Magyar Szó, 1974. november (31. évfolyam, 316-328. szám)
1974-11-16 / 316. szám
Szombat, 1974. nov. 16. tíz év után először (Folytatás az 1. oldalról) is bizonyos betekintést nyerhet, milyen és mekkora politikai és anyagi erők bújnak meg egy-egy hangzatos név és cégér mögött. Az erősek előnyben részesítése A görögök ezúttal nem panaszkodhatnak, hogy nincs elég nagy választék. Húszegynéhány kisebb-nagyobb párt, pártszövetség vagy politikai csoportnak is alig nevezhető pártocska között válogathatnak, amelyek közül azonban csak négynek van tényleges esélye, hogy részt vegyen a 300 parlamenti mandátum elosztásában. Nem véletlenül mondtuk, hogy elosztásában, mert az úgynevezett fokozottan proporcionális és meglehetősen bonyolult görög választási rendszer, amelynek teljes ismertetése több időt és teret igényelne, a nagy pártokat favorizálja, a kisebbeket viszont annál igazságtalanabbul elmarasztalja. A fő esélyesek a klasszikus politikai színskálán jobbról bal felé haladva a következők: 1. Karamanlisz Új Demokrácia névre átkeresztelt pártja, amely a külső szemlélők számára szinte megkülönböztethetetlen árnyalatokig azonos a miniszterelnök régi Radikális Pártjával, az ERE-vel. Ez a párt a hazai és a külföldi nagytőke, a módos polgári osztály támogatását élvezi, és a legnagyobb esélye van arra, hogy meggyőző többséget szerezzen a vasárnapi választásokon. 2. A görög politikai élet másik veteránja, a közelmúltig miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Georgisz Mavrosz által vezetett Centrum Unió — Új Erők csoportosulás két összetevőből jött létre: a néhai idősebb Papandreu Centrum Uniójából, amely az utolsó, 1964 februárjában tartott választásokon nagy sikert aratott és abszolút többséget szerzett, és a most hozzá csatlakozott, elsősorban technokrata rétegeket képviselő Új Politikai Erők Pártjából. Ez a koalíció, mint neve is mutatja, a görög politikai élet centrumának legkifejezettebb derékhada, a fegyelmezett, közép- és kisburzsoázia alakulata. 3. Andreasz Papandreu Pantjellén Szocialista Mozgalomja, a PASOK új keletű, a junta bukása utáni hónapokban formálódott szerfölött heterogén politikai áramlat, amelyben a Centrum Unió baloldali csoportjai és nagyszámú fiatal értelmiségi keresi helyét az új görög politikai színtéren. Ez a mozgalom, amely a szocializmust, Görögország idegen befolyástól mentesített függetlenségét és az el nem kötelezettséget tűzte zászlajára, sokak szerint november 17-e nagy meglepetése lehet, s ha esetleg másodikként ér célba, keresztülhúzhatja Karamanlisz számításait, aki egy jobbközép koalícióval szeretné kizárni az ország baloldali erőit a kormányzásból. Az utolsó kortesbeszédek Andreasz Papandreu tegnap esti választási beszédében, amely egyébként a görög honban mindig gondosan ápolt és becsült szónoki művészet csúcsteljesítménye volt, élesen bírálta Karamanlisz lanyhaságát a junta és a legtöbb áldozatot hozta megbüntetésében, azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy titkos megállapodást kötött az amerikaiakkal Ciprusról, hogy a NATO katonai szervezetéből való kilépés csak látványos választási cselfogás volt, s ezt a döntést — mint azt Kissinger is várja — gyorsan „felülvizsgálják”, ha Karamanlisz Új Demokráciája megnyeri a választásokat. 4. A negyedik nagy politikai erő, amely a diktatúra évei alatt a legtöbbet vérzett és a legtöbb áldozatot hozta a görög demokrácia helyreállításáért, az Egyesült Baloldal, amely a két Görög Kommunista Párton kívül magában foglalja az 1967. évi katonai puccsot megelőző időszakban igen tekintélyes szerepet betöltő Egységes Demokratikus Baloldali Pártot, az EDA-t. Sajnos, a negyed évszázadig illegalitásba kényszerített és a választásokon 1936 óta először induló Görög Kommunista Párt megosztottsága úgynevezett hazai és külföldi szárnya között, kétségtelenül kihat az Egyesült Baloldal teljes egységére, mint ahogy befolyásolja és elvonja erejének egy részét a Papandreu vezette PASOK feltörése is. Ezenkívül a választások túl gyors kiírása és a Karamanlisz-kormány által még megszigorított választási