Magyar Szó, 1971. december (28. évfolyam, 329-345. szám)
1971-12-01 / 329. szám
2. oldal Újra az érdeklődés gócpontjába került Szent István koronája, amelyet az amerikai csapatok huszonöt évvel ezelőtt vittek el Magyarországról. Kiszivárgó hírek szerint az amerikai kormány rövidesen visszaadja a Szent Koronát Magyarországnak — állítólag Mindszenty bíboros szabadonbocsátása fejében A jugoszláv nemzeti ünnep külföldi visszhangja Őszinte öröm az eredmények felett A két ország barátságát méltatják a szovjet lapok A szovjet újságok behatóan foglalkoztak Jugoszlávia nemzeti ünnepével, a köztársaság napjával. A lapok rámutattak a szovjet—jugoszláv kapcsolatok kedvező alakulására és az írások tárgyilagos hangja elüt a múltban közölt cikkektől. A Kraszmaje Zvezda, a szovjet hadsereg lapja, B. Mijhadilov pilóta, a Szovjetunió , hősének írását közölte. Mihanlov a második világháborúban Tito elnök pilótája volt. A cikkíró tájékoztatja az olvasókat a szovjet—jugo-szláv együttműködésről a második világháború alatt. ] A Moszkovszkaja Pravda , három volt katonatiszt visz ,] szaemlékezéseit közölte az ,, úgynevezett belgrádi vállalkozásról, azaz a főváros körrül 1944-ben folyt harcokról. I Hangsúlyozzák, hogy a Szov ,jetunió és Jugoszlávia között erősödnek a politikai, gazda- sági, tudományos és kulturális kapcsolatok. A szovjet szakszervezetek lapja is a kedvező együttműködést hangsúlyozza. Kijazov szovjet gazdasági szakértő a Szocijaliszticskaja , Indusztria című újságban a s két ország gyümölcsöző gazdasági együttműködéséről, az ipari kooperáció fejlődéséről ír, és hangsúlyozza, hogy az egyenrangú együttműködés mindkét fél érdeke. A Seljskaja Zsizny című újság a jugoszláv mezőgazdaság sikereit sorolja fel: szerinte Jugoszlávia a búzatermelés tekintetében második helyen áll Európában. A. Sersztjuk, az APN szovjet hírügynökség belgrádi tudósítója azt írja, hogy a szocialista Jugoszlávia joggal büszke új gyáraira, a korszerű bányászatra, a modern hajóépítésre és sok gazdasági sikerére. A Szovjetszkaja Rosszija kedvezően értékeli a szovjet és a jugoszláv szakemberek tudományos és kutató munkáját, amelynek eredményei máris megmutatkoznak a két ország vállalatainak kooperációjában. A Pravdában az alábbiak olvashatók: „Jugoszlávia dolgozóinak a szocializmus építésében, a JKSZ vezetésével elért eredményei őszinte örömmel töltik el a Szovjetunió népeit. Kívánjuk, hogy hagyományos baráti kapcsolatainkat és kölcsönös együttműködésünk tovább fejlődjön.” "A továbbiakban hangsúlyozza, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkárának a közelmúltban tett jugoszláviai látogatása nagyban hozzájárul a két ország barátságának és együttműködésének megszilárdításához. A varsói lapok is foglalkoztak Jugoszlávia nemzeti ünnepével. Elismeréssel szólnak hazánk gazdasági sikereiről, valamint a világbéke és az országok függetlenségének megteremtésében játszott aktív szerepéről. A Trybuna Ludu, a LEMP hivatalos lapja, megállapítja, hogy a háború utáni jugoszláv politika eredménye, hogy Jugoszlávia Európa egyik legszegényebb országából haladó ipari és mezőgazdasági állammá lett. Milorad Pešić, hazánk moszkvai nagykövete, vasárnap este interjút adott a moszkvai televíziónak, amelyben kedvezően értékelte a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak alakulását, és meggyőződését fejezte ki, hogy az együttműködés még inkább megszilárdul. Ez alkalomból beszélt hazánk belpolitikai elveiről, amelynek alapja a dolgozók önigazgatása, valamint Jugoszlávia külpolitikájáról, amely az el nem kötelezettségen alapul. Tito és Ceausescu találkozójáról írnak a román újságok A román újságok, elsősorban a Scinteia, behatóan foglalkoznak Josip