Magyar Szó, 1962. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1962-07-01 / 179. szám

*. oldal MAGYAR SZÓ Nincs szigorú határ a bél­és külkereskedelmi vállalatok között Külön rendelkezések a tisztességtelen verseny ellen Szergej Krajger expozéja az új áruforgalmi törvényjavaslatról Szergej Krajger külkeres­kedelmi államtitkár expozé­ja bevezetőjében rámutatott gazdaságunk, de főképpen külkereskedelmünk fejlődé­sének egyes fontos mozza­nataira, amelyek megkíván­ják, hogy lényegesen módo­sítsuk a külkereskedelemre ,■vonatkozó jogszabályokat. Egész gazdaságunk fejlő- désével párhuzamban külke­reskedelmünk is fejlődött, és szüntelenül bővültek kül­földi gazdasági kapcsolata­ink. A legutóbbi évtized a­­latt külkereskedelmi forgal­munk értéke 172,3 milliárd devizadinárról 443,8 milli­árd devizadinárra, vagyis körülbelül 157,0 százalékkal növekedett Külkereskedel­mi forgalmunknak ez a nagy arányú növekedése közvetve rámutat arra is, milyen mélyreható változások tör­téntek gazdaságunkban. A külföldre szállított áru össze­tétele is jelentékenyen meg­változott ez idő alatt. 1953- ban 33,4 százalék nyersanya­got, 50 százalék részben meg­munkált anyagot és csak 16,6 százalék készárut szállí­tottunk külföldre. 1961-ben­ a nyersanyag hányada 25 százalékra, a részben meg­munkált anyag hányada 38,9 százalékra csökkent, a kész­árué pedig 36,1 százalékra növekedett Hasonlóképpen szüntele­nül növekedett azoknak az országoknak a száma, ame­lyekkel külkereskedelmi kap­csolatot­­tartunk fenn. 1953- ban Jugoszlávia hetven or­szággal kereskedett és 42 or­szággal volt kereskedelmi szerződése, ma viszont több mint száz országgal kereske­dik és hetven országgal kö­tött kereskedelmi szerző­dést Külkereskedelmünk fejlő­dése a munkásönigazgatás fejlődésével párhuzamosan haladt, vagyis a külkereske­delemből is fokozatosan ki­küszöböltük az állami mo­nopóliumot és minden ma­radványát Bízvást állíthat­juk, hogy éppen a vállalatok önálló tervezése és termelé­se volt árukivitelünk fellen­dülésének egyik alapvető tényezője. A továbbiakban Szergej Krajger ismertette külkeres­kedelmünk szervezetét. Ápri­lis végén 244 kereskedelmi, 187 termelő, és hat közvetí­tő vállalat szerepelt a külke­reskedelmi vállalatok név­jegyzékében. Az árukivitel 80 százalékát a kereskedelmi vállalatok bonyolították le, mégpedig túlnyomórészt, har­minc külkereskedelmi válla­lat, és ez az adat arra vall, hogy igen sok bejegyzőt kül­kereskedelmi vállalat nagyon csekély forgalmat bonyolított le, emiatt alapos a gyanú, hogy nem dolgoztak éssze­rűen, illetőleg bízvást kétség­bevonhatjuk létezésüknek társadalmi hasznát. Elsősorban két tényező követeli meg külkereskedel­münk átállítását. Az első té­nyező az, hogy gazdasági fejlődésünk eddig elért fo­kozata új szélesebb körű for­mákat kíván a külfölddel való gazdasági együttműkö­désben. Külkereskedelmünk értéke, habár az­ elmúlt idő­szakban gyorsan növekedett, még mindig roppant ala­csony, alig harminc dollár lakosonként. Nemzeti jöve­delmünk 1953-hoz képest kétszeresére növekedett és ez a tény természetesen meg­kívánja, hogy árukivitelünk, illetőleg külkereskedelmi forgalmunk is az eddiginél gyorsabban növekedjen. A másik tényező, amely