Magyar Szó, 1967. október (24. évfolyam, 270-300. szám)
1967-10-01 / 270. szám
2. oldal MAGYAR SZ Ő Vasárnap, 1967. okt. L Ai Horvát KP megalakulása nagy esemény volt a jugoszláv munkásmozgalom forradalmi fejlődésében Tito elvtárs zágrábi beszéde Folytatás az 1. oldalról Elvtársnők és elvtársak, engedjétek meg, hogy mindenekelőtt szívből jövő köszönetet mondjak a Horvát Kommunista Szövetség ezen okmányában kifejezett magas elismerésért. Figyelmetek valóban meghatott. Ez az elismerés arra kötelez engem, hogy a jövőben is a Kommunista Szövetség soraiban álljak, mint annak egyik tagja, s latba vessem minden erőmet, hogy a Kommunista Szövetség továbbra is a zászlajára kiírt gondolatok hordozója legyen, s ezek a gondolatok: népeink testvérisége és egysége, s a szocializmus hazánkban való győzelme. Köszönő szavait hosszan tartó taps és lelkes ünneplés követte. Tito elnök ezután a következő beszédet mondotta: Elvtársaim, Ma, amikor megünnepeljük 30. évfordulóját annak, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt keretei között megalakult a Horvát Kommunista Párt, vissza kell pillantanunk és felmérnünk, milyen nagy fontosságú volt ez a JKP további forradalmi fejlődésére és megszilárdulására. Ez az esemény valóban nagy jelentőségű a JKP forradalmi útján és fejlődésében, mert a JKP élgárdája munkásosztályunknak és nem csak munkásosztályunknak, hanem egész népünknek, illetőleg hazánk összes népeinek. A visszaemlékezés arra a szerepre, amelyet pártunk népeink történetének legsúlyosabb napjaiban játszott, roppant tanulságos a Kommunista Szövetség további munkája és szerepe szempontjából, szocialista építőmunkánk mai feltételei között. Ez ma is lebegjen szüntelenül a szeme előtt a Jugoszláv Kommunista Szövetség minden tagjának. Eszerint nem túlozunk, ha ma azt mondjuk, hogy a Horvát KP és a Szlovén KP megalakítása történelmi jelentőségű tény, ezt igazolja az a szerep is, amelyet az a két párt betöltött nemcsak a felszabadító háború folyamán, hanem a háború után, a szocializmus és a szocialista társadalmi viszonyok építésében is. Felvetődik a kérdés, hogyan volt lehetséges, hogy egy ilyen kis létszámú kommunista párt megbirkózzon úgyszólván áthidalhatatlan nehézségekkel, és olyan óriási eredményeket érjen el, mint a párt sorainak megtisztítása és teljes megszilárdítása, a párt és a nép előkészítése a felkelésre, a népfelszabadító háború vezetése és az ország felszabadítása, a romokban heverő Jugoszlávia újjáépítése Ez azért volt lehetséges, mert a párt lerázta magáról a frakciós, kispolgári és egyéb terhet. Ez lehetséges volt azért is, hogy a pártban si- került megszilárdítani az eszmei egységet, hogy sikerült megszilárdítani az akcióegységet, a fegyelmet és a ■ párt minden egyes tagjának ■ személyes felelősségét eljá- ■ rásaiért és munkájáért. A párt kiküszöbölte min- ' dennapi gyakorlatából és so- ■ raiból az ébertelenséget és a rothadt liberalizmust. A JKP tagjai valóban a forrradalom katonái voltak. ( A társadalmi és politikai válság, amely már megalakítása, 1918 óta uralkodott . Jugoszláviában, a roppant éles osztályellentmondások és nemzeti ellentmondások miatt, a második világháború előtt különösen elmérgesedett. Ez az elmérgesedés annak volt a következménye, hogy egyre mélyebb szakadék tátongott egyrészt a munkásosztály és a JKP vezette széles néprétegek, másrészt a jugoszláv burzsoázia között. Az