Magyar Szó, 1977. június (34. évfolyam, 163-177. szám)

1977-06-16 / 163. szám

2. oldal Az AESZ 29. ülésszaka Csak fegyveres harccal lehet legyőzni a leigázó erőket Az Afrikában folyó szabadságharc osztályjellegű Luandából jelenti a Tan- Jug. Agustinho Neto Angola elnöke tegnap Luandában megnyitotta az Afrikai Egy­ségszervezet Felszabadítási Bizottságának (AESZ) 29. ülésszakát. Marokkó kivételével az ülésen megjelent mindegyik tagállam küldöttsége, Zaire és Líbia bejelentett küldött­ségét pedig várják. Az ülésszakon több felszabadí­tási mozgalom és szervezet is részt vesz. Az AESZ Felszabadítási Bizottságának 29. üléssza­kán jelen van William Eteki, az AESZ főtitkára, Hasim M'Bite, az­­ AESZ Felszabadítási Bizottságának végrehajtó titkára, Salim Ahmed, a dekolonizációs­­ügyi bizottság elnöke és, több magas­­ rangú személy. Agustinho Neto elnök be­vezető beszédében a követ­kezőket mondta: „Ez törté­nelmi pillanat a dél-afrikai népek felszabadításában, és csak fegyveres harccal le­het legyőzni a leigázó erő­ket a világban, mert a né­pek önrendelkezése nem va­lósítható meg sem tárgyalá­sokkal, sem értekezletek­kel. Az angolai elnök továbbá kiemelte az Afrikában fo­lyó szabadságharcok osz­tályjellegét, hangsúlyozván, „hogy elsősorban a nép, a kizsákmányolt osztály érde­keit kell megvédeni.” „Mi­ készek vagyunk anyagi segélyt nyújtani még lemondások árán is. Angola — hangsúlyozta — támogatás formájában feje­zi ki Szolidaritását a dél­afrikai országokkal.” Neto elnök foglalkozva az Angola függetlensége el­leni törekvésekkel kijelen­tette: „A népeknek teljes függetlenséget és szabadsá­got kell követelniük, hogy olyan társadalmat , politi­kai rendszert válasszanak, amely nekik a legmegfele­lőbb. Neto külön hangsúlyozta országa Zimbabwe, Namí­bia, Dél-Afrika, a Kanári­szigetek és Dél-Timor né­peinek nyújtott támogatá­sát. Ami Zimbabwét illeti — magyarázta tovább Neto —, mi Angolában fenntartás­sal nézünk arra a követe­lésre, hogy Zimbabwében választásokat tartsanak ab­ból a célból, hogy elérjék a néger lakosság uralmát, még akkor is, ha az csak taktika. Ezáltal csak megté­vesztenék a népet, és nem érnének el semmilyen ered­ményt. „Rhodesiában­­ most arra van szükség, hogy az ango­lok átengedjék a hatalmat a többségben levő afrikai népnek. Namíbia népe a dél-afri­kai fajgyűlölők uralma alól kell hogy felszabaduljon, hogy egyenrangúan és sza­­jjbadon fejlődjön. Dél-Afriká­ban számos osztályharc fo­­­­­yik, melyek­­ súlyosabbak­­ minden eddiginél. Ott a probléma sohasem, volt csupán faji jellegű, a­­ faj csak érvként szolgált­­ ahhoz, hogy az egyik osz­­t­­ály uralkodhasson a má­­­­­sik fölött” — fejezte­­ be­­ Neto elnök.­­ William Eteki, az AESZ főtitkára, üdvözlő beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a felszabadítási háború for­radalmi folyamat, amely azonban nem éri el célját, ha neokolonializmussal fe­­­­jeződik be. A főtitkár rá­­m­­utatott a nyugati erőknek a kisebbségi rendszer meg­mentésére irányuló elkésett és kétértelmű kezdménye­­zéseire, és a segély növelé­sére szólított fel, majd hang­súlyozta,­­ hogy a legrövi­debb időn belül mozgósíta­ni kell az erőket, hogy vala­­­mely afrikai állam megtá- t­s madása esetén készenlétben­­­­ legyenek. A nyugati erők — mondta Eteki — szabadságharcunkat­­ csak­ ideológiai normáik ke-­­­retében, illetve az általuk­­s védelmezett érdekekkel ösz­szefüggésben akarják lát­ni”.