Magyar Szó, 1946. szeptember (3. évfolyam, 207-232. szám)

1946-09-01 / 207. szám

IIIUIIIIIIilllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIII!lllllllllllllllllllllllll!imill!IIIIH!lll!illill!lll!ll!llllllllllim Segítsük elő gyermekeink is Küszöbön áll az iskolai év és az édesanyák, a szülők egyik nagy gondja gyermekeik iskoláztatása. Gond ez minden szülő­nek, különösen pedig ma, amikor sok hiánnyal és szegénységgel küzdő népállamunk gondját mindnyájunknak meg kell oszta­nunk. Mert bizony ma mindnyájunk gondja az iskolaépület kérdése, az iskolák fűtése és rendbentartása, a tanítóhiány, a tanyai gyermekek iskoláztatása, internátusok kérdése. Népünk kulturális emeléséről van szó és ennek minden nehézségét, terhét mind­­nyájunknak hordoznunk kell. Nézzük, hogy az AFZs asszonyaink, iskolába induló gyermekeink édesanyjai mit tehetnek, milyen feladatot vállalhatnak ebben? Asszonyaink az utóbbi időben óriási szociális feladatok terhét vállalták magukra és ennek következtében a politikai és kul­turális munka, tehát a fölvilágosítás és kulturális emelés munkája sokat lanyhult. Az analfabetizmus leküzdésében ugyan nagy részt vállaltak asszonyaink is de ennek csak egyik része a felnőtt írástudatlanok tanítása s ha ezzel párhuzamosan nem gondos­kodunk minden iskolaköteles gyermek iskoláztatásáról, hiábavalóvá válnak az analfabéta-tanfolyamok. Az elmúlt évben például sokkal több gyermek maradt írástudatlan azáltal, hogy az iskolakötelezettséget nem vették komolyan, mint ahány felnőtt a tan­­folyamokon megtanult írni-olvasni. Vajdaságban az elmúlt tanévben több, mint 7031 iskolaköteles magyar gyermek maradt el az iskolából, így amit egyik kézzel adunk a másikkal elvesszük, így sohasem szüntetjük meg az írástudatlanságot. Egyik nagy feladata tehát az anyáknak, asszonyoknak, gondoskodni arról, hogy minden iskolaköteles gyermek járjon az iskolába. Ez ter­mészetesen iskolahelyiség, tanító, iskolafelszerelés és tatarozás kérdése is de nem utolsósorban öntudatra ébresztés, szervezett propaganda kérdése. Mindenkinek tisztába kell jönnie azzal, hogy az iskola nem fényűzés, hanem éppen olyan szüksége a dol­gozó népnek, mint a mindennapi kenyér. Minden édesanyának, minden nőnek az iskola, a tudás, a szellemi emelkedés propa­gálójává kell válnia. Nagyon sokat tehetünk azért is, hogy a tanulás, az iskoláztatás lehetőségeit előmozdítsuk. Különösen ott, ahol bizonyos nehézségek miatt a szülők s maguk a gyermekek is könnyen lemondanak arról, hogy iskolába járjanak. Sok szegény szülő, sok tanyai család könnyen belenyugszik abba hogy nincs rá mód, nincs rá lehetőség. Ebbe azonban a népuralom nem nyugodhat bele. Nehéz feladat meggyőzni a tanyai béresembert, hogy fiát iskoláztassa, mégis el kell végeznünk a munkát. Antifasiszta asz­­szonyainknak az értekezleteken beszélniük kell az iskolába való beiratkozásról és jóakaratúlag figyelmeztetni a szülőket, akik nem hajlandók gyermekükkel a VII. osztályt elvégeztetni, arra, hogy a VII. elemi iskola elvégzése hazánk minden tanulójára kö­telező. Különösen a falvak és tanyacsoportok asszonyszervezetei vegyék komolyan e feladatot, hívják össze a távolabb lakó pro­letárasszonyokat is és világosítsák fel őket, hogy mit jelent, ha gyermekeik még a legelemibb dolgokat sem sajátítják el. Az AFZs-en keresztül meg kell szervezni a iskolába járó gyermekek ruhával és cipővel való segítését is. Egyetlen gyermeknek sem szabad otthon maradnia azért, mert nincs megfelelő ruhája vagy cipője. Az áfézsének dolgozni kell az iskolába járó gyer­mekekért, versenyt indítani a szervezetek és falvak között és konferenciákon ismertetni az elért eredményeket. Asszonyainknak segíteniük kell a tanítók kultúrmunkáját, gondot viselni az iskolák tisztántartására, sőt annak téli fűtésén­ is. Példa erre Királyhalom, ahol