Magyar Szó, 1974. november (31. évfolyam, 316-328. szám)
1974-11-16 / 316. szám
2. oldal KISSINGER: Válságban a világ „A termelőknek össze kell fogniuk a fogyasztókkal szemben” Az amerikai külügyminiszter legjelentősebb beszéde Washingtonból jelenti a Tanjug. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön annak a véleményének adott kifejezést, hogy a világ olyan gazdasági és politikai válságba jutott, amelyet csak a huszonöt évvel ezelőtti hidegháborús korszakkal lehet összehasonlítani. — Akkor a nemzetközi kapcsolatok felbomlása és a világháború kitörése előtt álltunk. Napjainkban pedig szintén ilyen helyzettel kerültünk szembe — mondta Kissinger. Borúlátó nyilatkozatát az amerikai külügyminiszter az energiaválságra és a válságnak az iparilag fejlett országokra, továbbá a fejlődő országokra vonatkozó következményeire alapozta. Hozzátette azonban, hogy bármilyen súlyos nehézségekről is legyen szó, ezek még mindig megoldhatók. Az amerikai külügyminiszter a Chicagói Egyetemen tartott beszédet; ugyanaznap este Ford elnök Arizonában nyilatkozott, az amerikai belpolitikai helyzetre helyezve a hangsúlyt. A State Department képviselője megjegyezte, hogy Kissingernek ez az egyik legfontosabb beszéde, amióta átvette hivatalát. A válság legsajátosabb és egyben legveszélyesebb jellegzetessége Kissinger szerint a tőkekivonulás az iparilag fejlett országokból, ami elsősorban a kőolaj világpiaci ára emelésének következménye. A kőolajkitermelő országok körülbelül 60 milliárd dolláros többletre tettek szert. A külügyminiszter szerint ez az összeg jóval nagyobb, mint amennyi a kőolajkitermelő országokban a különféle beruházási és fejlesztési tervek megvalósításához szükséges. Véleménye szerint, ennek súlyos következményeit sem Keleten, sem Nyugaton, de Északon és Délen sem kerülheti el senki, függetlenül attól, hogy kőolajfogyasztóvagy -kitermelő országról van-e szó. Legaggasztóbbnak az észak-amerikai és európai országok helyzetét minősítette, valamint Japán kapcsolataiban a válság következményeként várható fejleményeket. Kissinger attól tart, hogy az energiaválság elhúzódásával közös próbálkozások híján egyes országok a kőolajkitermelőkkel együtt egyoldalú egyezményekkel keresnek majd kiutat. Az amerikai külügyminiszter nyilatkozatában nem nehéz észrevenni azt a régi törekvését, hogy a fejlett nyugati ipari országoknak közös akcióval kell szembeszegülniük a kőolajkitermelők áremelésével. A krízis mind súlyosabb következményeinek elkerülése végett Kissinger nagyobb szolidaritásba szólította fel a kőolajfogyasztó országokat, a nyugat-európai államokat és Japánt, de mindenekelőtt az USA-t. Véleménye szerint a legcélratörőbb csökkenteni a kőolaj világpiaci árát. — Ez azonban csak úgy érhető el — mondta Kissinger —, ha a kőolajfogyasztók érezhetően csökkentik szükségleteiket, és új energiaforrások létrehozásán fáradoznak. Új módszer kidolgozását javasolta a nemzetközi beruházásokban, hogy a drágább kőolajból származó milliárdokat ismét bevonhassák a kereslet-kínálat folyamatába, és a leghátrányosabb helyzetben levő országok számára kedvezőbb feltételek bevezetését sürgette. Az amerikai külügyminiszter most közölte első ízűjén, hogy a világ legnagyobb kőolajfogyasztó országai külügyminisztereinek Camp Davies-i találkozóján egyetértés született egy energiaügyi nemzetközi ügynökség létrehozásáról, és a nemzetközi energiaellátási program kidolgozásáról. Ennek célja közös nevezőre hozni a kőolajfogyasztók tevékenységét, továbbá az energiafogyasztás általános csökkentése, a belföldi energiaforrásokjobb kihasználása, s végül a kőolajtermelőkkel való tárgyalások megkezdése. Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az új energiaforrások felkutatásának, az atom- és napenergia jobb kihasználásának, a szenet mint energiahordozót fokozottabban igénybe kell venni. Beszédében Kissinger foglalkozott a fejlődő országokkal is, s azokkal a kérdésekkel, amelyek ezekre az országokra nehezedtek a kőolaj drágulása miatt. Elvileg síkraszállt az iparilag fejlett országok — és természetesen a kőolaj kitermelők — nagyobb erőfeszítéseiért a fejlődő országok helyzetének megoldásában, s annak a véleményének adott hangot, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alap és a Világbank az eddiginél megkülönböztetettebb figyelmet kell hogy szenteljen a fenti kérdéseknek. Megfigyelők véleménye szerint Kissinger beszédének célja mozgósítani az öszszes iparilag fejlett országokat a kőolajkitermelőkkel szembeni egységes fellépésre. Beszédének egyik valószínű oka a kőolajtermelő országok figyelmeztetése a várható következményekre. Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy Kissinger szaúd-arábiai és iráni látogatása nem járt teljes sikerrel. Megfigyelők Kissinger „eleddig legfontosabb beszédének” indítékai között emlegetik a francia köztársasági elnök sajtókonferenciáját —, amelyen hasonló akkordokat szólaltatott meg —, de az amerikai energiafogyasztás csökkentésének szükségességét, és végül Ford elnök küszöbönálló szovjetunióbeli és japáni látogatását sem lehet kizárni az amerikai külügyminiszter beszédének okai közül. Felvenni a kapcsolatokat Kubával Alvarado tábornok a quitói értekezletről • Castrót meghívják Peruba Juan Velasco Alvarado tábornok, perui elnök sürgette, hogy azok az országok, amelyek a qutói külügyminiszteri értekezleten a kubai zárlat ellen szavaztak, minél előbb újítsák fel diplomáciai kapcsolataikat a havannai kormánnyal. Sajnálatát fejezte ki, hogy noha a konferencia résztvevőinek többsége a blokád feloldását akarta, az erre vonatkozó határozatot mégsem fogadták el. — Mint a forradalmi kormány tagja, úgy vélem, sajnálatosak a quitói események, mivel mi szilárdan meg voltunk győződve, hogy a külügyminiszteri tanácskozáson véget vetnek a Kuba-ellenes zárlatnak — hangsúlyozta Velasco Alvarado. Szerinte Kissinger távolmaradása a quitói értekezletről annak a jele, hogy az USA csekély jelentőséget tulajdonít a latin-amerikai országok problémáinak. Különben hogyan történhetett meg, hogy egy olyan nagy ország mint az USA, a szavazás pillanatában annyi bátorságot sem tudott venni magának, hogy beismerje a valóságot — jegyezte meg a nerui elnök az USA koronyát bírálva-Alvarado kifejezte óhaját, hogy Fidel Castro kubai miniszterelnököt minél előbb vendégül szeretné látni Peruban. / . OLEG IGNATYEV---------------- ^------ -----^ ------------ . ...........