Magyar Szó, 1967. december (24. évfolyam, 329-359. szám)

1967-12-01 / 329. szám

Matek, 1967. đeeem&er 1. Közös érdek az egészségvédelem Beszélgetés dr. Mikié Djurdval, a Mlinpred-Idol egészségház orvosával Az idén az eddiginél is kifejezettebben jelentkezik az egészségházak és a vállalatok közös érdeke: minél kevesebb betegszabadságot, máinél egészségesebb, munkabíróbb dolgozókat. Ezzel magyarázható, hogy a vállalatok nem vonakodnak segítséget nyújtani tulajdon orvosi rendelőjüknek, egészségházuknak, ha erre szükség mutatkozik. Szép példa erre a Mlrmpred és az Idol közös egészségháza, amely a két vállalattól 1 300 000 dinár segélyt kapott a rendelő átalakítására, kiszerelésére. — Nyilvánvaló, hogy az egészségház a saját eszközeiből nem vállalkozhatott volna ekkora beruházásra, a vállalatok segítségére volt szükségünk — mondta az orvos. Dr. Miklé elmondta, hogy az egészségház dolgozói — akik már régen itt vannak— úgyszólván személyesen ismerik a biztosítottakat, így ha egy beteg jelentkezik, alaposam kivizsgálják, azután ha legközelebb megbetegszik, már nem kell újra vizsgálatra küldeni, tudják milyen betegségről van szó. Eredményesebben gyógyíthatják. A megbetegedések számának csökkenésével kapcsolatban az orvos elmondta, hogy az egészségház munkaidejének felét a megelőző intézkedésekre fordítja. Már 4-5 éve rendszeresen megkapják a dolgozók a náthaláz elleni védőoltást. Ezt az akciót is támogatja a vállalat. Az egészségház együttműködik a vállalatok egészségügyi-műszaki bizottságával a munkavédelem területén, ezzel magyarázható, hogy tavalyelőtt 91 sérülést jegyeztek fel, tavaly pedig csak 68-at. Ugyanígy évről évre csökken a megbetegedések, betegszabadságok száma is. A dolgozók rendszeres orvosi vizsgálata mellett évente két ellenőrző vizsgálatra hívják azokat a dolgozókat, akik olyan munkakörülmények között dolgoznak, ahol fennáll a megbetegedés veszélye. Főleg az Idol dolgozói között van sok ilyen. Meg kell jegyezni, hogy ezeken az ellenőrző vizsgálatokon eddig még nem találtak komolyabb megbetegedést a vizsgálatokat azonban, ettől függetlenül mindig elvégzik. Még egy érdekes kezdeményezésről beszélt Miklé doktor. Az egészségház, hogy úgy mondjuk, kivizsgálja a dolgozók munkabírását. Megtörténik például, hogy egy munkás vagy munkásnő gyengébb egészségi állapota miatt nem képes helytállni egy munkahelyen. Egyszerűbb lenne betegszabadságra küldeni, de ez sem a vállalatnak, sem a dolgozónak nem érdeke. Az orvos ezért könnyebb munkahelyre javasolja az illető dolgozót. A vállalat elfogadja a javaslatot, anélkül hogy külön orvosi bizottságra kellene küldeni a munkást. — Figyeljük a munkakörülményeket — mondja az orvos. — Ha egy munkás vizsgálatra jelentkezik, mi már tudjuk, milyen körülmények között dolgozik, és persze eredményesebben tudjuk gyógyítani is. Számontartjuk azt is, melyik üzemrészlegben hány megbetegedés van. Így idejekorán közbe tudunk lépni, ha valahol a rosszabb munkafeltételek miatt veszélybe került a dolgozók egészsége. Évek óta működik egy vállalati bizottság, amely sorra látogatja a betegszabadságon levő dolgozókat, ellenőrzi, hogy tartják-e magukat az orvos előírásához, például, hogy ágyban fekszenek-e a betegek, ha így rendeli az orvos. Kétségtelen, hogy ennek a bizottságnak is nagy része van az eredményben. A megbetegedések, betegszabadságok csökkenése tehát az egészségház sokévi erőfeszítéseinek eredménye, habár — ahogy az orvos is mondja — kétségtelenül hatnak itt az új gazdasági intézkedések is, hisz a betegszabadság vállalatnak, dolgozónak egyaránt kárára van. Tény azonban az, hogy a vállalat megértő álláspontja, anyagi támogatása sokat jelent. — Egészségházunknak most sincsenek anyagi problémái, mert segítenek bennünket a vállalatok. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan, tervszerűen dolgozhatunk a betegségek megelőzésén, leküzdésén. Nagyrészt ezzel magyarázható munkánk eredménye. KISZ. A szabadkai DEČJI VRTIC napközi ÉRTESÍTI az utazó diákokat, hogy két tanulótermet rendezett be számukra. A termek 6-tól 18 óráig vehetők igénybe. A diákok teljes ellátásban részesülnek. Bővebb felvilágosítást a következő címen adunk: Naša Budućnost, Szabadka, Tolsztoj utca 8. Telefon: 22-417. Igaz mese tanulság nélkül A fejem tele van problémával, a szerkesztőm mégis ezt kéri tőlem, írjak valami könnyűet és rövidet. Hiába szabadkoztam, hogy nincsen témám, a szerkesztőm hajthatatlan maradt. Napokig búvárkodtam jegyzetfüzetemben és emlékezetemben, de csak száraz számadatokkal, statisztikai kimutatásokkal találkoztam. Csupa szürkeség, amitől még jobban megfájdul az ember feje. Már-már feladtam a reményt, amikor... a hét végén a téma megtalált engem. Egy csésze illatos feketekávé mellett ismerkedtünk. Szinte tollba mondta a történetet, amely pár évvel ezelőtt kezdődött egy fejlődőképesnek mondott gyárban. A színhely természetesen Szabadka. Új igazgató, szakember, közgazdász került a gyár élére. Nagyon rendes embernek látszott Mozgékony volt, és tele ötletekkel, nagy tervekkel. Szerették a gyárban, s megbecsülték. Erényei miatt elnézték apró hibáit. És akkor, egy szép napon az igazgató egyszerre megváltozott. Utazgatni kezdett. Először pár napra, azután pár hétre, végül már hónapokat hiányzott a gyárból. A piacot kutatta világszerte, az óperencián innen és az óperencián túl. Tele volt ígéretekkel, sikerekkel, nagy üzleteket helyezett kilátásba, órákig mesélt a munkástanács ülésén arról, hogy betörnek a világpiacra, egy csapásra meghódítják, és akkor aranykorát éli majd a kis munkaközösség. És a gyárban egyre türelmetlenebbül várták a Mister Dollár megérkezését, és egy szép, verőfényes tavaszi napon meg is érkezett. Hófehér Ford Taunus futott be a gyár kapuján. Az igazgató széles mosollyal az arcán büszkén és elégedetten kérdezte a munkástanács elnökétől: — Nos, hogy tetszik? A történetnek ezzel még nincsen vége. A jól fizető üzletfél helyett a gyárba a napokban hivatalos vendég érkezett: A CSŐD. Bizony a csőd, s vele a hitelezők serege. Egymás kezéből kapkodták az árut, mindegyik a maga részét követelve. S amikor kívül kerültek a gyár kapuján, akkor döbbentek csak rá igazán, milyen rossz üzletet csináltak, s fűnek-fának kínálni kezdték az árut. Húsz-harminc százalékos engedménnyel, azután féláron. Így sem kellett senkinek. Időközben a gyárban egymásnak estek az emberek. Hajba kaptak, egymást vádolták a sikertelenségért. Az igazgató váltig bizonygatta, hogy jót akart... nem ő a hibás az egészért... a piac ... a konkurrencia ... Mások még mindig a fehér Taunustól várják a csodát Vagy talán nem? Eddig a történet. Nem mulatságos, nem vidám, de nem te tanulságos. Legalább gyáriak számára nem. Kár. MARJAI Magda MAGYAR SZÓ. Kivakaróztak a „tibetiek“ Húszéves a kikindai Banat mezőgazdasági kombinát — Jönnek a tibetiek! — visszhangzott húsz évvel ezelőtt a kikindai utcákon, amikor a sáros vagy poros szekerek ugyancsak nyakig sáros vagy portól szürke utasaikkal elzötyögtek a házak előtt. A jó kikindai polgárok a Banat birtok munkásait nevezték el tibetieknek, és ebben az elnevezésben benne volt minden: a végtelen bánáti pusztán, az isten háta mögött létesített birtok munkásainak számkivetettsége, az ősszel tengelyig kátyús, nyáron bokáig poros utak, a magukra hagyott, télen a külvilágtól elzárt emberek küszködése az élettel, a pislogó mécsesek világánál, a füstös barakkokban tartott megbeszélések, az emberekhez alig méltó szálláshelyek, a látástól vakulásig tartó munkaidő. A Szerb Népköztársaság kormányának 