Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)

1965-08-01 / 209. szám

Vasárnap, 1965. augusztus 1. MAGYAR SZÓ Megfontoltan­ a reform szellemében Nyolcvan elbocsátó levél a Március 27. gyárban Gépkocsi és traktoralkat­részeket gyártanak. Az évi termelésük értéke az idén 3,5 milliárd dinár. A gyárban 1029 munkás és alkalmazott dolgozik. A személyi jövedelmek át­laga tavaly 34 800 dinár volt. Az idei átlag több mint 46 000! Termékeik eladása, értéke­sítése körül nincs semmi fennakadás. Sőt, az év első hónapjaiban több ajánlatot, szerződést elutasítottak. A gyárnak nincs elegendő nyersanyaga! A nyersanyagbeszerzés vál­sága állandósult. A nyersanyaghiány miatt az évi termelés értékét most évközben 300 millió dinárral csökkenteniük kellett. A há­rom, illetve négy váltásban dolgozó öntödében egy teljes váltást megszüntetnek. Nincs elég nyersanyag, nincs mindenki számára munka, több ember fölösle­gessé vált Nyolvan ember elhagyja a gyárat! Más szóval: NYOLC­VAN EMBERNEK FÖLMON­DANAK! Már eddig ötven­hatnak, 22 termelőmunkás­nak, 21 rezsimunkásnak és 13 adminisztratív személynek kiadták az elbocsátó levelet. Az ötvenhat dolgozó közül huszonvalahányan megfölleb­bezték a fölmondást. A gazdasági reform első napjait éljük. Életbe léptek az új árak. A fő nyersanyaguk, a szür­kevas 59 százalékkal megdrá­gult. A koksz ára 50 százalékkal növekedett A villanyáram ára 80—90 százalékkal lesz magasabb. • Ugyanakkor termékeik árát mindössze 8, illetve 10 százalékkal emelhetik! A legnehezebb, a legbonyo­lultabb és a legfájóbb kérdés mégis a 80 fölöslegessé vált dolgozó ember problémája, a folyamat már jóval a gaz­dasági reform életbe lépése előtt megkezdődött!) Jova is a listán volt. A vi­ták után is rajta maradt. A nyolcvan eset közül öt­venhatot véglegesítettek, öt­venhat embernek már kiad­ták az elbocsátó levelet: 22 munkásnak a termelésből, 21 rezsi­munkásnak és 13 tisztviselőnek. Ebből azt látjuk, hogy olyanoknak is fölmondták, akik a 22 termelő munka­hely megszüntetésével fö­löslegessé váltak. Többek között a kiviteli osztály egyik jól dolgozó vezetőjé­nek is fölmondták, mert a termelés csökkentésével, a kivitel is megcsappant, így ez a munkahely is szükség­telenné vált. A laboratóri­umban is, a termelés csök­kentésének arányában több munkahelyet beszüntettek. Jovónak is fölmondták. A föllebbezését is elutasítot­ták. Jov'- gyengén dolgozott. Annyira félkézzel, hogy még a családi és a szociális hely­zete sem bizonyulhatott meg­felelő argumentumnak arra, hogy helyette a jobb körül­mények között élő két társa közül az egyiket vagy a má­sikat küldjék el. A reform intenciója tud­juk, elsősorban gazdasági, olyan embereket kíván, akik szakmai ismeretünkkel, jár­tasságukkal, képzettségükkel és nem utolsósorban a mun­kához való viszonyukkal többet termelnek, akik nö­velik a termelékenységet. A szociális és humánus szempontok —­főleg a túl­zásokra gondolunk —, eddig is nagyon sokszor kerékkö­tői voltak a fejlődésnek, a termelés és a termelékeny­ség növekedésének és ki­bontakozásának, és ennek egyszer, ha fájó szívvel is, véget kell vetnünk. Ennek éppen most­an az ideje, a sorsdöntő órája. Jova talán négy évvel ez­előtt jött be a városba, Beš­­káról. Előbb egyedül, azután pedig a családját is beköl­töztette. Most, ha más megoldást nem talál, visszamegy a faluba. Oda, ahonnan jött. Manapság (talán sajnos, de) ez így van. És talán jó, hogy ez így van. Jó, hogy végre kemény kézzel hozzá­láttunk, megkezdtük gazda­ságunk rendezését, ha