Magyar Szó, 1949. október (6. évfolyam, 233-259. szám)

1949-10-01 / 233. szám

r UH x 1 Az Egyesült Nemzetek közgyűlése Az 10 beavatkozása a kínai nép felszakadó harcába beavatkozás a világnézeti harcba DR. BEBLER TILTAKOZOTT AZ ELLEN HOGY A KUOMINTANG SZOVJETELLENES PANASZÁT NAPIRENDRE TŰZZÉK A görög kérdés, a kínai kérdés és Korea problémája foglalkoz­tatta az Egyesült Nemzetek közgyűlését és bizottságait a tegnapi ülé­sen. A görög kérdésben kiküldték a békéltető bizottságot, hogy foly­tassa munkáját, de az imperialisták nyomására nem intéztek felszólí­tást az athéni kormányhoz, hogy fékezze a vad terrort. A kínai kér­dés új probléma az UNO közgyűlé­se előtt. A Kuomintang beavatko­zással vádolja a Szovjet Szövetség­et és azt a látszatot akarja kelteni, hogy a kínai nép felszabadító harc­ának nagy diadalait külső beavat­kozás eredményezte. Dr. Bebler jug­oszláv delegátus megbélyegezte ezt a sötét kísérletet, de a közgyűlés többsége mégis úgy határozott, hogy napirendre tűzi a panaszt, ha­bár nyilvánvaló, hogy ezzel az an­gol és amerikai beavatkozást akarják leplezni. BÉKÉLTETŐ BIZOTTSÁG a görög kérdésben A politikai bizottság folytatta az úgynevezett görög kérdés vitáját. Egyhangúlag elhatározta, hogy az ausztráliai javaslat szellemében bé­kéltető bizottságot küld ki, hogy közvetítsen az athéni kormány és Görögország északi szomszédai kö­zött. A bizottság köteles október 17-ig jelentést tenni munkájának eredményéről. A görög kérdés to­vábbi vitáját addig felfüggesztik. Ezután a lengyel javaslatot vitat­ták meg. Ez arra irányul, hogy szó­lítsák fel az athéni kormányt, fé­kezze az eszeveszett vad terrort Gö­rögországban és függessze fel a kivégzéseket, elsősorban a Pireus­­ban halálra ítélt Zergosz Katarina kivégzését halassza el Az imperia­­lista hatalmak képviselői és csatló­sai a javaslat ellen foglaltak állást. Azt a kifogást hozták fel, hogy ez beavatkozás Görögország belügyei­­be. Ez annál nevetségesebb kifo­gás, mert ugyanakkor napirenden szerepel a Magyarország, Románia és Bulgária elleni panasz, amelyben bírósági eljárások ellen emelnek kifogást. A bizottság többsége meg­elégedett a görög delegátusnak azzal a kijelentésével, hogy az athéni kor­mány elhalasztotta a kivégzéseket. Dr. Bebler jugoszláv delegátus ki­jelentette, hogy a görög delegátus közlésében semmi biztosítékot sem lát arra, hogy hólnap nem hajtják végre a halálos ítéleteket. Rámuta­tott arra, hogy Görögországban bor­zalmas terror van, különösen a ma­cedón nemzeti kisebbség ellen fej­tenek ki szörnyű terrort és százával végzik ki a görögországi macedó­nokat. A lengyel javaslat — muta­tott rá Beber — emberséges jelle­gű­ emberek megmentéséről van szó. Az UNO Alapokmánya az emberi méltóságról beszél és arra kötelez bennünket, hogy­ mentsük meg a görög demokratái­ életét, — fejezte be beszédét dr. Bebler. A többség azonban a lengyel javaslat ellen szavazott. A javaslat mellett csak a jugoszláv, szovjet, belorusz, uk­rán, csehsz­ovák és lengyel dele­gátus szavazott. Kilencen tartózkod­­tak a szavazástól A bizottság holnap áttér az olasz gyarmatok kérdésére. JUGOSZLÁVIA TILTAKOZIK ELLEN, HOGY AZ UNO BEAVATKOZZON a KÍNAI NÉP HARCÁBA A közgyűlés általános ülésén a Kuomintang kormányának a pana­szát vitatták meg. Azzal vádolta a Szovjet Szövetséget, hogy megszeg­te az 1945 évi szovjet-kínai szerző­dést, veszélyezteti Kína politikai függetlenségét és területi sértetlen­­ségét és általában a békét Távol keleten. A kínai delegátus kérte, hogy a panaszt tűznék a mostani ülés napirendjére. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a Kuomintang csőd­jét külső erő beavatkozásával akar­ják megindokolni és legalább is az UNO erkölcsi beavatkozását akar­ják kierőszakolni. Dr. Becler jugoszláv delegátus fel­szólalt az ellen, hogy ezt­ napirend­re tűznék és többek között kijelen­­tette: — Ami most Kínában történik, egy n­egyedszézad előtt kezdett naiv történelmi esemény befejezé­se. Nyilvánvaló, hogy általán­'« néni mozgalomról van szó. A világ ezt figyelemmel kisérhette fejlődése szakaszaiban, kezdve az 1926 és 27 é'i t­akán' parasztmozgalom­tő'. a szobra területek megteremtésétől a kinn nénre'szabadító hadsereg nagy men*'*’tűsétől 1932-ben, délről észak­ra, az é*z*i-t nagy felszabadított területeit megteremtésétől, a nép­­felszphrbiitil hadseregnek a japán megszálló ellen vívott hősi harcán át egészen a hadsereg egyre na­gyobb népszerűségéig az egyesült népek győzelmének kivívásáig és a népfelszabadító hadsereg nagy győ­zelméig Csang Ka.­ Sek kormányá­nak idegen hatalmak, elsősorban az Amerika által támogatott hadserege felett. Itt tehát egy nagy népi fel­szabadító forradalomról van szó. Hasonlatos az angol nép forradal­mához a XVII. században, az ameri­kai függetlenségi harchoz a XVIII. században, a francia forrada­­­lomhoz ugyanannak a század­nak a végén, az 1848-as európai forradalmakhoz, az 1917-es nagy Októberi Forradalomhoz, az 1941— 1945-ös jugoszláv forradalomhoz.­­ Tehát ugyanolyan jelentőségű és a társadalom fejlődésének ugyanazon törvényei alapján történt elkerül­hetetlen eseményekről van szó, mint amilyenek történtek a többi népek fejlődésében. Itt olyan fordulatról van szó, amelyet a társadalom fej­lődése elkerülhetetlenné tesz. Az pedig, hogy a M­O-nak egy ilyen esemény tekintetében milyen állás­pontot kell elfoglalnia, egészen nyilvánvaló. Bármit is tennénk egy népfelszabadító mozgalom eben, ez beavatkozás volna Kína belü­gyeibe. De egyben súlyos hibát is követ­nénk el. Ezzel ugyanis beavatkoz­nánk egy olyan harcba, amely egy­ben világnézeti harc is, mivel a nagy népi mozgalomnak természe­tesen világnézeti eszmei alapja van. Beavatkozni ebbe a harcba, beavat­kozni a kínai nép mozgalmába és a kínai nép győzedelmes forradal­mába annyi, mint beavatkozni a mai világnézeti harcba, harcolni a kommunizmus ideológiája ellen, a marxizmus ellen. Ez annál nagyobb veszélyt rejt magában, mert ezzel lelkileg előkészítenénk egy újabb háborút és ez — tekintettel a mai helyzetre — a nagyhatalmak hábo­rúja lenne, tehát világháború. Ép­pen ezért a jugoszláv delegáció ha­tározottan ellenzi, hogy a Kuo­mintang által felvetett kérdést na­pirendre tűzzék. A szovjet és a lengyel delegátus ugyancsak rámutatott arra, hogy a Kuomintang panasza kihívó jelle­gű, a népek közötti együttműködés ellen irányul és erélyesen követel­­te, hogy a közgyűlés utasítsa visz­­sza a panaszt. Az USA és Törökor­szág delegátusa azonban amellett szállt síkra, hogy a kérdést napi­rendre tűzzék. A többség megszavaz­ta ezt. A jugoszláv-szovjet, belo­rusz, ukrán, csehszlovák és lengyel delegátus elle­ne szavazott, többen tartózkodtak a szavazástól. JUGOSZLÁVIA MEGÉRDEMLI, HOGY A BIZTONSÁGI TANÁCS TAGJA LEGYEN A közgyűlési körökben az a hír terjedt el, hogy a delegátusok több­sége Jugoszláviát jelöli a Biztonsá­gi Tan­ácsba Ezzel kapcsolatban dr. Ales Beb­er külügyminiszterhelyet­­tes a következő nyilatkozatot adta a sajtónak: — Azzal a hírrel kapcsolatban, •? legátusok többsége Jugo­­s?