az asszonyok egy vagon fát vettek népiskolájuk számára. A távolabb lakó gyermekek részére interr­átust kell felállítani, amelyet a legszükségesebb esetben egyik kevésbbé használt falusi házban is berendezhetünk s lehetőleg az AFZI vegye gondnokság alá. Az internátusok megnyitásával a messzi lakó gyermekek részére is lehetővé válik az iskoláztatás. E feladat megvalósítására szervezeteink között elsősorban asszonyaink hivatottak, mert a múltban részükre nyílt legkeve­sebb alkalom kulturális téren való tevékenykedésre. Az iskola megkezdésével egyidőben indítsuk el az analfabéta-tanfolyamokat is, hogy az iskolaév befejezésére valóban csökkentsük az írástudatlanok számát. Magyar nyelvű politikai tanfolyam a petrovgrádi AFZs-ban A nők az új Jugoszláviában egyenjogúak a férfiakkal. Ez az egyenjogúság a tár­sadalmi élet minden terén megnyilvánul. A Népfront keretében működő asszonyszer­vezetek tagjai között minden réteget meg­találunk. A gyári munkásnők a földműves­­asszony és a szellemi munkásokat. Ezek az asszonyok tegnap ki voltak reeksztve a po­litikai életből. Ma azonban ismerik jogaikat és élnek is velük. A gyárak rohammunkás­­női vagy a kenyérfront asszonydolgozói bi­zonyítják, hogy az itt élő nő tisztában van az országépítő szerepével és öntudatosan végzi azt Ez a felismerés ad új erőt a testi fáradtság leküzdésére és a politikai ne­velés ösztönzőjévé válik. A petrovgrádi AFZs magyar tagozata arra törekszik, hogy társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseket a magyar asszonyok­kal megismertesse. E célból szeptember 8 és 10-e között ismeretterjesztő előadás-so­rozatot kezdeményez A tanfolyamok a ma­gyar iskolák épületében lesznek megtart­va. A kurzus 14 előadást ölel fel 1.­ A régi Jugoszlávia összeomlásának okai. 2. Az új Jugoszlávia megalkotása. 3. A nemzeti kérdés megoldása az uj Jugo­szláviában. 4. A hatalom jellege az uj Ju­goszláviában. 5. Az agrárreform és mező­­gazdaság újjászervezése. 6. A szövetkeze­tekről. 7. A tömeg­szervezetekről. 8. A nő­mozgalom fejlődése a felszabadító harcig. .9. Az AFZI életrehivása és szerepe az uj Jugoszláviában 10. A Szovjet Szövetség honvédelmi háborúja. 11. A Sztahanov moz­galom. 12. A kollektív gazdálkodás és a kolhozok. 13. A nő a Szovjet Szövetségben. 14. Az AFZs szervezeti szerkezetéről. Az előadásokat minden nap reggel 7 és 8 óra között tartják. A nap folyamán a hallgatók áttanulmányozzál­ e témakörrel foglalkozó füzeteket és este az előadó je­lenlétében megvitatják az előadás anyagát. A tanfolyamon résztvesznek a kerületi AFZs magyar vezetői, valamint a magyar köz­ségek magyar asszony aktivistái is. A fa­lukról bejövő nők ellátására már idejekorán gondoskodtak. A tanfolyamon résztvenni akaró nők je­lentkezzenek az M­K. K. Szvetoszavszka u­. 8. szám alatti irodájában. Ugyanott je­­lentkezznek azok is, akik a tervbe vett szerb nyelvtanfolyamokat kívánják láto­­gatni. A petrovgrádi AFZs magyar tagozatának előadása iránt városszerte nagy az érdek­lődés. Munkásgyermekek Fruska Gorában A dolgozók gyermekeinek csak a de­mokratikus Jugoszláviában adódott meg először, hogy eljuthassanak oda, ahol azelőtt csak a kiváltságosak gyermekeik­nek volt helye a nyaralóhelyekre. A szuboticai kerületből is sok kis pionír ment ingyenes nyaralásra a Fruska Go­rába, Szlovéniába, valamennyien mun­kások gyermekei. Egy ilyen kis pionír­­csoport a szerémségi Bikics falu mellett egy volt hercegi kastélyban nyaralt. Ezeket a pionírokat meglátogattam. Közöttük sok topolyai járásbeli magyar kisfiú és leány volt. Amint a kastély közelébe értem, a mellette elterülő fenyves­parkból magyar és szerb mun­­kásdalok foszlányait sodorta felém a szél. Éppen ebédre való sorakozás kö­vetkezett. A pirospozsgás arcú bácskai gyermekek olyan étvággyal fogyasztot­ták az ízletes töltöttpaprikát, hogy