Magyar Szó, 1903. október (4. évfolyam, 232-258. szám)

1903-10-01 / 232. szám

Október U MAGYAR SZÓ. § 23?. szám. 3 vennyolczas párt kitűnő elnöke állott fel erre s egyrészt kikelt a minisztérium tüntető jel­legű távozása ellen, másrészt pedig éles bírá­lat alá vette Kör­ber osztrák miniszterelnök legutóbbi szereplését, amely ellen a leghatáro­zottabban tiltakozott. Ugyanezt tette Sze­derkényi Nándor, a róla elnevezett csoport elnöke, s Rakovszky István a néppárt ne­vében. Még Hock János, mint pártonkívüli, követelte, hogy a magyar törvényhozás fog­laljon a legerélyesebben állást az osztrák túl­kapás ellen. Most Kubinyi Géza, ő­ szabadelvű, emel­kedett föl helyéről, s az egész ellenzék nagy rokonszenvel fogadta a tegnapi nagy parla­menti esemény egyik főhősét. Kubinyi ma is méltó maradt magához. Kijelentette ugyanis, hogy jelenleg bár nem járul ahhoz, hogy­­ a képviselőház határozatot hozzon Körber ellen, mert ő azt akarja, hogy a kezdemé­nyező lépést a magyar felelős kor­mány tegye meg, s így azt javasolja, hogy ennek megalakultáig várjon a Ház; végül azon­ban a legnyomatékosabban hangsúlyozta a maga részéről,­ — s hiedelme szerint, az egész szabadelvű párt nevében is, — hogy csupán oly kormányelnököt fog ő is, a párt is támogatni, aki Körber támadásait a legegyenesebben vis­­­szautasítja. E férfias, bátor szavakat az egész Ház p­ár­t­k­ü­l­ö­m­b­s­é­g nélkül meg­éljenezte, s első­sorban is a kisebbség, az obstrukczió ismert alakjai siettek Kubinyi üdvözlésére. Az első Kubik Béla volt, őt kö­vették Hock János, Lengyel Zoltán, Mol­nár Jenő, Gaál Sándor és még sokan. Fö­lény­i Géza pedig külön, fölszólalásban helye­selt Kubinyinak. E lélekemelő jelenet után,­­— amely ismét azt bizonyította, hogy hazafiság­­ban egy a magyar országgyűlés, — az elnök áttért a miniszterelnök indítványára, hogy t. i. a Ház napolja el üléseit az új kormány meg­­alakultáig. Madarász József és B­a­r­t­a Ödön azt kívánták, hogy a Ház állandóan folytassa tanácskozásait, Holló Lajos és báró Kaas Ivor viszont a szombatig való elnapolást ja­vasolták. Az elnök ekkor berekesztette a vitát e napirendi kérdés fölött, amelyhez négyen szól­hatnak hozzá, s bár V­i­s­o­n­t­a­i Soma tiltako­zott ez ellen, mégis feltette a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a miniszterelnök előterjesz­tését. A túlnyomó többség elfogadta. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével azután csöndben véget ért az ülés. Részletes tudósításunk a következő: Gróf Apponyi Albert elnök: Az ülést meg­nyitom. Nyegre László jegyző (olvassa az 1903. szep­tember 29-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Ezzel elővette a kaszakövet s néhányszor végig húzta a kasza élén. — Hát ez kasza, — mormogta Kelemen, aztán hátat fordított a gazdag parasztnak s tovább vágta a luczernát. Alkonyattal beállított Kelemen a gazdá­hoz, hogy fölvegye a napszámot. — Kifizetem kendet, megtudom a fizetsé­get egy pengő ötven krajczárral, még egy ital borral — hagyja kend itt azt a kaszát — mondatta a gazda. Kelemen vissza hőkölt — Ezt a kaszát ? — kérdezte, s a mutató ujjával az egyik kezében tartott kaszára bö­kött.