Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 133-147. szám)
1976-05-16 / 133. szám
Vasárnap, 1976. máj. 16. MAGYAR SZÓ Egy hét a világpolitikában Tárgyalások, harcok, ígéretek Luuirttdal A kiszámíthatatlan véletlen — egy földrengés — s a megfontolt előrelátás — egy államfői látogatás — folytán az elmúlt héten figyelmük közvetlen környezetükre összpontosult. S míg egyrészt a váratlan észak-olaszországi katasztrófa és ennek Szlovéniára átcsapó hullámai által előidézett felbecsülhetetlen emberélet-áldozatok számát és a tetemes anyagi kárt összegeztük mély megrendüléssel és segítőkészséggel, másrészt megelégedéssel vettük tudomásul, hogy Tito elnök görögországi látogatásával s a kilátásba helyezett balkáni országok újabb értekezletével ebben a politikailag szeizmikus zónában minden bizonnyal sikerül huzamosabb időre elkerülnünk a megrázkódtatásokat. Ez annál inkább fontos, mert a Földközi-tenger övezetében még mindig igen aktív egy másik, a közel-keleti epicentrum. Bejrútban — s immár Tribum és Tripoliban is — tovább folyik a véres harc, sőt egyre bonyolódik a helyzet. Pedig a libanoniaknak most már két elnökük is van: Frangié, a régi, aki még nem mondott le, és Szarkisz, az új, akit már megválasztottak. S éppen az, hogy az új elnök megválasztása sem békítette ki az ellenfeleket, legjobb bizonyítéka a libanoni válság osztályharc jellegének, mert — ez most már teljesen világos — nem az „uralkodó” keresztény többség és a „háttérbe szorult” mohamedán kisebbség közti ellentétről van szó, hanem a maradi keresztény és a konzervatív mohamedán körök elkeseredett ellenállásáról a baloldaliak által követelt politikai, gazdasági és szociális reformok ellen. A vallási egyenjogúságért folytatott harc ennek az osztályharcnak csak egy — jól lehet jelentős — része. A bonyodalmakat fokozza Szíria magatartása is. Libanonnak ez a szomszédja ugyanis az arab világ egysége megőrzésének örve alatt egyre inkább a jobboldaliak mellett foglal állást, s a harcok beszüntetését, de az „adott helyzet” megőrzését hirdeti, jóllehet a fokozott közvetlen beavatkozástól sem riad vissza. így például a libanoni haladó mozgalom közleménye szerint Tripoliban a szíriai katonai egységek részt vettek az utcai harcokban. Mindez természetesen tovább szítja a belső ellenségeskedést, de az arabok közötti nézeteltéréseket is, s élénken emlékezteti a világot, elsősorban az arab közvélemény haladó részét az IDee-as eseményekre, amikor szintén külföldi beavatkozással— nevezetesen az USA fegyveres közbelépésével — akadályozták meg e kis ország népét akaratának érvényesítésében. Azóta azonban sok-4. —Hozott a világ. Eről tanúskodik az FNSZ Biztonsági Tanácsában folytatott, s a Jordán folyónak Izrael által megszállt nyugati partján történtekkel kapcsolatos vita is. Mint ismeretes, azEgyiptom Arab Köztársaság vádat emelt a Tanácsban Izrael ellen, hogy az említett területek betelepítésével — eddig mintegy hetven új izraeli települést részesítettek — igyekszik véglegesen bekebelezni az ideiglenesen és jogtalanul megszállt arab területeket. Nos, míg a Tanácsban nagyban folyt a vita, Tel Avivban, Izrael fővárosiban több ezer izraeli tüntető tiltakozott a törényellenes települések létesítése ellen, s az arab népekkel való lű és együttműködés mellett foglalt, állást. Ezen újkeletű és váratlan fordulathoz tegyük hozzá Izraelnek az állandó háborúskodás következményeként erősen megroggyant a gazdasági helyzetéből eredő nehézségeket, és világossá válik, hogy nem lesz könnyű dolga az izraeli kormánynak a napokban megtartandó ülésén. Annál inkább, mert legfőbb szövetségesük, az USA, két tűz között lévén, korántsem nyújthat Izraelnek továbbra is olyan korlátlan és hathatós politikai támogatást és gazdasági segélyt, mint ahogy a közelmúltban