Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 149-163. szám)
1980-06-01 / 149. szám
_____ KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ MA! KOMMENTÁRUNK Évforduló Holnap, június 2-án lesz pontosan 25 esztendeje annak, hogy Belgrádban, a Gárdaotthonban közös nyilatkozat aláírásával befejeződtek a több mint egyhetes jugoszláv— szovjet legmagasabb szintű tárgyalások. Az azóta már megsárgult újságokat lapozgatva felidézhetjük, hogy a záróülést — amelyen a küldöttségeket jugoszláv részről Josip Broz Tito, szovjet részről pedig Nyitotta Szergejevics Hruscsov vezette — a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében tartották meg. Negyed évszázad távlatából ma már mindenki számára világos, hogy az azóta belgrádi nyilatkozat néven világszerte ismertté vált dokumentum elfogadásával nem két ország és párt közötti viszonynak hét szűk esztendeje ért véget, s még kevésbé egy, a történelem útvesztőiben „elkalandozott nyáj” meg- és visszatérését könyvelték el, hanem hogy a dokumentummal voltaképpen az országok és népek közötti minőségileg új viszonyok kezdetét iktatták be a történelem nagykönyvébe, s ennek jelentőségét hatványozottan növelte a tény, hogy a nyilatkozatot két szocialista ország legrangosabb képviselői látták el kézjegyükkel. Az aláírók szentesítették, hogy a világ békéje csak úgy biztosítható, ha az államok közötti viszonyok a szuverenitás, az integritás, az egyenrangúság, a más belügyeibe való be nem avatkozás, a békés koegzisztencia elveire épül, függetlenül az egyes országok társadalmi berendezéséből eredő ideológiai eltérésektől. Maradéktalanul elfogadták azt is, hogy a „különböző társadalmi rendszerek belső berendezésének és a szocializmus fejlődése különböző formáinak kérdése kizárólag egyes országok népeinek ügye”, hogy „ a kölcsönös és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében el kell távolítani a gazdasági kapcsolatokból mindazokat a tényezőket, amelyek megnehezítik az árucserét és akadályozzák a termelőerők fejlődését a világban és a nemzeti keretekben”. Megállapodtak abban, hogy fel kell számolni „a propaganda, a téves tájékoztatás minden olyan eljárását, amely bizalmatlanságot szül és valamilyen formában megnehezíti az építő jellegű nemzetközi együttműködés és a népek közötti békés koegzisztencia légkörének kialakulását”, elítélték az agressziót és minden olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy „más országokra politikai és gazdasági fennhatóságot kényszerítsenek”, egyetértettek abban, hogy „a katonai tömbök politikája fokozza a világfeszültséget, aláássa a népek közötti bizalmat és növeli a háborús veszélyt”, kihangsúlyozták, hogy „mindkét kormány politikájában az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában kifejtett elvekből indul ki”, s hogy „további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekintélyének erősítésére”. Egyszóval, egy olyan világosan megfogalmazott dokumentumot hoztak, amely nemcsak a két ország közötti kapcsolatokat tisztázta, hanem demokratikus voltánál fogva konstruktív és ösztönző előrelépést jelentett a világviszonyok alakulásának, különösképpen a nemzetközi munkásmozgalom berkeiben uralkodó viszonyoknak a történelmében. Megerősítették azokat a titói elveket, amelyekért Jugoszlávia 1948-ban elszántan s annak teljes tudatában szállt síkra, hogy érvényesítésük nem gyengíti, hanem ellenkezőleg, szilárdabbá, őszintébbé, barátibbá teszi az országok, pártok és mozgalmak közötti együttműködést, megteremti a kellő