Magyar Szó, 1965. június (22. évfolyam, 148-177. szám)

1965-06-01 / 148. szám

t. oldal Rohamosan növekszik a s munkabalesetek száma Tavaly 37000 munkás sérült meg munkahelyén A Tartományi Szkupstina munkaügyi bizottságának üléséről A Tartományi Szkupstina munkaügyi bizottsága SILIK Erzsébet elnökletével, tegnap ülést tartott. Megvitatta a Tartományi Munkaügyi Felügyelőség 1961. évi jelentését. KIZUR András, a felügyelőség főnöke rövid bevezetőjében elmondta a községi munkafelügyelőségek észrevételeit a múlt év folyamán. Első, ami a jelentésben szembetűnik az, hogy tavaly 37 000 munkabalesetet regisztráltak tartományunk területén, ötezerrel többet, mint 1963-ban. A megsérült munkások közül több mint 34 000 rövidebb-hosszabb időre kiesett a termelésből. Tavalyelőtt az ilyen alkalmakból származó betegszabadságok száma 7000-rel volt kevesebb. Ez így talán nem is mond sokat, illetve nem érzékelteti kellőképpen a munkabalesetekből származó anyagi veszteséget, ha azonban hozzátesszük, hogy tavaly a betegszabadságok összesen több mint fél millió munkanapra rúgnak, 90 000-rel többre, mint 1963- ban, már kevésbé lep meg bennünket a következő adat: tavaly 5 milliárd 366 millió dinárt fizettek ki tartományunkban a munkásoknak arra az időre, amikor betegszabadságon voltak. Az adatok tehát kétségtelenül elgondolkoztatók, s így nem csoda, hogy a bizottság tegnapi ülésén a jelenlevők többször is felszólaltak. Konkrét eseteket mondtak el, amelyek még inkább megerősítették a fenti adatok hitelességét. Ziva ĐORĐEVIC és Milan VIDOVIĆ főleg az ipari vállalatokban észlelt mulasztásokról beszéltek. Elmondták, hogy a vállalatok évről évre erősödnek, mind nagyobb munkaközösséggel dolgoznak, a munkafegyelem ezzel szemben alacsonyabb szinten van, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Noha a gyakorlat számtalanszor bebizonyította, hogy elsősorban a szakképzetlen munkásokat éri munkabaleset, legtöbb vállalatban és üzemben mégsem tesznek semmit annak érdekében, hogy a szakképzetlen munkásokat átsegítsék ezeken a kezdeti nehézségeken. Érdekes például, hogy Vajdaságban több mint 15 ezer magániparos dolgozik, a munkabalesetek száma azonban nem haladja meg az 50—60-at évente. Ez részben azzal magyarázható, hogy a kisipar csak szakképzett munkaerőt foglalkoztat, de kétségtelenül sokat jelent amunkaadó állandó útmutatása, ami a gyáriparban , a munkavezetők részéről, esek ritkán tapasztalható. I Blagoje BLAZIC, a mező- s gazdasági szervezetekben észlelt jelenségekről beszélt. Elmondta, hogy a birtokok és a szövetkezetek költségesnek tartják a traktorokat az úgynevezett védőkabinokkal ellátni, holott ebből óriási károk származnak. Plandišter példával igazolta, hogy az ilyen traktorokat vezetők 3—4 év után reumatikus megbetegedéseket kapnak, amelynek gyógyítása legtöbbször többe kerül, mint a szóban forgó kabin felszerelése, nem is beszélve arról, hogy az ilyen traktoristák soha többé nem lesznek teljesen egészségesek. Az ülésen úgy határoztak, hogy az elhangzott észrevételekkel, valamint a felügyelőség évi jelentésével megismertetik a községek és a munkaszervezetek illetékeseit. Gs a JÉGESŐ SUBOTCAN Szombaton, május 29-én délután 5 óra tájban rövid ideig tartó zivatar vonult át Subotica felett. A vészesen gomolygó, sötét felhőkből nemcsak eső, hanem mintegy három percig tartó jég is esett. A nem hosszú, mindössze 15—20 percig tartó felhőszakadás idején nagy mennyiségű csapadék zúdult a városra és környékére. FIÚ OTT ÁLL A SORBAN, tejért. A A sor hosszú. A többség: asz** szonyok, de csipásszemű, gyűrött öregemberek is akadnak a sűrűjében. A szatyrokból szomjasan merednek elő a kannák. A kezek, alaktalanná nyesegetett papírdarabokat szorongatnak. Tejjegyek, melyekről a szelvények egy részét már