Magyar Szó, 1960. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1960-02-02 / 26. szám
2. oldal Növekedett a termelékenység és a kereset, de nem minden üzemrészlegben Cél: a termékegység szerinti javadalmazás bevezetése • Átlag 130 dolgozó a Népszínház előadásain Ha elemezzük a noviszádi Szanya Marinskovics selyemgyár szakszervezeti csoportjának tavalyi munkáját meggyőződhetünk róla, hogy sikeres volt. De kiderül az is, hogy voltak hiányosságok is, amelyeket megoldhattak volna. Egy ilyen mulasztott feladat volt a szakszervezeten kívüli dolgozók beszervezése is. Az 1248 tagot számláló munkaközösség szakszervezeti csoportja lényegében jó munikát végzett, de úgy látszik, nem fejtett ki kellő tevékenységet a senkenitetato javadalmazás bevezetésére. Több értekezletet tartottak ezzel kapcsolatban. Végül is belátták, hogy a termékegység szerinti javadalmazás és a gazdasági egység szerinti elszámolás lehetetlen a munka átszervezése nélkül. Ekkor az igazgatóbizottság úgy határozott, hogy kikéri a Szövetségi Munkatermelékenységügyi Intézet szakembereinek véleményét. Azok jóváhagyták a vállalat vezetőségének kezdeményezését, és az év végén már hozzáfogtak az átszervezési munkálatokhoz. Tavaly az első kilenc hónapban a termelési tervet 102 százalékban teljesítette a munkaközösség. A termékek minőségének javítása azonban gondot okozott. Ki kellene cserélni a gépeiket, mert már elavultak. Hogy még így is sikerült növelni a termelékenységet egyes üzemrészlegeken, és ezzel kapcsolatisan a dolgozók keresetét, az a munkások ügyességének köszönhető. A dolgozóik keresete tavaly 19 százalékkal több volt, mint 1958-ban. A tiszta bevétel és a kereset még nagyobb is lehetne, ha meggyorsítanák új gépek beszerzését. A dolgozók kulturális életét is fejlesztette a szakszervezeti csoport Százezer dinárt fizetett be a Népszínház előadásainak látogatására. Ez a kezdeményezés sikerrel járt. A dolgozók nagy megelégedéssel fogadták. Az előadásokat átlag százharmincan látogatták. A munkástanács 250 ezer dinárt adott a testnevelési élet fejlesztésére, de az e téren mutatott tevékenység nem volt kielégítő. Ebben az évben a szakszervezetnek hathatósabb tevékenységet kell kifejtenie, mert csak így várható, hogy a dolgozók tömegesen bekapcsolódnak a munkássportjátékokba. A mérnökök és technikusok vezetésével a múlt évben több tanfolyamot szerveztek, amelyeken 33 hallgató magas szakkképzettséget, 26 szakképesítésit, és öt félszakképzettséget szerzett. A gyár nyolc hallgatót ösztöndíjaz az egyetemen és a mesteriskolában. A munkásegyetem tanfolyamait 25 dolgozó látogatja. Az egészségügyi állomás eredményesen végezte feladatát. Nemcsak a betegeket részesítette orvosi segélyben, hanem eljárt a dolgozók otthonába, hogy megismerkedjen életkörülményeikkel. A szakszervezeti csoport évi értekezletén mint legfontosabb feladatot a termékegység szerinti javadalmazás bevezetését és a munkaviszony fejlesztését tűzték ki. f. p. _j,_ a „M LIND PRED” gabonaforgalmi vállalat BACaTOPOLYA pályázatot hirdet a következő munkahelyekre: VÁLLALATI TITKÁR SZELŐ KEZELŐ a meglévő solókba. AUTOMECHANIKUS Szükséges szakképzettség: A vállalati titkárnak: Jogi egyetemi végzettség vagy magasabb közigazgatási iskola. A szilé kezelőnek: közép mezőgazdasági iskola vagy azzal egyenlő középiskola vagy gabona szakmában jártas hoszszabb gyakorlattal. Az automechanikusnak: magas szakképzettség, hogy tudjon önálóan dolgozni. Belépés azonnal, vagy megegyezés szerint. Ajánlatokat a fentiemre kell küldeni. MAOTAR SZÓ A vajdasági kisipar problémái Beruházások - Kooperáció - Szervizüzemek - Káderhiány Beszélgetés a tartományi kisipari kamara vezetőivel Vajdaságban mintegy 44 ezer kisiparos van, az ország kisiparosainak csaknem egyötöde. Tartományunkban van tehát legtöbb — több mint az egyes népköztársaságokban. A