mind­járt ilyen áldozatok árán is. A jobb életnek az alapköve ez. Ezért csináljuk. És most, a végén, talán mindannyian látjuk: Jovó­val nem történt igazságta­lanság, embertelenség. Viszont ez is igaz: embe­rek vagyunk, és nehéz szív­vel hozunk ilyen, hogy úgy mondjam, igazságos és ígé­retes határozatokat. Dönté­seket emberi sorsokról! Megfontoltan tesszük ezt. Az új reform szellemében. SZERENCSÉS József Egy fellebbezés Ezek közül elmondok egy esetet. Sokféle szempont mi­att választottam ki éppen az alábbi példát: Az illetőt nevezzük Jovó­nak. Az öntödében dolgozik. Két gyereke van. A felesége nincs munkaviszonyban. Jovo megfellebbezte a föl­mondást. A fellebbezésben részletesen föltárta a helyze­tét: azt, hogy családfenntar­tó, a család egyetlen kenyér­keresője, és azt is megemlí­tette, sőt hangsúlyozta, hogy a másik két műszakban dol­gozó két kollégája, az egyik is, a másik is jobb körülmé­nyek között él, azoknak a fe­leségük is dolgozik, gyerekük sincs talán, és Jova egészen természetesnek tartotta, hogy helyette az egyiknek vagy a másiknak kell elhagynia a gyárat. Közbevetőleg az alábbit fel­tétlenül szükségesnek tartom elmondani: a gyárban a leg­­felelősebb vezetők, a vezér­­igazgatóval az élen, kijelen­tették, hogy a 80 ember elbo­csátása nem elhamarkodott intézkedés, és nem az egyet­len intézkedés a reformmal kapcsolatban. Azt állítják, hogy a helyzet rendezésének egyetlen és igazi kiútja, és más megoldást a legjobb és legemberibb törekvésük elle­nére sem tudtak találni. Térjünk azonban vissza az iménti esethez: Jovónak, az elbocsátott re­zsi munkásnak, felesége és két gyereke van. A család úgyszólván az utcára került. Jovo munka, a család pedig kenyér nélkül marad. Ha a két kollégája közül bármelyiknek is mondtak vol­na föl, azoknak a helyzete nem lenne annyira végzetes, mint Jovo sorsa. (Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy a Jovo nevet én ma­gam találtam ki, mert a gyár­ban, noha több ízben is kér­tem az illető nevét és köze­lebbi adatait, nem tudták megmondani. Az adatok ugyanis „nem voltak kéznél”. Az eset azonban nem kigon­dolt, minden szóról szóra úgy történt, ahogyan eddig is le­írtam!) Bizonyára érdekli önöket, mi történt Jovo fellebbezésé­vel. A gyár munkástanácsa Jo­vo fellebbezését elvetette. Jovónak végérvényesen föl­mondták! önök bizonyára úgy vélik, s önökkel együtt talán az egész világ, hogy szörnyű igazságtalanság, embertelen­ség történt egy kétcsaládos dolgozóval, és ezt a megol­dást nyilván semmiképpen sem tartják jónak, helyesnek, emberségesnek. Mindenesetre nehéz, na­gyon nehéz esetről volt szó. Szinte nem lennénk embe­rek, ha nem éreznénk együtt Jovóval. Ebben a percben higgyék el, nekem sem mindegy — mint ahogyan a munkásta­nács tagjainak sem volt mind­egy azt mondani, úgy dönte­ni, hogy a három egyforma munkát végző ember közül mégis éppen Jovónak kell fel­mondani — kimondani, leír­ni, száz meg ezer olvasó tud­tára adni, hogy ez a döntés jó, helyénvaló, legmegfele­lőbb, hogy Jovő elbocsátásá­val mindannyiunknak egyet kell értenünk. Kezdjük azzal, hogy tulaj­donképpen mit is akarunk a gazdasági reformmal. A vá­lasz a maga nemében nagyon is egyszerű: többet termelni és növelni a termelékenysé­get! Mert a mostani helyzet­ből ez az egyetlen kiút. Az egyedüli alternatíva. A gyárban ezek szerint azok maradnak, azoknak kell maradniuk, akik jobban dol­goznak, akik jártasabbak, képzettebbek a szakmában, a termelésben. Jovő elbocsátásának meg a többi fölmondásnak