Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 270-284. szám)
1973-10-12 / 281. szám
Péntek, 1973. október 12. Javult az adat Obnova helyzete A személyi jövedelmek az elért eredményektől függően alakulnak Az adat Obnova Építőipari és Kommunális Vállalat az idén az első félévben a kommuna leggyengébben gazdálkodó munkaszervezetei közé tartozott. A felgyülemlett problémáktól, a helyzet rendezésének lehetőségeiről legutóbbi ülésén a községi képviselő-testület is tárgyalt. A jelentésből kitűnik, hogy az építőipari üzemrészleg kivételével a társult munka többi alapszervezete kielégítő eredményt ért el, de ez nem volt elegendő, hogy a vállalat félévi pénzügyi mérlege pozitív legyen. Már az év elején várható volt, hogy az idén az építőiparban komoly problémák lesznek. A hitelmegszigorítások miatt ugyanis a beruházások üteme lényegesen csökkent, és a vállalat nem tudott elegendő munkát lekötni. Ezenkívül a vezetőségben történt változások, a káderproblémák megoldása, a belső viszonyok rendezése stb., hónapokig foglalkoztatták a munkaszervezet dolgozóit, és a termelési nehézségek kiküszöbölése akaratlanul is háttérbe szorult. Az említett problémák miatt a vállalat összjövedelme a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 20 százalékkal csökkent, a személyi jövedelmek viszont az társadalmi megállapodáson alapuló önigazgatási egyezmény mércéinek betartásának eredményeként 13 százalékkal növekedtek, úgyhogy végül a félévi mérleg valamivel több, mint 1 millió dinár hiányt mutatott. Dragomir HALGAŠEV, a vállalat képviselője elmondta, hogy időközben az önigazgatási szervek gyors intézkedéseket foganatosítottak, és a helyzet rendezésére részletes akcióprogram is készült. Az építőipari részlegnek sikerült jelentős szerződéseket kötnie, és az utóbbi két hónapban elért eredmények már biztatóak. Elhatározták azt is, hogy a jövőben a személyi jövedelmek a termelékenység növekedésével párhuzamosan, a megteremtett jövedelmektől függően alakulnak, ügyelve arra, hogy a felosztási arány szavatolja a félévi veszteség mielőbbi fedezését. Ezaz intézkedés nem volt éppen népszerű, de a dolgozók megértették, hogy csakis lemondások árán, közös erőfeszítéssel lábalhatnak ki a válságból. A júliusban és augusztusban elért eredmények már arra engednek következtetni, hogy a 9 havi elszámoláskor a vállalat fedezni tudja a hiányt, és ésszerű gazdálkodással az év végéig az alapokba is kerül pénz. Hogy a célkitűzések valóra válnak-e, az jórészt a munkafegyelem megszilárdításától, a termelékenység további növelésétől és a belső viszonyok rendezésétől függ. K-1 Szakképesítés a Gildemeisternél Mint ismeretes, a Potisse Szerszámgépgyár már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a világpiacon is elismert nyugatnémet Gildemeister céggel, és a megegyezés értelmében az adai gyár dolgozói a bielefeldi gyárban továbbképzésen vehetnek részt. A nyugatnémet rokonvállalatban hamarosan egy hónapig tartó továbbképzésen vesz részt Horváth Mátyás, a hőkezelő osztály munkavezetője, Holló István gépészmérnök, Tajti Lajos a könynyűforgácsoló osztály munkavezetője, valamint Pavle Vukov és Tóbiás László villanyszerelők. Az adai dolgozóknak az lesz a feladatuk, hogy elsajátítsák az AS-típusú hatorsós önműködő esztergák alkatrészeinek gyártási folyamatát, a villanyszerelők pedig megismerkednek a szerszámgépek programberendezéseinek karbantartásával. K-l TISZA VIDÉK Zentai dolgozók a zágrábi árumintavásáron Több zentai vállalat, így az Agro-Tisza, az Elektrobácska dolgozói is kellemes és főleg hasznos tanulmányi kiránduláson vettek részt, vállalatuk szervezésében megtekintették a jubiláris XX. zágrábi árumintavásárt. b. j. 7. oldal A második félévben kell pótolni a mulasztást Részletes stabilizációs