Magyar Szó, 1922. július (1. évfolyam, 123-148. szám)

1922-07-04 / 125. szám

EGER * 1922, JULIUS Hé ELSŐ ÉVFOLYAM^S2 5 . SZáM KEDDARA 3 KORONA MAGYAR SZÓ ■ Hausmegyei Földmives-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: gii Nyomda R.-f. (Eger, Gimnázium­«». 3. szám) POLITIKAI NAPILAP Lf­PVEZÉR: MILYER JÁNOS! j ===== ELŐFIZETÉSI ÁR: ==бб= ! Egész évre 660 K, félévre 330 K, negyedévre 170 k. i i Egyes szám hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 5 K. K2 £ s Megmozdultak, hat Figyeljük a magyar újságo­és fájó lélekkel látjuk, hogy napi­lapjaink hasábjain újból életre kelt az a hang, mely 1919 őszét jellemezte. Börtönök mélyéről, a bécsi kom­munista központból, magyar nyomdafesték magyar papíron hozza a forradalmat és nagy változást váró vészkiáltásokat. Azok a szerencsétlen embe­rek, kik egyszer már minden magyar nemzeti értéket az ut­cára dobtak, kik erkölcsöt, tör­vényt, Istent és Hazát megta­gadtak, azután . . . azután vér, borzalom, román rablás, meg­szállás, orgyilkolás után, irtóza­tos bűnök tudatában a törvény igazságszolgáltatása elől ide­genbe menekültek és ott ron­tották tovább a világot, ezek az emberek ma írásban, szóban, újból megjelennek az általuk egyszer már a sír szélére hur­colt magyar nép előtt. Fájdalmat hazudnak csaló ábrázatukra, melyet az ország mai sorsán éreznek. Jönni akar­nak, megváltók, segítők akarnak lenni, újból tündökölni akar­nak az annak idején ellógott lovagok a Lánchídnál, a nem­zeti tanácsban, Linderrel, Ká­rolyival előbb, hogy azután folytassák Kun Bélával. Megmozdultak, itt vannak, magyar lapok hasábjain írnak a bujdosók, a síró „hontala­nok“, akik a hont idegenben is csak piszkolni tudták. Nincs türelem a végtelensé­gig?!! Ki meri tagadni az en­­gesztelés politikáját?!! Nincs sajtószabadság ?!! Nézzenek szét, a kommün le­­vitézlett lovagjai mind itt van­nak újból közöttünk és bizony nem sokat változtak. Mégsem bántja őket senki, mert tudjuk, hogy hiába minden erőlködés, a nép józan, nagyobb tömege elsöpörné még a föld színéről is az újabb vállalkozókat. Mit lármáznak, hogy nincs sajtó­­szabadság, mikor a Bécsi Ma­gyar Újság tartalmát adják a magyar közönségnek a pesti rotációsgépek és csak felelős­ségre sem vonnak érte senkit! Az országfelforgatók soha­sem élveztek olyan nagy sza­badságot, mint most. Bethlen miniszterelnök a drágaságról. A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, 1922. július 3. Szcitovszky Béla alelnök a mai nemzetgyűlést egynegyed 12 órakor nyitja meg. Javasolja, hogy idősb Dezsei­ffy Arisztild halála fölütt ér­zett részvétének a nemzetgyűlés mai jegyzőkönyvében adjon kifeje­zést. A Ház hozzájárul. Bemutatja gróf Teleky Pál leve­lét, melyben egészségügyi állapotára való tekintettel szeptember 10 ig szabadságot kér, melyet a Ház megad. Az elnök a bejelentések so­rán bemutatja Vas vármegye feliratát a vármegyei tisztviselők és közal­kalmazottaknak ingyenes gyógykezel­tetése tárgyában. A bizottságnak kiadják. Bejelenti, hogy újabban Jánosi­ Zoltán és Recze Antal megbízó le­vele ellen érkezett panasz. A meg­bízólevelet a C. osztályba teszik át. Bemutatja Haller József levelét, melyben lemond a pénzügyi bizott­ságban viselt tagságáról. Rakovszky napirend előtti felszó­lalást kér és kap. Előterjeszti a drá­gulás rohamos emelkedését az utóbbi napokban. Felhívja a kormány fi­gyelmét a sürgős intézkedések meg­tételére. Bethlen miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy a magyar kormány tudja kötelességét és tudatában van annak, hogy milyen rettenetes mé­reteket öltött a drágaság. A baj azonban a valuta leromlásában ke­resendő, mellyel szemben tehetetle­nek vagyunk. Egyes esetekben, ami­kor is az élelmiszerek árát ok nélkül drágítják, a kormány közbelép. A közélelmezési miniszter és a közélel­mezési tanács bírálja el az ilyen eseteket. Az árvizsgáló