Magyar Szó, 1972. május (29. évfolyam, 120-132. szám)
1972-05-14 / 131. szám
2. oldal Még mindig lehetséges a szovjetamerikai csúcstalálkozó? (Folytatás az 1. oldalról) a legrövidebb időn belül helyreállítsák a közlekedést. Saigontól negyven kilométernyire vannak a szabadságharcosok Saigonból jelenti az AFP, az UPI és az AP. A dél-vietnami felszabadító erők az első számú főútvonal mentén pénteken behatoltak Trang Bang városba. Elfoglalták a város délnyugati részét. A március óta tartó offenzíva során a szabadságharcosok ezúttal jutottak a legközelebb Saigonhoz, mindössze 40 kilométernyire a fővárostól. Külföldi hírügynökségek jelentése szerint szombaton folytatódtak a harcok Andok közelében. A partizánok csaknem az egész várost felszabadították, csak a város széli részében van néhány saigoni alakulat. A—52-es amerikai nehézbombázók szombatra virradó éjjel 500 tonna robbanóanyagot szórtak a város környékére. Bombázták a Központi Fennsíkon levő Kontum várost is. Grecsko: Az arab nemzeteknek joguk van visszaszerezni megszállt területeiket A szovjet marsall meglátogatott néhány szíriai egységet az izraeli határ közelében Damaszikuszból jeleníti az AFP. A szovjet katonai küldöttség, amelyet Grecsko honvédelmi miniszter vezet, szombaton megbeszélést folytatott a szíriai hadsereg parancsnokaival a katonai együttműködésről. Grecsko marsall pénteken megtekintett néhány szíriai egységet az izraeli határ közelében. Kopramov marsallt a szovjet légierő parancsnoka, aki szintén tagja a küldöttségnek, megbeszélést folytatott Dzsámi tábornokkal, a szíriai fegyveres erők főparancsnokával. Gorskov tengernagy, a szovjet haditengerészet parancsnoka, a sziriai haditengerészet parancsnokának kíséretében megtekintett néhány földközi-tengeri szíriai haditámaszpontot. Andrej Grecsko szovjet véderőminiszter egy fogadáson kijelentette, hogy az arab nemzeteknek joguk van más eszközöket is felhasználniuk, hogy visszaszerezzék az Izrael által megszállt területeket. Biztosította a szíriaiakat, hogy a Szovjetunió támogatást nyújt védelmük és harái készségük erősítése érdekében. Kijelentette, hogy az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás akadályozza a közel-keleti konfliktus békés megoldását. Tanácskozás kezdődik Délnyugat-Afrika sorsáról Az ENSZ-ből jelenti a Reuter. Jól értesült hörök szerint Hiltgard Müller dél-afrikai külügyminiszter New Yorkba utazik, hogy megbeszélést folytasson Kurt Waldheim főtitkárral Délnyugat-Afrikáról. Feltételezik, hogy a két politikus hétfőn ül össze először. A dél-afrikai külügyminiszterrel való találkozó előtt Waldheim tanácskozott Argentína, Szomália és Jugoszlávia ENSZ-nagyköveteivel, akiket a Biztonsági Tanács arra jelölt ki, hogy segítsenek a főtitkárnak a délnyugati-afrikai helyzet rendezésében. Ismeretes, hogy Namíbiát a Dél-afrikai Unió jogtalanul tartja fennhatósága alatt. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. május 14. Az olaszok többet költenek autóra, mint lakásra Az olaszok többet költenek gépkocsijukra, mint amennyi lakbért fizetnek. Egy olasz újságíró közzétette, a legújabb statisztikai adatokat, amelyek szerint az olasz autótulajdonos átlag napi 1500 lírát költ benzinre, a kocsival kapcsolatos illetékekre és a biztosításra. Az olasz autósok évente ötbillió lírát költenek gépkocsijuk karbantartására, ugyanakkor a lakbér összege csak 4 billió