Magyar Szó, 1966. február (23. évfolyam, 30-57. szám)

1966-02-01 / 30. szám

Kedd, 1966. február 1. Három arany és ezüst A Jovan Mikic szőnyeggyár sikere a ljubljanai divatkiállításon — új típusú szőnyegek kivitelre - Milliárdos lesz az idén a gyár! Nagy sikerrel zárult a ja­nuári ljubljanai divatkiállí­tás a suboticai Jovan Mikic szőnyeggyár számára. Három aranyérmet kapott a kéziszö­vésű és két ezüstérmet a gépi szövésű szőnyegek minőségé­ért. A ljubljanai kiállításnak azonban nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikere is volt, ugyanis a gyár, főleg a hazai A múlt évi zárszámadás még nem készült el, s a vég­eredmény sem százszázalé­kos. A tervet teljesítették, s az idén már húsz százalékkal többet termelnek, mint ta­valy ugyanazokkal a gépek­kel és munkásokkal. A Jobb munkaszervezéssel piac számára, nagyobb mennyiségű kézi szövésű szőnyeget adott el a nagy­­kereskedőknek. A szőnye­gek iránt az ország hatá­rain belül is növekedett a ke­reslet. Különösen tavaly, az év második felében, amikor a gyár közvetlenül raktárá­ból is árulta a szebbnél szebb, kitűnő minőségű szőnyegeket, és a lehetőségek jobb kihasz­nálásával szeretnénk ezt elér­ni — mondta Ferdinand Miklé igazgató. — Ha sikerül, akkor az idén mi is a milliárdos (régi dinárban számítva) vál­lalatok sorába lépünk. Terv­be vettük a személyi jövedel­mek növelését. A tavalyi át­lag 33 000 régi dinár körül mozgott. Az idén szeretnénk megközelíteni a 40 000 régii dinárt. Az idén a Jovan Mikiében 17 500 négyzetméter kézi, és 85 000 négyzetméter gépi szö­vésű szőnyeg készül el. A ké­zi szövésűek hetven százalé­kát kiszállítják. A kivitel az idén 190 millió régi dinár lesz. — A keleti és a közel-ke­leti országok nagy verseny­társaink a kivitelben — tette hozzá Mikic igazgató. — Ol­csóbbak is. Ennek ellenére azonban sikerült megtarta­nunk állandó üzletfeleinket. Tavaly új típusú szőnyeggel leptük meg a német piacot, sikert értünk el vele, s az idén is nagy megrendelést kaptunk belőle. És az érem másik oldala? Az érem másik oldala már közelről sem olyan kedvező. Ugyanis a pénzügyi siker ta­valy is elmaradt. Mikló igaz­gató elmondta, hogy ott, ahol a munkaerő 50—70 százalék­kal szerepel az előállítási ár­ban nagyobb akkumulációra nem lehet számítani. Márpe­dig a szőnyeggyárban ez a helyzet. 1965-ben csak 25 mil­lió dinár került az alapokba. Ebből pedig nem bírják tör­leszteni a beruházási köl­csönt. Erre az évre eső rész­let 70 millió dinár. A törlesz­tési határidő is rövid: 2,5 év. Ezért a gyár reméli, hogy a bankkölcsönök meghosz­­szabbítását illetően megér­tésre talál a bankban. Százezer négyzetméter szőnyeg Az útitárs Azt kiabálják ki, amiről hallgatni kellene A sofőrök kérdeznek — a szakértő válaszol — öt ezrelék alkohol lehet a vérben, ez azonban nem jelenti azt, hogy kiszámíthatjuk: „egy pohár bortól 2 ezreléket növekszik az alkoholtartalom, most van a véremben három, tehát éppen megihatok ennyit.” Egészen téves így vélekedni! Vanderer Pál ismert közlekedési szakértőnk szomba­ton este a Fórum klubjában beszélgetést folytatott a Dnevnik, a Novi Sad­is Rádió, a DTD és a Fórum sofőrei­vel. A vezetők igen érdekes kérdéseket tettek fel, s Van­derer Pál mindre válaszolt. — Az alkoholmámort újabban izgatószerekkel próbál­ják leküzdeni — magyarázta a szakértő —, ami látszólag sikerül is, de csak annyiban, hogy a vezető nem alszik el a kormánykerék mellett. A Fenamin és hasonló szerek használata azonban mit sem bővíti az alkohol hatására összeszűkült látószöget, nem gyorsítja a reflexeket, tehát az ilyen izgatószerrel kijózanított vezető nem józan. — Kik okozzák a legtöbb szerencsétlen­séget? — Újabban igen sok baj van a régi amatőrvezetőkkel, azokkal, akik közvetle­nül a háború után, amikor a „technikát a népnek” szállóigévé vált, hogy gyors­talpaló tanfolyam után vezetői vizsgára tettek szert de autóban csak keveset ül­tek, most azonban kocsit vásároltak, kor­mánykerék mellé kerültek. Nagy önbiza­lommal, de