Magyar Szó, 1971. november (28. évfolyam, 301-328. szám)

1971-11-01 / 301. szám

Hétfő, 1971. november 1- Kihasználatlanul maradt lehetőség a vadászati és halászati filmek fesztiváljáról A vadászok és halászok bizonyára nem értenek ve­lem egyet, azért mégis ör­vendetesnek tartom, hogy a III. vadászati és halászati filmek nemzetközi feszti­váljának szervezői (leg­alábbis eddig még) megkí­mélték a szemle kisszámú nézőit a vadirtás módsze­reinek szakmai szemlélteté­séről, s helyette inkább a természet csodálatos vilá­gáról készült filmeket mu­tatnak be. A laikus közönség számá­ra többé-kevésbé ismeret­len, szárazföldi, vízi és víz alatti tájakról, az állatok életéről szólnak ezek a pro­dukciók: a táplálékszerzés különböző módjáról, az ál­latok kecses, vidám játéká­ról, párzásáról, az utódokról való gondoskodásról, tehát csupa olyan dologról, amelyről tanáraink annak idején a természetrajz órá­kon megfeledkeztek, pedig általuk tehették volna ér­dekesebbé az előadásokat. Megjegyzem, lehetséges, hogy ma már másképp van, és nem kizárólag a la­tin nevek, a csigolyák szá­ma, az élőlények tudo­mányba való beskatulyázá­sának száraz módszerei ké­pezik azt az ismeretanya­got, amelyet a gyerekeknek el kell sajátítaniuk. Az vi­szont nem jutott eszükbe, sem az iskoláknak, sem a fesztivál szervezőinek, hogy ha már nem csupán a va­dászoknak és a halászoknak szánt filmekből áll a műsor, nagyon hasznos lehetne, ha ezt a fesztivált a szemlélte­tő oktatás egyik lehetősége­ként értelmeznék. A nézők között ugyanis nagyon ke­vés (szinte elenyésző szá­mú) a diák, pedig nehéz el­képzelni, hogy ne találnák érdekfeszítőnek ezeket a filmeket. Csakhogy valaki­nek erre fel kellett volna hívni a figyelmüket. Ha az esti előadás nem a legalkal­masabb a gyerekeknek, le­hetett volna külön délutáni vetítéseket is rendezni. Biztos vagyok benne, hogy a diákoknak nemcsak hasznos lenne, hanem érde­kes is, például a Wadden­­zeeről, a madarak paradi­csomáról, a Madagaszkár partjai mentén a tenger faunájáról és flórájáról, a Galápagos szigetek egyedül­álló és a civilizáció által ve­szélyeztetett állatvilágáról készült film vagy akár a Déli-sark meghódíttásáról­, valamint a vadállatok ido­­mításáról szóló dokumen­tumfilm. Ezek a produkciók, ame­lyeket csak példaként emlí­tettem, bizonyára nemcsak a fiatalok ismeretanyagá­nak a gazdagítását szolgál­nák, hanem fokoznák ben­nük a természetszeretetet is. Ennek fontosságát pedig aligha kell kiemelni, hisz tudjuk, hogy a civilizáció a megsemmisítés veszélyével fenyegeti a természetet, vi­zeink, erdőink élővilágát. Ha nem is minden filmet mutatnának be a diákok­nak, hanem egy-két gondo­san összeállított válogatást, a fesztivál bizonyára új di­menziókkal gazdagodna, újabb, nagyon is­­ jelentős szempontól igazolná létét, s a szakmabeliek szűk körű rendezvényéből általános érdekű, tömegeket megmoz­gató fesztivállá alakulna át. Nem szabad ugyanis meg­feledkezni arról, hogy a film leglelkesebb hívei a fiatalok, s kár lenne lebe­csülni lelkesedésüket. (!) hazaszállítására Készületek százezrek Az utasszállító szolgálatok felkészülnek több száz­ezer vendégmunkás hazaszállításé­ra a karácsonyi és újévi ün­nepekre. A kisebb népván­dorlás sikeres lebonyolításá­ra nálunk is mintegy 300 kü­­lönvonatot, 800 autóbusz-kü­lönjáratot állítanak be és 170 bérrepülőgép különútját ter­vezik, mert számolnak azzal, hogy Jugoszláviába legalább százezer vendégmunkás ér­kezik az ünnepekre. A munkaügyi szolgálatok Szlovénia területén, neveze­tesen Mariborban tárgyalni kívánnak hazalátogató dolgo­zóinkkal. Munkát kínálnak fel nekik, mert például Ma­riborban nagy szükség van szakképzett fém- és textil­munkásokra. A russei azet­­gyár egy éve keres 70 szak­képzetlen munkást és alig hármat