— ------- , ----------------- ........... . . .............................. Éjszakai pihenőhelyünkre bőrig átázva érkeztünk meg. Ez nem nagy baj. Csak az kellemetlen, hogy a mocsár sara elég büdös. Ugyan mi jót találnak benne a vízilovak? Legfeljebb négy hónapig tart az egyenruha Jelszó: haza, felhang, vagy halál. Tegnap, lefekvés előtt még vagy fél órát fordítottunk arra, hogy lehetőleg minél közelebb a tűzhöz felaggassuk nedves felszerelésünket. A lábbeliket a földbe szúrt botokra akasztottuk, füstölésre előkészített húsdarabokra emlékeztettek. Reggelre volt, ami megszáradt, volt, ami nem, s bizony nedves ruhába kellett bújnunk. Ez persze nem valami kellemes. Csoportunk azonban kiváltságos helyzetben volt a partizánokhoz képest: volt váltás felszerelésünk, két pár lábbelink, s függőágyban alhattunk. A partizánoknak mindez nem volt meg. Tegnap este, miután az első mocsáron átkeltünk, Jegorov megkérdezte Junior politikai biztost: „Ebben az éghajlatban és ilyen körülmények között meddig tart az egyenruha?” „Száraz évszakban egy fél évig, de az esőzések idején legfeljebb négy hónapig. Akkorra teljesen elrongyolódik. A harcosaink azonban néha másfél évig sem válthatják az egyenruhát. Nagyon gondosan ápolják. Mihelyt csak lehet, ők maguk kimossák, vagy odaadják mosásra a kimbusz (falu) aszszonyainak. Ezek a menetelések, a földön való éjszakázások, a folyón való átkelések, a trópusi záporok, a szúrós bokrok, meg még ki tudja mi minden, erősen próbára teszik! Könnyebb volna felsorolni mindazt, ami nem okoz nehézséget, mint azokat az akadályokat, amelyeket le kell küzdenünk.” Az indulással egy kicsit késlekedtünk Spartacus miatt. Amikor a parancsnok talpra állt, s néhány lépést tett, fájdalmában felkiáltott, és a homlokát ráncolta. Megint gyulladásba jött a bal térdkalácsa. Meg kellett várnunk, amíg az orvossegéd fájdalomcsillapító injekciót ad és szoros kötést tesz rá. „Még jó — dörmögte —, hogy bázisig szinte egyáltalán nem lesz patak.” Mocsárrá vált folyók — S mocsáron sem kelünk át? — kérdezte Komarov, aki a tegnapi menetelésben a többieknél jobban kifáradt. — Milyen mocsárról beszélsz? Nem kelltünk át semmiféle mocsáron. — Hogy-hogy? Hát a tegnap esti és az éjszakai mocsár? — Azok nem mocsarak voltak, hanem folyók. — Ugyan már, miféle folyók? Mocsarak voltak azok. — Nem, igazán folyók voltak, csak kiszáradtak. Most éppen a száraz évszakban vagyunk, az esős időszakban azonban egészen odáig áradnak, ahol most ezek a te „mocsaraid” kezdődnek. Akkor aztán kenu nélkül nem kelünk át rajtuk, s egy ilyen osztag átkelése, mint amilyen a mienk, napokig tart. Különösen akkor, ha Angolában jó néhány folyó van, igaz, nem valami nagyok, és sokan, amikor Afrika földrajzát tanulták, nem hallották a többségük nevét, legfeljebb a Zambéziét, amelyet mindenki ismer a szépirodalomból, meg a tankönyvekből. A Zambézi azonban főként más afrikai államok területét szeli át, s nem tekinthető angolai folyónak. Angola legnagyobb folyója a Cuanza, amely az Atlanti-óceánba ömlik, s délről északnyugatnak folyik. Ha Angola térképére nézünk, rögtön észreveszszük, hogy a folyók egy része az országot nyugat-keleti irányban, Benguela várostól Kinshasa-Kongóig átszelő vasútvonaltól északra, másik része délre folyik. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szombat, 1974. nov. 16. Amerikai ellentmondások Ford amerikai elnöknek, úgy látszik, nem sok szerencséje van az alelnök kiválasztásakor. Lassan már három hónap eltelt■ Rockefeller, New York-i kormányzó alelnökké való kinevezése óta, de a kongresszus a jelölést még mindig nem hagyta jóvá. Valószínűleg még egy pár hónap elmúlik, míg az amerikai elnök kinevezésének elfogadását az amerikai kongresszus napirendjére tűzi. Az sem biztos, hogy a kongresszus az elnök számára ténylegesen meglepő döntést hoz. A szenátus ezzel foglalkozó bizottsága folytatja az alelnöki tisztség fő jelöltjének, Nelson Rockefellernek a kihallgatását, amely a kongresszusi részleges választások miatt maradt félbe. A legderűlátóbb vélemények szerint is csak ez év végén tudják meg, hogy Rockefeller lesz-e az USA új alelnöke. Időközben azonban olyan dolgok történtek, amelyek megkérdőjelezték Nelson Rockefeller kormányzó sikerét. Eletében úgy látszott, hogy kinevezésének megerősítését minden akadály nélkül megszavazza a kongreszszus, de valamilyen úton-módon a közvélemény megtudta, hogy a legesélyesebb elnökjelölt, a New York-i milliomos nagy összegeket ajándékozott több magas rangú közéleti munkásnak. Pénzelte egy olyan könyv kiadását is, amely rossz színben tünteti fel a New York-i kormányzó választásokon jelölt ellenlábasát, Goldberget, az amerikai Legfelsőbb Bíróság volt tagját, az amerikai ENSZ-képviselőt. Rockefellernek ezt az amerikai közvélemény által piszkos trükknek nevezett és a Watergate-csaláshoz hasonlított tevékenységét a szenátusi bizottság is figyelembe veszi. Rockefeller — ami érthető — erélyesen visszautasította ezeket a ,rágalmakat", főleg azt, hogy ő fedezte annak a bizonyos könyvnek a kiadási költségeit. Mindez persze közel sem elegendő, hogy az amerikai nép máról holnapra megváltoztatja a róla kialakult nem épp kedvező véleményét. Közismert dolog, hogy az amerikai közvéleménynek igen nagy hatása van az Egyesült Államok politikai életébe. Kormányzóság jó pénzért Rockefeller népszerűtlensége napról napra nő. A közvéleménykutató intézet legutóbbi adatai szerint a lakosság 43 százaléka az alelnökjelölt ellen van, s szeretnék, ha a kongresszus sem hagyná jóvá Ford elnök ki- nevezését. Csak 39 százaléka támogatja, ötvennégy százalék helyteleníti Rockefeller milliós tételű ajándékait, és csak 28 százalék számára közömbös, hogy „segíti” az általa kinevezett New York-i tisztségviselőket. A lakosság 58■ százaléka elítéli Rockefeller „kiadói tevékenységét”, a Goldbergről szóló könyv megjelentetését. A véleménykutató intézet még egy érdekes adata: a többség szerint Rockefeller képes ellátni az elnöki tisztséget! Ez a furcsa adat is bizonyítja, hogy az amerikai nép nem morális szempontokból ítél. Úgy látszik, az amerikai közvélemény többet vár az alelnöktől, mint az elnöktől, tökéletesebb és tisztább múltú személyt kíván erre a tisztségre. A legújabb értesülések szerint Rockefeller a kulissza mögötti tevékenységre, ajándékokra és személye propagálására a családi pénztárból mintegy 20 millió dollárt költött. „Ezért az összegért” négyszer választották kormányzóvá. Háromszor próbálta megszerezni az elnöki széket, de ez egy alkalommal sem sikerült neki. Egyelőre azonban az sem bizto, hogy a rendes választások előtt sikerül megszereznie a Fehér Ház második legrangosabb helyét. Ford elnök e hónap 18-án Japánba, később pedig Dél- Koreába és a Szovjetunióba utazik. Ez idő alatt az elnöki tisztséget az alelnöknek kell gyakorolnia. Azt beszélik, hogy az elnök ezzel az általa kinevezett, de a kongreszszusi jóváhagyást nélkülöző Rockefellert bízta meg. Ahogy Amerikában mondják Ford távolléte alatt Rockefeller „vezeti