Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 270-284. szám)

1973-10-12 / 281. szám

Péntek, 1973. október 12. Javult az adat Obnova helyzete A személyi jövedelmek az elért eredmé­nyektől függően alakulnak Az adat Obnova Építőipa­ri és Kommunális Vállalat az idén az első félévben a kommuna leggyengébben gaz­dál­kodó munkaszervezetei kö­zé tartozott. A felgyülemlett problémáktól, a helyzet ren­dezésének lehetőségeiről leg­utóbbi ülésén a községi kép­viselő-testület is tárgyalt. A jelentésből kitűnik, hogy az építőipari üzemrészleg ki­vételével a társult munka többi alapszervezete kielégí­tő eredményt ért el, de ez nem volt elegendő, hogy a vállalat félévi pénzügyi mér­lege pozitív legyen. Már az év elején várható volt, hogy az idén az építőiparban ko­moly problémák lesznek. A hitelmegszigorítások miatt ugyanis a beruházások üte­me lényegesen csökkent, és a vállalat nem tudott elegen­dő munkát lekötni. Ezenkí­vül a vezetőségben történt változások, a káderproblé­mák megoldása, a belső vi­szonyok rendezése stb., hó­napokig foglalkoztatták a munkaszervezet dolgozóit, és a termelési nehézségek kikü­szöbölése akaratlanul is hát­térbe szorult. Az említett problémák mi­att a vállalat összjövedelme a tavalyi év azonos idősza­kához viszonyítva 20 száza­lékkal csökkent, a személyi jövedelmek viszont az társa­dalmi megállapodáson ala­puló önigazgatási egyezmény mércéinek betartásának ered­ményeként 13 százalékkal növekedtek, úgyhogy végül a félévi mérleg valamivel több, mint 1 millió dinár hiányt mutatott. Dragomir HALGAŠEV, a vállalat képviselője elmond­ta, hogy időközben az ön­­igazgatási szervek gyors in­tézkedéseket foganatosítot­tak, és a helyzet rendezésé­re részletes akcióprogram is készült. Az építőipari részlegnek sikerült jelentős szerződése­ket kötnie, és az utóbbi két hónapban elért eredmények már biztatóak. Elhatározták azt is, hogy a jövőben a sze­mélyi jövedelmek a terme­lékenység növekedésével pár­huzamosan, a megteremtett jövedelmektől függően ala­kulnak, ügyelve arra, hogy a felosztási arány szavatolja a félévi veszteség mielőbbi fedezését. Ez­­az intézkedés nem volt éppen népszerű, de a dolgozók megértették, hogy csakis lemondások árán, kö­­­­zös erőfeszítéssel lábalhat­­­­nak ki a válságból. A július­ban és augusztusban elért­­ eredmények már arra enged­nek következtetni, hogy a 9 havi elszámoláskor a válla­lat fedezni tudja a hiányt, és ésszerű gazdálkodással az év végéig az alapokba is ke­rül pénz. Hogy a célkitűzé­sek valóra válnak-e, az jó­­részt a munkafegyelem meg­szilárdításától, a termelékeny­ség további növelésétől és a belső viszonyok rendezésé­től függ. K-1 Szakképesítés a Gildemeisternél Mint ismeretes, a Potisse Szerszámgépgyár már­­ évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a világpiacon is elis­mert nyugatnémet Gildemeis­ter céggel, és a megegyezés értelmében az adai gyár dol­gozói a bielefeldi gyárban to­vábbképzésen vehetnek részt. A nyugatnémet rokonválla­­latban hamarosan egy hó­napig tartó továbbképzésen vesz részt Horváth Mátyás, a hőkezelő osztály munkave­zetője, Holló István gépész­­mérnök, Tajti Lajos a köny­nyűforgácsoló osztály mun­kavezetője, valamint Pavle Vukov és Tóbiás László vil­lanyszerelők. Az adai dolgozóknak az lesz a feladatuk, hogy elsa­játítsák az AS-típusú hat­orsós önműködő esztergák alkatrészeinek gyártási fo­lyamatát, a villanyszerelők pedig megismerkednek a szerszámgépek programbe­rendezéseinek karbantartá­sával. K-l TISZA VIDÉK Zentai dolgozók a zágrábi árumintavásáron Több zentai vállalat, így az Agro-Tisza, az Elektro­­bácska dolgozói is kellemes és főleg hasznos tanulmányi kiránduláson vettek részt, vállalatuk szervezésében meg­tekintették a jubiláris XX. zágrábi árumintavásárt. b. j. 7. oldal A második félévben kell pótolni a mulasztást Részletes stabilizációs