Szabad Vajdaság, 1945. május (2. évfolyam, 97-120. szám)
1945-05-01 / 97. szám
KM5 malmi Emlékezés egy A seguholyra, igazén nagyszabású múlás elsejét Szuboticán 1920-ban ünnepeltük. Viharfelhők sereglettek már akkora régi Jugoszlávia egészségtelen belpolitikai élete fölött. A demokrata pártok munkáját mindenképpen zavarni igyekezett a hazai reakció. Radics István a horvát parasztpárt élén élesen bírálta a reakciós körök nemzeteket elnyomó és országrontó aknamunkáját A radikális képviselők későbbi , gyilkos csoportja már nyíltan fenyegette Radicsot, aki nagy parlamenti harcában talán észre sem vette, hogy napjai megvannak számlálva A szlovén reakciót képviselő reverendás rendőrminiszter, Korosec ajtó és gyülekezési jogok és a szólásszabadság megszorítására egyik intézkedést a másik után hozta. Az országot az 1941-es pusztulás felé sodró január 6-nki diktatúra előszelében gyülekeztek az ünneplő szabót hat dolgozók május elsejének reggelén A városban pikos fejkendős lányok asszonyok, piros nyakkendős férfiak bukkantak elő itt ott, piros karszalagos rendezők siettek a munkásotthon felé, ..?/ piros szalagos dalárdista lányok álltak az ünneplésre összesereglő ,munkásmenet élén ,a néhai Lányi karnagy által naggyá, középeurópai viszonylatban is kitűnővé nevelt munkásdalárda a »Munkásüdvözletet«. »Újra itt van május elseje, és egyéb munkásdalokat énekelte szerbül és magyarul harsányan a fölvonuló munkástömeg élén. Sötét arccal, sötét ruhában, vastag *hekusbotokkal* nehéztestű, mindenre elszánt detektívek cammogtak a nevetőarcú munkások körül. A »Szervezett Munkás«, a szakszervezetek hatalmas példányszámú helyi hetilapja irodalmi melléklettel lepte meg olvasóközönségét Ezt az ízlésesen kiállított brosúrát ezrek és ezrek szorongatták a kezükben. Ebből a füzetből olvastak, szavaltak az ünnepélyen, s még évek múlva is, a diktatúra kereteinek szétfeszítése után, munkás kulturmatigtékon használták ezt a füzetet , előadók. A májust ünneplő tömeg népgyűlést tartott a volt Litka-mini udvart nagy helyiségében, mert szabad ég alat nem volt szabad politikai gyűlést tartani. Itt a munkásszónokok az akkori kormány pénzügyi politikáját bírálták élesen. Követelték a Szovjetunióval való együttműködést. Tiltakoztak a sajtó megrendszabályozása és a gyülekezési jog korlátozása ellen. Ismertették a munkanélküliség súlyos problémáját és követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését, ami akkor a munkanélküliség megszüntetéséhez vezetett volna A szónokok felváltva, szerbül horvátul és magyarul beszéltek. Semmiféle nacionalista mérgezést nem tudtak akkor elhinteni a reakciósok a különböző nemzetiségű, de szoros egységben menetelő bérmunkások seregében A népgyűlés után kivonultak a mezőkre és a sétaerdőbe, ott a szabadban hagyományos népi mulatság következett.. Ezen a népmulatságon résztvettek kispolgári és kisgazda elemek is, mert régi népi ünnepség a mi tájunkon a majális ünnepélye. A régi Jugoszlávia első demokratikus éveiben az iskolásgyermekek is megtartották a majálist: május elsejét a városligetben töltötték. 