­­ „ A tegnapi, ülésen többen­­ is felszólaltak. Holnap zárt­­ ülést tartanak, amelyen ,ki­­­mondottan, a bizottság tag­államainak képviselői vesz-­­ nek részt. A fegyverkezés költségei Tavaly az egész világon 334 milliárd dollárt költöt­tek a fegyverkezésre. A stockholmi Nemzetközi Békeügyi Kutatóintézet egy részletes tanulmánya szerint 1976-ban 105 ország hoza­tott be különféle típusú fegyvert. Ami az atomfegyverkezést illeti a célba lövés pontos­sága miatt veszélyesebb lett, mint bármikor. Az in­tézmény szakembereinek elő­­­rejelzése szerint az atom­­­­töltetű rakétákat a közel­jövőben 13 000 kilométer távolságra lehet ellőni, a cél mindössze 30 méterrel téveszthető el, míg a mai legkorszerűbb rakétákkal ugyanezen a távolságon 350­­ métert is tévedhetnek. Eddig 1386 navigációs ra­kétát lőttek ki.­­ A stockholmi intézmény tanulmánya szerint nuk­leá­­­­ris fegyverrel az utóbbi 30 év alatt 125 balesetet okoz­tak. MAGYAR SZÓ Reagálás Washingtonban Washingtonból jelenti a Tanjug. A fasiszta terrorista emigrációnak a jugoszláv ENSZ misszió elleni leg­­­­újabb támadása már a nyol­­cadik jugoszlávellenes akció két év alatt, ha csak­ a na­gyobb bűncselekményeket­­ számoljuk. Az amerikai külügymi­nisztérium képviselői „saj­nálkozásukat fejezik ki, hogy az incidens bekövet­kezett”, a­ hivatalos kom­mentárt később tudatják. Másrészt az amerikai funk­cionáriusok megelégedésüket­­ fejezik ki, hogy a New­­York-i rendőrségnek két­­ óra alatt sikerült­ véget vet­nie a támadásnak, és letar­tóztatnia a terroristákat. 1 . Washingtonban nem ké­telkednek abban, hog­y a ter­rorista cselekedetet éppen a belgrádi európai biztonsági lél együttműködési értekez­let megnyitója előtt tervez­ték végrehajtani. Maguk az amerikaiak sem hisznek abban, hogy lehetetlen volt felfedni, és legalább egy bűnözőt letar­tóztatni azok­­ közül, akik ■ végeztek már terrorista ak­­­­ciókat a hivatalos jugoszláv­­ képviseletek­ ellen. Az ös­­­­­szes többi bűncselekmény és­­ terrorista akció esetében jól­­ ismert az amerikai rendőr­ség hatékonysága. Ezért ne­héz megszabadulni attól a benyomástól, hogy az USA- ban meghatározott erők és csoportok védik a bűnöző­ket, és olyan jugoszlávelle­nes akciók esetére tartogat­­ják őket, amikor erre szük­ség mutatkozik valamilyen okból, és amikor a jugo­szlávellenes támadás haté­konynak látszik. A kedd esti támadás után az amerikai rendőrség kezére került a három terrorista, akik két­ségtelenül kapcsolatban áll­nak a jugoszlávellenes ter­rorista akciók szervezőivel. Csütörtök, 1977. jún. 16. Sajtóközlemény a JSZSZK ENSZ missziója elleni támadásról Terrorakció Jugoszlávia tekintélyének csorbítására A fasiszta csoportokat évek óta megtűrik az USA talaján . Támogatás nélkül az ilyen csoportok nem működhetnének New Yorkból jelenti a Tanjug.