uralkodó burzsoázia és reakciós kormányai alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy sikeresen megoldják elsősorban az ország két alapvető és legfontosabb problémáját: a dolgozók — a munkásosztály, a parasztság, a népi értelmiség — súlyos gazdasági és politikai helyzetét és a nemzeti kérdést, amely új állami egységgé való megalakulásának pillanatától kezdve marcangolta Jugoszláviát. E politika következtében szükségszerűen szüntelenül nőtt a nép elégedetlensége az országban uralkodó állapotokkal, s ez az elégedetlenség a második világháborút megelőző években a munkásosztály és a kommunista párt által vezetett, szervezett általános népi mozgalom jellegét öltötte. 1937-ben megvalósították az 1934 decemberében a Szlovén és a Horvát Kommunista Párt megalakításáról szóló határozatot a Jugoszláv Kommunista Párt keretében. Abban ez időben történt ez, amikor már véget értek az éveken át tartó frakciós küzdelmek, főleg a Párt, csúcsain, és amikor már megindult a JESZ megszilárdulásának meglehetősen gyors folyamata. Ezt a folyamatot, amely képessé tette Pártunkat arra, hogy élvonalbeli forradalmi szerepet játszszon a reára váró és a munkásosztály meg az egész ország számára sorsdöntő eseményekben, megelőzte a pártszervezeteknek a frakciósoktól, provokátoroktól, tétovázóktól és minden gyanús elemtől való megtisztítása. Fölszámoltuk az eszmei zűrzavart is, amely megbénította a pártszervezetek munkáját, megbontotta egységüket és megszakította a kapcsolatot a munkásosztály és élgárdája között. Fölösleges hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége volt annak, hogy a pártvezetőség áttette székhelyét az országba, s annak, hogy közvetlen kapcsolatot létesítettünk a vidéki szervezetekkel, s helyreállítottuk a tagok körében a Központi Vezetőség iránti bizalmat, így újhódtak meg a szétforgácsolt szervezetek, így tömegesedtek, így alakultak újak. Ezzel párhuzamosan élénk politikai tevékenység folyt annak érdekében, hogy leleplezzük a reakciós kormányok kül- és belpolitikáját, és annak érdekében, hogy minden haladó erőt azoknak a kérdéseknek a megoldására mozgósítsunk, amelyek abban az időben létérdekei voltak a munkásosztálynak és a társadalom minden nemzetileg és társadalmilag elnyomott rétegének. A Horvát Kommunista Párt, a Szlovén Kommunista Párt és később a Macedón Kommunista Párt megállapítása logikus következménye írott a JKSZ-nek a nemzeti kérdésben elfoglalt helyes álláspontjának. Tudatában voltunk annak, hogy a JKSZ eredményes és teljes megszilárdulása nagy- ,észt az említett pártok ■ minél gyorsabb megslakítá-sártól függ, ha azt akarjuk, hogy a Párt ne csak e mun- , hanem a népeknek a nemzeti egyenjogúságért folytatott harcát is vezethesse, és minél nagyobb bizalmat szerez ezen a néptömegekben, amelyek a belgrádi egyeduralmi körök igája alatt nyögitek. Az első és a legfontosabb tehát a nemzeti ok volt, mert ellenkező esetben a kommunisták nem szerezhettek jelentősebb befolyást a tömegekre, amelyek egyébként a különféle nemzeti és polgári pártok vezetőinek demagóg hatása alatt álltak, holott ezek a vezetők állítólagos nemzeti egyenjogúságért folytatott harcukat arra használták fel, hogy egyezkedjenek a belgrádi uralkodó körökkel. Másodszor: az említett pártok megalakulása meggyorsította a nemzeti káderek kialakítását és nevelését, olyanokét, akik jól ismerték a maguk környezetének