1928-ban azonban az iskolásgyermekeket már nem engedték a majális május elsejei ünnepségére az iskolai hatóságok. Azon a május elejelén csak gyáva, vagy sötétlelkű munkás ment munkába a gyárba vagy a műhelybe. A népellenes hatóságok persze igyekeztek megfélemlíteni a gyengébb idegzetű munkásokat, de Szubotián kevés sikerrel. Néhány letartóztatás is következett az ünneplő közönség szétoszlása után , hogy kissé megkeserítsék az erejük tudatában örvendezők örömét Mégsem törölhették ki a résztvevők szívéből a dolgozók szolidaritásának büszke érzetét. S most ismét nagy május elsejére készülünk. Most az ország minden dolgozójának és minden népének jogait védő, népkormány helyeslő, jóindulatú, ösztönző vezetése mellett, a demokrácia napjának melengető sugarai alatt tartjuk meg a fasizmus ellen hadbaszállt dolgozók seregének vidám szemléjét. Most nem zord csendőrcsapatok állnaka hátimk mögött, ha ünnepelünk hanem a fiainkból, testvéreinkből álló népi hadsereg áll mellettünk és ünnepel velünk- Mert ma május elseje a részeg fasiszta sorvitézek kiűzése már minden népünknek szabadságünnepe. Jaták István gette Mária vendégeit, táplálta Őket őrizte a házat, amikor pedig mindene elfogyott, bejárta a falut és kolduló Senkint tagadta meg tőle az alamizsnát és nem is kérdeztek tőle semmit. Mi mindenki tudta, nem menne Sztóján Máriat maga számára kéregetni... De a sors úgy ítélt, hogy Mária nem őrizhette meg gyermekeit Egy reggel hirtelen megdördültek az ágyuk- Közelebb jött a front a faluba újabb, megtépázott csapatok vonultak be, Mária körülnézett és berohant a házba. — Fiacskáim! Jönnek! A németek már a küszöbön voltak.. — Ki ezek az emberek?! —• A fiaim. —* Hazudsz! — Esküszöm, nem hazudok — Átkutatni a házat, — Ne nyúljatok hozzájuk, betegek öntzetörtek . .. istenem!' — Halt! Az ön anyja? — Igen, — mondta Rjábov — Hazudsz, komisszár! — és fegyveréhez kapott Az anya a gyerekek elé állt. Mindkettőt takarta, —Nem engedem! Üssenek engem - Nem, engedem, emberevők.! — Kedveseim!’ Nem farkas szült titeket, hanem asszony, anya" , • . A fiaim' —■ Miért rejtetted el őket? — Féltem- Hisz maguk rémisztők! Nincs a világon semmi rémesebb maguknál! — Ha-ha-ha! Igazat mondasz öregbnyól Nincs nálunk rémesebb és nem is szabad, hogy legyen! — nevetett a német kutyaivadék. Két óra múlva a németek a főtérre zavartak mindenkit, aki élve maradt a faluban, szembesítésre. Ők csak nézték m embereket — egyetlen ismerős arcot * iawA — Nem látlak többé. Urál ... — búcsúzott suttogva Psenkin és barátjára ■nézett — lírák.. Jóemberek nézzétek, TM. Iván és Vaszilij! Hát nem, ismeritek meg őket. — vergődött Sztoján Márta, mint egy kalitkába zárt madár •— Mondjátok, hogy az enyéim Miért hallgattok? Könyörüljetek, hát nem sajnáljátok őket? Emberek 1 . . Az emiberek sírtak és 4 • fenyegetésektől nem ijedtek meg, felismerték őket Csak egy asszony. Nalázska, a partizánok által megölt rendőrparancsnok özvegye hallgatott fenyegetően — Nalázska, mondjad, hogy a fiaim! Ha nem, elátkozlak téged ezen és a másvilágon is! — suttogta Sztoján Mária. — Gondolj az Istenre, aki majd számunkért, Naiázska — ■— Frau Naiázska, ezek vannak a fiai neki? — kérdezte a német tiszt-Mind elhallgattak, de szemüket nem vették le Na’ázskáról. Nagy csent tett. A tiszt’ arca elvörösödött Vastag nyaka felduzzadt mint a kígyóé- Sejtette, hogy összebeszéltek. — Nos? —, a fiai — mondta Naiázska és lesütötte szemét A tiszt teljes erővel jobbról is meg balról is arcul ütötte. Naiázska egy hang nélkül a földre zuhant, a tiszt pedig hirtelen a repülőkhöz fordult. ~ Hogy hívják magát? — Jaj? — Mária felnyögött, mintha a szivét sebezték volna még, nem mondta meg nekik családinevét, azok meg nem kérdezték tőle buta figyelmetlenségből és hanyagságból. Egy ütéstől a földre zuhant, minden elsötétült körülötte és sokáig