Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1965-08-01 / 209. szám
Vasárnap, 1965. augusztus 1. MAGYAR SZÓ Megfontoltan a reform szellemében Nyolcvan elbocsátó levél a Március 27. gyárban Gépkocsi és traktoralkatrészeket gyártanak. Az évi termelésük értéke az idén 3,5 milliárd dinár. A gyárban 1029 munkás és alkalmazott dolgozik. A személyi jövedelmek átlaga tavaly 34 800 dinár volt. Az idei átlag több mint 46 000! Termékeik eladása, értékesítése körül nincs semmi fennakadás. Sőt, az év első hónapjaiban több ajánlatot, szerződést elutasítottak. A gyárnak nincs elegendő nyersanyaga! A nyersanyagbeszerzés válsága állandósult. A nyersanyaghiány miatt az évi termelés értékét most évközben 300 millió dinárral csökkenteniük kellett. A három, illetve négy váltásban dolgozó öntödében egy teljes váltást megszüntetnek. Nincs elég nyersanyag, nincs mindenki számára munka, több ember fölöslegessé vált Nyolvan ember elhagyja a gyárat! Más szóval: NYOLCVAN EMBERNEK FÖLMONDANAK! Már eddig ötvenhatnak, 22 termelőmunkásnak, 21 rezsimunkásnak és 13 adminisztratív személynek kiadták az elbocsátó levelet. Az ötvenhat dolgozó közül huszonvalahányan megföllebbezték a fölmondást. A gazdasági reform első napjait éljük. Életbe léptek az új árak. A fő nyersanyaguk, a szürkevas 59 százalékkal megdrágult. A koksz ára 50 százalékkal növekedett A villanyáram ára 80—90 százalékkal lesz magasabb. • Ugyanakkor termékeik árát mindössze 8, illetve 10 százalékkal emelhetik! A legnehezebb, a legbonyolultabb és a legfájóbb kérdés mégis a 80 fölöslegessé vált dolgozó ember problémája, a folyamat már jóval a gazdasági reform életbe lépése előtt megkezdődött!) Jova is a listán volt. A viták után is rajta maradt. A nyolcvan eset közül ötvenhatot véglegesítettek, ötvenhat embernek már kiadták az elbocsátó levelet: 22 munkásnak a termelésből, 21 rezsimunkásnak és 13 tisztviselőnek. Ebből azt látjuk, hogy olyanoknak is fölmondták, akik a 22 termelő munkahely megszüntetésével fölöslegessé váltak. Többek között a kiviteli osztály egyik jól dolgozó vezetőjének is fölmondták, mert a termelés csökkentésével, a kivitel is megcsappant, így ez a munkahely is szükségtelenné vált. A laboratóriumban is, a termelés csökkentésének arányában több munkahelyet beszüntettek. Jovónak is fölmondták. A föllebbezését is elutasították. Jov'- gyengén dolgozott. Annyira félkézzel, hogy még a családi és a szociális helyzete sem bizonyulhatott megfelelő argumentumnak arra, hogy helyette a jobb körülmények között élő két társa közül az egyiket vagy a másikat küldjék el. A reform intenciója tudjuk, elsősorban gazdasági, olyan embereket kíván, akik szakmai ismeretünkkel, jártasságukkal, képzettségükkel és nem utolsósorban a munkához való viszonyukkal többet termelnek, akik növelik a termelékenységet. A szociális és humánus szempontok —főleg a túlzásokra gondolunk —, eddig is nagyon sokszor kerékkötői voltak a fejlődésnek, a termelés és a termelékenység növekedésének és kibontakozásának, és ennek egyszer, ha fájó szívvel is, véget kell vetnünk. Ennek éppen mostan az ideje, a sorsdöntő órája. Jova talán négy évvel ezelőtt jött be a városba, Beškáról. Előbb egyedül, azután pedig a családját is beköltöztette. Most, ha más megoldást nem talál, visszamegy a faluba. Oda, ahonnan jött. Manapság (talán sajnos, de) ez így van. És talán jó, hogy ez így van. Jó, hogy végre kemény kézzel hozzáláttunk, megkezdtük gazdaságunk