Magyar Szó, 1976. augusztus (33. évfolyam, 210-240. szám)
1976-08-01 / 210. szám
2. oldal MAGTÁR SZÓ Vasárnap, 1976. aug. 1. A népek leghaladóbb törekvéseinek megvalósulása Az el nem kötelezett országokat senki sem térítheti le írtjukról TITO ELNÖK NYILATKOZATA A TANJUGNAK (Folytatás az 1. oldalról) nak érdekében, hogy a szembehelyezkedés változzon át tárgyalássá. Hasonló helyzet volt 1973 októberében is, a közel-keleti háború idején, amikor az el nem kötelezett országok kezdeményezésére vezényelték ki az ENSZ-csapatokat, , hogy megfékezzék a háborús tűz kiterjedését ebben a térségben. Az el nem kötelezettség nélkül a világ szegényebb volna Az el nem kötelezett országok nagy érdeme, hogy nem következett be a világ globális tömbökre való felosztása, és hogy egyes országok és térségek megszabadultak az idegen dominanciától, kívül maradtak a tömbvetélkedésen. Az el nem kötelezett országok döntő módon befolyásolták a népek és országok gyarmati uralomtól és a függőség minden válfajától való emancipálódása folyamatának meggyorsulását. A népek és országok többsége számára az el nem kötelezettség a szervezett tevékenységnek és a függetKÉRDÉS: Véleménye szerint mi a leglényegesebb tényező, amely az el nem kötelezettség politikáját vonzóvá tette a világ óriási többsége számára, és kihatott ilyen erőteljes érvényesülésére? VÁLASZ: Mindenekelőtt szem előtt kell tartani azokat a feltételeket, amelyek a második világháború után izglkodtak a világon. Az összes népek erőteljes emancipálódása és szabadságra való törekvésének fokozódása nagy átalakulásokat idézett elő a nemzetközi viszonyokban, elsősorban pedig a gyarmati uralmi rendszer felbomlását és számos új önálló állam létrejöttét eredményezte. Számos új kérdés merült fel a népek és államok közötti politikai és gazdasági viszonyok jellegével kapcsolatban. Az új erők jelentős része megindult az új társadalmi viszonyok és a már világfolyamattá váló szocializmus felé haladó úton. Másrészt az imperializmus erői arra törekedtek, hogy minden eszközzel megakadályozzák, vagy lassítsák ezeket a pozitív folyamatokat, és ezért kezdtek hidegháborúba. Röviddel ezután sor került az erős tömbcsoportok illnta hatáséra, az USA-nak és a Szovjetuniónak mint két domináns hatalomnak a megkülönböztetett szerepével. Ám egyszersmind erősödik annak tudata is, hogy a világ jövője, a népek békéje és biztonsága nem alapulhat az országok elkülönültségén és egyes nagyhatalmak körüli csoportosulásán. Ilyen feltételek között a népek emancipálódásának folyamata a világ tömbökre való osztottságával szemben az új lehetőség jellegét ölti. Ha Visszaemlékezünk az eseményekre, kezdve 1950- től, amikor Nehruval és Nasszerral együtt aláírtam a brioni nyilatkozatot, az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén át és tovább, láthatjuk, hogy ezek a függetlenségre való törekvések mindinkább az el nem kötelezettség mozgalmában formálódtak meg és konkretizálódtak. Elsősorban azért, mert e politika céljai és elvei megfeleltek a világjélenségük megszilárdításának platformjává vált. Ezért érthető, hogy úgyszólván az összes újonnan felszabadult ország az el nem kötelezettséget választotta. Az el nem kötelezett országok az a nemzetközi tényező, amely akciót indított az új nemzetközi gazdasági rendszer megteremtése érdekében. Meghatározták az alapelveket és a korunknak az egész világot