törvény is elsősorban az Egyesült Baloldalnak okoz kárt. Ennyit „röviden” a politikai háttérről, amely előtt az izgalmas és forró, de mégis fegyelmezett légkörű választási kampány utolsó eseményei zajlanak. A választási hadjárat különben hivatalosan ma este zárul, a Nea Democratia híveinek athéni nagygyűlésével, amelyet Karamanlisz igyekszik majd utolsó lehetőségként kihasználni pozícióinak erősítésére. A tapasztalt politikusnak a Grande Bretagne nevű athéni szállodában berendezett modern sajtóközpontban ma délben tett rövid látogatása is ügyesen kiaknázott alkalom volt népszerűségének növelésére, a világ minden tájáról idesereglett több mint félezernyi újságíróhad előtt. MENDREI Ernő 6- 1 Csiao Kuan-jíua az új kínai külügyminiszter A kínai fővárosban pénteken hivatalosan közölték, hogy Csi Peng-fej helyébe Csiao Kuan-huát nevezték ki kínai külügyminiszterré. Csiao Kua-hua pénteken már át is vette tisztségét. öt óra alatt három bombamerénylet Anglia ipari vidékén csütörtökön délután fél 6-tól este fél 11-ig három bomba robbant. Egy személy életét vesztette. Az anyagi kár tetemes. A rendőrségi közlemény szerint az első robbanás Northamptonban, a repülőtiszteik egyik klubjában történt, a második Coventry belvárosában. Itt vesztette életét a bombamerényletek egyetlen áldozata — valószínűleg maga a merénylő. Birmingham külvárosában, a konzervatív párt székháza előtt késő este robbant a harmadik bomba. Hirtelen meghalt Szaúd-Arábia külügyminisztere Omar Szakai szaúd-arábiaii külügyminiszter csütörtökön este, 50 éves korában, trombózisban elhunyt. Moszkva álláspontja nem változik Kirilenko a szovjet-kínai viszonyról Andrej Pavlovics Kirilenko, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a Türkém Szovjet Köztársaság 50. évfordulója tiszteletére rendezett nagygyűlésen Asabedban mondott beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió Kína iránti álláspontja változatlan maradt. Ez az álláspont az SZKP XXIV. kongresszusának határozatain alapul. A Szovjetunió álláspontjának lényege a következő: határozott és elvszerű szembeszállás a szovjetellenes rágalmakkal, az SZKP és a Szovjetunió, valamint barátjai és szövetségesei elleni viszályszító ármánykodásokkal szemben, egyszersmind pedig állandó készség a tényleges tárgyalásokra és a két ország közötti kapcsolatok valóságos rendezésére — mondta Kirilenko. Franciaország Romlik e társadalmi helyzet Mindjobban terjed a sztrájkmozgalom • A kormány meg akarja félemlíteni a szakszervezeteket Párizsból jelenti a Tanjug. Az utóbbi napokban Franciaországban hirtelen megromlott a szociális helyzet. A szakszervezetek értékelése szerint a kormány erőszakkal akar véget vetni az országon végigsöprő sztrájkhullámnak. A rendőrség csütörtökön este megszállt minden postai épületet. A közintézményekből elűzték a sztrájktörőket, és a távvezeték-karbantartó személyzetet. Valamennyi szakszervezet és baloldali politikai szervezet tiltakozott a rendőrség beavatkozása miatt. Csütörtökön éjszaka Lelong postaügyi államtitkár cáfolta azokat a híreket, hogy a kormány meg akarja változtatni a postaszolgálat jogi státusát. Több mint négy hete tart a postások munkabeszüntetése, és mind a kormány, mind pedig a munkaadók egyetértenek abban, hogy ez óriási kárt okozott a nemzetgazdaságnak. A szakszervezetek péntekre és szombatra nagymérvű tiltakozó akciókat szerveztek a postásokkal való szolidaritás jeléül, önkéntes adományokat fognak gyűjteni a sztrájkoló postásoknak. A szakszervezetek azzal vádolják a kormányt, hogy cenzúrázza a sztrájkra vonatkozó híreket és a szakszervezeti vezetők rádió- és televízió nyilatkozatait. Edmond Maire, a demokratikus szakszervezetek főtitkára, felháborodottan tiltakozott a hatóságok megfélemlítési akciója miatt, s kijelentette: a szakszervezeteket sem erőszakkal, sem fenyegetésekkel nem lehet meghátrálásra kényszeríteni. Az államosított vállalatok és közszolgálatok legnagyobb része a minap elhatározta, hogy a november 18-ára kitűzött általános sztrájkot követően folytatja akcióit. A vasutasok szakszervezete bejelentette, hogy a