Magyar Szó, 1948. augusztus (5. évfolyam, 183-209. szám)

1948-08-01 / 183. szám

­ Mit dolgozik ifjúságunk megérkezett AZ autóutra a TRIESZTI ÉS A BULGÁRIAI IFJÚSÁGI MUNKÁSBRIGÁD Néhány nappal ezelőtt megérke­­zőt­­ autóutra a trieszti és a tiganai ifjúsági munkás­csoport­­7. építők nag­y lelkesedéssel fo­­adták a brigádokat és zeneszóval sértek őket táborukba. Az uj­­eg fehér deszkabarakok előtti tiszt­áson a főparancsnokság tagja mél­­tta a trieszti­ ifjúság harcát. Este tábortüzet gyújtottak a vendégek tiszteletére és szoros ba­rátságot kötöttek a vendég ifjak­­kal. Sz. S. A horgos­ földmegmunkáló szö­vetkezet ifjúsága önkéntes munká­­vel rendbehozta a pionirotthon kö­rül levő parkot és utakat. Az idő­sebbek ugyanezen a napon a sport­pálya helyrehozása körül szorgos­kodtak. * B. -P I. Szkorenovácon a Parti­­ongresz­­szus tiszteletére kalászgyűjtő ak­ciót rendeztek. Egy vasárnap 429 kg búzát szedtek össze és kötött áron átadták­ a helyi szövetkezet­nek. A kapott pénzért sportfel­szerelést vásároltak Cs. K. • A noviszédi gyáripari iskola tanulói rovarirtó napot rendez­tek, ötven ifjú több mint 22 kg hernyót gyűjtött össze. M.­J. 1948. VIII. 1. Bolgár nyilatkozat igazolja a a kukoricaszállítás Beográdból jelentik. Az Asso­ciated Press és a párisi De Soir ha­zug híreszteléseivel kapcsolatban, hogy Jugoszlávia kukoricát szállí­tott Görögországnak, a jugoszláv tájékoztatásügyi igazgatóság eré­lyes cáfolatban megállapította, hogy a kukoricát Bulgáriának ad­ta el olaszországi vásárlások cél­jaira. A bolgár távirati iroda most hivatalos közleményben megállapít­ja, hogy egy bolgár szervezet va­lóban kétezer tonna kukoricát vá­sárolt a Zsitopromettől, hogy ez­zel kifizesse az Olaszországban vá­sárolt gépeket. A kukoricát az André et Comp. lausannes világ­cégnek adták el. A jugoszláv Zsi­­toprommnet nem kötötte feltételekhez az eladást, csak utóbb a jugoszláv külkereskedelmi minisztérium kö­vetelt írásbeli biztosítékot, hogy a kukoricát nem szállítják Görögor­szágba. Mivel a bolgár szervezet­nek ez nem állt szándékában, kész­ült­ségesen megadta a nyilatkozatot. 11 sőt hasonló nyilatkozatot kért és kapott a svájci cégtől is. A bolgár távirati iroda ebből azt a következ­tetést vonja le, hogy a bolgár szer­vezet jóhiszeműen járt el. A jugo­szláv tájékoztatásügyi igazgatóság megállapítja, hogy ez a közlés nem csak nem ellenkezik a jugoszláv megállapításokkal, hanem igazolja, azt, hogy a külföldi távirati iro­dák hazug hírt terjesztettek, amikor azt állították, hogy Jugo­szlávia kukoricát szállít a monar­­chofasiszta Görögországnak. A BUKARESTI JUGOSZLÁV NAGYKÖVET ÁRULÁSA Bukarestből jelentik: A JSzNK kormánya visszahívta Golubovics Radelya bukaresti jugoszláv nagy­követet. Golubovics azonban meg­­tagadta, hogy visszatérjen és a ro­mán hatóságok védelme alá helyez­te magát. Ezzel kapcsolatban a bukaresti jugoszláv nagykövetség alkalmazottai és a kereskedelmi és katonai küldöttségek táviratot in­téztek a JKP Központi Bizottságá­hoz. »Golubovics árulása alkalmá­tól — hangzik a többi között a táv­iratban — hűségünket nyilvánítjuk Pártunk és Központi Bizottsága iránt, Tito elvtárssal az élén. Golu­­bovics esete szó szerint igazolja Ti­­to elvtársnak a szavait, hogy ez a nagy megpróbáltatás felszínre hoz­za Pártunkban mindazokat, akik nem valók olyan edzett kommunis­ta pártba, mint a mienk.