tartott, amíg leltápászkodott És szinté fé álomban hallottal hogyan búcsúzik tőle Psenkin és Fiában Köszönjük tunyuska! Akinek ilyen anyja van, az nem fél a haláltól. fivések hangzottak . . A két film egymást átölelve feküdt, a havon Az asszonyt megragadták vitték s útközben folyton ütötték, verték. A házát gránátokká, szétrombolták őt pedig a körtefához vezették. Szemei előtt forgott a körtefa Ne akasszatok fel ,ne szégyenitsetek meg- Hogy fogok én ott lógni. Én öregasszony vagyok- Adtatok egy golyót Csak egy puskagolyócskát kérem könyörgöm ! Net- Adtak Erre gyorsan felállt a zsámolyra, keresztet vetett magára —- Ne nyúljatok hozzám, embertelenek! Ne nyitjátok a tivakamhoz! . . Maga tette nyakát a hurokba. — A fiaim ... — és teste elvált a földtől. Vasztlj sokáig feküdt a hóban, a körtefa alatt. Senki se hallotta sóhajtását panaszát, fogcsikorgatását Hajnal felé amikor megkeményedett a szíve és az ágyúgolyók vészes süítése ébresztőt fújt. Vaszilij elcsendesült, mintha elaludt volna a nagy fáradtságtól Majd felemelkedett fektéből és megcsókolta anyja hideg kezeit — Megyek anyám ■ . Mindazt a jóságot, amit tőled kaptam, itthagyom melletted, a körtefa alatt, anyám. . . . Majd odament a leégett házhoz, felvett egy marék hamut, zsebkendőjébe csavarta. — Ezt, anyám, magammal viszem, hogy ne fáradjon el a lábam se kezem se szivem. - Az után csanatok meneteltek nyugat felé— Sztolán! T-* Megyeki 7— Ki az az asszam — Anya — Anya ? Anya, elvtársate az, én édesanyám -- Század -- állj! Sapkái lel • ♦ . Század indulj! Az anya előtt fedetlen fővel vonultak el a katonák . Az anyát köszöntötték, dntverettif harcba induló fiai Dörögtek az ágyuk Az Istyudirgéstő megremegett 9 körtefa és ágairól ragyogó hópelyhek hullottak az anya tágra nyílt szemeire. Ki az, aki nem hajol meg mély tiszta lettel az anya. Sztorié .Márta halhatatlan szép tette előtt: — alamizsnát tifte’n kérni, hogy más gyereked táplálhassa Nézzék, ott lóg 3 körtefán, a fagyott hazai föld felett. Kis puha kezei, szép hussza újlakkal, melyek oy sok kenyeret sütöttek, fonták, vetettek, azok a dolgok kezek, üres tenyerüket mutatják. — Nincs már több semmi, fiacskáim Mindent odaadtam, legyetek boldogok! Kicsi sovány teste, mintha repülne hideg kék levegőben és félrehajtott ős feje szinte érinti, a kora tavaszi felhőket, Örök dicsőség neked, Sztoján Mária Nem utazgattál a világban, nem járt A külföldön. Nem volt erre időd- Te, min a méhecske, virágról-virágra szállva gyűjtötted a mézet és hordtad a. szovjet-kaptárba, mig ezek az embertelenet el nem vették éteted- A kü föld fog majd eljönni hozzád, a nagyszerű szovjetasszony, eljön, hogy megnézze sírkövedet. Az egész világ meghajol előtted, édesanyánk, tejóságos ukrán asszony* Kommunista voltál, vagy nfiú? pártkönyved'? Valószínűleg nem volt D# a mag, melyet a nagy Lenin elvetett megfogamzott és nagyra nőtt. szivedben Hadd tudja meg hát a világ, hogy ki akasztottak egy anyát a más gyerekekért a körtefára egy ukrán faluban, a nagy világháborúba« vérző Ukeaianyu» ff PBP» , vf Uiwmi Hogyan élnek a magyarság rokonai a Szovjetunióban A Szovjetunió területén többmillió, a magyarsággal rokon nép él. A közeljövő egyik jelentős feladata lesz közelebbi vizsgálat tárgyává tenni ezeknek akis népeknek életét,, a közös múltba visszanyúló hagyományaikat, nyelvüket. Gergely Sándor, az emigrációból hazatért kitűnő magyar író érdekes dolgokat mondott el arról, hogy a hatalmas Szovjetunióban hogyan