Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 179-193. szám)
1972-07-04 / 182. szám
2. oldal Az USA semmivel sem tudja igazolni agresszióit Kubai kommentár Castro kéthónapos külföldi körútjáról Moszkvából jelenti a Prensa Latina: „Fidel Castro kubai miniszterelnök kéthónapos külföldi körútja kényes helyzetbe hozta az Egyesült Államokat. Amerika ugyanis többé semmivel sem tudja igazolni katonai agresszióit, politikai nyomásait és a gazdasági zárlatokat” — írja a miniszterelnök körútjával kapcsolatban a kubai Prensa Latina hírügynökség hírmagyarázója. Castro ebben a két hónapban ellátogatott Guineába, Sierra Leonéba és Algériába, valamint a Varsói Szerződés tagállamába. A napokban a Szovjetunióban tartózkodik, amely — mint a kubai lapok írják — fő ideológiai, diplomáciai és katonai szövetségese Kubának. A hírügynökség kommentárja szerint Fidel Castro körútja konkrét és jelentős eredményekkel járt, minden meglátogatott országban tárgyalt az amerikai imperializmus elleni harc, a kubai zárlat, a fejlődőben levő országok fejlődése és a szocialista országokkal szembeni provokációk kérdéseiről. Castro Brezsnyevvel Lépésben haladnak az autók a nyugatnémet utakon A turisták áradata megbénította a közlekedést Bonnból jelenti a Tanjug. Már harmadik napja teljes a zűrzavar a Német Szövetségi Köztársaság észak- dél irányban húzódó autópályáin. A torlódást a nyaralásra igyekvő turisták özöne okozza. Hatósági közlemény szerint a köln-frankfurti autópályának egyes szakaszain a járművek három sávon közlekedve is csak lépésben tudnak haladni. Különösen nagy forgalmi dugók képződnek a nagy útkereszteződéseknél és a benzinkutak környékén. A tévések helikopterről filmre vették az út néhány szakaszát, ahol az autók hármas sorokban vesztegelnek, az utasok pedig az útszegélyen üldögélnek. Az osztrák és a svájci határon a vám- és más vizsgálatra két órát is kell várni. Hivatalos becslés szerint az idén tízmillió autón mintegy harmincmillió német turista indul útnak, közülük 250 000-en utánfutóval. A nagy közlekedési zűrzavarhoz „hozzásegítettek” a hollandok is, akiknél éppen most kezdődött az iskolai vakáció, de elég sok a brit és a skandináv turista is. Nyugat-Németország északi és középső vidékein már harmadik napja zuhog az eső, a nappali hőmérséklet 14 és 18 fok között van, az éjszakai pedig 8 fok körül. Vasárnap Feldbergben mindössze egy fokot mértek. A Ruhr-vidéken vasárnap délután közlekedési szerencsétlenségekben huszonnégyen életüket vesztették, 562-en pedig megsebesültek. MAGYAR SZÓ A VENDÉGMUNKÁS is ember (5) A beilleszkedés problémái A munkakörülményekre vonatkozó követelést kibővítették az azonos életkörülményekre, a társadalmi és a kulturális életben való részvételre vonatkozó követeléssel. Sőt, a vendégmunkások jogot követelnek arra is, hogy részt vegyenek a vendéglátó állam politikai életében is. Szemben a tőke érdekeivel, amely természetesen egyoldalúan szemléli a külföldi munkást és csak a kizsákmányolás tárgyát látja benne, sok ország szakszervezetei kiadták a jelszót, hogy szolidaritást kell vállalni a külföldiekkel és közösen kell harcolniuk jogaikért. Az ügy azonban sokkal bonyolultabb, mint ahogyan látszik. A külföldi munkás a napi munka végeztével, a túlórák befejezésével szabály szerint hazamegy szegényes otthonába, amely rendszerint a nagyvárosok peremén levő nyomornegyedben van. A külföldi teljességgel átérzi, hogy idegenek között él és nem biztos abban sem, hogy befogadják-e, ha egyszer visszatér hazájába. Nekünk, Jugoszláviában is jelentős gondjaink vannak a külföldről visszatérő munkások beilleszkedésével kapcsolatban. A vendégmunkás megszakította kapcsolatát hazája munkásosztályával, de nem tudott összeköttetést teremteni a külföldi munkásokkal. Még akkor is, ha alkalmat nyújtanak neki az új környezet kulturális és társadalmi életébe való bekapcsolódásra, nehezen alkalmazkodik, mert nem ismeri az ország nyelvét, vagy mert fejletlenek azok a módozatok, amelyek útján a kapcsolatot felvehetné. A probléma még súlyosabb, amikor a vendégmunkásokat követik a családtagok is. Sok szociológus azon a véleményen van, hogy a vendégmunkások gyermekeit az a veszély fenyegeti, hogy elveszett nemzedéket alkotnak majd, hiszen szüleik hazájától távol nőnek fel, és az új környezethez sem tudnak teljesen alkalmazkodni. Az asszimiláció A külföldi munkások válaszút előtt