líra. Hadimilliomosok Dél-Vietnamban AMIKOR A SZABADSÁGHARCOSOK a dél-vietnami Hue várost ostromolták, a menekültek ezrei futottak a „biztonságosabb” többi város, elsősorban Saigon felé. A milliomosok számára ez volt a jel, hogy családjukat külföldre menekítsék, így tett La Thanh Nghe,aki három fiát az Egyesült Államokba, lányát pedig Párizsba küldte. — Hamarosan én is utánatok megyek — búcsúzkodott családjától a saigoni repülőtéren. A háborúban meggazdagodott vietnamiaik most, hogy a hazafiak egyre erőteljesebben ostromolják a kormánycsapatok hadállásait és a városokat, patkányként menekülnek a süllyedő hajóról. Nem törődnek a 17 millió honfitársukkal, akiknek verítékén meggazdagodtak. Hogy hány hadimilliomos van Dél-Vietnamban, pontosan senki sem tudja. A zavaros adórendszer miatt csak találgatni lehet számukat. A pénzügyminisztérium egy funkcionáriusa mondja: — Úgy gondolom, hogy mintegy két tucat dollármilliomos él az országban. Az elmúlt évek során, miközben a vietnami nép a legnagyobb mértékben elszegényedett, ezek az üzletemberek kapcsolatot teremtettek a kormánnyal, a hadsereggel és az amerikai tisztekkel. Az amerikaiak jóvoltából beviteli engedélyeket szereztek, és hatalmas összegekre tettek szert. LA THANH NGHE az amerikaiaktól tanulta meg, hogyan lehet a koldusszegény környezetben milliókat keresni. La Thanh Nnghe gyógyszerésznek tanult. 1954- től az ő tulajdonában van a legnagyobb saigoni patika, s ezenkívül import engedélye van gyógyszerekre. Bebizonyosodott, hogy a Nemzetközi Fejlesztési Segélyalap pénzén vásárolt gyógyszert az amerikai cégektől saját üzlete számára. A saigoni újgazdagok közül Nguyen Ngoc Linh pályája ívelt alegmeredekeben fölfelé. Sikerült megszereznie az amerikai Ford gyár képviseleti jogát, úgyhogy minden Dél-Vietnamban eladott Ford gépkocsi neki hoz hasznot. A japán Toyota autóit is ő árusítja. Két éve Nguyen Ngoc Linh tulajdonába került egy saigoni bank és egy biztosító társaság. — Mielőtt a Vietkong ideér — mondja —, családommal együtt Amerikába költözöm. Hoang Kim Quy milliomos tipikus hadiszállítással szerezte vagyonát. Szögesdróttal kereskedik. 1962-ig ő volt Dél-Vietnam legnagyobb szögesdrót-importőrje. Amikor amerikai segítséggel felépítette saját gyárát. Azóta évente 300 tonna szögesdrótot gyárt, a felét annak a mennyiségnek, amennyire ebben a szögesdróttal körülkerített országnak évente szüksége van. Az így szerzett hasznon megvásárolta több bank részvényeit, emellett textil és műszaki berendezések bevitelével foglalkozik. Saigonban olyan hírek keringenek, hogy a kábítószer-csempészésben is benne van a keze. Dél- Vietnamban igen elterjedt a kábítószer-élvezet, Hoang Kim Quy maga is kábítószerekkel él. EZ PERSZE nem akadályozza meg, hogy tagja lesgyen a szenátus Thieu elitököt támogató csoportjának. Azt tervezi, hogy a háború után Franciaországban telepedig le. Semmi esetre sem akar hazájában maradni, mert köztudomású, hogy gyűlöli a kommunistákat. Az amerikaiak nem eléggé következetesek a háborúban — hangoztatja —, már régen le kellett volna radírozniuk Észak-Vietnamot a térképről. Csak tizennégy napra lett volna ehhez szükségük, és akkor a háborúnak egészen más eredménye lenne. A szögesdrót-gyártáshoz hasonlóan jó üzlet az amerikai katonák egyenruhájának és fehérneműjének tisztítása is. Huynh Van Lanh ezzel keresett milliókat. Ő a Long Binh-i amerikai