Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 164-178. szám)

1972-06-16 / 164. szám

2. oldal Echeverria megkezdte tárgyalásait Nixonnal Előtérben a kétoldali kapcsolatok problémái Mexikóvárosból jelenti a Tanjug. Luis Echeverria mexikói köztársasági elnök szerdán éjszaka az Egyesült Álla­mokba érkezett, s már csü­törtökön megkezdte hivata­los tárgyalásait Nixon ame­rikai elnökkel. Megvitatják a kétoldali kapcsolatokat és az ameri­kai világ részein uralkodó helyzetet. Echeverria a na­pokban kijelentette: " A sors úgy akarta, hogy Mexi­kó egy nagyhatalom szom­szédságában van, s ennek következtében helyzete nem könnyű és nem is kellemes. Biztosra vehető, hogy Eche­verzia mindenekelőtt a mexikói—amerikai kapcsola­tokra összpontosítja figyel­mét. Igyekszik majd meg­győzni Nixont, hogy rosszul cselekszik, amikor hátrá­nyosan megkülönbözteti a mexikói és a latin-amerikai termékeket. Mexikó számá­ra létfontosságú kérdés ez, mert külkereskedelme nagy­mértékben az amerikai piac­tól függ. Echeverria még két konk­rét kérdést szándékozik meg­vitatni az amerikai elnökkel. Mexikó követeli, hogy az amerikaiak ne szennyezzék a Colorado folyó vizét, mert ezzel óriási kárt okoznak Mexikó mezőgazdaságának. Javasolja továbbá, hogy az Egyesült Államok érdemben foglalkozzon a mexikói ven­dégmunkások ügyével. Országos mozgalom az alkoholizmus ellen Egyre több bajt okoznak az iszákosok a Szovjetunióban A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága a napokban ismét felhívta a figyelmet az alkoholizmus nagy veszélyére. Egyszer­smind több intézkedést ho­zott­, amelyek kötelező érvé­nyűek a párt minden szer­vére és a társadalom min­den más tényezőire. A Szovjetunióban már ko­­­­rábban is több próbálkozás történt, hogy adminisztratív úton megakadályozzák a ré­szegeskedést. Két évvel ez­előtt például duplájára emel­ték a konyak és a vodka árát. Néhány nap múlva a vodkát ismét a régi áron árusították, a konyak azon­ban azóta is elérhetetlen a jóféle itóka kedvelői szá­mára. Nem sokra mennek a sza­kosított, úgynevezett józaní­­tó intézmények sem, ame­lyek a „páciens” számlájára végzik a józanítást, vagy pe­dig annak a vállalatnak nyújtják be a költséglistát, amelyben a részegségen raj­takapott dolgozik. De bár­milyen magas árat is szá­molnak fel a józanító intéz­mények, a részegesek száma nem csökkent. Moszkvában, Leningrád­­ban és sok más szovjet vá­rosban kevés az étterem, a vendéglő és a kocsma, az emberek többnyire talponáll­va, isznak. A moszkvai bol­tokban gyakran ismeretlen emberek adják össze a pénzt és a közösen vásárolt palack vodkát mindjárt az utcán vagy az első kapualjban meg­isszák. A hatóságok szerint a ré­szegeskedés számtalan kihá­gás és bűncselekmény oko­zója. Az iszákosság miatt sok ártatlan ember vesztet­te életét közlekedési szeren­csétlenségben, és bár a ható­ságok drákói szigorral bün­tetik a részeg gépkocsiveze­tőket, a balesetek száma alig csökken. Az alkoholizmus sok gyilkosság és rablás oko­zója. Az Izvesztyija szerint a közelmúltban egy 21 éves fiatalember, aki egyébként rendkívül becsületes és fe­gyelmezett volt, két-három pohárka vodka és sör után megkéselte legjobb barátját. A Szovjetunióban déli 11 óra előtt és sok helyen este 8 óra után nem árusítanak szeszes italt. Az emberek per­sze találékonyak:é’ előre el­látják magukat megfelelő mennyiségű itallal. A hatóságok maguk is be­látják, hogy az adminisztra­tív intézkedések