Magyar Szó, 1977. január (34. évfolyam, 14-29. szám)

1977-01-16 / 14. szám

Vasárnap, 1977. Jan. HL MAGYAR SZÓ Egy hét a világpontikában többek között azt jelenti, hogy a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezetben egyelőre a mérsékelt irányzat a hang­adó, jóllehet a mozgalom „radikális”, harcias szárnya határozottan ellenezte a meg­alkuvást. A PESZ Központi Tanácsának ülésén nem is egyeztek meg abban, hogy mikor és hol tartják meg a palesztin parlament újabb ülését, s az ideiglenes palesz­tinai kormány megalakítá­sa, a genfi értekezleten való részvétel, az új palesztinai állam megalakítása kérdésé­ben sem jutottak közös ne­vezőre. Ez aztán semmikép­pen sem válhat a palesztin nép javára. Ц rhodesiai kérdéssel kap­­­­csolatos fölöttébb élénk­­ diplomáciai tevékeny­ség eredményeként — elna­polták a január 17-ére ki­tűzött genfi értekezlet foly­tatását. Miután a Rhodesiá­val szomszédos afrikai or­szágok a Robert Mugabe és a Joshua Nkomo vezette Ha­zafias Front támogatása mel­lett foglaltak állást, Ivor Richard, a genfi értekezlet elnöke azon szorgoskodik, hogy Sitholénak a Muzore­­wának is helyet biztosítson a tárgyaláson. Minden bi­zonnyal éppen azért, mert nők ezzel szemben igen a ha­zafias Fronttal. Richard­­ egyébként kijelentette, hogy ami a genfi értekezlet ki­menetelét illeti, igen derű­látó, jóllehet nem részletez­te, hogy mit ért ez alatt. Julius Nyerere tanzániai el­nök ezzel szemben igen ha­tározottan kifejtette, hogy a­­ Zimbabwei felszabadítási há­ború addig nem érhet vé­get, míg Smith-ék át nem adják a hatalmat a néger többségnek. Ebbe már egyéb­ként Rhodesia fehér lakossá­gának jelentős része is be­letörődött. A minap tünte­téseket rendeztek, s támogat­ták a hatalomátadást, köve­telték a harcok beszünteté­­sét.A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet utáni kedvezőnek ép­pen nem mondható nemzetkö­zi fejlemények egyre inkább az idei belgrádi értekezlet előkészületeire összpontosít­ják kontinensünk közvélemé­nyének figyelmét. A politi­kai és gazdasági együttmű­ködés, a leszerelés, az em­beri jogok szavatolásának időszerű és sorsdöntő kér­dései, vagyis a helsinki ha­­­­tározatok valóra váltásában elért — biztatónak nem mondható — eredmények minden bizonnyal élénk vi­ta tárgyát képezik majd Belgrádban. Hazánk szerteágazó dip­­­­lomáciai tevékenysége két- I­ségkívül jelentősen hozzá- I járul ahhoz, hogy a konfe- I rencia minél eredményesebb I legyen. * ENGLER Lajos Jogokról és jogfosztottakról A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi bizottságának hivata­los sajtószerve, a Rudé Prá­­vo a minap igen éles hangú cikket közölt az úgynevezett 77-es alapokmány aláírói el­len. A cikket aztán átvette a többi újság is. Így a cseh­szlovákok is értesültek arról a hazai eseményről, amely már huzamosabb ideje fog­lalkoztatja a külföldi közvé­leményt. Köztudomású ugyanis, hogy Csehszlovákia számos közéleti és — jobbá­ra az 1968-as prágai tavasz alatt volt — politikai sze­mélyisége, összesen 282-en az említett alapokmányban az emberi jogok megszegésé­vel vádolják a csehszlovák hatóságokat, s követelik a Helsinkiben hozott erre vo­natkozó határozatok megva­lósítását. A Rudé Právóból megtud­hattuk azt is, hogy a disz­­szidenseket — ez egyébként egyik-másik országban az utóbbi időben igen közke-­­­letű kifejezés — egyértel-­­­műen elítéli a csehszlovák közvéleményt,­­jóllehet az alapokmány szövegével, mindeddig nem is ismerked­hettek meg. Hacsak nem ol­vassák a nyugati sajtót. Például az Unitát az Olasz KP sajtószervét, mely nyil­vánosan védelembe vette a 77-es csoportot, s