Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 301-315. szám)

1973-11-01 / 301. szám

Csütörtök, 1973. nov. 1. A Mai Algéria ünnepe­ lgéria november ELSEJÉN ünnepli for­radalmának 19. évfor­dulóját. Tizenkilenc évvel ez­előtt, a Nemzeti Felszabadí­­tási Front 40 fegyveres tám­a­dásával kezdődött az ország felszabadítása. A Nemzeti Felszabadítási Front Algéria függetlenségé­nek elismerését követelte Franciaországtól. A követelés­nek azonban csak 7,5 év után tettek eleget, miután a harctereken másfél millió algériai áldozta életét és Franciaország is kimerült. Az algériaiak a közel-keleti háború alatt gyakran hang­súlyozták a gyarmati uralom ellen harcban szerzett tapasz­talataikat, és gyakran mu­­­tattak rá Vietnam példájára. Szerintük áldozatok nélkül nincs felszabadulás, tehát a nehezebb utat kellett volna választani, folytatni a har­cot. A külföldi újságírók sze­rint Algériában folyik ma­napság a legtöbb építkezés Afrikában, vasművek, kőolaj finomítók, gépgyárak, kor­szerű utak, kórházak, isko­lák és sporttelepek épülnek. Az ország vezetői nem ígér­nek csodákat, sőt inkább hangsúlyozzák, hogy még sok erőfeszítésre és lemondásra van szükség. — A gyárak építése még nem szocializmus — mondo­gatják. Algériát a gyarmat­­uralom igyekezett megfosz­tani hagyományaitól, nyelvé­től, arab jellegétől. Algéria igyekszik megtalálni önma­gát, s ezt a törekvést kultu­rális forradalomnak nevezik. Az algériaiak különöskép­pen arra büszkék, hogy ezen az őszön jár iskolába első ízben minden hatéves gyer­mek és hogy újévtől kezdve bevezetik az általános és in­gyenes egészségvédelmet. Algéria két évvel ezelőtt államosította a kőolajmező­ket. Azóta Algéria saját ma­ga dönt az olaj eladási árá­ról. A további fejlődés szem­pontjából elengedhetetlenül fontosnak tartják, hogy az ásványkincsek kiaknázása az ország kezében legyen. Al­géria a szocializmus útján haladva sok fontos kérdés­ben a döntés jogát a munká­soknak engedi át. A vállala­tok szocialista igazgatásáról szóló határozat lényegében az önigazgatás elemeinek be­vezetését jelenti. Szerintük a jövőben mind több szó esik a szocializmus algériai útjáról. (Tanjug) Stane Dolanc megkoszorúzta a buchenwaldi emlékművet Weimarból jelenti a Tan­­jug. Stane Dolanc, a JKSZ El­nöksége Végrehajtó Irodájá­nak titkára, szerdán megko­szorúzta a buchenwaldi kon­centrációs táborban a fasisz­ta terror áldozatainak em­lékművét. Dolanc és a JKSZ küldött­ségének többi tagja ezenkí­vül ellátogatott Weimarba, megtekintette Goethe és Schiller szülőházát, valamint egy környékbeli mezőgazda­­sági szövetkezetet. A JESZ küldöttsége a délután folyamán Berlinbe utazott, és ma záró megbe­széléseket folytat a Német Szocialista­ Egységpárt kül­döttségével. MAGYAR SZÓ Hailé Szelasszié elutazott hazánkból (Folytatás az 1. oldalról)­ zetközi kérdéseket és a két­oldalú kapcsolatokat. — A nemzetközi helyzet igen súlyos, elsősorban a Kö­zel-Keleten — hangoztatta Tito. Emiatt mindkét­ ország aggódik, s azt a nézetet kép­viseli, hogy a vitás kérdése­ket okvetlenül rendezni kell. — Számunkra a béke a leg­fontosabb, hogy fejleszthes­sük országainkat népeink ja­vára — mondta a továbbiak során. — Az algíri csúcsértekez­leten, amelyen mintegy 2 milliárd ember képviselői gyűltek össze, fontos határo­zatok születtek és már kez­denek­ is megvalósulni. A roppant súlyos közel-keleti helyzet végzetesre is for­dulhatott volna, ha össze nem fog minden el nem kö­telezett és a többi