Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 301-315. szám)

1973-11-01 / 301. szám

2. oldal Zavargások Chilében Santiagóban hét, Temuccoban két embert megöltek • A junta támadása a külföldi lapok ellen Santiagóitól jelenti a Tanjug. A chilei katonai junta hivatalosan is megerősítette a hírt, hogy a keddre virradó éjszakán a fővárosban és más városokban zavargások történtek. Santiagó­­ban hét ember megöltek vagy megsebesítettek­, Te­­mucco városában további két személyt agyonlőttek. A katonai parancsnokság közleménye szerint két veszé­lyes teroristát szökés közben lőttek agyon Temuccoban. A tudósítók arról értesül­tek, hogy az országban újabb letartóztatások kez­dődtek. Concepciónban har­minc „szélsőséges beállított­ságú” embert vettek őrizet­be. A junta kedden Fehér Könyvet adott közre Salva­dor Allende elnöki megbíza­tásának három esztendejé­ről. A csaknem háromszáz oldalas könyvnek az a ren­deltetése, hogy ismertesse „az igazságot” Chiléről. A Fehér Könyv szerint a chilei népi egység mozgal­ma több száz katonai pa­rancsnok, ellenzéki politikus, újságíró stb. meggyilkolásá­ra készülődött. A junta úgy igyekszik bemutatni a dol­got, mintha az Allende-kor­­mány önmaga ellen szerve­zett volna puccsot. A junta nyilván nem tud belenyugodni, hogy sok kül­földi befolyásos személyiség és politikus kemény bíráló szavakat mondott ki ellene, még a nyugati országokban is. Vádolja a párizsi Le Monde-ot, a londoni Timest, a nyugatnémet Der Spiegelt stb., hogy hamis képet feste­nek a katonai rezsimről. Caldera: Minden népnek joga van a szabad állásfoglalásra Rafael Caldera venezuelai elnök követeli, hogy tartsák tiszteletben az „ideológiai pluralizmus”elvét a latin­amerikai országok kapcsola­taiban. Erre fölöttébb szük­ség van, amikor olyan poli­tikai változások történnek, mint Chilében és Uruguay­­ban. Caldera szerint minden la­tin-amerikai népnek joga van a szabad állásfoglalásra. — Nem engedhetjük meg —­­ mondta —, hogy a chileiek­hez hasonló változások ve­szélyeztessék a dél-amerikai nemzetek társulásának elgon­dolását. Latin-Amerika egy­sége nélkül egyik itteni or­szág sem lehet valóban füg­getlen; mindenkor ki lesznek téve az erősebb államok ké­­nye-kedvének. Az ausztráliai miniszter­­elnök Pekingben Előzőleg Japánban tárgyalt a két ország kapcsolatairól Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök és külügymi­niszter szerdán befejezte hat napos tokiói látogatását és Pekingbe utazott. Szerdán reggel még egy­órás megbeszélést folytatott Tanaika japán miniszterel­nökkel. Megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a két or­szág kétoldalú kapcsolatait. Hétfőn és kedden egyéb­ként miniszteri szintű tanács­kozást tartottak a két or­szág képviselői. A közös köz­leményben leszögezik, hogy Japán és Ausztrália jövendő kapcsolatait a barátság és az együttműködés szellemé­ben fejlesztik tovább. Whitlam miniszterelnök kedden közölte, hogy Tana­ka ausztráliai látogatása vagy a jövő évi miniszteri tanácskozás alkalmával együttműködési keretegyez­ményt írnak alá. A spanyol ellenzék gyűlése Barcelonában A rendőrség több lel­készt és egyetemi tanárt letartóztatott Barcelonából jelenti a Reu­ter. Száztizenhárom ember il­legális gyűlést tartott vasár­nap Barcelonában. Valameny­nyien egy