Magyar Szó, 1978. június (35. évfolyam, 148-162. szám)

1978-06-01 / 148. szám

2. oldal A béke és a biztonság nem alapulhat a nagyhatalmi erőegyensúlyon Az el nem kötelezettek miniszteri értekezletének közleménye­i Az ENSZ X. rendkívüli ülésszakának hivatalos okmányaként tették közzé Az ENSZ-ből jelenti a Tanjug: Az el nem kötelezett országok külügyminiszterei és küldöttségvezető, vala­mint a megfigyelők képviselői kedd este az ENSZ székházában­­ megtartott rendkívüli találkozójukon egyetértésre jutottak abban, hogy a béke, a biztonság és az enyhülés nem alapulhat az erőegyensúlyon, a tömbökre osztottságon, a fegyverkezési versengésen. Kidomborították: a világszervezetnek főszerepet kell játszania a leszerelésben, s ennek a megfelelően át kell formálni a vita menetét és a leszerelési tárgyalásokat. A miniszteri értekezlet végén közreadott közös közleményt Srí Lanka kéré­sére a rendkívüli ülésszak hivatalos okmányaként tették közzé. A havannai határozatok egyöntetű támogatása Az el nem kötelezettek kö­vetelik: feltétel nélkül ürít­sék ki a gyarmati és függő­ségi területeken létesített idegen katonai támaszponto­kat, tegyék lehetővé az atomenergia felhasználását minden ország fejlődési cél­jaira. A külügyminiszterek elítélték Izrael fokozódó fegyverkezését, nemkülön­ben Dél-Afrika terveit, hogy nukleáris fegyverhez jus­son. A közlemény magában fog­lalja a koordinációs bizott­ság nemrégiben Havanná­ban megtartott miniszteri értekezletén jóváhagyott fő álláspontokat a nemzetközi biztonságról és az enyhülés­ről, a leszerelésről, a külföl­di katonai támaszpontokról, a nukleáris energia békés célú felhasználásáról stb. Az értekezlet részvevői hangot adtak aggodalmuk­nak, mert az enyhülési fo­lyamat megtorpant, és hogy a világ egyes térségeiben rosszabbodott a helyzet. Ag­godalommal állapították meg azt is, hogy a hideghá­ború bizonyos veszélyes je­lei tapasztalhatók, köztük a fegyverkezési versengés fo­kozódása. Ezt okvetlenül meg kell fékezni, hangsú­lyozták, mert a nukleáris háború nemcsak a világ bé­kéjét és biztonságát fenye­geti, hanem az emberiség létét is. A békés koegzisztenciá­­nak ki kell terjednie az egész világra A békés koegzisztenciát ki kell terjeszteni az egész világra, minden államra, ál­lapították meg a miniszte­rek. Leszögezték azt is, hogy a nemzetközi béke és biztonság erősödéséhez hoz­zájárul a népek imperializ­mus, kolonializmus, neoko­­lonializmus, és a faji elnyo­más elleni harca. Ilyen vo­natkozásban ismét megerő­sítették a népek törvényes jogát a nemzeti felszabadu­lásért vívott fegyveres harc­ra. A közlemény leszerelésre vonatkozó részében a mi­niszterek helyesléssel nyilat­koznak az el nem kötelezett országoknak a rendkívüli ülésszak záródokumentumá­val kapcsolatos álláspontjá­ról. Az ülésszakra olyan fon­tos feladatok várnak a nem­zetiközi béke és biztonság megóvásával kapcsolatban, hogy sikere érdekében min­den erőfeszítést meg kell tenni. A miniszterek felszó­lítják a részvevőket, hogy hozzanak konkrét intézke­déseket a fegyverkezési ver­sengés megszüntetésében. Az ENSZ-nek jelentős szerepet kell beltöttenie a leszerelés síkján A közleményben megálla­pítják, hogy az ENSZ-vel rendkívül fontos szerep várt a leszerelés terén. Indítvá­nyozzák, hogy a leszerelési tárgyalásokat alakítsák át olyképpen, hogy a döntés­­hozatalban minden állam részt vehessen. Az el nem kötelezetteknek tevékenyeb­ben kell keresniük a lesze­relési problémák megoldá­sát. Az el nem kötelezettek megítélése szerint az idegen kormányzat alatt álló te­rületeken fennálló idegen ka­tonai támaszpontok akada­­dályokat gördítenek az ered­ményes dekolonizáció elé. Ezért a rendkívüli üléssza­kon szorgalmazni fogják e támaszpontok feltétel nél- c­lmű­ felszámolását Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameri­­kában, k­s fegyverhez jusson. A mi­niszterek szerint ez súlyosan veszélyezteti a világ béké­jét és biztonságát, s ezért felszólítják az el nem köte­lezettek mozgalmának tag­jait, hogy a rendkívüli le­szerelési ülésszakon része­sítsék támogatásban az aláb­bi javaslatokat: — fel kell szólítani min­den államot, főként az Egyesült Államokat, hogy járuljon hozzá a fokozódó izraeli fegyverkezés okozta veszélyek elhárításához; — a Biztonsági Tanács szólítson fel minden álla­mot, hogy ne szállítsanak fegyvert, lőszert, hadifelsze­relést és alkatrészeket Iz­raelnek. A miniszterek végül kemé­nyen elítélték Dél-Afrika próbálkozásait, hogy nukle­áris, fegyverhez jusson, mert ez — megállapításuk szerint — súlyos veszélyek­kel járhat Afrikára, nemkü­lönben ez egész világ béké­jére és biztonságára nézve. SEHírügynökségi jelentések SAO PAULO. — Kedden Brazíliában letartóztatták Gustav Franz Wagner hábo­rús bűnöst. A náci azt állí­totta az újságíróknak, hogy nem gyilkolt meg egymillió zsidót, s szinte semmi kap­csolata sem volt a haláltábo­rokkal. A brazil rendőrség azonban bizonyító anyaggal rendelkezik Wagner Len­gyelországban elkövetett bűn­tetteiről, s ezt megerősítette Simon Wiesenthal híres ná­ci­ vadász is. BERLIN: — A Neues Deutschland, a Német Szocia­lista Egységpárt KB-nak saj­tószerve tegnapi vezércikké­ben élesen támadta Ku Mut, a kínai kormány alelnökét, aki az NSZK-ban tett láto­gatása idején kijelentette, hogy rokonszenvvel tekint a német nép jogos nemzeti egységtöre­kvésére. (Tanjug) MOSZKVA. — A Fekete­tenger partján fekvő Szuhu­­miban, az Afó­ház autonóm köztársaság pártaktívája rendkívüli tanácskozást tar­tott. A munkában részt vet­tek Grúzia legmagasabb ran­gú tisztségviselői, a Legfel­sőbb Szovjet, az SZKP KB képviselői. Megvitatták az Abház köztársaság Grúziá­ból való kilépésének és az Oroszországi Föderációhoz va­ló csatlakozásának kérdé­sét. A pártaktíva szuhomi ta­nácskozásán leszögezték, hogy nem fogadják el az Ab­ház autonóm köztársaságnak Grúziától való elszakadását és az Oroszországi Föderáció­hoz való csatlakozását. (Tan­jug) CHICAGO. — A második világháborúban, a megszállt Lengyelországban a polgári lakosság körében elkövetett tömeggyilk­ossággal vádolt Frank Walus bűnperén az államügyész Amerikában élő más náci bűnösöket is vá­dolt. Valószínűleg bűnvádi el­járás indul ellenük. (UPI) WASHINGTON. — Teg­nap folytatták az amerikai— szovjet megbeszéléseket a ha­dászati támadófegyverekről (SALT—2) — közölte Cyrus Vance. (UPI) BÉCS. — Ausztria-szerte rendkívül ünnepélyesen em­lékeztek meg az ifjúság nap­járól és Tito elnök születés­napjáról. (Tanjug). BELGRÁD. — Párizsban a héten hivatalosan is meg­kezdődött a hét fejlett nyu­gati ipari ország bonni csúcs­értekezletének előkészítése. Tárgyalóasztalhoz ültek az OECD magas rangú tisztség­viselői. Megvitatták a mun­kanélküliség és a gazdasági fejlődés problémáit. (Tanjug) KOCSANI: — Tegnap Ko­­csaniban tartózkodott a kí­nai élelmiszeripari és köny­­nyűipari minisztérium kül­döttsége. A műszaki együtt­működésről tárgyaltak. (Tan­jug) BUDAPEST. — Tegnap öt napos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Sa­mara Machel, Mozambik és a FRELIMO elnöke. (Tan­jug) WASHINGTON. — Kara­manlisz görög és Ecevit tö­rök miniszterelnök megbe­szélése reményt kelt a két ország és Ciprus problémáj­á­nak megoldására, ám nem oszlatta fel Washington és a NATO többi tagjának aggo­dalmát, hogy megoldják-e a katonai tömb keleti szárnyá­nak nehézségeit. (Tanjug) LUSAKA. — Kenneth Ka­­unda zambiai elnök június 3-ától 7-éig hivatalos látoga­tást tesz Angolában. (AP) RÓMA. — Enrico Berlin­­guer, az Olasz KP főtitkára tegnap