talált. Kérdéses azon­ban, milyen sikerrel lehet majd hazacsalogatni a szük­séges munkásokat, mert a nyugatnémet szakszerveze­tek titkára, Heinz Richter a maribori Wečer című lapnak máris kijelentette, hogy a ju­goszláv munkásokra tovább is szükség van Németország­ban, annak ellenére, hogy esetleges gazdasági megtor­panás várható, amely azon­ban csak részben „hűti le” a német ipart. Egészségügyi főiskola nyílik a szabadkai munkásegyetemen Hosszabb előkészületek után, a sok érdeklődő kí­vánságára, a növekvő igé­nyeket kielégítve a szabad­kai munkásegyetemen egész­ségügyi főiskola nyílik. Az oktatást a zágrábi egész­ségügyi főiskola segítségével szervezik meg. A tanintéz­ménynek hat fő ágazata van, mégpedig: egészségügyi fő­­nővérképző (ez még két ága­zatra oszlik: kórházi ápolás és rendelőintézeti­ gondozó), szemészeti, laboratóriumi, ra­diológiai, fizioterápiai és egészségügyi technikusi ága­zat. Az első ágazatra való be­iratkozás feltétele az egész­ségügyi középiskola elvégzé­se, a megfelelő ágazaton, és legalább kétévi gyakorlat megfelelő munkahelyen. A többi ágazatokra más közép­iskolai végzettséggel is be le­het iratkozni, de csak akkor, ha a jelöltnek megfelelő munkahelyen eltöltött kétévi gyakorlata van. Eddig már mintegy 180-an jelentkeztek a szabadkai és környékbeli községekből. Szá­mukra ma, november else­jén este 6 órakor megbeszé­lést tartanak a munkásegye­tem amfiteátrumában. (Sza­badka, Car Jovan tér 15.) Kérik a jelentkezőket, hogy vegyenek részt a meg­beszélésen, és addig határoz­zák el, melyik ágazatra kí­vánnak iratkozni. Ezek és a még esetleg ezután jelentke­zők is a következő okmányai­kat vigyék magukkal: a be­fejezett középiskola utolsó osztályáról szóló bizonyít­ványt és a diplomát, szüle­tési anyakönyvi kivonatot és a gyakorlatról szóló igazo­lást. B. O. A totó mestere Futótűzként terjedt Kani­zsán a Jugoszláv Totóiroda jelentése, hogy a 43. fordu­lóban egy helyi lakos 12 ta­lálatot ért el. A szerencsés nyertes Ónodi István a Me­tal Fémipari Vállalat segéd­raktárosa. A vállalatban már néhány napja a nagy eseményről beszélnek. Látogatásunk cél­ját könnyen kitalálják. — Ónodi, téged keresnek — kiáltják az udvarban dol­gozó szállítómunkások. — Egy csapásra népszerű em­ber lettél— tréfálkoznak ve­le a kollégák. Sovány, napbarnított arcú, olajos munkásruhát és vas­tag bőrkesztyűt viselő em­ber siet felénk. — 1962 óta totózok — kezdi a beszélgetést. — He­tente 50 dinárt költöttem a sportfogadásra. Ez nagy ösz­­szeg számomra, hisz 800 dinár havi jövedelmemből négyünknek kell megélni. Feleségem mérgelődött is miatta. Egyszer a kitöltött lapo­kat nem adtam fel idejé­ben, és a szelvényeken egy 12-es és két 11-es találat volt. Azóta szentségtörésnek számít a házban a fotózás. Hogy a kiadást némileg csökkentsem, összefogtam kollégáimmal. Rendszerint én fizetek legtöbbet és vál­lalom a szelvény kitöltését. Ez a legnagyobb élvezet szá­momra. Vasárnaponként rendszeresen hallgatom a labdarúgó-mérkőzés közvetí­téseket, olvasom a sport­híradót és nagy figyelem­mel kísérem a játékosok és az edzők nyilatkozatát. Min­den találkozón meglepetésre számítok. Rendszerint a gyengébb csapat győzelmére tippelek. Ónodi és társai már né­hányszor nyertek a totón. Meghatározott rendszer alap­ján játszanak. — Az utóbbi fordulóban 304 valószínűség szerint töltöttem ki a totó­­szelvényeket — dicsekszik a boldog nyertes. Molnár De­zsővel és Bálint Rózsával fogtam össze. Vasárnap dél­után már tudtam, hogy egy 12 és öt 11 találatos szelvé­nyünk van. Alig vártuk a keddet, hogy megtudjuk mennyi pénzt nyertünk. A 12-es találatom több, mint 82 000, a 11-es találatom egyenként 4656 dinárt ér. A boldog nyertesek hiva­talos értesítést még nem kap­tak, remélik azonban, hogy hamarosan megkapják a