rendezését, ha mindjárt ilyen áldozatok árán is. A jobb életnek az alapköve ez. Ezért csináljuk. És most, a végén, talán mindannyian látjuk: Jovóval nem történt igazságtalanság, embertelenség. Viszont ez is igaz: emberek vagyunk, és nehéz szívvel hozunk ilyen, hogy úgy mondjam, igazságos és ígéretes határozatokat. Döntéseket emberi sorsokról! Megfontoltan tesszük ezt. Az új reform szellemében. SZERENCSÉS József Egy fellebbezés Ezek közül elmondok egy esetet. Sokféle szempont miatt választottam ki éppen az alábbi példát: Az illetőt nevezzük Jovónak. Az öntödében dolgozik. Két gyereke van. A felesége nincs munkaviszonyban. Jovo megfellebbezte a fölmondást. A fellebbezésben részletesen föltárta a helyzetét: azt, hogy családfenntartó, a család egyetlen kenyérkeresője, és azt is megemlítette, sőt hangsúlyozta, hogy a másik két műszakban dolgozó két kollégája, az egyik is, a másik is jobb körülmények között él, azoknak a feleségük is dolgozik, gyerekük sincs talán, és Jova egészen természetesnek tartotta, hogy helyette az egyiknek vagy a másiknak kell elhagynia a gyárat. Közbevetőleg az alábbit feltétlenül szükségesnek tartom elmondani: a gyárban a legfelelősebb vezetők, a vezérigazgatóval az élen, kijelentették, hogy a 80 ember elbocsátása nem elhamarkodott intézkedés, és nem az egyetlen intézkedés a reformmal kapcsolatban. Azt állítják, hogy a helyzet rendezésének egyetlen és igazi kiútja, és más megoldást a legjobb és legemberibb törekvésük ellenére sem tudtak találni. Térjünk azonban vissza az iménti esethez: Jovónak, az elbocsátott rezsi munkásnak, felesége és két gyereke van. A család úgyszólván az utcára került. Jovo munka, a család pedig kenyér nélkül marad. Ha a két kollégája közül bármelyiknek is mondtak volna föl, azoknak a helyzete nem lenne annyira végzetes, mint Jovo sorsa. (Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy a Jovo nevet én magam találtam ki, mert a gyárban, noha több ízben is kértem az illető nevét és közelebbi adatait, nem tudták megmondani. Az adatok ugyanis „nem voltak kéznél”. Az eset azonban nem kigondolt, minden szóról szóra úgy történt, ahogyan eddig is leírtam!) Bizonyára érdekli önöket, mi történt Jovo fellebbezésével. A gyár munkástanácsa Jovo fellebbezését elvetette. Jovónak végérvényesen fölmondták! önök bizonyára úgy vélik, s önökkel együtt talán az egész világ, hogy szörnyű igazságtalanság, embertelenség történt egy kétcsaládos dolgozóval, és ezt a megoldást nyilván semmiképpen sem tartják jónak, helyesnek, emberségesnek. Mindenesetre nehéz, nagyon nehéz esetről volt szó. Szinte nem lennénk emberek, ha nem éreznénk együtt Jovóval. Ebben a percben higgyék el, nekem sem mindegy — mint ahogyan a munkástanács tagjainak sem volt mindegy azt mondani, úgy dönteni, hogy a három egyforma munkát végző ember közül mégis éppen Jovónak kell felmondani — kimondani, leírni, száz meg ezer olvasó tudtára adni, hogy ez a döntés jó, helyénvaló, legmegfelelőbb, hogy Jovő elbocsátásával mindannyiunknak egyet kell értenünk. Kezdjük azzal, hogy tulajdonképpen mit is akarunk a gazdasági reformmal. A válasz a maga nemében nagyon is egyszerű: többet termelni és növelni a termelékenységet! Mert a mostani helyzetből ez az egyetlen kiút. Az egyedüli alternatíva. A gyárban ezek szerint azok maradnak, azoknak kell maradniuk, akik jobban dolgoznak, akik jártasabbak, képzettebbek a szakmában, a termelésben. Jovő elbocsátásának meg a többi