Magyar Szó, 1947. augusztus (4. évfolyam, 188-214. szám)

1947-08-01 / 188. szám

Шсш&кенек A párisi divatszalonok négyezer munkásnője sztrájkba lépett. A vi­lág divatdiktátorainak világszép bemutatólányai nem vonulnak fel im­bolygó járással, hogy kedvet csináljanak egy-egy öltözékhez. A sza­bászok nem vágnak bele ollójukkal a drága anyagokba, hogy a divat­­tervezők fékevesztett képzeletének ötleteit felölthető valósággá te­gyék. A varrólányok nem veszik kezükbe a kiszabott darabokat, hogy összeillesszék. Sztrájkolnak magasabb fizetésért, nyolcórai munkaidő­ért, jobb munkafeltételekért, kicsit elviselhetőbb életért. Olcsó humor volna a polgári szórakoztató irodalom stílusában „őnagysága“ vad toporzékolásáról írni, mert nem készül el idejében az új öltözéke. De a kétmilliárdnyi emberiség előtt ez a néhányezer kiváltságos, akik számára a sztrájkra kényszerült munkásnők dolgoz­tak — nem érdekesek. E kiváltsá­gosok, akik­­számára a nagyszalonok néha egészen vad képzeletre valló termékeit készítik, csak ha hal­ványan és távolról is kénytelenek tudomásul venni, hogy drága öltö­zékeiket emberek készítik. Ember­ek emberi jogokkal. Nők, akik so­hase veszik fel ezeket az „álomszép" öltözékeket, csak a dolgozó párisi nők egyszerű ruháit viselik De jelentős az, hogy ezek a kiváltságosok, a mások verejtékes munkájából nagypénzű felső tízezrek most, így mégis kénytelenek tudomásul venni, hogy kiváltságaiknak is vannak határai. Ezekbe a szinte intézménnyé reklámozott nagyszalonokba is behatolt a dol­gozók öntudatának szelleme. És fellázadtak, mert végre a munkájuk­kal és csak a munkájukkal akarnak jobb életet teremteni maguknak. Nem vágynak karrierre, a szépség párisi karrierjére. Dolgozó emberek akikben megvan az erő, hogy feltételekhez szabják munkájuk áruba­­bocsátását. Párisban a dolgozók még árubabocsátják munkájukat. Ami ná­lunk mindenki kötelessége és tisztje, az náluk még áru. De a manö­­kenek fellázadtak és ez komoly figyelmeztetés a kiváltságosok szá­mára és biztató jel a még fel nem szabadult dolgozók számára is. A mi öntudatos varrónőink bizonyára mély rokonszenvvel gondolnak pá­risi társaikra, akik sztrájkra kényszerültek. És kárörömmel a kivált­ságosokra akiket mi mindörökre elűztünk innen. Kémek a ljub­janai Legfőbb Bíróság előtt szlovén m±m­ Hribar Zoran gimnáziumi tanár áll most a ljublyanai Legfőbb Bí­róság Tanácsa elé. Bűnösnek érzi magát. A vádirat azzal vádolja, hogy tagja volt a titkos szervezetnek, amelynek célja az ország belső rend­jének megdöntése volt Hribar volt az egyik kapocs a kémszervezet és az idegen ügynökök között. Hribar beszélni kezd: »Csopor­tunk célja mindenekelőtt az volt, hogy megteremtsük az információs szolgálatot egész Szlovéniában. A jelentések alapján mi a külföldet úgy informáltuk volna, hogy az or­szágban a helyzet súlyos és az em­berek elégedetlenek. Azt hittük, hogy ezáltal cselekvésre késztetjük a külföldet.« — Milyen cselekvésre? — Gazdaságira és katonaira. A vádlott elmondta, hogy Kavcs­­nik mérnök a beosztása folytán megszerzett ipari adatokat ismer­tette a külföldiekkel A vádlottak abban bíztak hogy a különösen Ka­­rintiában lappangó »hazátlanok« fegyveres segítséget nyújtanak. Most az ügyész kérdezi: — Önök azt állítják, hogy azért harcoltak a mai rendszer ellen, hogy Trieszthez és Karintiához jut­hassanak? — Hogy e területeket megkap­juk, más rendszert kellett volna ... — Milyen rendszert? — Olyant, mint Görögországban. (A teremben hangos tiltakozások.) — És ön azt hitte, hogy ez eset­ben valóban megkapjuk Triesztet és Karintiet? — Én személyileg kételkedtem benne... — Mi — mondja a közvádló emelt hangon —, ez esetben elvesztettük volna egész Jugoszláviát. Ezt kap­tuk volna és önök ezt akarták! A