kisiparosságnak is megvannak a gazdasági és egyéb problémái. Mik ezek a problémák ? Milyen szerep vár a jövőben a kisiparosságra? E kérdéseket tettük fel CSOLÁK Misének, a tartományi kisipari kamara elnökének és Milos NEDICS titkárnak. — Tartományunkban a szocialista kisipar fejlesztésére , tavaly csaknem 1 milliárd 30 millió dinárt fordítottak, elsősorban újításra és korszerűbb termelésre. Az 1960. évi társadalmi terv pedig 1212 millió dináros beruházást irányoz elő öt évre — mondotta Csolák elnök. Legjelentősebb tétel a vállalatok beruházása volt, összesen 443 millió dinár. Ennek azonban van egy hátránya: a beruházások, a konjukturális szakmákat szorgalmazzák. Meg kell még azt is említeni, hogy a kom- s munák mind jobban érdeklődnek a kisipar fejlesztése iránt, különösen az utóbbi két esztendőben. Ám a beruházások még elégtelenek. A beruházásokban is mindinkább előtérbe kerül a járási kisipari kamarák szerepe, mert ezek dolgozzák ki a kisipar fejlesztési programját, s ennek érdekében a kamarák nemcsak a kisiparossággal tartanak fenn széleskörű kapcsolatot, hanem a járási és községi népbizottságokkal is, hogy egyformán képviselhessék a város és a község kisiparosainak érdekeit. Hogy e feladatnak a kamarák eleget tehessenek, a jelentősebb községekben kirendeltségeket szerveznek, amelyek idővel valószínűleg községi kisipari kamarává fejlődnek. A noviszádi kisipari kamarának például már nyolc kirendeltsége működik, éspedig Verbászon, Palánkon, Becsén, Karlócán, Temerinben, Petrovácon, Zsablyán és Szibobránban; a szuboticai kamarának kirendeltsége van S Zenten és Topolyán, s lehetséges, hogy Kanizsán is felállítanak egyet: a zrenyanini kamarának Kikindán, Novi Becsén és Novi Knezsevácon; a pancsovainak Versecen, Béla Crkván, Kovacsicán, Alibunáron és Kovinban, a zombori kisipari kamarának pedig Apatinban és Hódságon. Kisipari szempontból legerősebb a noviszádi járás. Itt található Vajdaság kisiparának csaknem egyharmada. Utána a szuboticai és a zrenyanini járás következik. Beszélgetésünkben áttértünk a kisiparosság egyik legégetőbb kérdésére, az egyes szakmákban már évek óta észlelhető káderhiányra. Ez különösen három szakmában, a fémfeldolgozó, a villamos műszaki és az építő szakma egyes ágazataiban mutatkozik. Az első csoport káderhiányát a mezőgazdaság is megérzi, mind több szakmunkásra van szüksége a gépjavító üzemekben. A villamossági szakma hiánya hátráltatja a háztartások villamosítását, ám legjelentősebb az építőiparral együttműködő kisipari szakmák káderhiánya, amely érezhetően késlelteti az építkezések menetét. A falusi és a városi kisipart nem lehet különválasztani, de vannak úgynevezett városi és falusi szakmák. A falvakban kevés a kovács, szabó, hentes, kőműves, asztalos, kocsigyártó, a városokban pedig a villamos- és építőipari szakmában van nagy káderhiány. — Jól gépesített kisipari műhelyekre van szükség — folytatta Nédics titkár —, a termelésben, amelyek kielégítik: a mind égetőbbé váló szolgáltatások igényeit. A városokban, és falvakban is egyre nagyobb jelentőségűek a szolgáltatási szervezetek. A magániparosság ezt a feladatot csak részben töltheti be, különösen a városokban. A szolgáltatás még mindig nem érte el a kívánt mértéket és színvonalat, a népbizottságok az utóbbi időben, igaz fokozottabb érdeklődést mutatnak. — Tavaly Vajdaságban 1458 kisipari munkás nyert közép- vagy magasabb szakképesítést szaktanfolyamon — mondotta Csolák kamarai elnök —, ám ez irányban még többet kell tenni, s a közeljövőben Noviszádon szakképesítő központot állítanak fel a kisipari káder fejlesztésére. 