annál kevesebb tudással ve­zetnek, s ha valami galibát okoznak, még hangoztatják is azt ,amiről mélyen hallgatniuk kellene, nevezetesen, hogy több mint egy évtizede van jogosítvá­nyuk. Igen gyakran akkor is a vezetők húz­zák a rövidebbet, amikor tulajdonképpen nem csak ők hibásak a bajért. A mellet­tük ülő főnök, esetleg igazgató, gyakran sürgeti őket, mondván, „ugyan már, ez a kis szabálysértés nem sokat számít, te csak hajts!” . Az új rendelkezések értelmében az ilyen útitárs éppen úgy felelősségre von­ható, mint a vezető. A járőr szükség ese­tén a helyszínen megbüntetheti, akár­csak a sofőrt. Mivel a rendelkezés még elég új keletű, eddig nemigen éltünk ve­le, jórészt csak figyelmeztettük az em­bereket, de hamarosan teljes szigorral al­kalmazzuk. -o-A gépkocsivezetők és autómechanikusok szervezete az idén változtatásokat végez szervezetében. A rokontevékenységű, vagy az egymás közvetlen közelében levő vál­lalatok gépkocsivezetői szekciókban tömö­rülnek, így jött létre néhány héttel ez­előtt az említett négy vállalatba is egy szekció, és a szombat esti beszélgetés, tevékenységük első megnyilvánulása volt. M-n is MAGYAR SZÓ Kellő egyensúly nélkül kevés a pénz, s még rosszul is gazdálkodunk vele . igények és lehetőségek között Noha érthető, egyúttal szembetűnő is, hogy a készülő ötéves terv részleteit vi­tatva az egyes képviselőházi bizottságok szinte kivétel nélkül elégedetlenek a szek­toruk fejlesztésére előirányzandó eszkö­zök nagyságával. Az egészségügyi bizott­ság szerint több pénz kellene­­ az egész­ség- és gyermekvédelem fejlesztésére, más bizottság a lakásépítésre előirányzott ösz­­szeget keveselli, de gyorsabban kellene fejleszteni az energiatermelést, a mező­­gazdaságot, a közlekedést és gazdasági életünk más területeit is. Túlságosan megnőttek az igényeink? Túl kevés a pénzünk? Vagy csak rosszul gazdálkodunk vele? Az alábbi néhány adat és az összefüg­gés közöttük, ezekre a kérdésekre próbál legalább részleges választ adni. Az elmúlt évben a nehézségek okait nagyrészt a túlzott beruházásokban, ezek alacsony hatékonysági fokában határoz­tuk meg. Ez más szóval azt is jelenti, hogy nem eléggé ésszerűen költjük a jö­vedelmünket. SZÉLES SÍKON Úgy számítják, hogy az elkövetkező időszakban, a most épülő termelőberen­dezések folytán, több mint 951 milliárd dinárral növekedne az ipari termelés ér­téke. Legnagyobb méretű növekedés a fémiparban, továbbá a villamos-, vegyi és élelmiszeriparban várható. Azonban már most tudjuk, hogy ez nem lesz így. Ugyanis jelentős összegek hiány­zanak a megkezdett létesítmények befe­jezéséhez. Sok esetben nem készülnek el időre, s nem helyezik üzembe a terve­zett berendezéseket, emiatt a számításba vett, de meg nem valósuló termék érté­ke meghaladja a 439 milliárd dinárt. Te­gyük még hozzá, hogy olyan termékekről van szó, amelyekben nagy a hiány (vil­lanyenergia, szén, kőolaj, töménytakar­mány). Mintegy 380 létesítmény nem ké­szül el időre, építésük egytől hét évig késik. Noha ezek az adatok a múlt év köze­pére vonatkoznak, a helyzet ma sem ja­vult lényegesen, hiszen jó néhány kulcs­objektum építési idejének és termelési költségeinek eltolódásáról is szó van, s a több száz milliárdos költségnövekedésben ezek jelentős helyet foglalnak el. Igaz ugyan, hogy a köztársaság és kü­lön Vajdaság az utóbbi években lemarad a beruházások terén, a megkezdett és be nem fejezett objektumok száma mégis túl Szolgáltatás a havasok között IRIGY ÍRÁS Azt hittem, mindent elmondtam Kranjs­­ka Goráról, a téli üdülésről, most azon­ban, hogy a Novi Sad-i jégpályán akar­tuk folytatni a korcsolyázást, amelyet a Pisenica folyócska vizéből táplált jégpá­lyán kezdtünk, úgy éreztem, hogy adós maradtam egy-két további adattal. Azzal például, hogy az ottani jégpályán, amely a jégkorong céljait is szolgálja, és ennek megfelelően épült, ötven ódinár a belép­tidíj, s ebben benne van a melegedő hasz­nálata is, mellyel egy fedél alatt műkö­dik a teázó. Ott asztaloknál