Broz Tito jugoszláv és Nicolae Ceausescu román elnökök minapi találkozójával, és megállapítják, hogy jelentős, nemzetközi értékű esemény volt, amely hozzájárult a jugoszláv—román együttműködéshez. A Scinteia hangsúlyozza, hogy a JKSZ és a Román KP kapcsolatai döntően befolyásolták a román— jugoszláv sokoldalú együttműködés serkentését, mivel a két párt baráti viszonya a megértésen és a kölcsönös tiszteleten alapul. Emlékművet lepleztek le Triesztben A trieszti volt partizánok szövetsége vasárnap leleplezte a második világháborúban elesett harcosok emlékművét. Ezzel egyidejűleg Doberdóban megünnepelték a Felszabadító Front megalakításának 30. évfordulóját. A fasisztaellenes mozgalom munkájáról dr. Jože Villan, a szervezet hajdani vezetőségi tagja beszélt Tűz Buenos Aires-i nagykövetségünk konzuláris osztályán Buenos Aires-i értesülések szerint, ismeretlen tettesek hétfőn tüzet idéztek elő a jugoszláv nagykövetség konzuláris osztályán. A tűz csak kisebb anyagi kárt okozott. Drágán Bernarddá, hazánk argentínai nagykövete, tiltakozott az argentin külügyminisztériumnál. Castro Ecuadorba is ellátogat Fidel Castro ikubai miniszterelnek Chiléből hazatérőben, csütörtökön rövid időt Guayaquilben tölt — közölte az ecuadori kormány. Castro megbeszélést folytat majd José Velasco Ibarra elnökkel és Rafael Garcia Valesco külügyminiszterrel. Kormánykörökben úgy tudják, hogy Ibarra és Castro a kubai—ecuadori diplo- máciai kapcsolatok feiújítá■ sáról is tárgyalnak, ____ 's. Richard Helms titkos világa Hogyan működik a CIA és az egész amerikai hírszerző szolgálat? Hogyan buktatta meg a CIA Gizengát? A CIA számára világos volt, hogy a szovjet pénz- és fegyversegély Szudánon keresztül érkezik Gizengához. Egy európai ügynök jelentette, hogy a Port of Sudan-i kikötőbe érkezik egy csehszlovák hajó, amely kongói menekülteknek szánt vöröskeresztes csomagnak álcázva nagy fegyverszállítmányt hoz. A CIA megtette az előkészületeket, mielőtt a csehszlovák hajó befutott volna a kikötőbe. Amikor aztán a „vöröskeresztes” csomag a kirakodó daru horgára került, az „ügyetlen darus” egyszerűen leejtette a csomagot és a széthulló szovjet géppuskák egyszerre elárasztották a rakodópartot. 1961 végén Gizenga zsoldosai elégedetlenkedni kezdtek, mert már hónapok óta nem kapták meg fizetésüket. Gizenga Moszkvához fordult segítségért és a szovjet titkosszolgálat egymillió dollárt akart eljuttatni Gizenga Kairóban tartózkodó küldöttségéhez. Egy ügynöktől, aki belopta magát Gizenga kairói irodájába, a CIA megtudta, hogy a pénz egyharmadát egy külön futár viszi repülőgépen Khartúmba, s ott, a tranzitcsarnokban fog várakozni, hogy elkerülje a vámvizsgát, majd egy másik gépen folytatja útját, a Kongó határán fekvő Juha városba. A CIA ennek megfelelően dolgozta ki tervét. Amikor a kongói futár Khartúmba érkezett, és a tranzitcsarnokban elvegyült az utasok között, megdermedve hallotta, hogy a hangszóró a nevét harsogja, és felszólítja, haladéktalanul jelenjen meg a vámvizsgálaton. Egy pillanatnyi habozás után felemelte bőröndjét és észrevétlenül egy csomagmegőrző automata elé tette, és elindult a vámtisztviselők felé. Ebben a pillanatban ,a férfi W. C.ből kilépett a CIA embere, felkapta a bőröndöt, s kisietett vele a hátsó ajtón, ahol már begyújtott motorral várta egy gépkocsi. Gizenga kormánya rövid időn belül megbukott. Csapatainak nem volt elég fegyvere, katonái megtagadták az engedelmességet, mivel nem fizették őket. Vége a romantikának Ez volt a CIA fénykora, noha olyan melléfogásokat is elkövettek, mint a Disznó-öböl beli események. A CIA az ügyes fiatalemberek egész hadseregét toborozta soraiba, akik sokszor túlságosan is buzgón végezték