a■ boltot”. Elnök lehet, ölelni nem Jóváhagyja-e a kongresszus Rockefeller kinevezését? — Nem könnyű ellensúlyozni a kedvezőtlen közvéleményt Bulgária elzárkózik turistáink előtt Tegnaptól napi 10 dollárt kell beváltani az odautazóknak • Az intézkedés politikai vonatkozása A Tanjug tudósítójának levele Szófia, november Bulgária tegnap hatályba lépett két gazdasági intézkedése — a leva felértékelése s a beutazó külföldiek számára kötelezővé tett készpénzbeváltás — alighanem az országba látogatók számának jelentős csökkenését fogja előidézni. Különösen hazánkfiait érinti súlyosan ez az intézkedés, amely szerint a tőkés országokból és a Jugoszláviából érkezők bulgáriai tartózkodásuk minden egyes napjára tíz dollárt kötelesek beváltani, vagy ennek az összegnek megfelelő konvertibilis valutát. A határozat november 15-én lépett életbe. A leva november 1-i felértékelése után a tíz dollárért, illetve 170 dinárért 12 levát adnak, s ebből még arra sem futja, hogy mondjuk Szófiában fedezzünk vele egy közepes szállodában töltött éjszakát. Aki a határon tett nyilatkozatával ellentétben meghosszabbítja tartózkodási idejét, köteles újabb megfelelő összeget beváltani a szállodában, illetve a bankban. Ha viszont a tervezettnél kevesebb ideig marad, kiutazáskor a felmutatott beváltási elismervény alapján visszaváltják neki a ki- töltetlen napokra kapott pénzt. Ezt az összeget ugyanolyan pénznemben kapja vissza az utas, amilyent érkezésekor adott. A Bulgárián személygépkocsival átutazóknak legkevesebb 5 dollárt vagy ennek megfelelő összegű konvertibilis valutát kell beváltaniuk. A kötelező pénzbeváltás nem vonatkozik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) tagországainak állampolgáraira, az utazási irodák szervezésében érkező csoportokra, a hivatalos lá togatókra és küldöttségekre, s azokra, akik a kishatárforgalmi egyezmény kedvezményeire jogosultak. A beváltástól mentesülnek a családjukkal utazó 16 éven aluli gyermekek is, miután szüleik eleget tettek a kötelezettségnek. A bolgár kormánynak ez a határozata nyilván kimondottan gazdasági jellegű, ám a bolgár lapok híradásaiban politikai színezetet nyer. Ezekben a lapokban ugyanis a múlt héten jelent meg a Bolgár Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium rövid közös közleménye, amely a többi közt az alábbiakat tartalmazza: „1974. november 15-étől bevezetjük a kötelező pénzbeváltást a nem szocialista országokból érkező látogatók számára.” Már akkor biztosra vehettük, hogy a szóban forgó intézkedés polgárainkat is érinti, éppen ezért a politikai megfigyelők a fent említett közlemény alapján meglepetéssel vonták le a következtetést, hogy Jugoszláviát nem tartják szocieneta országnak. Később hivatalosan értesítették szófiai nagykövetségünket, hogy „durva hiba” csúszott be a közlemény szövegébe, mivelhogy Jugoszláviát külön kellett volna megemlíteni, de erről a tévedésről a lapok mindeddig nem tájékoztatták a közvéleményt. A Bulgáriába látogató turisták között legtöbb a jugoszláv. Tavaly például félmilliónyian látogattak el tőlünk a keleti szomszédos országba, s ez vendégforgalmuk 16 százalékát teszi ki. A jugosszlávok nemcsak az üdülési főidényben, hanem hétvégeken és állami ünnepeken is tömegesen utaztak Bulgáriába. A jövőben sokaknak drága mulatság lesz felkeresni,".Videáti rokonaikat, baré,"-',"- P. MRMEVSZKI