­­— Azt hát! — felelte a gazda. Hogy figyelmed meg akarja vonni? •— Mög hát! Úgy sincs kendnek munkája, fiát jó lesz az az egy-két garas, kaszát pedig vehet kend a vasárus­bótba annyit, mint a polyva.­­ — De nem ilyet! — Hát két pengőt adok kendnek, ha úgy megkötötte kend magát! — Minek néz kend engem? — fortyant föl Kelemen. — Hát czigány vagyok én, hogy mindent elkótyavetyéljek? A kenyérkereső szerszámomat — a kaszámat! Adja ide kend azt a pár hatost, oszt’ adjon isten! Ezzel kivette a pénzt a gazda kezéből, a kaszát keresztbe vetette a vállán, a fejét fel­vetette­s peczkésen kiment a kapun. Hlnök: Ha nincs észrevétel, úgy a jegyző­könyvet hitelesítettnek nyilvánítom. Bemutatom a belügyminiszter átiratát, melyben értesít, hogy ő cs. és ap. kir. felsége legmagasabb névünnepének alkalmából ez évi október hó 4-én a budavári koronázó templomban délelőtt 10 órakor ünnepélyes szent­mise fog tartatni. Tudomásul szolgál. Egyszersmind felhatalmazza a Ház az elnököt, hogy ő felségének névünnepe al­kalmával a Ház szerencsekivonatait tolmácsolhassa. Szatmárnémeti sz. kir. város közönségének fel­irata a kiszolgált katonák hazabocsátása iránt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Helyes! Menjenek haza ma­guktól, ha nem eresztik. (Éljenzés a szélsőbalol­dalon.) Holló Lajos: Szégyen, gyalázat! A magyarokat bent tartják, az osztrákokat eleresztik. ülnök: Bejelentem, hogy dr. Fejér Márton ügyvédjelölt, újpesti lakos, Wolfner képviselő ellen összeférhetetlenségi esetet jelentett be, minthogy azonban a bejelentő neve beadványon hitelesítve nincs, azt a házszabályok 144. §-a alapján a Ház elnöke elutasította s a Ház irattárába helyeztette. Tudomásul szolgál. Endrey Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: A házszabályok értelmében tisz­teletteljes felvilágosítást kérek a Ház elnökétől, il­letőleg kérést intézek hozzá, hogy váljon a parla­menti vizsgáló­bizottságra vonatkozó jelentés mi ok­ból nincs bejelentve a Háznak. (Mozgás a szélsőbal­oldalon.). ülnök: Tudomásom van arról, hogy annak az u. n. vesztegetési ügyben kiküldött bizottságnak elő­adója jelentését ma akarja a Háznak beterjeszteni. Polónyi Géza: Helyes­ ülnök: Bemutatom továbbá az összeférhetetlen­ségi bizottságnak Sándor Pál képviselő összefér­hetetlenségi ügyében benyújtott jelentését és ha­tározatát. Szőts Pál jegyző: Fölolvassa a jelentést, amely szerint az összeférhetetlenségi bejelentés tárgy­talan. ülnök: Ez az ítélet tudomásul szolgál. Holló Lajos képviselő úr kért szót az elnöki bejelentésekhez, az előbb nem vettem észre, hogy jelentkezett. Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Hall­juk!) Az elnöki bejelentések között van azon kér­vény, mely a hároméves katonák bentartására vo­natkozik, melyre­ nézve az elnöki propozíczió az volt, hogy az a kérvényi bizottságnak kiadassék. Erre nézve indítványozom, hogy a bizottság sürgősen összejöjjön és a jelentést sürgősen, — szerinte 48 óra alatt — tegye meg. (Élénk he­lyeslés.) Elnök: Holló Lajos képviselő úr indítványozza, hogy a kérvényi bizottság utasíttassék, miszerint jelentését 48 óra alatt tegye meg. (Élénk helyes­lés.) Kérdem a t. Házat, elfogadja-e ezen javas­latot? (Igen! Igen!