kijelentette, hogy esetleg hamarosan találkozik Georges Marchais-val, a Francia KP főtitkárával. (AFP) LIMA. — Peru katonai hatósága a helyzet fokoza­tos rendeződése után hatá­rozatott hozott, hogy 3 órára csökkenti a kijárási tilalmat Limában és Callao kikötővá­rosban. (Tanjug) TANANARIVE. — A Mal­gas Köztársaság fővárosában kétnapos zavargás után teg­nap nyugalom uralkodott. Hi­vatalos közlemény szerint több mint 150 fosztogatót be­börtönöztek. Újabb emberál­­dozat nem volt. (AFP) MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1978. jún. 1 Az atomenergia békés célokra való felhasználásáért A miniszteri értekezlet közleményében külön feje­zet foglalkozik a nukleáris energia békés célú felhasz­nálásával. A colombói csúcs­értekezleten, majd a Delhi­ben megtartott miniszteri találkozón elhangzott a ja­vaslat, hogy az el nem kö­telezett országok fejlesszék ki egymás közti együttmű­ködésüket az atomenergia békés célú felhasználásában. A közleményben elítélik Izrael fokozott ütemű fegy­verkezését, nemkülönben azt a szándékát, hogy nukleá­ Békegalamb Titónak Josip Broz Titónak, a JSZSZK elnökének 86. szüle­tésnapja alkalmából az egyik mexikóvárosi általá­nos iskola diákjai egy sa­ját készítésű békegalambot küldtek. „A békegalamb, amelyet önnek küldünk­, azoknak a mexikói gyerekeknek a szerény ajándéka, akik fiatal koruk óta a világ bé­kéjéért, jövőjükért harcol­nak” — írták a jugoszláv elnökhöz intézett levelük­ben a mexikóvárosi San­­tender utcai általános isko­la diákjai. A papírgalanb eevik szárnyára a diákok 'гИо ''nők fénykénét és szüle­­*'-~nani üdvözletüket helyez ♦ék, s mindebben egy fény­kén volt mellékelve a bé­­kegalambat elkészítő gye­rekekről. (Tanjug) GHÁNAI ÚTIJEGYZETEK (1) voloka AIi*p®Pí E SOROK ÍRÓJA EGY HŰVÖS, csaknem hi­deg májusi reggelen kelt útra, a belgrádi repülő­térről. Ezt többször is el kellett ismételnem a hitet­­lenkedőknek ott, Accrában, amikor mosolyogva afelől érdeklődtek, ugyan miért cipelem magammal azt az irdatlan esőkabátot. Ezúttal azonban töredelmesen beval­lom, úgy véltem, azért ott is hasznát vehetem, hisz érte­süléseim szerint Ghánában most kezdődik a tél, vagyis az esős időszak. S ez igaz is. Amit azonban nem tudhat­tam, ott az időszakokat úgy különböztetik meg, hogy van meleg, még melegebb és a harmattan időszaka. Az utóbbi január—februárra esik, s elnevezését az észak­ról, a sivatag felől fújó szél­ről kapta. Ez az időszak a legmelegebb. A harmattan finom, apró homokszemek­ből álló vörös felhőket terel messze délre, és útközben el­ködösíti a napot, porával mindent ellep, a ház minden zugába behatol — mondják, akiknek már volt benne­­ré­szük, s állítólag nem ajánla­tos az életet ebben az idő­szakban kezdeni Ghánában. Ezzel szemben, aki nem bírja a hőmérséklet-ingado­zást, annak ez a legmegfele­lőbb hely. Mert Ghánában, mindennap megkapja a ma­ga harminc Celsius-fok mele­gét, mint ahogy a nap is az év minden egyes napján pon­tosan reggel hatkor kel és este hatkor nyugszik. No, de ne vágjunk a dol­gok elé. Egyelőre maradjunk a levegőben, azaz tízezer méter magasan Afrika észak­­ki partjai fölött. E konti­nens, legalábbis ami az észa­ki, sivatagi részét illeti, in­nen föntről, se nem „feke­te”, se nem „zöld”, hanem téglavörös. Hosszú időbe te­lik, míg odalent az élet bár­mi jelét fel lehet fedezni. Nagyvártatva folyók, majd erdők tűnnek elő, de az alapvető vörös tónus mind­végig megmarad. Amikor a hatalmas Boeing-707-es gép dübörögve leereszkedik Abid­jánban, Elefántcsontpart fő­városában­ már késő este van. A gépmadár fényszórói hótorlaszokra emlékeztető homokbuckákat világítanak meg. A mindent kérlelhetet­lenül ellepő homok ellen itt léckerítéssel védekeznek, s nap mint nap kotorják le a