programot készített a zentai Tamp­lnex Fémárugyár A zentai kommuna mun­kaszervezetei közül az utób­bi években figyelemreméltó eredményeket elérő Tamp­­lnex Fémárugyár az idén nagy nehézségekkel küzd. Az első félévi terv 18,1 millió dinár volt, de mind­össze 10,6 millió dináros össz­jövedelmet sikerült megvaló­sítani, és a gyár hathavi mérlege végül is mintegy 680 000 dináros hiányt mu­tatott. A gyenge eredménynek több oka van. A hitelmeg­­szigorítások miatt a hazai piacon csökkent a kereslet a termékek iránt, de gondot okozott az is, hogy a zavar talán munkához szükséges acélöntvényeket nem tudták idejében beszerezni. Ezenkí­vül a kooperánsok amellett, hogy késtek a leszállítással, gyakran nagyon gyenge mi­nőségű árut küldtek. Különösen kedvezőtlenül hatott a gyár pénzügyi ered­ményeire a kivitel jelentős csökkenése. Tavaly az első félévben mintegy 11,3 mil­lió dinár értékű árut expor­táltak, az idén pedig ugyan­ebben az időszakban alig 1,5 millió dinár értékű ter­méket sikerült külföldön el­adniuk. Tavaly a legnagyobb megrendelő Magyarország volt, de a konvertibilis va­lutával való fizetés beveze­tése miatt az idén a szerző­dések megkötése lassan ha­ladt. Az említett problémák miatt a gyár valamivel ki­sebb kapacitással dolgozott, de a készáruraktár a tava­lyi év azonos időszakához viszonyítva így is mintegy 63 százalékkal növekedett. A befagyasztott eszközök miatt a termelésben zava­rok keletkeztek, nem volt elegendő pénz a korábban felvett kötelezettségek tör­lesztésére, sőt gyakran a sze­mélyi jövedelmek kifizetése is nehézségbe ütközött. A gyár helyzetét súlyosbítja, hogy termékeik árát már két éve nem emelhették, az eltelt időszakban viszont az újratermelési anyagok lénye­gesen megdrágultak. A gyár önigazgatási szer­vei felmérték a problémá­kat, és a nehézségek kiküszö­bölésére részletes stabilizá­ciós programot dolgoztak ki. A terv szerint a második félévben mintegy 20 millió dináros összjövedelmet kell megvalósítani, ami jóval ki­sebb ugyan az év elején elő­irányzott összegnél, de le­hetővé tenné a veszteség fe­dezését, sőt némi pénz az alapokba is jutna. Időköz­ben már a szerződések meg­kötése is felgyorsult, és a számítások szerint az év vé­géig mintegy Ц millió dinár értékű árut lehetne expor­tálni, a többit pedig a hazai piacon értékesíteni. Hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak, a munka­­szervezet több konkrét intéz­kedést hozott. Mindenekelőtt rendszeres piackutatás meg­szervezésével az áru érté­kesítését kell felgyorsítani. A stabilizációs programban a munkafegyelem megszilár­dítása, a technológiai folya­mat tökéletesítése, néhány új gép vásárlása, a kooperán­sokkal való kapcsolatok ren­dezése, a szerződésekben megszabott határidők követ­kezetes betartása stb. is sze­repel. A dolgozók megértették a gyár nehéz helyzetét, és haj­landók mindent megtenni, hogy az év végéig a­ terve­zett összjövedelmet megvaló­sítsák. Az utóbbi két hónap­ban elért eredmények bizta­tóak. A raktárkészlet csök­kent, és új szerződéseket is kötöttek. Most már minden erőt a termelési terv végre­hajtására kell öszpontosítani.­ A munkások hajlandók sza­bad szombatokon is dolgoz­ni, egyes munkagépeken pe­dig bevezetik a harmadik műszakot is. A gyár erőfe­szítéseket tesz a káderprob­lémák megoldására is. Jelen­leg különösen nagy szükség volna szakképzett fémeszter­gályosokra. K-1 Leállt a munka az adai kesztyűskészítő üzemben A dolgozók nem voltak hajlandók átképezni magukat h­ogy néhány évvel ezelőtt munkacsarnokuk leégett, és jelentős mennyiségű áru is a tűz martaléka lett. Néhány hónapi szünet után a község támogatásával Adá­ra, a volt mezőgazdasági kö­zépiskola tornatermébe köl­töztek, és tovább folytatták a termelést. Felszerelésük egy részét felújították, az áru értékesítésével sem volt baj, de bebizonyosodott, hogy a