Magyar Szó, 1963. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1963-04-02 / 90. szám
A. cOM Többet géppel, mint erővel A korszerű gép szakavatott kézben csodákat művelhet. Közismert, hogy a termelékenység fokozásának alapvető eleme a modern gép, a szakavatott munkaerő, a korszerű termelési folyamat. Gazdasági szervezeteinkben az új termelési feltételek közepette — amikor a piac igényesebb lett, és mind jobban előtérbe helyezi az áru minőségét, árát, választékát és esztétikai kidolgozását — keresik az utat a felszerelés megújítására, korszerű gépek beszerzésére, hogy eleget tehessenek a belföldi piac követelményeinek, és megállhassák helyüket a világpiaci versengésben. Vajdaságban is évről évre milliárdokat fordítanak a termelés korszerűsítésére. Ha végigjárjuk ipari üzemeinket, az utóbbi években a régiek között mind több új gépet találunk. Ha nem is sok, de egy pár teljesen megújított üzemmel is gazdagodott ez a vidék. Ha azonban az ember a korszerűsített és a felújítás alatt levő vállalatokban az adminisztrációt, a számvevőséget, a termelést előkészítő osztályt nézi, akkor azok felszerelésében nemigen talál újat, esetleg csak egy-két villanyszámoló géppel, írógéppel bővült a „mechanizáció.“ Invesztíciós és rekonstrukciós gyakorlatunkkal kapcsolatban egy jelenségre akarunk rámutatni. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de ennek ellenére sem árt szóvá tenni ezt a kérdést. Beruházási rekonstrukciós gyakorlatunkban a figyelmet úgyszólván teljesen a felszerelés , a termelőgépek korszerűsítése köti le. Jóval kevesebb gondot fordítanak a termelési folyamat korszerűsítésére, a termeié® átállítására, a nagyipari termelésnek megfelelő munkaerő képzésére és ennek következtében nem egy esetben állapítható meg, hogy a korszerű nagy termelőképességű felszerelés és a gépek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az utóbbi időben azonban a vállalati szakapparátus, az önigazgató szervek mindinkább belátják, hogy az üzem korszerűsítése nem fejeződik be csupán az új gépek beszerzésével, ezért megfelelő termelési folyamat kialakításának, a termékek korszerű-sítésének és a dolgozók szakmai képzésének is mind több figyelmet szentelnek. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a termelés, a termelékenység és a gazdaságos ügykezelés fejlesztése a termelő munka eredményeinek figyelemmel kísérésétől, elemzésétől és felmérésétől is függ, akkor helyet kell kapnia annak a feltevésnek, mely szerint nem elegendő csak a termelést korszerűsíteni, hanem többet kell tenni az adminisztráció korszerűsítéséért, mechanizálásáért is. Amikor ezt mondjuk, nem feledjük el, hogy a többtermelés az elsődleges. A gyár rekonstrukciójának ezt kell elsősorban biztosítania. De a modernizációkor nem feledkezhetünk meg teljesen az adatgyűjtést, feldolgozást és szolgáltatást, valamint a munkaeredményt kísérő szolgálat korszerűsítéséről sem. Különösképp fontos ez ma, amikor tovább fejlesztjük a munkásönigazgatást , közelebb kerül a közvetlen termelőkhöz, amikor a munka szerinti díjazás is mind több teret hódít. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a termelés korszerűsítésére fordított milliárdokból alig csurran- s csöppen némi pénz erre a célra. Vegyük például a könyvelést. Ez a fontos szolgálat vállalataink zömében késéssel dolgozik. Normálisnak vett gyakorlat az, hogy a könyvelőség egyhónapos késéssel könyvel. Ha szükség van a munka meggyorsítására, azt szinte szabályszerűen a létszám növelésével próbálják megoldani, úgyhogy néhány vállalatban a könyvelőség létszáma annyira megszaporodott, hogy problémát okoz elhelyezése. Az időszakos elszámolások, de különösképp az évi zárszámadás készítésekor a könyvelőségekben a túlórák úgy szaporodnak, mint eső után a gombák. A gyakorlatban sokszor bebizonyosodott már, hogy az egyhónapos késéssel szolgáltatott adatok leginkább annyit érnek, mint eső után a köpönyeg. Ha fellapoznánk a vállalat igazgató bizottsága, munkástanácsának jegyzőkönyveit, bizton állíthatnánk, hogy nincs olyan önigazgató szerv, amely mandátuma alatt egy párszor meg ne állapította volna, hogy az ülésekhez szükséges anyag nem jut .A kellő időben a munkástanács tagjaihoz, hogy az önigazgató szerv az adatok késése miatt késéssel tárgyalja az elszámolást stb. Néhány Novi Sad-i vállalatban (bizonyosan máshol