törvényen kívüli ellenzéki szervezet tagjai. A rendőrség a találkozó több részvevőjét — köztük né­hány lelkészt, egyetemi ta­nárt, orvost és ügyvédet — őrizetbe vett. A Katalónia Képviselőhá­za elnevezésű titkos szerve­zet egy évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy ki­vívja a tartomány autonó­miáját. Az utolsó előkészületek a Skylab harmadik váltásának útja előtt Cape Canaveralban meg­kezdték a Saturnus A 1b ra­kéta visszaszámolását, amely november 10-én a Skylab űr­állomásra viszi a harmadik váltást — jelenti az UPI. A tervek szerint az űrállomás harmadik legénysége 85 na­pot tölt az űrben, s ezzel új rekordot állít fel. A szakértők megkezdték a 68 méter magas Saturnus A­lb rakéta teljes ellenőrzését. A harmadik személyzet tag­jai Gerald P. Carr, Edward G. Gibson és William R. Pugee. Mind a hárman elő­ször utaznak az űrbe. Orvo­saik egyelőre kéthónapos űr­beli tartózkodást engedélyez­tek számukra. Két hónap után csak azzal a feltétellel maradhatnak az űrben, ha van elegendő élelmünk, ha még képesek kutatómunká­ra, és megfelelő egészségnek, illetve erőnlétnek örvende­nek. Feladataik közé tartozik a Föld és a Nap fényképezése, valamint a Kohout üstökös megfigyelése. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1973. nov. 1. Hetvenöt éves a csehszlovák film A napokban lesz 75 éve, hogy Csehszlovákiában elkészült az első film: A kolbászkészítő és plakát­ragasztó. Azóta a csehszlo­vák filmipar nagy utat tett meg. 1935-ben Martin Fritz rendezte a szlovák törté­nelmi adatokra épülő Ja­­nošikot. Janošik alakját a későbbiek során többször is megfilmesítették. Nem­régen a jugoszláv tévé is bemutatta egyik változa­tát. Két évvel később 1937- ben Haase csehszlovák ren­dező elkészítette Capok műve alapján A fehér be­tegség című filmet. A második világháború után gyártott csehszlovák filmek közül a legneveze­tesebbek: Anna Proletažka (1952) és a Sumava királya (1959). A harcot nem szabad beszüntetni Algériai értékelés a negyedik arab—izraeli háborúról A Tanjug tudósítójának levele Algír, október a közel-keleti harctere­ken jóformán még el sem oszlott a lőpor­­füst, Algéria fővárosában máris dolgoznak az esemé­nyek mérlegén. Az arab jö­vő szempontjából igyekez­nek levonni a történtekből a tanulságot. Az algériaiak büszkék vol­tak az arab hadseregek kez­deti sikereire. Algéria népé­nek tudatában még élnek a francia gyarmatosítók ellen vívott harcok tapasztalatai, amelyek alapján már a há­ború első napjaiban kimond­ták, hogy új nehézségekkel is számolni kell. Az algériaiak a hosszú és megalkuvás nélküli felsza­­badító háború hívei, tehát alaposan meglepődtek a há­ború utolsó napjaiban tör­ténteken. Szerintük függet­lenül a pillanatnyi katonai helyzettől, a harcot nem lett volna szabad beszüntetni, mert az előző sem béke sem háború állapotra való visz­­szatérés csak Izraelnek ked­vez. Még semmi sem dőlt el A háború kezdetén kiala­kult algériai értékelés még most is érvényes. A háború utolsó napjainak hadműve­letei nem változtattak azon a tényen, hogy eloszlott az izraeli hadsereg legyőzhetet­lenségének legendája. Az arab hadseregek­­ mellé­fogásaik és tapasztalatlansá­guk ellenére is bebizonyí­tották, hogy tudnak harcol­ni. Ebből elkerülhetetlenül az következik, hogy a közel­­keleti