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Zaj.) Nem tudom a többséget megállapítani. (Felkiáltások bal­­felől: Ellenpróbát kérünk!) Ivánka Oszkár: Kérem, többen nem hallot­tuk a kérdést. Elnök: Ismétlem a kérdést. Szíveskedjenek tehát most szakaszonként felállani azok, akik az indítványt elfogadják, hogy a jegyző­­ urak meg­számlálhassák. (Megtörténik.) ülnök: A jegyző­­ urak a szavazatokat össze­számlálván, kiderült, hogy Holló Lajos indítványa mellett szavazott 88, ellene 93 képviselő. (Zaj.) Kossuth Ferencz: T. Ház! Bátor vagyok azt az indítványt terjeszteni a Ház elé, hogy a bi­zottság az említett kérdésben sürgősen tegyen ja­vaslatot (Ellentmondás jobbfelől: Kétszer nem ha­tározhatnak.) Bocsánatot kérek, ez egy új indítvány. Én tehát azt indítványozom, hogy a bizottság tár­gyalja sürgősen a kérvényt és terjes­sze azt a Ház elé az első érdemleges ülésen. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) Rakovszky István, T. képviselőház! Én is ezen indítványhoz egy pótindítván­nyal akarok já­rulni. Miután én a sürgősséget nem találom oly kifejezésnek, amely egy meghatározott időpontra vonatkozik, ezen kérdés pedig oly fontos, hogy ezt minél hamarabb dűlőre szeretnék juttatni, a következő indítványt vagyok bátor a t. Ház elé terjeszteni. Indítványozom, hogy Szatmár-Németi kérvénye a kérvényi bizottságnak kiadassák azon meghagyás­sal, hogy hét nap alatt tegyen jelentést a Háznak.­­ (Helyeslés balfelől. Felkiáltások jobbfelől: Házsza­­bályellenes. Nagy zaj.) ülnök: Hock János a házszabályokhoz kiván szólani. Hock János: Én hozzájárulok esetleg­ a pót­­indítványhoz és hozzájárulok a sürgősségi indít­ványhoz is. Gróf Tisza István , T. képviselőház! Én min­denekelőtt azt a kérdést vagyok bátor intézni a­­ Ház mélyen t. elnökéhez, várjon úgy fogja-e fel a dolgot, hogy az imént lefolyt szavazással az, hogy mi történjék ezen kérvényb­e), végképp elintéztetett-e vagy sem, és h­ogy ennek folytán ugyanezen tárgy­ban másodszor nem határozhatunk... Hook János: Nem Ugyanabban határozzunk. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Tisza István gróf: Mert, ha a ház t. elnöke, ebben a felfogásban volna, akkor nagyon természet­szerűleg az egész kérdés elesik. (Egy hang a szél­sőbaloldalon : Dilema elé álltják az elnököt! Zaj jobbfelől.) Ha a Ház mélyen t. elnökének meggyőződése az, hogy az imént lefolyt szavazás után újabb in­dítványok tételének és ezek feletti újabb határozat­­hozatalnak megengedhetősége fennforog és annak helye van, akkor én a magam részéről kijelentem, hogy Kossuth Ferencz I. képviselőtársamnak indít­­­ványát elfogadni hajlandó vagyok. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Egyhangúlag elfogadjuk. Gróf Tisza István: Gondolom az indítvány úgy szól,­ hogy a kérvényi bizottság jelentése a ház első rendes ülésén terjesztendő be. Azt hiszem ebben ki van fejezve a sürgősség legnagyobb foka, amely rendes parlamenti tárgyalás mellett lehetséges. (He­ly­eslés.) ülnök: Nem volna helyes, nem volna méltá­nyos, se nem felelne meg a házszabályoknak, hogy ha megfosztanám Kossuth Ferenczet, aki már előbb jelentkezett indítványának később való megteheté­­sétől, amelyet ő már szavazás előtt akart megtenni. (Felkiáltások jobbfelől: Elfogadjuk!) Kérdem tehát a t. Háztól, elfogadja-e Kossuth Ferencz indítványát, igen vagy nem ? (Igen !) Kubik Béla: Kérjük azt az indítványt még egyszer ismételni. Kossuth Ferencz: A kérdés feltevéséhez ké­rek szót. Az elnök úrnak csak azt méltóztatott mondani,­ hogy sürgősen referáljon a bizottság, holott én azt is kértem, hogy az első érdemleges ülésen terjessze be jelentését. Rakovszky István : Visszavonom indítványo­mat. Elnök: Akkor csak egy indítvány van. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Kossuth Ferencz I. képviselő úr indítványát ? (Éz!) Azt hiszem, megállapíthatom, hogy Kossuth­ Ferencz I. képviselő úr indítványát a ház elfogadta.1 Endrey Gyula jegyző: (olvassa a függőben lévő indítványok és interpellácziók jegyzékét.) Elnök: T. képviselőház ! A mentelmi bizottság előadója terjeszti elő jelentését Lengyel Zoltán t. képviselő úrnak a házszabályok 255. §-a alapján a mentelmi bizottsághoz utasított ügyében. Maróthy László a mentelmi bizottság előadója :­ T. képviselőház ! A folyó évi szeptember hó 24-én tartott országos ülésen részint közbeszólásával Len­­­gyel Zoltán t. képviselő úr, részint pedig egyébként­ viselkedésével előidézte, hogy a képviselőház elnö­­­kének többszöri figyelmeztetése után a t. képviselő­ház a házszabályok 255. §. alapján utasította a mentelmi bizottságot, hogy Lengyel Zoltán képviselő úrra vonatkozólag a Ház intézkedése iránt tegyen javaslatot. Ennél fogva a mentelmi bizottság egyhangúlag hozott határozat alapján azt a javaslatot teszi a t. Háznak, miszerint Lengyel Zoltán képviselő úr köte­les legyen a folyó évi szeptember 24-ikén tartott országos ülésen tanúsított magaviseletéért és a képviselőház elnökével szemben elkövetett engedet­­lenségéért a képviselőházat ünnepélyesen megkö­vetni. (Helyeslés.) Elnök: A 255. §. alapján hozott ítéleteknek,­­az erkölcsi kötelesség alapján,1 kell az illető kép­viselőnek eleget tenni. (Nagy zaj: Elnök csenget: Csendet kérek!) Lengyel Zoltán: Egyáltalában nem volt szán­dékom a t. Ház határozatával szemben semminemű ellentállást és engedetlenséget tanúsítani és azért minden figyelmeztetés nélkül is megtettem volna, amit ezennel is megteszek, hogy a Házat ünnepie­­sen megkövetem. (Helyeslés.) ülnök: Ezzel ez az ügy el van intézve. Biró Lajos, a gazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! Van szerencsém a gazdasági bi­zottság három előterjesztését bejelenteni. Szivák Imre előadó: T. képviselőház! A kép­viselőház július 39-iki ülésén bejelentett vesztege­tési esetek megvizsgálására kiküldött képviselőházi vizsgáló­bizottság működését augusztus 28-án be­fejezte. Ugyanakkor a bizottság többsége meghozta határozatát, illetőleg megalkotta véleményét, ame­lyet Polónyi Géza, Beöthy Ákos, Rátkay László és Tóth János bizottsági tag urak részéről beadott kü­lönvélemén­nyel együtt a Ház irodájába tett le. Időközben rendes napirenddel ülés nem tartatott,­­ tehát a bizottság jelentését nem is terjeszthettem, mint annak előadója, a képviselőház elé. Önként értetik tehát, hogy itt szándékos mulasztás, vagy halasztási czélzat a bizottság, vagy annak előadója részéről ki van zárva. Most pedig van szerencsém a bizottság jelen­­­ tégét, a bizottsági tárgyalások­ során fölvett ira­

Next