­­ A JSZSZK ENSZ misszió­ja kedden este sajtóközle­ményt adott ki a misszió el­leni támadásról és Radomir Medic házgondnok súlyos megsebesítéséről .A támadást azok a fasiszta terrorista cso­portok gonosztettének mintő­­sítette, amelyeknek tevé­kenységét már évek óta meg­tűrik az USA talaján. Az a tény, hogy a terro­risták behatoltak a misszió­ba, és megsebesítették a házgondnokot, arra mutat, hogy nem rettennek vissza a gyilkolástól, és az erőszak­tól, amely éppen a fasiszta erők módszere. Példaképeik ЦШег és Mussolini szövetsé­gesei a második világhábo­rú alatt Jugoszlávia terüle­tén több százezer ártatlan ember életét oltották ki.­­ Az amerikai hatóságok­­ képviselői — áll a közle­­­­ményben — a legmagasabb­­ szinten azt bizonygatták,­­ hogy e terroristák tevékeny­­ségét és erőszakoskodását­­meghiúsítják. Sajnos ez a­­legújabb bűncselekmény is­­­­mételten bebizonyította,­­ hogy e tekintetben nem tete t­ték meg a szükséges intéz- s kedéseket, nem akadályoz­ták meg a fasiszta-terrorista csoportok működését. A közlemény végén a ju­­­­goszláv ENSZ misszió meg­állapítja, hogy ezzel a ter­­­­rorista támadással bizalmat­lanságot akartak vinni a­­jugoszláv—amerikai viszo­­­nyokba, amelyek az utóbbi­­ időben igen sikeresen fejlőd -t nek, ami megnyilvánult Mon­dale amerikai alelnök nem­­­­régi jugoszláviai látogatásá­ban is.­­ A közlemény végül leszö- i­dézi: az akciót nyilvánvaló­­­­an úgy tervezték, hogy a belgrádi európai biztonsági­­ és együttműködési értekez­let kezdete előtt megcsor­­■bítsák Jugoszlávia tekinté­lyét, amely vendéglátója en­nek az értekezletnek. Ez két­ségtelenül azt bizonyítja, hogy a terrorista akció a fa­siszta és hidegháborús erők műve, amelyek támogatása nélkül az ilyen csoportok bi­zonyára nem működhetné­nek. A lenesek mindenre kész bűnözők Medic házgondnok élete nem forog veszélyben­­ A jugoszláv képviselőknek nincs meg a kellő védelmük New Yorkból jelenti a Tanjug. ■A terroristák, akik ked­den felfegyverkezve betör­tek a JSZSZK ENSZ misz­­sziójának épületébe, és­­sú­lyosan megsebesítették Ra­domir Medić házgondnokot. Radivoje Petkovic, a wa­shingtoni jugoszláv nagy­­követség ügyvivője ked­den este éles hangú tilta­kozó jegyzéket intézett a State Departmenthez a ju­goszláv ENSZ misszió el­leni terrorista támadás és Radomir Medic, házgond­nok megsebesítése miatt. Petkovic a tiltakozó jegy­zéket George West külügyi titkárhelyettesnek nyújtot­ta át, nem ismeretlenek az ame­rikai­ rendőrség előtt. F Ezt a New Yorki rendőrség már akkor közölte a hivatalos ju­goszláv képviselőkkel, ami­kor még a terroristák a misszió épületében voltak. A három terrorista: Ma­rijan Buconjic, Vlado Diz­­dar és Jozo Brekalo. New Yorkban és Chicagóban is tevékenykedtek. 