Magyar Szó, 1949. október (6. évfolyam, 233-259. szám)
1949-10-01 / 233. szám
r UH x 1 Az Egyesült Nemzetek közgyűlése Az 10 beavatkozása a kínai nép felszakadó harcába beavatkozás a világnézeti harcba DR. BEBLER TILTAKOZOTT AZ ELLEN HOGY A KUOMINTANG SZOVJETELLENES PANASZÁT NAPIRENDRE TŰZZÉK A görög kérdés, a kínai kérdés és Korea problémája foglalkoztatta az Egyesült Nemzetek közgyűlését és bizottságait a tegnapi ülésen. A görög kérdésben kiküldték a békéltető bizottságot, hogy folytassa munkáját, de az imperialisták nyomására nem intéztek felszólítást az athéni kormányhoz, hogy fékezze a vad terrort. A kínai kérdés új probléma az UNO közgyűlése előtt. A Kuomintang beavatkozással vádolja a Szovjet Szövetséget és azt a látszatot akarja kelteni, hogy a kínai nép felszabadító harcának nagy diadalait külső beavatkozás eredményezte. Dr. Bebler jugoszláv delegátus megbélyegezte ezt a sötét kísérletet, de a közgyűlés többsége mégis úgy határozott, hogy napirendre tűzi a panaszt, habár nyilvánvaló, hogy ezzel az angol és amerikai beavatkozást akarják leplezni. BÉKÉLTETŐ BIZOTTSÁG a görög kérdésben A politikai bizottság folytatta az úgynevezett görög kérdés vitáját. Egyhangúlag elhatározta, hogy az ausztráliai javaslat szellemében békéltető bizottságot küld ki, hogy közvetítsen az athéni kormány és Görögország északi szomszédai között. A bizottság köteles október 17-ig jelentést tenni munkájának eredményéről. A görög kérdés további vitáját addig felfüggesztik. Ezután a lengyel javaslatot vitatták meg. Ez arra irányul, hogy szólítsák fel az athéni kormányt, fékezze az eszeveszett vad terrort Görögországban és függessze fel a kivégzéseket, elsősorban a Pireusban halálra ítélt Zergosz Katarina kivégzését halassza el Az imperialista hatalmak képviselői és csatlósai a javaslat ellen foglaltak állást. Azt a kifogást hozták fel, hogy ez beavatkozás Görögország belügyeibe. Ez annál nevetségesebb kifogás, mert ugyanakkor napirenden szerepel a Magyarország, Románia és Bulgária elleni panasz, amelyben bírósági eljárások ellen emelnek kifogást. A bizottság többsége megelégedett a görög delegátusnak azzal a kijelentésével, hogy az athéni kormány elhalasztotta a kivégzéseket. Dr. Bebler jugoszláv delegátus kijelentette, hogy a görög delegátus közlésében semmi biztosítékot sem lát arra, hogy hólnap nem hajtják végre a halálos ítéleteket. Rámutatott arra, hogy Görögországban borzalmas terror van, különösen a macedón nemzeti kisebbség ellen fejtenek ki szörnyű terrort és százával végzik ki a görögországi macedónokat. A lengyel javaslat — mutatott rá Beber — emberséges jellegű emberek megmentéséről van szó. Az UNO Alapokmánya az emberi méltóságról beszél és arra kötelez bennünket, hogy mentsük meg a görög demokratái életét, — fejezte be beszédét dr. Bebler. A többség azonban a lengyel javaslat ellen szavazott. A javaslat mellett csak a jugoszláv, szovjet, belorusz, ukrán, csehszovák és lengyel delegátus szavazott. Kilencen tartózkodtak a szavazástól A bizottság holnap áttér az olasz gyarmatok kérdésére. JUGOSZLÁVIA TILTAKOZIK ELLEN, HOGY AZ UNO BEAVATKOZZON a KÍNAI NÉP HARCÁBA A közgyűlés általános ülésén a Kuomintang kormányának a panaszát vitatták meg. Azzal vádolta a Szovjet Szövetséget, hogy megszegte az 1945 évi szovjet-kínai szerződést, veszélyezteti Kína politikai függetlenségét és területi sértetlenségét és általában a békét Távol keleten. A kínai delegátus kérte, hogy a panaszt tűznék a mostani ülés napirendjére. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a Kuomintang csődjét külső erő beavatkozásával akarják megindokolni és legalább is az UNO erkölcsi beavatkozását akarják kierőszakolni. Dr. Becler jugoszláv delegátus felszólalt az ellen, hogy ezt napirendre tűznék és többek között kijelentette: — Ami most Kínában történik, egy negyedszézad előtt kezdett naiv történelmi esemény befejezése. Nyilvánvaló, hogy általán'« néni mozgalomról van szó. A világ ezt figyelemmel kisérhette fejlődése szakaszaiban, kezdve az 1926 és 27 é'i takán' parasztmozgalomtő'. a szobra területek megteremtésétől a kinn nénre'szabadító hadsereg nagy men*'*’tűsétől 1932-ben, délről északra, az é*z*i-t nagy felszabadított területeit megteremtésétől, a népfelszphrbiitil hadseregnek a japán megszálló ellen vívott hősi harcán át egészen a hadsereg egyre nagyobb népszerűségéig az egyesült népek győzelmének kivívásáig és a népfelszabadító hadsereg nagy győzelméig Csang Ka. Sek kormányának idegen hatalmak, elsősorban az Amerika által támogatott hadserege felett. Itt tehát egy nagy népi felszabadító forradalomról van szó. Hasonlatos az angol nép forradalmához a XVII. században, az amerikai függetlenségi harchoz a XVIII. században, a francia forradalomhoz ugyanannak a századnak a végén, az 1848-as európai forradalmakhoz, az 1917-es nagy Októberi Forradalomhoz, az 1941— 1945-ös jugoszláv forradalomhoz. Tehát ugyanolyan jelentőségű és a társadalom fejlődésének ugyanazon törvényei alapján történt elkerülhetetlen eseményekről van szó, mint amilyenek történtek a többi népek fejlődésében. Itt olyan fordulatról van szó, amelyet a társadalom fejlődése elkerülhetetlenné tesz. Az pedig, hogy a MO-nak egy ilyen esemény tekintetében milyen álláspontot kell elfoglalnia, egészen nyilvánvaló. Bármit is tennénk egy népfelszabadító mozgalom eben, ez beavatkozás volna Kína belügyeibe. De egyben súlyos hibát is követnénk el. Ezzel ugyanis beavatkoznánk egy olyan harcba, amely egyben világnézeti harc is, mivel a nagy népi mozgalomnak természetesen világnézeti eszmei alapja van. Beavatkozni ebbe a harcba, beavatkozni a kínai nép mozgalmába és a kínai nép győzedelmes forradalmába annyi, mint beavatkozni a mai világnézeti harcba, harcolni a kommunizmus ideológiája ellen, a marxizmus ellen. Ez annál nagyobb veszélyt rejt magában, mert ezzel lelkileg előkészítenénk egy újabb háborút és ez — tekintettel a mai helyzetre — a nagyhatalmak háborúja lenne, tehát világháború. Éppen ezért a jugoszláv delegáció határozottan ellenzi, hogy a Kuomintang által felvetett kérdést napirendre tűzzék. A szovjet és a lengyel delegátus ugyancsak rámutatott arra, hogy a Kuomintang panasza kihívó jellegű, a népek közötti együttműködés ellen irányul és erélyesen követelte, hogy a közgyűlés utasítsa viszsza a panaszt. Az USA és Törökország delegátusa azonban amellett szállt síkra, hogy a kérdést napirendre tűzzék. A többség megszavazta ezt. A jugoszláv-szovjet, belorusz, ukrán, csehszlovák és lengyel delegátus ellene szavazott, többen tartózkodtak a szavazástól. JUGOSZLÁVIA MEGÉRDEMLI, HOGY A BIZTONSÁGI TANÁCS TAGJA LEGYEN A közgyűlési körökben az a hír terjedt el, hogy a delegátusok többsége Jugoszláviát jelöli a Biztonsági Tanácsba Ezzel kapcsolatban dr. Ales Beber külügyminiszterhelyettes a következő nyilatkozatot adta a sajtónak: — Azzal a hírrel kapcsolatban, •? legátusok többsége Jugos?_v * kívánja jelölni a Biztonsági Tanácsba, az a véleményem, hogy Jugoszlav’.a megérdemli, hogy m°gválasc7..k tekintettel arra, hogy mi’yen nagy mértékben előseg:+et,'e a-* Egyesült Nem*etek győze’mér a második világháborúban. Sőt Jogoszlnvia megválasztása kétségtelenül hasznos volna a béke ügyére is ------------------------------------------ NFM .!