is), az Albusban, Fórumban, Technometalban és a Kvaliterban, amikor részletesebben foglalkoztak az adminisztráció problémáival, rájöttek, hogy munkájuk hatékonysága a megfelelő szervezési felépítés mellett csakis a munka gépesítésével növelhető. Ezekben a vállalatokban könyvelőségi gépeket vettek, s íme, mit mond munkájukról az egyik vállalat főkönyvelője: — Még nem voltak meg a gépek, egyhavi lemaradással könyveltünk, ma viszont, habár a gépek csak egypár hónapja vannak munkában, márciust márciusban könyveljük. Azelőtt ezen az osztályon huszonegyen voltunk, jelenleg tizenhatan vagyunk, de átlagban tizenhárman dolgozunk. A gép átlagoíl tételt könyvel óránként. Azelőtt egy könyvelő normája a nyolcórás munkaidőre 200—300 tétel volt. Meg kell még azt is mondani, hogy ebben a vállalatban az össztermelés 2 milliárd 500 millió dinár. Egy hónap múlva a gépek segítségével elérjük azt, hogy napi azsurban leszünk, azaz a tegnapi napot ma könyveljük. Ekkor a gazdasági egységenkénti havi elszámolás is elkészül a következő hónap tizedikéig. Ez esetben a gazdasági egységek, az üzemi munkástanácsok és a vállalati önigazgató szervek operatív döntéseket hozhatnak az észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére, ami minden bizonnyal számottevően hat majd a többtermelésre és gazdaságosabb ügykezelésre. A gépek, amit vettek 13 millió donárba kerültek. Mi tagadás, elég nagy huzavonával tudták beszerezni, mert eleinte mivel nem ismerték előnyeit, a munkástanács sem tanúsított kellő megértést, a könyvelőségi gépek megvétele iránt. Most már azonban hónapról hónapra érzik előnyeit. Ez is tehát kifizetődő beruházás lehet, és helyet kellene kap- snia a termelés korszerűsítésének tervében. Befejezésül még csak annyit, hogy többet ésszel, azaz géppel, mint erővel. Mert a gép, ha szakavatott kézbe kerül, ha nem kis csodákat, de nagy teljesítőképességeket valósíthat meg. I Sz. G. ■ 'Hl. >■ gép egy óra alatt átlagban 110 tételt könyvel Nyolcórai munkaidő alatti I háromszáz tétel könyvelése 1 (4) Alaposan megvitatták tehát a helyzetet, mind a III. szerémségi alakulat, mind a VI. kelet-boszniai brigád szempontjából. Eszerint, figyelembe véve a már említett körülményeket, megállapították, hogy a III. alakulat zömének átvezénylése Kelet-Boszniába a VI. kelet-boszniai brigáddal együtt, felbecsülhetetlen haszon, mind a népfelszabadító mozgalom további fejlődése, mind a kelet-boszniai fegyveres partizánegységek fejlődése tekintetében. Úgyszintén kedvezőnek ígérkezett a népfelszabadító mozgalom szerémségi fejlődésére nézve is. Ilyen megfontolások, valamint az akkori lehetőségek alapján a párt- és katonai vezetőség határozatot hozott, hogy megvalósítja a már említett második változatot, vagyis hogy a szerémségi alakulat zömét a VI. kelet-boszniai brigáddal együtt átvezénylik Kelet-Boszniába, hogy minél szerencsésebben átvészeljék a nehéz téli hónapokat, és az azzal járó kellemetlenségeket. 1943 tavaszán aztán felerősödve visszatérnek Szerémségbe és folytatják a harcot E határozat alapján átszervezték a III. alakulatot, a következő módon: Az addigi három zászlóaljból és egy századból négy zászlóaljat alakítottak. A VI. kelet-boszniai brigádhoz erősítésül hozzácsatoltak egy 210 fegyveres és 49 fegyvertelen harcosból álló zászlóaljat. Ez a zászlóalj egészen 1943. február 20-áig mint külön zászlóalj a brigád keretében tevékenykedett, majd ismét visszatért Szerénységbe. Egész idő alatt úgy tartották nyilván, mint a III. szerémségi alakulat 3. zászlóalját. A zászlóaljat az akkori zászlóaljak tagjaiból és a III. alakulat bosuti századából alakították. Az I. Fruska gora-i zászlóaljból 27 fegyveres harcos, a II. al-dunai zászlóaljból 33, a III. Száva -menti zászlóaljból pedig 136 fegyveres és 48 fegyvertelen harcos, a bosuti századból pedig 14 fegyveres és egy fegyvertelen harcos került be az új zászlóaljba. A zászlóalj vezetőségét részben a VI. kelet-boszniai brigád, részben a III. szerémségi alakulat vezetőiből állították össze. A másik két zászlóaljat, mint a III. szerémségi alakulat 1. és 2. zászlóalját, átvezényelték Kelet-Boszniába. Az első zászlóaljban az átkeléskor 233 fegyveres harcos, a másodikban 186 fegyveres és 42 fegyvertelen harcos volt. Az újonnan alakított, 214 harcosból álló IV. zászlóalj továbbra is Szerémségben maradt. A III. alakulat