alapot a Szovjetunióval, s valamennyi szocialista országgal való együttműködésre is, ami annál inkább szükséges, mert „a fejlett és szilárd jugoszláv—szovjet viszony nemcsak a két ország népeinek szempontjából, hanem sokkal tágabb értelemben is jelentős” —, amint azt Tito számtalanszor hangsúlyozta, hozzátéve természetesen, hogy „a tartós és szilárd alapot, amelyen együttműködésünk fejlődik, a függetlenség, a szuverenitás, az egyenrangúság, a be nem avatkozás, a belső fejlődés különböző útjainak és országainak, s pártjaink sajátos nemzetközi pozícióinak közösen szentesített elvei tiszteletben tartása képezi”. (Titónak az 1976. november 15-én Belgrádban, Brezsnyev látogatása alkalmából mondott pohárköszöntőjéből.) Az 1955. évi belgrádi nyilatkozat elveit azóta a két ország legrangosabb képviselői több ízben is megerősítették: így 1956- ban Moszkvában, 1971-ben Belgrádban, majd 1972-ben ismét Moszkvában, 1973-ban Kijevben, 1975-ben Helsinkiben, 1976-ban Berlinben, és ugyanabban -az évben Belgrádban, majd 1977-ben ben Moszkvában — hogy csak a két ország közötti kapcsolatok legfontosabb állomásait említsük. „A Jugoszláviával való kapcsolatokat illetően a Szovjetunió szilárdan ragaszkodik ahhoz az igyekezethez, hogy a teljes mérvű egyenjogúság, a kölcsönös tiszteletben tartás és bizalom, továbbá a belügyekbe való teljes be nem avatkozás alapján tovább erősítse és fejlessze a vele való baráti kapcsolatokat. E viszonyokat a két nép javára, s úgyszintén közös ügyünk, a béke és szocializmus javára kívánta fejleszteni” — mondta L. I. Bez avev Tito elnök m univerköszöntőjére válaszolva 1976. évi belgrádi látogatása alkalmával. S ez is, csakúgy, mint a nemzetközi élet gyakorlata, úgyszintén az immár történelmi dokumentum, a belgrádi nyilatkozat életerejét bizonyítja, melynek tiszteletben tartása azóta is az országok közötti kölcsönös jó viszony továbbfejlesztésének szilárd záloga. E. L. Kedvezően fejlődő kapcsolatok Moszkvai kommentár a belgrádi nyilatkozat aláírásának évfordulójáról Mint ismeretes, Belgrádban, 1955. június 2-án a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nyilatkozatot írt alá, a sztálini politika, a zárlat és a szocialista Jugoszlávia elleni fenyegetés hosszú évei után. E dokumentum aláírását Moszkvában tegnap úgy kommentálták, hogy a nyilatkozat nagyon fontos szerepet töltött be a szovjet—jugoszláv baráti viszonyok szerteágazó fejlesztésében. Jurij Kornyilov, a TASZSZ kommentátora állapította meg a fentieket, az említett dokumentum aláírásának 25. évfordulója alkalmából. Sokan az új viszonyok hírnökének nevezték e dokumentumot. A Szovjetunióban mindig hangsúlyozták, hogy az elmúlt 25 év alatt a szovjet—jugoszláv viszonyok nagy sikerrel fejlődtek számos területen éspedig a belgrádi nyilatkozattal kijelölt elvek és a közös dokumentumok alapján. (Tanjug) Indiai rizs a Szovjetuniónak India 500 000 tonna első osztályú rizst ad Szovjetuniónak, ezért nyersolajat és kőolajszármazékokat kap — közölte az indiai mezőgazdasági minisztérium. India még 500 000 tonna rizst szállít az április 1-én kezdődött idényben, ára minden bizonnyal 350—360 dollár lesz tonnánként. Az indiai rizstartalékot9 millió tonnára becsülik, s várhatólag még 2—3 millió tonnával növekszik. (Reuter) IN TÖRÖKORSZÁG A politikai terror áldozatai A törökországi jeles jobboldali politikus meggyilkolása után a politikai erőszakhullámban tegnap tizenegy személy életét vesztette. Egy ismeretlen fegyveres személy megölt egy katonát és egy rendőrt. Izmir