katonai támaszponton levő nagy mosoda tulajdonosa. A támaszponton 28 000 katona állomásoziik, de szinte állandóan még 20 000 katona tartózkodik ott átutazóban. A mosoda tehát 50 000 katona egyenruháját és fehérneműjét tisztítja. Az ügyes milliomos ezenkívül Saigonban házakat és lakásokat ad ki az amerikai nagykövetségi tisztviselőknek. Megszerezte a japán Honda motorkerékpárgyár képviseleti jogát is: kétezer motorkerékpárt ad el havonta. — Ha a forradalmi kormány átveszi a hatalmat — mondja Lanh —, természetesen minden megváltozik. Akkor egyetlen Hondát serm vásárolunk többet Japántól, hanem kerékpárokat Kínából. Ezeket azonban nem én fogom árusítani... A tizennyolc éve tartó indokínai háború következtében egész nemzetek jutottak koldusbotra, s csak néhány tucat ember gazdagodott meg. Vagyonukat honfitársaik szenvedései árán és az úgynevezett szabad világ segítségével szerezték. A támogatás mérlege: 46 000 halott amerikai és 800 000 vietnami részről. (STERN) ; IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÚIIlllllllilllllllllllltllllllllllll!l Ilii ARAB ARCKÉPCSARNOK 7. A politizáló tábornok (25) Nyilvánvaló, hogy a régi vezető gárda, amely időközben szakított a nagyburzsoáziával, hatalmát csak rendkívül mérsékelt ütemű haladásra kívánta felhasználni. 1966 februárjában ezért távolította el az Aflak —Bitar vonalat a katonatisztek fiatalabb garnitúrája, vagyis a balszárny. Ezeket az éveket még nem Asszad neve fémjelezte. 1916 után, amikor Szíria határozott lépéseket tett a szocialista társadalmi és gazdasági struktúra kialakítására, Asszad a második vonalból, Dzsdid, Zuajen, Atasszi és a Dzsundi fivérek mögül — mint a légierő tábornoki rangban levő parancsnoka — kísérhette figyelemmel a fejleményeket. Rövidesen nyilvánvalóvá lett, hogy a balszárny sem egységes. Polgári és katonai frakcióra bomlik. A két csoport közti első összecsapásra 1967 nyarán, a hatnapos háborúban elszenvedett katonai vereséget követően került sor. A vita — ma már világosan lehet ezt látni — akörül folyt, hogy az Asszad képviselte politikai hajlékonyság vagy a Znajenék követelte veszélyes türelmetlenség érvényesüljön a szír politikában. A civilek, vagyis Zuajen és csoportja ezt a menetet még megnyerte. Közvetlenül a khartúmi csúcsértekezlet előtt nyílt meg Damaszkuszban a Baath-párt rendkívüli kongresszusa. , Itt kellett dönteni Szíria politikai kurzusáról. Mivel a küzdelem nyíltnak tűnt, a szíriai külügyminiszter elutazott Khartúmba, s bár a tanácskozásokon nem vett részt, egészen addig várt, amíg a damaszkuszi csata véget nem ért. S mivel a Znajenék győzelmével végződött, Makhusz külügyminiszter hazautazott, jelezve, hogy Szíria nem hajlandó elfogadni a politikai rendezésnek elsőbbségét biztosító közös arab álláspontot. Khartúm után és Khartúm miatt, Szíria elszigeteltsége egyrészt az arab világban, másrészt a nemzetközi politikában természetesen nőttön-nőtt. A vezetés hasonló helyzetbe került belpolitikai téren is. Ezt a helyzetet a szír jobboldal megpróbálta kihasználni pozícióinak javítására. Természetesen, nem progresszív programja miatt támadta a vezető gárdát, hanem azt a körülményt használta ki, hogy az ország vezetői a lakosság szunnita többségével szembeni síiták, illetőleg az alavita nemzeti kisebbséghez tartoznak. (Folytatjuk) Helyreáll a diplomáciai kapcsolat Ghana és Guinea között? Accrából jelenti a