Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 270-284. szám)

1973-10-01 / 270. szám

2. oldal A Kínai NK ünnepe A szovjet lapok a két ország közötti viszonyra jellemző hűvös hangon foglalkoznak az eseménnye! A Kí­pai Népköztársaság ma, október 1-én ünnepli nemzeti ünnepét, a köztársaság kikiáltásának napját. Ebből az alkalomból a had­sereg főparancsnoksága pa­rancsot adott arra, hogy ok­tóber 1-én és 3-án ne lőjék Kremoj-szigetet, amely a koumitang csapatok kezében van, s amelyet a kínai tüzér­ség minden másnap ágyúz. A hadsereg szóvivője szerint ily módon akarják lehetővé tenni a szigeten élő „honfi­társaknak”, hogy megüljék az ünnepet. A szovjet lapok a két or­­ság viszonyára jellemző hű­vös hangon foglalkoznak a Kínai NK megalakulásának 24. évfordulójával. Az Izvesz­tyija kormánylap hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetuniónak nincsenek területi igényei nagy szomszédjával szemben, amellyel 7000 kilométer hosz­­szúságú közös határa van. Maga az a tény, hogy hivat­kozni kell a területi igények hiányára, mutatja, hogy mi­lyen szakaszban van a két or­szág közötti viszony. A szovjet lapokban külön­ben több támadás jelent meg a kínai politika ellen, külö­nösen a Kínai KP X. kong­resszusa után. Brezsnyev szov­jet párttitkár Taskentben mondott beszédében is éles hangot ütött meg. A Novoje Vremja című he­tilap nyolc oldalon­ át közöl egy mongol cikket, mely sze­rint „a maoisták csapatokat­­ vonnak össze”. A TASZSZZ hírügynökség szeptember ele­jén azt jelentette, hogy kínai katonai készülődés folyik. Mindebből arra lehet követ­keztetni, hogy nem sok re­mény van a kínai—szovjet viszony rendezésére. Hírek az arab világból Kadhafi elutazott Kairóból Kairóból jelenti a Reutert Kadhafi líbiai elnök — épp oly váratlanul mint ahogy érkezett — elutazott Kairó­ból. Rövid egyiptomi tartóz­kodása alatt lerótta kegyele­tét a Nasszer-mauzóleumban és látogatást tett az elhunyt egyiptomi elnök családjánál. Jasszer Arafat, a Paleszti­nat felszabadító mozgalom vezetője Damaszkuszban megbeszélést folytatott Abu Daud palesztinai vezetővel akit szeptember 18-án enged­tek ki a jordániai börtönből. A megbeszélésekről semmit sem közöltek. ☆ Szíria nagyobb szerepet vállal az arab országok kö­zötti viszony, külön a palesz­tinai felszabadító mozgalom iránti viszony rendezésében. Mint ismeretes, javall a vi­szony Libanon és Szíria kö­zött, ezután Szíria segítette Jordániát, hogy kilépjen az eddigi elszigeteltségből, újab­ban pedig a palesztinai moz­galommal folytat megbe­széléseket. A palesztinai moz­galom ugyanis attól tart, hogy az arab államok közötti viszony javulása a mozgalom kárára lesz. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1973. október 1. Tripoliban vannak az ember­­rablók Izrael kapitulációval vádolja az osztrák kormányt Az osztrák magánrepülő­gép, amelyen, mint jelentet­tük, a Csehszlovákia és Ausztria között közlekedő expresszvonaton történt em­berrablás elkövetői utaznak, szombaton a késő esti órák­ban a líbiai Tripoli közelében levő repülőtéren szállt le. A líbiai hatóságok közölték, hogy emberbaráti okokból adtak engedélyt a leszállásra, mert az arab kommandók az­­zal fenyegetőztek, hogy el­lenkező esetben önmagukkal és az osztrák pilótákkal együtt felrobbantják a repü­lőgépet. Eddiig még nem kaptunk hírt a kommandók további sorsáról, tehát arról sem tu­dunk, hogy megadták-e ma­gukat, vagy tovább tart az a dráma, amely­ már a kom­mandók Tripoliba érkeztekor 32 óra hosszat tartott. Egy másik ezzel kapcsolatos hír szerint Izrael élesen tá­madja az osztrák kormányt, azzal vádolva, hogy kapitu­lált a terroristák előtt, ami­kor megvonta a könnyítése­ket a Szovjetunióból Izrael­be települő zsidóktól. Az iz­­raeli kormány háromórás üléséről kiadott közlemény csodálkozást fejez ki az osztrák kormány magatartá­sa felett és kéri a döntés visz­­szavonását. Az izraeli minisztertanács ülését Golda Meir szombaton a késő esti órákban hívta össze az osztrák