Szabad Vajdaság, 1945. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)

1945-08-02 / 176. szám

X dcUtl ­­i­atin­Mainak gondozásáról beszél egy hadirokkant (Folytatás az első oldalról) R­o­g­­i­­­y a Szvetozár-»Malisa«, aki mindkét lábát elvesztette a háborúban és akit a szónoki emelvényre való lépé­se alkalmával a közönség viharosan megélj­enzett, felszabadító háborúnk hadirokkantjainak kérdésének megol­dásáról beszélt. Bogulya hangsúlyozta, hogy új népi államunkban a hadirokkantaknak nem­­lesz az a sorsuk, mint a régi Jugo­szláviában, hogy koldulni lesznek kény­telenek és könyöradományokra lesse­bek. A rokkantak otthonokat fognak kapni, amelyekben különféle képesítése­ket nyernek, hogy résztvehessenek az állam újjáépítésében. A hadirokkantak nem akarnak ingyenélők lenni. A hadi­rokkantak harcoltak, megrokkantak a harcban, de így is tovább fognak har­colni, amennyire azt csak erejük meg­engedi. »Tettekkel fogjuk bebizonyítani, hogy nemcsak otthont teremtünk baj­­társainknak, hanem hogy ezen ottho­nok egyúttal szakiskolák is lesznek, melyben a rokkantak számos hasznos dolgot tanulnak majd, melynek segíté­sével hazájukat békében is szolgálhat­ják.« Bogulya baj­társ beszédét a j­elenlévők szívélyesen üdvözölték­­ben van. Senki sem lehet következete­sebb demokrata, mint mi. Baj­társaink, a demokrácia harcosai nemcsak a fel­szabadító háború során harcoltak a de­mokráciáért, hanem a régi Jugoszlávia egész fennállása alatt is. Mi olyan de­mokráciát akarunk, amelyben mindenki a demokratikus föderatív Jugoszlávia javára és boldogságáért dolgozhat. (Viharos taps és helyeslés.) A demokráciának ezen maga csinálta védői, akik azt igyekeznek bizonyíta­ni, hogy néptömegek állanak mögöttük, csak igen kis számúak. Az elkövetkező választásokon seregszemlét tartunk, s majd lehull a lepel nyomorúságukról. Lékovics néptárs ezután a parasztság helyzetéről beszélt. Kiemelte a nagy segítséget, amit a parasztság a népfel­szabadító harcnak nyújtott. A körülmé­nyek találkozása folytán a parasztság ma is abban a helyzetben van, hogy rendkívül nagy mértékben hozzájárulhat az ország újjáépítéséhez a lakosság el­látásához stb. Majd ha a gyáripar te­vékenysége fellendül a parasztság ismét rendes áron fog ipari termékekhez jutni. Az ipari termékeket nem kell majd a fekete piacon vásárolnia s igy saját termékeiért sem kell fekete­piaci árakat kérnie. Lékovics néptárs szóvátette, a magán­kereskedelem kérdését is, rámutatva a néphatóságok egyes szerveinek helyte­len álláspontjára, melyek a magánke­reskedelmet úgyszólván teljesen meg­akarták fojtani. »Mi továbbra is harcot folytatunk a spekulánsok ellen, akik a nép verejté­kén szeretnének meggazdagodni. Ugyanakkor azonban arra törekszünk, hogy mindazok, akik tisztességesek s akik tőkével rendelkeznek a munkához, bekapcsolódjanak a gazdaság újjáépí­tésébe. Ebből nemzetgazdaságunknak is haszna lesz. ROGULYA SZVETOZAR-MALISA rokkant harcos beszél Testvériség és egység a népfelszabadító faarc alapja Ezután L­é­k­o­v­i­c­s Veta emelkedett szólásra. Lékovics a vajdasági választá­sok jelentőségét hangoztatta. Hangsú­lyozta, hogy a Vajdaság népképviseleté­­nek összetétele egymaga is azt bizo­nyítja, hogy Vajdaság népei éppúgy, mint Jugoszlávia népei, megtalálták Útjukat boldogabb jövőjük felé. Ez az út népeink testvérisége és egysége je­gyében £11. Ez irányban hatalmas lé­pést tettünk előre. A népfelszabadító mozgalom ereje és alapja, az egység­ben és testvériségben van. Egyes reakciós elemek, akik világ­hetükben a demokrácia ellen harcoltak, most mást sem tesznek, mint a demo­kráciáról beszélnek és annak élharco­sának adják ki magukat. Ezek az em­berek ma demokrácia után kiabálnak, hogy azt mozgalmunk elleni harcuk céljaira kihasználják, hogy mozgalmun­kat belülről, szétrombolják és lehetet­lenné tegyék országunk újjáépítését, s ezeknek semmiképen sincs ínyükre az­­egységes népfront.