állnak: alkalmazkodás vagy asszimiláció. A statisztikák azt mutatják, hogy a külföldön eltöltött évek fordított arányban állnak a munkások szakképzettségével. Általában véve, minél szakképzettebb valaki, annál tovább marad külföldön és megfordítva. Egyes nyugat-európai országokban arra törekednek, hogy a külföldi munkások egy részét, elsősorban az iskolázottakat és a magasan szakképzetteket, tartósan letelepítsék hazájukban. Ezzel kapcsolatban érdekes megnézni azt a statisztikát, amely százalékokban kimutatja, hogy egy-egy nyugat-európai országban mennyi ideig maradnak a külföldi munkások. Az adatok az 1964—1969. évi időszakra vonatkoznak. Noha az országok szigorúan igyekeznek ellenőrizni a folyamatot, vitathatatlan, hogy a külföldi munkások jelentős része asszimilálódik. Egyre több a vegyes házasság a hazaiak és a külföldiek között vagy a különféle országokból érkező vendégmunkások között. A jelenség nem kerülte el a szociológusok figyelmét, s néhányuk szerint a nemzetek keveredése hasznos dolog, mert — mint egy német szociológus állapította meg — „néhány szláv vércsepp a germán faj ereiben igen kedvező hatással lesz a jövendő nemzedékek munka- és egyéb képességeire”. Mindenesetre a ki- és bevándorlás új méretekben folyik és minőségileg is megváltozott. Egyre gyakoribbak a humánus törekvések, hogy a gazdasági emigránsokat bekapcsolják az új környezet társadalmi folyamataiba. Szemben a konzervatív nézetekkel, amelyek főleg Svájcban szembetűnőek, és azokkal a szórványos kísérletekkel, hogy a külföldi és a hazai munkásokat egymással szembeállítsák, sok ország szakszervezete hangoztatja a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának eszméjét. , (Folytatjuk). _ Ország egy év két év két éven túl Belgium 10,0 9,3 62,8 Franciaor. 10,7 10,3 46,8 NSZK 15,5 11,5 17,9 Hollandia 9,7 11,2 34,5 Ausztria 10,8 11,5 24,7 ind. Itt akarok meghalni, ahol a fiam sírja van Egy észak-írországi anya kálváriája Michel MONFORT fotóriporter azon a napon már az ötvenedik cigarettát szívja. Belfastban vagyunk. A katolikus gettón keresztül hajtunk, végig a Whiterock Roadon. Előttünk egy embertömeg tűnik föl. Hallom, amint az emberek elégedetten mondják: — Hála istennek, ismét kevesebb van egy kutyával! Meg fog halni, egész biztosan meg fog halni — hallatszik a tömegből. A férfi, akinek a halálát a belfastiak ezen a hétfő délutánon ilyen nagy örömmel várták, a Whiterock Road és a Whiterock Drive sarkán, az úttest kellős középen feküdt. Willian Roy 22 éves fiatalembernek az volt az egyetlen bűne, hogy angol katonai egyenruhát viselt. Járőrszolgálatot teljesített, s közben a gyerekek kék festékkel öntötték le ruháját és arcát. A levegőbe akart lőni, hogy elriassza a gyerekeket, a fegyver azonban felrobbant a kezében. Fejét és felső testét elöntötte a vér. Félig nyitva maradt szája megmerevedett. Kilenc bajtársa állta körül meg néhány tucatnyi járókelő, észak-írországi katolikusok, akik szívből gyűlölik az ott szolgálatot teljesítő brit katonákat, noha a 15 000 főt számláló katonaság azzal a feladattal érkezett oda, hogy meggátolja a katolikus és a protestáns lakosság összeütközéseit. ILYEN ESETEK nem ritkák, az ország tragikus hétköznapjainak velejárói. De hogy az effajta jelenetek hová fajulnak, az alábbi esemény illusztrálja: A kíváncsiskodó tömegben áll egy ötven év körüli aszszony. Merev tekintettel állandóan csak azt hajtogatja: Hug'! Hugh! Amikor később elbeszélgettünk vele, elmesélte: — Hugh! — így hívták a fiaimat, a legidősebbet. Meghalt. Ő is a brit hadseregben szolgált, mint ez a haldokló fiatalember. Egész közelről rálőttek. Két és fél évvel ezelőtt történt az eset. Elvérzett, éppen úgy, mint ez a fiú, itt az úttest közepén. Istenem, ha ránézek, azonnal Hugh jut az eszembe. Ugye megérti, uram, hogy mit érez egy anya, ha elhunyt gyermekére gondol? Szótlanul bólintok. Időközben megérkezett a katonai mentőkocsi. Az asszony ismét csak azt hajtogatja: Hugh! A katona ebben a pillanatban megmozdítja a fejét, s a ráhajló ápolónőnek alig hallható hangon suttogja: Mama! Az asszony, aki állandóan Hugh nevét emlegette, hazaindult, a Whiterock Crescentbe. Elkísérjük. Elisabeth McCabenak hívják. 