megkívánja külkereskedel­münk szervezetének módosí­tását, a nemzetközi piacon észlelhető mind erősebb és fokozottabb versengés. Gazdasági fejlődésünk egyik feltétele, hogy specia­lizált termelésre és sorozat­­gyártásra törekedjünk, mert csak ez szavatolja, hogy si­keresen léphetünk fel a kül­földi piacon. Ehhez a köve­telményhez kell idomítani termelésünket, beruházási politikánkat, és külkereske­delmünk szervezetét is. Mai külkereskedelmi há­lózatunk nem felel meg ezek­nek a követelményeknek. Szergej Krajger ezután a most beterjesztett törvény rendelkezéseit ismertette. Az új törvény abból az állás­pontból indult ki, hogy az áruval a termelő rendelke­zik, és ezért olyan helyzetet és feltételeket kell teremte­ni a termelő számára, hogy a lehető legkedvezőbben szervezze meg árujának kül­földre szállítását, és ezért magára vállalhassa a fele­lősséget nemcsak a terme­léséért, hanem termékeinek értékesítéséért is. A törvény megszünteti a specializált külkereskedelmi vállalatok és a belkereskedelmi vállala­tok szigorú elhatárolását. És abból az álláspontból in­dul ki, hogyha egy kereske­delmi vállalat sikeresen dol­gozik az országon belül, ar­ra is képes, hogy sikeresen lépjen fel a külföldi piacon. Az eddigi rendelkezések­től eltérően a törvényjavas­lat a következő követelmé­nyeket támasztja a külke­reskedelmi vállalatokkal szemben: rendes ügyvitel, meghatározott minimális esz­közök az ügyviteli alapban, kellő műszaki felszereltség és megfelelő számú szakká­der. Ezeknek a követelmé­nyeknek a teljesítésével pénz­ügyi, műszaki és káder­­szempontból erős külkeres­kedelmi vállalatok jönnek létre, amelyek képesek lesz­nek betölteni hivatásukat és eredményesen, sikeresen fel­lépni a külföldi piacon. A kereskedelmi vállalatok helyzetének elemzése arra vall, hogy a kereskedelem minden ágazatában jóval csökkenteni lehet a vállala­tok számát anélkül, hogy ez külkereskedelmünknek ár­tana. A törvényjavaslat külön rendelkezéseket tartalmaz a tisztességtelen versengés el­len és a gazdasági szerveze­tek tekintélyének megóvá­sára. A törvény életbe lépte­tése elősegíti a külkereske­delmünkben észlelt fogyaté­kosságok kiküszöbölését, a­­melyeket Tito elvtárs szkop­jei és szpliti beszédében meg­említett, és amelyekre a Ju­goszláv Kommunista Szö­vetség Végrehajtó Bizottsá­gának levele is rámutat Az új törvény egyúttal sza­batosabban és világosabban meghatározza a Szövetségi Végrehajtó Tanács szervei­nek, elsősorban a külkeres­kedelmi államtitkárságnak jogait és kötelezettségeit is a külkereskedelemmel kap­csolatban. A külkereskedelmi államtitkárság külön felha­talmazást kapott, hogy más intézkedésekkel is szabályoz­za gazdasági szervezeteink külföldi fellépését és szük­ség esetén közvetlenül is közbeléphet ezen a téren. Természetesen ez semmikép­pen sem csökkenti a gazda­sági szervezetek önállóságát külföldi kapcsolataik ki­építésében, hanem tisztára csak a társadalom alapvető érdekeinek védelmét szolgá­ló intézkedés. Vasárnap, 1962. Július . Új áruforgalmi törvény A Képviselőház ülése (Folytatás az 1. oldalról) üres népképviselő kérdésére, aki afelől érdeklődött vajon a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács hoz-e valamilyen intéz­kedést