Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 164-178. szám)

1972-06-16 / 164. szám

Péntek, 1972. június 13. Mai kommen­tárunk Szilárdabb egység SÜTÖRTÖKÖN KA­BÁTBAN véget ért az Afrikai Egységszer­vezet tagállamainak csúcs­­találkozója. A vitában el­hangzottakból, valamint az elfogadott és megerősített határozatokból azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy a munka eredményes volt, beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, jelentősen hozzá­járult a tagállamok egysé­gének, együttes politikiai föl­lépésének megszilárdításához a kontinenst érintő problé­mák megfontolt fölszámolá­sa érdekében. Köztudomású, hogy az AESZ IX. kongresszusának kezdete előtt a 40 tagállam külügyminiszterei értekezle­tet tartottak, amelyről olyan hírek érkeztek, hogy nehe­zen tudják áthidalni a né­zeteltéréseket, és félő, hogy a csúcsértekezlet is magán viseli majd a múlt káros jegyeit, nevezetesen azt, hogy az­ egység gondolata nehezen halad a megvalósu­lás felé. Miután a IX. kong­resszus berekesztette mun­káját, megelégedésesés álla­pítható meg, hogy a ború­látó jóslatok ez esetben alap­talanok voltak. Az egyhetes munka ered­ményeit összegezve elmond­ható, hogy a IX. kongresz­­szus részvevői sok esetben rátapintottak a lényegre; ezt tükrözi például a közel­­keleti helyzetre vonatkozó határozatuk is. Azért em­lítjük ezt a határozatot, mert a miniszteri értekezle­ten — a kiszivárgott hírek­ből ítélve (a tanácskozás zárt ajtók mögött folyt) — a közel-keleti válságról, a megoldási lehetőségekről semmi érdemlegeset sem ál­lapítottak meg. A kongresz­­szus részvevői azonban — közmegelégedésre — határo­zatba foglalták, hogy támo­gatják Egyiptomot, hogy minden lehető eszköz­zel visz­szaszerezze területi integri­tását. Sajnálkozásukat fe­jezték ki továbbá Jarring ENSZ-nagykövet békéltető küldetésének kudarca miatt és ismételten felszólították Tel Avivot: vonja vissza csapatait a júniusi háború előtti határok mögé. Jelentős eredménynek könyvelhető el továbbá az is, hogy az AESZ úgyneve­zett hetes bizottságának ja­vaslatát elfogadták. Eszerint fokozni kell a gyarmaturalom ellen küzdő afrikai mozgal­mak anyagi, erkölcsi és po­litikai támogatását. A diplomáciai megfigyelők kétkedve fogadták a IX. kongresszus indulását is, hi­szen II. Hasszán marokkói király és Moamer el Kad­hafi ezredes, líbiai elnök számos megoldatlan kérdés miatti nézeteltérés és kölcsö­nös vádaskodás után ültek tárgyalóasztalhoz, és félő volt, hogy a két ország fe­szültséggel terhes viszo­nya rányomja bélyegét az értekezlet hangu­latára és sikerére is. Ez azonban nem történt meg, mert Kadhafi eleget tett II. Hasszán óhajának, hogy egy­szer s mindenkorra tisztáz­zák a nézeteltéréseiket és te­gyenek pontot a viszály végé­re. Megbékélt egymással az angolai nemzeti felszabadítá­si mozgalom és az angolai forradalmi menekült kor­mány is, és ily módon el­hárult számos akadály a por­tugáliai gyarmat két szem­ben álló mozgalma között. Noha csak a jövő mutatja majd meg a hasznosnak lát­szó határozatok eredményeit, bizonyos, hogy az AESZ IX. kongresszusa sikeresebb az előbbieknél, mert fölszámolt néhány, a tagállamok viszo­nyát terhelő problémát és egységes álláspontra helyez­kedett Afrika sürgető kérdé­seiben. J. L . MAGYAR SZÓ Is napokban összeül az Arab Államszövetség elnöki tanácsa Az ugandai elnök is részt vesz az értekezleten Kairóból jelenti a Tanjug. Az Arab Államszövetség elnöki tanácsa néhány nap múlva összeül Marsa Mat­­ruh földközi-tengeri nyara­lóban. Anvar el Szadat, Moa­mer el Kadhafi és El Aszad elnökök tanácskozásán állí­tólag részt vesz Idi Amin ugandai elnök is, aki Rabat­­ból visszatérve bizonyos időt Kairóban tölt. A három ország vezetői Uganda elnökével együtt behatóan foglalkoznak az