sajátos körülményeit és problémáit, valamint az emberek gondolkodásmódját. Harmadszor: abban az időben, amikor a reakció egyre erősebben támadta a munkásmozgalmat, főleg a kommunistákat, kiderült, hogy lehetetlen eredményesen irányítani egy központból, és az is, hogy egy-egy vidék vezetőségének minél önállóbbnak kell lennie. Ennek különösen a megszállás és a népfelszabadító háború idején láttuk nagy hasznát. Az események hamarosan igazolták, mennyire helyes és indokolt volt ez a döntés. Erős forradalmi lendület alakult ki, és a pártszervezetek tömegesedtek. Az uralkodó osztály kegyetlen terrorja ellen és a munkásosztály kizsákmányolása, valamint a nemzeti elnyomás ellen vívott harcokban véghezvitt hőstettek alapján a Horvát Kommunista Párt joggal állhatott a horvát nép elé, mint a szabadság és a nemzeti egyenjogúság képviselője, mint a jugoszláv népek testvériségének és egységének, tehát a horvátok és a szerbek testvériségének és egységének harcosa is. Azzal, hogy a kommunisták szüntelenül hangsúlyozták a nemzeti kérdés megoldásának szükségességét, a Horvát Kommunista Párt erős befolyást gyakorolt a demokrata érzelmű horvátországi polgárságra és a horvát, továbbá szerb parasztok tömegeire, amelyek a kommunisták hatására mind nagyobb mértékben elszakadtak a különféle pártok demagóg vezetőitől, és a Kommunista Párt mind nagyobb mértékben elnyerte rokonszenvüket. Ez volt a Horvát Kommunista Párt egyik legfontosabb feladata abban az időszakban. A Horvát Kommunista Párt alapítása ennélfogva nagy esemény volt, valójában válaszút a horvátországi, sőt az egész jugoszláviai munkásmozgalom forradalmi fejlődésében. A horvát munkásosztály érettebb lett, szervezetileg megerősödött, politikailag megszilárdult, és felkészült arra, hogy hazánk legsorsdöntőbb napjaiban vállalhassa nagy és fontos szerepét. A jugoszláviai társadalmi és politikai helyzet kiéleződését a második világháború előtt meggyorsította az a körülmény, hogy az uralkodó burzsoázia elárulván az ország legfőbb érdekeit, megindult azon az úton, amely Jugoszláviát gazdasági és politikai szempontból egyaránt a német és az olasz fasiszta erők alá rendelte. Ez — természetesen — a nép körében elkeseredést, erőteljes tiltakozást és visszahatást keltett. Pártunk volt az egyetlen, amely ezekben a sorsdöntő napokban hazánk fenyegetett függetlenségének, a népek egyenjogúságának, a demokratikus szabadságjogoknak, a dolgozók jobb életének védelmében harcra szólította föl népeinket, noha a Párt igen súlyos illegális körülmények között, könyörtelen terror alatt dolgozott. A Jugoszláv Kommunista Párt világosan megfogalmazott politikájának segítségével nagy befolyást gyakorolt a néptömegekre, amelyek — a Párt vezetése alatt —sokféle vállalkozásokban és sztrájkokban edződnek. Ez különösen a Jugoszláv Kommunista Pártnak mintegy száztíz delegátus jelenlétében megtartott V. országos konferencián jutott kifejezésre. A konferenciát Zágrábban, igen súlyos körülmények között a legszigorúbb illegalitásban tartották meg, de mivel a Párt megtisztogatta sorait az idegen elemektől és mivel szervezete igen jó volt, teljes sikerrel végződött, ami a horvátországi kommunisták dicsőségére szolgál. A Párt politikai befolyásának erősödésével könnyebbé vált az illegális munka. Azzal is sokat nyert a Párt, hogy vezetősége abban az időben az országban működött, székhelye Zágrábban