döntés meg­tárgyalására. A Vatikánnal való megszakítását követelik Az afrikai néger papok azon a véleményen vannak, hogy a katolikus egyház­ ál­láspontjának megítéléséhez nem elegendő az, hogy elíté­lik a portugál gonosztetteket. Szerintük a hiba ott van, hogy az egyházi hierarchia csak a portugál gonosztette­ket ítéli el, nem pedig a por­tugál politikát. A hivatalos egyház Angolában és Mo­­zambikban egyaránt a gyar­maturalom egyik pillére. A katolikus papok csak az erő­szak ellen tiltakoznak, nem pedig az ellen, hogy a portu­gálok gyarmati igában tartják a világnak ezt a részét. A hivatalos katolikus egy­ház ilyen álláspontjának és­ diplomáciai viszony az afrikai néger papok ítélésében legmesszebb ment Burgess Car bíboros, az egy­házaik összafrikai szövetségé­nek főtitkára, aki Nairobiban tartott sajtóértekezletén kö­vetelte az afrikai országok­tól, hogy szakítsák meg a diplomáciai viszonyt a Vati­kánnal. Nem valószínű, hogy a követelésnek eleget tesz­nek, de a Vatikán afrikai te­kintélye mindenképpen nagy próbára van téve. [INKVIZÍCIÓ 1973-BAHI (5) A lélektani kínzásnak egy másik fajtá­ja az úgynevezett labirintus. Abból áll, hogy a fogoly végbélnyílásába egy vastag csövet dugnak, s azzal ijesztgetik, hogy a csövön át kiéhezett patkányokat engednek a szervezetébe. Az úgynevezett Krisztus koronáját köz­vetlenül a spanyol inkvizítoroktól vették át. A fogoly feje köré szögesdróttal „ké­s­lelt” abroncsot tesznek, és csavarok segít­ségével addig szorítják, amíg a homloká­ból és a koponyacsontjából nem ömlik a vér. Ennek egy másik változata: az abron­csot villamos árammal hevítik és az áldo­zat fejére szorítják. Ezekről a kínzási módszerekről az ENSZ említett bizottságának két neves jogásza, Louis E. Pettiti és Jean Louis Weil szá­molt be részletesen. A két párizsi ügyvéd a világszervezet megbízásából utazott Bra­zíliába, s tanulmányozta a politikai fog­lyok életkörülményeit. Az adatokat köz­vetlenül a börtönlakóktól kapták, tehát hi­telességükhöz semmi kétség sem fér. Beszámolójukban megállapították: „Biz­tosak vagyunk benne, hogy a kínzások szer­vezetten és rendszeresen folynak a brazil börtönökben és határozott politikai jelle­gűek.” Éppen ezt cáfolták a hivatalos brazil kormánykörök éveken át. „Brazíliában is­meretlen valami a foglyok kínzása” — állt hivatalos jelentésükben. Amikor azonban a brazil püspökök nyíl­tan is beszélni kezdtek a kínzásokról és konkrét bizonyítékokat tártak a nyilvános­ság elé, a kormány kénytelen-kelletlen csak annyit állapított meg, hogy „fiatal tisztek felelőtlen kilengéseiről lehet csak szó”. 1972-ben a kormány szóvivője kije­lentette: egyetlen olyan eset sem történt, hogy hivatalos rendőri hatóságok erőszakot alkalmaztak volna. Ennek ellenére kiszivárgott, hogy már három évvel korábban, 1969. október 8-án megkezdődött a Rio de Janeiró-i kaszár­nyában az első módszeres kínzási tanfo­lyam, amelyen a katonai rendőrség tagjai vettek részt. Hayston hadnagy vezetése alatt, mintegy száz katonát képeztek ki a leghatásosabb vallatási módszerekre. Mindenekelőtt kínzásokat ábrázoló dia­filmeket mutattak be a hallgatóknak, majd a különböző kínzási módszerek alkalmazá­sáról és hatásáról tartottak elméleti elő­adásokat a későbbi „szakembereknek". A hallgatók többek között azt is megtanul­ták, hogy az elektromos sokk a leghatáso­sabb a nemi szerveken. Az elméleti oktatás után következett a gyakorlati „tudás” elsajátítása. A katonák „szaktanítók” utasítása mellett kilenc poli­tikai foglyon gyakorolták a kínvallatást. Pedro Bretas munkásnak fémlemezek kö­zött összeroppantották a mutatóujját. Mauricio de Paiva ügyvédet impotenssé tet­ték a nemi szervén alkalmazott villamos , sokkokkal. A kínzásoktól és meghurcoltatásoktól nem menekültek meg a lelkészek, szer­zetesek és apácák sem. Tizenöt Mária­­rendi apácát is letartóztattak és kínoztak, mert állítólag a rendházban rejtették el a felkeléshez előkészített fegyvereket, s a hatóságnak nem sikerült a fegyverek nyomára bukkanni. 