nyugati részében is megöltek két rendőrt. I Merzifon város kormányzója ki-s járási tilalmat rendelt el, miután felgyújtottak 12 üzletet. Gun Lazaknak, a szélsőséges jobboldali Nemzeti Párt elnökhelyettesének meggyilkolása utáni három nap ■alatt az áldozatok száma 40-re növekedett. (Reuter) Az utóbbi két évben több mint 3000 halálos áldozatuk volt a politikai zavargásoknak Törökországban. Képünk Izmir városban készült. Giscard d’Estaing fogadta II. János Pál pápát II. János Pál pápa tegnap beszélgetést folytatott Giscard d’Estaing francia államfővel. A találkozó 40 percig tartott, és a tegnapi fogadási ceremóniát nem számítva, valamint azt sem, hogy Giscard d’Estaing tegnap részt vett a Notre Dame-i katedrálisban megtartott nagymisén, a két államfőnek ez volt az egyetlen beszélgetése. Rögtön a találkozó után a francia elnök fogadást adott a pápa tiszteletére, kétezer meghívott vett részt. A legjelesebb francia politikusokat Giscard d’Estaing személyesen mutatta be vendégének, a pápának, ide sorolva Georges Marchais-t, a Francia KP főtitkárát is. Vele a katolikus egyház vezetője rövid és szívélyes beszélgetést folytatott. (Tanjug) A francia elnök Bonnba látogat Valery Giscard d’Estaing francia elnök július 7-én négynapos hivatalos németországi látogatásra utazik. Azon kívül, hogy ellátogat Bonnba, megtekinti Bajorországot, Baden Würtenberget, Hessent és Schleswig-Holsteint. A júliusi francia—német tárgyalások a szokásos, minden évben megtartandó legmagasabb rangú tárgyalások közé tartoznak. (DPA) Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének szabadságharcát (Folytatás az 1. oldalról) mozgalmának. Építő jellegű álláspontja abban jut a legjobban kifejezésre, hogy elfogadja a namíbiai probléma békés megoldását, és arra törekszik, hogy véget vessen s megakadályozza a namíbiai nép szenvedését és a nemzeti vagyon megsemmisítését, hogy hozzájáruljon Afrika e fontos részében a béke megteremtéséhez. Gyorsan kell tevékenykednünk, mert különben akaratlanul is részt veszünk annak az állapotnak a meghosszabbításában, amely az egész övezetet a válság gócpontjává alakítja és ennek nagyon átfogó következményei lehetnek. Az ilyen helyzet meghosszabbítása távlatokat nyit az Afrikán kívüli érdekek ellentéte előtt és ,ez az egész övezetet a tömbversengés színhelyévé alakíthatja — mondta Miljan Komatina, majd különösen elítélte Namíbia természeti gazdagságának kifosztását, a gazdasági érdekek szövetkezését, amely az egyik fő akadálya az önredelkezésnek, a szabadságnak és Namíbia függetlenségének. (Tanjug) Az európai „kilencek" és a palesztin kérdés Washingtonból jelenti az UPI. Mivel a Camp David-i tárgyalások nem jártak sikerrel, az Európai Gazdasági Közösség intézkedéseket javasol a közel-keleti béke helyreállítására — jelentette ki a tegnapi sajtóértekezleten Jean Francois Ponchet francia külügyminiszter, aki Amerikában tartózkodik. E tervet a jövő hónapban, az európai „kilencek” velencei csúcsértekezletén hagyják jóvá. A francia miniszter kijelentette, hogy a terv nem a Camp David-i tárgyalások ellen irányul. Izrael biztonságát és a palesztinok önrendelkezési jogát foglalja magában. Kifejtette a kérdéssel kapcsolatos francia álláspontot és hangsúlyozta, hogy az önrendelkezés nem zárja ki a palesztin állam létrehozását, erről maguknak a palesztinoknak kell dönteniük. ENSZ Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek főtitkára a szervezet székhelyén tegnap fogadta Momčilo Cemovićot, a Crna Gora-i SZK Végrehajtó Tanácsának