­­ A demokrácia zászlója a mi késünk­ Petőfi-est­i Novi­szádon Kedden, július 31-én, Petőfi halálának 96. évfordulóján a noviszádi VII. körzet magyar ifjúsága Petőfi emlékestet ren­dezett. Ez volt ennek a Magyar Ifjú­sági Szervezetnek első nyilvános elő­adása. A műsor két előadásból állott, amelyek keretében Petőfi verseket és dalokat adtak elő. Petőfi emlékének megszentségtelenítése volt ez az est. Csaknem egyetlen verset se szavaltak el hiba, fennakadás nélkül. Az első elő­adást (Petőfi élete és költészete) mono­ton, színtelen hangon és érthetetlenül olvasta fel egy ifjú. A második elő­adást (Petőfi — a magyar szabadság­­harc költője) agyonütötték a botrányo­san rosszul előadott költemények. Nem említünk nevet, sem azokat, akik fel­léptek, sem azokat akik felelősek azért, hogy készületlenül, a rendezés teljes hiányában előadott versek tönkretették a noviszádi magyar ifjúság első nyilvá­nos fellépését. Rá akarunk mutatni a hibákra (a felelősség kérdését majd az illetékesek elintézik), hogy ilyesmi még­­egyszer ne fordulhasson elő. Az előadásra rövid ideig készültek, mert néhány nappal ezelőtt határozták el az est megtartását. Előfordult, hogy a szavalatok kiosztásánál egyes magyar ifjak kategorikusai kijelentették, hogy csak „szerelmes” verseket hajlandók szavalni, illetve, hogy „hazafias” verse­ket nem hajlandók előadni, így aztán előfordult, hogy olyanoknak osztották ki a szavalatokat, akik elemista módra mondták el­ a gyönyörű Petőfi költemé­nyeket. Emellett kétszer-háromszor megakadtak és a közönség nevetni kez­dett. A másik nagy hiba: egységes rende­zés hiánya. Mindenki, aki az előadás előkészítésében részt vett, a maga feje szerint, a maga módjára készült, ha egyáltalán készült. Meg kell jegyezni, hogy voltak egyesek, akik szívükön vi­selték az előadás előkészítését, azonban egyéni jószándékuk elsikkadt a kollek­tív hanyagság folytán sikertelenné vált előadáson. Felelőtlenség, készületlenség jelle­mezte az előadást. Reméljük, hogy a telepi magyar ifjúság okulni fog ezen és ezt a sikertelenséget tanulságul fog­ja felhasználni a jövőre nézve. Semmi­esetre se fogjon egyedül, tapasztalt kul­­turmunkások tanácsa nélkül hasonló előadás előkészítéséhez.. t —fid SZABAD VAJDASÁG 1945 augusztus 2 A németországi szövetséges ellenőrző bizottság első ülése a franciák is résztvesznek Berlin megszállásin­ak Berlinből jelentik. Mint a TASS iro­da jelenti, a németországi szövetséges ellenőrző bizottság július 30-ikán tar­totta első hivatalos ülését az Egyesült Államok képviselője, Eisenhower tábor­nagy elnökletével. Az ülésen részt vett a Szovjet Szövetség képviselője, Zsukov marsal, Nagybritannia képviselője Mont­gomery tábornagy és Franciaország képviselője König tábornok. Az ülésen döntést hoztak, amely szerint az ellen­őrző bizottság elnöke minden naptári hónapban változik, alfabetikus sorrend­­­ben. Minden hónap 10, 20 és 30-ikán tartanak ülést. A szövetséges hatalmak tagjai átad­ták helyetteseiknek tanulmányozásra és referátum előkészítésére az ellenőrző szervek működésére kidolgozott javas­latot. A tanács jóváhagyta azt a meg­egyezést, amely szerint a francia csa­patok is résztvesznek Nagy Berlin meg­szállásában. A megegyezés külön kör­zetet jelöl ki a francia megszálló csa­patok számára Berlinben. Nem személyek, hanem két politikai irányzat között választott az angol nép Jermasov szovjetköziró hosszabb cikkben foglalkozik az angol munkás­párt választási győzelmével. Megállapít­ja, hogy a győzelem rendkívül fontos esemény Nagybritannia életében, mert az első eset, hogy a munkáspárt abszo­lút többséggel rendelkezik a parlament­ben. Jermasov ismerteti a választás részleteit, majd felveti a kérdést, ho­gyan történhetett, hogy Churchill nép­szerűsége dacára a konzervatív párt ilyen óriási vereséget szenvedett. — Minden jel arra mutat — írja —, hogy az angolok nem személyek között, hanem két meghatározott politikai irányzat között választottak. Nagy álta­lánosságban azt lehet mondani, hogy a szavazók­­ a következő alternatíva előtt állottak: szavazzanak-e a konzervatív pártra és annak belpolitikájára, vagy a munkáspártra, melyet sok fontos kér­dés kezelése tekintetében