Magyar Szó, 1971. november (28. évfolyam, 301-328. szám)

1971-11-01 / 301. szám

2. oldal Tito elnök (a képen Louis Welch houstoni polgármester társaságában) felpróbált egy texasi kalapot. Munkanélküliség fenyegeti Nagy-Britanniát — állítják a laburisták Londonból jelenti a Tan­jug. Az angol parlament dön­tése az Európai Közös Piac­hoz való csatlakozásról még mindig élénken foglalkoz­tatja az angol újságok és a rádió kommentátorait. A Times ismerteti Wil­­sonnak, az ellenzéki labu­­rista párt vezetőjének a kormány elleni bírálatait. Wilson kijelentette, hogy Nagy-Britanniát a munka­­nélküliség fenyegeti. Mégis lesz atom­robbantás Alaszkán Washingtonból jelenti a Reuter: Az amerikai atomerő bi­zottság szóvivője közölte, hogy november 5-én Alasz­kán végrehajtják az eddigi legerősebb amerikai föld alatti atomrobbantást. Nixon elnök beleegyezését adta a kísérleti robbantás végrehajtásába, annak elle­nére, hogy Kanada és Ja­pán hivatalosan is tiltako­zott emiatt. A robbantást 1600 méterre a föld felszí­ne alatt hajtják végre. A kísérleti robbantással kapcsolatban a svéd kor­mány is „mélységes aggo­dalmának” adott kifejezést. Amerika önmaga felé fordul A megfigyelők aggasztónak tartják, hogy a szenátus elutasította a külföldi segélyprogramot Washingtonból jelenti az AFP. A szenátus elutasító vá­lasza a külföldi segélyprog­rammal kapcsolatban — a megfigyelők véleménye sze­rint — újabb jele az ame­rikai elszigeteltségnek, amely épp olyan ütemben erősödik az USA-ban, m­int amilyen tempóban új viszo­nyok alakulnak ki a világ­ban. A péntek este megtartott szavazáson nemcsak az el­lenzéki republikánusok, ha­nem még a liberálisok is a segélyprogram ellen szavaz­tak, amelynek keretében egy negyed évszázadon át éven­te 143 milliárd dollárt jut­tattak volna a külföldnek. A szenátus döntését az­zal magyarázzák, hogy az USA aggódik Japán és Nyu­­gat-Európa gazdasági hatal­mának erősödése miatt, és így a kongresszusban meg­erősödött azoknak a tábo­ra, akik úgy vélik, hogy az USA-nak meg kell védenie magát a külfölddel szem­ben, vagyis hogy inkább sa­ját problémái felé kell for­dulnia. Meglepetést keltett, hogy még a liberálisnak ismert amerikai politikusok is, mint Mike Mansfield, Franck Church, Mark Hat­­field és­­ mások is az idén a külföldi segélyprogram törvénytervezete ellen sza­vaztak. — A külföldi segély kétharmad részét sokkal job­ban felhasználhatjuk saját polgáraink megsegítésére — jelentette ki PeM szenátor. Az USA-ban mind job­ban terjed az a meggyőző­dés, hogy az ország már nem játszhatja a világrendőr és a világbankár szerepét, mert ezzel, a várakozásokkal el­lentétben, egyre gyöngül ere­je. Még akkor is, ha a sze­nátus másodszorra elfogad­ja a külföldi segélyek prog­ramját, az egész huzavonát úgy magyarázhatjuk, mint az „amerikai impérium” ha­talmának csökkenését. Koszigin haza­utazott Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök vasárnap ha­zautazott Moszkvába. Mint ismeretes, az elmúlt napok­ban Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök meghívására hivatalos látogatást tett Ka­nadában, majd ellátogatott Kubára is. Izrael elutasítj­a Jarring közvetítését Az izraeli kormányhoz kö­zel álló körök szerint nincs kilátás arra, hogy Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja újabb köz­vetítő szerepet vállalhat a Közel-Keleten. Jeruzsálemben biztosra ve­szik, hogy az izraeli kormány elutasítja azt a javaslatot, amelyet ebben az értelemben Leonyid Brezsnyev a Szov­jet KP főtitkára és Georges Pompidou francia köztársa­sági elnök tett. Brezsnyev és Pompidou a tárgyalások után kiadott közös közleményben kívánatosnak mondja a Jar­­ring-misszió felújítását. Az AP jelentette, hogy Iz­rael megkapta U Thant ENSZ főtitkár üzenetét, amelyben kéri, hogy tegyék lehetővé egy ENSZ bizottság jeruzsálemi látogatását, hogy a helyszínen győződjenek meg a város izraeliesítésével kapcsolatos arab vádak helyt­állóságáról. A hírt az izraeli rádió közölte, s ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a kormány valószínűleg nem engedélyezi az ENSZ-bizott­­ság beutazását. Abba Eban izraeli külügy­miniszter kijelentette, hogy Nagy-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz hátráltatja majd Izrael kapcsolatainak fejlődését e gazdasági szer­vezettel. Szádat visszatért Kairóba Anvar el Szadat egyipto­mi elnök szombaton este, befejezve négynapos líbiai látogatását, visszatért Kai­róba. A hírt a Reuter hír­­ügynökség jelentette. Az egyiptomi elnök hamarosan találkozik Hafez el Asszad Szíriai köztársasági elnökkel. ötnapos látogatásra Kai­róba érkezett Norman An­derson, az amerikai külügy­minisztérium közel-keleti osz­tályának helyettes vezetője. Az Al Ahram tudósítása sze­rint az amerikai­­diplomata ellátogat több közel-keleti országba. Elutazott az egyiptomi fő­városból Heinz Hoffman, az NDK véderőminisztere. Egy hetet töltött Egyiptomban és megbeszéléseket folytatott a két ország polgári légifor­galmi együttműködéséről. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1971. november 1. Nagyobb egységet és szolidaritást Vratuša felszólalása a hetvenhetes csoport értekezletén Limából jelenti a Tanjug. Dr. Anton Vratuša, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tagja a fejlődő országok úgy­nevezett hetvenhetes csoport­jának limai értekezletén sík­­raszállt ezen országok na­gyobb egységéért és szolida­ritásáért, hogy sikeresebben szerezzenek érvényt érdeke­iknek. Vratuša szükségesnek mon­dotta a fokozottabb együtt­működést, a fejlődő orszá­gok akcióegységét az UNC­TAD konferenciáján. Véle­ménye szerint csak így le­het eredményt elérni azok­ban a törekvésekben, hogy áthidalják a szakadékot­­ a fejlett és a fejletlen orszá­gok között. A limai értekezleten a fej­lődő országok nagyfokú né­zetazonosságról tettek tanú­ságot a mai világ legégetőbb problémáit illetően. Egysé­ges álláspontra helyezked­tek a fejlett országok iránti állásponttal kapcsolatban, és követelték, hogy a fejlődő országok határozottabban áll­janak ki közös céljaik érde­kében. Az értekezlet a héten to­vább folytatja munkáját Dr. Anton Vlatuáa tevékenyen részt vesz e munkában, és limai tartózkodását arra is felhasználja, hogy találkoz­zon sok államférfival, akik szintén részt vesznek a het­venhetes csoport értekezle­tén. Vratuša találkozott C­o­­domiro Almeida chilei kül­ügyminiszterrel, és Adam Malikkal, az ENSZ Közgyű­lésének elnökével, aki a pe­rui kormány meghívására vesz részt az értekezleten, Limában kiábrándulást kel­tett, hogy az amerikai sze­nátus