munkájukat, sokszor kockáztatva az USA tekintélyét. A hidegháború csökkenésével és a technológia rohamos fejlődésével azonban sok szolgálatkész ügynök fölöslegessé vált. A hatvanas évek vége felé nagyméretű személyi változások történtek a Központi Hírszerző Szolgálatban. A fiatal, bátor és ügyes ügynököket fokozatosan a tudós típusú, egyetemi végzettségű szakemberek váltották fel. Biológusok, geológusok, matematikusok, csillagászok és művészek kerültek a CIA soraiba. Richard Helms igazgató éppen a közelmúltban dicsekedett, hogy a CIA-ban 298 doktori diplomával rendelkező szakértő dolgozik. Egy CIA-ügynök mesélte, hogy ha az ügynökség a leghomályosabbnak vagy megoldhatatlannak látszó probléma előtt áll, egyszerűen valahonnan előszednek egy tudós koponyát, aki úgyszólván egész életét e kérdésnek szentelte. Voltaképpen most valósul meg az, amit már Eisenhower elnök próbált végrehajtani, tudatára ébredve annak, hogy a piszkos üzelmek és trükkök több kárt okoznak mint hasznot a nemzet érdekeinek és hogy a hírszerző szolgálat sokkal többet tehet a béke ügyéért, ha munkájának eredményeit a nyilvánosság elé tárja. Számos amerikai stratéga is elfogadta azóta azt az álláspontot, hogy a világ sokkal biztonságosabb és szilárdabb, ha a szuperhatalmak többet tudnak egymás szándékáról, és hogy az Egyesült Államoknak nem feltétlenül szükséges, hogy a Szovjetunió előtt mindenáron titokban tartsa katonai erejét. Manapság mindkét nagyhatalomnak olyan félelmetes pusztító fegyverei vannak, hogy tulajdonképpen semmiféle hírszerzői cselfogás — bármennyire is rendkívüli legyen — nem változtathatja meg a két fél erejét. Bizonyos, hogy végleg elmúlt a klasszikus, kalandor kémek és hírszerzők korszaka, és elérkezett a kémbolygók, radarok, komputerek és a technológia más vívmányainak segítségével dolgozó ügynökök korszaka. (Newsweek) vége (1) Az elmúlt hetekben jelent meg Londonban George Mikes VAN-E SZUVENÍRJA? című könyve. A könyv több csipkelődő hangú riportot tartalmaz a közép-európai országokról, és írója mintegy 50 oldalon foglalkozik Jugoszláviával. George Mikes írta a legjobb humoros könyvet az angolokról (Hogyan legyünk idegenek?), és sokan igazi angolnak is tartják, holott nem az: Mikes Györgyként született és nőtt fel Magyarországon. Angliába 1938-ban került mint egy budapesti lap tudósítója és nem is tért vissza többé hazájába. Angol állampolgár lett és a HOGYAN LEGYÜNK IDEGENEK című könyve után több riportsorozatot írt más népekről is. Mikes György jól tudja, hogy az emberek — a nemzetek is —, szeretik megszólni egymást, ezért egy-egy nép tulajdonságait általánosítja — általában ezzel a módszerrel él. Nagy sikert aratott a HOGYAN KARCOLJUK A FELHŐKET? című és az amerikaiakról szóló könyve, hasonlóképpen az ÜBER ALLES című könyve a németekről, A FÖLKELŐ JEN ORSZÁGA, amely a japánokkal csipkelődik, A KELET-KELET (az ázsiai népekről), OLASZORSZÁG KEZDŐK SZÁMÁRA, SVÁJC KEZDŐK SZÁMÁRA című könyvei kivétel nélkül bestsellerek. Új könyvében foglalkozik először részletesebben Jugoszláviával és noha csak rövid időt töltött hazánkban, meglátásainak zöme helyénvaló, csak itt-ott vétett néhány hibát, fogott mellé, ez azonban megmagyarázható azzal, hogy szinte csak futtában járta be hazánkat. Riportsorozatát kivonatosan közöljük, a legérdekesebb részleteket válogattuk ki belőle. Ha a jelent összehasonlítom a legutóbb, 1955-ben tett jugoszláviai látogatásom alkalmával alkotott képpel, meg kell mondanom, hogy ezúttal egészen más benyomásokra tettem szert, gazdagságot és bőséget láttam. Amikor 16 esztendővel ezelőtt ,elutaztam a laktató, lármás és a fátető Triesztből, s átléptem a jugoszláv határt, az volt az érzésem, hogy temetőben