támogatja az alapokmány aláíróinak a „szólásszabadságáért, az alap­vető emberi jogokért, a de­mokratikus szocialista társa­dalomért folytatott harcát” mivel „a történelem is be­bizonyította, hogy az emberi szabadságok biztosítása elvá­laszthatatlan a szocializmus megvalósításától”. S­panyol színtéren a szél­sőjobboldal tiltakozá­sa ellenére kedvező­en fejlődnek az ellenzéki kép­viselők és a Suarez kor­mányfő közötti tárgyalások. S ha ezt Santiago Carillo mondja, akkor elhihetjük. Figyelembe véve, hogy rövid idővel ezelőtt még kérdéses volt kibocsátják-e a Spanyol KP főtitkárát börtönéből, ma pedig — jóllehet személye­sen még mindig nincs jelen a kormánnyal folytatott tár­gyalásokon — mértéktartó állásfoglalásánál és szemé­lyes tekintélyénél fogva a közéletben jelentős szerepe van, akkor ez a nemrégi spanyolországi népszavazás eredménye mellett újabb biz­tató jel, hogy a Franco—dik­tatúra csökevényei nem gá­tolhatják még sokáig egy demokratikusabb Spanyolor­szág kialakulását. Egyéb­ként, a tárgyalásokon, jólle­het erről egyik fél sem nyi­latkozott, nemcsak a mint­egy 200 politikai fogoly sza­badon bocsátásáról, a Spa­nyol KP és a munkás-szak­szervezetek legalizálásáról volt szó, hanem feltehetőleg olyan lényeges kérdésekről is, mint amilyen a megre­formált alkotmány megvaló­sítása ami, lehetővé tenné,­­ hogy a soron következő par­lamenti választások után a Cortesben ne a Franco által kinevezett, hanem a szava­zók által megválasztott kül­döttek legyenek. Abban az esetben Suarez kormánya, mely eddig né-­­­hány intézkedésével — fel­oszlatta Franco közbiztonsá-­­­gi bíróságait, — leváltatta a­­ rendőrség három legmaga-­­­sabb rangú vezetőjét, sza-­­ badlábra engedte Carillót — s igen népszerű lett, még ha h­a­tározottabban síkraszállhat­­na a megígért társadalmi re­formok érdekében.L­ibanonban némi haza-­­ vona után tovább­­ folynak a béke vég-­­­leges helyreállítására irán­­­nyuló akciók. Szarkisz liban­­­noni elnök ultimátuma, mi­­i szerint valamenyi szemben­­ álló félnek haladéktalanul­­ át kell adnia nehézfegyve­­­­reit, az aggályok ellenére,­­ mégsem vezetett újabb ősz-­­­szetűzésekhez. A fegyverzet­­ — vagy legalábbis egy része­­ — a kitűzött időben az­­ arabközi békefenntartó erők­­ ellenőrzése alá került. Ez : Santiago Carillo, a Spanyol KP nemrég kiszabadult ve­zetője Kinől színtér f­elerre tovább?­­ A politikai hőre új szakasza — Pró vagy kontra Teng Hsziao-ping HÍR SZERINT MOSTA-1 távolítása, illetve ezzel pár­ NABAN Pekingben nappal­­­huzamosan a .,négyes” mes­­is jóval fagypont alatt van­­ terkedéseinek áldozatául a hőmérséklet és erős északi­g esett Teng Hsziao-pingnek a szél fúj. A politikai fejlet a politikai életbe való újból­­mények központjába kel­i bevonásának követelése, vült Tienanmen — Mennyei! Egyelőre nehéz ,megállapító­ Béke Kapuja — téren éjsza­­n­, azt jelenti-e mindez, kánként lámpák világítanak,­ hogy a kínai vezetésben a s a tacepaok — falragaszoki tömegek követeléseinek tük­­— szövegét érdeklődő kíván- röződéseként hamarosan az ősisággal olvassák a főváros elsősorban Teng Hsziao-ping siak­ által képviselt pragmatista A nagy hideggel ellentét- irányvonal erősödése várha­­tón a politikai légkör ha­tó­ van. Pedig Peking féte­­nem is forró, de legalábbis relzs,egy tisztulási folyamat az erjedés állapotában van, nyitányaként értelmezhető s hamarosan várható a fej- események zajlanak le. remények teljes kibontaka- A kínai vezetők szerva­­zása. Egy dolog már most mos nyilatkozatainak és a bizonyosnak látszik: Kína- falragaszok szövegének tóm­ban a politikai harc újabb jelegéből ugyanis mindmáig belpolitikai küzdelmet — s nehéz egyértelműen követ­­egy év leforgása alatt ezt a kezdetri a várható eszme­­szakaszhoz érkezett, s kerek nyekre. Figey­met keltett vi Csou En-lai és Mao Cetung száí a har°m, , legnagyobb távozásával — személyi vál- padanyszámu kínai közpon­­tozások, s az úgynevezett lan december 31-i, újévi „négyek bandájának” tavaly vezércikke, amely „az embe­­októberben letartóztatásával reá, az agyak és a termelő­­bizonyos fokú tartalmi mód­on.