vádlott tovább vall. Elmondja, hogy a kémhálózat szlovénián­ túli kiépítését is tervbe vették. Beo­­grádban Jovánovics Dragolyubot és Grál Milánt használták volna fel, Zágrábban Jancsikovics Tomnát. Megbízottakat is küldtek ezekhez a személyekhez, akik pontos infor­mációkat kaptak a kémszervezet működéséről A gazdasági háborút úgy képzelték el, hogy rábeszélik az idegen hatalmakat az UNRRA- küldemények beszüntetésére, így, azt hitték, jelentősen gyengítik az ország gazdasági helyzetét. Ismét az elnök fordul Hribarhoz: — Akarták-e önök a népi hatal­mat? — Azt nem ... — Akarták-e a földreformot? — Azt sem akartuk. — Ez azt jelenti, hogy minden vonalon a népfelszabadító harc vív­mányai ellen voltak — Igen, ez így van. Hribar kihallgatása után Kumely Metódra kerül a sor. A vádlottról már az első percekben kiderül, hogy a megszállás alatt a Gestapo ügynöke volt, mire a közvádló a vádat kiszélesíti A következő vádlott, Sztáré Bog­dán, bűnösnek érzi magát és beis­meri, hogy idegen hatalom számára kémkedtek. A főtárgyalást folytatják. ­Аt Szabó Pál író nyilatkozata jugoszláviai élményeiről­­- Budapestről jelenti a Tanjug munkatársa. A Szabad Szó a nem­zeti parasztpárt lapja közli munka­társának beszélgetését Szabó Pál ismert magyar íróval, aki most érkezett vissza jugoszláviai útjáról. A kérdésre, hogy mi volt legna­gyobb élménye Jugoszláviában. Sza­bó kijelentette, hogy erre nem könnyű válaszolni. Nagyon mély benyomást keltett benne a munka irama és az a tény, hogy Jugo­szláviában az egész nép sajátjának érzi az országot. Az a körülmény, hogy a poli­tikai élet irányát a Népfront szabja meg, azt jelenti, hogy az országot maga a nép kor­mányozza — szögezte le az író. — Ami ma Jugoszláviában törté­nik, az történelmi folyamat nem­csak Jugoszlávia és a Balkán né­pei számára, hanem számunkra is — jelentette ki Szabó. A magyarok helyzetéről nyilatkozva Jugoszláviá­­ban­ Szabó megállapította, hogy a magyarok az új Jugoszláviában tel­jesen egyenrangúak és ugyanazo­kat a szabadságokt élvezik, mint Jugoszlávia többi nemzetiségei. --*------------------------------------------­ A parlament jóváhagyta a Martin-pár­t betiltását Bukarestből jelentik. A román kormány, mint ismeretes, elrendelte Maniu nemzeti parasztpártjának fel­oszlatását. A kormány jóváhagyásra a parlament elé terjesztette hatá­rozatát és Teohari Gheorghescu belügyminiszter ismertette azokat a bűntetteket, amelyeket a nemzeti paraszpárt vezetői a háború előtt, alatt és a felszabadulás óta a nép­i és a demokratikus rendszer ellen elkövettek A miniszter után az egyes pártok szónokai szó­laltak fel és elítélték a Maniu­­párt hazaáruló tevékenységét. A szavazás során 294 szavazattal 1 ellenében köszönetet szavaztak a román kormánynak, hogy ilyen eré­lyesen megvédelmezte a demokrati­kus rendszert. A vándorzászlóért Az erdős hegyvonal itt-ott kivi­lágító tisztásaival mosolyogva tekint a völgyben zajló alkotó életre. A távolból hosszú töltés kígyózik ke­resztül a völgyön. Egyre magasabb, egyre növekszik. Közelében sátor emelkedik, homlokán a „I. szuboti­­cai munkásbrigád” felírással. Élénk nyüzsgés van a sátor körül. A nap­­barnította arcok mosolyognak, s árad róluk a munkakedv. A brigád második százada a délutáni vál­tásra indul. A töltésen dolgozik. — A vándorzászlóért... — hang­zik el itt is, ott is sorakoz­ás köz­ben. — A miénk lesz! mondja Bi­­zsányi Jóska. Közben elhangzanak az indulást jelentő vezényszavak. A szerszámok megzörrennek az ifjak vállán. Hamar megtörténik a váltás. A második század átveszi a munkát. A koradélutáni napsugarak ba­rátságosan csillannak meg a feszü­lő izmokon. A munka ütemében halkan, majd mind erősödve fel­hangzik a dal. — Ma túlszárnyaljuk a normát! —■ mondja Candl