Magyar Szó, 1973. december (30. évfolyam, 329-343. szám)
1973-12-01 / 329. szám
2. oldal Dubaiban ért véget holland repülőgép A palesztinai kommandók átadták a gépet a hatóságoknak A KLM holland légiforgalmi vállalat szóvivője hivatalosan is megerősítette a hírt, hogy a minap elrabolt Boeing–747 típusú utasszállító repülőgépet a légi kalózok átadták a hatóságoknak. A szóvivő többek között elmondta, hogy a gépet három palesztinai kommandó rabolta el. A kommandók után a repülőgépet tízfőnyi személyzete, valamint a KLM vállalat alelnöke is elhagyta. Ez utóbbit a légi kalózok túszként tartották fogva. A Boeingot a palesztinai kommandók Irak légiterében térítették le eredeti útvonaláról, miután Bejrútból Tokióba indult. Ezt követően a gépet Dubai repülőterére kényszerítették, mivel Kuvait és Bahrein nem adott engedélyt a leszállásra, Dubai viszont eleget tett a pilóta kérésének, miután közölte, hogy fogytán van az üzemanyag. A kommandókkal létrejött megállapodás értelmében a Boeing csak három órát időzött volna Dubai repülőterén, az üzemanyag-felvétel idején azonban a sejkség kormányának elnöke közvetlen kapcsolatba lépett a légi kalózokkal. A dubai kormányfő és a légi kalózok tárgyalásai azonban megszakadtak, miután a kommandók parancsot adtak a pilótának, hogy Adenba repüljön. Mivel azonban a dél-jemeni kormány nem adott engedélyt a leszállásra, a repülőgép visszatért Dubaiba. Maktum sejk, a dubai kormány elnöke, ígéretet tett a kalózoknak, hogy ha elhagyják a repülőgépet és szabadon engedik személyzetét, zavartalanul távozhatnak az országból. Az ajánlatot a kommandók nem fogadták el, mert arra nem kaptak engedélyt az Arab Nacionalisták Palesztina Felszabadításáért nevű szervezettől. Később a légi kalózok mégis beleegyeztek, hogy szabadon engedik a repülőgép személyzetét, ha zavartalanul távozhatnak az országból. A dubai hatóságok a feltételt elfogadták, és a repülőgép személyzetét, valamint a KLM alelnökét gépkocsin a legközelebbi kórházba vitték. Mint ismer az elrabolt kálváriája zetes, Dominic Mintoff máltai miniszterelnöknek korábban már sikerült megegyeznie a légi kalózokkal, és ennek alapján szabadon engedték a repülőgép 247 utasát, valamint 8 stewardesset. Bíróság elé állítják a segoviai püspököt Bírálta a spanyol börtönökben uralkodó állapotokat A spanyol kormány bírósági eljárást indított Antonio Patenzuela segoviai püspök ellen, amiért bírálta a Zamora nevű börtönben uralkodó sajnálatos állapotokat A zamorai börtönben többek között hat katolikus papot is fogva tartanak. A politikai okokból elítélt papok november 6-án éhségsztrájkba kezdtek, és követelték, hogy olyan börtönbe helyezzék át őket, ahol politikai foglyok vannak. Letartóztatások Portugáliában A portugál rendőrség szóvivője közölte, hogy az utóbbi napokban az országban 11 embert letartóztattak azzal a váddal, hogy kapcsolatban állnak az illegális Forradalmi Egység és Akció Ligája nevű szervezettel. A letartóztatottak névsorát nem hozták nyilvánosságra, de nem hivatalos értesülések szerint katolikus papok is vannak köztük. Menekülnek Argentínából a Ford alkalmazottai Miután halállal fenyegették őket, az amerikai Ford gépkocsigyár argentínai leányvállalatának 25 magas rangú tisztviselője titokban elhagyta Buenos Airest. Mint ismeretes, a múlt héten Córdobában megölték John Swintet, a Ford egyik leányvállalatának vezérigazgatóját, s a gyilkosok azzal fenyegetőztek, hogy végeznek a többi magas rangú tisztviselővel is. Feloszlatták az ENSZ koreai bizottságát New Yorkból jelenti a Reuter. Az ENSZ-közgyűlés határozata értelmében feloszlatták a világszervezetnek Korea egyesítésére és újjáépítésére még 1950-ben létrehozott bizottságát. A határozatot a világszervezet 135 tagállamának egyöntetű véleménynyilvánítása alapján fogadták