levagdosták. Tizenötben, a világháború második esztendejében ritka nektár a tej. Jó, ha hetente egyszer kiteszik a boltajtóraa cédulát. Ma osztás! Szürkésre hígult meggyalázott haditej, de tej. Vacsora lesz belőle, párolgó, meleg vacsora. Cikória komolyítja tejeskávévá, hogy beleaprított málékenyérrel egy kis igazi meleget vigyen a háborús tavasz didergésébe. Néhány városiasan öltözött asszony is álldogál a kendősök között. Ezekbe csakhamar belekötnek a többiek. Gúnyos megjegyzések kezdenek röpködni a „kalapos nagyságokról”. A kalapos nagyságok bezzeg, így, meg úgy ez a, „kalapos nagyságá” kezdetű, szitokformula volt már ekkor minden sorbanállók keserű, harci jelszava. Gyűlölködő szavak suhognak az emberkígyó szájából, még az aggastyánok is komoran villogtatják könnyező szemüket. A vad szózuhatagból mosdatlan káromkodások kelnek ki, a karonülők pedig visítozni kezdenek, ami külön savanyú és gonoszságot lehelő, alapízt ad a feleselésnek. A kalaposok persze semmiről se tehetnek, szegények. Külvárosi iparosfeleségek ők. A tollas kalap meg a gomboscipő, mely utóbbiból árulkodón csordul kifelé kemény házimunkától dagadt bokájuk, tudatja, hogy a tolldísz, meg a csontgombokkal cifrázott lábbeli csak divat, nem pedig kiváltság. Hogy itt ácsorognak a többivel bizonyítja: nem az ő férjeik állítják össze a frontra induló menetszázadokat. Nem ők tehetnek a ragacsos málékenyérről s nem az ő bűnük, hogy hetek óta már petróleumot se lehet kapni a szatócsnál. Tudják ezt a kendősök, de közöttük már hadiözvegyek akadnak és a sivalkodó gyerekek a karokon, azok hadiárvák, ők, derekuk körül, az elcipelt férfi testi emlékének éjszakai sajgásaival, immár mindenre és mindenkire dühösek. A tavasz, a második háborús tavasz a négy évvel későbbi ősz gyümölcsét érlelgeti. A nap is a fejek felett, mintha haragos, fnyegetően vörösödnék. Apró robbanások közben löki ki melegét, tűzszáját vicsorítva a világra, mint az agyonrakott bádogkályha. A fiú, a sorban, mindezt nem tudja. A tejből, amit hazavisz, neki is majd jut egy findzsányi. Ennek ellenére este megint éhesen fekszik majd le, ám ez cseppet sem bántja. Kilencéves korában az ember úgy viszonylik a bajhoz, mint egy arkangyal az érelmeszesedéshez. Kilenc évvel, egy haditejjel telt bádogkannának is szárnyai nőnek és magasan a valóság sötét tájképe fölé, lengő álomfelhőkbe emelik pilótájukat. Megkapja a tejet, indul hazafelé. Kezével a házfalakat ütögetve, összehúzott szemmel dúdolva bandukol. A színház előtt ahol az átlós, kis mellékutca kezdődik az oszlopok alá húzódva, óvatosan beletorkoskodik a tejbe. Utána megnyalja a száját, mint a macska. Nem bántja bűntudat, semmi sem bántja. A tej édes, és a világ tele csodákkal. A tornácos, apró villamoskocsik a Nagytemplom előtt rézsűt dőlnek neki és arany sínek kifutóján hirtelen nekilendülnek a Végtelennek. Egyszerre magasba emelkednek, mint a repülőgépek, melyekről tegnap olvasott Tolnai Világlapjában. A Nagypiacon, tulajdon szobra árnyékából maga Csokonai Vitéz tűnik fel, felleghajtó köpenye szikrázva lebeg utána. Odébb pedig a Kollégium kerítése előtt, Hatvani professzor éppen hullámzó tengert varázsolt Harmati könyvesboltjának hűlt helyére. Sokat kell gyalogolnia hazáig. Messze lakik, kinn a taligások és csizmadiák bagaraszagú negyedében, túl a Tizenháromvároson. De az út nem unalmas, sohasem unalmas ... Még Petőfivel is összeakad a Böszörményi út szegletén. A költő ugyanazt az attilát viseli, melyet az első olvasókönyvben látott rajta. És a Péterfián egy szakasz dzsidás csörtet a Nagyerdő felé ... Simonyi óbester katonás glédában álló büszke fái haraggal rázzák utánuk lombfegyvereiket ... A fiú Rézner Mikire gondol a barátjára, akinél tegnap igazi, forró tejeskávét kapott. Rézner Mikinek malomtulajdonos az apja és olyan