á,ül­metszabadula­tosulások jellemezték. sak hangsúlyozta, kiemelve a „munkásosztály egység- ismét „virágozzék frontját”, és a két évtized száz virág”? óta egyetlen egyszer sem em­lített maoi jelszót, amely Az utóbbi napok kínai vo­sz­e srínt­­virágozzék száz vo­­natkozású híreiből már jó- Га®, verseng.Jen száz isko­­előre sejteni lehetett, hogy ' ' Csou En-­laj egykori kínai _ Ahhoz, hogy némileg meg­­miniszterelnök halálának el­­értsük egyrészt a Teng ső évfordulóján, tehát ja- Hsziao-ping rehabilitására m­ár nyolcadikén tetőzik irányuló követelést és a „vi­­maid a „négyes bandát” bí­­rágozzék száz virág” felszó­ráló, illetve a nép körében értelmét, illetve a kettő kö­­nagyon népszerű Csou En- z°tti összefüggést, emlékez­­tet iránti kegyeletadás te­­tetőül csak annyit, hogy e­gyében zajló plakátháború, jelszót Mao Cetung még 1956 így is történt. A tömeg a áprilisában hirdette meg, s Csou En-lai halálának év-e akkoriban úgy tűnt, hogy fordulóját követő napokban hosszú távú politika mottó­­is tucatszám helyezte el a fáról van szó. A „virágos­­kegyelet koszorúit a Meny­­zék száz virág” jelszóval nyer Béke Kapuja terén álló Mao tulajdonképpen vala­­hősök emlékművénél, a mennyi társadalmi erőt mor Csou En-lai iránti tisztelet- gósítani és ösztönözni akart adás nagyon is világos volt­ a szocialista fejlődésre. Egy tikai követeléssé változott, évvel később, 1957-ben azon­­os. e követelések hangadó­ban a kampányt váratlanul eleve a tavaly októberben leállították, s az „illatos ii­­letartóztatott, s azóta egy- rágoktól”, tehát a helyes szerűen csak „négyes klikk- úton levőktől való megkü­­nek” nevezett vezető kínai könböztetésül a szocialista ál­­személyiségek híveinek el­­lenes nézetek képviselőit „mérges dudváknak” bélye­gezték meg, tehát jobbolda­li opportunistáknak, a kapi­talizmus visszaállítása hívei­nek nyilvánították, s üldöz­ni kezdték őket. A kulcskérdés A „virágozzék száz virág” jelszó politikai indítékai má­ig is sok vita tárgyát képe­zik, tény viszont, hogy a jelszó újbóli megemlítése nem véletlenül esik egybe a tömegek azon követelésé­vel, hogy Csou En-laj ke­gyeltjét, Teng Hsziao-pin­­get állítsák ismét vissza ve­zető tisztségbe. A jelekből ítélve a Mao Cetung örököse tehát a Hua Kuo-feng és a kínai vezető­ség előtt álló kulcskérdés a jelen politikai pillanatban éppen Teng Hsziao-ping re­habilitálása ugyanis egész sor politikai kérdést vet fel, hisz, ha a négyek bandájá­nak mesterkedése nyomán tavaly áprilisban kegyvesz­tetté vált Teng Hsziao-ping ismét felemelkedik a porond­ra, a vezetőségből távozniuk kell mindazoknak, akik ok­tóbert megelőzően a radiká­lis négyek malmára hajtot­ták a vizet. Ha Hua Kuo­­feng eleget tesz a falraga­szokon megjelent követelé­seknek — egyik legutóbbi nyilatkozata, amely szerint ez az esztendő a „négyes klikk” híveivel való leszá­molás jegyében fog elmúlni, éppen ezt sejteti — abban az esetben várható, hogy Kí­nában egyrészt teljesen felül­vizsgálj­ák­ a kulturális for­radalom „vívmányait”, más­részt a tavaly áprilisban a Mennyei Béke Kapuja téren lezajlott zavargások is más minősítést kapnak. Minden­nek