Magyar Szó, 1962. január (19. évfolyam, 1-29. szám)
1962-01-01 / 1. szám
1962. január . MAGYAR SZÓ S. oldal Feladatokban és eredményekben gazdag esztendő A kommuna szerepe a jövedelemeloszlás politikájának meghatározásában Ivan Bozsicsevics, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség alelnöke nyilatkozik a Magyar Szónak A gazdasági reform, a jövedelem elvének megvalósítása a gazdasági szervezetekben és közszolgálatokban az elmúlt évben összetett és fontos feladatokat rótt i. szakszervezetekre. Megkérdeztük IVAN BOZSICSEVICS elvtársat, miként értékeli a szakszervezetek tevékenységét a gazdasági reform és a jövedelem elvének gyakorlati megvalósításában. A szakszervezetek és a szakszervezeti bizottságok széleskörű és alapos tevékenységet fejtettek ki az új elosztási rendszer megvalósítására a gazdasági szervezetekben és a közszolgálatokban — mondatta a Szakszervezeti Szövetség alelnöke. — Ez különösképp kifejezésre jutott a munkaközösségekben folytatott ismertető munkában, azaz a jövedelem elvének életbe léptetésekor, amely gazdasági és társadalmi továbbfejlődésünk alapja. Sokrétű társadalmi, politikai aktivitást fejtett ki a szakszervezet az új jövedelemelosztási szabályzatok kidolgozásának előkészítésében. Az előkészületek után a szakszervezeti bizottságok munkájuk nagy részét arra összpontosították, hogy segítsenek a munkasközösségeknek és az önigazgató szerveknek az új elosztási politika megvalósításaiban és a közvetlen önigazgatás új formáinak kialakításában. A szakszervezetek ezirányú tevékenysége kielégítő volt. Ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sok munkaközösségben lényegében új anyagi és társadalmi viszonyok alakuljanak ki. Tökéletesedett a munka szerinti elosztás, a nagyobb munkaközösségekben pedig gazdasági egységek létesültek, és jelentős feladatok és kötelezettségek hárultak rájuk, úgyhogy 1t gazdasági egység dolgozói jobban felmérhették a termelés, termelékenység és gazdaságosság problémáit. Jobban részt vehettek a problémák megoldásában, a termelésen kívül jobban kifejezhették szervező és irányító ■zerepüket is. Érthető, hogy ez a fejlődés nem volt mindenhol egyforma. A munkaközösségek egy része messze előrehaladt, egyesek viszont még mindig jóval lemaradnak, habár úgyszólván nincs is olyan munkaközösség, amelyben ezen a téren nem tettek volna valamit, és nem értek volna el némi eredményt. Ez viszont nagy dolog. Meg kell állapítani azt is, hogy a fejlődés nem adott mindenhol teljes eredményt Ha figyelembe vesszük azt, hogy az új rendszer megvalósítása gyökeres változásokat követel az emberek gondolkodásmódjában és felfogásában, akkor érthető, hogy ez hosszan tartó folyamat Azokban a munkaközösségekben is, ahol az idén sokat tettek a jövedelemelosztás és az új társadalmi viszonyok kialakításáért, továbbra is fejleszteni és ellenőrizni kell ez új anyagi és társadalmi viszonyokat. Ezért téves volna az, ha a szakszervezetek és a szakszervezeti bizottságok azt gondolnák, hogy a tiszta jövedelem és a személyi jövedelem elosztási szabályzatok meghozatalával ez a folyamat befejeződött. Kétségtelen, hogy az elosztás és a közvetlen önigazgatás mechanizmusának továbbfejlesztése a következő években is intenzív munkát követel tőlünk, mind a gazdasági szervezetekben, mind a közszolgálatok munkaközösségeiben. A jövedelemelosztás elvének gyakorlati megvalósításakor egyes kommunákban a társadalmi szervezetek attól tartva, hogy a jövedelemelosztás a munkaközösségek belső ügye, mellőzték a társadalmi hatás gyakorlását. Néhol pedig ezt úgy értelmezték, hogy az ő dolguk meghatározni az elosztás mércéit, arányokat állítottak fel, ennek elfogadására kötelezték a vállalatok vezető embereit. Megkértük Bozsicsevics elvtársat, mondja el véleményét, miben látja a kommuna társadalmi tényezőinek szerepét a vállalati jövedelemelosztás politikájának meghatározásában. A munkaközösségek jövedelemelosztási politikájának meghatározásakor a társadalmi hatás és irányadás nagyon időszerű kérdés. Közösségünk az elmúlt éveikben közvetlenül hatott a személyi jövedelmek és más vállalati eszközök alakulására és elosztására. 