Miklós. A körü­lötte lévők hangosan helyeselnek. A talicskákat gyorsan megtöltik és kiürítik az ifjak. A század tag­jai egymás között versenyeznek. Ki dolgozik többet... A munka rém nehéz, a beosztás nagyon jó. Közben múlik az idő és feltűnnek az uzsonnahordozók. Rövid pihenő következik. A jó uzsonna hamar elfogy. A munka meghozza az ét­vágyat. Csakhamar ismét csikorog­nak a talicskák kerekei, az ásók újra belemélyednek a földbe, a munka folyik tovább. A vándor­zászlóért ... — Előre a zászlóért — hangzik itt is, ott is. — Már nem sok kell és túlszárnyaljuk a normát. Ez a tény még jobban ösztönözi az if­jakat. A munkakedv lankadatlan. Észrevétlenül múlik az idő. A nap már eltűnt a hegyek mögött, de sugarait a szelíden úszó bárány­felhőkön felejtette. A völgyre sö­tét árnyék ereszkedik. A század vállravetett ásókkal, dalolva indul vissza a táborba. Bent már tudják is az eredményt: a vándorzászló egy napra a miénk ... Ipacs József 250 CSEH IFJÚ MEGY A VASÚTVONALRA Kedden, július 29-én délután 5 órakor különvonat érkezett Cseh­szlovákiából Szuboticára. A vona­ton három cseh ifjúsági munkás­­brigád jött. Egy brigád, 250 ifjú részt vesz a samac—szarajevói vasút­vonal építésén, a másik két brigád pedig folytatja útját — egyik Bul­gáriába, a másik Albániába. A szuboticai Népi Ifjúsági bizott­ság ünnepélyesen fogadta a cseh ifjakat. A Népi Ifjúság nevében Maro­­sics István mondott beszédet, majd a cseh ifjak tovább folytatták út­jukat Beográd felé. H. V. /Ш A munkahelyen Népfront-munka Bácskapetrovoszelón a Népfront önkéntes munkaakciót rendezett. A jó szervezésnek köszönhető, hogy ezen a napon 320 ember és 80 ko­csi vett részt a munkában. Utána megbeszélést tartottak, ismertették a gabonafelvásárlás jelentőségét és megtárgyalták a legközelebbi Nép­front-munkát. ★ Zenta, julius hó A martonosi ifjúság munkájában az utóbbi időben fellendülés tapasz­talható. A község fiataljai elhatá­rozták, hogy otthonukat újjáren­­dezik, könyvtárat állítanak fel és ál­talában lehetőséget teremtenek a fokozottabb kulturmunkára. Eddig már két előadást tartottak azonos programmal. Egyet a községben, egyet pedig a tanyavilágban. A mű­soron szavalatok népdalok, népi táncok és bohózatok szerepeltek. Nagy sikerrel adták elő Gál László »Rozi néni írni tanul« című egyfel­vonásosát. Az ifjúság időszerű fel­adataival Dongó Ferenc tanító fog­lalkozott jól felépített előadásában. Az ifjúsági szervezet élénkebb mun­kája különösen a nyári szabadsá­gukat otthon töltő diákoknak kö­szönhető, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a martonosi if­júság végre megtalálja a kibonta­kozás útját. Kalmár József ---------------­Négyszer avatták roh­ambrigáddá a topolyai „Sztankovics Milán" brigádot A leszerelt harcosok »Sztanko­­vics Milán« brigádja hazatért To­polyára a vasútvonalról. A brigád igen szép eredményeket ért el. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy négy­szer kapta meg a rohambrigád cí­met. A brigád tagjai közül Mihály János is rohammunkásként tért ha­za. — A samac-szarajevói vasútvona­ Ion — meséli — legszebb élményem az volt, amikor brigádunkat ne­gyedszer is rohambrigáddá avatták. A brigád 84 tagja szerezte meg a rohammunkás címet. A többiek egy kivételével dicséretben részesültek. Elmeséli még, hogy brigádjukban hét nemzetiség fiai dolgoztak a leg­nagyobb megértésben. A testneve­­lésre nagy figyelmet fordítottak, úgyszintén a kulturmunkára is. Szabad idejükben előadásokat ren­deztek a közeli falvakban. Más al­kalommal pedig kukoricakapálásban vagy más mezei munkában nyújtot­­tak segítséget a környék lakossá­gának. Mihály János 30 hónapig szolgált Tito hadseregében. És most még nagyobb erővel dolgozik, küzd a jobb jövőért. Ezt bizonyítja az is, hogy