elutasította a külföldi segélyprogram törvényterve­zetének elfogadását. Egyes latin-amerikai országok kül­döttségei úgy ítélték meg, hogy az USA ily módon to­rolja meg, hogy az ENSZ Közgyűlésén a küldöttségek többsége a Kínai Népköz­­társaság felvételére szava­zott. A Fülöp-szigetek kép­viselője bejelentette, kérni fogja a hetvenhetes csoport­tól, hogy rendkívüli ülésen vitassa meg az amerikai sze­nátus döntésének következ­ményeit. BEIKTATTÁK THIEUT Saigonból jelenti a Reu­­■ter. Nguyen Van Thieu dél­vietnami elnököt vasárnap ismét beiktatták az elnöki tisztségbe. A megbízatás négy évig tart. A 48 éves saigoni tábor­nok egyetlen jelöltje volt a szeptember elején lebonyo­lított elnökválasztásoknak. Beiktatása után Thieu há­romnapos javaslatot terjesz­tett elő, amely, véleménye szerint, megteremti az ala­pot a Dél-Vietnam és Észak- Vietnam közötti békéhez. A javaslat előirányozza a gazdasági együttműködés, a postaforgalom helyreállítá­sát és a rokonlátogatások felújítását az ország két ré­sze között. Brezsnyev és Honecker megbeszélései Berlinből jelenti a Tan­jug. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jet KP főtitkára szombaton délután, röviddel Berlinbe való megérkezése után, meg­kezdte megbeszéléseit Erich Honeckerrel, a Német Szo­cialista Egységpárt első tit­kárával. A megbeszéléseken a Szovjetunió és az NDK más funkcionáriusai is részt vettek. Hivatalos források szerint véleményt cseréltek a két ország egymás közti kapcso­latairól és számos időszerű nemzetközi problémáról, köz­tük az európai biztonságról. E források szerint a tárgya­lások légköre szívélyes és baráti volt. New York — inkább Európa, mint Amerika Amerikai útijegyzetek M­agam sem tudom, hogy miért azonosít­ják New Yorkot az Egyesült Államokkal. Ami­kor a hatalmas Boeing át­törte magát a felhők sűrű rétegein — az Atlanti-óceán nyugati partja fölött, szün­telenül felhős az ég —, az volt az érzésem, hogy egy tapodtat sem távolodtam Európától. Mintha gépünk a londoni légikikötőbe érke­zett volna. Ugyanaz a párá­val telt levegő, a külvárosok mögött kezdődő, távolba nyúló termőföldek, a békés tanyák, Brooks pirostéglás épületei, a parkolóhelyeken a gépkocsik ezrei__a kü­lönbség csak az, hogy Man­hattan, a betonrengeteg az égnek szökken és uralkodik a békés kép fölött. Ez az érzés a mai napig bennem él. Valószínűleg azért véltem fölfedezni a megdöbbentő hasonlóságot Európa és Amerika között, mert New York, ez a világ­város, hasonló módon fejlő­dött, mint az európai váro­sok, azzal a különbséggel, hogy ugrásszerűen gyarapo­dott, igyekezett hatalmas arányaival, európaiasságá­­val, túltenni az óvilágon is. New York ma a megtorpant fejlődés városa. A város szí­vében élénk építékezés fo­lyik ugyan, de legfeljebb annyi változik, hogy a húsz emeletes felhőkarcolók he­lyett, a jövőben harminc­emeletes épületek szökken­nek a felhők felé. A ragyogó metropolis fé­nyét csak egy dolog homá­­lyosítja el: Harlem. A Cent­ral Park északi peremén, vadonatúj épületek tőszom­­­­szédságában, piszkosan, kor­mosan áll ez a nyomorne­gyed, az újságírók kimerít­hetetlen témaforrásai, a po­litikusok választási hadjá­ratának egyik örök ígérete, ahol az építők helyett éjsza­ka a rendőrkocsik szirénája vijjog, géppisztolyok