tette. Ez ugyan az amerikai elnökválasztási hadjárat hevében kétségkívül rossz pontokat hoz ahatalmon levő adminisztrációnak hazai vonalon, de ezt Fordék is most viszszatérve a fent említett haladó világközvéleményre — mégis kisebb bajnak vélik, mint ha egy nyilvánvaló igazságtalanság mellett maradéktalanul síkra szállva még többet veszítenének az egyébként is erősen megtépázott „szabad világot védő” tekintélyükből. Ilyen és hasonló gondoktól mentesek. Brazília vezetői. Őket pontosabban Ernesto Geisel diktatúráját most már valóban nem érheti az a „vád”, hogy eleget tettek a tizenkét évvel ezelőtti katonai „forradalom” által hatalomra kerülésük során kitűzött jelszavuknak, miszerint Brazíliából a „világ legboldogabb országát” s a „szabad emberek hazáját” fogják megteremteni. Egy benntartásuk ugyan akár akkor is volt, éspedig, hogy ez — mármint a szabadság és a boldogság — nem illeti meg a „felelőtlen elemeket”, akikkel szemben, mint mondták, könyörtelenek lesznek. Időközben kitűnt, hogy csak ezt az utóbbi ígéretüket váltották be, mégpedig szó szerint és azzal, hogy „felelőtlennek” nyilvánították mindazokat, akik a diktatúra megszüntetéséért és a demokratikus parlamenti rendszerért folytatnak politikai harcot, mind pedig azokat, akik csak a betérő falatért és a munkára való jogukért szállnak síkra. A brazíliai politikai menekültek megrázó élményeikről, letartóztatásokról, kínzásokról és a terror egyéb jól ismert megnyilvánulásairól számolnak be napról napra. A politikai megfigyelők pedig arról, hogy a brazíliai, argentínai, uruguayi és paraguayi katonai körök az utóbbi időben igen élénk kapcsolatokat teremtettek egymással. Állítólag egy — az észak-atlanti egyezményhez hasonló — Dél-Amerika „védelmére” irányuló katonai egyezmény megkötéséről tárgyalnak. Nyilvánvaló azonban, hogykiket és mit igyekeznek megvédeni körömszakadtáig az egyre hangosabb dél-amerikai „felelőtlen elemektől”. Végezetül hadd említsük meg hazánk élénk nemzetközi tevékenységének még egy jelentős mozzanatát. Stane Dolane a napokban az NSZK-ban járt, ahol Willy Brandttal, a Német Szocialista Párt (SPD) elnökével folytatott megbeszéléseket a két ország politikai és gazdasági viszonyairól, Európa és a világ időszerű problémáiról. A széles körű tárgyalásoknak egy mozzanata külön figyelmet érdemel: Willy Brandt az NSZK haladó közvéleményének nevében ismételten sajnálatát fejezte ki Edvin Zdove frankfurti konzulunk meggyilkolásával kapcsolatban, mondván, hogy az NSZK-ban tevékenykedő fasiszta csoportok és szélsőséges emigránsok akcióit meg kell akadályozniuk, mivel ez „összeférhetetlen a két ország közötti jó kapcsolatokkal”. Ehhez valóban nincs mit hozzáadnunk. Talán csak annyit, hogy az ígéret szép szó... ENGLER Lajos VIU ICI шел. hu . A colombói csúcsértekezlet előkészületeinek jegyében Hasznos körút Bijedić vezette kormányküldöttségünk látogatása négy nyugat-afrikai el nem kötelezett országban: Szenegálban, Nigériában, Ghánában és Guineában A hét közepén érkezett haza Džemal Bijedic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke és kormányküldöttségünk tíznapos nyugat-afrikai körútjáról. Látogatást tett Szenegálban, Nigériában, Ghánában és Guineában, s tárgyalásokat folytatott az említett országok legmagasabb rangú tisztségviselőivel, küldöttségünk tagjai pedig az ottani miniszterekkel és a gazdasági élet vezetőivel, Összegezve a látogatások eredményét, megállapíthatjuk, hogy igen hasznosak voltak, a magas szintű megbeszélések hozzájárultak az említett nyugat-afrikai el nem kötelezett és fejlődő országok valamint a hazánk közötti politikai és gazdasági kapcsolatok további lendületes fejlődéséhez, illetve (Ghana esetében) az együttműködés eredményes újrakezdéséhez. A kön'1--’'•is volt az egyik célja: jó alapokra helyezni az együttműködést minden tekintetben. Ezek az országok külpolitikájukban határozott"-’ az el nem kötelezettség útját választottál- avv': abból is látszik, hogy mind tevékenyebben kívánnak részt venni az el nem kötelezett-’- mozgalmában és a colombói állam- és kormányfői értekezlet előkészületeiben. Tulajdonképpen a meg- beszélések is a csúcsértekezlet előkészületeihez tartoznak. Legtöbb szó ugyanis a kétoldalú kapcsolatok kérdésének megvitatásán kívül az el nem kötelezett országok nemzetközi t—~«.