használni, ha­nem képesek önállóan problémákat felállítani és megoldani. Sajnos, nálunk erre súlyt nem fektet­nek és így majd tán még tíz évig dolgoznak az ágyukérdés megoldásán. Igaz, hogy mi már hozzászoktunk az ilyen hos­­­szadalmas eljáráshoz, mert például az úgynevezett «uj» puskákat­ is már 1895-ben rendszer­esí­tették, de csak az idén adták ki, azonban most sem egy végben, hogy így a cczopJn még hosszabbra nő­ 1 Massen. Nincs ugyan kizárva az sem, hogy Krieg­­hntraner alatt elfelejtkeztek az új puskákról, habár mérvadó helyen azt mondották nekünk, hogy mi­után a régi puskák nem akartak elromlani és kü­­lönben sem volt ok az újakat kiadni, azért ha­lasztották* ezt mostanáig! Ha tehát az a régi puska még­ jó, miért tellett újat rendszeresíteni? És ha eddig nem volt ok ezek kiadására, milyen _ah* vagy szükség áll most fenn? Mert­ a­zifautónknál Idába ijesztgetnek minket és bizony ez az uj puska sem elég­ a katonai javaslatok kierőszakolásához. Az uj puska különadai egy kilogrammal könnyebb, tíz c­entiméterrel pedig k­tvittebb és jobban, ponto­sabban lő, mint a régi. Hátrányait majd altehming külön, fogjuk ismertetni. Krieghammer rendek*Leinek királyon kívül he­lyezése már megkezdődött, ismertettük, hogy a volt hadügyminiszter, ve­je érdekében, gyalogos tisztek áthelyezését a tüzérséghez lehetségessé tette. Mi ezt azonnal képtelenségnek nyilvánítottuk és Piteeich már vissza is vonta az illető rendeletét, amennyiben ilyen áthelyezési kérvénybe ezentúl töb­bé nem fogadtatnak el. A napokban egy kaszárnya-építési ügy törté­­net­i került napvilágra. A Bécs melletti Brettensse­­bem egy magyar czég uj lovassági laktanyát épít. Hogy Krieghaimner írem a magyarok iránti rokon­­esemvből juttatta az építkezést magyar vállalkozók­nak, az nyilvánvaló. Az építkezés folyamán egy feljelentés érkezett a hadügyminisztériumba, mely szerint az aszfalt­munkálatok körül holmi rendet­lenségek történtek volna. Múltán a hadügyminiszteri bizottság­ a panaszt indokolatlannak nyilvánította, az egész ügy valami becsületsértési per keretében a bíróság elé került, mely ujabbi látlelet felvételét a rei­dügyminisztériumtól sehogy sem tudta kiesz­közölni, mig Krieghammer a nyugdíjba, nem ment Most aatán megjött az engedély és megállapították,­­hogy az építkezésnél a leggyatrá­bb mö-aszfaltot használták. Különös színben tünteti fel ez az eset a hadügyminiszter közegeinek képességét, vagy megl­zlatoságát is. Putrecd­ kedvező befolyása minden irányban észlelhető. Újabban, azzal a czélzattal, h­ogy a csa­pat­szolgálattól elvont és irodai munkára használt tiszteket igazi hivatásuknak visszaadja, továbbá, hogy az idősebb­ és alkali­as altisztek előmeneteléről is gondoskodjék, a csapat-számvivői karnak m­eg fele­volna­ mondani, hogy szép, nagyon szép, csak ne bántson, mert nagyon félek tőle, de nem volt hangom, a nyelvem akadozni kezdett, a szemem tele lesz kön­nyel, odafutottam a kis­asszonyhoz és sírnom kellett, hangosan, keser­vesen. .. A mama becsapta maga után az ajtót. Nagyon haragudhatott. Már régen lefektettek és még mindig sír­tam, így talált az apa. Apa minden este bejön hozzánk és megcsókol bennünket, sokszor lát­tam, hogy imádkozik is értünk. Most is észre­vette, hogy­­ sírtam; megkérdezte, hogy mi a bajom. Valamit beszélt aztán a kisasszon­nyal tranezdául. Később főjem hajolt, megcsókolt és azt mondta, hogy szeretni kell a «szép mamát», most pedig ne sírjak, hanem aludjak... Mi­kor elment, éreztem, hogy a homlokom és a hajam vizes lett. Furcsa, miért mondja, hogy ne sírjak, mikor ő maga is sír?. III. Apa most mindig nagyon szomorú. Úgy félek, hogy apa megbetegszik. A haja min­dig fehérebb és ritkább. Mi