Magyar Szó, 1966. február (23. évfolyam, 30-57. szám)
1966-02-01 / 30. szám
Kedd, 1966. február 1. Három arany és ezüst A Jovan Mikic szőnyeggyár sikere a ljubljanai divatkiállításon — új típusú szőnyegek kivitelre - Milliárdos lesz az idén a gyár! Nagy sikerrel zárult a januári ljubljanai divatkiállítás a suboticai Jovan Mikic szőnyeggyár számára. Három aranyérmet kapott a kéziszövésű és két ezüstérmet a gépi szövésű szőnyegek minőségéért. A ljubljanai kiállításnak azonban nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikere is volt, ugyanis a gyár, főleg a hazai A múlt évi zárszámadás még nem készült el, s a végeredmény sem százszázalékos. A tervet teljesítették, s az idén már húsz százalékkal többet termelnek, mint tavaly ugyanazokkal a gépekkel és munkásokkal. A Jobb munkaszervezéssel piac számára, nagyobb mennyiségű kézi szövésű szőnyeget adott el a nagykereskedőknek. A szőnyegek iránt az ország határain belül is növekedett a kereslet. Különösen tavaly, az év második felében, amikor a gyár közvetlenül raktárából is árulta a szebbnél szebb, kitűnő minőségű szőnyegeket, és a lehetőségek jobb kihasználásával szeretnénk ezt elérni — mondta Ferdinand Miklé igazgató. — Ha sikerül, akkor az idén mi is a milliárdos (régi dinárban számítva) vállalatok sorába lépünk. Tervbe vettük a személyi jövedelmek növelését. A tavalyi átlag 33 000 régi dinár körül mozgott. Az idén szeretnénk megközelíteni a 40 000 régii dinárt. Az idén a Jovan Mikiében 17 500 négyzetméter kézi, és 85 000 négyzetméter gépi szövésű szőnyeg készül el. A kézi szövésűek hetven százalékát kiszállítják. A kivitel az idén 190 millió régi dinár lesz. — A keleti és a közel-keleti országok nagy versenytársaink a kivitelben — tette hozzá Mikic igazgató. — Olcsóbbak is. Ennek ellenére azonban sikerült megtartanunk állandó üzletfeleinket. Tavaly új típusú szőnyeggel leptük meg a német piacot, sikert értünk el vele, s az idén is nagy megrendelést kaptunk belőle. És az érem másik oldala? Az érem másik oldala már közelről sem olyan kedvező. Ugyanis a pénzügyi siker tavaly is elmaradt. Mikló igazgató elmondta, hogy ott, ahol a munkaerő 50—70 százalékkal szerepel az előállítási árban nagyobb akkumulációra nem lehet számítani. Márpedig a szőnyeggyárban ez a helyzet. 1965-ben csak 25 millió dinár került az alapokba. Ebből pedig nem bírják törleszteni a beruházási kölcsönt. Erre az évre eső részlet 70 millió dinár. A törlesztési határidő is rövid: 2,5 év. Ezért a gyár reméli, hogy a bankkölcsönök meghoszszabbítását illetően megértésre talál a bankban. Százezer négyzetméter szőnyeg Az útitárs Azt kiabálják ki, amiről hallgatni kellene A sofőrök kérdeznek — a szakértő válaszol — öt ezrelék alkohol lehet a vérben, ez azonban nem jelenti azt, hogy kiszámíthatjuk: „egy pohár bortól 2 ezreléket növekszik az alkoholtartalom, most van a véremben három, tehát éppen megihatok ennyit.” Egészen téves így vélekedni! Vanderer Pál ismert közlekedési szakértőnk szombaton este a Fórum klubjában beszélgetést folytatott a Dnevnik, a Novi Sadis Rádió, a DTD és a Fórum sofőreivel. A vezetők igen érdekes kérdéseket tettek fel, s Vanderer Pál mindre válaszolt. — Az alkoholmámort újabban izgatószerekkel próbálják leküzdeni — magyarázta a szakértő —, ami látszólag sikerül is, de csak annyiban, hogy a vezető nem alszik el a kormánykerék mellett. A Fenamin és hasonló szerek használata azonban mit sem bővíti az alkohol hatására összeszűkült látószöget, nem gyorsítja a reflexeket, tehát az ilyen izgatószerrel kijózanított vezető nem józan. — Kik okozzák a legtöbb szerencsétlenséget? — Újabban igen sok baj van a régi amatőrvezetőkkel, azokkal, akik közvetlenül a háború után, amikor a „technikát a népnek” szállóigévé vált, hogy gyorstalpaló tanfolyam után vezetői vizsgára tettek szert de autóban csak keveset ültek, most azonban kocsit vásároltak, kormánykerék mellé kerültek. Nagy önbizalommal, de annál