programot készített a zentai Tamplnex Fémárugyár A zentai kommuna munkaszervezetei közül az utóbbi években figyelemreméltó eredményeket elérő Tamplnex Fémárugyár az idén nagy nehézségekkel küzd. Az első félévi terv 18,1 millió dinár volt, de mindössze 10,6 millió dináros összjövedelmet sikerült megvalósítani, és a gyár hathavi mérlege végül is mintegy 680 000 dináros hiányt mutatott. A gyenge eredménynek több oka van. A hitelmegszigorítások miatt a hazai piacon csökkent a kereslet a termékek iránt, de gondot okozott az is, hogy a zavar talán munkához szükséges acélöntvényeket nem tudták idejében beszerezni. Ezenkívül a kooperánsok amellett, hogy késtek a leszállítással, gyakran nagyon gyenge minőségű árut küldtek. Különösen kedvezőtlenül hatott a gyár pénzügyi eredményeire a kivitel jelentős csökkenése. Tavaly az első félévben mintegy 11,3 millió dinár értékű árut exportáltak, az idén pedig ugyanebben az időszakban alig 1,5 millió dinár értékű terméket sikerült külföldön eladniuk. Tavaly a legnagyobb megrendelő Magyarország volt, de a konvertibilis valutával való fizetés bevezetése miatt az idén a szerződések megkötése lassan haladt. Az említett problémák miatt a gyár valamivel kisebb kapacitással dolgozott, de a készáruraktár a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva így is mintegy 63 százalékkal növekedett. A befagyasztott eszközök miatt a termelésben zavarok keletkeztek, nem volt elegendő pénz a korábban felvett kötelezettségek törlesztésére, sőt gyakran a személyi jövedelmek kifizetése is nehézségbe ütközött. A gyár helyzetét súlyosbítja, hogy termékeik árát már két éve nem emelhették, az eltelt időszakban viszont az újratermelési anyagok lényegesen megdrágultak. A gyár önigazgatási szervei felmérték a problémákat, és a nehézségek kiküszöbölésére részletes stabilizációs programot dolgoztak ki. A terv szerint a második félévben mintegy 20 millió dináros összjövedelmet kell megvalósítani, ami jóval kisebb ugyan az év elején előirányzott összegnél, de lehetővé tenné a veszteség fedezését, sőt némi pénz az alapokba is jutna. Időközben már a szerződések megkötése is felgyorsult, és a számítások szerint az év végéig mintegy Ц millió dinár értékű árut lehetne exportálni, a többit pedig a hazai piacon értékesíteni. Hogy ezek a célkitűzések valóra váljanak, a munkaszervezet több konkrét intézkedést hozott. Mindenekelőtt rendszeres piackutatás megszervezésével az áru értékesítését kell felgyorsítani. A stabilizációs programban a munkafegyelem megszilárdítása, a technológiai folyamat tökéletesítése, néhány új gép vásárlása, a kooperánsokkal való kapcsolatok rendezése, a szerződésekben megszabott határidők következetes betartása stb. is szerepel. A dolgozók megértették a gyár nehéz helyzetét, és hajlandók mindent megtenni, hogy az év végéig a tervezett összjövedelmet megvalósítsák. Az utóbbi két hónapban elért eredmények biztatóak. A raktárkészlet csökkent, és új szerződéseket is kötöttek. Most már minden erőt a termelési terv végrehajtására kell öszpontosítani. A munkások hajlandók szabad szombatokon is dolgozni, egyes munkagépeken pedig bevezetik a harmadik műszakot is. A gyár erőfeszítéseket tesz a káderproblémák megoldására is. Jelenleg különösen nagy szükség volna szakképzett fémesztergályosokra. K-1 Leállt a munka az adai kesztyűskészítő üzemben A dolgozók nem voltak hajlandók átképezni magukat hogy néhány évvel ezelőtt munkacsarnokuk leégett, és jelentős mennyiségű áru is a tűz martaléka lett. Néhány hónapi szünet után a község támogatásával Adára, a volt mezőgazdasági középiskola tornatermébe költöztek, és tovább folytatták a termelést. Felszerelésük egy részét felújították, az áru értékesítésével sem volt baj, de bebizonyosodott, hogy a