el. Ezzel egyidejűleg javasolták a dél-koreai és az észak-koreai kormánynak, hogy a jövőben is folytassák tárgyalásaikat a két ország egyesítéséről. ötórás ütközet a Fülöpszigeti katonaság és a lázadók között Manilából jelenti az AP. A Fülöp-szigeti katonaság és a lázadók közötti ötórás fegyveres harcban öt lázadó életét vesztette, egy pedig megsebesült. A kormány közleménye szerint a fegyveres összecsapás Luzon sziget déli részén történt. A katonaságnak nem voltak veszteségei. pééa.. 1 KIS ÁLLAMOK-NAGY ÁLMOK 1 KERESZTÜL-KASUL AZ EURÓPAI MINIÁLLAMOKON___________ (16) Egyébként még egy érdekes adat, amely némileg az életszínvonal magasságáról árulkodik: minden családnak van telefonja, és a személygépkocsik száma azonos a lakosok számával! (A lakosság számába a csecsemőket és az aggastyánokat is beszámítják, akik aligha vezetnek gépkocsit!) A gazdasági fejlődés állomásai: vasóriás —■ csempészet — turizmus Valamikor nagyon mostoha körülmények között éltek az andorraiak. Az egész országban egyetlen jelentősebb munkalehetőség kínálkozott: egy óriási vasmű, amely a századforduló táján tönkrement. A lakosság a szomszédos Franciaországban, illetve Spanyolországban nézett megélhetés után, de csakhamar rájött, hogy a két országban fennálló árak különbségét jól kihasználva, csempészéssel nagy hasznot vághatnak zsebre. Mivel vámőrség csak formálisan létezett, gyakorlatilag soha senkit sem ellenőriztek, csakhamar felvirágzott a csempészkedés, úgyhogy ez lett csaknem egész Andorra egyetlen kereseti forrása. Miután azonban nemcsak az andorraiak, hanem a spanyolok és a franciák is elkezdtek feketézni — Andorrán át —, bevezették a szigorú vámellenőrzést, amelynek szigora azonban csak a spanyolokra és a franciákra terjedt ki, az andorraiakkal viszonylag kesztyűs kézzel bántak. Viszonzásul azonban a spanyolok és a franciák valóságos hajtóvadászatot indítottak az andorrai csempészek ellen, hisz az „ipart” annyira kifejlesztették, az ország lakosai, hogy éjszakánként a hegyi ösvényeken olyan élénk volt a forgalom, hogy az emberek szinte egymásba ütköztek az úton. A csempészés ma már kihalófélben van, hisz a virágzó idegenforgalomból Andorrában csaknem mindenki gondtalanul meg tud élni. A vendéglők, fogadók, szállók, emléktárgyüzletek szinte egymást érik. Van Andorrának még egy jól jövedelmező pénzforrása is, a helybeli rádióállomás, amely elsősorban hirdetőműsort sugároz, ■ hatósugarát évről évre növelik. Lassanlassan már a luxemburgi rádióval is versenyre kel Máltai találkozások Bevallom, amikor lapunk elkezdte tárcám közlését, még a gondolata sem merült fel annak, hogy időközben váratlanul eljutok Máltába is. A Földközi-tenger közepén trónoló szigetország, ahol Homérosz szerint Odüsszeusz hét évet töltött Kalüpszo nimfa szerelmi fogságában, területe szerint mindenképpen az európai törpeországok közé tartozik. Málta sok érdekességet nyújt a látogatónak, s nekünk, jugoszlávoknak, csaknem teljesen szűz terület, ezért bátor vagyok remélni, hogy tárcám befejező része mindenképpen érdeklődésre tarthat számot. Málta, fontos támaszpontjai miatt, a korábbi években teljesen elzárkózott a szocialista országok turistái elől. A máltai beutazási vízum megszerzéséhez a jó összekötettetésen és alapos megindokláson kívül, legalább négy-öt havi várakozási időre volt szükség. E téren némi változást hozott az 1967. évi úgynevezett máltai válság. A szigetország lakosainak kedélyét ugyancsak felzaklatta, hogy a brit kormány elhatározta a máltai katonai támaszponton állomásozó egységek létszámának csökkentését. A parányi ország, amely a brit Nemzetközösség keretében független állami szuverenitást élvez, egész addigi gazdasági életét a brit hadsereg kiszolgálására alapozta. A támaszponti létszámcsökkentés körülbelül húszszázalékos munkanélküliséget vont volna maga után, s az ettől való félelem robbantotta ki az ország történelmének egyik legfurcsább válságát. Minden ország arra törekszik ugyanis, hogy minél nagyobb önállóságot, gazdasági és stratégiai függetlenséget vívjon ki magának, a máltaiak viszont — a világ nem kis meglepetésére — minden diplomáciai fortélyukkal azon fáradoztak, hogy az angol „megszállókat” (hisz 1800 óta tartják a britek megszállva a szigetet!) ott tartsák az országban. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szombat, 1973. dec. 1. ■/ A zsidók kiirtását sürgette a fiziológiai Nobel-díjas Simon Wiesenthal — aki a második világháború fasiszta háborús bűnöseinek legkitartóbb felkutatójaként ismert — nyílt levélben felszólította Konrad Lorenz tanárt, mondjon le az idei fiziológiai Nobeldíjról. Wiesenthal emlékeztette levelében a tudóst egy 1940-ben megjelent újságcikkére, amelyben az erkölcsileg kisebb értékűek kiirtásáért szállt síkra. Mint ismeretes, a második világháború idején a fasiszták több millió „erkölcsileg kisebb értékű embert” — nagyrészt zsidót — irtottak ki. „Kérem önt, hogy adja vissza a Nobel-díjat annak jeléül, hogy nem támogat többé ilyen felfogásokat — követeli Wiesenthal Lőremtől. Lorenz kijelentette, hogy a háború idején egyes részleteket összefüggés nélkül, önkényesen ragadtak ki írásából, s megcsonkítva használták fel gondolatait. Az idei fiziológiai Nobeldíjon egyébként két nyugatnémet tudóssal osztozik- Simon Wiesenthal Lorenz tanárhoz küldött nyílt levelének másolatát elküldte a legnagyobb osztrák lapoknak és a svéd képviselőház Nobel-díj bizottságának is. Afrika és a Szuezi-csatorna Nem éri meg, hogy felügyeljenek rá A mióta lezárták a Szue-zi-csatornát, a keletafrikai országok 15— 20 százalékkal nagyobb szállítási díjat fizetnek az Európában és Amerikában vásárolt áru után. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az utóbbi hat évben — amióta használatlan a Szuezi-csatorna — a kelet-afrikai országok az importcikkekért kétszeres árat fizetnek. Ha figyelembe vesszük a kiviteli termékek fuvardíjának megnövekedését is, akkor a csatorna lezárásából eredő kárt még nagyobbnak tekinthetjük. Kenya 20 százalékkal gazdagabb lenne Kenya például árucsereforgalmának felét Nagy-Britanniával bonyolítja le. Szakértők kiszámították, hogy ha a csatornát nem zárták volna le, Kenya napjainkban 20 százalékkal gazdagabb lenne. De a többi kelet-afrikai országot is nagy kár érte, noha nem mindegyiket érintette egyformán a fontos hajózási útvonal lezárása. Kétségtelen, hogy a Port Saidot és Szuezt összekötő 170 kilométeres csatorna jóval lerövidíti a Keletet és Nyugatot elválasztó nagy távolságot A Szuezi-csatorna igénybevételével a hajók útja útirányuktól függően 17— 59 százalékkal lerövidül. A Perzsa-öböl és Észak-Amerika közötti távolság például feleakkora, ha a hajók a Szuezi-csatornán közlekednek. A teherhajóknak most hat hétre van szükségük ahhoz, hogy Nyugat-Európából Kelet-Afrikába érjenek, korábban viszont 3—4 hét alatt értek célba. Az 1967. évi háború óta a kelet-afrikai, de még inkább a vörös-tengeri kikötők forgalma alaposan megcsappant. Számítások szerint például Dzsibuti kikötői forgalma 67—75 százalékkal, Port Sudané pedig még nagyobb százalékkal csökkent. A mombasai kikötő — Kelet-Afrika legnagyobb kikötője — forgalmának csökkentését a Dél-Szudánba irányuló átmenőforgalom ellensúlyozza. Ritka kivétel a Vörös-tenger északi csücskében levő Eilat izraeli kikötő: ezt azért nem érintette súlyosabban a Szuezi-csatorna lezárása, mert forgalmát korábban is túlnyomórészt az Indiai- óceán partjain elterülő és a távol-keleti országokkal bonyolította le. Úgy viselkednek, mint Vasco da Gama A Szuezi-csatorna lezárásának nemcsak gazdasági, hanem katonai és pszichikai következményei is vannak. Franciaország például azzal a gondolattal foglalkozik, hogy felszámolja a dzsibuti támaszpontot, mert — mint ahogy arra a katonai támaszpont parancsnoka is utalt — semmi értelme sincs egy olyan útvonalat ellenőrizni, amely sehova sem vezet. — Dzsibutiban valamikor rendkívül nagy volt a forgalom — panaszkodik a kikötőparancsnokság forgalomirányítója —, ma viszont a kisszámú hajó legénysége, amely a kikötőben partra száll, úgy viselkedik, mintha ő hajózta volna körül először Afrikát, s nem Vasco da Gama. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy éppen a Szuezicsatorna lezárása következtében egyes országok kikötőforgalma hallatlanul megnövekedett. A Mauritius szigeti Port Louis-i kikötő forgalma azóta lendült fel, amióta a kőolaj szállító hajók kénytelenek megkerülni Afrikát. Ugyancsak ezzel magyarázható az Afrika nyugati partján levő dakari kikötő forgalmának fellendülése. E kikötők forgalma valószínűleg azután is jelentős marad, ha majd újból megnyitják a Szuezi-csatornát, mivel a csatornán csak legföljebb 100 000 tonnás tartályhajók haladhatnak át, ezzel szemben már számos országban. 100 000 tonnásnál nagyobb, sőt 500 000 tonnás gigantikus tartályhajók is épülnek. Ha a Szuezi-csatornát nem bővítik és mélyítik ki, az óriási tartályhajóknak a jövőben is meg kell kerülniük a Jóreménység fokát. Ez pedig azt jelenti, hogy a mostani hajózási útvonalak mentén fekvő kikötők továbbra is számíthatnak a forgalom növekedésére. Mivel az Afrika körüli hajóforgalom 72 százalékát a kőolajszállítás adja, s mivel a világ olajszállító flottájából 240 tartályhajó meghaladja a 150 000 tonnát, nyilvánvaló, hogy a nyugat-afrikai kikötők illetékeseinek nincs miért aggódniuk. Igaz, az utóbbi időben olyan tervek is napvilágot láttak, amelyek a Szuezicsatorna bővítését, illetve egy új — szélesebb és mélyebb — csatorna építését irányozták elő, erről azonban még korai beszélni, annál is inkább, mert a Szuezi-csatornát még eddigi állapotában sem tették újra hajózhatóvá. Kétségtelen tehát, hogy addig, amíg a kelet-afrikai kikötőkbe csak elvétve fut be egy-egy nagyobb hajó, a nyugat-afrikai kikötők igyekeznek minél nagyobb hasznot húzni a konjunktúrából. D. M. fi Jugoszláv Sorsjáték 48. húzásának nyerőszámai Аz alábbi n szt az össze чi alabbi »za eszi az összemokkal végző net nyerték mokkái végze tei nyerték dft sorsjegyek___________________dfl sorsjeayea_______________ 0 10.— 65 50— 25230 610_ 25315 1000.— 30400 8 0- 30435 600-mm X- «« 1 1 n _ 47485 1 000.— 12991 810- 98325 800— ?film efn 357165 5 050— 30191 SIS- 568635 5oo°-701962 8S- 56 з?:1452 80- 1396 200-490 fin 3016 500— n%nQ9 finn_ 63766 1 00°— иб?2 боо— 239556 1003°-39142 800- 01377 m~ „ 30-' 67017 1 000— 04683 80- 93917 80°— SS X:- 2236"7 65553 1 000.— p, R 189583 5 000.— nfififiR , nna 344133 innnn— 06668 1 000,— 344133 1000°- 11568 600— 14 40 — 049768 5 000— 0694 Ш~ 3222H 1002°-37334 800— 44g 20~ 72754 1 000— 50980— 92604 1 000— 54379 10° — 189794 5 000— 453759 60°— 231704 10 000— 49939 ionon-426121 ШООО- S бХ— Afrika nem válhat sivataggá Francia tudósok az afrikai országoknak nyújtott segély megkétszerezését követelik Párizsból jelenti az AP. Francia tudósok becslése szerint mintegy ezer ember hal éhen naponta a Szahara körüli és etiópiai aszály sújtotta vidékeken. E területek lakosságának az idén körülbelül 600 000 tonna gabonát szállítottak segély címén. Ez azonban nem elegendő, jövőre meg kellene kétszerezni — állapították meg a francia—afrikai baráti társaság kongresszusán. Az iparilag fejlett országoknak — hangsúlyozták — segíteniük kell az afrikaiakon, hogy a veszélyeztetett területeken is fejleszthessék a mezőgazdaságot. Ezenkívül, ha egyszer egész Afrika sivataggá válik, az nagymértékben kihat majd az egész világ éghajlatára.