_v * kívánja jelölni a Biztonsá­­gi Tanácsba, az a véleményem, hogy Jugoszlav’.a megérdemli, hogy m°g­­válasc7..k tekintettel arra, hogy mi­­’yen nagy mértékben előseg:+et,'e a-* Egyesült Nem*etek győze’mér a má­sodik világháborúban. Sőt Jogoszln­via megválasztása kétségtelenül hasznos volna a béke ügyére is ------------------------------------------­ NFM .!*tt I FTRE A GAZDASÁGI UNIÓ A BFNFI UX ÁLLAMOK KÖZÖTT Js •''tik: A holland sa­­ínit a nyugateurópai orsv.­ m ellentétek támadta! TV. LI ! leszállítása vá tótta ki, mert a Pint értíkínek zsör­kentje teljes gazdasági zűrzavart tá­masztott valamennyi érdekelt ország­ban. A Benelux-országok: Belgium, Ho­landia és Luxemburg most készílte­­megketni azt a szerződést, amelly megteremtik a három ország gazdaság unióját A súlyos gazdasági ellentéte azonban lehetetlenné tették, hogy szerződést megkössék és a tárgyalások megszakadtak. Kíutinösen a roterrt­in és antwerpeni hajó­társaságok között él­ködött ki az ellentét. Magya­r Síó 3 A szovjet kormány felmondta a szovjet-jugoszláv barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést Beográdból jelentik. A szovjet kormány szeptember 28-én önké­nyes elhatározással és egyoldalú intézkedéssel felmondta a Moszkvá­ban 1945 április 11-én megkötött szovjet-jugoszláv barátsági, kölcsö­nös segélynyújtási és háború utáni együttműködésről szóló szerződést. A szovjet kormány jegyzékben kö­zölte e hó 28-án a moszkvai jugo­szláv ügyvivővel önkényes elhatá­rozását, amelyet kizárólag a Rajk László és társai ellen Budapesten megrendezett főtárgyalás »megálla­pításaira« alapít és azokkal indokol. A szovjet jegyzékben az áll, hogy Rajík László államellenes gonoszte­vő és kém és bűntársainak főtár­gyalásán »kiderült«, hogy »a jugo­szláv kormány már hosszabb idő óta mélységesen ellenséges, bomlasztó tevékenységet fejt ki a Szovjet Szövetség ellen«; a jugoszláv kor­mány vezetői a Szovjet Szövetség ellen irányuló ellenséges és bom­lasztó tevékenységüket nemcsak a maguk kezdeményezéséből, hanem »az imperialista körök közvetlen utasításai alapján«, továbbra is folytatják; a jelenlegi jugoszláv kor­mány teljesen függő helyzetben van az idegen imperialista körökkel szemben; t­ámadó­ politikájuk esz­közévé vált« és ennek »természet­szerűleg a jugoszláv köztársaság öntevékenységének és függetlensé­gének felszámolására kellett vezet­nie és ténylegesen arra is vezetette. Végül, miután a jugoszláv kormányt azzal vádolja, hogy megszegte a szerződést, a jegyzék így fejeződik be: »A fentiek alapján a szovjet kormány kijelenti, hogy a Szovjet Szövetség mától fogva mentesnek érzi magát az említett szerződésből eredő kötelezettségek alól«. A szovjet kormány azzal, hogy ezt az újabb ellenséges cselekede­tét Jugoszláviával szemben a buda­pesti bűnperre alapítja — amelynek hazug jellege nyilvánvaló az egész világ előtt, — ezzel az eljárásával újból megmutatta, hogy ezt az e­­gész becstelen bű­npert azért