Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 164-178. szám)
1972-06-16 / 164. szám
Péntek, 1972. június 13. Mai kommentárunk Szilárdabb egység SÜTÖRTÖKÖN KABÁTBAN véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcstalálkozója. A vitában elhangzottakból, valamint az elfogadott és megerősített határozatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a munka eredményes volt, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, jelentősen hozzájárult a tagállamok egységének, együttes politikiai föllépésének megszilárdításához a kontinenst érintő problémák megfontolt fölszámolása érdekében. Köztudomású, hogy az AESZ IX. kongresszusának kezdete előtt a 40 tagállam külügyminiszterei értekezletet tartottak, amelyről olyan hírek érkeztek, hogy nehezen tudják áthidalni a nézeteltéréseket, és félő, hogy a csúcsértekezlet is magán viseli majd a múlt káros jegyeit, nevezetesen azt, hogy az egység gondolata nehezen halad a megvalósulás felé. Miután a IX. kongresszus berekesztette munkáját, megelégedésesés állapítható meg, hogy a borúlátó jóslatok ez esetben alaptalanok voltak. Az egyhetes munka eredményeit összegezve elmondható, hogy a IX. kongreszszus részvevői sok esetben rátapintottak a lényegre; ezt tükrözi például a közelkeleti helyzetre vonatkozó határozatuk is. Azért említjük ezt a határozatot, mert a miniszteri értekezleten — a kiszivárgott hírekből ítélve (a tanácskozás zárt ajtók mögött folyt) — a közel-keleti válságról, a megoldási lehetőségekről semmi érdemlegeset sem állapítottak meg. A kongreszszus részvevői azonban — közmegelégedésre — határozatba foglalták, hogy támogatják Egyiptomot, hogy minden lehető eszközzel viszszaszerezze területi integritását. Sajnálkozásukat fejezték ki továbbá Jarring ENSZ-nagykövet békéltető küldetésének kudarca miatt és ismételten felszólították Tel Avivot: vonja vissza csapatait a júniusi háború előtti határok mögé. Jelentős eredménynek könyvelhető el továbbá az is, hogy az AESZ úgynevezett hetes bizottságának javaslatát elfogadták. Eszerint fokozni kell a gyarmaturalom ellen küzdő afrikai mozgalmak anyagi, erkölcsi és politikai támogatását. A diplomáciai megfigyelők kétkedve fogadták a IX. kongresszus indulását is, hiszen II. Hasszán marokkói király és Moamer el Kadhafi ezredes, líbiai elnök számos megoldatlan kérdés miatti nézeteltérés és kölcsönös vádaskodás után ültek tárgyalóasztalhoz, és félő volt, hogy a két ország feszültséggel terhes viszonya rányomja bélyegét az értekezlet hangulatára és sikerére is. Ez azonban nem történt meg, mert Kadhafi eleget tett II. Hasszán óhajának, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák a nézeteltéréseiket és tegyenek pontot a viszály végére. Megbékélt egymással az angolai nemzeti felszabadítási mozgalom és az angolai forradalmi menekült kormány is, és ily módon elhárult számos akadály a portugáliai gyarmat két szemben álló mozgalma között. Noha csak a jövő mutatja majd meg a hasznosnak látszó határozatok eredményeit, bizonyos, hogy az AESZ IX. kongresszusa sikeresebb az előbbieknél, mert fölszámolt néhány, a tagállamok viszonyát terhelő problémát és egységes álláspontra helyezkedett Afrika sürgető kérdéseiben. J. L . MAGYAR SZÓ Is napokban összeül az Arab Államszövetség elnöki tanácsa Az ugandai elnök is részt vesz az értekezleten Kairóból jelenti a Tanjug. Az Arab Államszövetség elnöki tanácsa néhány nap múlva összeül Marsa Matruh földközi-tengeri nyaralóban. Anvar el Szadat, Moamer el Kadhafi és El Aszad elnökök tanácskozásán állítólag részt vesz Idi Amin ugandai elnök is, aki Rabatból visszatérve bizonyos időt Kairóban tölt. A három ország vezetői Uganda elnökével együtt behatóan foglalkoznak az