1947. november 22-i rendeletével született meg a kikindai Banat birtok, több mint 3000 hold mocsaras, talaj vizes, ezer tagban fekvő földdel, 31 milliót érő állóeszközzel, melynek nagyobb része épület volt. A birtoknak 81 lova, fele annyi szekere, 21 kaszálógépe és a kéziszerszámon kívül néhány ócska ekéje, boronája volt, meg négy disznó az ólakban és két tehén az istállóban. A tibetiek keményen dolgoztak, lecsapolták és kiszárították a mocsarakat, a gyér gépállománnyal megművelték a földeket, benépesítették az istállókat és az ólakat, tagosították földjeiket, meghúzták a nadrágszíjat, csakhogy utakat építsenek, bevezették az áramot, gépeket vásároltak. AZ ORSZÁG LEGJOBBJAI KÖZÖTT A Banat mezőgazdasági kombinát ezer dolgozója ma több mint 8000 hektár egy tagban álló földet művel több mint 100 traktorral, 70 kombájnnal, számos egyéb nagy munkagéppel, rengeteg kapcsolható eszközzel gépesítették a növénytermesztést, gépesítik az állattenyésztést, s az ország legkorszerűbb sajtgyárával, takarmánygyárral hatalmas sertésfarmmal, korszerű tehenészettel rendelkeznek. Hazánk egyik legjobban gazdálkodó mezőgazdasági szervezete. Az idén búzából 45,5 mázsás, kukoricából 60 mázsás, lucernából 110 mázsás hektárhozama volt. Két éve nem jártak kapások a kukoricaföldön, repülőgépek és traktorok helyettesítik őket. Évről évre nő a kombinát jövedelme, emelkednek a keresetek, az idén elérték a 80 000 dináros havi átlagot. Mindezt Moldvai Ottó, a kombinát titkára beszélte el, büszkén hozzáfűzve: írja meg, hogy a kombinátban 50 kilométer hoszszú kövesút-hálózat van, erre bármelyik község büszke lehetne, hogy most gépesítjük a tejtermelést, és amikor mindenki menekül a jószágtenyésztéstől, bővítjük a sertésfarmot; hogy sok fiatalt ösztöndíjazunk; és hogy minden évben mind több fiatal szakember áll munkába. — Nemigen , látok új lakásokat — jegyeztem meg—, vagy erre talán nem futja? — Úgy határoztunk, hogy nem építünk új falut, 16 kilométerre Kikindától — válaszolta Moldvai. — Minek költsünk mi is a közművekre, iskolára, művelődési otthonra meg miegymásra. Inkább Kikindának adjuk a pénzt, hiszen ott jobbak a feltételek. Szakembereink és munkásaink — kevés kivétellel — a városban laknak, a mi autóbuszainkkal járnak munkára, s ezek az autóbuszok viszik az iskolás gyerekeket is. Egyébként minden második traktorosnak saját autója van. A dolgozók, akárcsak a gyári munkások, 7-8 órát dolgoznak, utána megfürödnek, s hazamennek. A kombinát vezetői szerint a nagyfokú gépesítés sem teremt munkaerő-fölösleget, mert a felszabadult munkásokat, főképp az eddig a jószágtenyésztésben foglalkoztatott nőket, az új gyümölcsösben és a majd ezután épülő üvegházakban, a zöldségtermesztésben foglalkoztatják. A Banat olyan szerencsés helyzetben van, hogy a tőszomszédságában levő gázforrásokból olcsó üzemanyagot kap. Az üzemekben máris gáz hajtja a gépeket. A szakemberek szerint a melléküzemágak létesítése nem megy az alapvető, a szakosított termelés rovására. A jószágtenyésztés továbbfejlesztése pedig még akkor is, ha a jövője nem éppen rózsás, indokolt, mert ily módon meggyorsítható a pénz forgása. A számítások azt mutatják, hogy az idén emelkedő termelési költségek és a bizonyos mértékben csökkenő nyereség átmeneti jelenség, részben az új, igen drága munkagépek és a fölszerelések vásárlásának a következménye, a gépek teljes fokú kihasználásával azonban a kombinát jövedelme ismét emelkedni fog, és lehetővé válik a termelési folyamatok további tökéletesítése, a földterületnek 10 000 hektárra való kiegészítése, a DTD-csatorna egyik mellékágának megépítésével az öntözéses gazdálkodás előbb 3000 hektáron, majd az egész üzemben. A tibetiek kivakaróztak, meggazdagodtak, autóbuszaik, személygépkocsijaik után meg sem