békesze­rető ország. Az algíri értekez­leten kialakított egységet to­vább kell fokozni, megmutat­kozott ugyanis, hogy az egész világ a belgrádi, kai­rói, lusakai és algíri csúcs­­értekezleteken kitűzött cé­lok felé törekszik. — Nem szabad lebecsül­nünk erőnket. Lehetőségünk és eszközünk is van rá, hogy nyomást gyakoroljunk azok­ra, akik háborúval próbál­ják rendezni a nemzetközi kérdéseket. — A mostani súlyos válság­ban is meg kell őriznünk egységünket. A legnagyobb erőfeszítések árán is azon kell lennünk, hogy a közel­­keleti kérdésre igazságos megoldást találjanak. — Noha nagy nehézségek előtt állunk — hangoztatta Tito —, bízom benne, hogy átvészeljük őket, hogy ki­alakul a béke a világon. Bi­zakodnunk kell, de nagy ki­tartással harcolnunk is a bé­kéért, a népek és országok közötti igazságosabb viszo­nyokért. — Jugoszlávia és Etiópia kapcsolatai kedvezően fejlőd­nek, és a jövőben azon kell lennünk, hogy még inkább fejlesszük őket mindkét or­szág javára. Hailé Szelasszié császár vá­laszában elmondta: örömmel tölti el, hogy ismét elláto­gathatott Jugoszláviába, amelyet mindenkor második otthonának tekintett. A továbbiakban méltatta Tito elnök hozzájárulását az el nem kötelezettek mozgal­mának fejlesztéséhez. Az el nem kötelezett országok lan­­kadatlan­ul munkálkodtak azon, hogy előmozdítsák a már kialakulóban levő nem­zetközi enyhülést.­­ Furcsa azonban, hogy miközben a nemzetközi eny­hülés lendületet vett, a vi­lág a pusztító katasztrófa szélére sodródott a közel­­keleti háború miatt. Jugo­szlávia, Etiópia és a többi el nem kötelezett ország nagy erőfeszítéseket tett, hogy fegyveres összeütközésre ne kerüljön sor. Etiópia a maga részéről mindent elkövetett, hogy rávegye Izraelt a meg­szállt arab területek kiüríté­sére. Jugoszlávia, Etiópia és minden békeszerető ország ragaszkodik az országok te­rületi integritásának elvéhez, amelyet az ENSZ-alapok­­mány és az Afrikai Egység­szervezet okmánya magában foglal. Éppen ettől az elvtől vezérelve Etiópia megszakí­totta diplomáciai kapcsolatát Izraellel, és mindaddig nem újítja fel, míg Izrael ki nem vonul az 1967 júniusi hábo­rúban megszállt arab terüle­tekről. — Jugoszlávia ma számot­tevő szerepet játszik a nem­zetközi viszonyokban, s ez is Tito dinamikus és látnoki ve­zetői képességeiről tanúsko­dik. Etiópia reméli, hogy a két ország kétoldalú kapcso­latai is az emberiség érde­keit szolgálják. Az etióp császár végezetül köszönetet mondott a sokol­dalú jugoszláv segítségért. Közös közlemény a látogatásról Belgrádban szerdán közle­ményt adtak ki Hailé Sze­lasszié etiópiai császár láto­gatásáról — jelenti a Tan­jug. A közlemény szerint, Josip Broz Tito, a JSZSZK elnö­kének meghívására őfelsége I. Hailé Szelasszié etióp csá­szár 1973. október 30-án és 31-én baráti munka jellegű látogatáson Jugoszláviában tartózkodott. A látogatás alatt Tito elnök és az etióp uralkodó szívélyes és baráti légkörben megbeszéléseket folytattak. Tito elnök és Hailé Sze­lasszié munkatársaikkal együtt véleményt cseréltek a legújabb nemzetközi fejle­ményekről, mindenekelőtt pedig a közel-keleti helyzet­ről, valamint több más kö­zös érdekű kérdésről. A két államfő a megvita­tott kérdésekkel kapcsolat­ban teljes nézetazonosságát kifejezésre juttatva aggoda­lommal állapította meg, hogy a közel-keleten a hely­zet igen súlyos, mivel Izrael nem hajlandó kivonulni az összes, megszállt arab terü­letekről. Leszögezték, hogy a közel-keleti válság igazságos és