1958-ban mintegy kétezer tanuló kapott szakképesítést, ez azonban a kisipar számához és a követelményekhez képest még elégtelen. Meg kell azt is állapítanunk, hogy a kisipar szocialista szektora már utolérte a magánszektort, s bruttó teljesítménye ma a magánipar teljesítményének két és félszerese. A magániparosság feladatát a jövőben is a személyi munkán alapuló szolgáltatásban látjuk. A termelő kisipari csoportnak, a megfelelő gépekkel és szakkáderrel rendelkező kisipari vállalatoknak a feladata, hogy a fogyasztás számára termeljen, részben közvetlenül a kereskedelmi hálózatnak, részben pedig kooperációs együttműködésben a gyáriparral. A kisipari kooperáció nagy távlatot ígér. Ezt szorgalmazza a gyáripar, s érdeke a kisiparnak is. Tavaly a gyáripari üzemek számára már 990 millió dinárt, az építőipar számára pedig mintegy 700 millió dinár volt az együttműködés termelése, elsősorban a noviszádi, szuboticai és a zrenyanini járásban. A kamarai vezetők úgy vélték, hogy a gyorsan fejlődő gyáripart fékezi, ha termelésébe nem kapcsolja be a kisipari üzemeket, amelyek felszerelésük és káderük arányában vállalják a munkát. A gyáripar és a kisipar kooperációja megtalakul, s végleges formája most formálódik, a megoldás most van kialakulóban, de feltétlenül szükséges, hogy a gyáripar és a népbizottságok fokozottabb támogatással segítsék elő megvalósulását. A kooperációs kisipari üzemek munkaerővel és gépekkel járulnak a termeléshez, a nyersanyagot és a műszaki irányítást pedig nagyobbára a gyáripar adja. A kooperáció legfontosabb elve a minőség és a pontosság. Lehetséges, hogy átmenetileg a kisipari üzemek termelési költsége magasabb, mint a gyáriparé, azonban a termelés megfelelő szervezésével , csökkenthető, s a kisipar bealakulhat a gyáripar kalkulációjába. Természetesen a gyáripar simulékonyságára is szükség van. A kisipar kellő fejlődését bizonyos mértékben egyelőre fékezi a kisipari konzervativizmus is, de végeredményben a kisiparos akkor is megtartja szakmai képzettségét és tudását, ha a szocialista szektorba alakul, sőt a korszerűen felszerelt iparos műhelyekben képességét is érrvényesítheti. Végül szó volt a kisipar liviteléről is. Csolák Mile kamarai elnök megemlítette, hogy az 1959. évben a vajdasági kisipar kivitelének értéke elérte a 263 millió deviza dinárt, s főleg fonott be törés kosárárut, bizonyos textilipari termékeket, valamint fonott drótárut szállítottak több országba. OSZTROGONACZ Iván A kamara vezetősége. Csolák Mile elnök, és Milán Nédics titkár szerkesztőnkkel ELNÖKVan nekem egy aranyos jó komám, olyan jó komák vagyunk, hogy a városban, az utcán az emberek sokszor össze is tévesztenek bennünket, nekem azt mondják, szervusz Pista, neki pedig azt, hogy jó napot Jóska. Ez a jó komám egy kicsit művészlélek, leginkább ilyen körökben mozog, a kenyerét is azzal keresi, hogy színházzal meg más ilyen kulturális intézményekkel foglalkozik. A könnyűzenét különösen szereti, az effajta zenészek körében valóságos korifeusszerepet tölt be, ha nem tévedek, alelnöki tisztséget is visel közöttük, a slágerszövegeknek meg éppen koronázatlan királya. Kétemeletes bérpalotában lakik a város központjában már jó néhány esztendeje, de a házbeliek közül eddig még senkivel sem ismerkedett meg. Jóformán azt sem tudja, ki a szomszédja, az első és a második emeleti lakók kilétéről pedig halvány sejtelme sincs. Ezenfelül van még egy jó tulajdonsága: elsején a keresetét az utolsó dinárig odaadja a feleségének. Nem azért, mert élete párja ezt megköveteli tőle, hanem mivel semmiféle érzéke nincs az élet anyagi oldalához. Nem szeret bajlódni a pénzzel. Eddig senki sem vette észre a házban, a házmester is csak akkor köszönt neki, amikor éppen jó kedvében volt. Néhány nap óta azonban minden megváltozott. Az egész ház körülötte mozog. Ha kilép a folyosóra mindenütt így köszöntik: jó napot,* elnök elvtárs! A bérpalota lakói a minap bizalmat szavaztak neki, egyhangúlag megválasztották a házitanács elnökévé. Azon a történelmi napon, nem is sejtve, hogy a házitanácsnak ülése van, ebéd után lefeküdt, hogy