érintő fő problémájának megoldására szolgáló kereteket. Egészében vett tevékenységükkel az el nem kötelezett országok nagymértékben hozzájárultak annak tudatosodásához, hogy milyenek kellene hogy legyenek a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok a tényleges kölcsönös függőség viltágában, és miként kell értük harcolni. A nemcsak el- I kulesi-politikai, hanem növekvő anyagi erőt képező el I nem kötelezett országok e I hozzájárulása nélkül a világ I ma másmilyen lenne, és • minden tekintetben szegé- I nyebb volna. Az el nem kö- I telezettség tehát nem ideigl lenesen és területileg korlá- I tozott jelenség, hanem ko- I runktana az emberiség tartós szükséglete. per leghaladóbb törekvéseinek. Még a tömbökhöz tartozó országok is keresik az együttműködés módját Az el nem kötelezettség politikájának vonzereje kezdettől fogva abban nyilvánult meg, hogy az országok egyre szélesebb köre győződött meg arról, hogy a független politika folytatására irányuló törekvéseiket és a nemzetközi viszonyok terén egyenrangú helyzetüket a legjobban éppen az el nem kötelezettség mozgalmához való tartozás révén válthatják valóra. E politika egyetemessége és életképessége abban is megnyilvánul, hogy még egyes tömbökhöz tartozó országok is kinyilvánítják óhajukat, hogy szorosabb kapcsolatra lépjenek és együttműködjenek az el nem kötelezett országokkal. Ez objektíve elősegíti az el nem kötelezettség politikájának új területeken való érvényesülését és a tömbelosztás fokozatos túlhaladásához vezet. Most arról is vita folyik, hogy miként kell viszonyulni azon országok követeléseihez, amelyek csatlakozni akarnak mozgalmunkhoz. Én ezzel kapcsolatban a rugalmasabb álláspont híve vagyok, különösen a vendégek tekintetében a teljes jogú tagok számára a mércének szigorúnak kell maradnia. Véleményem szerint azonban néhány más országnak is, amely meg akarja változtatni politikáját, lehetővé kell tenni, hogy közeledjen az el nem kötelezettséghez. Számunkra ez fontos. Amint látják, az el nem kötelezettség elleni összes nyomások és támadások ellenére is eszellénk egyre mélyebbre hatol a tömbökhöz tartozó országok népeinek sorában,mert a népek tudják, hogy miről van szó. Kétségtelen, hogy az ilyen irányú fejlődés ellenállást vált ki több részről, különösen pedig a világ tömbelosztásának hívei részéről. Ők először megpróbálták semmibe venni az el nem kötelezettséget. Azután támadták mint erkölcstelen mozgalmat, mert nem állt ki egyetlen tömb mellett sem, és mert állítólag holmi saját Új tömböt, igyekszik létrehozni. Később másfajta kifogások hangzottak el. Egyesek ugyanis azt mondták, hogy az el nem kötelezett országgok nem eléggé semlegesek, mások pedig hibául rótták fel, hogy kiegyenlítik a tömböket. Egyesek azt hangoztatják, hogy az el nem kötelezettség, ha indokolt volt is a hidegháború időszakában, nem indokolt többé az enyhülés mai időszakában stb. A nyomás és zsarolás nem szűnt meg Fölösleges rámutatni, mennyire alaptalanok ezek a kifogások, s nem csökkenthetik az el nem kötelezettségnek mint minden egyes konkrét kérdésben a, független állásfoglalás építő jellegű politikájának, mint az egész világ integrális érdekeiből kiinduló politikának az értékeit. Egyébként ma sok helyen KÉRDÉS: Elnök elvtárs, ismertetné-e az el nem kötelezett országok államférfiéival való első találkozónak néhány részletét, elsősorban