önmaguk­ban nem segítenek. A leg­célravezetőbb józanságra ne­velni az embereket és szabad idejükben gondoskodni meg­felelő szórakozásukról. Az egészségügyminisztérium, a sajtóbizottság, a lapok és a televízió az utóbbi időben mind többet foglalkoznak a társadalmi kórral. A moszk­vai televízió a napokban egy filmet mutatott be az alko­hol rabjairól. A film annyi­ra megrázó volt, hogy sokan kikapcsolták a készüléküket. Bevonták az akcióba a mű­velődésügyi minisztériumot, a pedagógiai akadémiát, a­ szakszervezeteket és az ifjú­sági szervezetet. Mindezek az intézmények a pártszer­vezetekkel együttműködve, azon fognak munkálkodni, hogy az országban több le­gyen az olvasóterem, a mo­zi, a táncterem, a sportpá­lya, ahol az emberek hasz­nosan és kellemesen eltölt­­hetik az idejüket. Az országos akció egyre inkább kibontakozik. De a fülünkben cseng még egy megkérdezett munkás kije­lentése: — Miért éppen engem nyaggatnak? Én sem iszom többet, mint mások. Külön­ben is Oroszországban, amió­ta világ a világ, mindenki A. N. kedves ajándék a VAIÉP Voerster újabb vádjai­­ Moszkva és Peking ellen ! John Voerster dél-afrikai miniszterelnök szerint az ot­tani diáknyugtalanság nem más, mint „kommunista láza­dozás”, amelynek az a célja, hogy megbuktassa a kor­mányt. A miniszterelnök nyíltan a Szovjetuniót terheli ezekkel a vádakkal. Korábban a Kí­nai Népköztársaságot sem kímélte, amely — mint mond­ta — azért épít vasútat Tan­zánia és Zambia között, hogy a kommunista seregek megindulhassanak a Dél-afri­kai Köztársaság ellen. Nyilvánvaló, hogy Voerster a kommunizmus általá­nos stratégiájára hivatkoz­va igyekszik megindokolni a diákokkal szembeni ke­gyetlen megtorló intézkedé­seket. A pretoriai kormány egyébként a múlt héten be­tiltotta a tüntetéseket az egye­temeken, és megvádolta az egyetemek vezetőségeit, hogy nem tudnak fegyelmet tar­tani és nem hajlandók meg­felelő propagandát terjesz­teni. KAMBODZSAI GERILLÁK KÖZÖTT (») Sokat utaztam, bejártam az országot és saját szememmel győződtem meg róla, hogy még sok megművelhető föld van. Mondom nektek, senki sem lesz híján sem rizsnek, sem termőföldnek. Ezért szava­tosságot vállalok. Ha a szabad területre távozóban úgy érzitek, hogy szavaim nem voltak meggyőzőek, vagy feléled bennetek a rettegés, hogy zaklatásnak és bántódás­­nak lesztek kitéve, csak hivatkozzatok rám és mondjátok, hogy csupán azt ismétlitek, amit én mondtam... A tömörítős politikája Kompong-csang tartomány. — A beszé­dekben és az eszmecserékben gyakran hal­lani a kamasibal — káder — kifejezést. A káderek — akárcsak a vietnami DNFF- ben és a Patet Laóban — itt is az egész építmény tartóoszlopai. Akárhogy vesszük is őket, mindenképpen vezetőknek kell tekintenünk valamennyit. A jelekből ítél­ve nincsenek éppen sokan, de szakadatla­nul vándorolnak egyik helységből a má­sikba, soha meg nem várnak iratokkal teli futártáskát, minden pilla­natban készen állnak, hogy üzenetet to­vábbítsanak. A futárok gyalogszerrel vagy kerékpáron járnak és nyilván mindenkor tudják, hol tartózkodik az, akinek az üze­net szól. Megvallom, ez felülmúlja felfo­góképességemet. Ők természetesen udva­riasan megtagadják, hogy ezekről a dol­gokról beszéljenek. A vezető káderek többsége a kambodzsai baloldalhoz tartozott, amely 1954-ben fegy­verletételre kényszerült, majd a kímélet­len rendőrségi üldöztetés miatt — főként 1966. után —, mély illegalitásba vonult. De még e roppant kedvezőtlen föltételek