Magyar Szó, 1971. május (28. évfolyam, 118-147. szám)
1971-05-04 / 120. szám
C. oldal Még egyszer az újvidéki Piros Csizmáról Az utóbbi hetekben több ízben is foglalkozott a Magyar Szó az újvidéki Orient helyén épülő magyar vendéglővel. Ezzel kapcsolatban elbeszélgettünk Jovan Balasevictyal, a Tartományi Idegenforgalmi Szövetség titkárával. Azért vele, mert nagyrészt az Idegenforgalmi Szövetség szorgalmazza a népi stílusú vendéglők létesítését . Szövetségünk már régebben tervezte, hogy a vendéglátóiparral karöltve népi stílusú éttermeket létesít Amikor Újvidéken egyesült a Park és a Putnik vendéglátóipari vállalat, hosszabb távlattervet készítettek. Ennek első eredménye volt a Duna utcai Dalmácia étterem. Most folyik az Orient átalakítása magyar vendéglővé, és ugyanide tartozik a Miletic utcai Srbijanka étterem újjáalakítása is. Az egykori Orientból létesülő Piros Csizma esetében, azt hiszem, félreértésről van szó. Szerintünk igenis vajdasági jellegű magyar érték jó kereseti forrás is tehernelemnek kell lennie. Tervezője, Tessényi Ede közismert újvidéki szakember is vajdasági magyar motívumokat használt fel a belső térkialakításhoz. A főszakács, Polzojevic Klára is újvidéki, ismeri a vajdasági magyar konyha különlegességeit. Jelenleg a magyar fővárosban a Budapest étteremben van szakmai tapasztalatcserén, hogy egyformán készíthessen vajdasági és határon túli magyar ételeket is. — Mégis, mi lesz akkor a „behozatali”, amire Tomislav Zaja igazgató utalt? — A vendéglő egyes kellékeit Magyarországról kell behoznunk. Tudomásunk szerint Jugoszláviában senki sem foglalkozik a vendéglőkben nagy mennyiségben használható magyar mintájú kerámia (tányérok, edények stb.) készítésével, amit a vendég esetleg meg is vásárolhat. Az első „adagot” tehát Magyarországról kénytelenek behozni. Kár, mert az itteni magyar gölöncséreknek, keramikusoknak. Ám, ami késik, nem múlik. Részben ugyanez vonatkozik az asztalterítőkre, szalvétákra és esetleg faliszőttesekre is. — Vajon a zene behozatali lesz-e? — Szeretnénk, ha fel lehetne hagyni azzal a gyakorlattal, hogy a kocsmákban a zenekarok „vegyes felvágottat” muzsikáljanak. Ahogyan a belgrádi Mari na Drina vendéglőben elképzelhetetlen egy — mondjuk — kamarazenekar, ugyanúgy jó volna, ha a Dalmáciában dalmát zene, a Srbijankában szerb, a Piros Csizmában pedig magyar népi zene lenne. Távlattervünkben szerepel egy szlovák étterem megnyitása is, abban persze szlovák muzsikát lehetne hallgatni. Az énekesek és a zenekar megválogatása a Putnik vállalat „belügye”, de ha ránk hallgatnak, akkor a magyarországi énekesek és zenekarok a Piros Csizmában csak vendégszerepelnek, állandó jelleggel idevalósi zenészeket fognak alkalmazni. —)(— A Piros Csizma megnyitását május második hetére tervezték, a Nemzetközi Mezőgazdasági Vásárral egyidőben. Sajnos, nem biztos, hogy idejekorán elkészül. Reméljük azonban, hogy az idegenforgalmi főidényre megnyílik. És szeretnénk remélni, hogy az ilyen vendéglők létesítése ösztönzést ad majd a vajdasági népművészeknek és saját kerámiánkat, szőtteseinket láthatjuk majd bennük, hiszen van mivel büszkélkednünk. KOVÁCS József Hogyan étkezünk? Élelmünk kalóriatartalma megfelelő, de összetétele még nem Közismert dolog, hogy mi, vajdaságiak nagyon hajlamosak vagyunk a hízásra. De nem is annyira a hajlamról van szó, hanem a túl kalóriás élelemről, ami egyúttal sajnos, nem is megfelelő összetételű. Ezt bizonyítják a legutóbbi vizsgálatok eredményei is. Zágrábi szakemberek megállapítása szerint a jugoszláv ember napi élelme átlag 3200 kalóriát tartalmaz. Körülbelül ilyen kalóriamennyiségű élelmet fogyasztanak a franciák is. Az olaszok és osztrákok élelme viszont kisebb kalóriatartalmú. A kalóriával tehát nincs baj. Az élelem összetétele azonban nem a legegészségesebb. A zsírfogyasztás ugyan csökkent, de még mindig sok kenyeret, tésztafélét és cukrot fogyasztunk. Ellenben kevés húst, tejet, egyszóval állati eredetű fehérjéket, valamint kevés főzeléket és gyümölcsöt. Nem kétséges, hogy az utóbbi években rohamosan javul étrendünk összetétele, de még mindig nem megfelelő. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt élelmünk kétharmada gabonatermékből állt. Egy négy évvel ezelőtti felmérés szerint a gabonaeredetű ételek már csak a felét tették élelmünknek. Azóta ez az arány még csökkent, több főzelékfélét eszünk, de több cukrot és csak részben több húst. Mindenesetre szembetűnő a javulás, és ez nagyon fontos, mert az egyoldalú lisztes, cukros étkezésnek nem csupán a hízás a káros következménye, hanem különféle betegségek is. A fiatalok étrendjében különösen fontosak az állati eredetű fehérjék, a főzelék és a gyümölcs, hogy szellemi és testi fejlődésük ne szenvedjen kárt.Mez AZ ELSŐ FORDULÓ MÁSODIK SZELVÉNYE Megkezdődött nagy nyári tárgysorsjárkunk első fordulója. Tegnap közöltük az első, ma pedig a második szelvényt. Higgyék el, érdemes kivágni őket a lapból és félretenni. Később közöljük, mikor kell beküldeni. Igen értékes nyereménytárgyakat sorsolunk ki. Erről bővebbet a mai Magyar Szó utolsó oldalán találnak. MAGYAR SZÓ Szilárdabb gazdasági feltételeket a sajtó fejlesztésére Közlemény a lapkiadó vállalatok képviselőinek tanácskozásairól A lapkiadó vállalatok és intézmények társulásának végrehajtó bizottsága ülést tartott Titogradban és Budvában, s erre meghívta minden lapkiadó vállalat vezérigazgatóját is. A több napig tartó tanácskozáson eszmecserét folytattak számos időszerű kérdésről, elsősorban a lapkiadási tevékenység helyzetéről, különös tekintettel a szocialista gazdaság piaci és jövedelmi feltételeire, valamint az ország társadalmi-gazdasági és politikai rendszerében végbemenő gyökeres változásokra. A tanácskozás részvevői a napirenden szereplő kérdésekben teljes megértésre jutottak. Az ülés részvevői támogatták a JDNSZSZ szövetségi választmányának és végrehajtó bizottságának benyújtott javaslatot, hogy a föderáció, a köztársaságok, a tartományok és a községek vezetőségéhez küldött javaslat formájában segítse elő a lapkiadó tevékenység fejlesztését, nyújtson támogatást ahhoz, hogy a politikai tájékoztató jellegű sajtó hosszabb távra is szilárd gazdasági körülmények közé jusson. Szocialista önigazgatású közösségünkben rendkívül fontos szerepe van a tájékoztatási szolgálatnak, a tömegtájékoztatási eszközöknek. E tevékenység előmozdítása és a társadalom hiánytalan tájékoztatása szempontjából okvetlenül olyan gazdasági rendszert kell kiépíteni, amelynek kereteiben a lapok teljes mértékű térítést kapnak a lapkiadással kapcsolatos költségeikért. Lapjaink eladási ára jelenleg 0,80, illetve 1,00 dinár, a világpiaci átlagár pedig példányonként 1,60 dinár. Ezt az árat azért kell figyelembe venni, mert lapjaink kiadási költségei, a szállítási költségek, a villamosenergia, a papír és a többi szükséges nyersanyag ára rohamosan közeledik a világpiaci árhoz. Új gazdaságpolitikai rendszerünk kidolgozásában az új adórendszer, a személyi jövedelmi járulék, a lapkiadáshoz szükséges felszerelések, alkatrészek, nyersanyagok, félkésztermékek behozatali vámtarifájának, valamint külkereskedelmi és devizarendszerünk új feltételeinek meghatározásában minden szinten (a szövetségben, a köztársaságokban, a tartományokban és községekben) az eddiginél még nagyobb mértékben szem előtt kell tartani a lapkiadó vállalatok helyzetét, a társadalom érdekeit, de különösen a politikai tájékoztató sajtó érdekeit. Figyelembe véve, hogy a lapkiadó vállalatok többsége, különösen a tájékoztató politikai jellegű lapok többsége kedvezőtlen anyagi helyzetben van, mert az utóbbi időben kiadásaik növekedtek, és a devalváció is rontott a helyzetükön, a mostani átmeneti időszakban sürgős határozatokra van szükség, csökkenteni kell a felszerelések behozatali vámját, a nyersanyagot és félkésztermékek vámilletékét; el kell törölni a hirdetések után egyes helyeken kivetett forgalmi