azokra a találkozókra gondolunk, amelyek megelőzték a brioni talélkozót és az első belgrádi értekezletet? VÁLASZ: Itt, Brioni szigetén húsz évvel ezelőtt találkoztunk: Nehru, Nasszer és én. Fontos eszmék születtek itt. Abban az időben a nemzetközi helyzet igen súlyos volt. Az a veszély fenyegetett, hogy a hidegháború forró háborúvá változik. Arról vitatkoztunk, hogy mit kell tenni. Megállapítottuk: azon kellene munkálkodni, hogy egybegyűjtsük mindazokat az országokat, amelyek nincsenek a tömbökben. Ez egy rövid nyilatkozatban jutott kifejezésre, amelyet mi hárman akkor Brioni szigetén aláírtunk. Ez volt a kezdete az el nem kötelezettek első értekezlete összehívására irányuló akciónak; ezt az érte kezdetet Belgrádban tartottuk meg. — Természetesen, akkor még nem is gondoltuk, hogy ennek a jövőben akkora sikere lesz, és annyi államot tömörít majd. .A részvevők között volt Bandaranaike elismeréssel adóznak az el nem kötelezettség politikájának és az el nem kötelezett országok építő szerepének. Egyesek azok közül is elismeréssel adóznak, akik korábban gyakran támadták. A nyomás és zsarolás azonban nem szűnt meg. A colombói értekezlet közeledtével még fokozódik is. Egyes nagyhatalmaknak sikerült bizonyos el nem kötelezett országok közé a viszály almáját bedobni. Különféle módon próbálják felbomlasztani az el nem kötelezett országok egységét. Feltételeket szabnak és álláspontokat sugallmaznak, amelyeket az értekezletnek el kellene fogadnia. Az el nem kötelezett országokat azonban senki sem térítheti a maguk kijelölte útról, és ez a colombói értekezleten is bebizonyosodik majd. KÉRDÉS: Elnök elvtárs, forradalmunk és a föderatív Jugoszlávián belül az önigazgatási szocialista rendszer, valamint a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága milyen mértékben befolyásolta Jugoszlávia külpolitikai magatartását? VÁLASZ: Jugoszlávia el nem kötelezett külpolitikai irányvonalának a szabadságharcban, sőt háború előtti forradalmi és antifasiszta mozgalmunkban vannak a gyökerei. Ha szem előtt tartjuk az el nem kötelezettség politikájának lényegét — ez pedig elsősorban a nemzeti függetlenségért, a szuverenitásért, az önálló belső fejlődésért és az egyenrangú nemzetközi együttműködésért való harc — akkor világos, hogy ezek az elvek képviselve voltak forradalasszony, a küszöbönálló értekezlet vendéglátója is. Sajnos, barátaink többsége, e politika hirdetői — Nehru Nasszer, Nkrumah, Szukarno és még mások — ma már többé nincsenek az élők sorában. — De az, amit itt Brioni szigetén felvázoltunk és később Belgrádban kidolgoztunk minden szakaszában, az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. Nincs egyetlen jelentősebb okmány, határozat vagy kiállás, amelyben ezek az elvek nem jutnak kifejezésre. Már a népfelszabadító háború során hangsúlyoztam: minden népnek elidegeníthetetlen joga, hogy szabad legyen, maga döntsön a saját sorsáról és más népekkel egyenrangú legyen. Erre alapoztuk valamennyi szövetségesünkkel való kapcsolatainkat is. Eltökélten szembeszálltunk minden külső diktátumra irányuló próbálkozással és a Jugoszlávia felosztására vonatkozó tervekkel, leigázásával, önálló és szabad fejlődésének korlátozásával. Mindenkor elutasítottuk azt, hogy bábok legyünk bárkinek a játékában. Itunk, fokozatosan valóra vált, így ment ez kezdetben. Ma már azt mondhatjuk, hogy nehéz, de igen sikeres utat