erőviszonyok megvál­toztak, és ha az arabok to­vábbra is olyan egységesek maradnak, mint a háború idején, akkor helyzetük ked­vezőbb lesz, mint október 6. előtt volt. A Revolution Africaine cí­mű algíri pártlap szerint a háború legnagyobb eredmé­nye, hogy megerősödött az arabok Izraellel szembeni po­litikai, gazdasági pszicholó­giai és katonai összefogása. Igaz, hogy az arabok sok embert és sok hadianyagot vesztettek, és Izrael újabb területeket foglalt el, de elő­ször történt meg, hogy az arab hadseregek nem sem­misültek meg teljesen, és gyorsabban újjászervezhe­­tők, mint az 1967-es hábo­rú után. Az arabok bíznak benne, hogy egy esetleges követke­ző összecsapásból már győz­tesen kerülnek ki. Algírban hangsúlyozzák, hogy a Kö­zel-Keleten még semmi sem dőlt el, és hogy most is az új erőgyűjtést szolgáló fegy­verszünet következik. Sze­rintük az ellenségeskedések mindaddig folynak Közel- Keleten, amíg elismerik Iz­rael jogát az agresszióra és amíg nem rendezik a palesz­tinaiak kérdését. Tel Aviv igazi mérlege Ha katonai szempontból vizsgáljuk a közel-keleti hely­zetet, akkor is azt mondhat­juk, hogy az izraeliek nem kívánnak több ilyen győzel­met. Ez az első háborúja Izraelnek, amelyben sok ka­tonája elesett vagy fogság­ba került. A zsidó állam gaz­dasága csak a kiadós ame­rikai segítséggel vészelheti át a megrázkódtatásokat. Legkellemetlenebbek azon­ban a lélektani következmé­nyek. Izrael közvéleménye megriadt az arab hadsere­gek sikereinek láttán, és igen kellemetlenül érintette az a felfedezés, hogy saját hadseregének is vannak gyen­ge oldalai. Izrael nem szo­kott hozzá ekkora áldozatok­hoz. Hadserege többé nem legyőzhetetlen és az arabok sem becsülhetők le többé. A komolyabb mérlegelést Tel Avivban egyelőre hát­térbe szorítják a győzelmi dicshimnuszok, de egyszer ott is kétségtelenül el kell készíteni a háború mérlegét. Izrael előtt két út áll: vagy békét köt szomszédaival, vagy hosszú távú háborús­kodásra rendezkedik be. Az izraeliek többsége valószínű­leg rádöbben majd arra, hogy csak az első esetben számíthatnak biztos állam­határokra. A történelem ta­nulsága szerint a katonai ál­lamok mindig rossz véget értek. Feltételezhető, hogy a nyu­gati államok sem fogják az izraeli tábornokok kedvéért kockáztatni gazdasági egyen­súlyukat. Ebben a háború­ban is segítették Izraelt, kü­lönösen az Egyesült Álla­mok, de a nyugat-európai országok már szinte napon­ta bizonygatták semlegessé­güket a közel-keleti válság­ban. A kőolajcsapok lezárá­sa kétségtelenül megtette a magáét. A kőolajtermelés korlátozásával azonban még sokkal nagyobb eredmények is elérhetők, ha az arabok végsőkig — amint a hábo­rú napjaiban ünnepélyesen fogadták — élnek ezzel a fegyverrel. Az arabokat támogatják az el nem kötelezett és szo­cialista országok, valamint a világ haladó közvéleménye is. Az arab országok még sohasem élveztek ilyen tá­mogatást és Izrael sem szi­­getelődött el olyan mérték­ben, mint most. Az algériaiak szerint a leg­fontosabb ütőkártyák az ara­bok kezében vannak, és har­cuk sikere felhasználásuktól függ. S. VUČKOVIC Lányi Gábor: A képkereskedők háborúja (14) Ugyanaznap, október 17-én este a Bella Vista gondnoka jelentkezett telefonon: „A csendőrök visszahozták a festményeket, de sajnos ezek rossz állapotban