a vasútvonalról rohammunkás­ként tért haza Lőrinc Lajos 9 munkrásokat ás a városi dolgozóit letenismintesen és jól ítéli ellátni mert ez is egyik előfeltétele az ötéves Terv megvalósításának A vajdasági tartományi főbizott­ság kereskedelmi és közellátási osztálya fontos értekezletet tartott, amelyen résztvettek az egyes vá­rosok népbizottságainak kereske­delmi megbízottai. Megjelent az ér­tekezleten Jovánovics Isza a tarto­mányi Népfront titkára, Kalafatics Milán, a szakszervezetek tartomá­nyi bizottságának elnöke, Roman Paskó, a főbizottság mezőgazdasági megbízottja és Avramov Dusán, a szerbiai kereskedelmi és közellátá­si minisztérium delegátusa. Jovánovics Tódor, a tartományi kereskedelmi osztály vezetője is­mertette az értekezlet célkitűzéseit és felszólította a delegátusokat, hogy ismertessék a kereskedelmi­­ellátási helyzetet területükön. Az egyes városi népbizottságok meg­bízottai tettek ezután jelentést a lakosság hús, baromfi tojás, gyü­mölcs stb. ellátásának szükségletei­ről. A jelentések elhangzása után a tartományi ellátásügyi osztály fő­nöke összegezte az elhangzott fel­szólalások jelentőségét. Mindenek­előtt elítélte azt a tájékozatlansá­got, amelyet egyes közellátási ve­zetők felszólalásuk folyamán tanú­sítottak: sokan még területük el­látásának alapkérdéseivel sincsenek tisztában. A terepről kapott jelen­téseket összegezve Jovánovics ki­emelte, hogy a lakosság ellátásának kérdésében a helyzet elég súlyos. A probléma nemcsak a húshiányban van, valamint más élelmezési cik­kekben való hiányban, hanem in­kább azoknak tehetetlenségében és nemtörődömségében, akiknek fel­adata lenne a széles néptömegek el­látásáról gondoskodni. A dolgok bürokratikus intézésével szakítani kell, a munkások és alkalmazottak ellátását több felelősséggel kell in­tézni. Kiemelte, hogy a munkások és általában a városi dolgozók el­látása körüli minden mulasztást a jövőben szabotázscselekménynek minősítenek mert közvetlenül meg­zavarja a terv megvalósítását A lakosság húsellátásáról szólva Jovánovics élesen elítélte a húsfel­­vásárlással megbízott közegek szer­vezetlenségét. A felvásárlási szerve­zetet minél több találékonysággal és minél helyesebb kezdeményezés­sel kell alkalmassá tenni megfelelő számú vágóállat beszerzésére, hogy így a városi lakosság és a munkás­ság számára húst biztosíthassunk. A gyümölcsellátás kérdésében is éles bírálatot gyakorolt a tartomá­nyi főbizottság kereskedelmi és köz­ellátási megbízottja. Különösen ki­emelte a népbizottsági szervek hiá­nyos iniciatíváját és az állami fel­vásárlóvállalatok gyeneségét a pia­ci árak kialakítása körül. A továb­biakban érintette a téli beszerzések biztosításának kérdését. Azt taná­csolja a bizottságoknak és a válla­latoknak, hogy ebben a tekintetben készítsenek minél előbb tervet és biztosítsanak megfelelő hitelt. Különösen súlyos volt a bírálat a tejellátás kérdésében. A bánáti tej­­beváltó szervek teljes csődjét je­lenti az a körülmény, hogy amíg a beváltás a felszabadulás utáni el­ső évben 30.000 liter volt, ma a tej­­begyűjtés alig éri el a 3000 litert. A menzákon az ellátási viszonyok éppen olyanok, mint akkor voltak, amikor a piacokon nem volt élel­miszer. A népbizottságok köteles­sége megfelelő élelmiszert biztosí­tani a menzáknak, hogy az élelme­zés valóban megjavuljon és hogy a munkások megfelelően dolgozhas­sanak a termelésben. Jovánovics tartományi megbízott végül felszólította a népbizottságok megbízottait, hogy árukészletükből bizonyos mennyiséget rezerváljanak a rohammunkások és munkások cél­jaira. — A munkásokat és városi la­kosságot — fejezte be — lelkiis­meretesen és jól el kell látni, mert egyik legfontosabb elemét képezik az Ötéves Terv megvalósításának. Magyar Sió 4

Next