Magyar Szó, 1976. március (33. évfolyam, 73-89. szám)

1976-03-19 / 77. szám

4. oldal Megoldódik Kanizsa fellátási és csatorna rendszere A közművesítési gondok felszámolása nem tűr halasztást — szögezték le a helyi közösség tanácsának és a végrehajtó tanácsnak együttes ülésén — Kanizsa lakosságának és gazdasági szerveze­teinek zökkenőmentes vízellátása, valamint a város csatornahálózatának kiépítése nem tűr halasztást - szögezték le a helyi közösségek tanácsának és küldöttségének, valamint a községi végrehajtó ta­nácsnak az együttes ülésén a város közművesítési gondjainak felszámolása kapcsán. A közművesítés terén je­lentkező gondok, évek óta hátráltatják Kanizsa városi­asodását, de a gazdasági szervezeteknek is nagy ne­hézséget jelent megfelelő mennyiségű hálózati víz tá­rollása, ugyan­a­kkor megol­datlan a szennyvíz leveze­tése is. A községi végre­hajtó tanács, szem előtt tartva a közművesítésben fennálló hiányosságokat, ar­ra a megállapításra jutott, hogy ezt a kérdést csakis a helyi közösség, a gazdasá­gi szervezetek és az érde­kelt munkaszervezeteik ösz­­szefogásával lehet hosz­­szabb távon rendezni. A ta­nácskozás célja elsősorban az­ volt, hogy közösen fel­mérjék az e téren jelentke­ző szükségleteiket, és meg­felelő javaslatok alapján a polgárok és a dolgozók is megismerjék, hogy a köz­művesítés terén melyek azok a halaszthatatlan munkála­tok, amelyeket már az idén, de legkésőbb jövőre el kell végezni. A város egyik legégetőbb közművesítési gondja a víz­vezeték-hálózat rendezése. A polgárok öt évvel ez­előtt tíz évre szóló vízjáru­lékot szavaztak meg a ve­zeték korszerűsítésére, s ily módon 6 milliót biztosí­tanak e célra. A megnöve­kedett költségek miatt azon­­­ban valószínű, ho­gy ez az összeg nem lesz elegendő, ezért a Horgosi Vízművek bankkölcsön segítségével igyekeznek a város vízveze­tékét újjáépíteni. Zdravk­o DUROVICTÓL, a vízművek igazgatójától megtudtuk, hogy az idén a vezeték felújításán kívül új artézi kutat is fúrnak, de a víztároló építése is elma­radhatatlan feltétele a la­kosság zavartalan vízellá­tásának. A létesítmény épí­tésére az igazgató három változatot javasolt: mély­ségi szivattyú beszerelését, hidroglóbusz vagy pedig víztorony építését. A­­javas­latok közül a szakemberek a víztorony mellett döntöt­tek, mondván: ha drágább is az előző megoldásoknál, néhány év alatt nemcsak hogy megtérül a beruházás, de gazdaságossá is válik. A víztorony építése аг el­sődleges számítások szerint 8 millió dinárba kerül. Az összegbe a szakemberek be­számították a meglevő ve­zeték kicserélését is. A víz­torony előnye, hogy ha a n­űráro­k nagyobb mennyi­ségű vizet is használnak, mint amennyit a kutaik biz­tosíte­ni tudnak, 6—12 órán át, teljes mértékben fedez­ni tudja a fogyasztók meg­­növekedett szükségl­etét. A tanácskozás résztvevői megtekintették­ a víztorony építési tervét. Az igen tet­szetős építmény a posta­­szertben, a város magasan fekvő részén kap helyet. Pénzelését nemcsak a pol­gáraik vízjárulékából fede­zik, hiszen az összeg jóval meghaladja a tíz évre ter­vezett pénzt, hanem az ér­dekelt gazdasági szerveze­tek is hozzájárulnak. A földszinten és az első eme­leten ugyanis üzlethelyisé­geik és irodák lesznek, a to­rony egy részét víztárolás­ra és a szivattyúk elhelye­zésére tartalékolják, míg a legfelső emeleten éttermet terveznek nyitni. A torony tetején helyezik el a pos­ta telefonvezetékeit, és táv­íróberendezéseit. A szakemberek vélemé­nye szerint a víztorony hosz­szabb távra megoldaná a la­kosság vízellátását, az eme­leten lakók számára is az év minden szakában lenne megfelelő nyomású víz. A­­vízszivattyú hátránya az ivóvíz minőségének romlá­sa, míg a hidroglóbusz in­kább az ipari negyedek víz­ellátását szolgálja. Az építkezéssel kapcsolat­ban