tettünk meg tevékenységünk fejlesztésében és az el nem kötelezettek nemzetközi szerepének fokozásában. Egyébként olyan sok emlékem van kortársaimról, akik velem együtt ezen munkálkodtak, hogy nehéz valamelyiket is kiemelni. Emlékszem például a Nehruval való találkozásaimra. Amikor első ízben jártam Indiában, 1955 januárjában részt is vettem az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt Madras közelében megtartott impozáns nagygyűlésén. Le voltam nyűgözve attól, hogy az emberek milliós tömege milyen nagy érdeklődéssel és helyesléssel hallgatta Nehmt és engem, amikor a szabadságért, a függetlenségért és a népek közötti egyenrangú viszonyokért folyó harcról beszéltünk. Ez alkalommal Nehru nyilvánosan kiállt , amellett, hogy Indiának a szocializmus felé kell haladnia. Az első találkozótól kezdve Nehruval igen szorosan együttműködtem, örültem annak, hogy Nehru — egy nagy ország nagy vezetője — és én ilyen jól megsértettük egymást. Amikor 1950-ben meghoztuk a munkásönigazgatásról szóló törvényt, abból indultunk ki, hogy a szocialista önigazgatási fejlődésre való irányvételünk és független külpolitikánk teljes mértékben összhangban és kölcsönös összefüggésben áll egymással. Jugoszlávia belső berendezésének alapelvei azonosak azokkal az elvekkel, amelyeket a nemzetközi viszonyok terén képviselünk. Mi ugyanis a gyakorlatban ér-' r vényesítjük a nemzetek és a nemzetiségek teljes egyenjogúságát, függetlenül létszámuktól, fejlesztjük az önigazgatási rendszert, harcolunk a fejletlen területek gyorsabb fejlődéséért, minden határozatot megállapodás és megegyezés útján hozunkstb., s ezek alapjában véve ugyanazok az elvek, amelyekkért külpolitikánkban is síkraszállunk. Egyszóval, az országon belül az önigazgatás és a nemzetközi viszonyokban az el nem kötelezettség a független jugoszláv politika egészét alkotja. Nem nyugodhatunk bele az igazságtalan viszonyokba KÉRDÉS: Mi az ami önt személyesen, elnök elvtérs, megihlette és meggyőzte az el nem kötelezettek életerejéről és jövőjéről? Mi az ön elképzelése erről a politikáról az előttünk álló évekre vonatkozólag? VÁLASZ: Ha tartós békét és nemzetközi együttműkö- j dést kívánunk, akkor az el nem kötelezettség politikáján kívül nincs más lehetőség. Én mindig attól tartottam, hogy a fejlődés, ahogyan a második világháború után megkezdődött, újabb katasztrófához vezet. Úgy gondoltam, hogy több embernek és országnak kell tevékenyen részt vennie az imperialista és más mesterkedések megakadályozásában, hogy ne következzen be az új háború. Én mindenkor ellene voltam a háborúnak; mindenkor minden kérdés békés, tárgyalás útján való megoldása mellett álltam. Jómagam is kitapasztaltam két világháborút. Tudom, menynyibe kerülnek ezek a háborúk az emberiségnek. Az emberek millióit emésztették el. Elpusztult mindaz, amit évtizedeken át teremtettek. Ezért hat át olyan mélyen engem a háborúellenesség. Mint ahogyan kommunistaként azt választottam, amiért egész életemen át harcolok úgy ezzel kapcsolatban is eltökéltem, harcolok azért, hogy az emberiség valahogyan másképpen szerveződjön meg. Mélyen meg voltam győződve róla, hogy a világnak változnia kell, hogy nem nyugodhatunk bele az ilyen igazságtalan viszonyokba. Ez volt az egyik alapvető elgondolásom. Természetesen sohasem voltak illúzióim afelől, hogy minde"ez simán megy majd, hogy nem következnek be