arab csúcsértekezlet határozataival, Mohamed Szadek egyiptomi honvédelmi miniszter moszkvai látogatásának eredményeivel és a közelkeleti helyzet legújabb fejleményeivel kapcsolatban El Kadhafi ezredes minapi bejelentésével, hogy Líbia népi háborút indít Izrael ellen, ha Tel Aviv az év végéig ki nem vonul a megszállt területekről. Az egyiptomi újságok — más hír szerint — nem tartják kizártnak, hogy az egyiptomi és izraeli repülőgépek keddi légicsatája Izrael újabb Egyiptom elleni kihívásának a bevezetője. A lapok azt állítják, hogy az izraeli gépek azért bocsátkoztak harcba az egyiptomiakkal, hogy kitapogatták az egyiptomi légierő felkészültségét, köztudomású azonban, hogy Kairóban az incidens után nem foganatosítottak különösebb óvóintézkedéseket és Tel Aviv is kijelentette, hogy a légicsata elszigetelt jelenség volt. Abba Eban izraeli külügyminiszter a dán tévének adott nyilatkozatában az izMcGovern amerikai szenátor az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában szerdán támogatta azt az elképzelést, hogy Jeruzsálemet helyezzék teljesen izraeli ellenőrzés alá és javasolta, hogy az amerikai nagykövetséget Tel Avivból költöztessék át Jeruzsálemberaeli helyzetről azt mondta, hogy a tűzszünet tovább tart. Visszautasította azt az állítást, hogy a közel-keleti válság veszélyezteti a világbékét, és hangsúlyozta, meggyőződése, hogy a két nagyhatalom semmi esetre sem csap össze egymással a Közel-Kelet miatt. Kijelentette továbbá, hogy nem helyesli az izraeli csapatok visszavonulását a júniusi háború előtti határok mögé, az új határokról Izraelnek az új arab országoknak közvetlen tárgyalások útján kell megegyezniük — minden külső befolyás nélkül. McGovern támogatja Jeruzsálem bekebelezését A szovjet-amerikai tárgyalások a béke és a haladás szükségletét tükrözik A Pravda vezércikke Nixon moszkvai látogatásáról A Pravda, az SZKP KB hivatalos lapja, csütörtöki számában vezércikkben foglalkozik Richard Nixon amerikai elnök moszkvai látogatásával és a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseivel. A lap jelentősnek tartja a véleménycserét és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kapcsolatok történetében színte nincs is példa Nixon és a szovjet vezetők hasznos véleménycseréjére. A cikkíró a szerződésekről is szól, megállapítja róluk, hogy jelentős lépést jelentenek a tartós béke felé. A megállapodásokat a szovjet külpolitika nagy sikerének mondja, hiszen a Szovjetunió a békét kívánja megszilárdítani, amint ezt az SZKP XXIV. kongresszusán világosan kimondták. Az újság szerint a szovjet —amerikai találkozó az SZKP KB és a Politikai Bizottság érdeme, amelyek szem előtt tartották a szovjet népek, a nemzetközi szocializmus, a béke és a haladás szükségleteit. A moszkvai tárgyalások szelleme bizonyítja, hogy a két ország közötti véleménycsere nem a gyöngeség jele, hanem azt tükrözi, hogy a tárgyaló feleket a béke és a haladás megszilárdításának szükséglete, a Szovjetuniót pedig a béke és a szocializmus iránti kötelezettség, nem pedig holmiféle forradalmi frázisok vezérelték. A vezércikkíró hangsúlyozza, hogy a szerződésekben nincsenek homályos és kétértelmű megfogalmazások, tehát tarthatatlanok azok a spekulációk, hogy a két ország a suba alatt megegyezett, megosztották érdek- és befolyási övezeteiket. A Pravda végezetül megállapítja: a szovjet—amerikai véleménycsere ismételten bebizonyította, hogy a Szovjetunió következetesen halad az államok békés koegzisztenciáját hirdető lenini elvek útján, tekintet nélkül az országok társadalmi berendezésére. Leonyid Brezsnyev, már az SZKP KB XXIV. kongresszusán megállapította, hogy ez az elv a vezérfonal a nemzetközi fejlődésben. Mammutsztrájk Olaszországban Rómából jelenti az AP. Csütörtökön százezer olasz orvos sztrájkba lépett, és nyomban csatlakoztak hozzájuk a vegyipar és a gyógyszergyárak dolgozói. Az orvosok az egészségügyi rendszer reformját követelik, nemkülönben fizetésemelést az állami kórházakban dolgozó orvosoknak. 