fordulnak az emberek Kikindán. A régi időkre is csak az a négy „őslakó” emlékezik, aki az első naptól kezdve mindmáig kivette a részét a munkából, és akit a birtok születésnapján a kollektíva megjutalmazott. SOMOGYI Zoltán A reklám az első Minden háztartásba Levermotort — ez a szabadkai villanymotorgyár jelszava, amióta — tavaly decemberben — megjelent az üzletekben a Rumix, a gyár villanymixere. A Rumix ugyanis csak a kezdet. A gyár hamarosan tovább bővíti a kisebb-nagyobb háztartási gépek családját, abban a reményben, hogy a kis masinériák mindegyike a háztartások nélkülözhetetlen részévé válik majd. A háztartásokba vezető utat viszont egyengetni kell számukra, s ez a gyár reklámfőnökének a dolga. — Az emberek tudtára kell adni, hogy új termék jelent meg az üzletekben. Ismertetni kell velük az új termék hasznos oldalait, s lehetőleg rá kell bírni őket, hogy meg is vásárolják. Ez az én feladatom — mondta Vladimir Jurić, a Sever reklámfőnöke. Hogy évedetig érzik ezen a poszton, de azóta mozgalmas igazán az élete, amióta a Sever közszükségleti cikket is gyárt. — Az életem körforgás. Állandóan utazom, sohasem vagyok otthon. — És mit szól ehhez a felesége. — Ha nem volna angyal, már rég kidobott volna. — Miért utazik olyan sokat? — A Rumix volt az elsőszülöttünk — mondta —, s ezért minden eszközzel és minden módon népszerűsítettük, már csak azért is, hogy a vásárló megszokja: a Sever ezután háztartási gépeket is gyárt majd. — A tévénézők kétségtelenül ismerik a Sever reklámfilmjét, melyen a villanymotorgyár — a gyár szimbóluma — csapott, alacsony kéményes háztető rajza alatt jelenik meg. Ez a rajz a mikromotorgyárnak a védjegye, ahol az új kis háztartási gépek készülnek. — Nem csoda, hogy sokat kellett utaznom, hiszen mindet én csináltam. Ellenőriztem a felvételek készítését, megírtam a szöveget, kiválasztottam a kísérőzenét, többet voltam tévé- és rádió-stúdiókban mint a gyárban vagy otthon. — Mi a következő feladata? — A polimer népszerűsítése. Ez a mindentudó kis masina egy-két hónapon belül megjelenik az üzletekben, s ezzel együtt megkezdődik népszerűsítése is. Egyelőre csak annyit mondhatok: nagyon hasznos kis gépecske lesz. — Mi a véleménye a reklámról, megéri? Hiszen elég sokba kerül. — A reklám az első, a többi már a termék minőségétől függ. A Rumix esetében sikerült, gyártása kifizetődővé vált. Most a polimeron van a sor. PÓLYÁK György 3. oldal A vörös kakas megfékezése Vajdaságban Leginkább télen pusztít tűzvész a tartomány területén A tartományi polgári védelmi parancsnokság részletes tűzrendészeti tervet dolgozott ki a téli időszakra, hogy megvédje a tartomány fontos gazdasági építményeit, elsősorban az olaj- és gázforrásokat, a nagyobb komlóraktárakat, kendergyárakat, ipari- és élelmiszeripari kombinátokat és mezőgazdasági birtokokat. A tűzrendészet bizottság tagjai megvizsgálnak minden színházat, mozit, iskolát, kórházat, múzeumot és egyéb középületet, hogy, megállapítsák, elég biztosak-e tűzrendészeti szempontból, és megtegyék a kellő intézkedéseket. A községi tűzrendészet szolgálatok és tűzoltótestületek felülvizsgálják az éjjeliőrök tűzrendészet képzettségét és éberségét, december második felében pedig műszaki vizsgának vetik alá a tűzoltóosztagok felszerelését. Elkészültek azok a szabályzatok is, amelyeknek alapján kiválasztják a tűzoltónak alkalmas személyeket és azokat a polgárokat, akiket szükség esetén mozgósítani lehet. A közúti-, vasúti- és vízi közlekedésben, továbbá a postai szolgálatban szintén több intézkedés várható, mert a tűzveszély a téli hónapokban a legnagyobb. A múlt év novembere és az idei év márciusa között például tartományunk területén több mint 400 helyen lángolt fel a vörös kakas, az anyagi kár pedig körülbelül 4,5 millió új dinár.