vannak!” Amikor másnap Campigli saját szemével látta, hogyan néznek ki a képek, jogosan elkeseredett, piszkosak, ázottak voltak, a festmény elmázolódott a víztől, egyes ké­pek szinte teljesen szétmállottak. A hely­beli csendőrségtől megtudta, hogy Rómá­ból autón érkeztek az olasz karabinierek és velük volt egy civil ruhás férfi is. A sze­mélyleírásból Buffardira ismert. Az ola­szok közölték, hogy ismerik a hat kép rejtekhelyét, és a francia csendőrökkel együtt egy közeli helység melletti vize­nyős réthez mentek, ahol a bokrok között meg is találták a képeket. Buffardi pe­dig azonnal visszatért Olaszországba. Ké­sőbb Buffardi nem is tagadta, hogy ő volt a civil „karabinieri”, aki Marbor ezredes hozzájárulásával a helyszínen járt. Campigni, amikor ráébredt arra, hogy Rómában bolondot járattak vele és tulaj­donképpen kizsaroltak tőle 18 millió lí­rát, a francia rendőrség oltalma alá he­lyezte magát és zsarolás címen feljelen­tést intézett Buffardi ellen az olasz ügyész­ségen. A sajtó képviselőinek adott nyilat­kozatában Campigli határozottan állította, hogy átadta Buffardinak a kialkudott ösz­­szeget. Buffardi viszont rágalmazási pert indított Campigli ellen e kijelentése miatt. Mambor ezredes is kénytelen volt nyilat­kozni. Az ezredes nem is tagadta, hogy néhanapján Buffardi értékes értesüléseket szerzett az általa vezetett testület számára, de azt tagadta, hogy bármilyen tudomása is lenne, az ügy pénzügyi vonatkozásai­ról. Buffardi is nyilatkozott és kijelentet­te: „botrányos állapotok uralkodnak a mű­kincsek illegális forgalomba hoztala te­rén.” E homályos ügy további fejleményei nem hoztak felszínre újabb kulisszatitkokat. A műkincslopás hatal­mas méreteket ölt Giulio Argan, az egyik legbefolyásosabb olasz művészettörténész szerint, ahogyan ma a Nyugat-Európából az Egyesült Ál­lamokba irányuló „tudós-lopással” kap­csolatban a bain drain fogalmat használ­ják éppen úgy lehetne a műkincslopások­kal kapcsolatban használni az art drain fogalmat. Számos adat bizonyítja, hogy milyen nagy arányokat ölt a műkincslo­pás bűnténye Olaszországban és egyes más nyugat-európai országokban, és milyen mértékű a lopott tárgyak kicsempészése az illető országok határain túlra. Minthogy nem állíthatjuk össze az így ellopott tár­gyak kimerítő listáját, meg kell eléged­nünk összefoglaló adatokkal és néhány friss példával. Az év elején Rómában közzétett hiva­talos jelentés szerint, 1972-ben a rendőr­ségnél 342 műkincslopást jelentettek be, ezek során 5843 festmény, szobor, archeo­lógiai lelet, régi pénz stb. tűnt el a mú­zeumokból, képtárakból, templomokból és magángyűjteményekből. Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy az elmúlt évben az olasz rendőrség is eredményesen mű­ködött, mert közel 16 000 különböző idő­szakban (tehát nemcsak 1972-ben) ellopott műkincset szereztek vissza. Hogy ízelítőt adjunk ennek a vandaliz­musnak a mértékéről, íme néhány össze­hasonlító adat a „műkincs-eszkaláció” ala­kulásáról Olaszországban. A Régiségek és Szépművészetek Központi Igazgatósága ál­tal készített statisztikai kimutatás szerint, 1966-ban az eltűnési listán 4976 tárgy sze­repelt, 1969-ben 3038 tárgy, 1970-ben 4000. Természetesen ezek igen hozzávetőleges adatok és inkább e jelenség arányait mu­tatják. Ugyanakkor