-env«£›»irór céljaikról, eddigi értekezleteik határozatainak valóra válásáról esett, s ezzel kapcsolatban a fejlődő országok problémáiról, a gyarmati uralom végleges felszámolásárólés természetesen az augusztusban megtartandó értekezlet előkészületeiről. Az erre vonatkozó megbeszélések is mind a négy országban jelentős eredményeket hoztak. A nemzetközi kérdésekre és a gazdasági végrendszerre vonatkozó álláspontok nagyfokú hasonlósága vagy azonossága kedvező lehetőséget teremtett a politikai kapcsolatok további jó alakulására, ez pedig tág teret nyitott a gazdasági, elsősorban a beruházási és nem utolsósorban a műszaki, technológiei és a tudományos együttműködés, valamint az igen eredményesnek ígérkező árucsere-forgalom .’". Aayugat-Afrika és Jurangoszlávia kapcsolatai újabb szakaszának kezdetét jelentő dakari, accraiés laeusi tárgyalások után kormányfőnk és kíséretei a körút utolsó állomásaként — Conaikriba, Guinea fővárosába utazott, hogy találkozzon Sékou Touré elnökkel, akinek kormánya hasonlóan a többi haladó afrikai országéhoz, a pozitív semlegesség elvét követi a minden állammal való együttműködés alapján. Eddig a két ország öt különböző együttműködési szerződést és nyolc jegyzőkönyvet írt alá, ami bizonyítja mindkét fél érdekeltségét és készségét a gazdasági kapcsolatok különösen az ipari kooperáció fejlesztésére. Sajnos egyúttal azt is meg kellett állapítaniuk, hogy ezzel az országai hazánknak nem a legkielégítőbb az árucsere-forgalma, jóllehet lehetőség van intenzívebbé tételére. Ez valószínűleg néhány, a régebbi gazdasági viszonyból visszamaradt rendezetlen kérdés következménye. SEBESTYÉN Imre olasz egyezményt, amely — mint maga Karamanlisz mondta — a legjelentősebb megállapodás volt az európai közeledés és baráti együttműködés síkján. Ez az egyezmény azt példázza, hogy kellő jóakarattal el lehet jutni a megegyezésig, s éppen ezért az 1977. évi belgrádi külügyminiszteri találkozóig mindent el kell követni a helsinki záróokmány alkalmazása érdekében. Karamanlisz kormányfő nagy érdeklődést tanúsított az el nem kötelezett országok colombói csúcsértekezletét megelőző előkészületek iránt, s egyetértett elnökünkkel abban, hogy az el nem kötelezettek építő jellegű hozzájárulást adnak a nemzetközi problémák megoldására irányuló erőfeszítésekhez. A MAI VILÁGOT számtalan probléma és válság nyomasztja, közülük több is közvetlenül érint bennünket. Ezek közé kell sorolni a Conakry-i utcarészlet S oldal Jószándék és valóságérzék HA KÉT ORSZÁG felelős államférfiai őszintén kívánják a kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztését, s ha nem nélkülözik a politikai valóságérzéket, akkor megbeszéléseiken nem arra összpontosítják a figyelmüket, amiben nézeteik nem egyeznek, hanem arra, amiben egyetértenek, s aminek alapján előbbre lehet vinni a viszonyokat. Tito elnök, aki a hét elején hivatalos és baráti látogatást tett Athénban, és tárgyalópartnere, Karamanlisz miniszterelnök, továbbá a két ország külügyminiszterei és más államférfiai éppen ilyen politikai realizmusról tettek tanúságot. Mert, ha Jugoszlávia és Görögország között vannak is különbségek mind államberendezés és hovatartozás, mind pedig a kétoldalú kapcsolatok tekintetében, ezek a legkevésbé