jövő héten hol az ország egyik, hol a másik részén szüntetik be a munkát. Az utóbbi napokban a sztrájkoló dolgozókhoz mind több magánvállalat munkása és hivatalnoka csatlakozott. Ezzel egyidejűleg a szakszervezetek felhívást intéztek a kormányhoz, hogy kezdjen tárgyalásokat velük a nyílt kérdésekről, amelyek máris országos méretű sztrájkokhoz és tiltakozásokhoz vezettek. MAGYAR SZÓ Nemzetközi síkon a palesztinai kérdés A közel-keleti válság első számú problémája — kibontakozóban a világszervezet akciója — Az izraeli küldött taktikája nem sikerült New Yorkból jelenti a Tanjug. A palesztinai kérdést, amelynek megoldását negyed évszázadon át elodázták, most a nemzetközi közvélemény előtt vitatják az ENSZ-Közgyűlésben, mint a közel-keleti válság legfőbb problémáját. Már korábban is köztudomású volt, hogy az izraeli arab összetűzés nem oldható meg a palesztinai kérdés rendezése nélkül, ezt azonban csak most szentesítik meghatározott módon a legtekintélyesebb nemzetközi szinten. A közgyűlési vita egyikmásik lényeges sajátossága az, hogy elismerik a palesztinaiak alapvető és elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre és a hazára. Miközben a bővített üléseken a felszólalások elhangzanak, az arab küldöttségek köreiben már előkészületben van a határozattervezet a palesztinai problémáról. A vita a jövő héten is tart majd, s egyelőre még korai volna megjósolni, milyen lesz a kimenetele, annyi azonban máris bizonyos, hogy nem jár majd sem szenzációs felfedezésekkel, sem előre nem látható határozatokkal. Általános vélemények szerint a legfontosabb határozat azonos lesz a rabati csúcsértekezlet történelmi jelentőségű határozatával, amely megerősíti a Palesztinai Felszabadítási Szervezet jogát arra, hogy mint a palesztinai nép egyedüli képviselője független nemzeti államot alakítson az egész felszabadított palesztinai területen. Mint ismeretes, a palesztinaiaktól annak idején igazságtalanul elvették hazájukat, s ezzel egyidejűleg megkezdődött az arab országok megszállása is, amit éveken át ügyesen palástoltak. Az agressziót a hatalmas cionista propagandagépezet úgy állítota be, mint a fiatal zsidó állam élethalálharcát az arab államokkal. Aszad S Raman Khan, Banglades képviselője csütörtöki felszólalásában megállapította, hogy Palesztina történelme korunkban a cselszövések, az összeesküvések és az árulások egyedülálló példája. A korábbi ENSZ-határozatok révén és azzal, hogy az ENSZ meghívta a palesztinai küldöttséget, vegyen részt ebben a vitában, tisztázódott Palesztina nemzetközi státusa. Ezért az arabok és az ENSZ-tagállamok óriási többsége most arra törekszik, hogy higgadtan osztályozza és összegezze a tényeket, a határozatokat, amelyeknek megfelelő akciót kell eredményezniük. Jellegzetes példa erre Sulejman Frangio libanoni elnök csütörtöki beszéde. Az Arab Liga, valamint Libanon és 19 más ország nevében szólalt föl. Akár Jasszer Arafat, Frangié is felkínálta az izraelieknek a „béke-olaj ágat”. Emlékeztetett arra, hogy hazájában százezernyi palesztinai menekült él, felhívta a figyelmet arra, hogy Izrael továbbra is üldözi őket, sőt támadásokat indít Dél-Libanon ellen. Mindez azonban hiábavaló, mert az erőszak csak fokozza a palesztinaiak eltökéltségét, hogy visszaszerezzék szabadságukat. Megállapította továbbá, hogy Palesztina kérdése az embermilliók boldogságának, illetve szerencsétlenségének, sőt életének vagy halálának a kérdése, s e történelmi konfliktus terjedése nem sokáig fékezhető meg. Az új regionális háború veszélybe sodorhatja a békét a világ bármely részén. Frangié szerint a palesztinai nép és képviselőinek elismerése csak féligazság, a teljes igazság csak akkor lesz meg, ha segítséget nyújtanak ennek a népnek jogai visszaszerzésében. Tekoah, Izrael állandó ENSZ-képviselője, aki szüntelenül becsmérlőleg nyilatkozik a Palesztinai Felszabadítási Szervezetről és Jaszszer Arafatról, bejelentette, hogy mindennap fel fog szólalni ily módon zavarva meg a vitát. Taktikája azonban meghiúsult, mert Buteflika elnök javaslatára a Közgyűlés kimondta, hogy minden küldöttség