bizottságnak is ez a kötelessége, melynek meg is felel minden egyes esetben. A kor­mány nem hajlandó megkötni az árvizsgáló bizottság kezét. Ezután a napirendre térnek át, az indemnitás folytatólagos tárgyalására. Lf>?as kocsik és automobilok harca Szarvaskő és Honosbél között. Összetört boroshordó. — Hogy mentik meg a bort? — Felborult lisztes kocsi. — „Sturm“ fejszével és lőc­csel az automobil ellen. — Tanulság. Eger, 1922. julius 3. Indián regényekben sem olvastam érdekfeszitőbb históriát az alábbi esetnél, melyet sajnos csak röviden összetákolva mondhatok el. Vasárnap volt. Szép verőfényes vasárnap. Mikófalvára sereglett a közönség. Ki vonaton, ki kocsin, ki autón. Repülőgépen csak azért nem járnak Mikófalvára, mert az antánt megtiltotta. A passiójátékokra vitt vendégeket többek között három egri autó is. Szarvaskő és Mónosbél között, a malom mellett, az országúton csendesen haladt egy kétlovas kocsi, melyen boros hordó és sörös ládák drága terhe volt. Varró János, a kocsis, ezeket a borsodmegyei Má­lyinka községbe akarta szállítani Horovitz Márton kereskedő és ital­mérő cégnek. A kocsis a kocsi mellett ballagott, mikor az első automobil tülkölt és ijedten kapkodott a gyeplő után és balra hajtott az automobil elől és a nagy ijedtségben az italos kocsi belefarolt az árokba. Egy boroshordó és egy sörösláda kiesett, de a baj csak az volt, hogy a hordónak egy dongája is eltörött és a jó egri bor az árok porába kezdett folydogálni. Az autónak már híre-hamva sem volt, de jöttek jó magyar falusi ko­csik. Megálltak a szerencsétlenség színhelyén. Az atyafiak tanakodtak, hogyan menthetnék meg azt a fel­séges jó egri bort, hogy el ne foly­jon mind a hordóból. A tanácskozók meg-megkóstolták, csettintgettek a nyelvükkel: Hecch . . . haj, de jó! Mentsük meg sógor, ne adjuk a pornak ezt a drága bort. Azután nem is tanácskoztak, csak körül ülték a hordót, ittak és úgy mentették meg. Valahány kocsi jött, az mind meg­állt és segíteni akart. A végén már víg nótaszót csalt a jószivü ajkakra a szerencsétlenség felett érzett fáj­dalom. Ekkor újabb két kocsi jött. Holló Jódás János takaréktűzhelyet, Bartha Külső Béla pedig lisztet szállított Bélapátfalvára az uraságnak. Istenem, hát ők is jószivü embe­rek. Segíteni akartak a törött hor­dón, meghallgatták a bölcs tanácsot, leültek és ittak. Bíboros alkonyat öntötte el a hegy­tetőket, de hőseink kedve, csak ak­kor kezdett hajnalodni. Kötelessé­gükről azonban így sem felejtkeztek meg. Megmentették, ami menthető volt és apátfalvi ismerőseink elindí­tották lovaikat. Maguk csak a kocsi mellett ballagtak. És itt kezdődik a regény. Mikófalváról már visszafelé pöfö­gött az első autó, mikor az apát­­falvai kocsik még 50 lépést sem haladtak a boroshordó romjaitól. A kocsis nem ült a kocsin. A lovak megriadtak és az egész lisztrako­mány az árokba dőlt. Mire embe­reink észbe kaptak, az autó már nem volt látható. A bortól és az újabb szerencsét­lenségtől nagy gyűlölet lobogott a kocsisokban minden automobil iránt, mikor újból feltűnt a láthatáron egy gépkocsi robogó alakja. Biztatva egymást, elibe álltak és torkuk sza­kadtából kiáltozták: Állj meg! Állj meg, mert baj lesz! Az autó nem állt meg, hanem csak lassított és a támadók hátráltak, majd pedig kö­vek dobálásával igyekeztek harckép­telenné tenni ellenfelüket. Az egyik kődarab a benn ülő főhadnagy fe­leségének karját sebezte meg és szép nyári kalapját az út porába sodorta. Az utasok hiába követelték vissza a szép női kalapot, a bepityókáit tá­madók fenyegetve kiáltották: „Gyere ide érte, ha kalap kell!“ Az autó elment. Holló Jódás Já­nos pedig a pesti női­­ divat legú­jabb díszét mint jogos hadizsák­mányt önnön fejére nyomta és ilyen koponyaékességgel fogták a lisztes zsákokat és cipekedve rakták újból kocsijukra. Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium­ u. 3. sz.

Next