adót, és jogilag, valamint anyagi vonatkozásban is tisztázni kell az alapítók és a politikai tájékoztató lapok kiadóinak helyzetét. A tanácskozáson széles körű eszmecserét folytattak a lapkiadás egységes országos piacáról, különös tekintettel arra, hogy a közeljövőben megváltoznak társadalmi-gazdasági és politikai feltételeink is. Az utóbbi időben a lapkiadó vállalatok nagy öszszegeket ruháztak be lapterjesztő és eladási hálózatunk fejlesztésébe. Ezek között a tanácskozáson külön is kiemelték a Borba, a Vjestnik, a Delo, a Dnevnik, a Ljubljanski dnevnik, az Oslobodjenje, a Politika, a Nova Makedonija, a Mariborski tisk, a Rilindja és a Fórum terjesztő hálózatát. A tanácskozáson megállapították, hogy jelenleg nincs lehetőség átfogó jellegr, országos lapterjesztési hálózat kiépítésére. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az olvasóknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy minden akadály nélkül hozzájussanak a lapokhoz, az információkhoz, hiszen ez a polgárok önigazgatási és alkotmányos joga. Figyelembe véve a lapok terjesztési lehetőségeiben fennálló nagy aránytalanságokat, az inkorrekt eljárásokat és a diszkriminációt, az ülés részvevői az alábbiegyöntetű határozatokat hozták: • meg kell akadályozni az egyes lapkiadó házak által foganatosított megkülönböztető eljárásokat más lapokkal szemben; a piac egységének érdekei megkívánják, hogy az illetékes községi szervek azonos lehetőséget nyújtsanak minden lapkiadó vállalatnak a terjesztési hálózat kiépítésére az egész ország területén, és ezért az újságosbódék kiosztását azonos feltételek alapján kell végezni , ф okvetlenül szükség van a lapkiadó és terjesztési hálózat együttműködésére mind a gazdasági követelmények, mind a dolgozók jövedelme, mind pedig az olvasók és a közvélemény iránti viszony szempontjából. ф az ülés részvevői szerint elfogadható és ajánlatos, hogy a lapkiadó vállalatok kétoldali megállapodásokat kössenek, de ezek a megállapodások nem sérthetik mások érdekeit, és feladatuk az, hogy előmozdítsák a lapterjesztés ésszerű megszervezését. Az ülés részvevői elítélték a megkülönböztetés helyenként tapasztalható jelenségeit, amikor egyes lapterjesztők nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy mások lapjait is átvegyék és terjesszék. Többen kifogásolták azt is, hogy a társulásban megkötött megállapodáson kívüli árengedményt is adnak. Az árengedmény meghatározásakor figyelembe kell venni a lapterjesztő, hálózat önköltségeit, és az egyes területeken fennálló munkafeltételeket. A tanácskozás részvevői megbízták a társulás végrehajtó bizottságát és lapterjesztési albizottságát, hogy erkölcsi és más megtorló intézkedéseket foganatosítson mindazok ellen, akik nem tartják tiszteletben a lapterjesztés szabályait és másokkal szemben inkorrekt módon viselkednek. A fenti határozatokkal kapcsolatban az ülés részvevői leszögezték, hogy a mostani megállapodást csupán az első önigazgatási jellegű lépésnek kell tekinteni a lapterjesztési hálózat átszervezése felé, és hogy továbbra is adatokat kell gyűjteni a terjesztési hálózat jelenlegi helyzetéről, segítséget kell nyújtani tevékenységéhez, elő kell mozdítani a terjesztő hálózat együttműködését. Ez egyaránt érdeke a lapterjesztésnek, valamint az olvasók kulturált kiszolgálásának is. Tönk szélén a kenderipar Mind kevesebb a kenderfeldolgozó Évekkel ezelőtt Bácska Európa egyik legnagyobb kendertermelő körzete volt. A nagycsatorna mentén több mint félszáz kisebb-nagyobb kenderüzem működött. Tavaly már csak 31 volt üzemben, most már alig húsz tengődik, s az idén ezek egy hányadát is leállítják. A konjunktúra idején kendert több mint huszonötezer hektáron termesztettek, az idén aligha kerül 4800 hektár kender alá. Ennek zömét is azok a birtokok termesztik, amelyek keretében kenderfeldolgozó működik, így akarják az előnytelen átvételi árak ellenére is biztosítani az üzem fennmaradását és dolgozóiknak a létminimumot. Az