mel­lett sem szűntek meg hangoztatni, hogy támogatják az antiimperialista nemzeti egység és a semlegesség politikáját. A kam­bodzsai baloldal ma már — miután az ese­mények váratlan fordulatot vettek — a gyakorlatban is tudja alkalmazni régi po­litikáját, abban a harcban, amelyet a régi elnyomók ellen folytat. Ennek az irányvonalnak a követői főként a szerényebb származású értelmiségiek, kis hivatalnokok és parasztfiatalok soraiból kerülnek ki. Sokan közülük tanárok vagy a legalacsonyabb kategóriába tartozó taní­tók voltak. Jöttek aztán más rétegekből való embe­rek is, hogy erősítsék a kezdeti magvat a burzsoá értelmiségiek; egyesek közülük gazdagok, mások nem, akár az a két Pá­rizsban diplomást mérnök, akivel véletle­nül találkoztam útközben. Elbeszélget­tünk arról, hogy mennyibe kerül az élet a párizsi Latin negyedben. — Ha majd mind­ez befejeződik, ismét elmegyek egy kicsit Párizsba körülnézni — mondja az egyikük. — Legalábbis remélem, hogy elmehetek... A többiek egyszerű parasztok, akik az említett káderiskolát végzik el. Az időseb­bek a falusi közösségek szintjén tevékeny­kednek, a fiataloknak viszont nagyon szép jövőjük van. Nagy lelkesedéssel és oda­adással vállalják a vállukra nehezedő fele­lősséget és kötelességet. A falunak megvan a maga közigazga­tása, az úgynevezett bizottság, amelyet a Front intézményei neveznek ki ugyan, de amelynek összetétele a lakosság általános kívánságát tükrözi. A létra következő fo­kán a vezető káderek csoportja van, amely­nek meghatalmazásai ugyan korlátozottak, de annál fontosabb szerepet tölt be. Egész­ségügyi szolgálat gyakorlatilag nem léte­zik, de ez egyébként sem újdonság a khmer falvakban; a közoktatás csak az ál­talános írástudásra szorítkozik, azon túl nem terjed. Ennyiből áll körülbelül a tar­tományi apparátus. A körzeti bizottság­nak (Kambodzsa négy körzetre van fel­osztva), ugyanolyan megbízatásai vannak, mint az országos vezetőségnek, amely több tíz miniszterből és miniszterhelyettesből áll (az utóbbiak szakadatlanul járják az országot). A vidékeken, amelyeket bejártam, gyak­ran említették Hu Juant, a belügyminisz­tert, aki Phnom Penh közvetlen közelében is több népgyűlésen beszélt. Szónoki ké­pességeivel nyilván erőteljes benyomást gyakorolt mindazokra, akik látták és hall­gatták. Mindazonáltal az egész helyzet kulcsszemélyisége nem más, mint Norodom Szihanuk herceg. (Folytatjuk) I MAGYAR SZÓ Péntek, 1972. június 16. A vérfürdő éjjelén Az egyetlen életben maradt japán merénylő vallomása (3.) Hogyan kell forradalmat csinálni? — Volt-e szó a politikai kérdésekről? — Természetesen. Irt a vi­lágforradalomról, amely az egyetlen kiút a zsákutcából. Ezzel kapcsolatban megkér­tem, adjon magyarázatot tét­tére. Ezt írta: „Mi, a Vörös Csillag Hadseregének kato­nái, együttműködünk a Pa­lesztinai Népi Felszabadítá­­si Fronttal. Miért? Azért, mert Izrael erőszakkal kí­vánja megoldani a helyze­tet, márpedig ezen változtat­ni kell. Valójában a harc a reakciós arab kormányok és a szintén reakciós izraeli kor­mány és a nemzetközi cioniz­mus között folyik. És a hely­zet minden súlyát a palesztí­nai menekültek érzik meg. Ezért is értünk egyet a Pa­lesztinai Népi Felszabadítási Fronttal. A palesztínai nép forradalmi kapcsolatban áll minden népi Forradalommal és elsősorban a japán népnek az imperialisták elleni forra­dalmával.” Igen, ezt írta. Ekkor már beszélni is kez­dett, nem nyúlt minden kér­dés után a toll