nem ter­helnek a múlt hibái? Az angol nép hangulatában nagy vál­tozás állott be. A nép nagyobb befo­lyást kivon az állami ügyek intézésébe. Az angol nép tömegei elvárják az új kormánytól, hogy nemcsak új intézke­déseket tesz, hanem következetesen vé­delmezi azokat az érdekeket, amelye­kért más nemzetekkel együtt olyan bátran harcoltak. Azt várja, hogy az új kormány mindent megtesz a fasizmus megsemmisítésére, a reakció letörésére, egy szilárd béke és a népek biztonsá­gának érdekében. Si0ft€ta$$i9wtií a mozdontfoho» 1 A honvédő bábom folyamán a vasút­nál foglalkoztatott nők számaránya el­érte az összes vasúti munkások szám­arányának 70%-át. Még hét évvel ezelőtt a mozdonyokon nő nem dolgozhatott; ma 20.000 nő dolgozik, mint fűtő, moz­donyvezető, vagy segédmozdonyvezető. Van olyan állomás, mint például Hana­­csikovo, a Moszkva—Kazán vonalon, ahol az állomá­sfőnöktől a váltókezelőig minden vasúti alkalmazott­­ nő. Troickaja Zinaida, aki , a viág első női mozdonyvezetője volt 1938-ban és aki később az államvasutak igazgatója lett, ma a vasútügyi népbiztosságon fő­felügyelő. Három asszony, akiket a »szo­cialista munka hőse« dritel tüntettek ki, a bábom folyamán a frontot ellátó vas­utaknál dolgoztak. A Sztálingrád elleni német offenzíva idején, egyik a három közül, Csejkruk Jelena, egy olyan sze­relvényt vezetett, melyet repülőtámadás ért. A bombák szétzúzták a szeneskocsit és felgyújtották a vagonokat. A halálos veszéllyel nem törődve, Csejkruk Jelena kikapcsolta a vagonokat és megmentette a megsemmisüléstől. A másik két hős asszony eredetileg elektromechanikus volt. Egyikük, Zsarkova Ana, a kis Ki­rovcévá állomáson dolgozik. A másik: Alexandrova Ana, leningrádi. Zsarkoval hosszú időn át végezte három elektro­mechanikus és az állomásfőnökhelyettes munkáját egyedül. Amikor egy alkalom­mal megsebesült, odakúszott a kapcsoló-­ táblához, kikapcsolta az áramot és csak akkor esett össze eszméletlenül. Hősies­sége megmentette a szerelvényt. Lenin­grad Makkrozása idején, amikor százak haltak meg naponként az éhségtől, Ale­xandrova hat elektromechanikus helyett dolgozott és egyidejűleg a szemafort is kezelte. Sok nő, akik a háború folyamán kerültek a vasúthoz, mint Zubareva Irina is, sok új rekordot állított fel. Zubareva, második mozdony és segédvezető nélkül vezette nehéz szerelvényét az Ural he­gyei között, Cseljabinszktól Zlatpusztáig. Példáját sok férfivezető követte, ami az uráli közlekedés jelentős megerősödésé­hez vezetett. KÜLFÖLDI HÍRtft A szovjet sebesültek 72 százalékát gyógyultan lehetett visszaküldeni csa­pattestéhez — jelentik Moszkvából. Az első világháborúban a sebesültek 50 szá­zaléka nyerte vissza harcképességét. ★ Amerikából nagyobb mennyiségű gyógyszer érkezett a magyar Vöröske­reszt számára. Itt Möller dán külügyminiszter vezetésé­vel küldöttség érkezett Londonba és megkezdte tanácskozásait angol kor­mánykörökkel. 130.000 amerikai katonát szállítottak eddig haza Európából Amerikába,­­és Bécsben a népbíróságok megkezdték működésüket. A bíróság először öt SS- embert vont felelősségre. •41 Puertorico szigetén a mexikói öböl­ben az Egyesült Államok hatalmas légi és tengerészeti támaszpontot­­ épített, amely felülmúlja az eddigi összes ame-Szénhiány miatt szünetel a vasút­ forgalom Kelet-Szlovákiáb­an. ★ Az Egyesült Államok, newyorki je­lentés szerint 6 millió tonna szenet száll­ít Európának . A román munkaügyi miniszter rende­letet adott ki, amely szerint az állami intézményeknek és magánvállalatoknak az üresedésben lévő állások betöltésé­nél elsősorban azokat kell alkalmazniuk, akik a hadiüzemek leállítása folytán ott feleslegesekké váltak. ★­­ VI. György angol király felajánlotta Churchillnek a legmagasabb angol ki­tüntetést, a térdszalagrendet. Churchill visszautasította a kitüntetést »a mosta­ni körülményekre« való hivatkozással. ★ Berlin rendőrfőnökévé a szociáldemo­krata Heinrich őrnagyot nevezték ki. A Reuter iroda jelentése szerint Heinrich őrnagy antifasiszta csapatokat szerve­­z huger mon­­tvánó szakáké

Next