elnökét, aki Crna Gora küldöttségét vezeti a több napos USA-beli látogatáson. A beszélgetés alatt Cemovic beszámolt a földrengés elhárítására irányuló tevékenységről, köszönetet mondott Waldheimnek az abban nyújtott támogatásért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete segélyezze Crna Gorát. Waldheim főtitkár igen élénken érdeklődött a földrengés sújtotta vidék újjáépítése felől, készségét fejezte ki, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is segíséget nyújt a Crna Gora-i népnek, azt kívánta, hogy minél sikeresebben és gyorsabban szárnyalja túl a földrengés okozta nehézségeket. Momčilo Cemović köszönőlevelet adott át Kurt Waldheimnek, amelyet a Crna Gora-i SZK Elnöksége küldött neki, így fejezve ki a Crna Gorának nyújtott segítségért való háláját. Kurt Waldheim az Egyesült Nemzetek Szervezetének Béke Érdemrendjét adta át Cemoviénak. Waldheim és Cemovic beszélgetésében részt vett Dževad Mujezinovic, hazánk állandó ENSZ-beli képviselete vezetőjének helyettese és Branko Lukovac, a külügyi kapcsolatok köztársasági titkára, aki a Crna Gora-i küldöttség tagja (Tanjug) Waidheim fogadta Cemovićot 1980. Június 1., vasárnap Amerika nélkül nincs megoldás Szadat az európai békekezdeményezésről Egyiptom szívesen elfogadja az európai kezdeményezést, ha az Európai Gazdasági Közösség tagállamai ügyelnek két alapvető tényre — jelentette ki Anvar el Szadat egyiptomi elnök. Az International Herald Tribune című lapnak adott nyilatkozatában a Camp David-i megegyezésről és az egyiptomi elnök elmondta, hogy az egyiptomi—izraeli békeszerződésről van szó, amely a közel-keleti probléma megoldásának alapja és minden kezdeményezésnek összhangban kell lennie a pillanatnyi helyzettel. Szadat elnök felhívta az európai „kilencek” figyelmét arra, hogy az európai békekezdeményezésnek hozzá kell járulnia a Camp Da- Ivid-i megegyezéshez és nem szabad ellentétben állnia e megegyezéssel. Szadat kijelentette, a közel-keleti probléma megoldása az Amerikai Egyesült Államoktól függ és megállapította, hogy amerikai támogatás nélkül az európai kezdeményezés nem jár sikerrel. (AFP) Szadat, egyiptomi elnök Elítéltek egy háborús bűnöst Az NDK-ban 13 év börtönre ítélték Herbert Helbinget, a Gestapo egykori tagját, mert részt vett a zsidók és a lengyelek elhurcolásában és meggyilkolásában. Az ADN hírül adta, hogy a bírósági tárgyaláson bebizonyult: Helbing részt vett 1900 lengyel kínzásában és 2400 lengyel zsidó elhurcolásában. Ugyancsak elrendelte a lengyel ellenállási mozgalom 13 tagjának kivégzését. A harcosokat 1942. szeptember 18-án akasztották fel Schrettesburgban. ( JAP) KUBAI KÖZLEMÉNY Rendkívüli miniszteri értekezlet júliusban? Kubai diplomáciai körök síkraszálltak azokért a tárgyalásokért, amelyeknek az a céljuk, hogy biztosítsák az el nem kötelezett országok rendkívüli miniszteri értekezletének megtartását. A kubai külügyminisztérium képviselője tegnapelőtt este hangsúlyozta, hogy ez az értekezlet felölelné a nemzetközi történések elemzését, ide sorolva a politikai és gazdasági vetületeket is. Más szóval, ezen az értekezleten az utóbbi idők számos ellentétének és összetűzésének békés megoldásai után kutatnának, valamint az olyan kedvezőtlen tendenciák megszüntetését tanulmányoznák, amelyek nagyban veszélyeztetik a békét és a nemzetközi feszültség enyhülését. A kubai képviselő hangsúlyozta, hogy az értekezlet megtartásának idejét a most folyó tárgyalások alatt határozzák meg. Az elképzeléseik szerint júliusban kellene megtartani. (Tanjug)