45—50 éve­sek, öt revolverrel felfegyver­kezve törtek be a jugoszláv misszió épületébe. Amikor a bejárati üvegajtó mögül hozzájuk lépett Radomir Me­dic házgondnok, az egyik terrorista nyomban rálőtt. Ezen a helyen, kedden ké­ső éjjel az amerikai újság­írók, akik Jakua Petric nagy­követ sajtóértekezletére ér­­keztek, még láthatták a vér­foltot. A súlyosan sérült Medicet azonnal megoperálták. Az orvosok később közölték a jugoszláv misszióval, hogy a golyót nem vehették ■ ki a testéből,­ mert valahol a ge­rinc táján akadt meg. Va­lószínűleg újabb operációra lesz szükség, hogy a löve- i­déket eltávolítsák. A támadás pillanatában a misszió épületét őrző rendőr­­ az utcán volt. Az éjszaka folyamán az eseményt re- t konstruálva megállapították,­­ hogy a rendőr a lövés hal­latára a támadók után ro­­­­hant, és ez úgy látszik je­lentős mértékben kihatott az­­egész terrorista művelet kimenetelére. A rendőr fel­rohant a lépcsőkön, a ter­roristák pedig előtte futot­tak. Eljutottak a harmadik emeletig, behatoltak egy szo­bába, és bent eltorlaszolták a bejáratot. Ez idő alatt Radomir Me­dic vérbe fagyva hevert a főbejáratnál. A rendőrség rá­­­diókészüléken értesítette a rendőrállomást, a megerősí­tés megérkezett. Medicet pe­dig elszállították a Lennox nevű kórházba. Petric nagykövet a ked­den késő este megtartott sajtóértekezlete kijelentet­­te, hogy a New Yorkban tar­tózkodó jugoszláv képvise­lőknek nincs meg a kellő vé­delmük a legsúlyosabb bűn­­cselekményekre kész terro­ristákkal szemben. A támadás hírére a misz­szió és a főkonzulátus több tagja megérkezett. A rend­őröktől erélyes eljárást kö­veteltek, azt, hogy fogják el a terroristákat, és­­ vezessék­­ ki őket a jugoszláv ENSZ­­- misszió épületéből. A leg­fontosabb az volt, hogy meg­állapítsák, vajon a magukat elbarikádozó terroristák nem tartanak-e foglyul valakit a misszió tagjai közül. Azt je­lentették ugyanis a rendőr­ségnek, hogy túszuk van Amikor később megállapítot­ták, hogy a misszió tagjai közül mindenki a helyén van, Petrie nagykövet uta­sítást adott a rendőröknek ■hogy azonnal tisztázzák a­­ helyzetet. Röviddel ezután­­ a terroristák megadták ma­­gukat a rendőrségnek, és most börtönben vannak. Petrie nagykövet tájékoz­tatta az amerikai sajtót ar­ról, hogy az amerikai ható­ságoknak felhívták a figyel­mét a terrorista támadásra, és azt a választ kapták, hogy komoly védelmi intéz­kedéseket tesznek. Mégis az arcátlan támadás megtör­tént, de nem volt semmi­féle különleges védelmi in­tézkedés, a misszió épülete előtt mindössze egy rendőr posztolt. A jugoszláv nagykövet­­ ki­jelentette az amerikai újság­írók előtt, nem kételkedik az­ amerikai hatóságok jói­n­­dulatában amikor a terroriz­­­mus megfékezéséről van szó, de eddig még egyetlenegy­­­­szer sem történt meg, hogy­­ valakit letartóztattak volna­­ a New York-i külföldi­­ ENSZ-képviseletek elleni­­terrorista tevékenység miatt. ) (94) — Nagy öröm számunkra, hogy ellá­togathattunk az Uralba, ahol a dolgozók a szocializmust építik, és ahonnan a nagy honvédő háború idején ellátták a Vörös­­ Hadsereget, hogy diadalmaskodhasson a német fasiszta hódítók felett — mondotta Tito Puskarov ü­dvözlő szavaira vála­szolva. — Velem együtt érkeztek azok az elvtársak is, akik még sohasem voltak Szibériában, sem az Uralon, és mi vala­mennyien nagy érdeklődéssel várjuk, hogy megismerkedjünk Szibéria dolgozói­nak vívmányaival e szörnyű háború után... Tito