kevesebb tudással vezetnek, s ha valami galibát okoznak, még hangoztatják is azt ,amiről mélyen hallgatniuk kellene, nevezetesen, hogy több mint egy évtizede van jogosítványuk. Igen gyakran akkor is a vezetők húzzák a rövidebbet, amikor tulajdonképpen nem csak ők hibásak a bajért. A mellettük ülő főnök, esetleg igazgató, gyakran sürgeti őket, mondván, „ugyan már, ez a kis szabálysértés nem sokat számít, te csak hajts!” . Az új rendelkezések értelmében az ilyen útitárs éppen úgy felelősségre vonható, mint a vezető. A járőr szükség esetén a helyszínen megbüntetheti, akárcsak a sofőrt. Mivel a rendelkezés még elég új keletű, eddig nemigen éltünk vele, jórészt csak figyelmeztettük az embereket, de hamarosan teljes szigorral alkalmazzuk. -o-A gépkocsivezetők és autómechanikusok szervezete az idén változtatásokat végez szervezetében. A rokontevékenységű, vagy az egymás közvetlen közelében levő vállalatok gépkocsivezetői szekciókban tömörülnek, így jött létre néhány héttel ezelőtt az említett négy vállalatba is egy szekció, és a szombat esti beszélgetés, tevékenységük első megnyilvánulása volt. M-n is MAGYAR SZÓ Kellő egyensúly nélkül kevés a pénz, s még rosszul is gazdálkodunk vele . igények és lehetőségek között Noha érthető, egyúttal szembetűnő is, hogy a készülő ötéves terv részleteit vitatva az egyes képviselőházi bizottságok szinte kivétel nélkül elégedetlenek a szektoruk fejlesztésére előirányzandó eszközök nagyságával. Az egészségügyi bizottság szerint több pénz kellene az egészség- és gyermekvédelem fejlesztésére, más bizottság a lakásépítésre előirányzott öszszeget keveselli, de gyorsabban kellene fejleszteni az energiatermelést, a mezőgazdaságot, a közlekedést és gazdasági életünk más területeit is. Túlságosan megnőttek az igényeink? Túl kevés a pénzünk? Vagy csak rosszul gazdálkodunk vele? Az alábbi néhány adat és az összefüggés közöttük, ezekre a kérdésekre próbál legalább részleges választ adni. Az elmúlt évben a nehézségek okait nagyrészt a túlzott beruházásokban, ezek alacsony hatékonysági fokában határoztuk meg. Ez más szóval azt is jelenti, hogy nem eléggé ésszerűen költjük a jövedelmünket. SZÉLES SÍKON Úgy számítják, hogy az elkövetkező időszakban, a most épülő termelőberendezések folytán, több mint 951 milliárd dinárral növekedne az ipari termelés értéke. Legnagyobb méretű növekedés a fémiparban, továbbá a villamos-, vegyi és élelmiszeriparban várható. Azonban már most tudjuk, hogy ez nem lesz így. Ugyanis jelentős összegek hiányzanak a megkezdett létesítmények befejezéséhez. Sok esetben nem készülnek el időre, s nem helyezik üzembe a tervezett berendezéseket, emiatt a számításba vett, de meg nem valósuló termék értéke meghaladja a 439 milliárd dinárt. Tegyük még hozzá, hogy olyan termékekről van szó, amelyekben nagy a hiány (villanyenergia, szén, kőolaj, töménytakarmány). Mintegy 380 létesítmény nem készül el időre, építésük egytől hét évig késik. Noha ezek az adatok a múlt év közepére vonatkoznak, a helyzet ma sem javult lényegesen, hiszen jó néhány kulcsobjektum építési idejének és termelési költségeinek eltolódásáról is szó van, s a több száz milliárdos költségnövekedésben ezek jelentős helyet foglalnak el. Igaz ugyan, hogy a köztársaság és külön Vajdaság az utóbbi években lemarad a beruházások terén, a megkezdett és be nem fejezett objektumok száma mégis túl Szolgáltatás a havasok között IRIGY ÍRÁS Azt hittem, mindent elmondtam Kranjska Goráról, a téli üdülésről, most azonban, hogy a Novi Sad-i jégpályán akartuk folytatni a korcsolyázást, amelyet a Pisenica folyócska vizéből táplált jégpályán kezdtünk, úgy éreztem, hogy adós maradtam egy-két további adattal. Azzal például, hogy az ottani jégpályán, amely a jégkorong céljait is szolgálja, és ennek megfelelően épült, ötven ódinár a beléptidíj, s ebben benne van a melegedő használata is, mellyel egy fedél alatt működik a teázó. Ott asztaloknál ülve 40 