nyertek autonómiát, kultúrát ezek a kis népek. A magyarok legközelebbi rokonai — mondotta —: a mari, azelőtt cseremisz, a komi, azelőtt zűrjén néven ismert nép, az osztjákok és votjákok távolabbi rokonságban áll a csuvas nép. Ezek közül a kis népek közül a komik száma egymilliókettőszázezerre tehető. Ezeknek fele Európában másik fele Középszibériában él. A nyárik száma kilencszázezer főnyi s ezek a középső Volga mindkét partján laknak Az osztjákok és vozjákok száma negyedmilliónyi lehet, a csuvasoké hatszázezer . A magyarság rokonai közül gesti vas, mari és komi nép autonóm köztársaságokban él a Szovjetunióban. Kormányuk van, részét képezik a nagy orosz köztársaságnak. Önálló szellemi életet élnek, saját iskolájuk, főiskolájuk, sajtójuk, színházuk van. Oktatóik tanítőképzőikben járnak, saját zenedéjük van, az iskoláikban anyanyelvükön tanulnak és az orosz nyelv ,egy tantárgy náluk. Ezeknek a kis népeknek ábécét és kultúrát a Szovjet adott, hiszen egyrészük írni-olvasni sem tudott azelőtt. Tizennégy-tizenötéves mindössze az európai értelemben vett kulturéletük, s ezt annak köszönhetik, hogy a Szovjetunió óriási támogatásban részesítette ezeket a kis autonóm köztársaságokat. Az orosz állam költségvetésében évrőlévre hatalmas összegeket állítanak be k kis népek támogatására. — A komik, marik, osztjákok, varjakok és csuvasok tudnak a magyar néppel való rokonságukról, s erre vonatkozólag nagy kutatómunka folyik náluk, amit a Lenini rá díván székelő Északi Népek Társasága« szervezett meg A magyarokkal rokonságban levőkhöz lehet számítani még a karéliás finn köztársaság másfélrturbónyi lakosát, akik a Szovjetunióban élnek szintén, mint gufor ~----------—----- - -Kóm köztársaság, egyetemük is van élénk filológiai munka ín!\ -k n.i! k — Az osztják és vot.iák pép a/ - •./ak- Uraltól keletre vadászó és halas/ - *oU hozókban él Ezek számaa uuyiu.to-vd mozgó iskolákat szervezett a Sion, amelyeknek hét osztályuk van. a két népiek képzettebb embere, a tán délre mentiek és fokozatosan nagyook műveltsége tesznek 'Zűri — A komi nép fővárosa Szuktivtyo A rokon népeknek saját nyelveit, meg .iesenö nagy lapja, állatit' nyomdám van; » csuvas főváros Csehi .'k szári, ahol sin'én áriban: kiadóvállalat, lapok, holyutratok jelzik a kultúrát. — A Szovjet ezeknek a kis népeknek mindenütt a legnagyobb szabad vágót biztosította .. fejezte be nyilatkozatát Hergel V Sándor. — Az oktatási és hivatalos nyelv mindenütt az ■autonóm köztársaság -nyelve. valamennyien önálló állaim élete: élnek, csupán a pénzügy és Hadügy közös valamennyi kö*, társaságban A berlini ezüsttrombiták A moszkvai állami történelmi múzeum kiállította azokat az ezüst trombitákat, amelyeket Berlin Thojki elfoglalásakor kaptak a magukat legjobban kitüntetett orosz csapatok. 178. október 9-én vonultak be az orosz csapatok Poroszország fővárosába Szultikov tábornagy, az orosz csapatok főparancsnoka jutalmaz egy egy ezüst trombitás adatait azoknak a csapatoknak amelyek különösen kitűrnek Königsberg Drezda, Danzig és Berlin elfoglalásánál. II. Vilmos császár Oroszországban jártában, egy katonai ünnepélyen meglátta ezeket a trombitákat és érdeklődött hogy minek az emlékűre készítették Amikor megmondták a Kaisernak, hogy az alkalmat Berlinelfoglalása adta a császár gúnyos haraggal jegyezte meg. *Ezt sem fogják , megegyszer megismételni’ * A közeli jövő megmutatja, hogy * Kaiser ezúttal is tévedett ■ IP..WM,,, ,m*nm,n. pmminíiíii11 in