Magyar Szó, 1947. augusztus (4. évfolyam, 188-214. szám)
1947-08-01 / 188. szám
Шсш&кенек A párisi divatszalonok négyezer munkásnője sztrájkba lépett. A világ divatdiktátorainak világszép bemutatólányai nem vonulnak fel imbolygó járással, hogy kedvet csináljanak egy-egy öltözékhez. A szabászok nem vágnak bele ollójukkal a drága anyagokba, hogy a divattervezők fékevesztett képzeletének ötleteit felölthető valósággá tegyék. A varrólányok nem veszik kezükbe a kiszabott darabokat, hogy összeillesszék. Sztrájkolnak magasabb fizetésért, nyolcórai munkaidőért, jobb munkafeltételekért, kicsit elviselhetőbb életért. Olcsó humor volna a polgári szórakoztató irodalom stílusában „őnagysága“ vad toporzékolásáról írni, mert nem készül el idejében az új öltözéke. De a kétmilliárdnyi emberiség előtt ez a néhányezer kiváltságos, akik számára a sztrájkra kényszerült munkásnők dolgoztak — nem érdekesek. E kiváltságosok, akikszámára a nagyszalonok néha egészen vad képzeletre valló termékeit készítik, csak ha halványan és távolról is kénytelenek tudomásul venni, hogy drága öltözékeiket emberek készítik. Emberek emberi jogokkal. Nők, akik sohase veszik fel ezeket az „álomszép" öltözékeket, csak a dolgozó párisi nők egyszerű ruháit viselik De jelentős az, hogy ezek a kiváltságosok, a mások verejtékes munkájából nagypénzű felső tízezrek most, így mégis kénytelenek tudomásul venni, hogy kiváltságaiknak is vannak határai. Ezekbe a szinte intézménnyé reklámozott nagyszalonokba is behatolt a dolgozók öntudatának szelleme. És fellázadtak, mert végre a munkájukkal és csak a munkájukkal akarnak jobb életet teremteni maguknak. Nem vágynak karrierre, a szépség párisi karrierjére. Dolgozó emberek akikben megvan az erő, hogy feltételekhez szabják munkájuk árubabocsátását. Párisban a dolgozók még árubabocsátják munkájukat. Ami nálunk mindenki kötelessége és tisztje, az náluk még áru. De a manökenek fellázadtak és ez komoly figyelmeztetés a kiváltságosok számára és biztató jel a még fel nem szabadult dolgozók számára is. A mi öntudatos varrónőink bizonyára mély rokonszenvvel gondolnak párisi társaikra, akik sztrájkra kényszerültek. És kárörömmel a kiváltságosokra akiket mi mindörökre elűztünk innen. Kémek a ljubjanai Legfőbb Bíróság előtt szlovén m±m Hribar Zoran gimnáziumi tanár áll most a ljublyanai Legfőbb Bíróság Tanácsa elé. Bűnösnek érzi magát. A vádirat azzal vádolja, hogy tagja volt a titkos szervezetnek, amelynek célja az ország belső rendjének megdöntése volt Hribar volt az egyik kapocs a kémszervezet és az idegen ügynökök között. Hribar beszélni kezd: »Csoportunk célja mindenekelőtt az volt, hogy megteremtsük az információs szolgálatot egész Szlovéniában. A jelentések alapján mi a külföldet úgy informáltuk volna, hogy az országban a helyzet súlyos és az emberek elégedetlenek. Azt hittük, hogy ezáltal cselekvésre késztetjük a külföldet.« — Milyen cselekvésre? — Gazdaságira és katonaira. A vádlott elmondta, hogy Kavcsnik mérnök a beosztása folytán megszerzett ipari adatokat ismertette a külföldiekkel A vádlottak abban bíztak hogy a különösen Karintiában lappangó »hazátlanok« fegyveres segítséget nyújtanak. Most az ügyész kérdezi: — Önök azt állítják, hogy azért harcoltak a mai rendszer ellen, hogy Trieszthez és Karintiához juthassanak? — Hogy e területeket megkapjuk, más rendszert kellett volna ... — Milyen rendszert? — Olyant, mint Görögországban. (A teremben hangos tiltakozások.) — És ön azt hitte, hogy ez esetben valóban megkapjuk Triesztet és Karintiet? — Én személyileg kételkedtem benne... — Mi — mondja a közvádló emelt hangon —, ez esetben elvesztettük volna egész Jugoszláviát. Ezt kaptuk volna és önök ezt