3. oldal Újabb terrorcselekmény? Részletek a japán utasgép katasztrófájáról Szerdán Delhi közelében — mint hajnali kiadásunkban jelentettük — lezuhant a JAL nevű japán légiforgalmi vállalat DC—8 típusú utasszállító repülőgépe. A gép 89 utasa és személyzete közül 83-an meghaltak, de a többiek élete is veszélyben forog. A szerencsétlenül jártakat beszállították egy delhi kórházba és az orvosok úgy vélik, hogy csak két gyermeknek van esélye az életben maradásra. A katasztrófa után a japán kormány azonnal alapos és sürgős nyomozást rendelt el, mert bombamerényletre gyanakszik. A vállalat tokiói igazgatóságának szóvivője csütörtökön reggel részleteket közölt a nyomozás eddigi eredményeiről és a mentésről. Elmondta, hogy 1952 óta ez volt az egyetlen szerencsétlenség a nemzetközi vonalakon, amelyeken a japán vállalat gépei közlekednek. A repülőgép lezuhanása után hamarosan a szerencsétlenség színhelyére érkeztek a mentőosztagok és a szakértők. Tokióban mozgósították a rendőrséget, hogy vizsgálja ki, japán terroristák műve-e a katasztrófa. Alapos ugyanis a gyanú, hogy a gép időzített bomba robbanása következtében zuhant le. Megállapították ugyanis, hogy a magasban robbanás történt. — Érintkezésbe léptünk az indiai rendőrséggel és tájékoztattuk őket a Tel Aviv-i repülőtéren történt vérfürdő részleteiről. Kértük őket, hogy foganatosítsanak óvóintézkedéseket — mondta a japán vállalat képviselője. Hozzáfűzte, hogy a vállalat a Tel Aviv-i merénylet után több fenyegető levelet és telefonhívást kapott a terroristáktól, akik egyébként meg akarták zsarolni a vállalatot A Tel Aviv-i merénylőcsoport egyetlen életben maradt tagjának szabadon bocsátását követelték, különben — mint mondták — újabb merényleteket követnek el a vállalat ázsiai és közel-keleti kirendeltségei ellen. A szerencsétlenségben életét vesztette a 72 éves dr. Macuki Mijacaki egyetemi tanár is, a lepra elleni japán intézet volt igazgatója, aki évek óta küzd a súlyos betegség ellen Indiában, s nagy tiszteletnek örvendett ebben az országban is. A szerencsétlenség szemtanúi elmondták az újságíróknak, hogy a repülőgép lezuhanása előtt hatalmas robbanást hallottak. A repülőgép nyomban lángba borult, majd a kiszáradt folyó medrébe zuhant. A gép részei 800 méteres körzetben szétszóródtak. A JAL szóvivője szerint Jasateru Macui tapasztalt pilóta volt (4500 órát töltött a levegőben), s azt jelentette a delhi repülőtérnek, hogy minden a legnagyobb rendben van és már a leszállásra készülődött. Ekkor mindössze 27 kilométernyire volt India fővárosától. A katasztrófa előtt tehát semmi rendellenességet sem vett észre a gépen. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szerencsétlenséget nem műszaki hiba okozta. Kissinger ismét Pekingbe készül Tájékozottja a kínai vezetőket Nixon moszkvai tárgyalásairól Váratlanul, de nem meglepetésszerűen érte a hír a washingtoni diplomáciai megfigyelőket, hogy Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsosa, a napokban Pekingbe látogat. A moszkvai csúcstalálkozó után és a vietnami helyzet alakulását tekintve, a pekingi látogatás — mint mondják — feltétlenül szükséges. Kissinger — hivatalos magyarázat szerint — azért utazik Pekingbe, hogy tovább munkálkodjon az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak rendezésén. Diplomáciai körökben viszont biztosra veszik, hogy az indítékok között ott szerepel a vietnami kérdés is, nemkülönben