szer­vezték, hogy új anyagot nyújtson a Jugoszlávia népei ellen irányuló további ellenséges eljáráshoz. A szovjet kormány ezenkívül annak a szerződésnek a felbontásával, ame­lyet Jugoszlávia népei ugyanúgy, mint a Szovjet Szövetség népei vé­rükkel pecsételtek meg és felbont­hatatlannak tekintettek, bebizonyít­­ja, hogy a budapesti bűnpert éppen ő maga rendezte meg, hogy ezzel kifogást teremtsen eljárása számá­ra. Ugyanúgy, mint ahogy a Tájé­koztató Iroda határozatának meg­jelenése óta az egész jugoszlávelle­­nes hajszálban megmutatkozott, hogy a szovjet kormány politikája a JKP-val és vezetőivel, a JSzNK kormányával és Jugoszlávia népei­vel szemben a valóságban olyan po­litika volt, amely az ünnepélyesen megkötött szerződéseket értéktelen papírdarabnak tekinti. Ezt bebizo­nyította újból azzal, hogy széttépte ezt a szerződést, habár ez nem egyeseket kötelezett sem szovjet sem jugoszláv részről, hanem a két ország népeit kötötte egymáshoz. Emlékeztetni kell ennek a szer­ződésnek néhány rendelkezésére, amelyet a szovjet kormány Jugo­szlávia népeivel szemben többé nem tart magára nézve kötelezőnek. A szerződés első szakasza arról szól, hogy a két szerződő fál a végső győzelemig folytatja a har­cot Németország ellen. Jugoszlávia népei, a Szovjet Szövetség népeivel együtt becsülettel teljesítették ezt a szerződési pontot, és erről leginkább tanúskodhatnak az el­szenvedett áldozatok. A szerződés második szakasza kö­telezi mind a két szerződő felet, hogy minden rendelkezésre álló esz­közzel siessen a másik fél segítsé­gére, ha bármelyik a felek közül — a háború utáni időszakban — ka­tonai akcióba keveredne Német­országgal, vagy ha Németország bármely más állammal közvetlenül vagy bármilyen más formáiban szö­vetkezve, felújítaná támadó politi­káját. A szerződés harmadik pontja elő­irányozza, hogy mind a két szerző­dő fél a legőszintébb együttműkö­dés szellemében részt vesz minden olyan nemzetközi akcióban, amely­nek célja a népek biztonságának megteremtése. Jugoszlávia és képviselőinek állás­­foglalása a szerződés aláírásától mind a két szerződő felet, hogy nem közi összejövetelen a legjobban bi­zonyít­ja, hogy Jugoszlávia hogyan teljesítette ezt a kötelességét. A negyedik szakasz arra kötelezi mind a két szerződő felet, hogy nem tát semmiféle szövetséget és nem vesz részt semmiféle olyan szövet­kezésben, amelyik a másik fél el­len irányul. Jugoszláviát senki sem vádolhatja azzal, hogy bármilyen el­járásával is megszegte volna ennek a szakasznak a rendelkezéseit. Az ötödik szakaszban mind a két fél kötelezi magát, hogy a háború befejezése után baráti szellemben együttműködnek, hogy tovább fej­lesszék és szilárdítsák a két or­szág népei közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat. Az, hogy ki szakította meg a kulturális, és gazdasági kapcsolatokat Jugoszlá­via népei és a Szovjet Szövetség népei között, valamint az, hogy a gazdasági együttműködés hogyan fejlődött, közismert dolog. Ismere­tes az is, hogy ki szervez e szerző­dés rendelkezéseivel összeférhetet­len és az Egyesült Nemzetek Alap­okmányába ütköző gazdasági blo­kádot­ várjon Jugoszlávia vagy a Szovjet Szövetség. A hatodik — utolsó — szakasz szerint a szerződés az aláírástól számított húsz évre szól. Ha a ma­gas szerződő felek közül bármely a húszéves időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilatkozik, hogy felmondja a szerződést, a szer-.