fölmondásnak is, egyformán mind a 80-nak előzményei is vannak, olyan történetük, amelyet ha dióhéjban is, de érdemes és szükséges is elmondani. Egy váltás számára nincs munka A kegyetlen tény sajnos fönnáll: a gyárban a nyersanyaghiány állandósult. Kizárólag objektív tényezők idézték elő ezt az állapotot. Az öntödében emiatt egy váltás számára nincs munka. Nyolcvan embernek el kell hagyni a gyárat. Bocsássák, küldjék el a teljes váltást? Vagy csak azokat, akik a munka nélkül maradt műszakban dolgoznak? Ebben a váltásban vannak kiváló munkások is, nagyszerű dolgozók, olyan emberek akik úgyszólván teljesen ismerik a szakmát. Előbb megszületett, életre kelt, úgy véljük, nagyon helyesen, az útmutató és a legjobb elvi és általános döntés: maradnak azok, akik az öntöde legjobbjai, függetlenül attól, hogy melyik műszakban dolgoznak. Utána bizottságot alakítottak. A KSZ alapszervezetben és a szakszervezetben is megtárgyalták az ügyet. Elkészültek az első javaslatok. Felolvasták, majd újból és újból megvitatták a felmondásra javasoltak névsorát. Vitatkoztak, mérlegre tették, külön megtárgyalták minden ember helyzetét. Azt is, hogy ki mennyire jártas, szakavatott a termelésben, a szociális és az emberbaráti szempontokat is megemlítették. (Külön meg kell említeni, hogy a gyárban ez 3. oldal Szabvány szerint veszik át a jószágot A termelők helyenként a takarmány magas árára panaszkodnak A gazdasági reform tükrében vizsgálták a jószágtenyésztés és a vágóhidak helyzetét a Kooprodukt ügyviteli szövetség igazgató bizottságának tegnapi ülésén. Főleg a jugoszláv szabvány következetesebb alkalmazásáról, a szövetkezetek által vásárolt jószágra fölszámított haszonkulcsról és a kevert takarmány áráról tárgyaltak, véleményük szerint ugyanis ezek döntőn befolyásolhatják a további hizlalást. A szabvány előírásait már régen meghozták, a vágóhidak azonban csak ritkán alkalmazták. Amikor sok volt a sertés, akkor a JUS szerint vásárolták fel, amikor pedig kevés, akkor a zsírsertéseket hússertésként vették át. Most utasították a piaci felügyelőket, ellenőrizzék az átvételt, és ne engedélyezzék az effajta engedékenységet. A jószág és a hús minőségére a jövőben különben is nagyobb súlyt fektetnek, mert ettől függ, mennyit adhatnak el külföldön. Az egyik vágóhídon például 600 sertést vesznek át, s alig kétszázat sorolnak az első minőségi osztályba. A vágóhidak ugyan kérték, hogy halasszák el a szabványok alkalmazását, mert előkészületekre volna szükség, kérésüket azonban aligha hallgatják meg, mert a törvény rendelkezései ebből a szempontból eléggé szigorúak. Jó takarmány nélkül nem lehet minőségi hússertést hizlalni. Éppen ezért a takarmány árának találomra való meghatározása semmi esetre sem indokolt, és súlyos következményekkel járhat. A gazdasági intézkedések után néhány takarmánykeverő üzemben és szövetkezetben önkényesen és felületes számítás után 50 százalékkal is emelték a koncentrál árát. A magas nyersanyagárakra, a kezelési és tárolási költségekre hivatkoztak. A piaci felügyelők valószínűleg előbb-utóbb rájönnek, mennyire indokolt az áremelés, a szövetkezetek eljárása azonban akkor is érthetetlen. Nem fizetnek forgalmi adót a kevert takarmány után, mégis drágábban adják. Egyesek megjegyezték, megengedhetetlen, hogy a szövetkezet a szavatolt áron vásárolja fel a földművestől az árpát vagy a kukoricát, marzsát számítson fel rá, és később a takarmányban ugyanazt az árpát