az az igyekezet, hogy valamiképpen helyreállítsák az erőegyensúlyt, az úgynevezett nagy háromszögben. Biztosra vehető, hogy a tanácsos elsősorban Vietnamról fog tanácskozni Pekingben, arról, hogy miként lehetne befejezni a háborút. Nyilván tájékoztatni fogja a kínai vezetőket arról is, hogy Nixon miről tanácskozott és miben állapodott meg Moszkvában a szovjet vezetőkkel, mindarról tehát, ami bizonyos vonatkozásban Pekinget is érinti. A kínai kormány két nappal ezelőtt keményen elítélte az Egyesült Államokat, mert fokozza Észak-Vietnam bombázását, kiváltképpen a kínai határhoz közel eső területekét. Pekingben és Washingtonban azonos közleményt adtak ki Kissinger küszöbönálló látogatásáról. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy időközben Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, útnak indul Hanoi felé. Feltételezhető ugyanis, hogy a két látogatás eredményeként valamiféle új kezdeményezés kerekedik ki Vietnammal kapcsolatban. Az amerikai „héják” azt a következtetést vonják le, hogy Moszkva és Peking nem hajlandó tovább támogatni Hanoit, és a — szerintük — kudarcra ítélt nagy offenzívát. Valószínűnek tartják, hogy Hanoi hajlandó lesz elfogadni az amerikai feltételek egyikét-másikát. A józanabb gondolkodásúak úgy tartják, hogy a válság olyan szakaszba jutott, amikor valamennyi érdekeltnek a kompromisszumos megoldás felel meg a legjobban. A bizakodóbbak abban reménykednek, hogy Podgornij hanoi és Kissinger pekingi megbeszélései nyomán az amerikaiak abbahagyják Észak-Vietnam bombázását, sőt hogy a tűzszünet is létrejöhet. Az utóbbi célt szolgálhatja az is, hogy Amerikában mind többen sürgetik a háború befejezését. Bizonyság erre az, hogy az utóbbi időben nőttön nő George McGovern demokrata elnökjelölt népszerűsége. A szenátor, akit a béke jelöltjeként emlegetnek, a választási hadjárat során nyilvánosan kötelezettséget vállalt, hogy ha megválasztják, három hónap leforgása alatt véget vet a háborúnak és minden amerikait — a hadifoglyokat is beleértve — hazaviszi Vietnamból. Nixon elnök valószínűleg nem fogja megengedni, hogy McGovern októberben is ezzel a jelszóval lépjen a választók elé. Dusan Ljubojevic müncheni jugoszláv konzul a konzulátus közelében történt boomika robbanás színhelyén Ugandában visszatartottak egy brit utasszállító gépet Az ugandai hatóságok csütörtök reggel az entebei repülőtéren visszatartották a brit BOAC légiforgalmi vállalat sugárhajtású utasgépét, mert kiderítették, hogy fegyvert szállított Zambiába. A repülőgép mellé őrséget állítottak, az utasokat egy szállodába vitték, de a fegyverszállítmányhoz nem nyúltak hozzá. Gromiko befejezte párizsi tárgyalásait Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön befejezte hivatalos franciaországi látogatását és hazautazott. A magas rangú szovjet vendégtől Maurice Schumann francia külügyminiszter, Abraszimov párizsi szovjet nagykövet és mások vettek búcsút a repülőtéren. A francia—szovjet megbeszéléseken részt vevő kormányküldöttségek kifejezték óhajukat, hogy mielőbb folytatódjanak a vietnami béketárgyalások. A közel-keleti helyzetről nem született közös javaslat. A francia fél el megingátva Gromiko tájékoztatóját Nixon és Brezsnyev tanácskozásáról, csupán annyit állapított meg, hogy az amerikaiak és a szovjetek között nagy nézetkülönbségek vannak, míg a francia és a szovjet álláspontok e kérdésben közel állnak egymáshoz. Gromiko a párizsi tanácskozás végén csak a kétoldali viszonyról nyilatkozott. — A Szovjetunió kormánya nevében ismertetem szilárd álláspontunkat, hogy együtt akarunk működni Franciaországgal és ezt az együttműködést ki akarjuk terjeszteni európai és általában nemzetközi szintre — mondta.