­ződés érvényben marad további öt évre és mindaddig megújul, amíg egy évvel a folyó ötéves idő­szak lejárta előtt egyik fél írásban ki nem jelenti azt a szándékot, hogy felbontsa a szerződést. Ennek hitelesítésére a meghatalmazottak aláírták a szerződést, és ráütötték bélyegzőjüket. A Szovjet Szövetség Legfelsőbb Tanácsának Prezídiuma által adott felhatalmazás alapján Vecseszláv Molotov, jugoszláv részről pedig Tito marsal írta alá a szerződést. A szovjet kormánynak az eljárása — a szerződést felbontó jegyzéket a szovjet kormány nevében A. Gro­­miko külügyminiszterhelyettes írta alá — újabb bizonyítéka annak, hogy ki tekinti értéktelen papír­rongynak a népek közötti szerző­dést. A szovjet kormánynak ezzel, a JSzNK és népei ellen irányuló újabb lépésével kapcsolatban Edvard Kar­­dely szövetségi miniszterelnök-he­­lyettes-külügyi miniszter Newyork­­ban a következő nyilatkozatot adta a sajtónak: " Az a tény, hogy a szovjet kor­mány felmondta a jugoszláv-szov­­jet barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződést, igazolja, hogy a jugoszláv delegáció helyes állás­pontot foglalt el ezen a közgyűlé­sen, különösen pedig helyesen ér­tékelte a szovjet kormány­­demok­­ráciaellenes magatartását Jugoszlá­viával szemben. Ez az újabb lépés jelzi, hogy szovjet részről fokozó­dott a nyomás gyakorlása hazánkra, fenyegetések útján. Feltehetjük a kérdést, ho­nan egyeztethető össze az ilyen lépés a szovjet kormány­nak a béke megerősítése érdekében tett kijelentéseivel. Andrej Visinszki szovjet külügy­miniszter az Egyesült Nemzetek közgyűlésén az újságíróknak arra a kérdésére, hogyan vélekedik a szerződés felbontásáról, kijelentet­te, hogy: „Hallott róla, de miután nem látta a jegyzék teljes szöve­gét, ebben a pillanatban nem kíván semmit­ mondani róla“ (Tanjug) Per­ina az új­­ fővárosa A kínai népfelszabadító Hadsereg újabb diadalokat arat A kínai népi politikai tanácskozó értekezlet tegnapi teljes ülésén több történelmi jelentőségű határo­zatot hozott. Megszavazta a kínai népi politikai tanácskozó értekezlet és a népköztársaság szervezeti sta­tútumát. Mind a két statútum meg­szavazása rendkívül nagy lelkese­dést váltott ki. Elhatározták ezen az ülésen azt is, hogy a Kínai Nép­köztársaság fővárosa Peking lesz. Megállapították az új nemzeti zász­lót: Vörös zászló, a felső jobb sa­rokban, a zászlórúd közelében öt­ágú csillaggal, a csillag fölött fél­körben négy kisebb aranycsillag. Elhatározták azt is, hogy egész Kí­nára bevezetik a gregorián-naptá­rat Ideiglenes himnusznak pedig az „önkéntesek indulóját"* fogadták el. A határozatok meghozatalát a Csu En Laj, Kína Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tag­ja által beterjesztett jelentés előz­te meg. Ebben ismertette az új de­mokrácia politikájának alapelveit Ezeket már az egyesült demokrati­kus front alapszabály-tervezetében is lefektették. Rámutatott arra, hogy miután az új demokráciát csak ideiglenes állapotnak tekintik, mert bizonyosan magasabb fokra — szocializmusba és kommuniz­musba — fejlődik, ezért ezt az általános elvekben is le kellene fektetni. Előzőleg azonban ezeket az elveket ismertetni kell a néppel, meg kell győzni a népet e távla­tok nagy jelentőségéről és ebben a