Matador-építőkövei vannak, amelyekből várat lehet emelni piros kapuval és lövésekkel. Ők nem gazdagok, de holnap kikunyerálja otthon az egy korona ötvenet a havi villamos-diákbérletre. Vasárnap egész nap csak villamosozni fog. Kossuth utca, Csapó utca, Pályaudvar, Nagyerdő ... Figyeli majd a harcsa bajszú vezetőt, amint a csikorgó forgókarral komoran irányítja a kitérők révei felé a hajóvillamost, akár egy kapitány a parancsnoki hídon, így ér haza a kannával. A kapujuk előtt még egyszer belenyúl a tejbe és befordul az udvarra, melynek közepén a társtalan sovány körtefa úgy nyújtja feléje ágait, mint egy királyi ajándékot. ☆ Mostanában, mióta alig alszom éjszakánként, hatástalan zsongítószerek helyett, emlékezetem furfangos fárasztásától próbálom kicsikarni az álmot. Magamban időrejtvény-fejtésnek nevezgetem módszeremet. Feladatokat adok fel magamnak időből. Legutóbbi feladatom ez volt: Végy egy ötven év előtti, májusi napot, bontsd ki az Idő burkából és írjad le mit látsz... Leírtam. , DEBRECZENI József Májusban, ötven éve... MAGYAR SZÓ Mától kezdve drágább a postaszolgáltatás Vajdaságban A levelek, levelezőlapok és a külfölddel való postaforgalom díja nem változik Egységes árjegyzék az egész tartományban A hat vajdasági postavállalat a Novi Sad-i, pancsovai, suboticai, zrenjanini, Sremska Mitrovica-i és zombori határozata szerint megdrágul a postai szolgáltatások díja. A drágulás azokra a szolgáltatásokra vonatkozik, amelynek díja nem rögzítődött március 22-én és az illető vállalatok székhelyén működő községi árintézetek jóváhagyták az emelést. A levelek, levelezőlapok és a külfölddel való postaforgalom díjának kivételével minden más szolgáltatás megdrágul. A táviratoknál eddig például 10 dinárba került egy szó, mától kezdve 20 dinár. A telefonelőfizetés az eddigi 520 + 300 dinárról 1000+500 dinárra emelkedik. A telefonfülkékben 20 dinár helyett 30 dinárt kell a készülékbe bedobni. Egyelőre még marad a 20 dinár, mert a készülékeket át kell szerelni. A Novi Sad-i postavállalat szakemberei azzal magyarázzák a postaszolgálat drágulását, hogy az általános áremelés nagyon megnövelte a vállalat költségeit, bevételét azonban nem, mert a szolgáltatási díjakat nem emelhette. A táviratok díja például 1951 óta változatlan, a többi szolgáltatásé pedig 1961 óta nem változott. A postának emiatt több milliárdos vesztesége volt. Az új árjegyzék egységes díjszabást vezet be egész Vajdaságban és megszünteti az eddigi kisebb-nagyobb eltéréseket, a hat tartományi postavállalat díjszabása között. P. Gy. Egy dinár sem jut beruházásra Nagyok a kötelezettségek a szövetkezetekben • Kétmilliárd dinárral kell növelni az állandó forgóeszközöket A vajdasági földművesszövetkezetek több mint 90 milliárd dinár értékű állóeszközzel rendelkeznek, egy-egy munkásra 2,5 millió dinár értékű állóeszköz jut. Az erabér ebből, könnyen arra a következtetésre jut, hogy ezek a mezőgazdasági szervezetek jól fölvannak szerelve. Pedig nem így van. Mert kevés a traktoruk, kapcsolható gépük, nincs elég tárolóhelyiségük és raktáruk, kevés a kisebb feldolgozó üzem. Hogy ez így van, adatokkal isbizonyítható. Majd mindegyik szövetkezetben azt mondják, hogy tavaly kevesebbet szántottak, vetettek a földműveseknek, mint az előző években. Egyrészt azért, mert már öregek a gépek, és kevés újat vásároltak, másrészt pedig mert a gazdaságok földjein is sokat foglalkoztatták a gépeket, kevesebb jutott a termelőknek. A földművesek is ritkábban keresték föl a szövetkezeteket, mert megdrágultak a gépi szolgáltatások, azonkívül a magántermelők is sok traktort vettek. Száztizenhárom szövetkezetben tavaly 8 milliárd 40 millió dinárt ruháztak be, ebből 4 milliárd 217 millió dinárt a bankok kölcsönöztek, a többit a szövetkezetek teremtették elő. Az