Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1965-08-01 / 209. szám
*. oldal Fel kell mérni a vállalatok helyzetét Olcsóbb vágóhidat követelnek a képviselők Kétszer is szavaztak a hús új áráról a Novi Sad i szkupstinában (Folytatás az 1. oldalról) politikai tevékenység jelentőségét. A poltikai munkát az új intézkedések értelmezése jellemzi. Ezt a munkát azonban most már módosítani kell. Hozzá kell látnunk a reform valóra váltásához. A politikai vezetőséget, a KSZ. Most azért gyűltünk össze, hogy még jobban és szervezettebben felkészüljünk a munkára, és hozzáidomuljunk a mai feltételekhez. A válaszra váró kérdések között első helyen szerepelnek az életszínvonal, a gazdaság, a munkaerő és a gazdasági tevékenység problémái. Az elveket ismerjük, mert azokat a különféle fórumok kialakították és pontosan megszövegezték. Anyagilag tovább kell erősítenünk a munkásönigazgatást, de egyúttal azonos jövedelemszerzési feltételeket kell teremtenünk minden termelő számára. A nemrég foganatosított intézkedések nagyjából már létrehozták azt, amit évek óta indítványoztunk, hogy egyes gazdasági ágak helyzetét mindenekelőtt az elsődleges elosztás módszereinek megváltoztatásával lehet megjavítani. Az adminisztratív úton meghatározott árak miatt a termelő az ilyen területeken hátrányos helyzetbe került. A másodlagos elosztás instrumentumai nem tudtak lényegesen változtatni ezen a helyzeten. A jelen pillanatban rendkívül fontos annak a megértése, hogy a jövedelem változatlan összegének újrafelosztásáról van szó. A mi tevékenységünk számára azonban az elkövetkező időszakban felsősorban a jövedelem megteremtése a fontos, és csak azután beszélhetünk az elosztásról. Nem kereshetünk a munkaszervezeteken kívüli lehetőségeket, arra, hogy visszaszerezzük azt, amit a gazdasági reform miatt „elvesztettünk”, mert ilyen lehetőségek és utak nincsenek. A jövedelem növeléséhez saját forrásainkat és lehetőségeinket kell felhasználni. A tartalékok felkutatásához és felhasználásához írénybe kell vennünk minden lehetőséget: az eleven munkát, a munkaeszközöket és a munka tárgyát. A belső tartalékokról szólva kissé részletesebben kell foglalkoznunk a munkaerőfelesleggel, tekintettel arra, hogy sok vállalat kizárólag munkáselbocsátással akarja javítani a helyzetét. Kétségtelen, hogy munkaerő-feleslegünk van, mert erre utal az is, hogy az utóbbi évben erőteljes ütemben alkalmaztuk az új munkaerőt, kizárólag ilyen vonalon azonban nem lehet bekapcsolódni a gazdasági reformba. Kétségkívül, először fel kell tárni a lappangó tartalékokat, majd meg kell állapítani a munkaerő-szükségletet, mégpedig a munkaszervezet jövendő fejlesztése alapján. Mindenesetre a munkaerőfelesleg problémáját maguknak a termelőknek kell megoldaniuk. JAVUL A MEZŐGAZDASÁG HELYZETE Az egyes munkaszervezetek helyzetének megállapításával kapcsolatban nem tagadhatjuk, hogy az esetek többségében ezt a munkát felületes elemzések alapján, a szükséges elvszerűség nélkül végeztük el. Külön jelentőséget tulajdonítunk annak a körülménynek, hogy a mezőgazdaság helyzete elvben kiegyenlítődik a többi ág gazdasági tevékenységével. Már most, az elevi számvetések alapján is leszögezhetjük, hogy a mezőgazdaság helyzete javír, s a Szocialista Szövetség, a szakszervezet vezető cégeit, a társadalmi-politikai közösségek képviselőit széles körű tevékenységre kötelezi a dolgozók eddig megnyilvánult egysége valamint világosan kifejezett elhatározása, hogy következetesen megvalósítja az új intézkedéseket, különösen azoknak a növényeknek termesztéséhez kap ösztönzést, amelyekből nem terem elég (búza, olajnövények), és behozatalukra évről évre nagy összegeket költünk. Le kell azonban szögeznünk, hogy más vonalakon nincs elég lehetőség arra, hogy eredményesen beleilleszkedjenek az előirányzott árakba. Ez különösen a kukoricára és a sertésre vonatkozik. A nemzeti jövedelem elosztásának másik vonatkozása a fogyasztás szerkezetére