parancsnoksága az alakulat zömével együtt átkelt Kelet-Bosmniába. A hozott határozattal összhangban a végrehajtott átszervezés után a III. alakulat zászlóaljai (a 4. zászlóalj kivételével) október 31-én és november 1-én gyülekeztek a Fruska gorában, hogy felkészüljenek az átkelésre. November 2-án este fél 6-kor megindultak a bosuti erdőkön keresztül. November 3-án reggel 7 órakor az egész menetoszlop a Klještevica melletti erdőbe ért, s ott egész napos pihenőt tartott. Este ugyancsak fél 6 tájban átkeltek a Boeut folyón a midoračai vasútvonalon. November 4-én két óra körül a menetoszlop a Száva menti Listnik helységhez érkezett. Ugyanaznap este 8 óraikor megkezdődött az átkelés a Száván. Húsz csónakon hordták át a harcosokat. Az egész átkelés öszszesen 6 órát tartott. Hajnali 2 órakor a menetoszlop megindult Svinjarevac és Batkovic falu irányában. (Folytatjuk) SRETEN SAVIG VEZÉRŐRNAGY: Partizánutokon Az első vajdasági brigád megalakulásának 20. évfordulója MAGYAR SZÓ Kedd, 1963. április 2. Kockázatos vállalkozások A gazdasági kamarák, az ügyviteli szövetségek és a népbizottságok is egyengetik egy-egy üzem érvényesülési útját. Hogy mennyire tudja ez a három tényező egybehangolni az elképzeléseket és érdekeket, ettől is nagy mértékben függ a vállalatok boldogulása. Mert az ügyviteli szövetség vagy a kamara érdeke és szempontjai nem mindig egyeznek a helyi szervezetek elképzeléseivel. A helyi és a szélesebb közösség érdekei gyakran összeütköznek, s ilyenkor könnyen füstbe megy az esetleg nem is kis áldozatokat követelő vállalkozás. Nehéz most megállapítani, hogyan és kinek a hibájából, de annyi biztos, hogy nagyon nehéz helyzetbe került a bajmoki Metal munkaközössége. Tavaly egész évben főleg új termékek előállításának elsajátításával foglalkoztak. Néhány precíz mérő- és más műszert akarnak gyártani. Néhányat el is készítettek, éppen csak fel kellene szerelni, az ország egyes részein bemutatni, propagálni őket, hogy aztán, ha lesz érdeklődés, hozzálássanak a gyártásukhoz. Mindez nehezen megy, elképzelhetetlenül nehézkesen. A vállalat tavaly veszteséggel zárta az évet, főleg a forgóeszközök hiánya miatt, nagyon nagy perköltségeket fizetett. Külső segítség nélkül most nem tudnak megküzdeni a nehézségekkel. Ezt a községi és községen kívüli gazdasági és politikai tényezők is jól látják, sőt már ezelőtt is bizonyosan tudták. A kis üzem szakemberekben szegény, mindössze egy technikusuk van, a könyvelés sincs valami magas szinten és nyilván a munkaszervezés sem. Mégis, egy olyan község, mint Bajmok, nem maradhat közömbös az iránt, hogy alakul ennek a 70—80 tagot számláló munkaközösségnek a helyzete. Segítségre van szükség, gyorsan, és nemcsak anyagira. Egyévi kutatás, tévelygés, sok áldozatot követelő erőfeszítés áll itt a vállalat mögött. És még ma is kérdés, mi lesz mindennek az eredménye. A bizonytalan helyzet semmiképpen sem járul hozzá az üzem talpraállításához. De ez már olyan kézzelfogható igazság, hogy valóban nem kellett a felismeréséhez egy esztendeig várni. A kérdés csak az, hogy amikor a bajmoki Métásban kísérletezni kezdtek az új termékek előállításával, amikor úgy döntöttek, hogy egy évig erre fordítják az erejüket, miért maradt el akkor a segítség. Miért nem szóltak vagy léptek közbe akkor az ebben érdekelt és erre hivatott tényezők, hogy ne most, a munkák elvégzése után tépelődjenek azon, vajon kell-e majd az új termék a piacon. Igaz, az ilyen vállalkozás mindig kockázattal jár, de jó előkészítéssel, ami úgy gondoljuk, most elmaradt, ezt a kockázatot legtöbbször a minimumra lehet csökkenteni. ' ' -QW (fen) Törvényerejű rendelet készül a szennyvíz - tisztításról A szövetségi egészségvé- *delmi szervek tanulmányoz- zák annak lehetőségét, hogy a törvényerejű rendelettel sza-' bályozzák a szennyvizek kér-(r dését. Az előírások célja,11 hogy állandó egészségügyi11 felügyelet alá helyezzék a folyóvizeket, forrásokat, ta-[vak, halastavak, csatornák , és a tengeri öblök vizét a( falvak és városok környé-, ikén. Aránylag kis befekte-, téssel a vállalatok megtisz- ( títhatják a szennyvizet a* különféle káros anyagoktól,'* s ezzel nemcsak egészségügyi' szempontból oldanák meg ezt is a kérdést, hanem egyben i, megakadályoznák azokat a, hatalmas károkat, amelyet i a két gazdaságunk elszenved a' szennyvizek miatt. (Tanjug) 1