a múlt évben veszte­séggel dolgozó mezőgazdasá­gi szervezetek problémáinak megoldása érdekében. Dr. Szlavko Komar többek között kijelentette, hogy a mezőgazdasági szervezetek ta­valyi zárszámadásának határ­idejét július 10-éig meghosz­­szabbítják, hogy ellenőrizzék ügykezelésüket Megemlítette, hogy tavaly a mezőgazdasági szervezetek és földművesszö­vetkezetek egynegyede vesz­teséggel zárta az évet Az i­letékes szervek megvizsgál­ták 150 mezőgazdasági szer­vezet ügykezelését, és meg­állapították, hogy a veszte­ségeket részben anyagi okok, részben pedig személyi mu­lasztások okozták. Megvitat­ták továbbá a mezőgazdasági szervezetek belső szervezeté­nek és ügykezelésének szá­mos megoldatlan kérdését megállapították, hogy hiá­nyoznak a szakképzett dolgo­zók, továbbá a veszteségek keletkezéséhez hozzá­járultak a mezőgazdasági rem­ények alacsony felvásárlási árai is. A tavalyi szárazság még az idén is jelentősen érezteti ha­tását. A mezőgazdasági szerveze­tek ügykezeléséről szólva Szlávko Komár megjegyezte, hogy az idén a bankok kü­lön kölcsönöket folyósítanak a mezőgazdasági szervezetek­nek pénzügyeik rendezésére. A Szövetségi Végrehajtó Ta­nács mezőgazdasági titkára végül megjegyezte, hogy a mezőgazdasági szervezetek problémáinak és a szövetke­zetek anyagi helyzetének ren­dezésére már­­kidolgoztak egy igen kedvező­ javaslatot. A Szövetségi Tanács mun­kája ezzel véget ért • 2­0 — A Termelők Szövetségi Ta­nácsának ülésén a napirend elfogadása után feleletet ad­tak több népképviselő kérdé­seire. Hajrta K­epies népképvise­lő az útépítő vállalatok mun­kájá­ban elölállt nehézségek megoldása felől érdeklődött. Egyes útjavító vállalatok u­­gyanis utak építésével is fog­lalkoznak, ugyanakkor húsz szakosított útépítő vállalat teljesítőképessége nincs elég­gé kihasználva. Marin Cetinica, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács kép­viselője válaszolva a feltett kérdésre megjegyezte, hogy az útjavító vállalatok nem­igen foglalkoznak útépítés­sel, mivel ehhez nincs is meg­felelő felszerelésük. Megje­gyezte azonban, hogy ezek­nek a vállalatoknak nincs e­­lég pénzük s ezért részben indokolt, hogy kisebb utak építésével is foglalkozzanak. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ezek­nek a vállalatoknak is ké­sőbb önálló gazdasági szerve­zetként kell dolgozniuk. Janez Kermavner népkép­viselő afelől érdeklődött, m­i­lyen az arány a dinár és a külföldi valuták értéke kö­zött Kérdésére Kire Gligorov, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács képviselője megjegyez­te, hogy a jövőben maximá­lis erőfeszítéseket kell tenni a termelés és kivitel növelé­se érdekében, a fogyasztást pedig reális keretek közé kell szorítani. Ivan Brlgara és Anton Krajcer népképviselők afe­lől érdeklődtek, vajon a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács hoz-e valamilyen rendeletet a közigazgatásban és más in­tézményekben a nyolcórás munkaidő, valamint az utóla­gos fizetés bevezetésére, mint ahogy az a gazdasági szervezetekben van. Kérdésükre Zoran Polics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács képviselője azt válaszol­ta, hogy nem lényeges a köz­igazgatási szervekben ki­egyenlíteni a munkaidőt a gazdasági