munkaszervezet a maga erejéből a zavartalan munkához szükséges forgóeszközöket nem képes előteremteni. Megfelelő partner után kellett tehát nézni, amely hajlandó lett volna az idény jellegű termelést pénzelni. Ilyet azonban többszöri próbálkozás után sem találtak. A község is megpróbált segíteni, és a szakemberek reális tervet dolgoztak ki. Az elképzelés szerint a Beko adai részlegének bővítésével (a község 3 millió dinárt ad új munkacsarnok építésére, a belgrádi vállalat pedig a felszerelést és a forgóeszközöket biztosítja) lehetőség nyílik kesztyűkészítők felvételére, akik az átképzés után fokozatosan bekapcsolódnak a konfekciógyártásba. A terv ellen senkinek sem volt kifogása, és végrehajtása már folyamatban is van. Időközben azonban a kesztyűkészítő üzem dolgozói kijelentették, hogy továbbra is szakmájukban akarnak maradni, és nem hajlandók átképezhetni magukat. A Beko ezeket a feltételeket nem fogadta el, ezért az üzem olyan rokonvállalattal való együttműködésre törekedett, amely legalább 1,5 millió dinár forgóeszközt adna a munkaszervezetnek. Az újvidéki Standarddal több ízben is tárgyaltak, de az elképzelésből végül is nem lett semmi. Az üzemben most leállt a termelés, és a 43 dolgozó a munkanélküliek jegyzékére került. A Beko tartja magát a korábbi megállapodáshoz, és azokat, akik mégis meggondolják magukat, az elkövetkező időszakban, az A volt moholi Mladost Kesztyűkészítő üzem már évekkel ezelőtt súlyos problémákkal küzdött. Az elavult felszerelés, a forgóeszközhiány stb., lehetetlenné tette a zökkenőmentes termelést, és a munkaszervezet csak máról holnapra tengődött. A bajt még tetézte, új munkahelyek megnyitásakor hajlandó átképezni. Azok helyzete viszont, akik továbbra is makacsul kitartanak elhatározásuk mellett, szinte kilátástalan, mert a rokonvállalatok nem hajlandók, a községnek pedig nincs lehetősége a termeléshez szükséges forgóeszközök előteremtésére. K-l Felfelé ível a grafikon görbéje A magántermelők is nagyobb érdeklődést tanúsítanak a répatermesztés iránt A zentai cukorgyár nyersanyagosztálya nemrég igen érdekes kimutatást készített, amelyben szemlélteti a gyár felépítésétől napjainkig ingadozó cukorrépa-termesztést, és magyarázni igyekszik a jelenségeket. A cukorgyár gazdálkodását tulajdonképpen három részre lehet osztani. 1961- től 1965-ig a nyersanyagosztály, az érdekelt mezőgazdasági vállalatok és a társadalmi-politikai tényezők is jelentős erőfeszítéseket tettek a nyersanyagbázis kiépítésére, vagyis a cukorrépatermesztés népszerűsítése érdekében. Ezzel párhuzamosan ki kellett építeni a kollektíva belső szerkezetét, erősíteni a szakkádert stb. Tevékenységük következő szakaszában (1965—1971) jelentős eredményeket értek el. Lényegében ez az időszak a pozitív gazdálkodás kora volt. Jelentős haszonra tettek szert, és ezzel párhuzamosan emelkedett alkalmazottaik életszínvonala is. Az említett hat évben a földművesek közül is sokan vetettek répát, mert megtalálták számításukat, és a cukorgyár irántuk való viszonyulása is aránylag lefogadható volt. Később azonban nemcsak a rendszerbeli megoldások késése, de bizonyos szubjektív tényezők íratása is a répaterületek csökkenését idézte elő. Időközben a gyár kollektívája határozatot hozott üzeme korszerűsítéséről. A rekonstrukció végrehajtása után viszont kiderült, hogy a megépített kapacitásoknak egyelőre lehetetlenség biztosítani a megfelelő menynyiségű nyersanyagot. A nehézségek különösen az utóbbi két-három esztendőben halmozódtak fel, s ez a tavalyi több, mint 20 millió dináros veszteség formájában jelentkezett is. A kollektíva és a társadalmi-politikai fórumok mindent megtettek a veszteségek szanálása érdekében, s így a cukorgyár — kiaknázva belső tartalékainak egy részét — az idén már