tartós megoldásának össz­hangban kell állnia e terület népeinek és országainak ér­dekeivel. Egyetértettek abban, hogy a nemzetközi közösség vala­mennyi tényezőjének együt­tesen maximális erőfeszíté­seket kell tennie a Biztonsá­gi Tanács határozatának ér­vényesítéséért, hogy Izrael kivonuljon a megszállt terü­letekről és érvényre jussanak az arab népek és a Paleszti­nai nép törvényes jogai, mi­vel ez döntő feltétele a tar­tós és igazságos közel-keleti béke megteremtésének. A két államfő megerősítet­te az el nem kötelezett or­szágok algíri csúcsértekezle­tének történelmi jelentősé­gét, s megállapította: a nem­zetközi helyzet jelent'''»­ ala­kulása megköveteli, hogy az el nem kötelezett országok továbbra is építő jellegű és békés tevékenységet folytas­sanak a béke és az egyenjo­gú nemzetközi együttműkö­dés érdekében. Tito elnök és Hailé Sze­lasszié császár örömmel ál­lapították meg, hogy a két ország hagyományosan bará­ti kapcsolatai szö­­d alapo­kon tovább erősödnek, és hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a kedvező lehető­ségek kihasználására a két­oldali kapcsolatok tovább­fejlesztése végett. Tito elnök és Hailé Sze­lasszié császár megállapod­tak, hogy a baráti és hasz­nos véleménycsere érdekében folytatják majd tanácskozá­saikat. Megbeszélések a jugoszláv—szovjet gazdasági együttműködésről Moszkvából jelenti a Tan­jug. Dr. Borisav Jovic, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tagja, a Szövetségi Társa­dalmi Tervintézet vezérigaz­gatója, szerdán felkereste Ny. Bajbakovot, a Szovjet­unió minisztertanácsának al­­elnökét, a Goszplan elnökét és baráti megbeszélést foly­tatott vele a jugoszláv— szovjet gazdasági együttmű­ködés továbbfejlesztésének kérdéseiről. A megbeszélésekben részt vett Milorad Pešić, hazánk moszkvai nagykövete is. Kissinger Kairóba látogat Golda Meir Nixon­nál­­ Tanácskozások sorozata a közel-keleti helyzetről Nixon elnök kedden későn este Camp Davidben tanácskozott Henry Kissinger amerikai külügyminisz­terrel és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel a közel-keleti béke kilátásairól. Nixon szerdán találkozott Iszmail Fahmival, Szadat egyiptomi elnök különmeg­­bízottjával, ma pedig fogad­ja Golda Meir izraeli mi­niszterelnököt. Jól értesült kairói körök szerint Kissinger hamarosan Kairóba látogat, ezt köve­tően pedig Szaúd-Arábiába és Jordániába utazik. Az amerikai külügyminiszter egy hetet tölt közel-keleti körútján, majd elutazik Kí­nába. Ezzel kapcsolatban Kairó­ban megállapítják: ideje, hogy az USA szembenézzen a helyzettel és felülvizsgál­ja eddigi politikáját, azaz Izrael támogatását. Tel Aviv-i hír szerint Golda Meir izraeli minisz­terelnök szerdán Washington­ba utazott. Nixonnal és Kis­­singerrel tárgyal a közel­­keleti válságról. Elutazása előtt kijelentette: Nixonnal elsősorban a hadifogolycse­re kérdését vitatja meg. Az izraeli lapok szerint Golda Meir washingtoni lá­togatása a legjelentősebb küldetése, amióta az izraeli kormány élén áll A Haaretz című újság véleménye sze­rint a washingtoni tárgya­lásoknak kell megmutatni­uk, milyen segítséget remél­het Izrael az USA-tól, ha az arab országok ismét fel­újítják az ellenségeskedése­ket. Lebrecht, az Izraeli KP KB tagja. Lebrecht véleménye sze­rint a közel-keleti, háború­ban nem lehet sem győztes, sem vesztes, és az izraeli kommunisták legjobban sze­retnék, ha véget érne a vér­ontás. Szadat fogadta a szovjet külügyminiszter­­helyettest Anvar­el Szadat