járok. A szinte földöntúli csendben és magányban egyetlen gépkocsival sem találkoztam, teherautó vagy autóbusz sem jött velem szemben, és a kép csak Opatija közelében változott, ott már két parasztszekeret is láttam. Az utak hajmeresztőek voltak, teli gödrökkel, figyelmeztető közlekedési jelek nélkül. Benzinkút alig akadt, óriási távolságra voltak egymástól. Rijekán, amelyet hajdan Fiuménak neveztek, íztelen ebédet kaptam, s azt is mogorva, rosszul öltözött emberek társaságában fogyasztottam el, miközben a hangszóró orrhangon ismételte valakinek a beszédét. Az a nagy előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy egy szót sem értettem belőle. Néhány könyvem kiadásáért sok jugoszláv pénzt kaptam , gazdag voltam és vásárolni szerettem volna. Hiú remény volt: szilvapálinkán és bőrárun kívül, nem találtam semmi megvenni valót. (Egy kisebb fajta raktárnak beillő bőráruval, bőröndökkel, táskákkal, pénztárcákkal és hasonló egyebekkel tértem vissza Angliába, és több vámot fizettem a magammal vitt holmiért, mint amennyit könyveimért a jugoszláv kiadótól kaptam.) Egy másik világban Ezek az idők persze elmúltak, már. Az utcákon hemzsegnek a lármás és dölyfös gépkocsik, az utak kitűnőek, benzinkút is van már bőven. Ljubljanába érkezve megkérdeztem egy egyenruhás embert, merre van a szállodám. Megmagyarázta, de aggodalmasan hozzátette, hogy ostobaság annyit fizetni egy szállodas szobáért, hiszen olcsóbb szállodák is vannak a városban, méghozzá igen jók. Azt válaszoltam, hogy már foglaltam szobát, mire ő vállat vont. (Mellesleg mondva: a szálloda kitűnő volt és a három és fél fontos ára sem mondható túl magasnak.) (Folytatjuk ) MAGYAR SZÓ Szerda, 1971. dec. 1. Megbolondult a motorom Az európai autósok (főképp a Fityó és Trabant tulajdonosok) általában azt hiszik, hogy az amerikai gépkocsik az utolérhetetlen tökély megtestesítői, hogy a lehető legnagyobb fokú üzembiztonságot és tökéletes kényelmet nyújtanak, különösen a Chevrolet, a General Motors álomkocsija, örvend nagy népszerűségnek a gépkocsirajongók táborában: annyia szépet mondanak róla, hogy az ember már egy kis glóriát képzel az elosztófej köré. Nos, a legújabb hírek alaposan rácáfolnak ezekre a mesékre. A Chevrolet kocsikkal az elmúlt években rengeteg baleset történt — üzemhiba folytán. — Váratlanul megbolondult a motorom — mondták többen is (az élve maradottak közül) a szerencsétlenség után. Menet közben egyszerre felgyorsult a motor és a kocsit nem lehetett megállítani. Az történt ugyanis, hogy a túl gyenge tartókról leszakadt a motor és becsípte a gázpedál meg a fék huzalját. A szakértők megállapították, hogy 1965 és 1969 között nem kevesebb, mint nyolcmillió Chevrolet került ki a gyárból ilyen gyártási hibával. A General Motors most, ha nem akarja elveszíteni a vásárlók bizalmát, kénytelen lesz saját költségén (mintegy negyedmilliárd dollárért) kicserélni mind a nyolcmillió gépkocsi motortartóit. A gyár vezetői, persze, nem egykönnyen szánták rá magukat a költséges műveletre. Előbb mindenképpen ki akarták vonni magukat a felelősség alól. A Chevrolettulajdonosokat igyekeztek megnyugtatni, hogy a motor leszakadása esetén nyugodt mozdulattal húzzák ki a slusszkulcsot, és semmi baj sem történik. Az egyik cinikus propagandista még azt is kijelentette, hogy aki ilyen esetben nem tudja mit kell tennie, nem is való kormánykerék mellé. A Chevrolet-botránnyal kapcsolatban számos karikatúra jelent meg az amerikai újságokban. Az egyikben két járókelő nézi megdöbbenve, amint egy gépkocsi fel-felröppenve, szöcskemód közeleg a kanyargás után. — Mi ez? — kérdi az egyik. — Repülőtányér? — A, dehogy — feleli a másik. — Egy közönséges Chevrolet. ---------- (sgb)