kattog­nak, folyik a vadászat­ a fe­kete párducokra. Minden­képpen bizonytalanság ke­ríti hatalmába a látogatót, ha már útrakelése előtt fel­hívják a figyelmét, hogy New Yorkban este 8 óra után ne sétáljon az utcán és 20 dollárnál több sosem le­gyen pénztárcájában. A CENTRAL PARKTÓL nyugatra, egy egyéb­ként nyugodalmas la­kónegyedben áll a Fejlődés­­történeti Múzeum impozáns épülete. A londoni múzeum mellett, ez az intézmény őr­zi a világ leggazdagabb anyagtárát arról, hogy mi történt bolygónkon a pa­leozoikumtól napjainkig. A látogató, aki megszokta, hogy az európai múzeumok­ban minden kiállított tárgy magában, külön áll, megle­pődik, mert a New York-i múzeumban kölcsönös össze­függésbe hozták egy-egy kor­szak jellegzetességeit. A nö­vények, az állatok, a­­táj élet­hű bemutatására, egy-egy korszak szemléltetésére ha­talmas termek szolgálnak. A látogatónak az a benyomá­sa, hogy a korszak, amely szemei elé került, , néhány pillanattal előbb dermegt kővé, de csak egy percre, hogy aztán ismét életre kel­jen és folytassa életét, úgy, mint néhány millió évvel ezelőtt. A múzeum vezetősé­gei természetesen elsősorban az amerikai fejlődéstörténet­tel foglalkoztak: nem kell az embernek Coloradóba utaznia, hogy megismerje azt a tájat, Coloradót be­hozták a múzeumba. A látogató megcsodálhat­ja az amerikai indiánok mú­zeumát. Itt még az is meg­lepődik, akinek tudomása van róla, hogyan preparál­ták a megölt ellenség fejét, hogyan zsugorították kó­kuszdió nagyságúra. A gaz­dagon berendezett csarno­kok olyan élményben része­sítik a látogatót, amely örök­re megmarad emlékezeté­ben: megismerkedik egy ősi civilizációval és fejlődésé­vel, amelyről hallott ugyan, de kevéssé ismert. A­KIK OLVASTAK Erich von Daniken: Emlé­kezés a jövőre és Visszatérés a csillagokhoz című műveit, itt találkoz­hatnak a könyvekben szerep­lő alakokkal, a különös ke- Diétán van? Fogyasszon BILMNi ^V^margarin N*200* üVMMmAOÍE ZA JELO margarint rámia-figurákkal, amelyek annyira eredetiek, hogy lát­­tukra önkéntelenül is föl­tesszük a kérdést: az embe­ri civilizáció valóban Föl­dünk biológiai fejlődésének eredménye, vagy pedig kül­ső, kozmikus beavatkozásra indult fejlődésnek? New Yorkban járva, föl­tétlenül meg kell tekinteni a Rockefeller Centerben le­vő Radio Cityt, amelynek hatalmas termében helyet foglalhatna néhány ezer em­ber és ahol a színpadi techni­ka elképzelhetetlen lehető­ségeket nyújt. A kitűnően begyakorolt balettcsoport pél­dául nagyszerű előadásban érzékelteti, mi is az az ame­rikai specialitás, a musical. Ezt látva értjük csak meg, hogy miért hat olyan sze­gényesnek, amikor kis szín­házaink szűk, primitív szín­padain adják elő. Minden más — Európa. Az utcai presszók, a szexi­mozik, a broadwayi színhá­zak és áruházak, a forgalom, az emberek és a szokások. Csak a New York-iak félel­me nem európai. A rettegés, hogy már az éjjel valaki be­tör lakásukba és meg­semmisíti életszínvonalukat, amelyben élnek, amelyben az üzlet, a bűnözés, a poli­tika és az érzelmek keve­rednek. A város, amelyet megfer­tőztek az ipar mérgező mel­léktermékei lassan elnépte­lenedik. Az emberek mene­külnek belőle és lehet, hogy maga a Szabadság-szobor is —, ha valamely csoda foly­tán életre kelne — egy na­pon megszökne. Tontislav KETIG

Next