munkaszervezet a maga erejéből a zavartalan mun­kához szükséges forgóeszkö­zöket nem képes előterem­teni. Megfelelő partner után kellett tehát nézni, amely hajlandó lett volna az idény jellegű termelést pénzelni. Ilyet azonban többszöri pró­bálkozás után sem találtak. A község is megpróbált segíteni, és a szakemberek reális tervet dolgoztak ki. Az elképzelés szerint a Beko adai részlegének bővítésével (a község 3 millió dinárt ad új munkacsarnok építésére, a belgrádi vállalat pedig a felszerelést és a forgóeszkö­zöket biztosítja) lehetőség nyílik kesztyűkészítők felvé­telére, akik az átképzés után fokozatosan bekapcsolódnak a konfekciógyártásba. A terv ellen senkinek sem volt ki­fogása, és végrehajtása már folyamatban is van. Időközben azonban a kesz­tyűkészítő üzem dolgozói ki­jelentették, hogy továbbra is szakmájukban akarnak maradni, és nem hajlandók átképezhetni magukat. A Be­ko ezeket a feltételeket nem fogadta el, ezért az üzem olyan rokonvállalattal való együttműködésre törekedett, amely legalább 1,5 millió di­nár forgóeszközt adna a mun­kaszervezetnek. Az újvidéki Standarddal több ízben is tárgyaltak, de az elképzelés­ből végül is nem lett semmi. Az üzemben most leállt a termelés, és a 43 dolgozó a munkanélküliek jegyzékére került. A Beko tartja ma­gát a korábbi megállapodás­hoz, és azokat, akik mégis meggondolják magukat, az elkövetkező időszakban, az A volt moholi Mladost Kesztyűkészítő ü­zem már évekkel ezelőtt súlyos prob­lémákkal küzdött. Az elavult felszerelés, a forgóeszköz­­hiány stb., lehetetlenné tet­te a zökkenőmentes terme­lést, és a munkaszervezet csak máról holnapra tengő­dött. A bajt még tetézte, új munkahelyek megnyitá­sakor hajlandó átképezni. Azok helyzete viszont, akik továbbra is makacsul kitar­tanak elhatározásuk mellett, szinte kilátástalan, mert a rokonvállalatok nem hajlan­dók, a községnek pedig nincs lehetősége a termeléshez szük­séges forgóeszközök előte­remtésére. K-l Felfelé ível a grafikon görbéje A magántermelők is nagyobb érdeklődést tanúsítanak a répatermesztés iránt A zentai cukorgyár nyers­anyagosztálya nemrég igen érdekes kimutatást készített, amelyben szemlélteti a gyár felépítésétől napjainkig in­gadozó cukorrépa-termesz­tést, és magyarázni igyekszik a jelenségeket. A cukorgyár gazdálkodá­sát tulajdonképpen három részre lehet osztani. 1961- től 1965-ig a nyersanyagosz­tály, az érdekelt mezőgaz­dasági vállalatok és a tár­sadalmi-politikai tényezők is jelentős erőfeszítéseket tet­tek a nyersanyagbázis kiépí­tésére, vagyis a cukorrépa­­termesztés népszerűsítése ér­dekében. Ezzel párhuzamo­san­ ki kellett építeni a kol­lektíva belső szerkezetét, erő­síteni a szakkádert stb. Tevékenységük következő szakaszában (1965—1971) je­lentős eredményeket értek el. Lényegében ez az időszak a pozitív gazdálkodás kora volt. Jelentős haszonra tet­tek szert, és ezzel párhuza­mosan emelkedett alkalma­zottaik életszínvonala is. Az említett hat évben a föld­művesek közül is sokan ve­tettek répát, mert megtalál­ták számításukat, és a cukor­gyár irántuk való viszonyu­lása is aránylag lefogadható volt. Később azonban nem­csak a rendszerbeli megoldá­sok késése, de bizonyos szub­jek­tív­ tényezők íratása is a répaterületek csökkenését idézte elő. Időközben a gyár kollek­tívája határozatot hozott üzeme korszerűsítéséről. A rekonstrukció végrehajtása után viszont kiderült, hogy a megépített kapacitásoknak egyelőre lehetetlenség biz­tosítani a megfelelő meny­­nyiségű nyersanyagot. A ne­hézségek különösen az utób­bi két-három esztendőben halmozódtak fel, s ez a ta­valyi több, mint 20 millió dináros veszteség formájá­ban jelentkezett is. A kol­lektíva és a társadalmi-po­litikai fórumok mindent meg­tettek a veszteségek szaná­lása érdekében, s így a cu­korgyár — kiaknázva belső tartalékainak egy részét — az idén már megközelítette