ülve 40 diná­rért szolgálják fel a gőzölgő édes italt. A jégpályán nincs tolongás, s még ak­kor is jut hely, amikor a műkorcsolyá­zók az Európa-bajnokságra készülve ott végzik gyakorlataikat. Ez az egyik adat. A másik pedig a következő. Egy szép napon (melyik nem volt szép?) eltörött a fiam sítalpán a vas. — Na fiam, mehetünk haza! — mond­tam, a fiam azonban közölte velem, hogy van itt javítóműhely, síszerviz. A nagy felvonó épületében működik, ott, ahol sítalpat is kölcsönöznek, napi 1000 dinárért a felnőtteknek. A szolgála­tos ember kiszerelte az eltörött részt, az­zal, hogy vigyem át a szomszéd épületben levő lakatoshoz, aki majd összeforraszt­­ja. — Különben, adja ide, látom, hogy nem tudja merre van a lakatosműhely, én majd átviszem — mondta. — Fél óra írtálva érte mehet. Ügy is volt. A lakatosmester összefor­rasztotta a vasat, és már át is vitte a sze­relőműhelybe. — Mennyivel tartozom? — kérdeztem kissé dideregve, tekintettel a helyi körül­ményekre, ahol ezrekben megy a játék, és tekintettel az otthoni tapasztalatokra. — Mennyivel? Azért a csekélységért? — szabadkozott a lakatos. — Semmivel. És ha újból eltörik, mert nem jól sikerült a forrasztás, akkor hozza vissza. Majd jobban megcsináljuk. Amott, a szerelő helyére tette­ az össze­forrasztott alkatrészt, a fizetést illetően pedig csak annyit mondott: — Elintézte a lakatossal? Akkor rend­ben van — mondta választ nem várva, és már folytatta is a munkáját egy kis esztergagépen. Én pedig nem tudtam minek örüljek jobban, annak, hogy a fiam tovább síel­het egy hétig, vagy pedig annak a fel­ismerésnek, hogy a védtelen polgár nincs mindenütt kitéve a fosztogatásnak. SZTÁNCSICS A. 3. oldal s nagy. Alighanem azért nem készülnek el időre a gyárak, azért nincs elég pénz a befejezésükhöz, mert széles síkon, az esz­közök kellő központosítása nélkül indult meg a beruházás. ALAPVETŐ SZABÁLY Ez következménye, de egyben okozója is az elmúlt időszak gazdasági viszonyai­nak. Köztársaságunkban több mint ezer létesítmény építése vagy korszerűsítése folyik, ez nagyon nagy szám, s ha még hozzáadjuk, hogy az említett időszakban a munkálatoknak csak 25,3 százalékát fizet­ték ki, s hogy a beruházási összeg 45 szá­zalékát az építkezési költségek emésztik fel, láthatjuk, hogy nem legésszerűbben használjuk fel a pénzünket. A 18 kulcsobjektum felépítése az elsőd­leges tervek szerint 710 milliárd dinárt igényelt volna, ez az összeg most meg­növekedett (két vajdasági létesítmény sze­repel itt, a pancsevói olajfinomító és a kikindai naftatelep, összesen 47 milliárd dinárral), s ennek előteremtése nem kis nehézségekbe ütközik. Mégis, kulcsob­jektumokról lévén szó (villanyerőművek, bányák, vasművek, vegyipari üzemek), építésüket nem lehet félben hagyni. A következetés csak egy lehet, ez min­denki előtt viágos, le is szögezték már az utóbbi időben nemegyszer a szabályt: nem szabad megkezdeni a beruházást, amíg nincsenek biztosítva az eszközök. Ez csak pazarlás lenne mert megint nem fejeződnének be időre az építkezések, a megengedettnél tovább állna bennük a pénz, csökkenne a jövedelem. MEGINT A RÉGI BETEGSÉG? Mégis mi történik? Nincs elegendő villanyenergia, néhány év múlva még inkább hiányzik majd, már most hozzá kell fogni újabb erő­művek építéséhez, ha nem is tudjuk még, honnan teremtjük elő a szükséges pénz­összeg egy részét. Vitatkoznak a képviselők, elemzéseket, kalkulációkat készítenek a szakemberek. Mennyivel több szénre, villanyáramra, benzinre, acélra lesz szükségünk öt év múlva. De növelni kell a nyugdíjakat és javítani a lakásviszonyokon, több húst, és tejet fogyasztani, jobb szórakozási le­hetőségeket teremteni. Végeredményben, egyik szükséglet ki­elégítése nem is zárja ki, inkább feltéte­lezi a másikat. A kellő arányokat kell el­találni. Többek között. Vagyis a túlzott igények és étvágyak közepette is bele kell nyugodnunk, hogy átmenetileg leg­alább, lemondunk egyik-másik tervünk megvalósulásáról. (bn) A mitrovicai cellulózgyár

Next