kipihenje délelőtti fáradalmait. Éppen a legédesebbeket álmodta, amikor a kedves felesége, aki mellesleg mondva nagyon csendes természetű teremtés, lébujjhegyen az ágyához osont, és édesben hangon, gyengéden felébresztette, hogy menjen el helyette a házitanács ülésére, mert neki vendégei vannak, akiket nem illik kidobni vagy otthagyni. A komám még soha életében nem volt házitanács ülésen, még messziről sem látott ilyesmit, ne csodálkozzunk hát, hogy az ébredés első pillanatai után meredezve nézett a feleségére. Nem tudott szóhoz jutni a meglepetésről, torkán akadt a szó, valószínűleg az jutott eszébe, hogy egyszer, talán egy vagy két évvel ezelőtt egy alkalommal, mert nem volt más témája, lírai hangú irodalmi riportot írt az újságban a házitanács felelősségteljes és szerteágazó munkájáról. (Az adatokat a felesége szolgáltatta!) Hogy kedvébe járjon a feleségének (s véget vessen a minapi jogtalan kimaradás okozta viszálynak), az első szóra felöltözött és elment az ülésre. A napirendi javaslatot türelmesen végighallgatta, de aztán annyira elmerengett, hogy csak akkor tért magához, amikor megválasztották jegyzőkönyvvezetőnek. Apelláta nem volt, ceruzát, papírt kerítettek neki, ő pedig hozzálátott a munkához. Megfogadta magában, hogy többé sohase marad el jogtalanul, felesége beleegyezése nélkül, mert ha nem lett volna helyrehozni való dolog a családifészekben, bizony nem jött volna el az ülésre, akármilyen mézédes hangon kéri is erre a felesége. A meglepetés java csak ezután következett. Románat megválasztották a házitanács öttagú vezetőségébe. — Elvtársak, ki legyen az elnök? — kérdje az egyik új tag. — Jól meg kell gondolnunk a dolgot, az új körülmények között az elnöki tisztség sokkal több felelősséggel jár, mint eddig. Az emberek fontolóra vették a dolgot, keresték, kutatták, ki lenne a legalkalmasabb személy erre a pozícióra, aki majd mindannyiuk érdekét képviseli, aki majd harcol a bérpalota ügyeiért, aki majd gondoskodik, hogy minden lakásban minden a legnagyobb rendben legyen, hogy a víz- és gázvezeték rendesen működjön, és a mosókonyha használatát is igazságosan beossza. Néhány perces latolgatás után az egyik lakó, egy idősebb tanárnő kért szót. *— Az újságíró elvtársat ajánlom elnöknek — mondta, és a komámra mutatott. — Úgy van, helyes — mondta egy másik lakó. — De elvtársak, én... — Mi az, hogy én — szólalt meg egy harmadik lakó, — maga újságíró, maguk értenek legjobban az ilyesmihez, megvannak a kapcsolataik, s politikailag érettebbek, mint bárki közülünk. A komámat alig engedték szóhoz jutni, akármit mondott, mindig rátromfoltak a refrénnel, hogy maguk újságírók, politikailag a legképzettebbek, így lett a komámból házitanács elnök. Azóta a házban mindenki kalapot emel neki és a jó napot mellé még a gyereklakók is hozzáteszik: elnök elvtárs. A lakók pedig egymásután jönnek a panasszal: — Elnök elvtárs, tönkrement a villanykapcsoló. — Elnök elvtárs, mikor festeti ki a lakásomat. — Elnök elvtárs, elromlott a vízcsap. Az újdonsült elnök most a házitanácsokról szóló szakirodalom után kutat, hogy kitanulmányozza, mit és hogyan kell csinálni, hogy a ház lakói, akik bizalmat szavaztak neki, meg legyenek elégedve vele. Jó komám azóta egészen megváltozott, most már tréfálkozni sem szabad vele. Itt a példa: A minap a háza előtt állva azt láttuk, hogy a gondjára bízott palotának homlokzatáról lehullott egy darab vakolat. Amikor felhívtuk rá a figyelmét, a lehető legkomolyabb hangon megkérdezte: — Hol kell ebben az ügyben intézkedni? Előbb csak nevettünk, de azután az egyik kolléga, hogy egy kicsit megtréfálja, halálos komolyan ezt válaszolta: — Ilyen ügyben a plébánián kell interveniálni. A komám megsértődött, pulykamérgesen otthsevett bennünket az utca kellős közepén, és csak ennyit mondott: — Komoly ügyekben ne bolondozzunk! Kedd,1960. II., 2.