1942 óta van férjnél. Négy fia és egy lánya van. Elisabeth McCabe meghív bennünket teára. Ez nagyon jellemző az ország lakosaira. Délután négy és hat óra között elnémul a terror, pihennek a fegyverek, mindenki teázik. A McCABE CSALÁD SORSA éppen olyan keserű, mint az egész országrész sorsa. Fiuk, Hugh, miután befejezte az elemi iskolát, nem tudott tanonchelyet találni. A katolikusokat nem szívesen alkalmazzák a protestánsok. A műhelyek és gyárak pedig túlnyomórészt protestáns kezekben vannak. Kénytelen volt bevonulni zsoldosnak. A Queen Royal Irish Hussars ezrednél szolgált, az ír királyi lovasságnál. 1969. augusztus 14-én Belfastban szeme láttára egy jó szomszédjuk összeesett, orvul lelőtték. Hugh, aki éppen szabadságra érkezett haza és civil ruhában leszaladt a sarokra egy doboz cigarettáért — segíteni akart a szerencsétlenül járt emberen. A következő golyó őt találta tarkón. A lövész egy rendőr volt. Később bocsánatot kért a végzetes tévedésért. Néhány nappal később McCabe asszony szeme láttára az IRA, az ír felszabadító hadsereg partizánjai elhurcolták férjét a lakásból. Egy idegen férfi megkérdezte az asszonyt: — Nem angol katona véletlenül az Önök fia? Az eset azzal végződött, hogy McCabe-t jól megverték. Csak másnap tért magához egy elhagyott helyen. Több csontját eltörték s kiverték néhány fogát. Röviddel ezután McCabe asszonynak azt is át kellett élnie, hogy brit egyenruhába öltözött férfiak behatoltak lakásukba, férjét bántalmazták, és összetörték bútoraikat. A néhány nappal ezelőtti IRA emberek látogatását félremagyarázták. — Érintkezésben álltak a terroristákkal? — vetették szemükre. Nem sokat segített rajtuk az sem, hogy a katonai parancsnokság néhány nap múlva hivatalosan is bocsánatot kért a félreértésért és ígéretet tett a kár megtérítésére. Az egyébként is beteg férj ezután a bántalmazás után kórházba került. Többé ki sem jött. Meghalt. ILYEN TRAGIKUS IDŐK járnak kontinensünk e távoli csücskében. Megkérdeztem McCabe asszonyt: — Miért nem költözködnek el innen? — Hogyan költözködhetnék el? Hiszt itt születtem, itt él a családom, itt is akarok meghalni, ahol a fiam sírja áll. Remélem, hamarosan megjön az embereknek az esze, s belátják, semmi értelme sincs ennek a tesvérháborúnak. (bb) Kedd, 1972. július 4. Ismét a „szemet szemért, fogat fogért” elv érvényesül Észak-Írországban Az elmúlt víkend alatt hét embert öltek meg Északírországban, ami ismét kérdésessé teszi a tűzszünet fenntartását. A helyzet jő ismerői attól tartanak, hogy az egymással szemben álló katolikusok és protestánsok között ismét a „szemet szemért, fogat fogért” elv kerekedik felül. Európai értekezlet a tudományos együttműködésről Huszonöt ország képviselőit várják Budapestre Július 4-e és 7-e között Budapesten megrendezik az UNESCO európai tagországai tudománypolitikai szakértőinek konferenciáját. Ebből az alkalomból a magyarországi Kulturális Kapcsolatok Intézetében, sajtótájékoztatót tartottak. Dr. Csáki Frigyes akadémikus, egyetemi tanár, a magyar delegáció tagja elmondta, hogy a tanácskozás egyik jelentős állomása lesz annak a több évi munkának, amelyet az UNESCO egyrészt a tudománypolitika fejlesztése érdekében világméretekben, másrészt a regionális tudományos együttműködés céljából európai keretekben folytat. Első ízben az UNESCO 1966. évi őszi közgyűlése hozott határozatot az európai tudománypolitikai együttműködés fejlesztésére. 1970- ben Párizsban került sor az UNESCO európai tagállamai tudománypolitikáért felelős minisztereinek kormányszintű értekezletére (MINESPOL). Ezen Magyarország nemcsak delegációival képviseltette magát, hanem kivette részét az UNESCO-titkárság központi előkészítő munkájából is. A budapesti tanácskozás egyenes folytatása a MINESPOL-nak, azzal a különbséggel, hogy az kormányszintű értekezlet volt, a budapesti tanácskozás pedig úgynevezett szakértői értekezlet lesz. Tehát a részvevőkre nem kötelező a hivatalos hazai álláspont, és ugyanakkor bejelentéseik sem kötik saját kormányukat. A budapesti konferencián országonként két-két szakértő vesz részt. Az eddigi bejelentések szerint mintegy 60-70 vendégre számíthatnak 25 európai országból. Ugyancsak jelen lesz a magyar fővárosban tíz tekintélyes nemzetközi szervezet delegátusa is. A négynapos konferencia fő témája az európai tudományos együttműködés. A küldöttek megvitatják az egyes európai országok tudománypolitikáját, olyan kérdésekben cserélik ki véleményüket, mint a tervezési módszerek, a prognosztika a tudománypolitikában, az irányítás- és rendszerelemzés korszerű elméletei stb.