pénzt, és a befizetés alapján eloszthatják. — Mindannyiunknak jól jött a nyerés. A pénzre szük­ségünk van — mondotta Ónodi. Az összeg nagy ré­szét a családi ház befejezé­sére költöm. Hat évvel ez­előtt kezdtem építeni, de pénz híján a munkálatok lassan haladtak. Az asz­­szonynak televíziót veszek. Remélem, az ajándékkal elé­gedett lesz. Dezső kollégám még legény, pár millióval a zsebében nősülésre is gon­dolhat. Rózsika kisebb össze­get kap, ő társaságunk tisz­teletbeli tagja. Búcsúzáskor további si­kert kívántunk a főnyertes­nek. Kívánsága, hogy a jö­vőben a 12 találatot a leg­jobban rászorultak érjék el. KOVÁCS Mária t az újvidéki Vojvodina Biztosítóintézet és a belgrádi Večernja Revija Želja műsora által­ szer­vezett tárgysorsjátékon minden új és régi életbiztosí­tással rendelkező vajdasági kis szerencsével értékes nyeremény tulajdonosa lehet. Minden új biztosított, aki 10 vagy több évre köt életbiztosítást, havi 60 dináros vagy nagyobb összegű befizetéssel, Carroll karórát kap­ ajándékba. Előnyben részesül az első ötezer biztosított. Ma a Večernje revija želja 18 óra 45 perckor kezdődő műsorán Szécsány, Verbász és Stara Pazova biztosítottjai vesznek részt. Kérjük tehát a fölso­rol helységek lakosait, hogy idejében kössék meg élet­­biztosításukat, mert ezáltal Fiat 750-es személy­gépko­csit, mosógépet, tévékészüléket és sok más értékes tárgyat nyerhetnek a tárgysorsjátékon. A tárgysorsjátékon közismert népszerű jugoszláv énekesek, művészek és kiváló sportolók működnek közre, akik lemezeket és autogrammokat osztanak a biztosítottak között. 1004-1. РЈсЈЛ ÖsiCfurwGfuá s.avod C2) VOJVODINA MAGYAR SZŐ A földműves-biztosítottak nem fogadták el az alap­okmány- javaslatot Szombaton délelőtt, a sza­badkai társadalombiztosító intézet székházában összeült három észak-bácskai község, Bácstopolya, Kanizsa és Sza­badka földműves-biztosítási közösségének választmánya. Fő napirendi pontként az új közösség alapokmányának és néhány kísérő határozatnak kellett volna szerepelnie. Ám akárcsak pénteken a munkásbiztosítottak választ­mánya, a földműveseké is el­odázta e napirendi pontok megtárgyalását, mivel a köz­vitára szánt idő rövidsége miatt nem tudták megtarta­ni a biztosítottak gyűléseit, így azok nem mondhattak vé­leményt az alapokmány-ja­vaslatról. A választmány úgy döntött, hogy nyomtatásban is kiadják e javaslatot, és minden választóegységnek el­juttatják. A gyűléseket a he­lyi közösségekkel és a Szo­cialista Szövetség helyi szer­vezeteivel egyetemben szer­vezik meg az anyag kézbe­sítésétől számított 15 napon belül. A megjegyzéseket a társadalombiztosító szakszol­gálata rendszerezi, és úgy juttatja el a választmány ülésére. Ezután öt tagot választot­tak képviselőül a földműves­- biztosítási közösségek tarto­mányi szövetségébe. Ezek a tagok a következők: Hobo Imre (Kanizsa), Jova Naran­­čić és Ander Imre (Bácsto­polya), valamint Grgo Vu­­kov és Pa ja Ivandekié (Sza­badka). Óriáshajó épül Pulán A pulai Uljanik Hajó- é Diesel-motor Gyár sikeresen vízre bocsátotta a Berge Taiger nevű 225 000 tonnás motoroshajó tatrészét. Ez a hajó a legnagyobb úszótest, amely hajógyárainkban va­laha is készült. Első része már a vízen van, és azt kü­lönleges műszaki eljárással a tengerben kötik össze a most vízre bocsátott másik hajórésszel. Elkészülte után az óriáshajó keresztelését Jovanka Broz Tito elnök fe­lesége fogja elvégezni. Az Uljanik hajógyár megün­­nepli alapításának 115. év­fordulóját. Az óriáshajó hossza 314, szélessége 50, míg magassá­ga 26 méter lesz elkészülte után. Fedélzete akkora, hogy azon három labdarúgó pá­lyát lehet elhelyezni. Befo­gadóképessége 15 000, egyen­ként 15 tonnás vagon, azaz a hajó gyomrában egy 150 kilométer hosszú vasúti sze­relvény terhét lehet felhal­mozni. Sebessége 