dinárért szolgálják fel a gőzölgő édes italt. A jégpályán nincs tolongás, s még akkor is jut hely, amikor a műkorcsolyázók az Európa-bajnokságra készülve ott végzik gyakorlataikat. Ez az egyik adat. A másik pedig a következő. Egy szép napon (melyik nem volt szép?) eltörött a fiam sítalpán a vas. — Na fiam, mehetünk haza! — mondtam, a fiam azonban közölte velem, hogy van itt javítóműhely, síszerviz. A nagy felvonó épületében működik, ott, ahol sítalpat is kölcsönöznek, napi 1000 dinárért a felnőtteknek. A szolgálatos ember kiszerelte az eltörött részt, azzal, hogy vigyem át a szomszéd épületben levő lakatoshoz, aki majd összeforrasztja. — Különben, adja ide, látom, hogy nem tudja merre van a lakatosműhely, én majd átviszem — mondta. — Fél óra írtálva érte mehet. Ügy is volt. A lakatosmester összeforrasztotta a vasat, és már át is vitte a szerelőműhelybe. — Mennyivel tartozom? — kérdeztem kissé dideregve, tekintettel a helyi körülményekre, ahol ezrekben megy a játék, és tekintettel az otthoni tapasztalatokra. — Mennyivel? Azért a csekélységért? — szabadkozott a lakatos. — Semmivel. És ha újból eltörik, mert nem jól sikerült a forrasztás, akkor hozza vissza. Majd jobban megcsináljuk. Amott, a szerelő helyére tette az összeforrasztott alkatrészt, a fizetést illetően pedig csak annyit mondott: — Elintézte a lakatossal? Akkor rendben van — mondta választ nem várva, és már folytatta is a munkáját egy kis esztergagépen. Én pedig nem tudtam minek örüljek jobban, annak, hogy a fiam tovább síelhet egy hétig, vagy pedig annak a felismerésnek, hogy a védtelen polgár nincs mindenütt kitéve a fosztogatásnak. SZTÁNCSICS A. 3. oldal s nagy. Alighanem azért nem készülnek el időre a gyárak, azért nincs elég pénz a befejezésükhöz, mert széles síkon, az eszközök kellő központosítása nélkül indult meg a beruházás. ALAPVETŐ SZABÁLY Ez következménye, de egyben okozója is az elmúlt időszak gazdasági viszonyainak. Köztársaságunkban több mint ezer létesítmény építése vagy korszerűsítése folyik, ez nagyon nagy szám, s ha még hozzáadjuk, hogy az említett időszakban a munkálatoknak csak 25,3 százalékát fizették ki, s hogy a beruházási összeg 45 százalékát az építkezési költségek emésztik fel, láthatjuk, hogy nem legésszerűbben használjuk fel a pénzünket. A 18 kulcsobjektum felépítése az elsődleges tervek szerint 710 milliárd dinárt igényelt volna, ez az összeg most megnövekedett (két vajdasági létesítmény szerepel itt, a pancsevói olajfinomító és a kikindai naftatelep, összesen 47 milliárd dinárral), s ennek előteremtése nem kis nehézségekbe ütközik. Mégis, kulcsobjektumokról lévén szó (villanyerőművek, bányák, vasművek, vegyipari üzemek), építésüket nem lehet félben hagyni. A következetés csak egy lehet, ez mindenki előtt viágos, le is szögezték már az utóbbi időben nemegyszer a szabályt: nem szabad megkezdeni a beruházást, amíg nincsenek biztosítva az eszközök. Ez csak pazarlás lenne mert megint nem fejeződnének be időre az építkezések, a megengedettnél tovább állna bennük a pénz, csökkenne a jövedelem. MEGINT A RÉGI BETEGSÉG? Mégis mi történik? Nincs elegendő villanyenergia, néhány év múlva még inkább hiányzik majd, már most hozzá kell fogni újabb erőművek építéséhez, ha nem is tudjuk még, honnan teremtjük elő a szükséges pénzösszeg egy részét. Vitatkoznak a képviselők, elemzéseket, kalkulációkat készítenek a szakemberek. Mennyivel több szénre, villanyáramra, benzinre, acélra lesz szükségünk öt év múlva. De növelni kell a nyugdíjakat és javítani a lakásviszonyokon, több húst, és tejet fogyasztani, jobb szórakozási lehetőségeket teremteni. Végeredményben, egyik szükséglet kielégítése nem is zárja ki, inkább feltételezi a másikat. A kellő arányokat kell eltalálni. Többek között. Vagyis a túlzott igények és étvágyak közepette is bele kell nyugodnunk, hogy átmenetileg legalább, lemondunk egyik-másik tervünk megvalósulásáról. (bn) A mitrovicai cellulózgyár