vagy kukoricát piaci áron számolja föl. Ezzel maga alatt vagyis a sertéshizlalás alatt vágja el a fát. Ugyanez vonatkozik a marzsákra is, amit a szövetkezetek a jószágfelvásárlásnál számolnak fel. Bár a legtöbbnél a tavalyi szinten mozog, a szarvasmarhára 80 dinárt számolnak fel, a hússertésre a prémiumot tartják meg, a zsírsertésnél különbözik a haszonkulcs, egyes szövetkezetekben a marzsa túl magas. Ezért ajánlották, hogy a régi járások területén működő ügyviteli szövetségekben beszéljék meg a haszonkulcs magasságát. S. Z. A Novi Sad-i Venae vágóhíd BEZÁRTÁK A TÖMEGMÉRGEZÉST OKOZOTT BUDVAI CUKRÁSZDÁT Néhány nappal ezelőtt — mint megírtuk ■— Budvában tömeges ételmérgezés történt. Több mint 200 ember lett rosszul a Vardar cukrászdában vásárolt tortától. Crna Gora köztársasági egészségügyi felügyelősége a cukrászdát bezáratta, tulajdonosa ellen pedig eljárást indított. Mától kezdve drágább az áram Hogyan számolják el a fogyasztást A rendkívüli leolvasást augusztus 1-e és 5-e között végzik Mint ismeretes, augusztus elsején lép életbe az áramfogyasztás új díjszabása. Ezzel kapcsolatban felkerestük Petar Radujkovot, az Elektro Vojvodina Novi Sad-i áramelosztó üzemrészlegének osztályfőnökét. Az áramfogyasztás vajdasági díjszabásáról az alábbi magyarázatot kaptuk: — A háztartásokban fogyasztott áramot ezentúl egész éven át egy áron számolják el. (Eddig úgynevezett téli és nyári díjszabás volt. A nyári, négy hónapig 33 százalékkal olcsóbb volt). A villanyáram ára ezen túl is két tényezőtől függ: a járuléktól és az áramfogyasztás mennyiségétől. (A fogyasztókat, mint ismeretes, két csoportba osztották: az első csoportban a járulék 250 dinár szoba-konyhánként, tehát a kétszobás lakásban 750 dinár, a második csoportban 200 dinár függetlenül a szobák és a konyha számától. Azaz az ötszoba-konyhás lakásban is 200 dinár.) — Az áram kilowattonként az első csoportban délután 1-étől 4 óráig és este 9-től reggel 6-ig 7 dinár. A nap többi órájában pedig 14 dinár. (Akiknek nincs kettős órájuk, állandóan a 14 dináros áramot fizetik.) A második csoportban minden időben 50 dinár az áram kilowattonként. Érthetőség kedvéért az elszámolást példával illusztráljuk: 1. csoport: a kétszobakonyhás lakásban, mint mondottuk a járulék 250X3,750 dinár. Ha például egy hónap alatt 100 kilowatt áramot fogyasztottak, ez 14 dinárral elszámolva 1400 dinárt tesz ki. A végösszeg tehát 750+ 1400=2150 dinár. 2. csoport: ugyanebben a lakásban a járulék 200X1200 és 100X50=5000, összesen 5200 dinár. A második csoport díjszabása tehát csak azoknak kifizetődő, akik kevés áramot fogyasztanak. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a városi lakosság 98—99 százalék az első csoport díjszabása szerint fizeti az áramot. Az időszakos áramfogyasztással kapcsolatban megtudtuk, hogy Novi Sadon például alig van kettős villanyóra, ami azt jelenti, hogy a lakosság java része augusztus elsejétől 14 dinárt fizet az áram kilowattjáért. (Egyébként azt is megtudtuk, hogy a kranji Iskra gyár eddig kevés ilyen készüléket állított elő, mert nem volt iránta kellő érdeklődés.) S végül, az Elektrovojvodina ismételten felhívja a lakosság figyelmét, hogy az áram rendkívüli leolvasását mától, augusztus elsejétől 5-éig végzik, s ezért kéri a polgárokat, hogy tegyék lehetővé a leolvasók zavartalan munkáját. Az augusztus elsejéig fogyasztott áramot a régi áron, azután pedig az új díjszabás szerint számolják el. B. E.