volt, és így azonnal reagálhatott minden eseményre. . Az uralkodó burzsoázia nyíltan kimutatta, hogy nem védeni az országot és a nemzet függetlenségét, ehelyett tudatosan elárulta, csakhogy megvédje osztályérdekeiit. Ennek a politikának a következménye volt, hogy Jugoszlávia a második világháború előestéjén teljesen magára maradt, nem voltak szövetségesei, tekintet nélkül arra, hogy ez utolsó pillanatban helyreállította diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval, ekkor azonban már késő volt. És éppen ez volt a fasiszták célja, akik arra törekedtek, hogy Jugoszláviát kifelé elszigeteljék, belülről legyengítsék, és így könnyű zsákmányukká váljon. . A tengelyhatalmaikkal kötött hármas egyezmény aláírása volt az ötödik hadoszlopos kormányok áruló politikájának csúcspontja és logikus befejezése. Az ez után bekövetkezett eseményeket jól ismerjük: azt a forradalmi megmozdulást, amely a hármas egyezmény aláírása miatt a tömegek körében keletkezett kihasználta a jugoszláv hadsereg főtisztjeinek egy csoportja — Simovic tábornokkal az élén — s március 27-re virradó éjszaka államcsínyt rendeztek. Március 27-e a népi tömegeknek a reakciós és az ország érdekeinek elárulói fölött aratott győzelmének jegyében virradt. A néptömegek mélyről fakadó forradalmi hangulatát ezen a napon Belgrád népe fejezte ki. Hasonló erővel nyilvánult meg a forradalmi megmozdulás Zágrábban, 1940. május elsejének megünneplésekor is. A munkások ezen a napon a Kommunista Párt felszólítására tömegesen vonultak fel az utcára, szembeszálltak a rendőrség támadásaival, feltartóztatták a villamosokat és minden gyárban leállították a gépeket. Ezek az események és más ilyen tüntetések történelmi jelentőségűek voltak a további forradalmi eseményekre Jugoszláviában. 1941. március 27-e nemcsak azért jelentős, mert a nép a JKP vezetésével keményen ellenállt a fasiszta hatalmak azon törekvésének, hogy leigázzák népeinket, hanem mert már akkor bekövetkezett a döntő mozzanat Jugoszlávia népeinek forradalmi harcában. Nagy ünnepünk, március 27-e, amely helyet kap népeink történetében, hatalmas, rendíthetetlen függetlenségi és szabadságakaratnak, a létfenntartás akaratának a bizonyítéka. Ez a tüntetéshullám elegendő erős volt, hogy megdöntse a behódoló Cvetkovic—Maček kormányt, de még túl gyönge ahhoz, hogy a nép igazi, demokratikus erőit jutassa hatalomra. A fasiszta hódítók 1941. április 6-i támadása Jugoszlávia ellen és a jugoszláv hadsereg gyors összeomlása megmutatták: Simovic tábornok kormánya képtelen arra, hogy megszervezze az ország hatékony védelmét, egyben rámutatott, milyen katasztrofális következményei voltak az ún. ötödik hadoszlop romboló aknamunkájának, főképpen a jugoszláv hadsereg csúcsaiban. Jugoszláviát akkor mindöszsze 12nap alatt eltaposták. A tömegek és a párt egysége, ami főképpen a márciusi napokban jött létre, hamarosan új gyümölcsöt hozott, amikor pártunk döntő harcra szólította fel a jugoszláv népeket a megszállók kiűzésére, az áruló klikkekkel való végleges leszámolásra, és azért, hogy a nép maga határozza meg sorsát. Hangsúlyozni kell, hogy Horvátországban összetett körülmények között haladt a népfelszabadító háború, s ez különösképpen felelős feladatokat rótt a Horvát Kommunista Pártra. A Horvát Kommunista Párt a befolyása alatt álló szakszervezetekkel együtt az egyetlen politikai erő volt, amely szembeszállt