1958-tól, de különösképp tavaly a jövedelemelosztás a munkaközösségek önálló funkciója lett. Vannak azonban, akik ezt úgy magyarázzák, hogy most már nincs szükség, sem jogi alap arra, hogy valaki kívülről „beavatkozzék” a vállalati elosztásba. Ez bizonyos mértékben így van, de téves és felesleges volna idejét múlt gyakorlat szerint kívülről hatna a vállalata elosztás részletkérdéseire, mert ezzel nemcsak a munkaközösség joga, hanem felelősségérzete is csökkenne. A munkaközösségben végzett elosztás azonban társadalmi funkció, s az egész társadalmi elosztás szerves része. Ez azt jelenti, hogy a közösség nem érdektelen az iránt — és nem is lehet az —, hogy milyen a munkaközösségben folytatott elosztás lényege és módszere. Ezért határozta meg a közösség az elosztás alapvető társadalmi mércéit és az irányelveket. Ez a célja a Szövetségi Képviselőház jövedelemelosztással kapcsolatos leiratának is, amelyet tavalyi utolsó ülése alkalmával intézett a munkaközösségekhez. Közösségünk érdeke például, hogy a munkaközösségekben a személyi jövedelmek közvetlen a vállalati gazdálkodás eredményétől függjenek, úgyszintén az alapok létesítése, amelyek lehetővé teszik a vállalat zavartalan és folytonos továbbfejlődését, továbbá, az egyén személyi jövedelme saját munkája, valamint a gazdasági egység és a vállalat gazdálkodásának eredményei szerint alakuljon. Mindez természetesen a munkaközösség közvetlen érdeke is, mert ez telhetővé teszi azt, hogy a dolgozók kezdeményezzenek és fejlődjön alkotó munkájuk, továbbá, hogy optimális eredményeket érjenek el a termelékenység fokozásában és ezáltal az életszínvonal növelésében is. Arról van tehát szó, miiképpen segítsünk a munkaközösségnek mindezek elérésében. Ez a segítség véleményem szerint — mondotta a szakszervezeti szövetség alelnöke — fejlődésünk jelenlegi szintjén a társadalmi hatás alapvető formája. Segíteni kell a munkaközösségeket abban, hogy minél tökéletesebb elosztási mércéket alakítsanak ki. Lehetővé kell tenni nekik, hogy összemérhessék eredményeiket a rokonüzemekkel — ez legyen saját eredményeik fokmérője, s ennek megfelelően határozzák meg elosztási politikájukat. A társadalmi hatás másik formáját akkor alkalmazzuk, ha valamelyik munkaközösségben nem tartják be az elosztás alapelveit és a társadalmi normákat. Olyan esetekben például, amikor a munkaközösség indokolatlanul növeli a személyi jövedelmeket anélkül, hogy gazdasági eredményei megengednék, vagy akkor, ha alaptalanul, figyelmen kívül hagyva a munka eredményeit, túlságosan növelik a személyi jövedelmek közötti arányokat. Ilyen esetekben a munkaközösséggel ismertetni kell milyen következményekkel jár számukra az ilyen politika. Véleményt, megjegyzést kell fűzni hozzá, megvitatni helytelenségét, s kertelés nélkül fel kell tárni mindazt, ami az ilyen gyakorlat ellen szól, mind a közösség, mind a munkaközösség szempontjából is, ám meg kell hallgatnunk a munkaközösség érvelését is. Ezt a szerepet elsősorban a termelők tanácsának kell betöltenie. Ez a szerv hatásgyakorlás céljából meghatározott gazdasági ellenintézkedéseket is foganatosíthat, például a hitel-jótállás megvonása stb. Tavaly a szakszervezeti bizottságok és a termelők tanácsai sokszor foglalkoztak az új jövedelemelosztási szabályzatok kidolgozásával. Véleményezték, javaslatokat adtak és leiratokat küldtek a munkaközösségeknek arról, hogy s mint készítsék a szabályzatot. Ez az aktivitás mégsem járt minden esetben eredménnyel. Főképp azért, mert a termelők tanácsa nem foglalkozott eléggé részletesen a szabályzatokban kifejezésre jutó elosztási politikával, és nem is foglalt állást ebben a kérdésben. A központi szakszervezeti tanács több mint húsz községben véleménykutatást végzett, és megállapította, hogy a korismán a társadalmi szervei felfigyeltek ugyan bizonyos fogyatékosságokra a szabályzatokban lefektetett elosztási elvekben meg a munkás önigazgatás továbbfejlesztésében, de — elsősorban a termelők tanácsa — nem foganatosítottak