csak egyszer vehet részt a vitában azzal, hogy minden ülés végén élhet a válaszadás jogával. A palesztinai eszmecsere folytatásában tegnap délután a bővített ülésen Szomália, Jordánia, Jugoszlávia, Szenegál és Magyarország képviselője szólalt fel. Az el nem kötelezettek határozati javaslata Arab laphírek szerint az el nem kötelezett országok a palesztinai kérdésről folyó vita végén határozati javaslatot terjesztenek a Közgyűlés elé. Ezt igen jelentősnek tartják, mivel kezdetben úgy tűnt, hogy a határozati javaslatot csak arab országok terjesztik elő. Várható, hogy az okmány alapvető tézise az a követelés lesz: Izrael vonuljon ki minden megszállt arab területről, és a palesztinai népnek ismerjék el jogát az államalapításra. Jasszer Arafat palesztinai vezér rövid New York-i tartózkodása alatt tanácskozásokat folytatott munkatársaival és az arab országok képviselőivel,a határozati javaslatról. A palesztinai mozgalom legfőbb óhaja biztosítani a palesztinai nép azon jogát, hogy „minden eszközzel” harcoljon jogainak visszaszerzéséért. Ezenkívül a palesztinai mozgalom szeretné megkapni az állandó ENSZ- megfigyelői státust is. Tito az egyiptomiak szívéhez nőtt A kairói Al-Dzsumhurija cikksorozata Jugoszláviáról Kairóból jelenti a Tanjug: „Az egyiptomiaknak senki sem nőtt annyira a szívéhez, mint Tito és Jugoszlávia” — írja a tegnapi Al- Dzsumhuriában Musztafa Bahgat Badavi szerkesztő, aki nemrégen járt hazánkban. Írásában — amelyet hasonló hangneműcikksorozat előzött meg — Badavi kifejezésre juttatja azt az őszinte szeretetet és rokonszenvet, amelyet az egyiptomiak táplálnak Jugoszlávia és elnöke iránt. Emlékeztet arra, hogy Jugoszlávia az októberi háború alatt támogatta Egyiptomot. „Ez nem a szolidaritás, a férfiasság, a bátorság és az előrelátás egyszerű aktusa volt, hanem igazi barátság az elvekért folyó harcban” — írja a lap. A szerző emlékeztet a Közel-Kelet iránti jugoszláv politika folyamatosságára és Tito elnöknek az igazsághoz való tántoríthatatlan ragaszkodására, majd megállapítja: „Sok nagy államférfit és országot ismerünk, de senki sem nőtt annyira a szívünkhöz, mint Tito, aki Jugoszláviát képviseli és Jugoszlávia, amely Titót testesíti meg”. Castro—Arafat találkozók Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezére kubai tartózkodása alatt több ízben találkozik majd Fidel Castro miniszterelnökkel. Havannai látogatásának munkatervéről hivatalosan nem közöltek semmit, jól értesült körökben azonban tudni vélik, hogy két vagy három napot tölt majd Kubában. Castro és Arafat először 1973. szeptember 7-én találkoztak Algírban, az el nem kötelezett országok negyedik csúcsértekezletén. Arafat ENSZ-Közgyűlésben mondott beszédét egyébként Kubában történelmi jelentőségűnek minősítik. Ma kezdődik a kairói összeesküvők bűnpere Kairóból jelenti a Tanjug. A műszaki katonai kollégiumon történt zavargások ügyét ma kezdi tárgyalni a legfelsőbb állambiztonsági bíróság. A már korábban közzétett vádirat szerint az öszszeesküvés részvevői megkísérelték erőszakosan megváltoztatni Egyiptom alkotmányos rendjét, összesen 92 személy kerül a vádlottak padjára. Ez az ügy annak idején még jobban elidegenítette az amúgy is feszült kapcsolatokat Egyiptom és Líbia között. Kairó ugyanis azzal váldolta meg a líbiai kormányt, hogy az összeesküvést ő szervezte. 3. oldal Bilié és Ribičič a Belga Szocialista Párt rendkívüli kongresszusán Tegnap Brüsszelbe érkezett Jure Bilié, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Irodájának reszorttitkára és Mitja Ribičič, a Szocialista Szövetség Elnökségének tagja a Szlovén Szocialista Szövetség elnöke. Bilié és Ribičič képviseli a JKSZ-t és a Szocialista Szövetséget a belga Szocialista Párt ma kezdődő brüszszeli rendkívüli kongresszusán. A jugoszláv küldöttséget a repülőtéren Ardre Lonnard, a Belga Szocialista Párt főtitkárhelyettese és dr. Rikard Steiner jugoszláv nagykövet üdvözölte. Bilic és Ribičič négynapos brüsszeli tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat a Szocialista Párt, a Keresztényszociális Párt és a Kommunista Párt vezetőivel.