meglátogatta az Ordzsonikidzse ne­vű uráli nehézgépgyárat. Ez a Szovjet­unió egyik legnagyobb ipari óriása —úgy is hívják, hogy Uralmas —, itt tartózko­dott Tito 30 évvel ezelőtt 1935-ben, ami­kor a JKP küldöttsége élén — Drago Pet­­rovictyal, Milan Radovanovictyal és August Cesarec íróval együtt — a Komin­tern VII. kongresszusa után háromhetes körúton volt a Szovjetunióban, és elláto­gatott Szverdlovszkba, Kujbisevbe, Cselja­­binszkba és Magnitogroszkba. Szverd­­lovszkban emlékül kapott egy ötágú csil­lagot, amely uráli köböl készült. Tito el­mondta, hogy ez a vállalat már akkor nagy hatással volt rá.­­ — Ma körbejárva kombinátorokat, meg­fájdultak a lábaim, pedig alig egy tizedét láttuk. Tito, június 22-én, éppen azon a napon látogatott el az Uralmasba, amelyen 24 évvel ezelőtt Hitler megtámada a Szov­jetuniót. Elmondta a dolgozóknak, hogy azon a napon összeült a JKP Központi Bizottságának Politikai Irodája, és úgy határozott, hogy a jugoszláv népeket fegy­veres felkelésre szólítja fel. — Népünk készséggel tett eleget ennek a felhívásnak, és megkezdődött a harc a fasiszta megszállók és a hazai árulók el­len, amely négy évig tartott. Ebben az időben sokat gondoltam a Ti gvárotokra is, azt mondottam, hogy az Uralmasban valószínűleg fegyvereket gyártanak a­ Vö­­rös Hadseregnek. És nem csalódtam. Ami­kor megkaptuk a T-34-es tankot, láttuk, hogy ez az Uralmas munkásainak ter­méke, és nagyon örültünk neki. Tudtunk arról, hogy a fasiszta megszállók milyen pusztítást zúdítottak a Szovjetunióra 1941 első hónapjaiban, és hogy nektek itt, az ■ Uraiban, Szibériában és más helyeken si­került képesítenetek a gyárakat arra, hogy fegyvereket gyártsanak a frontokon harcolóknak. Természetesen Tito itt a munkások előtt is­­ beszél­, a világbékét fenyegető új ve­szélyekről: — A világhelyzet ma nem a legjobb. Akadtak, hogy úgy mondjam, újabb re­akciós körök, akik új háborúról ábrán­doznak. Talán úgy vélik, hogy már húsz év múlott el békében, és ismét hozzá kell kezdeni a háborús pusztításhoz. Az új ka­tasztrófa veszélye nem kicsi, de ma­­az erőviszony más, mint 1941-ben volt. Tito végül beszélt a Szovjetunió és Jugoszlávia további együttműködéséről, hangsúlyozva, hogy e tekintetben sokat tettünk, de még mindig rengeteg a tenni­való. — Többek között szükség van arra, hogy gyakrabban látogassuk meg egy­mást. Jugoszlávia szép ország, gyönyörű tengere van­, ott vannak nálunk az Alpok nyúlványai és a többi hegy, a gyönyörű erdők, van sok szép vidékünk. Nyáron ná­lunk kiválóak a nyaralási föltételek, s a mi tengerünkön télen sincs hideg. A Szovjetunió ugyanilyen gazdag természe­ti szépségekben, amit a mi embereink nem ismertek meg eléggé. Elvtársaimmal együtt tegnap repülőgépről néztem ezt a gyönyörű vidéket, amelyet valóban látni kell... Szerintem minden lehetőség meg­van kapcsolataink sokoldalú fejlődésére. És szükség van arra, hogy tovább szilár­dítsuk barátságunkat és haladjunk a kom­munizmus nagy eszményének megvalósí­tása felé. (Folytatjuk) Tito, a béke építője RÉSZLET ZVONKA STAUBRINGER : ^ ^ • TITO, A VILÁG POLGÁRA CÍMŰ KÖNYVÉBŐL

Next