sem akadályozták az építő jellegű eszmecserét, sem az együttműködés még lendületesebb fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Ami a nemzetközi helyzetet illeti, Jugoszlávia és Görögország képviselői azonos álláspontot képviselnek. Egybehangzó értékelésük szerint, Európában a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet óta nem valami nagy haladás történt, ha leszámítjuk a jugoszláv Földközi-tenger térségében uralkodó helyzetet, tételesen: a régóta húzódó ciprusi krízist, a közel-keleti válságot és ezen belül a libanoni belháborút. Köztudomású, hogy ezeket a válságokat nem maguk az érintett országok robbantották ki. Tito elnök találóan kifejtette ezt keddi pohárköszöntőjében, amelyben többek közöttt az alábbiakat mondta: „Jóllehet a békeszerető erők nagy erőfeszítéseket fejtenek ki, nincsenek megnyugtató eredmények, és ezt éppen az itteni térségben élő népek érzik meg a legjobban. A földközi-tengeri térség — világrészünk civilizációjának és kultúrájának bölcsője — idegen érdekek és célok miatt évtizedek óta roppant veszélyes összeütközések és válságok színhelye.” S ebből a tanulság is levonható: a mediterrán térségben okvetlenül ki kell alakítani a bizalom és az együttműködés légkörét, amihez természetesen Jugoszlávia és Görögország is hozzájárulhat külön-külön és együttes erővel is. Ha ilyen hozzáállást tanúsít a többi érdekelt ország is, ha valamennyiük elismeri az ENSZ pótolhatatlan szerepét, s hozzá is járul a világszervezet határozatainak maradéktalan alkalmazásához, akkor a térségben ismét helyre fog állni a béke. Legalább ennyire fontos számunkra a Balkán-félszigeten uralkodó helyzet. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésével lehet elősegíteni a barátság ügyét és a jószomszédi kapcsolatokat, s ezeknek eredőjeként szilárdítani a félsziget békéjét, biztonságát és az itteni országok általános együttműködését. Tito és Karamanlisz megítélése szerint, a helsinki záróokmány szellemében kibontakozó multilaterális együttműködés hasznára válik minden balkáni államnak, következésképp a balkáni és az európai békének és biztonságnak is. Minthogy a balkáni szakértők athéni tanácskozása eredményesen zárult, az ott elhangzott javaslatokat mielőbb fontolóra kell venni, velük kapcsolatban álláspontokat kell kialakítani. Ha pedig ez megtörténik, sor kerülhet a balkáni országok értekezletére. A HAZAÉRKEZÉSEKOR adott sajtónyilatkozatában Tito elnök a kétoldalú kapcsolatokkal is foglalkozott. Mint mondta, nagy lehetőségek vannak az együttműködés bővítésére. „Sem az egyik, sem a másik félnek nem szabad kihasználatlanul hagynia a jelenlegi kedvező légkört, és a gazdasági és más együttműködés fejlesztésére kínálkozó mind jobb feltételeket” — mondta. Jugoszlávia és Görögország minden bizonnyal meg is ragadja a kínálkozó lehetőségeket. Belőlük pedig valóban bőven van. Rövidesen kialakul a megállapodás, hogy hozzálátnak a két ország közötti közlekedés meggyorsításához. Kettős sínpárt építenek és kidolgozzák egy autópálya terveit. A korszerű autóút végén Görögország „közelebb kerül” majd Jugoszláviához, nemkülönben egész Nyugat-Európához, amelyhez a gazdasági együttműködés szoros szálai fűzik. A távolabbi jövőben megépül majd az Égei-tengert a Fekete-tengerrel öszszekötő hajózási rendszer, ennél jóval hamarabb lendületet vesz az mari kooperáció, a tudományos és kulturális együttműködés. S minél lendületesebbé válik az együttműködés, minél szorosabbra fűződnek a kapcsolatok, annál jobban erősödik a kölcsönös bizalom is. S így — ismét elnökünk szavaival élve — fokozatosan megoldhatjuk mindazokat a kérdéseket is, amelyek a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan még előttünk állnak. FILCZ Nándor A megerőltető tárgyalások után megérdemelt pihenő