intézkedéseket a fogyatékosságok és hibák kiküszöbölésére, még akkor sem, ha nemcsak a társadalmi elveket mellőzték, hanem a törvényt is megszegték. Ilyen esetekben szinte szabályszerűen a népbizottság és a többi társadalmi tényező a kommunában nem lépett közbe, és nem gátolta meg az ilyen jelenségeket. A következő időszakban a termelők tanácsának többet kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel. Kísérni, elemezni kell a munkaközösségeik elosztási politikájának alapelveit és arányait, és hatást gyakorolni rá, s ha kell alkalmazzák a törvényben előírt ellenintézkedéseket is. Hogy ez minél hatásosabb legyen, szükséges a kommuna társadalmi tényezőinek, elsősorban a szakszervezetnek és a Szocialista Szövetségnek hatásos segítsége és közreműködése — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát a Szakszervezeti Szövetség alelnöke. SZABÓ Gábor Iván Boeteeerik* kegyelmes úr aduval mindig bemondjuk az ultimét, hadd pusztuljon a török! Dehát megtörtént ... Kegyelmes hangulatban volt a kegyelmes úr, megbocsátott. Aztán elkapta őt is a játékszenvedély, az éjszaka meg hosszú volt, hát nem sokkal később már hármasban kergettük a jószerencsét. Mondom, mindig tiszteltem a hősöket, és általában mindazokat, akiknek nevét ritkított betűkkel közölték a napi és hetilapok. Csak úgy repesett honpolgári szívem, hogy egy valóságos kegyelmes úrral, miniszterrel játszom az alsóst, meg is kantrázhatom, ha úgy tetszik, nem ütik le a fejemet érte, ha kellő tisztelettel cselekszem. — Ha megengedné, Kegyelmes Uram — így mondtam neki —, kontra, avagy még így is: — alázatos tisztelettel jelentenék be egy szerény rekontrát, elnézést kérek érte, Kegyelmes Uram... így játszogattunk öten: a kegyelmes úr, a két kutya, a Mayer Béla meg én. És így történt, hogy csalódnom kellett a világban, és a világ sorsát intéző hatalmasságokban. Máig sem hevertem ki. Tessék csak elképzelni, makkot ver fel az osztó, azt lepasszoljuk, én zöld abszolútot jelentek — alsó, kilences, ász, tízes, ■király a kezemben, makk hetes egyedül, aztán a piros disznó két kicsivel a tök tízes jól bezeccelve, királlyal, felsővel, nyolcassal. Béla tök abszolútra rontja az én zöldemet, bemondja még az ultimáta, amit én telkemből megkontrázok, hogyne tenném, tessék csak emlékezni, négy tök a kezemben, csupa ütőlap a zöldből, első a partnerem, a kegyelmes úr, ő persze zölddel kezd, hiszen én zöld abszolút mondtam, Bélát eltaláljuk, három aduja marad az én négy szép adummal szemben. Már készítettem is a zöld disznót, egye fene, hadd vigye a Béla, csak az ultimó a fontos. És akkor makkot játszik ki a kegyelmes úr, makk disznót, a két kutya egy szót sem szól neki, én rá a hetest, Béla az alsót. Utána megint makkot a kegyelmes úr, én adut, mert mit is tehetnék, Béla a felsőt, nevetve. És ez így ment kora hajnalig. Az igazsághoz meg az igazságügy minisztériumi dolgokéhoz nem értek ugyan, ám a kegyelmes úrból nagyon kiábrándultam. Amikor azután abbahagytuk a játékot, és a kegyelmes úr meg a két kutya ruganyos léptekkel távoztak körünkből, bennem nagyon mélyről és nagyon szomorúan felszakadt a nagy-nagy honfiba. Ködös tekintettel néztem a távozó kegyelmes után, aztán csüggedő csöndesen csak ennyit mondtam, inkább csak sóhajtottam a Bélának: — Szegény, te szegény Magyarország!... SzÁL. László Sztevan Doronyszki újévi üdvözlete köztársasági elnökünknek Kedves Utó elvtársi A vajdasági tartományi képviselőház nevében és a magam nevében szívélyes újévi üdvözletemet küldöm és kívánom, hogy az új esztendőben kiváló egészséggel, jó munkakedvvel és örömmel tevékenykedj szocialista hazánk építésén és a nemzetközi béke megszilárdításán! Sztevan Doronyszki a tartományi képviselőház elnöke Géza Tikyicki újévi üdvözlete Tito köztársasági elnöknek A vajdasági végrehajtó tanács, valamint a magam nevében sok boldogságot, sikert és jó egészséget kívánok az új esztendőben. Kívánom, hogy a Te vezetésed alatt még sok-sok sikert és győzelmet érjünk el szocialista hazánk építésében. GÉZA TIKVICKI, a vajdasági végrehajtó tanács elnöke