arab csúcsértekezlet határo­zataival, Mohamed Szadek egyiptomi honvédelmi minisz­ter moszkvai látogatásának eredményeivel és a közel­­keleti helyzet legújabb fej­leményeivel kapcsolatban El Kadhafi ezredes minapi be­jelentésével, hogy Líbia népi háborút indít Izrael ellen, ha Tel Aviv az év végéig ki nem vonul a megszállt terü­letekről. Az egyiptomi újságok — más hír szerint — nem tart­ják kizártnak, hogy az egyip­tomi és izraeli repülőgépek keddi légicsatája Izrael újabb Egyiptom elleni kihí­vásának a bevezetője. A la­pok azt állítják, hogy az iz­raeli gépek azért bocsátkoz­tak harcba az egyiptomiak­kal, hogy kitapogatták az egyiptomi légierő felkészült­ségét, köztudomású azonban, hogy Kairóban az incidens után nem foganatosítottak különösebb óvóintézkedése­ket és Tel Aviv is kijelentet­te, hogy a légicsata elszige­telt jelenség volt. Abba Eban izraeli külügy­miniszter a dán tévének adott nyilatkozatában az iz­McGovern amerikai sze­nátor az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában szer­dán támogatta azt az elkép­zelést, hogy Jeruzsálemet helyezzék teljesen izraeli el­lenőrzés alá és javasolta, hogy az amerikai nagykövet­séget Tel Avivból költöztes­sék át Jeruzsálembe­­raeli helyzetről azt mondta, hogy a tűzszünet tovább tart. Visszautasította azt az állí­tást, hogy a közel-keleti vál­ság veszélyezteti a világbé­két, és hangsúlyozta, meg­győződése, hogy a két nagy­hatalom semmi esetre sem csap össze egymással a Kö­zel-Kelet miatt. Kijelentette továbbá, hogy nem helyesli az izraeli csa­patok visszavonulását a jú­niusi háború előtti határok mögé, az új határokról Izrael­nek az új arab országoknak közvetlen tárgyalások út­ján kell megegyezniük — minden külső befolyás nél­kül. McGovern támogatja Jeruzsálem bekebelezését A szovjet-amerikai tárgyalások a béke és a haladás szükségletét tükrözik A Pravda vezércikke Nixon moszkvai látogatásáról A Pravda, az SZKP KB hivatalos lapja, csütörtöki számában vezércikkben fog­lalkozik Richard Nixon ame­rikai elnök moszkvai látoga­tásával és a szovjet vezetők­kel folytatott megbeszélései­vel. A lap jelentősnek tartja a véleménycserét és hangsú­lyozza, hogy a nemzetközi kapcsolatok történetében szín­te nincs is példa Nixon és a szovjet vezetők hasznos vé­leménycseréjére. A cikkíró a szerződésekről is szól, megállapítja róluk, hogy jelentős lépést jelente­nek a tartós béke felé. A megállapodásokat a szovjet külpolitika nagy sikerének mondja, hiszen a Szovjet­unió a békét kívánja meg­szilárdítani, amint ezt az SZKP XXIV. kongresszusán világosan kimondták. Az újság szerint a szovjet —amerikai találkozó az SZKP KB és a Politikai Bi­zottság érdeme, amelyek szem előtt tartották a szovjet népek, a nemzetközi szocia­lizmus, a béke és a haladás szükségleteit. A moszkvai tárgyalások szelleme bizo­nyítja, hogy a két ország kö­zötti véleménycsere nem a gyöngeség jele, hanem azt tükrözi, hogy a tárgyaló fe­leket a béke és a haladás megszilárdításának szükség­lete, a Szovjetuniót pedig a béke és a szocializmus irán­ti kötelezettség, nem pedig holmiféle forradalmi frázisok vezérelték. A vezércikkíró hangsúlyoz­za, hogy a szerződésekben nincsenek homályos és két­értelmű megfogalmazások, te­hát tarthatatlanok azok a spekulációk, hogy a két or­szág a suba alatt megegye­zett, megosztották érdek- és befolyási övezeteiket. A Pravda végezetül meg­állapítja: a szovjet—ameri­kai véleménycsere ismételten bebizonyította, hogy a Szov­jetunió következetesen halad az államok békés koegziszten­ciáját hirdető lenini elvek útján, tekintet nélkül az or­szágok társadalmi berende­zésére. Leonyid Brezsnyev, már az SZKP KB XXIV. kongresszusán megállapítot­ta, hogy ez az elv a vezér­fonal a nemzetközi fejlődés­ben. Mammutsztrájk Olaszországban Rómából jelenti az AP. Csütörtökön százezer olasz orvos sztrájkba lépett, és nyomban csatlakoztak hozzá­juk a vegyipar és a gyógy­szergyárak dolgozói. Az­ or­vosok az egészségügyi rend­szer reformját követelik, nemkülönben fizetésemelést az állami kórházakban dol­gozó orvosoknak. 