a megszállókkal és az usztasákkal, mindenekelőtt pedig a szerb lakosság tömeges üldözésével és mészárlásával a kommunisták és más antifasiszták likvidálásával. A Horvát Kommunista Párt súlyos csapást szenvedett el azáltal, hogy Maček reakciós klikkje az usztasa hóhérok kezére adott körülbelül száz legjobb, kiváló kommunistát, akiket azután vadállati módon meggyilkoltak. Habár a megszállás első napjaiban a Horvát Kommunista Párt súlyos veszteségeket szenvedett, viszonylag számos és erős szervezetei voltak, s ezért is szervezhetett erőteljes antifasiszta ellenállást, főképpen a városokban. A JKP Központi Vezetősége rögtön az áprilisi háború után plénumot tartott Zágrábban. A plénum elhatározta, hogy intenzíven folytatni kell a katonai intézkedéseket a népi felkelés előkészítésére. A KP volt az egyetlen párt, amely harcra szólított a megszállók ellen. A JKP volt az egyetlen párt, amely Jugoszlávia minden részében működött. A fegyveres akciók szervezésével és elindításával párhuzamban a pártnak belátó tevékenységgel le kelett törnie a horvát népben az usztasák számottevő poltikai befolyását, s egyúttal ő kellett álcáznia Macek politikáját, aki visszautasíotta a népfelszabadító mozgalommal való együtműködést, azzal a jelszóval, hogy még nem érkezett el a harc ideje, és a fegyvertlen nép puszta kézzel nem harcolhat a hatalmas megzállók ellen. Folytatása a 3. oldalon Október 10-én összeül a Szövetségi Szkupstina Gazdasági Tanácsa Petar Zečević, a Szövetségi Szkupstina Gazdasági Tanácsának elnöke október 10-ére összehívta a tanács ülését. Napirenden szerepel a tanács 1968 júliusig szóló munkaterve, ezenkívül több törvényjavaslat is a társadalmi árutartalékokkal, a gyárberendezések és felszerelések behozatalával, továbbá egyes pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban. (Tanjug) Tizenöt halott, hét súlyos sebesült * INDIÁBÓL HAZATÉRŐ ANGOL EGYETEMI HALLGATÓK TRAGÉDIÁJA A BELGRÁDI-ZÁGRÁB MAJÚTON Tegnap délelőtt 11 óra tájban a Belgrád—Zágráb műúton, Popovača közelében borzalmas közlekedési szerencsétlenség történt: egy edinburghi (Nagy-Britannia) rendszámtáblájú autóbusz összeütközött egy zágrábi kocsidaruval. Az autóbusz 15 utasa a helyszínen szörnyethalt, hét pedig súlyosan megsebesült. Az előzetes vizsgálat szerint a Zágráb felé haladó brit autóbusz és a Belgrád felé tartó emelődarus gépkocsi eddig még ismeretlen okokból összeütközött, az emelőd ára belefúródott az autóbusz felső részébe és A ronccsá zúzott autóbusz öt utasa sérülés nélkül élte túl a szerencsétlenséget. A katasztrofális baleset után hamarosan megérkeztek a kutinai és ivaniegradi mentők, továbbá Zeljko Dezmár, Horvátország államügyésze és Valent Huzjak köztársasági belügyi titkárhelyettes. A köztársasági belügyi titkárság a szerencsétlenségről értesítette a zágrábi brit főkonzult. A sebesülteket azonnal a zágrábi és a sisaki kórházba szállították. Az autóbusz utasai Indiából hazatérő angol egyetemi hallgatók, akiknek szombaton este Bécsben repülőn kellett volna folytatni útjukat Angliába. A belügyi titkárság megindította a vizsgálatot. (Tanjug) SÚLYOS KÖZLEKEDÉSI SZERENCSÉTLENSÉG NiS KÖZELÉBEN Szombaton reggel Nis közelében összeütközött egy külföldi és egy hazai rendszámtáblájú személygépkocsi. Három jugoszláv életét vesztette, négy külföldi pedig súlyosan megsebesült. Az anyagi kár meghaladja a kétmillió dinárt. (Tanjug)