a tanácskozás résztve­vői leszögezték, hogy a há­rom megoldásról mindenek­előtt a polgároknak kell dönteniük. A javaslat a leg­rövidebb időn belül a vá­lasztók gyűlése elé kerül, mert a munkálatokat még az iftén szeretnék befejez­­ni. Ha a víztorony építése mellett döntenek a polgá­rok és a dolgozók, ezt gyor­sított építkezési elj­árással három hónap alatt fel lehet építeni. A tanácskozás résztvevői­nek véleménye szerint a vízellátásról a polgárok vé­leményét is ki kell kérni, s a gyűléseken hangsúlyoz­ni kell, hogy az eddigi víz­­járulékot nem szabad nö­velni, bankkölcsönnel és az érdekelt gazdasági szerve­zetek eszközeinek társításá­val kell elősegíteni a víz­torony építését. A város másik közműve­­sítési gondja a vízvezeték­­hálózat korszerűsítése mel­lett a csatornarendszer meg­építése. Ladányi Mihály, az önigazgatási érdekközösség titkára elmondta, hogy a tervek szerint az idén hoz­záfognak Kanizsa csatorna­­rendszerének kiépítéséhez. A munka elodázhatatlan, hiszen ettől függ a város lakásépítkezésének üteme, a meglevő épületeik karban­tartása, valamint a szenny­víz és egyéb hulladék ki­hordása, ami nagyon ve­szélyezteti a lakosság egész­ségét. A szennyvíz leveze­tésére szolgáló csatornaháló­zat tervezése, folyamatban van azzal, hogy az idén el­készül a főcsatorna, amely a Körösön keresztül halad a Csigány útig. A tisztító­­berendezések építését jövő­re tervezik, s a beruházá­sokhoz szükséges pénzt az illetékes önigazgatási érdek­közösség, a tartomány, a he­lyi közösség, valamint a pol­gárok telekhaszná­lata után fizetett bér képezi.­­ A két jelentős közmű­­vesítési gond rendezésének elsőbbséget kell kapnia a helyi közösség beruházási tervében — szögezték le a tanácskozáson felszólalók, de emellett a parkolk és a zöld övezetek gondozásáról, az utcák tisztításáról és a piac rendezéséről sem sza­bad megfeledkezni. Az ülésen elhangzottakról a polgárok és a dolgozók hamarosan tájékozódnak, mert elsősorban tőlük függ, hogy a közművesítési gon­dok felszámolása, illetve hosszabb távon való rende­zése milyen ütemben fog megvalósulni az elkövetke­ző időszakban. V. K. M. TISZA VIDÉK Az elmúlt években a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség gyári szervezetének munká­jában sok fogyatékosság volt, és a fiatalok tevékeny­ségének, illetve nemtörő­dömségének ■rovására szá­mos bírálat hangzott el. Ez­zel a kérdéssel a gyárban működő társadalmi-politikai szervezetek több ízben is foglalkoztak, és a mulasztá­­so­k kiküszöbölésére, a szer­vezet munkájénak felélén­­kítésére konkrét határoza­tokat hoztak. Vállalták azt is, hogy , az ifjúsági szerve­zet előtt álló feladatok vég­rehajtásában hathatós tá­mogatást is nyújanak. Azóta a SZTSZ gyári szer­vezetének tevékenysége fel­élénkült, és a fiataloknak _ a munkához, a feladatok vég­rehajtásához való hozzáállá­sából ítélv° az idén a Po­­tisiében működő szervezet figyelemre méltó eredmé­nyeket érhet el. A fiatalok a további ten­nivalókat illetően konkrét munkaprogramot dolgoztak ki, és a feladatok végre­hajtására, a tevékenység megszervezésére, irányítá­sára hét bizottságot alakí­tottak. Különösen fontos feladat ,vár az eszmei-politikai kép­zés megszervezésére alakí­tott bizottságra. Az ideoló­giai képzésre nagy gondot kell fordítani, és a munká­ba minél több fiatalt kell bevonni. Az alapos eszmei­­politikai képzés egyik elő­feltétele, hogy a gyárban a KSZ-tagság is gyarapodjék. A Potisiéban több mint 200 fiatal dolgozik, a KSZ tö­megesítésére szervezett ak­ció megkezdésével reális le­hetőségek vannak. A munkavállalási bizott­ság az ifjúság napja tiszte­letére megszervezi a gyár­épület és a munkacsarno­kok takarítását, szépítését. Ezenkívül ez a bizottság fogja kezdeményezni az együttes munkavállalást az új öntöde felépítésére. A