« A távirat a továbbiakban megál­lapítja, hogy Golubovics erkölcste­len életmódot folytatott, méltatlant egy kommunistához, négyszer bün­tették meg emiatt már a Pártban, egyszer a háború előtt és egyszer 1943-ban ki is zárták. A háború alatt méltatlan, gyáva magatartást tanúsított és egészségtelen törtető elemnek bizonyult. Nagyköveti hi­vatalában is erkölcstelen életmódot folytatott, visszaélt magas rangja­ jugoszláv cáfolatot ügyében való embertelenül bánt alárendelt­jeivel, munkakerülő volt, fényűző életmódot folytatott, ugyanakkor tűrte, hogy közvetlen munkatársai dolgozzanak helyette és anyagi ne­hézségekkel küzdjenek. A bukares­ti nagykövetség személyzete teljes hűségéről és odaadásáról biztosítja az újonnan megválasztott Központi Bizottságot. Egyidejű beográdi jelentés :zt­­r 1 ■ 11 a szövetség* Szkupst’na Prezi­druma, a kormány javaslatára fel­mentette hivatalétól Golubovics Pa­­donya bukaresti nagykövetet. Az Imi és szirezün­ jól, s magángazdaságo­­t poén halad az a proli líikm­aar szer­keszt­őségünk jeremi. A cséplés Kikindán és járásában már július közepén megindult. Ko­molyabb fennakadás sehol sem for­dul elő, mert a gépek mennyiségi és minőségi teljesítményeit ellenőrző bizottság jól végzi munkáját. A parasztok átlagtermése igen jónak mutatkozik. Hogy csak egyet említsünk a sok közül, Szabó Ist­ván úttörőnek kataszteri holdanként átlag 10,18 mázsa búzája termett. A város területén július 27-ig már 80 százalékban elcsépeltek. A járásban szintén jól halad a munka. Itt jú­lius 29-ig szintén 80 százalékos volt a cséplési eredmény. Banatszka-To­­polyán és Tabán már teljesen el­csépeltek. Mind a járás, mind pe­dig a város területén pár nap múl­va véget ér a termés betakarítása. A csépléssel párhuzamosan uga­ralnak is. A város területén az ál­lami birtokokon 90, a szövetkezetek-­­ ben 100, a veszélyeztetett földterü­­­­­eteken 90, a magángazdaságokban­­ pedig 46 százalékban ugaroltak fel, ami 55 százalékos átlagos eredmény­nek felel meg. A járásban sokkal gyengébb az ugarolási eredmény. .Az állami szek­toron 85, a szövetkezetin 80, a ma­­gánszektoron pedig csak 15 száza­lékát ugaroltak fel a tarlónak. Az átlagos ugarolási eredmény tehát csak 33 százalék. Hogy a magángaz­daságokban az i­gazolás tervét még­ csa­k 15 százalékbali tplipcsípíta, főként az agitációs bizottságok­ gyen­ge munkájának tulajdonítható. Az egész járás területén fokozni kell az ugarolás népszerűsítését. Mindent el kell követni, hogy ezt a fontos ter­mésnövelő eljárást mindenütt alkal­mazzák. Különös tekintettel kell len­ni a magángazdaságokra, amelyek a tarlóhántást eddig a legkisebb ered­­ménnyel végezték. Harc a baromfivész ellen Tízezer baromfit oltottak be a zombori Népfront tagjai Zomborban és a zombori tanya­­világban körülbelül­ egy hónap e­­lőtt jelentkezett először a baromfi­­vész. A városban nagyobb arányú a járvány. Ugyanis amikor a ta­nyai parasztság, észrevette, hogy az állatok megbetegednek, behoz­ták a baromfit a piacra, ezzel ter­mészetesen erősen terjesztették a v­észt. Különösen nyolc zombori ut­­■a tekintendő erősen fertőzöttnek. 