*tt I FTRE A GAZDASÁGI UNIÓ A BFNFI UX ÁLLAMOK KÖZÖTT Js •''tik: A holland saínit a nyugateurópai orsv. m ellentétek támadta! TV. LI ! leszállítása vá tótta ki, mert a Pint értíkínek zsörkentje teljes gazdasági zűrzavart támasztott valamennyi érdekelt országban. A Benelux-országok: Belgium, Holandia és Luxemburg most készíltemegketni azt a szerződést, amelly megteremtik a három ország gazdaság unióját A súlyos gazdasági ellentéte azonban lehetetlenné tették, hogy szerződést megkössék és a tárgyalások megszakadtak. Kíutinösen a roterrtin és antwerpeni hajótársaságok között élködött ki az ellentét. Magyar Síó 3 A szovjet kormány felmondta a szovjet-jugoszláv barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést Beográdból jelentik. A szovjet kormány szeptember 28-én önkényes elhatározással és egyoldalú intézkedéssel felmondta a Moszkvában 1945 április 11-én megkötött szovjet-jugoszláv barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködésről szóló szerződést. A szovjet kormány jegyzékben közölte e hó 28-án a moszkvai jugoszláv ügyvivővel önkényes elhatározását, amelyet kizárólag a Rajk László és társai ellen Budapesten megrendezett főtárgyalás »megállapításaira« alapít és azokkal indokol. A szovjet jegyzékben az áll, hogy Rajík László államellenes gonosztevő és kém és bűntársainak főtárgyalásán »kiderült«, hogy »a jugoszláv kormány már hosszabb idő óta mélységesen ellenséges, bomlasztó tevékenységet fejt ki a Szovjet Szövetség ellen«; a jugoszláv kormány vezetői a Szovjet Szövetség ellen irányuló ellenséges és bomlasztó tevékenységüket nemcsak a maguk kezdeményezéséből, hanem »az imperialista körök közvetlen utasításai alapján«, továbbra is folytatják; a jelenlegi jugoszláv kormány teljesen függő helyzetben van az idegen imperialista körökkel szemben; támadó politikájuk eszközévé vált« és ennek »természetszerűleg a jugoszláv köztársaság öntevékenységének és függetlenségének felszámolására kellett vezetnie és ténylegesen arra is vezetette. Végül, miután a jugoszláv kormányt azzal vádolja, hogy megszegte a szerződést, a jegyzék így fejeződik be: »A fentiek alapján a szovjet kormány kijelenti, hogy a Szovjet Szövetség mától fogva mentesnek érzi magát az említett szerződésből eredő kötelezettségek alól«. A szovjet kormány azzal, hogy ezt az újabb ellenséges cselekedetét Jugoszláviával szemben a budapesti bűnperre alapítja — amelynek hazug jellege nyilvánvaló az egész világ előtt, — ezzel az eljárásával újból megmutatta, hogy ezt az egész becstelen bűnpert azért szervezték, hogy új anyagot nyújtson a Jugoszlávia népei ellen irányuló további ellenséges eljáráshoz. A szovjet kormány ezenkívül annak a szerződésnek a felbontásával, amelyet Jugoszlávia népei ugyanúgy, mint a Szovjet Szövetség népei vérükkel pecsételtek meg és felbonthatatlannak tekintettek, bebizonyítja, hogy a budapesti bűnpert éppen ő maga rendezte meg, hogy ezzel kifogást teremtsen eljárása számára. Ugyanúgy, mint ahogy a Tájékoztató Iroda határozatának megjelenése óta az egész jugoszlávellenes hajszálban megmutatkozott, hogy a szovjet kormány politikája a JKP-val és vezetőivel, a JSzNK kormányával és Jugoszlávia népeivel szemben a valóságban olyan politika volt, amely az ünnepélyesen megkötött szerződéseket értéktelen papírdarabnak tekinti. Ezt bebizonyította újból azzal, hogy széttépte ezt a szerződést, habár ez nem egyeseket kötelezett sem szovjet sem jugoszláv részről, hanem a két ország népeit kötötte egymáshoz. Emlékeztetni kell ennek a szerződésnek néhány rendelkezésére, amelyet a szovjet kormány Jugoszlávia népeivel szemben többé nem tart magára nézve kötelezőnek. A szerződés első szakasza arról szól, hogy a két szerződő fál a végső győzelemig folytatja a harcot Németország ellen. Jugoszlávia népei, a Szovjet Szövetség népeivel együtt becsülettel teljesítették ezt a szerződési pontot, és erről leginkább tanúskodhatnak az elszenvedett áldozatok. A szerződés második szakasza kötelezi mind a két szerződő felet, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel siessen a másik fél segítségére, ha bármelyik a felek közül — a háború utáni időszakban — katonai akcióba keveredne Németországgal, vagy ha Németország bármely más állammal közvetlenül vagy bármilyen más formáiban szövetkezve, felújítaná támadó politikáját. A szerződés harmadik pontja előirányozza, hogy mind a két szerződő fél a legőszintébb együttműködés szellemében részt vesz minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja a népek