vonatkozik. Ismeretes, hogy a személyi fogyasztás részvétele növekszik, és esőben vagy lassabban emelkedik az általános fogyasztás, a beruházás. A személyi fogyasztás jelentőségét az életszínvonal alakulásában már sokan hangoztatták. Rá kell azonban mutatnunk, hogy a személyi jövedelem eddig nagyobb arányban emelkedett a termelékenységnél. A mostani gazdasági reform végrehajtásával kapcsolatban világosan le kell szögeznünk, hogy a vállalatok kizárólag saját termelésük, gazdálkodásuk és termelékenységük alapján határozhatják meg dolgozóik személyi jövedelmét, még akkor is, ha ez a jövedelem távolról sem áll arányban az iparág más hasonló vállalataiban folyósított személyi jövedelmekkel. Tovább menve, szó? Tsenlíttehet lineálnk emelésről, hogy ezzel fedezzük a megnövekedett létfenntartási költségeket, mert ismeretes, hogy az idén a személyi átlagjövedelem rendkívül nagymértékben emelkedett, nemegyszer annak a megfontolásnak alapján, hogy a vállalat sokkal jobban jár majd ha a létfenntartási költségek emelkedésének pillanatában nagyobb jövedelmeket fizet ki. Végül el kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a startalap tulajdonképpen szavatolt jövedelem. Eddig általában annak tartották, tekintet nélkül a munka eredményére. A jövőben ezt az irányzatot meg kell szüntetni. CSÖKKEN A KÖLTSÉGVETÉSI FOGYASZTÁS A kétszázalékos közös tartalékalap felállításával kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az alap nem arra alapul, hogy minden munkaszervezet hozzá forduljon támogatásért. A költségvetési kiadások felülvizsgálása, lefaragása már megkezdődött. Ez természetesen rendkívül nehéz feladat, más kivezető út azonban nincs, hiszen csupán a tartományi költségvetésben hárommilliárd dinárt kell lefaragni. A tartomány szempontjából fontos beruházásokról szólva hangoztatnunk kell, hogy fejlesztésünk egyetlen pontján sem vonulhatunk vissza. Várható, hogy a program megvalósításának üteme csökkenni fog, de nem mondhatunk le róla, tekintet nélkül arra, hogy társadalmi-politikai közösségről vagy munkaszervezetről van-e szó. Ezen a vonalon rendkívül nagy horderejű társadalmi-politikai feladatok várnak ránk. Rá kell mutatnunk arra, hogy a gazdasági reformmal kapcsolatban csak jelentéktelen tevékenység folyt arra, hogy bekapcsolódjunk az intézkedésekbe, hogy elemezzük a helyzetet, sőt a nem gazdasági tevékenységek és a társadalmi szolgálatok területén ilyen tevékenység egyáltalán nem volt. A reánk váró rendkívül fontos és sürgős feladat, hogy pótoljuk a mulasztást, szem előtt tartva, hogy a gazdasági reformterv egyaránt vonatkozik gazdasági és társadalmi tevékenységünk minden területére. MILYEN HELYZETBEN JUTNAK A MUNKASZERVEZETEK Most, amikor már ismerjük az átszámítás elemeit, a legrövidebb időn belül, legalább augusztus végéig meg kell határoznunk minden munkaszervezet helyét és helyzetét. Ez most a legfontosabb feladat, mert ha ezt a legrövidebb időn belül nem hajtjuk végre, akkor csak elkésve tehetünk megfelelő lépéseket. Ebbe a munkába be kell vonni,az egész munkaközösséget, tekintettel arra, előfordult ugyanis már egyes munkaszervezetekben, hogy még a munkásönigazgatás szerveit sem tájékoztatták a helyzetről. És végül rá akarok mutatni arra, hogy ezt a mostani tanácskozást közvetlenül a Szövetségi Szkupstina által meghozott intézkedések életbelépése után tartjuk. A tartomány gazdasági sajátosságait és szerkezetét figyelembe véve, nem alkalmazhatjuk sem a szövetség sem a köztársaság jelzőszámait, és nem volna ésszerű, ha egyszerűen átmásolnánk az új árakat, elosztási viszonyokat, és nem vennénk figyelembe a fejlődés távlatait. A munkaszervezetekben azonban halogatás nélkül hozzá kell látni annak megállapításához, hogy milyen lesz a helyzetük az új rendszabályok alkalmazása után. Ez a tevékenység különben már megindult, és a társadalmi-politikai tényezőknek arra kell törekedniük, hogy állandóan tanulmányozzák a kapott adatokat. A községi és tartományi