kifutópályáról,, mint nálunk télvíz idején a havat. I­NNEN MÁR CSAK EGY UGRÁSNYIRA VAN CÉLUNK. Alig egy óra repülés, s újból leereszkedünk, ezúttal Accrá­ban, Ghana fővárosában, az Alitalia gépének végállomá­sán. Éjfélre jár az idő, még­is, a légikisasszony bájos bejelentése alapján, odakinn a hőmérő 29,3 Celsius-fokot mutat. A hitetlenkedők ha­marosan rájönnek, hogy iga­za van. De ez még nem minden. Mert az Alitalia sze­mélyzete nem közölte ve­lünk egyúttal, hogy milyen óriási a levegő páratartal­ma, és ez szinte hatványozza az amúgy is nehezen elvisel­hető meleget. A gépmadár ajtajában az embert szinte mellbe vágja a nedves hő­ség, minden ruhadarabunk egy pillanat alatt testünkre tapad, s ezentúl ettől a kel­lemetlen érzéstől legfeljebb csak a jobb sorúak légkon­dicionált helyiségeiben sza­badulhat meg az ember. Néhány nap múlva azon­ban már nem olyan kibírha­tatlan érzés. A Kotokéról elnevezett re­pülőtéren, melynek épülete egyébként megfelel a kor­szerű építkezés minden köve­telményének, óriási a tu­multus. Accra Afrika egyik jelentős válaszútja, és sok környező ország légi utasai­nak találkozóhelye. Azonnal szembetűnik, hogy a kato­nai kormány által uralt or­szágban egyenruhát még itt a határon is alig lehet lát­ni. Pedig hamarosan nem is bánnám, ha többet lát­nék belőle, mert egy nyur­ga fiatalember tétovázásom láttán kikapta kezemből az útlevelemet, s intett, hogy kövessem, ami egyébként fö­lösleges figyelmeztetés, mert ezek után eszem ágában sem volt szem elől téveszte­ni. A KÉSŐBBIEK SORÁN KIDERÜLT, hogy ezek alkalmi munká­sok, diákok vagy egyetemis­ták, akik aprópénzért elvég­zik az ember helyett a szük­séges formalitásokat. Kitöl­tik a bejelentő ívet, megné­zik, hogy szabályos-e a kü­lönböző oltásokról szóló iga­zolvány, s tudják, hol, kinél lehet - újabb aprópénz fe­jében -­- a leggyorsabban megkapni a beutazáshoz szükséges pecsétet. Alig fél óra alatt túl vagyok minde­nen, mehetek. ENGLER Lajos A jószomszédi viszony kerékkötői Ramadani az egyes szomszédos országokkal való kapcsolatainkról Hiszen Ramadani, a Ma­cedón Végrehajtó Tanács al­elnöke, a községi képviselő­­testületek és végrehajtó ta­nácsok elnökeinek tegnapi szkopjei tanácskozásán be­számolt Jugoszláviának a szomszédos országokkal való kapcsolatairól. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia jószomszé­di politikájával továbbra is szembeszállnak egyes szom­szédos országok konzervatív és reakciós körei. Mindez a Bulgáriában, Görögországban és Albániában élő macedó­nok nemzeti jogainak taga­dásában tükröződik. Miután emlékeztetett Al­bánia legmagasabb rangú ve­zetőinek legutóbbi nyilatko­zatára, amelyben durván tá­madták hazánkat, társadal­mi-politikai berendezését, sértegették Tito elnök sze­mélyiségét, Ramadani leszö­gezte, hogy Albániában is­mét kifejezésre jut a dog­matikus, bürokratikus ideo­lógia, az etatista politikai rendszer, a konzervatív gaz­dasági kapcsolatok. Szerinte szították a nacionalista és irredenta érzelmeket, kísér­letet tettek nemzeteink és nemzetiségeink egységének megbontására. Kidomborította, hogy nem lehet jószomszédi kapcsolato­kat fejleszteni az országunk ellen intézett támadásokkal és sértegetésekkel egyidejű­leg. A Jugoszlávia és a Tito elvtárs elleni támadás sérti nemzeteinket és nemzetisé­geinket, elsősorban az albán nemzetiséget, amely a szocia­lista önigazgatási közösség­ben teljes egyenjogúságot él­vez, szögezte le. (Tanjug) c­íméétt. „A kubai katonák nem fog­ják elhagyni saját országu­kat, hogy konfliktusokat szít­sanak egy másik országban, feltéve, ha az a nép nem kéri fel őket arra, hogy ve­lük vállvetve harcoljanak függetlenségük és szuvereni­tásuk megőrzéséért.” Carlos Rafael Rodri­guez, a kubai államta­nács alelnöke

Next