idén már nem fizetnek árdotációt a kendertermesztőknek, megmaradt a 30 dináros szavatolt árszint, s a kenderüzemek vállalta 10 dináros felár. Kendermagban is nagy a hiány, az ára ezer dinár körül alakul, úgyhogy a termelők már a magas vetőmagárak miatt sem találják meg számításukat. Mindez természetesen kihatással van a két legnagyobb bácskai kenderfeldolgozó, a hódsági és a palánkai kenderüzem munktervére is. A palánkai kenderipari kombinát fokozatosan áttér a jóval olcsóbb és kitűnően alkalmazható juta és műfonal alkalmazására, s keresettebb termékekkel, így többek között a Sintelon padlófedő gyártásával igyekszik megfelelő piacot teremteni magának. A majd hetvenéves, 1800 munkást foglalkoztató hódsági kendergyár is, noha megmarad a kenderfonal feldolgozása mellett, termelését igyekszik a piachoz alkalmazni, s a jövőben mind több sziszált, sutát és műfonalat használ. Sajnos, a nagy múltú kenderipar fölött, úgy látszik, eljárt az idő. —ez Mibe kerül egy kisbárány? B Birkák legelnek a körülkerített nagy tanyaudvar gyepén. Tíz birka, egy kos és két kisbárány. Az eperfák alatt most dús és jó illatú a fű. — Látja — mondja a gazda a kerítésre támaszkodva —, ezekre most már, amíg le nem esik a hó, úgyszólván semmi gondom. Kirántom belőlük a tejet, lehúzom róluk a gyapjút, de az élelmet, ami kell nekik, megtalálják itt és a tanya körül magukk is. Tíz birka mégis többet hoz nekem, mint egy hektár jó föld. Alkonyodik. Három lépéssel arrébb a kertben gyönyörű borsó, ha esőt kap, néhány nap múlva már hozza a virágját. A piszkebokrokon és a barackfákon már látni a szemeket. A tanya körül békés nyugalom. — Igen — ismétli a gazda —, tíz birka ma többet hoz, mint egy hektár jó föld, és száz birka többet ér, mint egy nagy maximum. — Ne mondja. Olyan jó ára van a gyapjúnak? — A gyapjúnak? Ha nem esne meg rajtuk a szívem a nagy melegben, meg se nyírnám őket. A gyapjúért ma nem érdemes birkát tartani. — Hát akkor a tej, a túró? Elfintorodik az arca, aztán köp egyet. — Én ugyan meg nem enném egyiket se — mondja. Lehet, hogy maga se, ha látná, milyen a birkatej fejés után. — Láttam már, de a birkatarkó nagyon finom, különösen most, zöldhagymával. — Lehet, mert elhordják mind, de abból a pénzből én sose látok egy vasat se. Azt mondja az asszony, kell neki sóra, paprikára. A két kisbárány játszani kezd, körülfutkossák a kisded, békésen legelésző nyájat. — Na látja, ezek érnek sokat mint a futkározó bárányok felé. — A kicsik? — Igen. Nyolcért több mint kétezer dinárt kaptam, pedig ahogy kiestek az anyjuk hasából, semmi gondom nem volt rájuk. Tíz dinárt adnak egy kiló élősúlyért. És most számolja ki: ha nekem lenne száz birkám, csak a kisbárányok árából jobban, könnyebben, gondtalanabbul élhetnek, mint a tíz hektár földből. Mert a földre van adó, ezer gond, de a jószág után egy vasat se kell fizetni. — Ha így van, miért nem csap föl juhásznak? Mérgesen rámnéz. Gondolkodik egy darabig, aztán megkérdezi: — Maga szereti a mesterségét? — Szeretem. — Elhagyná-e a mesterségét egy másikért, amiben többet lehet keresni? — Azt hiszem, nem. — Na látja. Ezért nem megyek én se juhásznak. De csak gondolkozzon el egy kicsit azon, amit most mondok: itt, ezen a bácskai földön, aminek állítólag nincs párja egész Európában, megfordulhat ma egy parasztember fejében, hogy neki a föld nem kell, verje föl a gaz, legalább lesz majd hol legeltetni a birkáit? Az a borzasztó, hogy megfordulhat. — Miért borzasztó ez? — Mert ezt a földet nem juhászoknak, hanem földművelőknek teremtették. De lassan a visszájára fordul itt minden. Kíváncsi lennék, hogy ha itt mindent fölverne a gaz, és ezt a földet ellepnék a birkák, akkor a hegyi legelőket ugyan hogy varázsolnák át bőtermő szántófölddé? Abba alighanem beletörne a varázsló varázspálcája. És nem is hiszem, hogy akadna erre vállalkozó varázsló. Elparlagosítani a jó termőföldet viszont, úgy látszik, varázslók nélkül is lehet. (ni) Kt min.is 4.