egy másik vetületeként gazdasági téren a „politikai lelkesedés” és az ideológiai ösztönzők helyett a dolgo­zók nagyobb mérvű anyagi ösztönzése kerülhet előtérbe — úgy, ahogy azt Teng Hsziao-ping annak idején hirdette. VARGA István ! „Ssuranyhegyem” A sanghaji négyes S. oldal ERICH HONECKER Á­LLAM- ÉS PART­LY KÜLDÖTTSÉG élén érkezett hazánkba, hogy viszonozza Tito elnök 1974-ben tett látogatását a Német Demokratikus Köz­társaságban. A szemüveges, tanáros kül­sejű Konecker a Saar-vidé­­ki Neunkirchen kisvárosban született 1912. augusztus 25- én. Bölcsője egy bányász­­család szegényes lakásában ringott. Apja a Szociálde­mokrata Párt, majd az első világháború után megala­kult Kommunista Párt tagja volt. A népszerű kommunis­ta bányászmestert a munká­sok hamarosan beválaszto­­t­ták a városi tanácsba. Édes­anyja a pártlapot, az Ar­beiter Zeitungot terjesztette, és ebben a nyolcéves Erich segítette minden reggel is­kolába menet előtt. Mégis az iskola legjobb tanulója volt, és tízéves korában már szerepet kapott az úttörő­­szervezetben. Miután kita­nulta a bányász meserségét, apja nyomdokán, leereszke­dett az aknába. Nem sokáig dolgozhatott szakmájában. A kis úttörő már 1926-ban tagja lett az Ifjúkommunis­ta Szervezetnek, három év­vel később pedig felvették a Németországi Kommunista Pártba. Szervezőképességére hamar felfigyeltek elvtár­sai, és 1931-ben megválasz­tották a Saar-vidék Ifjú­kommunista Szövetsége tit­kárának. Hitler hatalomra jutásakor már tagja volt a központi vezetőségnek, éz egyben az Ifjú­kommunista Szövetség vezetésével volt megbízva. Fontos politikai munkája folytatására ille­galitásba kellett vonulnia. A Gestapo három évig nyomo­zott utána, mígnem 1936.­­február 4-én letartóztatta.­­ Kegyetlen meghurcoltatása­­ után „hazaárulásért” tízévi­g súlyos börtönre ítélték. Brandenburgi börtönzárká­jából a Vörös Hadsereg sza­badította ki 1945-ben. A barna pestis múltával, a Német Demokratikus Köz­társaság első elnöke, Wil­helm Pieck Honeckert bízta , meg a Freie Deutsche Ju­gend, a német ifjúsági szer­vezet életre hívásával. Honecker, aki korábbi nagy tapasztalattal rendel­kezett, hozzáértéssel tett ele­get fontos megbízatásának. 1955 májusáig sikeresen irá­nyította a Szabad Német If­júság Szervezetét, akkor két évre a Szovjetunióba küld­ték politikai főiskolára és szakosításra. Visszatérte után, 1958 februárjában a Német Szocialista Egység­párt központi bizottságának a titkára, júliusban pedig be­választották a politikai bi­zottságba. A minisztertanács 1960-ban a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává nevezte ki. Ekkor már Walter Ulbricht után az NDK második sze­mélyeként emlegették. Ezt igazolja az a tény, is hogy a Német Szocialista Egység­párt 1963-ban tartott hato­dik, majd az 1967-ben tartott hetedik kongresszusán Ulb­richt első titkáron kívül csak Honecker tartott beszá­molót. Az európai enyhülésnek, Moszkva és Bonn békés kö­zeledésének korszakában a Kreml sugallatára a merev Ulbrichtnak távoznia kellett ,első titkári poszjáról, és a­z hangzatos, voltaképpen tisz­­t­­eletbeli pártelnöki tisztség­gel bízták meg. A Német Szocialista Egységpárt 1971 júniusi kongresszusa meg­erősítette Erich Honeckert első titkári állásában. A múlt év májusában, a párt Berlinben tartott kilencedik kongresszusa erre a tiszt­ségre újra Honeckert vá­lasztotta, majd az NDK ál­lamtanácsa elnökének is megválasztották. Most zárult belgrádi láto­gatása és tanácskozása — magas rangú vendégünk ki­jelentése szerint — „hoz­zájárult az NDK és a JSZSZK közötti testvéri vi­szony elmélyítéséhez”. S. T.

Next