fiatalok a terület letisztítá­sát és az alapok ásását vég­zik el. Ezen­kívül a Tisza menti fémmunkásvetélkedő megszervezésére is szerve­zett akciót kell indítani. A társadalmi viszonyok­kal foglalkozó bizottság kö­ré csoportosuló fiatalok fő feladata az Ifjúmunkás —­ önigazgató­­elnevezésű akció vezetése, valamint A falu és a fiatalok akcióban való minél tömegesebb részvétel megszervezése lesz. Ezenkívül a testnevelési kérdésekkel foglalkozó bi­zottság bekapcsolódik az if­júsági és a szakszervezeti munkássportjátékok meg­szervezésébe, a művelődési bizottság pedig — főleg ál­lami ünnepek alkalmából — szórakoztató műsorok szer­vezésén tevékenykedik. A SZISZ gyári szervezetének ezenkívül van még tájékoz­tatási és Pénzügyi kérdé­­sekkel foglalkozó bizottsá­ga is. K­ l * !!c!te©régiói képzés - szakcellás munkavállalás Az InialFotiste Szerszámgépgyár fiatodnak tevékenységéről Péntek, 1976. márc. 19. Értékelik a küldöttrendszer bevezetését A kanizsai községi pártbizottság kidolgozta munkatervét Alapot, és körültekintő elemzés után a Kommunista Szövetség kanizsai községi bizottsága kidolgozta határ­idős akcióprogramját. Az egy évre szóló munkaterv­ben központi helyet kapott az alkotmányos elvek követ­kezetes megvalósítása során az önigazgatási továbbfej­lesztése, a társadalmi meg­állapodások és az önigazga­tási megegyezések betartásá­nak figyelemmel kísérése, to­vábbá az általános gazdaság­­szilárdítási intézkedések va­lóra váltása és nem utolsó­sorban a honvédelemmel kap­csolatos kérdések feldolgozá­sa. A községi pártfórum rövi­desen értékeli a küldöttrend­szer bevezetésére tett intéz­kedések valóra váltását. Fel­méri a küldöttségek munká­ját a tá­rsultmunka-alapszer­vezetekben, a helyi közössé­gekben és az önigazgatási ér­dekközösségekben. Az elem­zés során — rámutatva az észlelt fogyatékosságokra — meghatározzák a küldöttsé­gek tevékenységének felélén­kítését célzó legsürgősebb tennivalókat. A pártbizottság az eddigi­nél jóval többet törődik majd a kommuna mezőgazda­ságának alakulásával, külön súlyt fektetve a földműve­sek társítására és nyugdíj­­biztosításuk kérdésére. Fog­lalkoznak továbbá a község káderpolitikájával, a foglal­koztatottság alakulásával, az új munkahelyek megnyitásá­nak lehetőségeivel, vala­mint felmérik azt is, hogyan valósulnak meg a dolgozói közösségekben a jövedelem és a személyi jövedelem el­osztását szabályozó dokumen­tumok alapelvei. A Kommunista Szövetség községi bizottsága a párt­­kongresszusok szellemében figyelemmel kíséri a gazda­­ságszilárdítási intézkedések megvalósítását a társult­­munk­a-alapszervezetekben, gondot fordít a közép- és hosszútávú tervek elkészíté­sére, és részt vállal az elő­irányzott társulási törekvé­sek valóra váltásában is. Az gazdasági eredményeket a pártbizottság tagjai három­­havonként elemzik majd, és a gyengén működő dolgozói közösségek nehézségeit kü­lön is napirendre tűzik. A községi pártfórum idei munkájának fontos tartozéka lesz még a szociálpolitika alaptételeinek megvalósítá­sa. Elsősorban a lakásépítés ütemét felgyorsító intézk­edé­sek és az ösztöndíjazási mér­ték következetes alkalmazá­sára ügyelnek majd. A programban helyet ka­pott az időszerű nemzetközi tagokkal való felfrissítése, a kommunisták eszmei képzé­sének fokozása és nem utolsó sorban a KSZ-alapszerveze­­tek rendszeres és idejében történő tájékoztatásának megszervezése is. A pártbizottság tevékeny­ségében központi helyet ka­pott a­z időszerű nemzetközi és hazai társadalmi-politikai események figyelemmel kí­sérése. Mindenekelőtt a gaz­daság megszilárdítását és fejlesztését szolgáló­­intézke­dések maradéktalan megva­lósítását szorgalmazza a po­litikai fórum, de kiveszi ré­szét a dolgozók életszínvona­lának védelméből is. V. K. M. Holnap Csókán