szellemben kell a további egész ál­lamépítést megszervezni Az új de­­mokrácia gazdasági politikájának alapja, gondoskodni a köz- és ma­gánérdekekről, a munkásosztály és a tőke jogairól, falu és város köl­csönös segítségéről és Kína belső és külföldi áruforgalmának szabá­lyozásáról A termelést úgy irányít­ják, hogy javítsák az életszínvona­lat és megteremtsék a gazdasági jó­létet az egész országban, de egyben végre kell hajtaniuk Kína iparosítá­sát A külpolitika irányvonalait Csu En Laj abban jelölte meg, hogy a legfőbb feladat megvédeni az ország függetlenségét, szabadsá­gát és területi sértetlenségét, fenn­tartani a tartós békét és a baráti együttműködést minden ország né­pével és harcolni bármely háborús politika ellen. Párhuzamosan a tanácskozások­kal a harcok is folynak. A legutób­bi jelentések szerint augusztusban a népfelszabadító hadsereg a Kuo­mintang körülbelül 240.000 katoná­­ját és tisztjét vetette ki a harci so­­rokból. Különösen nagy jelentőségű újabb esemény Szinho város felsza­­badítása. Ez a város fontos hadá­szati központ a Tibet felé vezető úton Az Am­ni felé előretörő csapa­tok a déli, fuk’ehi frontszakaszon felszabadították Hsziten tartomá­nyi várost, amely mindössze 20 ki­­lométe fekszik Amoi tengeri ki­kötőtől Az olasz parlament 300 millárr­ lírát szavazott mert fegyverkezésre Rómából jelentik. Az olasz par­lamentben lezárult a vita a kor­mánynak a javaslata körül, hogy 300 milliárd lírát fordítsanak fegy­verkezésre. A katonai kiadások ilyen növelése ellen Nenni szocia­lista pártjának képviselői szólaltak fel. A kommunisták nem vettek részt a vitában. Az ellenzéki szo­cialisták rámutattak arra, hogy év­­ről-évre növekednek a hadi­kiadá­­sok és már a költségvetési kiadá­sok több mint 30 százalékát igénye­lik. Nyilvánvaló, hogy ez összefüg­gésben áll azzal, hogy Olaszország csatlakozott az Atlanti-paktumhoz és részt vesz abban a fegyverkezési versenyben, amelyet ennek a pak­tumnak a tagjai folytatnak, az élen az USA-val. Pacciardi hadügymi­niszter meg akarta indokolni az újabb kiadásokat és elárulta, hogy a békeszerződés rendelkezései elle­nére azon fáradoznak,­ hogy az olasz haderőt teljesen felújítsák. A parlament megszavazta az új hite­leket, habár ez újabb súlyos meg­terhelést jelent Olaszország dolgozó tömegei számára. Dragoszl Gvormjevics-Bosa temetése Beográd­ból jelentik: Pénteken délután temették el Beográdban Dragoszláv Gyorgyevics-Go­át, a JKP Központi Felügyelőbizottságá­nak és Szerbia KP Központi Vezető­ségének tagját. A temetésen meg­jelent Petar Sztambolics szerb mi­niszterelnök, a SzKP KV titkára, Gyúró Szalai, Oszmán Karabego­­vics és Szlobodán Penezics, a JKP KV tagjai, a SzKP KV több tagja és a pártszervezet számos más kép­­viselője, köztük igen sok katona. A temetőben Dragi Sztamenkovics bú­­csúzott el Dragoszláv Gyorgyev a03- Gosától a SzKP KV nevében. Mél­tatta érdemeit, hangoztatta, hogy egész életét annak a harcnak szen­­telte, amelyet munkásosztályunk és népeink vívnak jobb és emberhez méltó életükért, mindenkor szilár­dan állott Pártunk politikai vona­lán és amikor a Szovjet Szövetség és a népi demokrácia országainak vezetői eszeveszetten törtek orszá­gunk ellen. Gésa szilárdan kitar­tott a néző mellett, a Párt mellett és a Központi Pártvezetőség mellett, az élen Tito elvtárssal

Next