akarták! A vádlott tovább vall. Elmondja, hogy a kémhálózat szlovénián túli kiépítését is tervbe vették. Beográdban Jovánovics Dragolyubot és Grál Milánt használták volna fel, Zágrábban Jancsikovics Tomnát. Megbízottakat is küldtek ezekhez a személyekhez, akik pontos információkat kaptak a kémszervezet működéséről A gazdasági háborút úgy képzelték el, hogy rábeszélik az idegen hatalmakat az UNRRA- küldemények beszüntetésére, így, azt hitték, jelentősen gyengítik az ország gazdasági helyzetét. Ismét az elnök fordul Hribarhoz: — Akarták-e önök a népi hatalmat? — Azt nem ... — Akarták-e a földreformot? — Azt sem akartuk. — Ez azt jelenti, hogy minden vonalon a népfelszabadító harc vívmányai ellen voltak — Igen, ez így van. Hribar kihallgatása után Kumely Metódra kerül a sor. A vádlottról már az első percekben kiderül, hogy a megszállás alatt a Gestapo ügynöke volt, mire a közvádló a vádat kiszélesíti A következő vádlott, Sztáré Bogdán, bűnösnek érzi magát és beismeri, hogy idegen hatalom számára kémkedtek. A főtárgyalást folytatják. Аt Szabó Pál író nyilatkozata jugoszláviai élményeiről- Budapestről jelenti a Tanjug munkatársa. A Szabad Szó a nemzeti parasztpárt lapja közli munkatársának beszélgetését Szabó Pál ismert magyar íróval, aki most érkezett vissza jugoszláviai útjáról. A kérdésre, hogy mi volt legnagyobb élménye Jugoszláviában. Szabó kijelentette, hogy erre nem könnyű válaszolni. Nagyon mély benyomást keltett benne a munka irama és az a tény, hogy Jugoszláviában az egész nép sajátjának érzi az országot. Az a körülmény, hogy a politikai élet irányát a Népfront szabja meg, azt jelenti, hogy az országot maga a nép kormányozza — szögezte le az író. — Ami ma Jugoszláviában történik, az történelmi folyamat nemcsak Jugoszlávia és a Balkán népei számára, hanem számunkra is — jelentette ki Szabó. A magyarok helyzetéről nyilatkozva Jugoszláviában Szabó megállapította, hogy a magyarok az új Jugoszláviában teljesen egyenrangúak és ugyanazokat a szabadságokt élvezik, mint Jugoszlávia többi nemzetiségei. --*------------------------------------------ A parlament jóváhagyta a Martin-párt betiltását Bukarestből jelentik. A román kormány, mint ismeretes, elrendelte Maniu nemzeti parasztpártjának feloszlatását. A kormány jóváhagyásra a parlament elé terjesztette határozatát és Teohari Gheorghescu belügyminiszter ismertette azokat a bűntetteket, amelyeket a nemzeti paraszpárt vezetői a háború előtt, alatt és a felszabadulás óta a népi és a demokratikus rendszer ellen elkövettek A miniszter után az egyes pártok szónokai szólaltak fel és elítélték a Maniupárt hazaáruló tevékenységét. A szavazás során 294 szavazattal 1 ellenében köszönetet szavaztak a román kormánynak, hogy ilyen erélyesen megvédelmezte a demokratikus rendszert. A vándorzászlóért Az erdős hegyvonal itt-ott kivilágító tisztásaival mosolyogva tekint a völgyben zajló alkotó életre. A távolból hosszú töltés kígyózik keresztül a völgyön. Egyre magasabb, egyre növekszik. Közelében sátor emelkedik, homlokán a „I. szuboticai munkásbrigád” felírással. Élénk nyüzsgés van a sátor körül. A napbarnította arcok mosolyognak, s árad róluk a munkakedv. A brigád második százada a délutáni váltásra indul. A töltésen dolgozik. — A vándorzászlóért... — hangzik el itt is, ott is sorakozás közben. — A miénk lesz! mondja Bizsányi Jóska. Közben elhangzanak az indulást jelentő vezényszavak. A szerszámok megzörrennek az ifjak vállán. Hamar megtörténik a váltás. A második század átveszi a munkát. A koradélutáni napsugarak barátságosan csillannak meg a feszülő izmokon. A munka ütemében halkan, majd mind erősödve felhangzik a dal. — Ma túlszárnyaljuk a normát! —■ mondja Candl Miklós. A körülötte lévők hangosan helyeselnek. A talicskákat gyorsan megtöltik és kiürítik az ifjak. A század tagjai egymás között versenyeznek. Ki dolgozik többet... A munka rém nehéz, a beosztás nagyon jó. Közben múlik az idő és feltűnnek az uzsonnahordozók. Rövid pihenő következik. A jó uzsonna hamar elfogy. A munka meghozza az étvágyat. Csakhamar ismét csikorognak a talicskák kerekei, az ásók újra belemélyednek a földbe, a munka folyik tovább. A vándorzászlóért ... — Előre a zászlóért — hangzik itt is, ott is. — Már nem sok kell és túlszárnyaljuk a normát. Ez a tény még jobban ösztönözi az ifjakat. A munkakedv lankadatlan. Észrevétlenül múlik az idő. A nap már eltűnt a hegyek mögött, de sugarait a szelíden úszó bárányfelhőkön felejtette. A völgyre sötét árnyék ereszkedik. A század vállravetett ásókkal, dalolva indul vissza a táborba. Bent már tudják is az eredményt: a vándorzászló egy napra a miénk ... Ipacs József 250 CSEH IFJÚ MEGY A VASÚTVONALRA Kedden, július 29-én délután 5 órakor különvonat érkezett Csehszlovákiából Szuboticára. A vonaton három cseh ifjúsági munkásbrigád jött. Egy brigád, 250 ifjú részt vesz a samac—szarajevói vasútvonal építésén, a másik két brigád pedig folytatja útját — egyik Bulgáriába, a másik Albániába. A szuboticai Népi Ifjúsági bizottság ünnepélyesen fogadta a cseh ifjakat. A Népi Ifjúság nevében Marosics István mondott beszédet, majd a cseh ifjak tovább folytatták útjukat Beográd felé. H. V. /Ш A munkahelyen Népfront-munka Bácskapetrovoszelón a Népfront önkéntes munkaakciót rendezett. A jó szervezésnek köszönhető, hogy ezen a napon 320 ember és 80 kocsi vett részt a munkában. Utána megbeszélést tartottak, ismertették a gabonafelvásárlás jelentőségét és megtárgyalták a legközelebbi Népfront-munkát. ★ Zenta, julius hó A martonosi ifjúság munkájában az utóbbi időben fellendülés tapasztalható. A község fiataljai elhatározták, hogy otthonukat újjárendezik, könyvtárat állítanak fel és általában lehetőséget teremtenek a fokozottabb kulturmunkára. Eddig már két előadást tartottak azonos programmal. Egyet a községben, egyet pedig a tanyavilágban. A műsoron szavalatok népdalok, népi táncok és bohózatok szerepeltek. Nagy sikerrel adták elő Gál László »Rozi néni írni tanul« című egyfelvonásosát. Az ifjúság időszerű feladataival Dongó Ferenc tanító foglalkozott jól felépített előadásában. Az ifjúsági szervezet élénkebb munkája különösen a nyári szabadságukat otthon töltő diákoknak köszönhető, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a martonosi ifjúság végre megtalálja a kibontakozás útját. Kalmár József ---------------Négyszer avatták rohambrigáddá a topolyai „Sztankovics Milán" brigádot A leszerelt harcosok »Sztankovics Milán« brigádja hazatért Topolyára a vasútvonalról. A brigád igen szép eredményeket ért el. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy négyszer kapta meg a rohambrigád címet. A brigád tagjai közül Mihály János is rohammunkásként tért haza. — A samac-szarajevói vasútvona Ion — meséli — legszebb élményem az volt, amikor brigádunkat negyedszer is rohambrigáddá avatták. A brigád 84 tagja szerezte meg a rohammunkás címet. A többiek egy kivételével dicséretben részesültek. Elmeséli még, hogy brigádjukban hét nemzetiség fiai dolgoztak a legnagyobb megértésben. A testnevelésre nagy figyelmet fordítottak, úgyszintén a kulturmunkára is. Szabad idejükben előadásokat rendeztek a közeli falvakban. Más alkalommal pedig kukoricakapálásban vagy más mezei munkában nyújtottak segítséget a környék lakosságának. Mihály János 30 hónapig szolgált Tito hadseregében. És most még nagyobb erővel dolgozik, küzd a jobb jövőért. Ezt bizonyítja