Szavalóverseny Csókán a költészet jegyé­ben múlik el a szombat dél­után. A szövetkezeti otthon nagytermében 15.30 órakor községi szavalóversenyt ren­deznek. A résztvevők juta­lomban részesülnek, a leg­jobbak továbbjutnak a kör­zeti versenyre. m­­a Zentán: Tribünest a divatról Az ifjúsági tribün szerve­zésében az ifjúsági otthon­ban ma este 19.30 órai kez­dettel vitaestet tartanak a divatról. Vitaindító előadást BALASSY Ibolya tart. a régi városháza . Mi, zentaiak mindig cso­dálkozunk, s valljuk be őszin­tén, egy kicsit irigykedünk is, ha más tájakon többszáz esztendős épületet látunk. Nálunk sem a lakóházak, sem a középületek nem él­tek hosszú ideig. Gyenge épületanyagunk nem­­tudott sokáig ellenállni az idő vas­fogának. Még a múlt század­ból sem tudunk sokat föl­mutatni. A régi városházát is csak az idős korosztály, a hetvenesek ismerték, mi már csak képen láthattuk. Vegyük elő a régi képes­lapot, és keressünk hozzá régi följegyzéseket. Egy 1832-es adat arról szól, hogy épül a városháza, s a mun­kálatokkal Linemayer János ácsot és Hanák Bertalan kő­művest bízták meg. Nem tu­­­dunk ezzel mit kezdeni, mert a sokkal megbízhatóbb adat igazolja, hogy­­ a városháza legrégibb része 1854-ben ké­szült. A főtérre néző épület­részre kell itt gondolnunk, amelyik a mai városháza he­lyén állt. Az oldalszárnyakat később építették hozzá. Az egész épülettömb egyemele­tes volt. A stíluson egy kis­sé nehéz eligazodni. Ameny­­nyire azonban a képen kive­hető, a városháza homlok­zata és tornya klasszicista stílusban épült. Az építés ideje egybeesik a felületes díszekkel el nem rontott, tiszta művészet keresésével, az ókor nyugalma felé való fordulással. Sajnos, a ki­egyensúlyozott arányú épü­letek gyakran erőtlenek vol­tak. Ilyenre sikerült a mi városházánk is. Lapozzuk föl a dr. Borovszky Samu szer­kesztésében 1909-ben megje­lent vármegyei monográfiát, és keressük ki az épületünk­re vonatkozó részt: „A főtérre néző oldala kö­zepén van a főbejárat, fö­lötte széles erkély, mely előtt a párkányzaton két ki­vont kardú kőpandúr őrzi a város kőbevésett címerét. Az erkély irányában a te­tő közepéből harminc mé­ter magas, gombos torony nyúlik a magasba, ahonnan éber tűzoltó őrködik a vá­ros nyugalma fölött. Villany­nyal világított órája éjjel is messzire mutatja az időt. Kissé már rozoga és félős alkotmány. Verset is gyár­tottak róla: Szélben: ingó piros rózsa, Egész határt ellátsz róla, Ülve város közepébe, Nyúlik fel az égre, ___ Ó, toronyőr, ó, toronyőr, Néked lesz baj, ha a torony­­ledől. Addig mulaszt vígan ottan, Míg alattad összeroppan. A versnek zenéje is van és városszerte éneklik.” A torony hét év múlva, 1911 tavaszán valóban ösz­­szeroggyant. A toronyban őrködő, tűzoltónak a talpa alatt égett a talaj, amikor a városháza kigyulladt. A tűz vigyázatlanságból keletke­zett az egyik üzlethelyiség­ben. A földszinten már ak­kor is üzletek voltak. Ket­tőnek a cégtáblája és a rajta levő név is kivehető egy régi képeslapon. A főtér felőli jobb sarkon volt a Bruckner-testvérek vaskeres­kedése, a bal sarkon, az ut­cában pedig Szudárevits Dán­esi kocsmája. Az épület alaprajza egy száraival kelet felé forduló E betű volt. A délnyugati sarkot a postahivatal foglal­ta el, az északnyugati p­edig az­ adóhivatal és a díszes köz­gyűlési terem volt. Idézzük ismét Borovszkyt:­ „A köz­gyűlési terem a város leg­nagyobb terme. Mennyeze­tén aranyos arabeszkek és tetszetős figurák, falain ere­deti olaj-arcképek. A bejá­ró­ ajtóval szemben díszeleg a város ősi, még II. Ulászló által adományozott címere". Az emeletet a város közigaz­gatási hivatalai és a járásbí­róság foglalta el. Az előbb említett ősi cí­mer, amit 1900-ban faragott egy ügyes ,mester, megme­nekült a tűzvésztől, és ma is látható a múzeumban.­ ­hvg­

Next