Magyar Szó, 1973. július (30. évfolyam, 193-208. szám)

1973-07-16 / 193. szám

2. oldal lovat­ás lálódik a chilei ellenek Ruanda az államcsíny után Allende elnök bejelentette, hogy szükség esetén felfegyverzik a népet az alkotmány és a béke megőrzésére Saigonból jelenti a Tanjug. Allende chilei köztársasági elnök kormánya hivata­losan megcáfolta azt a hírt, hogy tömegesen osztogat­ták a fegyvereket a népi egység aktivistáinak. Ezen­­kívül cáfolják azt is, hogy fegyvert adtak mintegy ezer Chilében élő külföldi kezébe. Ez a kormány válasza az ellenzéknek arra az állításá­ra, hogy a kormány híveiből egy új hadsereg jött létre és ezzel veszélybe került az or­szág belső békéje. A chilei alsóház, amelyben az ellen­zék van többsében, továbbra is azt állítja, hogy „a kor­mány a törvénytelenség te­rére lépett”. Az alsóház kö­veteli, hogy a kormány rög­tön fegyverezze le híveit és adja vissza tulajdonosainak a munkások által elfoglalt gyárakat. Az országban tehát tovább tart a kormány és az ellen­zék párviadala. Az ellenzék legújabb akciója rendkívül veszélyesnek tekinthető a rendkívül bonyolult helyzet­ben. A kormány azt állítja, hogy az ellenzék vaklármát csap, hogy gyengítse a kor­mány tekintélyét és megaka­dályozza a helyzet rendező­dését. Az ellenzéket figyel­meztették, hogy a kormány a törvény egész szigorával lép föl minden lázadás és összeesküvés ellen. Allende elnök kijelentette, hogy szük­ség esetén felfegyverzik a né­pet az alkotmány és a béke megvédésére. Még sokan vannak börtönben Uruguayban Santiagóból jelenti a Reu­ter. Uruguayban majdnem tel­jesen normalizálódott a hely­zet, miután véget vetettek a munkások és a tisztviselők általános sztrájkjának. Bo­­lentini belügyminiszter kö­zölte, hogy néhány szakszer­vezeti és ellenzéki vezetőt szabadon engedtek. Beismer­te azonban, hogy még mindig sokan vannak börtönben. Félhivatalosan azt állítják, hogy több mint 500 embert tartóztattak le. A szakszervezeti mozgalom továbbra is illegalitásban mű­ködik. Habyalimane tábornagy, ki a többségben levő hutu törzs tagja, a béke és egy­ség megőrzése érdekében egy Nemzeti Bizottságot alakított és egy öt pontból­ álló ha­tározatot hozott az ország kormányzására. A kigali rádió szerint — melyet itt Nairobiban le­hallgatnak — az újonnan megválasztott bizottság ha­tározata alapján Kayibanda elnököt bizonyos ideig fog­va tartják. A rádió nem kö­zölt semmilyen közelebbi adatot az elnök hollétéről. Az új uralom tiszteletben fog tartani minden nemzet­közi szerződést. Habyalimane tábornagy a lakossághoz intézett rádió­beszédében a következőket mondotta: „A katonaság ke­zébe vette a hatalmat az elkö­vetkező néhány évre, mert már elege volt a civil kor­mány sikertelen kísérletei­ből.” A tábornagy szóvivője rá­dión közzétette, hogy a za­vart keltő egyének a vi­­szály magvát kezdték elhin­­teni a különböző tartomá­nyok lakosai között és ez­által veszélyeztették az or­szág egységét. A­ hutuk és a tutsik harca Nairobi diplomáciai és politikai körök szerint Ha­byalimane — az uralkodó hutu törzs tagja — hata­lomra jutásával talán végre megszűnik az évszázados harc a tutsi és hutu törzs között. , Kayibanda 1962-ben lett elnök. Az alkotmány sze­rint többé nem volt újra választható, ezért kitartóan igyekezett az alkotmányt megváltoztatni, hogy az ez év szeptemberi általános vá­lasztásokon elismerjék a ne­gyedik mandátumot. Való­színű, hogy a katonaság gyors beavatkozásának egyik fő oka éppen ez volt. Ruandát északon Uganda, keleten Tanzánia, délen Bu­rundi és keleten Zaire