biztonságának megteremtése. Jugoszlávia és képviselőinek állásfoglalása a szerződés aláírásától mind a két szerződő felet, hogy nem közi összejövetelen a legjobban bizonyítja, hogy Jugoszlávia hogyan teljesítette ezt a kötelességét. A negyedik szakasz arra kötelezi mind a két szerződő felet, hogy nem tát semmiféle szövetséget és nem vesz részt semmiféle olyan szövetkezésben, amelyik a másik fél ellen irányul. Jugoszláviát senki sem vádolhatja azzal, hogy bármilyen eljárásával is megszegte volna ennek a szakasznak a rendelkezéseit. Az ötödik szakaszban mind a két fél kötelezi magát, hogy a háború befejezése után baráti szellemben együttműködnek, hogy tovább fejlesszék és szilárdítsák a két ország népei közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat. Az, hogy ki szakította meg a kulturális, és gazdasági kapcsolatokat Jugoszlávia népei és a Szovjet Szövetség népei között, valamint az, hogy a gazdasági együttműködés hogyan fejlődött, közismert dolog. Ismeretes az is, hogy ki szervez e szerződés rendelkezéseivel összeférhetetlen és az Egyesült Nemzetek Alapokmányába ütköző gazdasági blokádot várjon Jugoszlávia vagy a Szovjet Szövetség. A hatodik — utolsó — szakasz szerint a szerződés az aláírástól számított húsz évre szól. Ha a magas szerződő felek közül bármely a húszéves időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilatkozik, hogy felmondja a szerződést, a szer-.ződés érvényben marad további öt évre és mindaddig megújul, amíg egy évvel a folyó ötéves időszak lejárta előtt egyik fél írásban ki nem jelenti azt a szándékot, hogy felbontsa a szerződést. Ennek hitelesítésére a meghatalmazottak aláírták a szerződést, és ráütötték bélyegzőjüket. A Szovjet Szövetség Legfelsőbb Tanácsának Prezídiuma által adott felhatalmazás alapján Vecseszláv Molotov, jugoszláv részről pedig Tito marsal írta alá a szerződést. A szovjet kormánynak az eljárása — a szerződést felbontó jegyzéket a szovjet kormány nevében A. Gromiko külügyminiszterhelyettes írta alá — újabb bizonyítéka annak, hogy ki tekinti értéktelen papírrongynak a népek közötti szerződést. A szovjet kormánynak ezzel, a JSzNK és népei ellen irányuló újabb lépésével kapcsolatban Edvard Kardely szövetségi miniszterelnök-helyettes-külügyi miniszter Newyorkban a következő nyilatkozatot adta a sajtónak: " Az a tény, hogy a szovjet kormány felmondta a jugoszláv-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést, igazolja, hogy a jugoszláv delegáció helyes álláspontot foglalt el ezen a közgyűlésen, különösen pedig helyesen értékelte a szovjet kormánydemokráciaellenes magatartását Jugoszláviával szemben. Ez az újabb lépés jelzi, hogy szovjet részről fokozódott a nyomás gyakorlása hazánkra, fenyegetések útján. Feltehetjük a kérdést, honan egyeztethető össze az ilyen lépés a szovjet kormánynak a béke megerősítése érdekében tett kijelentéseivel. Andrej Visinszki szovjet külügyminiszter az Egyesült Nemzetek közgyűlésén az újságíróknak arra a kérdésére, hogyan vélekedik a szerződés felbontásáról, kijelentette, hogy: „Hallott róla, de miután nem látta a jegyzék teljes szövegét, ebben a pillanatban nem kíván semmit mondani róla“ (Tanjug) Perina az új fővárosa A kínai népfelszabadító Hadsereg újabb diadalokat arat A kínai népi politikai tanácskozó értekezlet tegnapi teljes ülésén több történelmi jelentőségű határozatot hozott. Megszavazta a kínai népi politikai tanácskozó értekezlet és a népköztársaság szervezeti statútumát. Mind a két statútum megszavazása rendkívül nagy lelkesedést váltott ki. Elhatározták ezen az ülésen azt is, hogy a Kínai Népköztársaság fővárosa Peking lesz. Megállapították az új nemzeti zászlót: Vörös zászló, a felső jobb sarokban, a zászlórúd közelében ötágú csillaggal, a csillag fölött félkörben négy kisebb aranycsillag. Elhatározták azt is, hogy egész Kínára bevezetik a gregorián-naptárat Ideiglenes himnusznak pedig az „önkéntesek