Magyar Szó, 1963. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1963-04-02 / 90. szám

A. cOM Többet géppel, mint erővel A korszerű gép szakava­tott kézben csodákat művel­het. Közismert, hogy a terme­lékenység fokozásának alap­vető eleme a modern gép, a szakavatott munkaerő, a kor­szerű termelési folyamat. Gazdasági szervezeteink­ben az új termelési feltéte­lek közepette — amikor a piac igényesebb lett, és mind jobban előtérbe helyezi az áru minőségét, árát, válasz­tékát és esztétikai kidolgozá­sát — keresik az utat a fel­szerelés megújítására, kor­szerű gépek beszerzésére, hogy eleget tehessenek a bel­földi piac követelményeinek, és megállhassák helyüket a világpiaci versengésben. Vajdaságban is évről évre milliárdokat fordítanak a ter­melés korszerűsítésére. Ha végigjárjuk ipari üzemein­ket, az utóbbi években a ré­giek között mind több új gé­pet találunk. Ha nem is sok, de egy pár teljesen megújí­tott üzemmel is gazdagodott ez a vidék. Ha azonban az ember a korszerűsített és a felújítás alatt levő vállalatok­ban az adminisztrációt, a számvevőséget, a termelést előkészítő osztályt nézi, ak­kor azok felszerelésében nemigen talál újat, esetleg csak egy-két villanyszámoló géppel, írógéppel bővült a „mechanizáció.“ Invesztíciós és rekonstruk­­ciós gyakorlatunkkal kapcso­latban egy jelenségre aka­runk rámutatni. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de ennek elle­nére sem árt szóvá tenni ezt a kérdést. Beruházási rekonstrukciós gyakorlatunkban a figyelmet úgyszólván teljesen a felsze­relés , a termelőgépek kor­szerűsítése köti le. Jóval ke­vesebb gondot fordítanak a termelési folyamat korszerű­sítésére, a termeié® átállítá­sára, a nagyipari termelés­nek megfelelő munkaerő kép­zésére és ennek következté­ben nem egy esetben állapít­ható meg, hogy a korszerű nagy termelőképességű fel­szerelés és a gépek nem vált­ják be a hozzájuk fűzött re­ményeket. Az utóbbi időben azonban a vállalati szakapparátus, az önigazgató szervek mindin­kább belátják, hogy az üzem korszerűsítése nem fejeződik be csupán az új gépek be­szerzésével, ezért megfelelő termelési folyamat kialakítá­­­sának, a termékek korszerű-­­­sítésének és a dolgozók szak­mai képzésének is mind több figyelmet szentelnek. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a termelés, a termelé­kenység és a gazdaságos ügy­kezelés fejlesztése a termelő munka eredményeinek figye­lemmel kísérésétől, elemzésé­től és felmérésétől is függ, akkor helyet kell kapnia an­nak a feltevésnek, mely sze­rint nem elegendő csak a ter­melést korszerűsíteni, hanem többet kell tenni az admi­nisztráció korszerűsítéséért, mechanizálásáért is. Amikor ezt mondjuk, nem feledjük el, hogy a többtermelés az elsődleges. A gyár rekonst­rukciójának ezt kell elsősor­ban biztosítania. De a mo­dernizációkor nem feledkez­hetünk meg teljesen az adat­gyűjtést, feldolgozást és szol­gáltatást, valamint a mun­kaeredményt kísérő szolgálat korszerűsítéséről sem. Külö­nösképp fontos ez ma, ami­kor tovább fejlesztjük a mun­kásönigazgatást , közelebb kerül a közvetlen termelők­höz, amikor a munka sze­rinti díjazás is mind több te­ret hódít. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a terme­lés korszerűsítésére fordított milliárdokból alig csurran- s csöppen némi pénz erre a­­ célra. Vegyük például a könyve­lést. Ez a fontos szolgálat vállalataink zömében késés­sel dolgozik. Normálisnak vett gyakorlat az, hogy a könyvelőség egyhónapos ké­séssel könyvel. Ha szükség van a munka meggyorsítá­sára, azt szinte szabálysze­rűen a létszám növelésével próbálják megoldani, úgy­hogy néhány vállalatban a könyvelőség létszáma annyi­ra megszaporodott, hogy problémát okoz elhelyezése. Az időszakos elszámolások, de különösképp az évi zár­számadás készítésekor a könyvelőségekben a túlórák úgy szaporodnak, mint eső után a gombák. A gyakorlatban sokszor bebizo­nyosodott már, hogy az egyhóna­pos késéssel szolgáltatott ada­tok leginkább annyit érnek, mint eső után a köpönyeg. Ha fellapoznánk a vállalat igazgató bizottsága, munkástaná­csának jegyzőkönyveit, bizton ál­líthatnánk, hogy nincs olyan ön­igazgató szerv, amely mandátu­ma alatt egy párszor meg ne állapította volna, hogy az ülések­hez szükséges anyag nem jut .A kellő időben a munkástanács tag­jaihoz, hogy az önigazgató szerv az adatok késése miatt késéssel tárgyalja az elszámolást stb. Néhány Novi Sad-i vállalatban (bizonyosan máshol is), az Al­­busban, Fórumban, Technometal­ban és a Kvaliterban, amikor részletesebben foglalkoztak az adminisztráció problémáival, rá­jöttek, hogy munkájuk hatékony­sága a megfelelő szervezési fel­építés mellett csakis a munka gépesítésével növelhető. Ezekben a vállalatokban könyvelőségi gé­peket vettek, s íme, mit mond munkájukról az egyik vállalat főkönyvelője: — Még nem voltak meg a gé­pek, egyhavi lemaradással köny­veltünk, ma viszont, habár a gé­pek csak egypár hónapja van­nak munkában, márciust márci­usban könyveljük. Azelőtt ezen az osztályon huszonegyen vol­tunk, jelenleg tizenhatan va­gyunk, de átlagban tizenhárman dolgozunk. A gép átlag­o­íl té­telt könyvel óránként. Azelőtt egy könyvelő normája a nyolc­órás munkaidőre 200—300 tétel volt. Meg kell még azt is mondani, hogy ebben a vállalatban a­z össztermelés 2 milliárd 500 mil­lió dinár.­­ Egy hónap múlva a gépek segítségével elérjük azt, hogy napi azsurban leszünk, azaz a tegnapi napot ma könyveljük. Ekkor a gazdasági egységenkén­ti havi elszámolás is elkészül a következő hónap tizedikéig. Ez esetben a gazdasági egysé­gek, az üzemi munkástanácsok és a vállalati önigazgató szer­vek operatív döntéseket hozhat­nak az észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére, ami minden bi­zonnyal számottevően hat majd a többterm­elésre és gazdaságo­sabb ügyk­ezelésre. A gépek, amit vettek 13 millió donárba kerültek. Mi tagadás, elég nagy huzavonával tudták beszerezni, mert eleinte mivel nem ismerték előnyeit, a mun­kástanács sem tanúsított kellő megértést, a könyvel­őségi gépek megvétele iránt. Most már azon­ban hónapról hónapra érzik elő­nyeit.­­ Ez is tehát kifizetődő beruhá­­­­zás lehet, és helyet kellene kap- s­nia a termelés korszerűsítésének­­ tervében.