ha­tárolják. Lakossága 3,6 mil­lió, területe 10,166 négyzet­mérföld. Afrika második legkisebb országa, valami­vel nagyobb mint Gambia. Fővárosa Kigali. Ruanda ezer dombjainak egyikén épült fel és a világ egyik legkisebb fővárosa, 15 000 la­kosa sincs. Legfőbb kiviteli cikke a kávé, de elszigetelt helyzete miatt nagyban függ a Kenyán, Tanzáni­án és Ugandán keresztül vezető kereskedelmi utak­tól. Igen szép ország, habár itt-ott a panoráma igen vad. Egyik nevezetessége a Virun­ga tűzhányóláncolat. Erdei­ben és a hegyek lejtőjén még mindig elég sok pigmeus él (törpefaj), akik még ma is mérgezett nyilakkal ejtik el a vadat, sőt az elefántot is. A lakosság 80 százaléka hutu törzshöz, míg 13 százaléka a tutsi törzshöz tartozik. Először a németek kebe­lezték be. Az első világhábo­rú idején belga fennhatóság alá került. 1959-ben a tutsi törzsbeli „Mwami” vagyis király, titokzatos körülmé­nyek között hunyt el. Utána kitört a polgárháború és mindkét oldalon nagy mészár­lások voltak. 1962-ben Ruan­da független köztársaság lett (Burundi ugyanakkor meg­maradt királyságnak, majd köztársaság lett három kor­mányelnök meggyilkolásának árán, sok kisebb-nagyobb fel­keléssel.) 1963-ban, a tutsi törzsből alakított gerillacsapatok, aki­ket csúfnéven „inyenzi”-nek — svábbogaraknak — ne­veztek, megtámadták Ruan­dát, azzal a céllal, hogy a hutu uralmat megdöntsék. A támadás nem sikerült és ekkor kb. 14 000 tutsit lemé­szároltak, míg sokezer meg­szökött Ma mintegy 24 000 tutsi törzsbeli maradt Ruan­dában és a két törzs közti viszálykodások még mindig napirenden vannak. A burundi események hatása Két burundi esemény nagy­ban rontott a ruandai hely­zeten is. Az első a tavalyi sikertelen hutu lázadás, ame­lyet a tutsi törzsbeliek lever­tek és ez alkalommal kb. 100 000 hutut lemészároltak. Ez év májusában még egy sikertelen lázadás volt, mely nagyarányú mészárláshoz ve­zetett, sőt a burundi csapa­tok még Tanzánia területére is behatoltak, hasonló betö­rés volt az ez évi márciusi is, mely 74 tanzániai állam­polgár halálát okozta. Ekkor a hutuk ezrével menekültek Burundiból Tanzániába, Ruandába és Zaireba. Az utóbbi hónapokban a hutuk bizalmatlansága és el­keseredettsége — dacára, hogy a tutsik el vanna­k nyomva Ruandában — állan­dóan nőtt. Már több mint egy éve bírálják a volt kor­mányt, és Butareban, a Nem­zeti Egyetem székvárosában jó ideje suttogtak erről a felkelésről, jobban mondva puccsról. Kayibanda volt elnök kor­látozni akarta a tuzsik ül­dözését, de ugyanakkor nem akart a nép előtt a tutsik vé­delmezőjének mutatkozni. Ezt az ő dilemmáját használ­ta ki Habyalimane tábor­nagy, hogy villámpuccsal megdöntse uralmát. A világ érdeklődéssel kí­séri a ruandai helyzet alaku­lását. Itten Afrikában is so­kan felteszik a kérdést: sike­rül-e majd az újonnan meg­alakult Nemzeti Bizottságnak végre helyreállítani a rendet Ruandában, békét és egysé­get teremteni az országban. Sikerül-e az új katonai kor­mánynak kikerülnie a tut­­siak nagyarányú mészárlását és a viszálykodást a­­tutsi uralta Burundival? Nos, túl korai még ezekre a kérdé­sekre választ adni, annál is inkább, mert Ruandának még mindig nincs megfelelő telefon és távirati összeköt­tetése­ a többi országokkal, beleértve Nairobit is. Mind­azonáltal a békeszerető né­pek annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a ruandai helyzet a közeljö­vőben mégiscsak javulni fog és a két törzs — a tutsi meg a hutu — egy jobb és szebb jövő reményében békejob­bot nyújt egymásnak, feled­ve az évszázados kíméletlen harcokat és