75 udvarban lépett fel a jár­­■'v. Ezekben az utcákban több­­­ ezer baromfi pusztult el. Klajdukovics városi állatorvos, mi a járvány fellépett és ja­­bb méreteket öltött, azonnal ráfogott a vész továbbterjedé­­vk megakadályozásához. A­­fronton keresztül tanfolyamot övezett, ezeken 19 önkéntes se­­litkezőt képeztek ki, akik a beol­­tási munkát végzik. Az önkéntes oltók több mint 10.000 baromfit oltottak be. Mileticsen a szárnyasok 95 szá­zalékát oltották be, több mint 2500 baromfit. Nenadicson a szárnyasok kétharmad részét, Csicsovácon és Zsarkovácon pedig egynegyed-egy­negyed részét oltották­ be. Az önkéntes oltómunkát végző személyek közül különösen Gromi­­lovics Sztipan tűnt ki, aki egyma­ga több mint 4000 szárnyast oltott be. Kívüle kitűntek még Sztoja­­novics Nenad, Dusanics Sane, Bel­­janszki Koszta és Nasztaszics Sane. Zomborban tegnap újabb értekez­let volt a járvány ügyében Tár­gyalták a vész elleni harc fejlemé­nyeit. Az­­ értekezlet résztvevőivel közölték, h hogy a szuboticai Zsivi­­nopromet kötött áron felvásárol­ja a kötött baromfit. A vidéken főleg arra kell hatni, hogy az el­hullott állatokat vagy elégessék, vagy pedig mélyen f­elföldeljék, mert csak így lehet elejét venni a vész továbbterjedésének. Macksz Szó Petőfi . Meséket, legendákat ültetett a nép a Segesvár­ körüli vérző csata­téren, s piros-szirmosan kifakadtak a gyönyörű hitek: Petőfi­ét, elbúj­dosott, Szibériába vitték, új forradalmi hadsereget toboroz, majd visz­­szájön és a munkásnak gyárat, a parasztnak földet, a gyereknek isko­lát, az embernek békét és igazságot hoz... Az embert tudta csak megölni a zsarnokság, de a költő égő, élő és harsogó életét nem vehette el. Mert élt, tovább élt, dalokban és szán­dékokban és tovább harcolt a közel száz esztendő minden forradalmi harcosának lelkében — a költőt nem tudta megölni a megvadított ko­zák lovas pikája éppen úgy, mint ahogy nem fojthatta meg a cenzo­rok vörös c­eruza-kötele és nem tudta eltántorítani nyílegyenes forra­dalmi­­ útjáról a hatalmasok sunyi ünneplő szava. Fésülték, szelídítették, hamisították­. „Petőfi-Társaságokat alapítot­tak, melyekben kikent szakállas ostobák a maguk törpe életét akarták a halhatatlan magasságokba emelni, maguknak akartak államköltsége­nisztermelést biztosítani, Petőfi életével-halálával. Petőfit nem tehetet kifésü­lni, nem lehetett meghamisítani. Hiába merevítették kőbe, és szi­kémként leszállt a szobor talapzatáról, besuhant a kisinas álmai­­n ökölbe szorította az alvó parasztgyerek kérgesedő tenyerét, tüzesedő gondolatokat oltott a diák agyába. Vitte, hirdette „az emberiség má­sodik megváltójának" a szabadságnak igéit. És várta, velük együtt vár­ta „azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméi és érzelmei, szivének ezen elseárdozott felkei elhagyhatják a börtönt,kinszenvedések helyét..." Várta... „mert bizton hitte, hogy el fog jöni." Felemelte és vitte velünk a világszabadság piros zászlaját a szó esztendő véres, annyiszor és annyi helyen elbukott és annyiszor fr­­ támadt csatáiban. Költő-utódai Petőfi szavait harsogták. Petőf ír­t: együtt harsogták és harsogták a szabadság szavait a költők, aki népükkel maradtak „tűzön-vizen át“ és akik sohasem hajították el ke­­lükből „a nép zászlaját." És az építés forró, dicsőséges és sokszor annyira nehéz éveiben, a új, építő Petőfi-brigádok a költő lelkét is beleépítik a gyárakba, szö­vetkezeti otthonokba, iskolákba, kórházakba — mert tudják, hogy ess akkor lehet megállni, csak akkor lehet megpihenni , „ha majd a jog­nak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvi­lága ragyog minden ház ablakán . ..