lesz, ha ágyba kell feküdnie és nem jöhet többé hozzánk? Teg­nap már nagyon késő volt, mikor bejött. A kisasszony úgy ült­­ az asztalnál, mintha olva­sott volna, pedig aludt. Apa előbb Dinikét nézte meg, azután az én ágyamhoz jött. Kér­dezte, hogy imádkoztam-e? Mondtam, hogy imádkoztam. Apáért is? Apáért is. Hát a «szép mamáért» ! ... Hallgattam, mert a «szép ma­máért» sohase szoktam imádkozni, senki sem tanított rá... —­ Imádkozzál a szüleidért! Apáért is, meg anyádért is.. Értetted?... — Értettem... r­ó­ffe betakart,, és megigazította Akarót, a vánkost, aztán végigsimogatta fejemet és megcsókolta a homlokomat... Az ajtóból még egyszer visszanézett. IV. Sokáig nem tudtam elaludni. Már a kis­asszony is lefeküdt. A szobában sötét volt s én mindenféléket láttam; a kályha helyén mintha fehér­ lepedőben állt volna valaki, a szekrények tetején is ültek, a függönyök mö­gött is lehettek. Reszketni kezdtem, a lábam pedig forró volt, egyre hánykolódnom kellett. Aztán hirtelen eszembe jutott, a­mit apa mondott, hogy imádkozzam. Összetettem hát a két kezemet s magamban, zokogva elkezd­tem imádkozni. Könyek közt aludtam el. Ál­momban is­­ sokat sírtam. Azt álmodtam, hogy a szép mama megint­ bejött hozzánk, nagyon haragos volt, el akart vinni magával. Én nem akartam vele menni, sírtam, Dinike is sírt, mind a ketten sírtunk, ő meg akart verni, én elfutottam előle. Az apához akartam jutni, de az apát nem találtam sehol sem, a sok szobá­ban eltévedtem, már szaladni sem tudtam, minduntalan megbotlottam, a szép mama pe­dig mindig utánam, egyszer csak utolért, én­ sikoltani akartam, de nem volt hangom, ös­szeestem és fölébredtem. Már* késő reggel volt, a szobában senkit se találtam, a másikban sem; a harmadik szo­bában Dini feküdt ágyában, még aludt, de a dada nem volt mellette. Ha fölébredtem, más­kor a dada megmosdott, felhúzta a czipőmet, a kisasszony megfésült és reggelizni kezdtünk. Most hiába kiabáltam a dadát, nem jött. Hív­tam a kisasszonyt, senki sem felelt. Fölmász­tam a kisasszony nagy utazó kosarára, mely mindig­ ott állott az ablak előtt s kinéztem az udvarra. Az udvaron sokan jifftjík­, a ház­mester­né kétszer is­ végig futott rajta. Fekete ruhás emberek jöttek-mentek, nagy állványo­kat, nehéz létrákat czipeltek. A kapu alól kalapácsolás hallatszott, — oda néztem, lát­tam, hogy fekete posztót szögeznek a falra.. Istenem! mi történt itt, fölkeltettem Dinikére is és­ ketten kiabáltunk: !— Kisasszony! kisasszony!... V. De hibán bejött a szép mama. Fekete ruha volt rajta és igen halvány volt. Belenézett a tükörbe, megigazította a haját, de most nem kérdezte meg, hogy «szép-e a mama», pe­dig most nagyon szép volt. Hívott, hogy jöj­jünk vele s meg akarta fogni a kezünket. A Dinike elszaladt, a harmadik szobába a kályha mögé, én reszketni kezdtem, mikor hozzám nyúlt! Láttam a szeméről, hogy megharagudott. A kisasszonyt hívta oda s megparancsolta, neki, hogy vezessen, bennünket. A kisasszony azt mondta, hogy az apához megyünk, mire Dimkte is előjött. A szép manta előre ment, én és Dinike a kisasszon­nyal utána. Végig mentünk az apa dolgozó­szobáján, aztán a nagy ebédlőbe léptünk. A piros s­zoba felől gyertyavilágot láttunk, pedig még fényes nap­pá­ volt. Mikor odaértünk, láttuk, hogy az ablaktáblák be vannak téve, a szoba egészen­ fekete, a középen hosszú, aranyos gyertyatar­tók között valaki fekszik. A kisasszony föl­emelte előbb Dinikét, Dini megijedt és nya­fogni kezdett, azután engemet, én megismer­tem apát. Ott feküdt selyem vánkokon, virágod között, a kezét összekulcsolta a mellén, az arcza egészen olyan volt, mint azelőtt, csak nagyon sápadt s a halántékán egy kjßd, ké­kig felt* rt

Next