egyiptomi elnök kedden este, közvet­lenül a szovjet diplomata megérkezése után fogadta Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettest. Szíria álláspontja: Az összetűzés csak a megszállt területek felszabadításával szüntethető meg . Szíria nem hajlandó al­kudozni, az Izraellel való tár­gyalások céltalanok lenné­nek. A Biztonsági Tanács határozatában nincs semmi, ami az esetleges izraeli— arab közvetlen tárgyalások­ra vonatkozna — jelentette ki Georges Szadikni szíriai tájékoztatásügyi miniszter. Megállapította, hogy az összetűzés kizárólag a meg­szállt arab területek teljes kiürítése és a Palesztinai nép törvényes jogainak vissza­állítása révén szüntethető meg.­­ A világnak tudatában kell lennie annak, hogy te­rületeink meg vannak száll­va — mondta. — Hamisak azok az izraeli állítások, hogy az arabok meg akarják őket semmisíteni... Szent kötelességünk és jogunk fel­szabadítani területeinket. Iz­raelnek nincs joga azt állí­tani, hogy ezáltal veszélyez­tetve van, mert Izrael az ag­­resszor — tette hozzá. Az izraeli kommunisták álláspontja: vissza kell adni a megszállt arab területeket Az izraeli kommunisták to­vábbra is kitartanak állás­pontjuk mellett, amely sze­rint Izrael agresszív hábo­rút folytatott és vissza kell juttatni a megszállt arab területeket. — Az 1967. évi háború ag­resszív háború volt, amely arra irányult, hogy meg­­döntse az imperialistaellenes és haladó szellemű szíriai rendszert. A legutóbbi fegy­veres összecsapás csupán folytatása ennek a háború­nak — jelentette ki Hans A diplomáciai csata döntő napjai (Folytatás az 1. oldalról) zatának 2. pontját, nincs is szükség tárgyalásokra. Szíria nyilvánvalóan sza­bad kezet akar magának ah­hoz, hogy ha­ Izrael ismét kijátszaná a világszervezet döntését, folytathassa a fegy­veres harcot szuverenitásá­nak teljes helyreállításáig. A tűzszünet elfogadása tehát a megértés jele Egyiptom iránt, a tárgyalások elutasí­tása viszont gesztus Irak fe­lé, amely — a háború nap­jait Damaszkuszban töltő ju­goszláv kollégák véleménye szerint — döntő segítséget nyújtott a szíriai fegyveres erőknek. Bagdad azonban — mint ismeretes — nem fo­gadta el sem a Biztonsági Tanács 1967-es sem pedig mostani határozatát. A harmadik hadsereg és a hadifoglyok Egyiptom és Izrael ugyan­akkor eljutott ahhoz a pont­hoz, amikor a közvetlen tár­gyalások kilátásai talán re­álisabbaknak és elérhetőb­beknek látszanak, mint va­laha. Természetesen előzőleg rendkívül nehéz akadályokat kell elhárítani. Egyiptom el­sődleges gondja — mint az Szadat elnök mai kairói saj­tóértekezletén kiderült — az, hogy a tűzszünet életbe lépé­se után is folytatott izraeli hadműveletek miatt szoron­gatott helyzetbe került har­madik egyiptomi hadsere­get fizikailag és erkölcsi szempontból is megmentsék. Izrael viszont — belső nyo­mástól is ösztönözve — a hadifoglyok kérdését akarja kihasználni politikai alku­dozásra, a visszavonulás megkezdésének halogatásá­ra. Fahmi egyiptomi megbí­zott külügyminiszter ma Ni­xonnal folytatott tárgyalá­sai, Kuznyecov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes kairói küldetése, Golda Meir vil­lámlátogatása Washingtonba, roppant fontos események lehetnek a további kibonta­kozás szempontjából, nem beszélve a mai nap legszen­zációsabb, a Fehér Házban ugyan még meg nem erősí­tett híréről, amely ma reg­gel terjedt el Bejrútban, hogy Kissinger a hét végén Egyiptomba érkezik, majd ellátogat Izraelbe és más kö­zel-keleti