1970. novemberében három lelkészt le­tartóztattak, mert Rio de Janeiro szegény­negyedében arról beszélgettek, hogy az ott lakók követeljenek jobb áramszolgáltatást. Egy szemtanú eskü mellett állítja: — Láttam a helységet, ahonnan elvezették a letartóztatott papokat. A fehér falakon mindenütt vérfoltok voltak. Az egyház védekezik a terror ellen. A vétkeseket kiátkozza az egyházból, mindez azonban mit sem segít Az egyházi sze­mélyek — más dél-amerikai országok törvényeivel ellentétben — nem az egy­házi hatóságoknak tartoznak felelősséggel tetteikért, hanem a polgári hatóságoknak, elsősorban a katonai igazságszolgáltatás­nak. (Folytatjuk) __." Brandt hazautazott az USA-ból A párton belül támadó ellentétek miatt megrövidítette amerikai látogatá­sát . A héten külpolitikai vita lesz a Bundestagban Willy Brandt nyugatnémet kancellár hatnapos ame­rikai tartózkodás után vasárnap reggel visszautazott Bonnba. A bonni kancellár elsősor­ban azért látogatott el az USA-ba, hogy New Yorkban­ felszólaljon az ENSZ-közgyű­­lésen, abból az alkalomból, hogy a két Németországot fel­vették a világszervezetbe. Ezenkívül tárgyalt az ameri­kai képviselőkkel, köztük­­ Nixon amerikai elnökk­el. Nixon és Brandt tárgyalá­sait szombaton tartották meg Washingtonban. Kiszivárgó hírek szerint a másfél órás beszélgetés központi témája Nixonnak az az elképzelése volt, hogy fel kell frissíteni az USA és Nyugat-Európa viszonyát szabályozó atlanti alapokmányt. A Fehér Ház képviselője később közölte,­ hogy „a két államférfi kötet­len eszmecserét folytatott a két országot érintő kérdések­ről.” Ezzel egy időben Bonnban megcáfolták azt a hírt, hogy Brandt két nappal megrövi­dítette amerikai tartózkodá­sát, mert odahaza éles vita robbant ki a nyugatnémet­­csehszlovák tárgyalásokkal kapcsolatban. Tény azonban, hogy a nyugatnémet kancel­lár megrövidítette külföldi útját és ennek egyik oka az, hogy Wehner, a Szociálde­mokrata Párt parlamenti cso­portjának elnöke bíráló nyi­latkozatot adott. Ez ugyanis azzal a következménnyel jár­hat, hogy a kormánykoalíción belül két front alakul ki. Brandtnak a következő na­pokban mindenképpen többet kell foglalkoznia a külpoliti­kával. Szerdán érkezik Ta­naka japán miniszterelnök, utána külpolitikai vita kez­dődik a Bundestagban, szom­baton pedig Heath brit mi­niszterelnökkel tárgyal. Strauss atombombát akar A nyugatnémet ellenzéki Keresztényszociális Unió Kongresszusa úgy döntött, hogy követeli a nyugatné­met kormánytól az atom­fegyverekről való lemon­dást szabályozó egyezmény becikkelyezésének megta­gadását. Strauss kijelen­tette, hogy ez az egyez­mény Nyugat-Németorszá­­got megfosztaná attól a jog­tól, hogy távlatban atom­fegyvere legyen önmaga megvédésére és az ellenfél megfélemlítésére. A párt müncheni kong­resszusán heves támadások hangzottak el a kormány ellen. Strauss pártjának 48 képviselője van a Bundes­tagban. Egész Franciaország együttérez a Lip munkásaival Százezer ember vett részt a „Besancon elleni menetelésben" Párizsból jelenti a Tanjug. Szombaton délután Fran­ciaország minden részéből több mint százezer munkás gyűlt össze a „Besancon elle­ni menetelésre”, amelynek célja az volt, hogy támogas­sák a Lip óragyár már hat hónapja sztrájkoló munkása­it. A nyugatnémet és olasz munkások egy csoportja is csatlakozott a menetelükhöz. A nyolc kilométer hosszú menetelés hűvös őszi esőben, rendkívül szervezetten, bé­kében és méltóságteljesen ha­ladt, szükségtelenné téve a több mint 10 000 ez alkalom­mal összevont rendőr közbe­lépését. A menetelek iránti szolidaritásból a városban minden üzlet és műhely zár­va volt. Egy nemrég lefolytatott körkérdés adatai szerint a franciák 57 százaléka azon a véleményen van, hogy a „Lip-ügy” Franciaország leg­fontosabb eseménye, és tá­mogatja a munkásokat. Két nappal ezelőtt Pompidou is úgy nyilatkozott, hogy törvé­nyes védelmet kell nyújtani a munkásoknak a rossz igaz­gatással és a gyár felszámo­lásával szemben.

Next