Reuter. A ghanai katonaság parancsnokai beleegyeztek, hogy visszatérjenek az országba azok a ghanai polgárok, akik a megbuktatott és nemrég elhunyt Nkrumah elnök kíséretében Guineában éltek. A 47 tagú csoport visszatérését Sekou Touré guineai elnök közbejárására engedték meg. Az emigránsok között van a volt kormány néhány volt minisztere. Az intézkedést követően biztosra vehető, hogy Ghána és Guinea helyreállítja diplomáciai kapcsolatait, amelyeket az 1966-os puccs után szakítottak meg. Golfozók a háztetőn A sportból is üzletet csinálnak a japánok Azt is mondhatnánk, hogy Japán a tízmillió golfozó hazája. Az üzletemberek és bankárok, a diákok és a munkások, a politikusok és aszépfiúk minden hét végén, ha csak egy mód van rá, golfozni mennek. A világnak talán egyetlen más nemzetét sem kerítette hatalmába egy sportág olyan mértékben, mint a golf a japánokat. Nagyon sokan persze nem jutnak füves terephez. A földrajzkönyvekből tudjuk, hogy Japán területének 82 százalékát hegyek borítják, s a fennmaradó 18 százaléknyi területen mindössze hatszáz golfpálya van. Ebből is csak száz a nyilvánospályák száma. Az „élettértől” megfosztott golfozó nemzet füves pályák hiányában mindenhol űzi ezt a sportot, ahol csak mód van rá. A toronyházak tetején is létesítenek golfpályákat, magas hálóval körülkerítve, hogy a labdák ne röpködjenek a levegőben. Technikai érzéküknek hála, a japánok olyan elektronikus golfpályákat is létesítettek, amelyek tulajdonképpen nem is pályák. A játékos elé képernyőn vetítik a zöld mezőt, az ütés erősségétől és az iránytól függően változik a kép, s ha a játékos jól indította el a labdát, célba is talál vele. Az igazi golfpályák utáni sóvárgást az ügyes üzletemberek kihasználják. Golfcápáknak nevezik Japánban ezeket az agyafúrt, skrupulusoktól mentes üzletembereket, akik vagyont kovácsolnak maguknak a homo sapiens japonicus játékszenvedélyből. A Sukan Bunsun című hetilap beszámolt róla, hogy a jóhiszemű áldozat 400 000 jent is hajlandó fizetni, hogy tagja legyen egy nem létező golfklubnak, amelynek pályáját majd csak idővel építik meg. A tetemes összeg ellenében állandó belépőjegyeket kap a létesítendő golfpályára. A golfcápák egy-egy klubhoz 2000 alapító tagot gyűjtenek. Mire azonban a pálya megépül, kiderül, hogy az alapító tagok száma sokkal nagyobb, s eléri az ötezret is. Természetes, hogy szinte lehetetlen ennyi ember számára úgy beosztani a golfpályát, hogy mindenki nyugodtan játszhasson. Az állandó tagokat az alkalmi játékosok is zavarják, akik horribilis belépődíjat fizetnek. Az alapító tagok végül is hálásak a szervezőnek, ha felajánlja nekik, hogy megveszi tőlük féláron az állandó belépőjegyet. A jegyet persze azonnal továbbadja szép haszonnal. A belépőjegyek valamiféle részvényekként keringenek Japánban. A feketepiacon csillagászati értékeket érnek el. Egy tokiói golfpályára szóló állandó belépőjegy például 1969-ben mintegy 25 ezer új dinárnak megfelelő összegbe került, egy évvel később mér ennek ötszörösébe. A tekintélyesebb klubokban ötmillió új dinámyi összegért lehet csak állandó jegyet vásárolni a feketepiacon. Az üzlet mind jobban virágzik, mert a japánok golfszenvedélye egyre nő. De nemcsak a belépőjegyek ára emelkedik, hanem a balesetek száma is. A japán biztosítóintézetnek évről évre egyre többet kénytelenek fizetni a golfpályákon elszenvedett sérülésekért. CD. SJ