3. oldal Újabb terror­­cselekmény? Részletek a japán utasgép katasztrófájáról Szerdán Delhi közelében — mint hajnali kiadásunk­ban jelentettük — lezuhant a JAL nevű japán légiforgalmi vállalat DC—8 típusú utas­­szállító repülőgépe. A gép 89 utasa és személyzete közül 83-an meghaltak, de a töb­biek élete is veszélyben fo­rog. A szerencsétlenül járta­kat beszállították egy delhi kórházba és az orvosok úgy vélik, hogy csak két gyer­meknek van esélye az élet­ben maradásra. A katasztró­fa után a japán kormány azonnal alapos és sürgős nyomozást rendelt el, mert bombamerényletre gyanak­szik. A vállalat tokiói igazgató­­­ságának szóvivője csütörtö­kön reggel részleteket közölt a nyomozás eddigi eredmé­nyeiről és a mentésről. El­mondta, hogy 1952 óta ez volt az egyetlen szerencsét­lenség a nemzetközi vonala­kon, amelyeken a japán vál­lalat gépei közlekednek. A repülőgép lezuhanása után hamarosan a szeren­csétlenség színhelyére érkez­tek a mentőosztagok és a szakértők. Tokióban mozgó­sították a rendőrséget, hogy vizsgálja ki, japán terroris­ták műve-e a katasztrófa. Alapos ugyanis a gyanú, hogy a gép időzített bomba robbanása következtében zu­hant le. Megállapították ugyanis, hogy a magasban robbanás történt. — Érintkezésbe léptünk az indiai rendőrséggel és tájékoz­tattuk őket a Tel Aviv-i re­pülőtéren történt vérfürdő részleteiről. Kértük őket, hogy foganatosítsanak óvóintéz­kedéseket — mondta a ja­pán vállalat képviselője. Hozzáfűzte, hogy a vállalat a Tel Aviv-i merénylet után több fenyegető levelet és te­lefonhívást kapott a terroris­táktól, akik egyébként meg akarták zsarolni a vállalatot A Tel Aviv-i merénylőcso­port egyetlen életben ma­radt tagjának szabadon bo­csátását követelték, külön­ben — mint mondták — újabb merényleteket követ­nek el a vállalat ázsiai és közel-keleti kirendeltségei ellen. A szerencsétlenségben éle­tét vesztette a 72 éves dr. Macuki Mijacaki egyetemi tanár is, a lepra elleni ja­pán intézet volt igazgatója, aki évek óta küzd a súlyos betegség ellen Indiában, s nagy tiszteletnek örvendett ebben az országban is. A szerencsétlenség szemta­núi elmondták az újságírók­nak, hogy a repülőgép le­zuhanása előtt hatalmas rob­banást hallottak. A repülő­gép nyomban lángba borult, majd a kiszáradt folyó med­rébe zuhant. A gép részei 800 méteres körzetben szét­szóródtak. A JAL szóvivője szerint Jasateru Macui tapasztalt pi­lóta volt (4500 órát töltött a levegőben), s azt jelentette a delhi repülőtérnek, hogy minden a legnagyobb rend­ben van és már a leszállásra készülődött. Ekkor mindössze 27 kilométernyire volt India fővárosától. A katasztrófa előtt tehát semmi rendelle­nességet sem vett észre a gépen. Ebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a szeren­csétlenséget nem műszaki hi­ba okozta. Kissinger i­smét Pekingbe készül Tájékozottja a kínai vezetőket Nixon moszkvai tárgyalásairól Váratlanul, de nem meg­lepetésszerűen érte a hír a washingtoni diplomáciai megfigyelőket, hogy Henry Kissinger, az elnök nemzet­­biztonsági tanácsosa, a na­pokban Pekingbe látogat. A moszkvai csúcstalálkozó után és a vietnami helyzet ala­kulását tekintve, a pekingi látogatás — mint mondják — feltétlenül szükséges. Kissinger — hivatalos ma­gyarázat szerint — azért utazik Pekingbe, hogy to­vább munkálkodjon az Egyesült Államok és a Kí­nai Népköztársaság kapcsola­tainak rendezésén. Diplomá­ciai körökben viszont biz­tosra veszik, hogy az indí­tékok között ott szerepel a vietnami kérdés is, nemkü­lönben az az