is, egyformán mind a 80-nak előzményei is vannak, olyan történetük, amelyet ha dió­héjban is, de érdemes és szükséges is elmondani. Egy váltás számára nincs munka A kegyetlen tény sajnos­ fönnáll: a gyárban a nyers­anyaghiány állandósult. Ki­zárólag objektív tényezők idézték elő ezt az állapotot. Az öntödében emiatt egy váltás számára nincs mun­ka. Nyolcvan embernek el kell hagyni a gyárat. Bocsássák, küldjék el a teljes váltást? Vagy csak azokat, akik a munka nél­kül maradt műszakban dol­goznak? Ebben a váltásban vannak kiváló munkások is, nagyszerű dolgozók, olyan emberek akik úgyszólván teljesen ismerik a szakmát. Előbb megszületett, életre kelt, úgy véljük, nagyon he­lyesen, az útmutató és a legjobb elvi és általános döntés: maradnak azok, akik az öntöde legjobbjai, függet­lenül attól, hogy melyik mű­szakban dolgoznak. Utána bizottságot alakí­tottak. A KSZ alapszervezetben és a szakszervezetben is megtárgyalták az ügyet. Elkészültek az első javas­latok. Felolvasták, majd új­ból és újból megvitatták a felmondásra javasoltak név­sorát. Vitatkoztak, mérlegre tették, külön megtárgyalták minden ember helyzetét. Azt is, hogy ki mennyire jártas, szakavatott a termelésben, a szociális és az emberba­ráti szempontokat is meg­említették. (Külön meg kell említeni, hogy a gyárban ez 3. oldal Szabvány szerint veszik át a jószágot A termelők helyenként a takarmány magas árára panaszkodnak A gazdasági reform tükré­ben vizsgálták a jószágte­nyésztés és a vágóhidak helyzetét a Kooprodukt ügy­viteli szövetség igazgató bi­zottságának tegnapi ülésén. Főleg a jugoszláv szabvány következetesebb alkalmazá­sáról, a szövetkezetek által vásárolt jószágra fölszámí­tott haszonkulcsról és a ke­­vert takarmány áráról tár­gyaltak, véleményük szerint ugyanis ezek döntőn befo­lyásolhatják a további hiz­lalást. A szabvány előírásait már régen meghozták, a vágóhi­dak azonban csak ritkán al­kalmazták. Amikor sok volt a sertés, akkor a JUS sze­rint vásárolták fel, amikor pedig kevés, akkor a zsír­sertéseket hússertésként vet­ték át. Most utasították a piaci felügyelőket, ellenőriz­zék az átvételt, és ne enge­délyezzék az effajta engedé­kenységet. A jószág és a hús minőségére a jövőben kü­lönben is nagyobb súlyt fek­tetnek, mert ettől függ, mennyit adhatnak el külföl­dön. Az egyik vágóhídon például 600 sertést vesznek át, s alig kétszázat sorolnak az első minőségi osztályba. A vágóhidak ugyan kérték, hogy halasszák el a szabvá­nyok alkalmazását, mert elő­készületekre volna szükség, kérésüket azonban aligha hallgatják meg, mert a tör­vény rendelkezései ebből a szempontból eléggé szigorú­ak. Jó takarmány nélkül nem lehet minőségi hússertést hizlalni. Éppen ezért a ta­karmány árának találomra való meghatározása semmi esetre sem indokolt, és sú­lyos következményekkel jár­hat. A gazdasági intézkedé­sek után néhány takarmány­keverő üzemben és szövet­kezetben önkényesen és fe­lületes számítás után 50 szá­zalékkal is emelték a kon­centrál árát. A magas nyers­­anyagárakra, a kezelési és tárolási költségekre hivat­koztak. A piaci felügyelők valószínűleg előbb-utóbb rá­jönnek, mennyire indokolt az áremelés, a szövetkezetek eljárása azonban akkor is érthetetlen. Nem fizetnek forgalmi adót a kevert takar­­mány után, mégis drágáb­ban adják. Egyesek megje­gyezték, megengedhetetlen, hogy a szövetkezet a szava­tolt áron vásárolja fel a földművestől az árpát vagy a kukoricát, marzsát számít­son fel rá, és később a ta­karmányban ugyanazt az árpát vagy kukoricát