aki az imént ebédelt, az is megkívánta tő­lük. Ebéd után alvás, felkelés után egy­­egy jókora fürt szőlő, uzsonna után in­dulás az erdőbe s ott vidáman, éneklés­­sel és játékkal töltötték az időt. Vacso­ra után tábortűz mellett folyt tovább ugyanez. A poros bácskai" levegőből kikerült gyermekek mindenike a háromheti nya­ralás után jelentős súlygyarapodással tért vissza. Az állomáson érzékeny bú­csút vettek továbbutazó pajtásaiktól, akikkel a nyaraláson ismerkedtek meg és akikkel egy életreszóló barátságot kötöttek. A nyaralás egészségügyi elő­nye mellett a baráti, testvéri érzés fej­lesztése, az együvétartozás ápolása a pionír-nyaraltatások legnagyobb haszna. HERBATINNÉ Néptanítóink szerepe A péterrévei AFZs napokban értekez­letet hívott össze. A gyűlésen Tamás Mária bácsföldvári tanítónő ez AFZs szerepéről tartott előadást. Beszédében kérte asszonytársainkat, hogy minél többen tömörüljenek azok táborába, akik a jobb és biztosabb jövő­ kiépítésén fáradoznak. Megemlítette, hogy milyen hősiesen küzdenek a spanyol nők a szabadságért, mennyi áldozatot hoztak, hogy szabadok legyenek hogy testvériség­ben, egyenrangúságban élhessenek. A beszéd befejezése után, indulóban lévő néptársnőnk arra kért bennünket, hogy dolgozzunk fáradhatatlanul, hogy mielőbb megvalósíthassuk célunkat. Mi pedig arra kértük, hogy látogasson meg bennünket többször, mert nagy szüksé­günk van az értelmes előadásra. Sajnos a péterrévei tanítók és tanítónők még min­dig távoltartják magukat. Mintha bekö­tött szemmel járnának, nem látják mi történik körülöttünk, hogy milyen gyors léptekkel halad az újjáépítés. Ők csak állnak, töprengenek, maguk sem tudják mitevők legyenek. Hívtuk őket, kértük őket, de hiába. Ma még várja a munkás­­osztály a tanítókat, de nem akarnak tu­domást szerezni róla, azonban ha nem jön­nek, meglesz a munkás nélkülük is. Mi haladunk, ha lassabban is. Az idő hamar telik s a mi sorainkból lassan felnő az uj népi értelmiség. Tanítóinknak tudniok kell, hogy távolmaradásukért felelősek az egész magyar népnek. A magyar tanítók­nak és tanítónőknek a magyar nép irányí­tóivá vezetőivé kell válniok. Nem szabad várni, be kell látniuk, milyen hibá­t követ­nek el népükkel szemben. Kulturális és politikai téren álljanak a munkások élére, tudásukkal irányítsák azt a munkásosz­tályt, amely verejtékes munkájával szá­munkra is megteremti a mindennapi ke­nyeret. Péterrévei AFZs Az iskolák tüzelőellátása Már szinte sablonossá válnak az ol­­vasók előtt az AFZs munkájáról szóló je­lentések. Pedig, ha mélyebben belenézünk a dolgokba, akkor látjuk, hogy mennyi fáradság, önfeláldozás szükséges egy vál­lalkozás sikeres keresztülviteléhez. Ha leírjuk azt az egyszerű jelentést, hog­y »a kraljevbregi AFZs magyar asszonyai az elemi iskolák részére egy vágón fát vásá­roltak«, nem is gondolunk arra, hogy az asszonyoknak az ehhez szükséges pénzt menn­yi munka és önfeláldozás árán sike­rült öszegyűjteni. Rendezményeik egész bevételét erre áldozták. Amellett, hogy gondoskodnak a gyermekek részére me­leg tanteremről, még hasznos kultur­­munkát is végeznek. Előadásokat rendeznek az egymástól távol eső tanyacsoportok is­koláiban és ezeknek bevételét az az iskola élvezi, az vásárol belőle télire tüzelőt, ahol az előadásokat megrendezték. Ha visszatekintünk a múltba, amikor a tanyavilág asszonyai a kultúra, a fejlő­dés minden lehetőségétől el voltak zárva, szinte hihetetlennek tűnik az a lendület és munkaakarás, amit asszonyaink gyerme­keik jövőjéért és jobb sorsáért kifejtenek. Mert valóban hiszik, hogy minden közös akció, amit keresztülvisznek, saját életük felemelését is szolgálja. Vera Via gyermekorvos Moszkva Komintern kerületének apraja-nagyja jól ismeri Vlaszova doktornőt. Vera Vlaszova, miután há­rom évvel ezelőtt befejezte tanulmá­nyait az 1. számú