“ A nép sohasem hitte el, hogy meghalt. Nem is halt meg. Él, har­col és épít velünk. (g 0­ 3 Kereskedelem a Szovjet Szövetségben villanyfényes kirakatai előtt nyü­zsög a vásárlóközönség. A lenin­­grádi Nyevszkij Proszpekten a Péter-koraibeli stílusban épült új, hatalmas könyvkereskedés polcain másfélmillió könyv áll. Kievben és Vladivosztokban, Odesszában és Vilnában, a falvakban és bányász­telepeken újabb és újabb üzletek nyílnak. Ha egy képzeletbeli térké­pen lámpák jeleznék a Szovjet Szövetségben minden új üzlet és áruház megnyitását, tízpercemként gyulladna fel egy-egy új égő. 1947-ben nem kevesebb , mint 50.000 új üzlet nyílt a Szovjet Szö­vetségben. Virágzik a kereskede­lem HÁROMFÉLE kereskedelem van a Szovjet Szö­vetségben: állami, szövetkezeti ,­és kolhoz-kereskedelem. Az állami üz­letek és áruházak a kereskedelmi minisztérium vezetése alatt állanak és az állam­i üzletek gyártmányait, valamint a beszolgáltatott mező­­gazdasági terményeket hozzák for­galomba, az állam által meghatá­rozott áron. A szövetkezeti keres­kedelem a falu és a város közötti gazdasági kapcsolatok legfonto­sabb szerve. Falun csak szövetke­zeti boltok vannak és ezek látják el a vidéket iparcikkekkel A fo­gyasztási szövetkezet tagjai csak falusiak lehetnek. A helyi szövetke­zet legfőbb fóruma a taggyűlés, amely a vezetőséget választja. A helyi szervezetek tartományon­ként, majd köztársaságonként egyesülnek, legfelsőbb szervük a Szövetkezetek Központi Szövetsé­ge. A fogyasztási szövetkezetek tagjaik terményfeleslegét viszik a városba, iparcikkeket pedig az ál­lami üzletekből vásárolnak, »nagykereskedői« áron. Vagyis az állam olcsóbban adja az árut a szövetkezeteknek, hogy verseny­­képesek legyenek az állami üzle­tekkel és kol­hozpiacokkal szem­ben. A Szovjet Szövetségben nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a szövetkezeti kereskedelem minél szélesebb körben elterjedjen. A SZÖVETKEZETEK önállóan tárgyalnak a gyárakkal, tartományközi kereskedelmi érte­kezleteket tartanak az állami üze­mek és állami szervek megbízottai­val együtt — szóval hajlékonnyá, sokrétűvé teszik az ország árucse­réjét. A szövetkezeti kereskedelem árai általánosságban az állami ke­reskedelem színtjén mozognak. Az állami és szövetkezeti keres- t á faelem kezén lévő áru a kolhoz­piac áraira is hatást gyakorol. A jegyrendszer megszűnése óta a k­­ozárak sem magasabbak — általánosságban ,­ mint az álla­miak és szövetkezetiek, bár a kol­hozpiacon, ahol parasztok adják el terményfeleslegeiket, az áralaku­lás szabad. * A KERESKEDELMI SZERVEZE­TEK között egészséges szocialista ver­seny folyik. A szovjet ember tud­ja: több és jobb termelés a nép egészének javát szolgálja. Emellett a szovjet rend gondoskodik arról, is, hogy ez egyben anyagi előnyt, hasznot jelent minden egyes több­termelőnek. Ez áll a kereskedelmi alkalmazottakra is. A szövetkezeti boltok célja ugyancsak az, hogy minél jobb kiszolgálással biztosít­sák vevőkörüket, hogy helytállja­nak az állami és kolhozkereskede­­lem mellett, hogy minél olcsóbban tudjanak árulni és emellett jusson elég a beruházásokra, jutalmaikra. A SZOVJET ÁLLAM tehát segíti az állami üzletek­­versenytársát­ és ebben nincs semmi csodálnivaló: mind a kettő csak eszköz a nép jólétének eme­lésére. A szovjet kereskedelemnek szár­nyakat adott a pénzreform és a jegyrendszer megszüntetése: a há­borútól legtöbbet szenvedett Or szág gazdasági rendjének fölénye­, döntő bizonyítéka. Két és fél év alatt a Szovjet Szövetség lényegé­ben kiheverte a szörnyű pusztító­­következményeit. 