megközelítette tervezett feldolgozó kapacitását. Naponta 400 vagon cukorrépát nyelnek el az üzem hatalmas kamrái, kazánjai. Ez vitathatatlanul jó eredménynek számít, de a nyersanyaghiány éppen az idén fog súlyosan rájuk nehezedni. Tény, hogy tavasszal a szövetségi kormány új árat szabott meg a cukorrépának, intézkedése azonban későn jött. A vetési idény már csaknem befejeződött, amikor közzétette határozatát. Ettől eltekintve, a birtokok és szövetkezetek megtartották eddigi vetési területük nagyságát, a magántermelők pedig fejcsóválva vették tudomásul a késést. Újabban egyre több földműves mutat érdeklődést a cukorrépa termesztése iránt. Az emberek — természetesen — számolnak, és rájöttek, hogy a csaknem teljesen gépesített búzatermesztés kevesebb jövedelmet biztosít, mint a répa. A répatermesztés iránti idegenkedés egyik oka a sok kézimunkaerő szükséglet volt. Újabban már ez sem jelenthet akadályt, mert a darált és egyszikű vetőmagokkal biztosítható a szükséges tőszám, és ritkítása sem nehéz. A felszedés alkalmával viszont kombájnok állnak rendelkezésükre. A zentai AIK mezőgazdasági részlegének társastermelési osztálya az idén néhány STOLL gyártmányú kombájnnal takarította be a cukorrépát érdekelt kooperánsainak parcelláiról. Az emberek legnagyobb része elismerően nyilatkozott az erőgép teljesítőképességéről és a végzett munkáról. Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy az elkövetkező években ismét teret hódít a cukorrépa a magántermelők szántóin. B-y Három váltásban dolgoznak A moholi Zora Konzervgyár már teljesítette évi tervét A moholi Zora Konzervgyárban ilyenkor, a termelési csúcs idején rendkívül nagy a sürgés. Mintegy 500 munkás és egy-kétszáz helybeli, adai és zentai tanuló készíti elő a különféle konyhakerti növények termését a feldolgozásra. Különösen paradicsomból nagy a felhozatal, néhány száz vagonnal vettekmár át jó minőségű és nagy gyümölcsű fajtákat. Többnyire a helyi magántermelők és az adai Halász József Mezőgazdasági- Ipari Kombinát termését dolgozzák fel, de Prokop Lajos műszaki igazgató szerint Horgostól egészen Eszékig vásárolnak fel paradicsomot. Paprikából is már 100 vagonnal vettek át a termelőktől. Ennél a növénynél nagy gondot okoz az, hogy még mindig nincs megoldva a feldolgozás gépi előkészítése. A paprika minőség gyengébb ugyan, mint a paradicsomé, de azért megfelel a feldolgozó ipar követelményeinek. A moholi Zora Konzervgyárban a már említett és még néhány más konyhakerti növény termésének tartósítása mellett kisebb menynyiségben (az össztermelés 10 százalékát kitevően) gyümölcsöt is dolgoznak fel. Amint már említettük is, a nyersanyag fő bázisát mégis a főzelékfélék képezik. Ezek termesztése terén a jövőben várhatóan lényeges változás áll be. Ugyanis néhány ezer hektáros öntözőhálózat épül ki belátható időn belül az adai határban, valamint ezzel párhuzamosan 500 vagonos hűtőház is létesül. Ezek által biztosabbá és folyamatosabbá válik a gyár ellátása és termelése. A terményválaszték is lényegesen bővül. Habár az évi tervet már teljesítették, a moholi feldolgozó üzemben még 170 vagon nyersanyag felvásárlását helyezték kilátásba. Ennek a mennyiségnek a feldolgozása — tekintettel a gyár kapacitására — jelentős szervezési nehézségeket okoz. Júniustól fogva három váltásban dolgoznak. Az áru értékesítése terén nem számítanak számottevőbb fennakadásra. A zágrábi árumintavásáron hat és fél millió dinár értékű üzletet kötöttek, ezen túlmenően az opuzeniakkal további nyolc és fél milliót. Emellett külföldre is szállítanak jelentős mennyiségű tartósított főzeléket és gyümölcsöt. A moholi Zora egyelőre még az eddig jól bevált konzerveket állítja elő. A hűtőház felépítése után azonban újabb termékekkel is megjelenik a piacon. Si