jelentős volt a vissza­szerzett tárgyak száma is, ez sokszor fe­lülmúlta a hivatalosan számbavett lopá­sokat, ami azt jelenti, hogy nem minden műkincseltűnést jelentettek be a hatósá­goknak. Aggasztó előjelekkel kezdődött ez az év is. Római jelentések szerint, ez év janu­árjában már 1268 értékes műkincset lop­tak el különböző helyekről, míg az előző év ugyanezen hónapjában csak 965 ilyen lopásról érkezett jelentés. Február köze­pén egy Firenze melletti kolostorból XVI. századból származó festők kilenc képét vitték el a betörők, köztük Cranach német mester egyik művét is. Továbbá, február végén betörtek a ravennai képzőművé­szeti akadémia képtárába, ahol a XIV. és XV. századbeli umbriai és toscanai mes­terek nagyértékű vásznait őrzik. A betö­rők 18 vásznat vittek el, a lopott tár­gyak értéke 400 millió olasz líra volt. (Folytatjuk) Az első csatározások az új török parlamentben Nem tartják kizártnak, hogy új választásokat írnak ki Ankara, október AZ ÚJ TÖRÖK KÉPVI­­SELŐHÁZ első ülésén nem sikerült megválasztani a ház elnökét. Egy 1961-ből szár­mazó megegyezés szerint a képviselőház elnökét a leg­erősebb párt képviselői kö­zül választják, a szenátus elnöke pedig a második leg­erősebb párt képviselői kö­zül kerül ki. Az új képvise­lőház első ülésén a Republi­kánus Néppárthoz tartozó Ferda Gilejt jelölték az el­nöki tisztségre. Gilej azon­ban még a harmadik szava­zás után sem kapta meg a megválasztásához szükséges többséget, és így a képvise­lők dolguk végezetlenül szé­ledtek szét. Érdekes, hogy az elnökje­löltre még a Republikánus Néppárt képviselői sem sza­vaztak kivétel nélkül, s biz­tosra vehető, hogy a többi öt párt képviselői közül sen­ki sem szavazott rá. Mind­ez az Edzsevit miniszterel­nök kormányával szembeni tartózkodás jele. A képvise­lők valószínűleg arra vár­nak, hogy a miniszterelnök beterjessze az új kormány névsorát. Az Igazság Párt Demirellel az élén, határozottan szem­beszáll az új kormány min­den javaslatával. Az Igaz­ság Párt 148 képviselőjét a legtöbb esetben támogatja a Demokrata Párt 45 képvi­selője is. A politikai megfi­gyelők emlékeztetnek rá, hogy az előző képviselőház­­ban az akkori ellenzék — azaz a Republikánus Nép­párt — milyen komoly ne­hézségeket okozott a hatal­mon levő pártnak. Szerin­tük most Demire viszonoz­za Edzsevit akkori kellemet­lenkedéseit. A koalíciónak vagy az együttműködésnek még a gondolatát is eluta­sítja. A két legnagyobb török párt erőpróbájára a képvi­selőház következő ülésén ke­rül sor. A két párt közötti ellentétek most a politikai elítéltek megkegyelmezésé­­nek kérdésében jutnak kife­jezésre. Edzsevit azt javasol­ja, hogy a rendkívüli álla­pot idején elítélteket kivé­tel nélkül részesítsék kegye­lemben. Demirel pártja szin­tén közkegyelmet javasol, de nem vonatkoztatja „az anarchistákra és kommunis­tákra”. A leghevesebb ösz­­szecsapásra azonban mégis az új kormány összeállítása körül lehet számítani. A politikai helyzet Anka­rában tehát ismét komolyra fordul. Fahri Korutürk köz­társasági elnök közvetlenül a választási eredmények ki­hirdetése után egységre szó­lította fel a pártokat. A bo­rúlátók szerint azonban szá­mítani lehet a képviselőház feloszlatására és új válasz­tások kiírására, ami egy új válság kezdetét jelenti. Mustafa EJUPI

Next