16,5 csomó lesz, két egyenként 35 000 lóerős motor hozza majd mozgásba a hajócsavarokat, és egyhuzamban 30 000 ten­geri mérföldet tehet meg üzemanyag vételezés nélkül. A Berge Taiger motoros­­hajó az első abból a négy óriáshajóból, amelyet a nor­vég Bergesen cég rendelésé­re készít az Uljanik hajó­gyár. 3. oldal Hoppá! öreg barátom, az ősz hajú sakkmester, minden ismerősével szívesen tegeződésre fordítja a szót; sakktársaival szinte köte­lezőnek tartja ezt a meghittebb hangnemet. Lajcsival, egy vele csaknem egykorú mesterjelölttel azonban, több évtizedes isme­retségük és szívélyes viszonyuk ellenére, kitartóan megmaradt a magázás mellett. Annyira fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy nemrégiben megkérdeztem öreg barátomat: van-e valami különös oka ennek a furcsaságnak? „Ennek a magázásnak valóban külön története van!” — bólin­tott nagyot az ősz hajú sakk­mester. „Valami húsz évvel ezelőtt, egy több száz sakkozót össze­gyűjtő csapatversenyen, küzdöt­tem először váll váll mellett Lajcsival. Ragyogóan szerepel­tünk és örömünkben mindnyá­jan összecsókolóztunk, összete­­geződtünk a vetélkedések befe­jezésekor. Hanem amikor kisé­táltunk a vasútállomásra, meg­nyúlt arccal láttuk, hogy ott egy olyan kurta szerelvény vá­rakozik, amelyre összepréselőd­ve sem férhetett volna fel az a rengeteg sakkozó, jóllehet a szer­vezők hat különkocsit biztosítot­tak hazatérésünkre. — Gyere, kérdezzük meg a forgalmi tisztet, mi történt azok­kal a különkocsikkal t­a­karol­tam Lajcsiba. A forgalmi tiszt közölte ve­lünk, hogy valóban megvan mind a hat különkocsi, csak­hogy azokat nem ehhez, a fél óra múlva induló szerelvényhez ha­nem egy két órával később in­duló vonathoz kell kapcsoltat­nia. Én persze megkíséreltem meggyőzni, hogy miután a ver­seny résztvevőinek nagyobb ré­sze már útra készen várakozik az állomáson, legalább három kocsit mégis a fél óra múlva in­duló szerelvényhez kellene kap­csoltatnia. A forgalmi tiszt azon­ban, utasításaira hivatkozva, hajthatatlannak bizonyult. — Ugyan szólj már te is vala­mi okosat! — fordultam segít­ségért a mögöttem álló Lajcsi­­hoz. — No, én azt mondom, ne bu­­zeráld tovább ezt a szegény em­bert! Ha egy csöpp eszed volna, magadtól is beláthatnád, hogy a legjobb akarata mellett sem szegheti meg az utasításait! — förmedt rám gorombán Lajcsi s megindult az ajtó felé. „Hoppá!” — húztam be meg­szégyenülve a nyakamat, iszkol­­tam kifelé leforrázva magam is. A mese vége az, hogy közvet­len az indulás előtt mégis hoz­­zácsatoltatott három kocsit ah­hoz a kurta szerelvényhez a for­galmi tiszt, és így mégis fel­­préselődh­ettünk mindnyájan az első vonatra. Lajcsi viszont, még ott a vonaton, megfeledkezett a tegeződésről, és ismét magázva egymást, soha többé eszébe sem jutott gorombáskodni velem. Bármennyire sajnálom, vannak emberek, akiknek a társasága csak a három lépés távolság be­tartásával kellemes!” — vonta fel vállát az ősz hajú sakkmes­ter. (K. J. S.) 12. számú szelvény — 12. számú szelvény Tegnapi számunkban közöltük még a pályázatunkon részt vevő további harminc gyermek fényképét. Mint is­meretes, azt, hogy melyik kicsi lesz a győztes, az olvasók döntik el szavazataikkal. Szelvényeket ezentúl több hóna­pon keresztül csak hétfői számunkban közlünk. A szel­vényeket ki kell vágni, és a továbbra is hétfőn megjelenő többi szelvénnyel együtt a pályázat befejeztével egyszer­re kell elküldeni a Magyar Szó szerkesztőségének címére. A szelvényeken az olvasó arra a gyermekre szavaz, aki a legjobban megnyerte tetszését. Az összegyűjtött szelvényeken szavazhat egy gyerekre, kettőre vagy ahányra akar, de egy szelvényen csak egy gyermek szá­mát tüntetheti fel. Minden olvasó korlátlan számú szel­vénysorozatot küldhet be. ш мадмц’ n

Next