szervezetek dolgo­zóinak munkaidejével, ha­nem a munkaidő csökkenté­sére kell törekedni. Némely gazdasági szervezetben már­is 45 órás heti munkaidő­vel, illetve a félórás uzson­naszünetek nélkül 42 órás munkaidővel dolgoznak. Zorán Polics a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy a közigazgatásban a munkaidő kérdése szorosan kapcsoló­dik a díjazás kérdésével. Bi­zonyos intézetekben alkal­mazzák a jövedelemelosztási rendszert és nyolcórás mun­kaidővel dolgoznak. Igen sok intézményben és állami hiva­talban szintén hamarosan be­vezetik az új díjazási rend­szert A közhivatalokban és in­tézményekben, de ugyanúgy a gazdasági szervezetekben is a munkaidő kérdését nem formálisan kell megoldani, hanem arra kell törekedni,­ hogy a tényleges munkaidőt minél jobban kihasználják — mondatta végül Zoran Polics. A Termelők Szövetségi Ta­nácsa végül elfogadta a be­terjesztett törvényjavaslato­kat s ezzel véget ért a Szö­vetségi Képviselőház idei ötödik ülésszaka. (Tanjug). Kölcsönt kapnak a lakásépítő alapok Javaslat a szövetségi társadalmi terv módosítására A Szövetségi Végrehajtó Tanács határozatai A Szövetségi Végrehajtó Tanács pénteki ülésén hatá­rozatot fogadtak el, amely szerint hitelt folyósítanak a községi lakásépítő alapok­nak. Ugyanis az év első hónap­jaira vonatkozó adatok azt bizonyítják, hogy a lakásépí­tés bizonyos mértékben el­maradt a tervezett mögött, ami részben annak a követ­kezménye, hogy a lakásépítő alapok nem eléggé hitelké­pesek. Ugyanis a rendelke­zésükre álló anyagi eszközök java részét korábbi évekből eredő kötelezettségeik telje­sítésére kénytelenek fordí­tani. A lakásépítés ütemé­nek csökkenése kihatott az építő vállalatok és az építő­­anyag-gyártó iparvállalatok helyzetére is. Jóllehet az építőanyag-gyártó vállalatok csökkentették termelésüket, mégis meglehetősen nagy mennyiségű tégla, cement és táblaüveg készletek halmo­zódnak fel a fogyasztás csök­kenése miatt. A lakásépítés meggyorsí­tása végett a Szövetségi Végrehajtó Tanács elhatároz­ta, hogy a Nemzeti Bank ösz­szesen tízmilliárd dinár rö­vidlejára­tú hitelkeretet en­gedélyez a köztársasági ban­koknak, amelyek ennek alap­ján rövidle­járatú kölcsönt folyósítanak a lakásépítő­­ala­poknak. A kölcsönt 1962. de­cember 31-éig kell visszaté­ríteni. A határozat alapján elsősorban iparszerű lakás­építésre folyósítanak kölcsönt a lakásépítő alapoknak. A GÉPKOCSIHASZNÁLAT SZABÁLYOZÁSA Július 1-én kellett volna életbe lépnie annak a rende­letnek, amely a társadalmi eszközök gépkocsi vásárlásra való felhasználását szabályoz­za. Mivel időközben megál­lapították, hogy a szabály­­rendelet egyes rendelkezései nem eléggé szabatosak, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács új rendelettel szabályozta a társadalmi tulajdonban lévő személygépkocsik használa­tát. Az új rendelkezések megállapítják, hogy ki és mi­lyen feltételek mellett hasz­nálhat személygépkocsit a hatósági szervekben, intéz­ményekben és gazdasági szer­vezetekben. A szabályrendelet szerint a hatósági szervek, intézmé­nyek és gazdasági szerveze­tek kötelesek szabályzattal rejedezni, hogy milyen eset­ben lehet személygépkocsit igénybe venni. Egyben köte­lesek a szabályzat végrehaj­tását