­­ Befejezésül még csak annyit, hogy többet ésszel, azaz géppel, mint erővel. Mert a gép, ha­­ szakavatott kézbe kerül, ha nem kis csodákat, de nagy teljesítő­képességeket valósíthat meg. I Sz. G. ■ 'Hl. >■ gép egy óra alatt átlag­ban 110 tételt könyvel Nyolcórai munkaidő alatti I háromszáz tétel könyvelése 1 (4) Alaposan megvitatták tehát a helyzetet, mind a III. szerémségi alakulat, min­d a VI. kelet-boszniai brigád szempontjából. Eszerint, figyelembe véve a már emlí­tett körülményeket, megállapították, hogy a III. alakulat zömének átvezénylése Ke­­let-Boszniába a VI. kelet-boszniai brigád­dal együtt, felbecsülhetetlen haszon, mind a népfelszabadító mozgalom további fejlő­dése, mind a kelet-boszniai fegyveres par­tizánegységek fejlődése tek­intet­ében. Úgy­szintén kedvezőnek ígérkezett a népfelsza­­ba­dító mozgalom szerémségi fejlődésére nézve is. Ilyen megfontolások, valamint az ak­kori lehetőségek alapján a párt- és ka­tonai vezetőség határozatot hozott, hogy megvalósítja a már említett második vál­tozatot, vagyis hogy a szerémségi alaku­lat zömét a VI. kelet-boszniai brigáddal együtt átvezénylik Kelet-Boszniába, hogy minél szerencsésebben átvészeljék a ne­héz téli hónapokat, és az azzal járó kel­lemetlenségeket. 1943 tavaszán aztán fel­erősödve visszatérnek Szerémségbe és folytatják a harcot E határozat alapján átszervezték a III. alakulatot, a következő módon: Az addigi három zászlóaljból és egy szá­zadból négy zászlóaljat alakítottak. A VI. kelet-boszniai brigádhoz erősíté­sül hozzácsatoltak egy 210 fegyveres és 49 fegyvertelen harcosból álló zászlóaljat. Ez a zászlóalj egészen 1943. február 20-áig mint külön zászlóalj a brigád keretében tevékenykedett, majd ismét visszatért Szerénységbe. Egész idő alatt úgy tartot­ták nyilván, mint a III. szerémségi ala­kulat 3. zászlóalját. A zászlóaljat az ak­kori zászlóaljak tagjaiból és a III. ala­kulat bosuti századából alakították. Az I. Fruska gora-i zászlóaljból 27 fegyveres har­cos, a II. al-dunai zászlóaljból 33, a III. Száva -menti zászlóaljból pedig 136 fegy­veres és 48 fegyvertelen harcos, a bosuti századból pedig 14 fegyveres és egy fegy­vertelen harcos került be az új zászló­aljba. A zászlóalj vezetőségét részben a VI. kelet-boszniai brigád, részben a III. szerémségi alakulat vezetőiből állították össze. A másik két zászlóaljat, mint a III. sze­rémségi alakulat 1. és 2. zászlóalját, át­vezényelték Kelet-Boszniába. Az első zászlóaljban az átkeléskor 233 fegyveres harcos, a másodikban 186 fegyveres és 42 fegyvertelen harcos volt. Az újonnan alakított, 214 harcosból ál­ló IV. zászlóalj továbbra is Szerémségben maradt. A III. alakulat parancsnoksága az ala­kulat zömével együtt átkelt Kelet-Bosm­niába. A hozott határozattal összhangban a végrehajtott átszervezés után a III. alaku­lat zászlóaljai (a 4. zászlóalj kivételével) október 31-én és november 1-én gyülekez­tek a Fruska gorában, hogy felkészülje­nek az átkelésre. November 2-án este fél 6-kor megin­dultak a bosuti erdőkön keresztül. Novem­ber 3-án reggel 7 órakor az egész menet­oszlop a Klještevica melletti erdőbe ért, s ott egész napos pihenőt tartott. Este ugyancsak fél 6 tájban átkeltek a Boeut folyón a midoračai vasútvonalon. Novem­ber 4-én két óra körül a menetoszlop a Száva menti Listnik helységhez érkezett. Ugyanaznap este 8 óraikor megkezdődött az átkelés a Száván. Húsz csónakon hord­ták át a harcosokat. Az egész átkelés ösz­­szesen 6 órát tartott. Hajnali 2 órakor a menetoszlop megindult Svinjarevac és Batkovic falu irányában. (Folytatjuk) SRETEN SAVIG VEZÉRŐRNAGY: Partizánutokon Az első vajdasági brigád megalakulásának 20. évfordulója MAGYAR SZÓ Kedd, 1963. április 2. Kockázatos vállalkozások A gazdasági kamarák, az ügyviteli