indulóját"* fogadták el. A határozatok meghozatalát a Csu En Laj, Kína Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja által beterjesztett jelentés előzte meg. Ebben ismertette az új demokrácia politikájának alapelveit Ezeket már az egyesült demokratikus front alapszabály-tervezetében is lefektették. Rámutatott arra, hogy miután az új demokráciát csak ideiglenes állapotnak tekintik, mert bizonyosan magasabb fokra — szocializmusba és kommunizmusba — fejlődik, ezért ezt az általános elvekben is le kellene fektetni. Előzőleg azonban ezeket az elveket ismertetni kell a néppel, meg kell győzni a népet e távlatok nagy jelentőségéről és ebben a szellemben kell a további egész államépítést megszervezni Az új demokrácia gazdasági politikájának alapja, gondoskodni a köz- és magánérdekekről, a munkásosztály és a tőke jogairól, falu és város kölcsönös segítségéről és Kína belső és külföldi áruforgalmának szabályozásáról A termelést úgy irányítják, hogy javítsák az életszínvonalat és megteremtsék a gazdasági jólétet az egész országban, de egyben végre kell hajtaniuk Kína iparosítását A külpolitika irányvonalait Csu En Laj abban jelölte meg, hogy a legfőbb feladat megvédeni az ország függetlenségét, szabadságát és területi sértetlenségét, fenntartani a tartós békét és a baráti együttműködést minden ország népével és harcolni bármely háborús politika ellen. Párhuzamosan a tanácskozásokkal a harcok is folynak. A legutóbbi jelentések szerint augusztusban a népfelszabadító hadsereg a Kuomintang körülbelül 240.000 katonáját és tisztjét vetette ki a harci sorokból. Különösen nagy jelentőségű újabb esemény Szinho város felszabadítása. Ez a város fontos hadászati központ a Tibet felé vezető úton Az Amni felé előretörő csapatok a déli, fuk’ehi frontszakaszon felszabadították Hsziten tartományi várost, amely mindössze 20 kilométe fekszik Amoi tengeri kikötőtől Az olasz parlament 300 millárr lírát szavazott mert fegyverkezésre Rómából jelentik. Az olasz parlamentben lezárult a vita a kormánynak a javaslata körül, hogy 300 milliárd lírát fordítsanak fegyverkezésre. A katonai kiadások ilyen növelése ellen Nenni szocialista pártjának képviselői szólaltak fel. A kommunisták nem vettek részt a vitában. Az ellenzéki szocialisták rámutattak arra, hogy évről-évre növekednek a hadikiadások és már a költségvetési kiadások több mint 30 százalékát igényelik. Nyilvánvaló, hogy ez összefüggésben áll azzal, hogy Olaszország csatlakozott az Atlanti-paktumhoz és részt vesz abban a fegyverkezési versenyben, amelyet ennek a paktumnak a tagjai folytatnak, az élen az USA-val. Pacciardi hadügyminiszter meg akarta indokolni az újabb kiadásokat és elárulta, hogy a békeszerződés rendelkezései ellenére azon fáradoznak, hogy az olasz haderőt teljesen felújítsák. A parlament megszavazta az új hiteleket, habár ez újabb súlyos megterhelést jelent Olaszország dolgozó tömegei számára. Dragoszl Gvormjevics-Bosa temetése Beográdból jelentik: Pénteken délután temették el Beográdban Dragoszláv Gyorgyevics-Goát, a JKP Központi Felügyelőbizottságának és Szerbia KP Központi Vezetőségének tagját. A temetésen megjelent Petar Sztambolics szerb miniszterelnök, a SzKP KV titkára, Gyúró Szalai, Oszmán Karabegovics és Szlobodán Penezics, a JKP KV tagjai, a SzKP KV több tagja és a pártszervezet számos más képviselője, köztük igen sok katona. A temetőben Dragi Sztamenkovics búcsúzott el Dragoszláv Gyorgyev a03- Gosától a SzKP KV nevében. Méltatta érdemeit, hangoztatta, hogy egész életét annak a harcnak szentelte, amelyet munkásosztályunk és népeink vívnak jobb és emberhez méltó életükért, mindenkor szilárdan állott Pártunk politikai vonalán és amikor a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országainak vezetői eszeveszetten törtek országunk ellen. Gésa szilárdan kitartott a néző mellett, a Párt mellett és a Központi Pártvezetőség mellett, az élen Tito elvtárssal