mészárlásokat. FA Jenő Helyreáll-e a béke a hutuk és tutsik között? Kelet-afrikai levél a Magyar Szónak Nairobi, július A néhány nappal ezelőtt végrehajtott államcsíny után teljes a nyugalom Ruandában. A Kigaliból Nai­robiba érkező utasok azt mondják, hogy az állam­csínyt úgy hajtották végre, hogy a fővárosban sem vettek róla tudomást, mindaddig, amíg a rádió nem kezdett katonazenét sugározni. A puccs tehát vér­ontás és ellenállás nélkül zajlott le. Azóta Kigali­­ban teljesen helyreállt a nyugalom, az üzletek nyit­va vannak, az élet a normális kerékvágásban folyik. A bankszámlákat azonban zárolták. A dolgozók vásárlóerejének megőrzését követelik az olasz szakszervezetek getéseket egyaránt tartalmaz. A szakszervezetek követe­lik az infláció feltartóztatá­sát, a dolgozók vásárlóerejé­nek megőrzését, valamint a líra értékcsökkenésének, a tőke külföldre szökésének feltartóztatását. A szakszervezetek felhív­ják a kormány figyelmét, hogy inflációellenes prog­ramjának összhangban kell állnia Dél fejlesztésével, a lakáspolitikával és az egész­ségvédelem katasztrofális helyzetének javításával. Ró­mában az a vélemény, hogy a szakszervezetek őszig tűz­szünetet kötnek a kormány­nyal. Egyes szakszervezetek azonban sztrájkkal fenyege­tőznek, ha a kormány sür­gősen nem hagyja jóvá az előző kormánnyal létrejött megállapodásokat. Rómából jeleníti a Tanjug. A három olasz szakszer­vezet levelet intézett a bal­közép kormányhoz. A le­vél javaslatokat és fenye- Elmérgesedik a viszony Tanzánia és Burundi között Nairobiból jelenti a Tan­jug. A megismétlődő inciden­sek miatt megromlott a vi­szony Tanzánia és Burundi között. A múlt héten nyolc ember vesztette életét a két ország határán. Úgy látszik azonban, hogy ennek az in­cidensnek súlyosabbak a kö­vetkezményei, mint a már­cius közepén történtnek, amikor is 70 ember vesztet­te életét. A két ország kö­zötti megbékélés esélyei most kisebbek, mint akkor voltak. A tömegek hangulatára jel­lemző, hogy a Dar es Sa­­laam-i kikötőmunkások nem voltak hajlandók kirakni egy Burundinak szánt szál­lítmányt. Eljárásuk súlyos következményekkel járhat Burundira nézve, mert az ország külkereskedelmének 85 százalékát a Dar es Sa­­laam-i kikötő révén bonyo­lítják le. Ezenkívül Tanzá­niában több helyen tüntet­tek Burundi ellen. Rogers Tokióban Tokióból jelenti az UPI. Rogers amerikai külügymi­niszter vasárnap Tokióba ér­kezett. Vendégét üdvözölve Ohira japán külügyminiszter kijelentette, hogy nemcsak a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok­ról tárgyalnak majd, hanem a világgazdasági problémák­ról is. Rogers pedig úgy nyilat­kozott, hogy kétnapos meg­beszéléseivel előkészítik Ni­xon és Tanaka találkozóját. A ciprusi szinódus Makariosznak adott igazat Nikóziából jelenti az AP. A ciprusi pravoszláv egy­ház szinódusa lefokoz­ta a há­rom disszidens püspököt és egyszerű lelkészi státuszba helyezte vissza őket. A há­rom püspök azonban nem ismerve a döntést, arra hi­vatkozik, hogy a szinódus­­nak nincs joga ítélkezni fö­löttük. A lefokozott püspökök, Gri­vasz tábornok hívei, min­t is­meretes, már néhányszor fölléptek Makariosz érsek el­len, azt állítva, hogy nem ma­radhat köztársasági elnök. Makariosz visszautasította véleményüket és a szinódus­­hoz fordult. Korszerűsítik az USA atomhaderejét Washingtonból jeleníti a Reuter­ Giller tábornok, az ameri­kai atomerőügynökség igaz­gatóhelyettese bejelentette, hogy az USA korszerűsíti európai haderejét és a jelen­leg ott tartott atomfegyvere­ket kisebb, de precízebb tak­tikai atomfegyverekkel cse­réli fel. Erre a célra a követ­kező 10 évben 2 milliárd dol­lárt költenek. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1973. július 1­5. A szovjet és amerikai atomtudások együttműködése Moszkvából jelenti az AFP. Igor Morokhov, az atom­erő békés hasznosításával foglalkozó szovjet kormány­­bizottság alelnöke elmondot­ta, hogy az utóbbi években több százezer szovjet és ame­rikai szakértő tett kölcsönös látogatást. Szerinte a Szov­jetunióban nagyon meg van­nak elégedve a két ország között létrejött tudományos együttműködési egyezmény­nyel, amelyet június 21-én Brezsnyev és Nixon írt alá. A paraguayi elnök első európai útja Recifeből jelenti a Reuter. Alfredo Stressner, pa­raguayi elnök európai körút­ra indult. Ez a paraguayi ál­lamfő első európai útja. Út­közben rövid időt töltött Brazíliában. Európai útján Spanyolor­szágba, majd Nyugat-Német­­országba és Olaszországba lá­togat. ■ SOK GYERMEK-KEVÉS ÉLELEM ■ ÉHÍNSÉGGEL FENYEGET A KORLÁTOZATLAN NÉPSZAPORULAT (12) Hamani Diori, Niger elnöke, nem­csak pillanatnyi intézkedéseket foga­natosít, gyökerében kívánja megoldani a bajt. — Könnyű az időjárást bűnbakká tenni, ez azonban struccpolitika, ezzel csak leplezzük az okokat. — Hasonlóképpen vélekedik Robert Treble­ndar, Mali fej­lesztésügyi minisztere is. — Nem szabad kizárólag az esőre várnunk. A vízellátás problémája valóban gyors megoldást követel. A mali kormány funk­cionáriusai szerint a Szenegál és a Niger folyó felső folyásán sürgősen duzzasztógá­takat kell építeni. A szenegáli kormány is hasonló tervekkel foglalkozik, elhatározta, hogy a Manantalia folyón gátat építtet. A Nemzetközi Bank annak lehetőségével fog­lalkozik, hogy a rizstermesztést 3000-ről 6000 hektárra terjesztik ki. A szakértők szerint az öntözés költségei egyáltalán nem lesznek túlzottak. A „csodaköles” Szenegál országos mezőgazdasági kuta­tóintézete a kanadai kormány támogatásá­val négyéves tervet dolgozott ki. Négy év alatt új cirok-, köles- és egyéb gabonafaj­tákat szándékoznak kitenyészteni, olyano­kat, amelyek megfelelnek a környék és az éghajlat feltételeinek. Keresztezés útján korán érő fajtákat igyekeznek létrehozni. A kutatók remélik, hogy sikerül kitenyész­­­­teni a „csodakötest”, ahogyan Mexikóban sikerült ugrásszerűen növelni a búzater­mést, valamint a rizstermést a Fülöp-szi­­geteken, ahol a „zöld forradalom” már hosszú idő óta valóság. A szóban forgó országok meteorológiai intézetei is igyekeznek enyhíteni a bajon, mondván: — Ha már nem tudjuk megvál­toztatni az éghajlatot, arra törekszünk, hogy előre jelezhessük a szárazságot — mondta az intézet egyik fiatal mérnöke. A gyenge táplálkozás, helyesebben az éhezés száz meg százezer gyermek fejlődé­sét akadályozza, testi és szellemi elmara­dást okoz. Ez viszont tovább nehezíti az egyébként is súlyos helyzetben levő or­szágok feladatait. A jószág leölése és pusztulása — az aszály első csapása — fölmérhetetlen gaz­dasági veszteséget okoz, a jószágtenyész­tők ezreit teszi tönkre. A leggondosabban elkészített, legalaposabb fejlesztési tervek­nek is véget vet egy-egy ilyen száraz idő­szak. Az agronómusok egy része azonban nem­csak az aszály okozta csapásokat méri föl, kedvező lehetőséget is lát benne arra vo­natkozóan, hogy most talán minden or­szágban rájönnek: előnyben kell részesít­­­teni a kenyérgabona termesztését, és a mezőgazdaságnak nem szabad mindössze egy-egy kultúrnövény termesztésére kor­látozódnia. Ha ez megtörténik, végleg ki­űzhetik Afrikából az éhínség évszázadok óta fenyegető kísértetét. VEGE

Next