piaci áron számolja föl. Ezzel ma­ga alatt vagyis a sertéshiz­lalás alatt vágja el a fát. Ugyanez vonatkozik a marzsákra is, amit a szövet­kezetek a jószágfelvásárlás­nál számolnak fel. Bár a legtöbbnél a tavalyi szinten­­ mozog,­­ a szarvasmarhára 80 dinárt számolnak fel, a hússertésre a prémiumot tartják meg, a zsírsertésnél különbözik a haszonkulcs,­­ egyes szövetkezetekben a marzsa túl magas. Ezért ajánlották, hogy a régi járá­sok területén működő ügy­viteli szövetségekben beszél­jék meg a haszonkulcs ma­gasságát. S. Z. A Novi Sad-i Venae vágóhíd BEZÁRTÁK A TÖMEGMÉRGEZÉST OKOZOTT BUDVAI CUKRÁSZDÁT Néhány nappal ezelőtt —­ mint megírtuk ■— Budvában tömeges ételmérgezés tör­tént. Több mint 200 ember lett rosszul a Vardar cuk­rászdában vásárolt tortától. Crna Gora köztársasági egészségügyi felügyelősége a cukrászdát bezáratta, tulaj­donosa ellen pedig eljárást indított. Mától kezdve drágább az áram Hogyan számolják el a fogyasztást A rendkívüli leolvasást augusztus 1-e és 5-e között végzik Mint ismeretes, augusztus elsején lép életbe az áram­­fogyasztás új díjszabása. Ez­zel kapcsolatban felkerestük Petar Radujkovot, az Elektro Vojvodina Novi Sad-i áram­elosztó üzemrészlegének osz­tályfőnökét. Az áramfogyasz­tás vajdasági díjszabásáról az alábbi magyarázatot kaptuk: — A háztartásokban fo­gyasztott áramot ezentúl egész éven át egy áron szá­molják el. (Eddig úgyneve­zett téli és nyári díjszabás volt. A nyári, négy hónapig 33 százalékkal olcsóbb volt).­­ A villanyáram ára ezen túl is két tényezőtől függ: a járuléktól és az áramfo­gyasztás mennyiségétől. (A fogyasztókat, mint is­meretes, két csoportba osz­tották: az első csoportban a járulék 250 dinár szoba-kony­hánként, tehát a kétszobás lakásban 750 dinár, a máso­dik csoportban 200 dinár füg­getlenül a szobák és a kony­ha számától. Azaz az ötszo­­ba-konyhás lakásban is 200 dinár.) — Az áram kilowatton­ként az első csoportban dél­után 1-étől 4­­ óráig és este 9-től reggel 6-ig 7 dinár. A nap többi órájában pedig 14 dinár. (Akiknek nincs ket­­tős órájuk, állandóan a 14 dináros áramot fizetik.) A második csoportban min­den időben 50 dinár az áram kilowattonként. Érthetőség kedvéért az elszámolást példával illuszt­ráljuk: 1. csoport: a kétszoba­konyhás lakásban, mint mon­dottuk a járulék 250X3,750 dinár. Ha például egy hónap alatt 100 kilowatt áramot fo­gyasztottak, ez 14 dinárral elszámolva 1400 dinárt tesz ki. A végösszeg tehát 750+ 1400=2150 dinár. 2. csoport: ugyanebben a lakásban a járulék 200X1­­200 és 100X50=5000, össze­sen 5200 dinár. A második csoport díjsza­bása tehát csak azoknak ki­fizetődő, akik kevés áramot fogyasztanak. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a vá­rosi lakosság 98—99 száza­lék az első csoport díjszabá­sa szerint fizeti az áramot. Az időszakos áramfogyasz­tással kapcsolatban megtud­tuk, hogy Novi Sadon pél­dául alig van kettős villany­óra, ami azt jelenti, hogy a lakosság java része augusz­tus elsejétől 14 dinárt fizet az áram kilowattjáért. (Egyébként azt is megtud­tuk, hogy a kranji Iskra gyár eddig kevés ilyen készü­léket állított elő, mert nem volt iránta kellő érdeklő­dés.) S végül, az Elektrovojvo­­dina ismételten felhívja a lakosság figyelmét, hogy az áram rendkívüli leolvasását mától, augusztus elsejétől 5-éig végzik, s ezért kéri a polgárokat, hogy tegyék le­hetővé a leolvasók zavarta­lan munkáját. Az augusztus elsejéig fo­gyasztott áramot a régi áron, azután pedig az új díjszabás szerint számolják el. B. E.

Next