összeütközések. Ezért kellett egy mozgalmat teremtenünk, amely harcolni fog az ilyen helyzet túlhaladásáért. Ez az irányvétel, természetesen, zavarja azokat, akiknek érdekében áll, hogy semmi se változzon. A mi dolgunk azonban, hogy harcoljunk következetesen tartsuk magunkat a közösen elfogadott elvekhez. A jövőben sem lesz könnyű. Sok kiábrándulást érünk meg. Ennek azonban semmi esetre sem szabad elbátortalanítania az embereket. Bebizonyosodott, hogy az állhatá Iosság igen fontos, és ered- 1 (Folytatása a 3. oldalon) A szocializmus világfolyamattá vált Fokozatosan valóra vált, amit Brionin elgondoltunk El nem kötelezett politikánk forradalmunkban gyökerezik BEDE BÉLA:, CEYLONTÓL SRÍ LANKÁIG (8) A szigetország ünnepnapjai Bármennyi furcsaságot tartalmaznak is a hétköznapok az európai ember számára, az igazi egzotikus élményt mégiscsak Srí Lanka ünnepnapjai jelentik. Az ünnepi szertartásokon ismerjük meg az itt élő emberek igazi arcát, értjét, szinte belelátunk lelkükbe. Különösképpen a vallási ünnep feledhetetlen élmény az idegen számára. Az ilyen ünnepségeken, a más országokban megszokott „speciálisan külföldiek számára” rendezett modell-ceremónikákkal ellentétben, itt Ceylonban a hamisítatlan ősi vallási szertartásokban gyönyörködhetünk. Azt mondják, a naptárban nincs olyan nap, amelyiken valamit ne ünnepelnének Srí Lanka valamelyik részén. A szép számú vallási felekezet mind külön megüli a saját ünnepét, természetesen pompás ;szertartási külsőségek, kultikus táncok, énekbemutatók és egyéb ősi szokások felétévénítésével. A szigetország partjain túl is, messze földön híres és népszerű az úgynevezett Veszák Hold ünnepe, amelyet minden évben májusban tartanak országszerte. A szigetországban milliónyi gyertyát, lampiont és fáklyát gyújtanak, mert ez a fény és a szeretet ünnepe. A keresztény karácsonnyal rokon ceyloni ünnep a kimondhatatlan nevű Kelanijá Durathu Peráherának, voltaképpen Buddhának a születésnapja (azaz találóbb rá a kifejezés, hogy Buddha születésének a hete, az ünnepségek ugyanis egy álló hétig tartanak). Bármennyire furcsának tűnik is, Sri Lanka különböző tartományaiban az év különböző szakaszaiban tartják. A leghíresebbnek a Colombo melletti Kelatlija szentély a színhelye. A Végkimerülésig tartó rituális táncok voltaképpeni célja a Nirvána, az abszolút megnyugvás elérése, vagy legalábbis megközelítése. Senki sem tudta megmagyarázni, hogyan lehet eljutni az abszolút megnyugvásig, az abszolút csedig ilyen észbontó nyugtalanságban és forgó ritmusban, mint amely ezt az ünnepet jellemzi. Az egykori királyi székhelyen, Kandyban tartót Paráherá-ünnepségeket júliusban és augusztusban bonyolítják le, színes vallási körmenetek és eszeveszett ritmusú akrobatikus táncok kíséretében. Százezer féklyavivő s megannyi álarcos felvonuló vége nincs karneváli ingadozása végén a csendesebb mulatozásokhoz szokott bácskai látogató kábultan dúdolja a hazai rónáról hozott dallamot: Hat nap óta szól a nóta, nem pihentem én azóta ... Az ünnepség fő attrakciója a festett és hercegi palástba öltöztetett elefántok felvonulása. A hívők serege pedig ilyenkor megcsodálhatja és gyönyörködhet Buddha egy szemfogában, amelyet különleges szent ereklyeként mutogatnak. Ezt a bizonyos szemfogat, amelyet a keleti filozó, fia és vallás tanítójának tulajdonítanak, Randy egyik legragyogóbb pagodájában őrzik. (Folytatjuk)