szövetségek és a népbizottságok is egyengetik egy-egy üzem érvényesü­lési útját. Hogy mennyire tudja ez a három tényező egybehangolni az elképzeléseket és érdekeket, ettől is nagy mértékben függ a vállalatok boldogulása. Mert az ügyviteli szövetség vagy a kamara érdeke és szempontjai nem mindig egyeznek a helyi szervezetek elképzeléseivel. A helyi és a szélesebb közösség érdekei gyakran összeütköznek, s ilyenkor könnyen füstbe megy az esetleg nem is kis áldozatokat követelő vállalkozás. Nehéz most megállapítani, hogyan és kinek a hibá­jából, de annyi biztos, hogy nagyon nehéz helyzetbe ke­rült a bajmoki Metal munkaközössége. Tavaly egész év­ben főleg új termékek előállításának elsajátításával foglalkoztak. Néhány precíz mérő- és más műszert akar­nak gyártani. Néhányat el is készítettek, éppen csak fel kellene szerelni, az ország egyes részein bemutatni, pro­pagálni őket, hogy aztán, ha lesz érdeklődés, hozzálás­sanak a gyártásukhoz. Mindez nehezen megy, elképzelhetetlenül nehézkesen. A vállalat tavaly veszteséggel zárta az évet, főleg a forgóeszközök hiánya miatt, nagyon nagy perköltsége­ket fizetett. Külső segítség nélkül most nem tudnak megküzdeni a nehézségekkel. Ezt a községi és községen kívüli gazdasági és politikai tényezők is jól látják, sőt már ezelőtt is bizonyosan tudták. A kis üzem szakemberekben szegény, mindössze egy technikusuk van, a könyvelés sincs valami magas szinten és nyilván a munkaszervezés sem. Mégis, egy olyan község, mint Bajmok, nem maradhat közömbös az iránt, hogy alakul ennek a 70—80 tagot számláló munkaközösségnek a helyzete. Segítségre van szükség, gyorsan, és nemcsak anya­gira. Egyévi kutatás, tévelygés, sok áldozatot követelő erőfeszítés áll itt a vállalat mögött. És még ma is kér­dés, mi lesz mindennek az eredménye. A bizonytalan helyzet semmiképpen sem járul hozzá az üzem talpra­­állításához. De ez már olyan kézzelfogható igazság, hogy valóban nem kellett a felismeréséhez egy esztendeig várni. A kérdés csak az, hogy amikor a bajmoki Métásban kísérletezni kezdtek az új termékek előállításával, ami­kor úgy döntöttek, hogy egy évig erre fordítják az ere­jüket, miért maradt el akkor a segítség. Miért nem szóltak vagy léptek közbe akkor az ebben érdekelt és erre hivatott tényezők, hogy ne most, a munkák elvég­zése után tépelődjenek azon, vajon kell-e majd az új termék a piacon. Igaz, az ilyen vállalkozás mindig kockázattal jár, de jó előkészítéssel, ami úgy gondoljuk, most elmaradt, ezt a kockázatot legtöbbször a minimumra lehet csök­kenteni. ' ' -QW (fen) Törvényerejű rendelet készül a szennyvíz - tisztításról­­ A szövetségi egészségvé- *­delmi szervek tanulmányoz-­ zák annak lehetőségét, hogy a törvényerejű rendelettel sza-'­­ bályozzák a szennyvizek kér-(r dését. Az előírások célja,11 hogy állandó egészségügyi11 felügyelet alá helyezzék a­ folyóvizeket, forrásokat, ta-[­­­vak, halastavak, csatornák , és a tengeri öblök vizét a(­ falvak és városok környé-, i­kén. Aránylag kis befekte-,­ téssel a vállalatok megtisz- (­ títhatják a szennyvizet a­* különféle káros anyagoktól,'* s ezzel nemcsak egészségügyi­­' szempontból oldanák meg ezt is a kérdést, hanem egyben i, megakadályoznák azokat a­, hatalmas károkat, amelyet i a két gazdaságunk elszenved a'­­ szennyvizek miatt. (Tanjug) 1

Next