adatok közzétételével lehetőség támad majd a felmerült problémák megoldására. A Szerb KSZ Központi Vezetőségének második plénuma után Vajdaság politikai aktívái tanácskozást tartottak, és elhatározták, hogy a Kommunista Szövetség minden szervezete, a községi és tartományi vezetőségek kötelesek kidolgozni munkaprogramjukat, hogy ez a széles körű politikai tevékenység minél sikeresebbb és szervezettebb legyen. Viharos napja volt tegnap a községi szkupstinának. Az új gazdasági intézkedések jegyében napirendre tűzték a szén, a tűzifa, vízvezetéki víz, a távfűtés, a szemétkihérdés, a bátángáz Új áráról szóló javaslatokat, valamint a lakbérekre és az autóbuszviteldíjra vonatkozó előterjesztést. Az ülés 8-kor kezdődött, s első napirendi pontként a tűzifa és a szén áráról tárgyaltak. A rövid, de érthető magyarázat után a szkupstina tagjai megszavazták az új árakat. Eszerint a krekai lignit térítmény nélkül 11160 dinár, a szárított vrevci lignit 13 100 dinár, a barnaszén tonnája 1V 985 dinár. A térítményre azok jogosultak, akik július 25-éig rendeltek szenet, azzal, hogy nekik is 1612 dinár különbözetet kell fizetni tonnánként. Akik július 25-éig nem rendeltek szenet, a teljes árát fizetik. Ezután a hús új árára vonatkozó előterjesztésről tárgyaltak. A Venne vágóhíd kalkulációja szerint ugyanis csak abban az esetben képes rentábilisan dolgozni, ha 22— 66 százalékkal (fajta és minőség szerint) emeli a hús árát. Úgyhogy például a vesepecsenyéért, a combért, a lapockáért (marhahús) 1700 dinártkérnek. A bejelentést követő vita egészen délig eltartott. Érdekes észrevételek hangzottak el. Az egyik felszólaló fejtegetése például a következőképpen szól: — Néhány héttel ezelőtt, amikor a Venne áremelést követelt, s miután mi itt a szkupstinában azt jóváhagytuk, azt mondták, hogy ezzel véglegesen rendeződött a helyzet, a vágóhíd megtalálja a számadását, egyenesbe jut minden vonatkozásban. Nos, hogy lehet az, hogy néhány hét múltén iemét ilyen óriási árköveteléssel állt elő? Erre vonatkozó hivatalos magyarázat: drága volt a Venae felépítése, drágák a berendezései, s ezért például az idén 290 millió dinár annuitást kell törlesztenie. Erre a megjegyzésre a felszólalók azt kezdték firtatni, nem lehetne-e egy kisebb kapacitású, egyszerűbb, csak a legszükségesebb berendezéssel rendelkező vágóhídra bízni a város húsellátását? Lényegesen olcsóbb volna a hús. Ezek után Tima Vrbaški, a községi szkupstina elnöke szavazásra vitte a húsra vonatkozó — a vita során elhangzott — három javaslatot: 1. Az előterjesztettnél 10 százalékkal olcsóbb legyen a hús, 2. Levenni a napirendről az egész kérdést, 3. Elfogadják ez eredeti előterjesztést. A tízszázalékos csökkenésre ketten szavaztak, a második javaslatra tizenhatan a többiek elfogadták az eredeti előterjesztést. A szünet után a községi elnök ismét szavazásra szólította fel az egybegyűlteket, mert a szünetben többen kifogásolták az iménti szavazást. Ezután névsor szerinti szavazás következett, ekkor nyolcan szavaztak az első, 21-en a második javaslatra, 42-en pedig az áremelésre. Kitűnt az is, hogy a közö? ségi szkupstina több mint 50 tagja nem volt jelen a szavazáson. A délelőtti ülés ezzel véget ért. ' ' MÉG SZERVEZETTEBB FELKÉSZÜLÉS Nagy Ferenc • '• V • •v? MAGYAR SZGM "Vasárnap, 1965. augusztus . Felszólalások a tanácskozáson Nikola RADIN, a tartományi és községi költségvetésről beszélt. Elmondta, hogy a múlt évihez képest a költségvetés aránylag tetemes növekedést irányzott elő, s ez lehetőséget nyújtott a nagy létszámú, de nem eléggé eredményes közigazgatás pénzelésére. Most viszont a költségvetés bevétele a hozzájárulások százalékarányának csökkentésével megcsappant, úgy hogy az év végéig ötmilliárd dinárral kell szűkíteni a keretet. Elsődleges feladat a költségvetési fogyasztás öszszes formájának felülvizsgálása és a takarékosság, mert nyilvánvaló, hogy a kiadások semmiképp sem haladhatják meg a bevétel összegét. Đorđe