országokba is é nek. Valószínű, hogy az iz­raeli és amerikai érdekellen­tétek tisztázása késztette Golda Meirt is arra, hogy ma délután Washingtonba utazzon. Ezeket az ellenté­teket a jeruzsálemi repülő­téren adott nyilatkozatában is szóvá tette. Itt, Beirútban, a közel-ke­leti helyzet ismerői között az az általános vélemény, hogy a két nagyhatalom minden erejét és tekintélyét latba fogja vetni, hogy a ke­serű tapasztalatok és drága emberéletek árán most lét­rejött békealkalom ne ma­radjon kihasználatlanul. MENDREI Ernő A nagyhatalmak nem akarják elszalasztani az alkalmat Az arab világban vegyes érzelmekkel, de a korábbi­nál jóval nagyobb biztonság­gal várják a „diplomáciai front” híveit, míg Izraelben bizonyos idegesség és nyug­talanság tapasztalható, an­nál is inkább, mert az USA — amely nem engedte meg ugyan, hogy Izrael elveszít­se az októberi háborút — úgy látszik, nem hajlandó többé veszélyeztetni a Szov­jetunióval való egyetértését és elvágni minden szálat az arab országok felé. Az Egyesült Államok ta­lán első ízben gyakorol nyo­mást vagy hajlandó nyomást gyakorolni szövetségesére, hogy jobb belátásra bírja. Nyílt titok, hogy Tel Aviv csak Washington interven­cióját, egyezett bele, hogy az ENSZ élelmiszert, gyógy­szert és vizet szállítson a be­kerített egyiptomi hadsereg Szadat: Igazi, nem pedig kikényszerített békét akarunk (Folytatás az­­ oldalról) Jömi államfő részletesen fog­lalkozott a Deversoarnál tör­tént izraeli áttöréssel és ezt elkeseredett vállalkozásnak minősítette, összehasonlítot­ta a hitleristák ardennes-i kétségbeesett ellentámadásá­val. Kijelentette: nem ta­gadja, hogy egyiptomi rész­ről is történtek hibák az iz­raeli előretörésre való rea­gálásban, ez azonban mégis csupán próbálkozás volt, hogy kikényszerítsék a ka­tonai győzelmet. Szadat sze­rint Izrael ezzel akarja el­lensúlyozni azt, hogy az egyiptomi hadsereg szilár­dan tartja hadállásait a Bar Lev vonalon. Közölte továbbá, hogy né­hány nappal ezelőtt Heath brit miniszterelnök Brezs­­nyev közvetítésével felaján­lotta, hogy az egyiptomi csa­patok feloldják Bab el Mandeb zárlatát, Izrael pe­dig szüntesse meg a csator­na keleti partján levő har­madik egyiptomi hadsereg egy részének zárlatát, majd a hadifogolycsere után a fennmaradt alakulatok zár­latát is. " Azt feleltem, hogy minderről csak azután le­het tárgyalni, miután Izrael visszavonult az október 22-i tűzszüneti vonalak mögé. Tájékoztatta az újságíró­kat arról, hogy Nixon nem­régen üzenetet intézett hoz­zá, amelyben felkérte: Egyip­tom tartózkodjon a tűzszü­net megszegésétől, míg Wa­shington ki nem eszközli, hogy az izraeliek vonulja­nak vissza a tűzszüneti vo­nalaik közé. Az időszerű politikai fej­leményekkel kapcsolatban Szadat megemlítette, hogy élénk politikai és diplomá­ciai tevékenység van folya­matban és Egyiptom tanács­kozásokat folytat az összes érdekelt tényezőkkel. Zarat miniszter hamarosan üzene­tet visz Pompidou francia elnökhöz, továbbá magas rangú küldöttek üzenetet­­visznek majd Tito elnöknek és Heath brit miniszterel­nöknek. Az egyiptomi államfő hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió mint baráti ország és a vi­lágbékéért felelős nagyha­talom eleget tett kötelezett­ségének és az USA — Izrael fegyveres támogatása elle­nére is — a jelen pillanatig építő jellegű álláspontra he­lyezkedett. Reményét fejezte ki, hogy Kissingerrel folytatandó tár­gyalásai alkalmat nyújtanak a helyzet tisztázására. 3. oldal

Next