összegnek majdnem a felét gépek vásárlására költötték. A beruházások egyébként tavaly -2,- 1963-aszinten mozogtak, s ez csöppet sem biztató jelenség, mivel a gépek, a nyersanyag, a szolgáltatások megdrágultak. Valójában tehát ugyanazért a pénzért kevesebbet vehettek, mint 1963-ban. A szövetkezeteknek most körülbelül 7800 traktoruk, és 2100 gabonakombájnjuk van. Ennyivel nem tudják kielégíteni a szükségleteket, hiszen 192 000 hektár földet kell megművelniük a gazdaságokon, és sok százezer hektárt a földműveseknek. Hiába keresik a termelők a gépeket, ha nincs. A gépek jobb kihasználásával is csak részben lehet enyhíteni a hiányt, fel kellene újítani a gépparkot, és bővíteni is. Látszatra ez nem is tűnik olyan nehéz feladatnak, mivel a szövetkezeteknek tavaly nagyobb jövedelmük volt, mint az előző évben. A vajdasági szövetkezeteknek az egyszerű és bővített újratermelésre, magyarán a normális gazdálkodásra, a régi felszerelés megújítására és a beruházásokra i1 milliárd 830 millió dinárjuk van. A pénzügyiszakértők úgy számítják, hogy az esedékes kölcsönrészlegek visszafizetésére 5 milliárd dinárra lesz szükség, és a köztársaságnak is 824 millió dináros kölcsönt folyósítanak. Marad még 6 milliárd dinárjuk. Az 1965. évi gazdasági tervintézkedésekről szóló törvény értelmében azonban a szövetkezetek kötelesek növelni állandó forgóeszközüket, mintegy 7 milliárd dinárral. Mégha elállnak is minden beruházástól, akkor sem képesek ennyi pénzt előteremteni. Máris panaszkodnak a szövetkezetekben, hogy nem tudnak új gépeket vásárolni a tönkrementek helyébe, és emiatt akadozik a termelés. S. Z. Kedd, 1965. június . Behozatal, kivitel nélkül Megoldódott a közvetett kivitel kérdése a textiliparban A Tartományi Gazdasági Kamara textilipari tanácsa tegnap újból a textilipar kiviteli problémáiról tartott széles körű megbeszélést, amelyen a vajdasági textilipari vállalatok képviselői is részt vettek. A megbeszélésen a vállalatokra nézve nagyon fontos, közvetett kivitel kérdéséről beszéltek. A fonodák, a hazai iparnak is szükséges nyersanyag nagy részét kiszállították, mert különben nem hozhattak volna be a termelésükhöz szükséges nyersanyagot. Emiatt azután a szövött- és kötöttáru vállalatok is nehéz helyzetbe kerültek, nem kaptak elegendő nyersanyagot a fonodáktól. Másrészt, a textilipari vállalatok exportcikkei mégiscsak nagyrészt abból a nyersanyagból készülnek, amelyet a fonodáktól kapnak. A kivitelben tehát a fonodák is részt vesznek annyival, amennyivel részt vesz az általuk készített nyersanyag a kivitelre készülő termék előállításában. Ezt azonban eddig nem ismerték el. A Jugoszláv Külkereskedelmi Bank újabb rendelkezése szerint a külföldre szállító vállalatok arról is értesítik az illető területen működő bankot, mely vállalatok vettek részt a kiszállított áru előállításában. A bank az export értékéről nyugtát ad, s ez lehetővé teszi majd, hogy a vállalatok a rajta feltüntetett értékben importáljanak. Ez a nyugta csak nyersanyag behozatalra vonatkozik, gépek és gyárberendezések behozatalát ezután is a már ismert módon intézik. . ülést tartott a Szerb Szocialista Szövetség titkársága Mihailo Švabić elnökletével tegnap ülést tartott a Szerb Szocialista Szövetség főbizottsága végrehajtó bizottságának titkársága. A részvevők a Szerb Szocialista Szövetség VI. kongresszusának előkészületeiről tárgyaltak és megvitatták a Szocialista Szövetség tevékenységét a Szerb Kommunista Szövetség V. kongreszszusa határozatainak megvalósításában. Június 7-én a Szerb Szocialista Szövetség főbizottságának végrehajtó bizottsága ülést tart. A Szerb Szocialista Szövetség VI. kongresszusa előkészületeinek megvitatásán kívül napirendre tűzi a Szocialista Szövetség tevékenységét az árvíz okozta anyagi károk enyhítésére. (Tanjug)