tervezett feldolgozó kapaci­tását. Naponta 400 vagon cukorrépát nyelnek el az üzem hatalmas kamrái, ka­zánjai. Ez vitathatatlanul jó eredménynek számít, de a nyersanyaghiány éppen az idén fog súlyosan rájuk ne­hezedni. Tény, hogy tavasszal a szö­vetségi kormány új árat sza­bott meg a cukorrépának, intézkedése azonban későn jött. A vetési idény már csak­nem befejeződött, amikor közzétette határozatát. Ettől eltekintve, a birtokok és szö­­vetkezetek megtartották ed­digi vetési területük nagy­ságát, a magántermelők pe­dig fejcsóválva vették tudo­másul a késést. Újabban egyre több föld­műves mutat érdeklődést a cukorrépa termesztése iránt. Az emberek — természete­sen — számolnak, és rájöt­tek, hogy a csaknem telje­sen gépesített búzatermesz­tés kevesebb jövedelmet biz­tosít, mint a répa. A répatermesztés iránti idegenkedés egyik oka a sok kézimunkaerő szükséglet volt. Újabban már ez sem jelent­het akadályt, mert a darált és egyszikű vetőmagokkal biztosítható a szükséges tő­szám, és ritkítása sem ne­héz. A felszedés alkalmával viszont kombájnok állnak rendelkezésükre. A zentai AIK mezőgazda­­sági részlegének társaster­melési osztálya az idén né­hány STOLL gyártmányú kombájnnal takarította be a cukorrépát érdekelt koope­­ránsainak parcelláiról. Az emberek legnagyobb része elismerően nyilatkozott az erőgép teljesítőképességéről és a végzett munkáról. Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy az elkövetkező évek­ben ismét teret hódít a cu­korrépa a magántermelők szántóin. B-y Három váltásban dolgoznak A moholi Zora Konzervg­yár már teljesítette évi tervét A moholi Zora Konzerv­gyárban ilyenkor, a terme­lési csúcs idején rendkívül nagy a sürgés. Mintegy 500 munkás és egy-kétszáz hely­beli, adai és zentai tanuló készíti elő a különféle kony­hakerti növények termését a feldolgozásra. Különösen paradicsomból nagy a fel­hozatal, néhány száz vagon­nal vettek­­már át jó minő­ségű és nagy gyümölcsű faj­tákat. Többnyire a helyi ma­gántermelők és az adai Ha­lász József Mezőgazdasági- Ipari Kombinát termését dol­gozzá­k fel, de Prokop Lajos műszaki igazgató szerint Hor­gostól egészen Eszékig vá­sárolnak fel paradicsomot. Paprikából is már 100 va­gonnal vettek át a terme­lőktől. Ennél a növénynél nagy gondot okoz az, hogy még mindig nincs megoldva a feldolgozás gépi előkészí­tése. A paprika minőség gyengébb ugyan, mint a pa­radicsomé, de azért megfe­lel a feldolgozó ipar köve­telményeinek. A moholi Zora Konzerv­gyárban a már említett és még néhány más konyhaker­ti növény termésének tartó­sítása mellett kisebb meny­nyiségben (az össztermelés 10 százalékát kitevően) gyü­mölcsöt is dolgoznak fel. Amint már említettük is, a nyersanyag fő bázisát mégis a főzelékfélék képezik. Ezek termesztése terén a jövőben várhatóan lényeges változás áll be. Ugyanis néhány ezer hektáros öntözőhálózat épül ki belátható időn belül az adai határban, valamint ez­zel párhuzamosan 500 vago­­nos hűtőház is létesül. Ezek által biztosabbá és folyama­tosabbá válik a gyár ellátá­sa és termelése. A termény­választék is lényegesen bő­vül. Habár az évi tervet már teljesítették, a moholi fel­dolgozó üzemben még 170 vagon nyersanyag felvásárlá­sát helyezték kilátásba. En­nek a mennyiségnek a fel­dolgozása — tekintettel a gyár kapacitására — jelentős szervezési nehézségeket okoz. Júniustól fogva három vál­tásban dolgoznak. Az áru értékesítése terén nem számítanak számotte­vőbb fennakadásra. A zágrá­bi árumintavásáron hat és fél millió dinár értékű üz­letet kötöttek, ezen túlme­nően az opuzeniakkal továb­bi nyolc és fél milliót. Emel­lett külföldre is szállítanak jelentős mennyiségű tartósí­tott főzeléket és gyümölcsöt. A moholi Zora egyelőre még az eddig jól bevált konzer­­veket állítja elő. A hűtőház felépítése után azonban újabb termékekkel is meg­jelenik a piacon. Si

Next