1948 első negye­dében az előző évihez viszonyít­va a kenyérfogyasztás 72, a cuk­­ré 250, a zsíré 13, a cukrászsütemé­nyé 53, a textilé 44 százalékú■ nőtt. A kolhozpiac árai harmadré­szükre zuhantak, a szövetkezet kereskedelem árai felére csökken­tek. A szovjet kereskedelem meg­oldotta a nagy feladatot: a ver­seny, az egyéni érdekeltség és az egész nép érdekeit szem előtt tar­tó tervszerűsége harmonikus egé­szet alkot. A felvásárlás első 5 napjában Va­dasá­gr Jól teljesítette a tervet A gabonafelvásárlás első öt nap­jának eredményei azt mutatják, hogy Vajdaság termelőinek óriási többsége az első hívásra eleget tesz kötelességének és átadja gabonáját. Az első öt nap alatt a tartományi Felvásárlási Igazgatóság adatai sze­rint Vajdaság tervét 6 százalékban teljesítette, ami igen szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek az adatok nem teljesek, mert egyes járási felvásárlási hivatalok rendet­lenül küldik jelentéseiket. A legjobb ezidőszerint Noviszád város, amely tervének­ 25 száza­­lékát teljesítette. A második helyen a zentai járás áll 14 százalékkal, harmadik Novi Knezsevác 13 százalékkal. Ezekben a járásokban jól megszervezték a felvásárlást, a termelőknek idejében kikézbesítették a határozatot és a Népfront szervezetei is tevéken­sen közreműködnek a felvásárlás meg­szervezésében. Meg kell említeni azokat a járá­sokat is, amelyek rosszul szervez­ték meg a felvásárlás nyilvántartá­sát és azon még mindig nem javí­­tottak. A szécsányi járási felvő­ órlási hivatala nyilvántartó tisztviselő­je például nem várja be, amíg a járás községeiből befutnak a je­lentések, mert siet a vonatra, ugyanis Jasa-Tomicson lak­k A pa­dovai járás 18 faluja közé­ csak hat küld rendszeresen jelentést a zom­­bori járási felvásárlási hivatal nyil­vántartása pedig azért nem műkö­dik rendszeresen, mert az egész munkát egy tisztviselő végzi. A felvásárlással egyidejűleg fo­lyamatban van a szabad feleslegek lekötése is. A szövetkezetek kötőt­­áron átveszik a lekötetlen mennyi­ségeket. Eddig közel 16 vagon lekötetlen gabonát vettek át és ebben legjobb eredményeket a" pancsevói járás, Zen­ta város,­­ zsablyai és ali­om­ári járás érték el. Ezzel a munkával kapcsolatosan ismételten hangsúlyozni kell a Nép­­front sigitációjának fontosságát. A termelők egy része nem tud­ja, hogy szabad gabonáját már­is átadhatja. Ezt ismertetni kell a termelőkkel és hangsúlyozni kell a kötött ke­reskedelem előnyeit a szabad piac­cal szemben. A cséplőgéptulaj­jdonosok és trak­­toráll­omások is elkövetnek egyes helyeken olyan hibákat, amelyek hátráltatják a gabonafelvásárlás menetét. Ezek nem veszik ki a részt azonnal a cséplés után, hanem a terme­lőkre bízzák, hogy azt átadják. Ez teljesen szabályellenes dolog. A részt azonnal a cséplés után át kell adni a géntulajdonosnak, aki az­után azt az előírt módon adja át a felvásárlási vállalatnak Egyes lelki­­smeretlen termelők a géptulajdo­­n­ío­sok mulasztását kihasználva rosz­­v­bb minőségű búzát adnak át 3 cs­plőrész fejében PAGICSON HÁROM NAP AL­ATT MEGTELT A MAGTÁR Szuboticán a legtöbb felvírsú ,­lóáro­­náson elérik a napi terveket. Ez an­nak az eredménye, hogy pontosan meg­határozták melyik nap mennyi gabo­nát vásárolnak fel és hogy melyik nap­­ kinek kell beszállítani. Tehát a kisebb hibákat eltekintve jól halad a felvá- I sárlás ! Az első két napon mindegyik föld­mű­­ves beszállította búzáját. Ez a siker annak az eredménye, hogy jól készítették elő a felvásárlást az il­letékes szervek Palicson például három nap alatt tele lett a raktár — habár a terv szerint egy hét volt előirányoz­va, hogy megteljen.

Next