moszkvai orvostani intézetben, bekerült a Komintern ke­rület 6. sz. gyermekklinikájára. Vla­szova figyelm­esen kezeli kis pácien­seit, azok pedig őszinte gyermeki ra­gaszkodással viszonzzák a szerető gondoskodást. A doktornő Vagy a kli­nikán fogadja a kis betegeket, vagy otthonaikban látogatja meg őket, de igen gyakran a gyárak mellett műkö­­dő óvodákban keresi fel a beteg gyermekeket. Vera Vlaszova, a fiatal gyermek­­orvos — bár semmiben sem válik ki különösképpen, — szerényen és pél­dásan teljesíti kötelességeit. Munka után minden szabad percét családjá­nak szenteli. Férje főhadnagy, most a Haditudományi Akadémia szorgal­mas hallgatója. Mindketten nagy sze­­retettel nevelik 3 éves fiukat, Szását. Esténként leülnek könyveik mellé és tanulnak. Vera Vlaszova doktornő arról áb­rándozik, hogy néhány esztendős or­vosi gyakorlat után a tudománynak, szenteli életét és magántanárságra fog pályázni. Nem fér hozzá kétség, hogy álma és terve megvalósul. Noviszád magyar asszonyai az aggok otthonáért A noviszádi III. körlet magyar AFZs asszonyai is kiveszik részüket erejükhöz mérten minden olyan közakcióból, amely a­, államháztartás megkönnyítésére és orszá­gunk újjáépítését szolgálja. A körzet ma­gyar asszonyainak egy része nem zárkózik el soha a közös és önkéntes­­ munkák elől és azon van, hogy teljesítse kötelességét saját maga és a dolgozók újjáépülő or­szága iránt. Az asszonyok magukra vállalták, hogy munkájukkal hozzájárulnak a noviszádi ag­gok otthonának fenntartásához. Az otthon céljaira bizonyos időközökben , gyűjtést rendeznek. Legutóbb a HI. körzetben összegyűjtöt­tek 330 paradicsomos üveget, 100 kg. lisz­tet, 96 drb. tojást, 1 kerti széket, 1 lav­ért, 4 ablakpárnát. Augusztus 29-én az aggok otthonába kiment 5 asszony tarhonyát ké­szíteni. Az asszonyok, Pintén Ilona, Szücs­­né, Majerné, Léderlandné és Thurzó Mária 3 és fél óra alatt 40 kg. lisztet dolgoz­tak fel. A II­. körzet magyar asszonyai a gyer­­mekotthonok fenntartásához is hozzájárulnak. A gyűjtési munkákban különösen kivették részüket: Hercsik Gizi, Peikertné, Vértes Árpádné, Sinkáné, Thurzó Mária, Fischerné és Pintén Ilona. A III. körzet magyar AFZ- szervezetének munkája teljes eredménnyel csak akkor járhat, ha a magyar asszonyok többsége, amellett, hogy adakozik, az akciókban is cselekvően kiveszi részét és segít­ azoknak az asszonyoknak, akik ha áldozathozatalról van szó, nem ülnek ölhetett kezekkel, ha­nem öntudatosan az igazi magyar asszo­nyokhoz méltón teljesítik kötelességüket. T. M AWES K­ISH I.EEK Néhány héttel ezelőtt a Petrovgrádon át folyó Bega-csatorna zsilipjeit megnyitották. A folyó vizét leerngedték, hogy a csatorna megrongált kapuit és partjait még a nyár folyamán kitisztíthassák és feltölthessék. Petrovgrádon kijavították a megrongált partrészek veszélyesebb helyeit. E munkák azonban nem terjedtek ki mindenhová. A Népfront IV. körzeti vezetősége ezért ak­ciót kezdett a várost és a Berberszki-tele­­pet összekötő híd környékén lévő partrész feltöltésére. Az önkéntes munkában a fér­fiakon kívül 24 nő vett részt. ★ Asszonyaink lekvárfőzési akcióját a paradicsom­főzés és a tarhonyakészítés egészíti ki. A szuboticai Napnyugati Szőlők magyar asszonyai 200 kg. para­dicsomot szedtek össze és főztek be a hadiárvák részére. De hogy a paradi­csomlevest a kis árva gyermekek ne üresen egyék, tarhonyát is gyúrtak hozzá. Így gondoskodnak munkás asz­­szonyaink azoknak gyermekeiről, akik életüket adták a mi szabadságunkért. ★ A petrovgrádi női szervezet kérésére a Vöröskereszt 30 kilónyi sálat és kötött sap­­kát bocsátott a szervezet rendelkezésére. Ebből a nők pulóvereket kötnek a vasút­építő ifjúmunkások számára. A munkát együttesen, csoportokban végzik. A körze­tek női szervezetei versenyeznek, melyik végzi el leghamarább a reá eső részt.

Next