DAKOVIC Kikinda gazdaságáról adott rövid helyzetképet. Kiemelte, hogy a község gazdasági szervezeteiben az anyagi költségek általában gyorsabban növekednek, mint a termelés, tehát a gazdaságossággal nincs minden rendjén. Ezen javítani kell. Egyébként az egyes iparágak, például a fémipar, a felszerelés és a munkaerő összetételétől függően találja majd meg helyét a gazdasági rendszerben, azonban valamivel nehezebb helyzetbe jut az élelmiszer-, textil- és vegyipar, valamint az építőipari vállalatok. A sertéstenyésztésben a magántermelőknél és a társadalmi szektoron egyaránt csökkenés várható az újratermelési anyag magas ára miatt. Javasolták a mezőgazdasági szervezeteknek, hogy az év végén a megnövekedett jövedelem nagyobb részét helyezzék az alapokba, az eddig felhalmozódott nehézségek könnyebb átvészelésére. RABBI József felszólalásában az új árak megállapításával foglalkozott. A legtöbb -vállalat ugyanis élt jogámat és a lehető legmagasabb árakat szabta meg termékeinek. Mindamellett különösen kirívó és az engedélyezett áraktól való jelentős eltérés nem sok van. A gazdasági szervezeteknek most egy nyugodtabb légkörben alaposan felül kell vizsgálniuk termékeik értékesítési lehetőségeit. A leltározás Vajdaság községeiben úgyszólván sehol sem fejeződött be időre, úgyhogy sok helyen, például Novi Sadona Zvezda kereskedelmi vállalat nyolcvanhárom üzlete még hétfőn sem nyitott ki. A továbbiakban ismertette a liszt, a kenyér, a húsféleségek stb., községenként kialakult árait, és rámutatott a rendellenességekre. Felhívta a figyelmet, hogy a közművesítő szolgáltatások folyamatban levő ármeghatározásakor semmi esetre sem engedélyezhető, hogy a vállalatok a tervbe vett beruházások költségeit is beépítsék az új árakba. Laza ZSOKOLICA rámutatott arra, hogy Novi Sadon például a létfenntartási költségek a várt 21 százalékos emelkedés helyett 25 százalékkal növekedtek, s várható az életszínvonal csökkenése. Elég sok vállalat nem tudja majd megadni megfelelő arányban a nagyobb személyi jövedelmeket. A Venne vágóhíd viszont csak az új húsárakból — a termelékenység növelése nélkül —■ 169 milliós akkumulációhoz jut, és több mint húsz százalékkal növelheti munkásainak személyi jövedelmét is. Ilija VARICAK, felszólalásában főként az integráció kérdésével foglalkozott. Követendő példaként említette az ipari mezőgazdasági kombinátokat, mert többnyire sikeresen összekapcsolták a nyersanyagtermelést és a felüloldozást A jövőben a tétu-iparban is erőteljesebb integrációs törekvések szükségesek, az eddigiekkel nem lehetünk elégedettek, csak állandóan szem előtt kell tartani a gazdasági indokoltságot és a szakosítás lehetőségét. Enélkül ugyanis Vajdaság fémipara megreked a fejlődésben. Boža MELKUS a lakbéréitről és a lakásépítési rendszer időszerű kérdéseiről beszélt. A tanácskozás végén Durica JOJKIČ zárószavában felhívta a figyelmet, hogy a kommunisták politikai tevékenységének most az egyes községek és vállalatok konkrét kérdéseire, nehézségeinek megoldására kell irányulnia. Annál inkább, hiszen Vajdaságban a nehézségek ezúttal még kifejezettebbek, a gazdaság lemaradt, az üzemek jórészt nincsenek megújítva, korszerűsítve, s a feldolgozó ipar, amely itt uralkodó, most nehezebb helyzetbe került. A vállalatok többnyire még mindig azt nézik, hogyan tudnak beilleszkedni az új gazdasági rendszerbe. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik, a jelentősebb, az lenne, hogy hosszabb időre előre tisztázzák termelési irányzatukat, van-e egyáltalán fejlődési lehetőségük. Kétségtelen, hogy jó néhány gazdasági szervezetet fel is kell majd számolni, és ez éppen azokkal történik meg, melyek létjogosultságukat a hazai és a külföldi piacon nem tudják igazolni. Eddig is ismeretes volt a munkaerő-felesleg kérdése, csak nem sokat tettek megoldására, úgyhogy sok helyütt elbocsátásra is sor kerül. Habár ez érzékeny kérdés, szociális engedményeket mégsem lehet tenni. ______ 1 K.B-i