igyekezet, hogy valamiképpen helyreállítsák az erőegyensúlyt, az úgyne­vezett nagy háromszögben. Biztosra vehető, hogy a ta­nácsos elsősorban Vietnam­ról fog tanácskozni Peking­­ben, arról, hogy miként le­hetne befejezni a háborút. Nyilván tájékoztatni fogja a kínai vezetőket arról is, hogy Nixon miről tanács­kozott és miben állapodott meg Moszkvában a szovjet vezetőkkel, mindarról tehát, ami bizonyos vonatkozás­ban Pekinget is érinti. A kínai kormány két nap­pal ezelőtt keményen elítél­te az Egyesült Államokat, mert fokozza Észak-Vietnam bombázását, kiváltképpen a kínai határhoz közel eső te­rületekét. Pekingben és Washing­tonban azonos közleményt adtak ki Kissinger küszö­bönálló látogatásáról. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy időközben Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, útnak indul Hanoi felé. Feltételez­hető ugyanis, hogy a két látogatás eredményeként va­lamiféle új kezdeményezés kerekedik ki Vietnammal kapcsolatban. Az amerikai „héják” azt a következte­tést vonják le, hogy Moszk­va és Peking nem hajlandó tovább támogatni Hanoit, és a — szerintük — kudarcra ítélt nagy offenzívát. Való­színűnek tartják, hogy Ha­noi hajlandó lesz elfogadni az amerikai feltételek egyi­­két-másikát. A józanabb gondolkodásúak úgy tartják, hogy a válság olyan sza­kaszba jutott, amikor vala­mennyi érdekeltnek a komp­romisszumos megoldás felel meg a legjobban. A biza­kodóbbak abban remény­kednek, hogy Podgornij ha­noi és Kissinger pekingi megbeszélései nyomán az amerikaiak abbahagyják Észak-Vietnam bombázását, sőt hogy a tűzszünet is lét­rejöhet. Az utóbbi célt szolgálhat­ja az is, hogy Amerikában mind többen sürgetik a há­ború befejezését. Bizonyság erre az, hogy az utóbbi idő­ben nőttön nő George McGovern demokrata elnök­jelölt népszerűsége. A sze­nátor, akit a béke jelöltje­ként emlegetnek, a választá­si hadjárat során nyilváno­san kötelezettséget vállalt, hogy ha megválasztják, há­rom hónap leforgása alatt véget vet a háborúnak és minden amerikait — a hadi­foglyokat is beleértve — hazaviszi Vietnamból. Nixon elnök valószínűleg nem fogja megengedni, hogy McGovern októberben is ez­zel a jelszóval lépjen a vá­lasztók elé. Dusan Ljubojevic müncheni jugoszláv konzul a konzulá­tus közelében történt boomika robbanás színhelyén Ugandában vissza­tartottak egy brit utasszállító gépet Az ugandai hatóságok csü­törtök reggel az entebei re­pülőtéren visszatartották a brit BOAC légiforgalmi vál­lalat sugárhajtású utasgépét, mert kiderítették, hogy fegy­vert szállított Zambiába. A repülőgép mel­lé őrséget ál­lítottak, az utasokat egy szállodába vitték, de a fegy­­verszállítmányhoz nem nyúl­tak hozzá. Gromiko befejezte párizsi tárgyalásait Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön befejezte hivatalos francia­­országi látogatását és haza­utazott.­ A magas rangú szovjet vendégtől Maurice Schu­mann francia külügyminisz­ter, Abraszimov párizsi szov­jet nagykövet és mások vet­tek búcsút a repülőtéren. A francia—szovjet meg­beszéléseken részt vevő kor­mányküldöttségek kifejezték óhajukat, hogy mielőbb foly­tatódjanak a vietnami bé­ketárgyalások. A közel-ke­leti helyzetről nem született közös javaslat. A francia fél el­ megin­­gátva Gromiko tájékoztatóját Nixon és Brezsnyev tanácskozásáról­­, csupán annyit állapított meg, hogy az amerikaiak és a szovjetek között nagy né­zetkülönbségek vannak, míg a francia és a szovjet állás­pontok e kérdésben közel állnak egymáshoz. Gromiko a párizsi tanács­kozás végén csak a kétol­dali viszonyról nyilatkozott. — A Szovjetunió kormánya nevében ismertetem szilárd álláspontunkat, hogy együtt akarunk működni Francia­­országgal és ezt az együtt­működést ki akarjuk ter­jeszteni európai és általában nemzetközi szintre — mond­ta.

Next