szüntelenül ellenőriz­ni. Az új szabályrendelet sze­rint társadalmi tulajdonban lévő személygépkocsit csak kivételes esetekben lehet sze­mélyi célokra használni, még­pedig olyan esetben, amikor az illetékes végrehajtó ta­nács külön határozattal bi­zonyos magas tisztségeket be­töltő személyek rendelkezé­sére bocsátja a személygép­kocsit, és egyúttal megálla­pítja használatának feltéte­leit és módját­­s A TÁRSADALMI TERV MÓDOSÍTÁSA A Szövetségi Végrehajtó Tanács elhatározta, hogy az 1962. évi szövetségi társadal­mi terv módosítását javasol­ja a Szövetségi Népszkupsti­­nának. Az ország gazdasági mérlegének alakulása szem­pontjából fontos termelés gyorsabb növelése végett és az erre a célra szolgáló ipar­vállalatok minél gyorsabb befejezése végett a köztársa­sági beruházási alapok fel­hatalmazást kapnak, hogy erre a célra használják fel a beruházási kölcsönök eddig befolyt törlesztési részletei­nek 65 százalékát. A becslé­sek szerint a módosító ren­delkezések által mintegy tíz­milliárd dinár áll majd a köz­társasági beruházási alapok rendelkezésére. CSÖKKENTETTÉK A KAMATLÁBAT A Szövetségi Végrehajtó Tanács a gazdasági tevékeny­ség felélénkítése végett elha­tározta, hogy a legmagasabb kamatlábat az eddigi 10 szá­zalékról 7,5 százalékra csök­kenti, mert a magas kamat egyes gazdasági ágakban sú­lyos terhet jelentett a gaz­dasági szervezetekre. Ugyan­ezt a célt szolgálja az a ha­tározat is, amelynek értelmé­ben a gazdasági szervezetek sorozatgyártásból származó felszerelés beszerzésére a ter­melő vállalatokkal kötött köz­vetlen megegyezés alapján kapnak megfelelő hiteleket Végül a Nemzeti Bank külön hitelkeretet engedélyez a köz­társasági bankoknak, hogy kölcsönt folyósítsanak a nép­­köztársaságoknak és a köz­ségi népi­izottságoknak, ha a köztársasági, illetőleg a nép­bizottsági tartalékalapokban nincsenek elegendő eszközök a gazdasági szervezetek sza­nálására. A kölcsön törleszté­si határideje öt év. Ez a ren­delkezés megkönnyíti a pénz­ügyi nehézségekkel küzdő gazdasági szervezetek szaná­lását, és szintén a gazdasági tevékenység felélénkítésére irányul. A termelési költsé­gek csökkentését célozza a Szövetségi Végrehajtó Ta­nácsnak az a határozata, a­­mellyel a bankügyletek után felszámítható legmagasabb jutalékot 2 százalékról 1,5 szá­zalékra csökkentette. A társadalmi könyvvitelre vonatkozó törvény módosí­tása és kiegészítése alapján a Szövetségi Népszkupszi­a kü­lön statútumot hoz ennek az önálló társadalmi szolgálat­nak munkájáról. A társadal­mi könyvvitel köteles évi je­lentésben beszámolni munká­járól az illetékes képviseleti testületnek, és időszaki je­lentést készíteni a politikai végrehajtó szervek részére, feladatainak végrehajtására. A társadalmi eszközöket hasz­náló szervezetek és intézmé­nyek kötelesek egész pénz­­forgalmukat és pénzügyvite­lüket a társadalmi könyvvi­tel útján lebonyolítani és o­­lyan könyveket vezetni, ame­lyek alapján a társadalmi könyvvitel ellenőrző szervei bármikor megállapíthatják az illető intézmény vagy gaz­dasági szervezet anyagi hely­zetét. A társadalmi könyvvi­tel felhatalmazást kap, hogy ellenőrizze az intézmények (Folytatása az 5. oldalon) A TÁRSADALMI KÖNYVVITEL ÚJ SZEREPE ÉS FELADATAI

Next