után. Elis­métlek néhány kérdést és a feleleteket is. — Hogyan lehet végrehaj­tani a maguk forradalmát? — Úgy, ahogy Japánban csináljuk és úgy, ahogy az­­este itt, ezen a repülőtéren csináltuk. Mellékes, hol hajt­juk végre vállalkozásainkat, nem a hely, a cél a fontos. — No de micsoda értéke lehet annak, hogy nőket meg gyermekeket gyilkol­nak le? — Végig kell csinálnunk a dolgokat. — Társai halottak. Fölis­merte őket? — Senkit sem ismertem föl. Nem tudom, kik a tár­saim. — Megmondaná társai ne­vét? — Én csak a főnökünket, Girót ismerem. — A rendőrség azzal bí­zott meg, hogy faggassam ki a társairól, a válasz azon­ban minden kérdésre ez volt: nem tudja kicsodák. Végül már azt gondoltam, hogy Okama valóban nem tud semmit baj­társairól. — Hogyan? Hiszen a vizs­gálat megállapította, hogy néhány napot együtt töltöt­tek Rómában.­­a A kihallgatás szüneté­ben a rendőrök megmotoz­ták Okamotól és átkutatták a két halott merénylő ru­háit. Megállapították, hogy mindhárman egyforma is­­mertetőjelet viseltek: a nadrágszíjukon egy japán bábu csüngött. Nem lehetet­len, hogy ez volt az ismer­­tetőjel a három ember szá­mára, akik nem ismerték egymást és akik először éle­tükben Rómában találkoz­tak. — Miért ragaszkodott Oka­moto ahhoz, hogy írásban vá­laszoljon? — Valószínűleg azért, hogy legyen ideje a gondol­kozásra, hogy ne mondjon olyasvalamit, amit nem sza­bad közölnie. Valószínűleg emiatt nem akart angolul sem beszélni, pedig­ biztos vagyok benne, hogy tud an­golul. A Seba kórházban fekszik Paina Goldberg 20 éves egyetemi hallgató, a szőr­, nyű vérengzés egyik súlyos sebesültje. Az orvosok min­dent elkövetnek, hogy meg­mentsék a csinos, fiatal le­ány lábait. Paina Goldberg ezt mondta az újságíróknak: — Egyszer csak ott állt előttem géppisztollyal az egyik és kézigránáttal a má­sik kezében. Rám nézett, aztán a körülöttem állókra. Valami furcsa fintor ült az arcán. És ekkor eldobta a bombát. Úgy látszott, mint­ha nevetett volna. S. O. Kozo Otamoto, a véres kezű merénylő Dr. Ehud Harari Rogers részt vesz a SEATO-paktum értekezletén Washingtonból jelenti az UPI. William Rogers amerikai külügyminiszter is részt vesz a SEATO-paktum jú­nius 17-én kezdődő egyhetes Canberrai értekezletén. A Fehér Ház szóvivője sze­rint Rogers beszámol az ér­tekezlet részvevőinek Nixon elnök pekingi és moszkvai tárgyalásának eredményei­ről. Rogers szerdán egyórás megbeszélést folytatott Hen­ry Kissingerrel, a moszkvai SALT-egyezményről és Kis­singer küszöbönálló pekin­gi látogatásáról. I Elsőrendű tégla eladó,Ц I 50 para darabja. Stoja-Ц I novié Tomo, Kanizsa,g Senćanska utca 58. §g 0351401 iilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinilllll Д Jugoszláv Sorsjáték 24. húzásának nyerőszámai Az alábbi sza ___ . Az alábbi sza- _ _ mokkát végző Ez* az össze- mokkát végző ** dd sorsjegyek nyerték de sorsjegyek *e* nyerték 00 20,— 35 20,— 10 10,— 705 100,— 82370 500.— 4925 200.— 344110 10 010.— 06675 500.— 176925 20 000.— 31 10.— 4901 300.— 6 6.— 05231 510.— 10406 2 006.— 466161 10 000.— 71726 1 006.— 698051 150 000.— 88906 506.— 518976 10 006.— 2 6.— 7 6.— 51802 506.— 17627 2 006.— 81642 1 006.— 53627 506.— 729822 10 006.— 88457 1 006.— 397097 10 000.— 63 10.— 09193 2 000.— 848 50.— 34013 500.— 7818 200.— 78053 1000.— 87978 500.— 142953 10 000.— 579408 10 000.— 14 30.— 09 10.— 16944 500.— 49 10.— 20484 1 000.— 6619 300.— 076784 10 000.— 71219 500.— 206034 10 000.— 064399 10 000 —

Next