az is, hogy a vasútvonalról rohammunkásként tért haza Lőrinc Lajos 9 munkrásokat ás a városi dolgozóit letenismintesen és jól ítéli ellátni mert ez is egyik előfeltétele az ötéves Terv megvalósításának A vajdasági tartományi főbizottság kereskedelmi és közellátási osztálya fontos értekezletet tartott, amelyen résztvettek az egyes városok népbizottságainak kereskedelmi megbízottai. Megjelent az értekezleten Jovánovics Isza a tartományi Népfront titkára, Kalafatics Milán, a szakszervezetek tartományi bizottságának elnöke, Roman Paskó, a főbizottság mezőgazdasági megbízottja és Avramov Dusán, a szerbiai kereskedelmi és közellátási minisztérium delegátusa. Jovánovics Tódor, a tartományi kereskedelmi osztály vezetője ismertette az értekezlet célkitűzéseit és felszólította a delegátusokat, hogy ismertessék a kereskedelmiellátási helyzetet területükön. Az egyes városi népbizottságok megbízottai tettek ezután jelentést a lakosság hús, baromfi tojás, gyümölcs stb. ellátásának szükségleteiről. A jelentések elhangzása után a tartományi ellátásügyi osztály főnöke összegezte az elhangzott felszólalások jelentőségét. Mindenekelőtt elítélte azt a tájékozatlanságot, amelyet egyes közellátási vezetők felszólalásuk folyamán tanúsítottak: sokan még területük ellátásának alapkérdéseivel sincsenek tisztában. A terepről kapott jelentéseket összegezve Jovánovics kiemelte, hogy a lakosság ellátásának kérdésében a helyzet elég súlyos. A probléma nemcsak a húshiányban van, valamint más élelmezési cikkekben való hiányban, hanem inkább azoknak tehetetlenségében és nemtörődömségében, akiknek feladata lenne a széles néptömegek ellátásáról gondoskodni. A dolgok bürokratikus intézésével szakítani kell, a munkások és alkalmazottak ellátását több felelősséggel kell intézni. Kiemelte, hogy a munkások és általában a városi dolgozók ellátása körüli minden mulasztást a jövőben szabotázscselekménynek minősítenek mert közvetlenül megzavarja a terv megvalósítását A lakosság húsellátásáról szólva Jovánovics élesen elítélte a húsfelvásárlással megbízott közegek szervezetlenségét. A felvásárlási szervezetet minél több találékonysággal és minél helyesebb kezdeményezéssel kell alkalmassá tenni megfelelő számú vágóállat beszerzésére, hogy így a városi lakosság és a munkásság számára húst biztosíthassunk. A gyümölcsellátás kérdésében is éles bírálatot gyakorolt a tartományi főbizottság kereskedelmi és közellátási megbízottja. Különösen kiemelte a népbizottsági szervek hiányos iniciatíváját és az állami felvásárlóvállalatok gyeneségét a piaci árak kialakítása körül. A továbbiakban érintette a téli beszerzések biztosításának kérdését. Azt tanácsolja a bizottságoknak és a vállalatoknak, hogy ebben a tekintetben készítsenek minél előbb tervet és biztosítsanak megfelelő hitelt. Különösen súlyos volt a bírálat a tejellátás kérdésében. A bánáti tejbeváltó szervek teljes csődjét jelenti az a körülmény, hogy amíg a beváltás a felszabadulás utáni első évben 30.000 liter volt, ma a tejbegyűjtés alig éri el a 3000 litert. A menzákon az ellátási viszonyok éppen olyanok, mint akkor voltak, amikor a piacokon nem volt élelmiszer. A népbizottságok kötelessége megfelelő élelmiszert biztosítani a menzáknak, hogy az élelmezés valóban megjavuljon és hogy a munkások megfelelően dolgozhassanak a termelésben. Jovánovics tartományi megbízott végül felszólította a népbizottságok megbízottait, hogy árukészletükből bizonyos mennyiséget rezerváljanak a rohammunkások és munkások céljaira. — A munkásokat és városi lakosságot — fejezte be — lelkiismeretesen és jól el kell látni, mert egyik legfontosabb elemét képezik az Ötéves Terv megvalósításának. Magyar Sió 4