Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 149-163. szám)

1980-06-01 / 149. szám

_____ KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ MA! KOMMENTÁRUNK Évforduló H­olnap, június 2-án lesz pontosan 25 esztendeje annak, hogy Belgrádban, a Gárdaotthonban közös nyilat­kozat aláírásával befejeződtek a több mint egyhetes jugoszláv— szovjet legmagasabb szintű tár­gyalások.­­ Az azóta már megsárgult új­ságokat lapozgatva felidézhet­jük, hogy a záróülést — ame­lyen a küldöttségeket jugoszláv részről Josip Broz Tito, szovjet részről pedig Nyitotta Szergeje­­vics Hruscsov vezette — a szí­vélyesség és a kölcsönös meg­értés légkörében tartották meg. Negyed évszázad távlatából ma már mindenki számára vilá­gos, hogy az azóta belgrádi nyi­latkozat néven világszerte is­mertté vált dokumentum elfoga­dásával nem két ország és párt közötti viszonynak hét szűk esztendeje ért véget, s még ke­vésbé egy, a történelem útvesz­tőiben „elkalandozott nyáj” meg- és visszatérését könyvelték el, hanem hogy a dokumentum­mal voltaképpen az országok és népek közötti minőségileg új vi­szonyok kezdetét iktatták be a történelem nagykönyvébe, s en­nek jelentőségét hatványozottan növelte a tény, hogy a nyilat­kozatot két szocialista ország legrangosabb képviselői látták el kézjegyükkel. Az aláírók szentesítették, hogy a világ békéje csak úgy bizto­sítható, ha az államok közötti viszonyok a szuverenitás, az in­tegritás, az egyenrangúság, a más belügyeibe való be nem avatkozás, a békés koegziszten­­cia elveire épül, függetlenül az egyes országok társadalmi be­rendezéséből eredő ideológiai el­térésektől. Maradéktalanul elfo­gadták azt is, hogy a „külön­böző társadalmi rendszerek bel­ső berendezésének és a szocia­lizmus fejlődése különböző for­máinak kérdése kizárólag egyes országok népeinek ügye”, hogy „ a kölcsönös és nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejleszté­se érdekében el kell távolítani a gazdasági kapcsolatokból mindazokat a tényezőket, ame­lyek megnehezítik az árucserét és akadályozzák a termelőerők fejlődését a világban és a nem­zeti keretekben”. Megállapodtak abban, hogy fel kell számolni „a propaganda, a téves tájékoz­tatás minden olyan eljárását, amely bizalmatlanságot szül és valamilyen formában megnehe­zíti az építő jellegű nemzetközi együttműködés és a népek kö­zötti békés koegzisztencia lég­körének kialakulását”, elítélték az agressziót és minden olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy „más országokra politikai és gazdasági fennhatóságot kény­szerítsenek”, egyetértettek ab­ban, hogy „a katonai tömbök politikája fokozza a világfeszült­séget, aláássa a népek közötti bizalmat és növeli a hábo­rús veszélyt”, kihangsúlyozták, hogy „mindkét kormány poli­tikájában az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában ki­fejtett elvekből indul ki”, s hogy „további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekintélyének erősítésére”. Egyszóval, egy olyan világo­san megfogalmazott dokumen­tumot hoztak, amely nemcsak a két ország közötti kapcsolatokat tisztázta, hanem demokratikus voltánál fogva konstruktív és ösztönző előrelépést jelentett a világviszonyok alakulásának, különösképpen a nemzetközi munkásmozgalom berkeiben uralkodó viszonyoknak a törté­nelmében. Megerősítették azokat a titói elveket, amelyekért Jugo­szlávia 1948-ban elszántan s an­nak teljes tudatában szállt sík­ra, hogy érvényesítésük nem gyengíti, hanem ellenkezőleg, szilárdabbá, őszintébbé, barátib­bá teszi az országok, pártok és mozgalmak közötti együttműkö­dést, megteremti a kellő alapot a Szovjetunióval, s valamennyi szocialista országgal való együttműködésre is, ami annál inkább szükséges, mert „a fej­lett és szilárd jugoszláv—szov­jet viszony nemcsak a két or­szág népeinek szempontjából, hanem sokkal tágabb értelem­ben is jelentős” —, amint azt Tito számtalanszor hangsúlyoz­ta, hozzátéve természetesen, hogy „a tartós és szilárd alapot, amelyen együttműködésünk fej­lődik, a függetlenség, a szuvere­nitás, az egyenrangúság, a be nem avatkozás, a belső fejlődés különböző útjainak és országai­nak, s pártjaink sajátos nemzet­közi pozícióinak közösen szente­sített elvei tiszteletben tartása képezi”. (Titónak az 1976. no­vember 15-én Belgrádban, Brezsnyev látogatása alkalmából mondott pohárköszöntőjéből.) Az 1955. évi belgrádi nyilat­kozat elveit azóta a két ország legrangosabb képviselői több íz­ben is megerősítették: így 1956- ban Moszkvában, 1971-ben Belg­rádban, majd 1972-ben ismét Moszkvában, 1973-ban Kijevben, 1975-ben Helsinkiben, 1976-ban Berlinben, és ugyanabban -az év­ben Belgrádban, majd 1977-ben ben Moszkvában — hogy csak a két ország közötti kapcsolatok legfontosabb állomásait említ­sük. „A Jugoszláviával való kap­csolatokat illetően a Szovjetunió szilárdan ragaszkodik ahhoz az igyekezethez, hogy a teljes mér­vű egyenjogúság, a kölcsönös tiszteletben tartás és bizalom, továbbá a belügyekbe való tel­jes be nem avatkozás alapján tovább erősítse és fejlessze a vele való baráti kapcsolatokat. E viszonyokat a két nép javára, s úgyszintén közös ügyünk, a béke és szocializmus javára kí­vánta fejleszteni” — mondta L. I. B­ez­ avev Tito elnök m univer­­köszöntőjére válaszolva 1976. évi belgrádi látogatása alkalmával. S ez is, csakúgy, mint a nem­zetközi élet gyakorlata, úgyszin­tén az immár történelmi doku­mentum, a belgrádi nyilatkozat életerejét bizonyítja, melynek tiszteletben tartása azóta is az országok közötti kölcsönös jó viszony továbbfejlesztésének szi­lárd záloga. E. L. Kedvezően fejlődő kapcsolatok Moszkvai kommentár a belgrádi nyilatkozat aláírásának évfordulójáról Mint ismeretes, Belgrádban, 1955. június 2-án a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság és a Szov­jetunió kormánya nyilatkozatot írt alá, a sztálini politika, a zár­lat és a szocialista Jugoszlávia el­leni fenyegetés hosszú évei után. E dokumentum aláírását Moszk­vában tegnap úgy kommentálták, hogy a nyilatkozat nagyon fontos szerepet töltött be a szovjet—jugo­szláv baráti viszonyok szerteágazó fejlesztésében. Jurij Kornyilov, a TASZSZ kommentátora állapította meg a fentieket, az említett doku­mentum aláírásának 25. évforduló­ja alkalmából. Sokan az új viszo­nyok hírnökének nevezték e do­kumentumot. A Szovjetunióban mindig hang­súlyozták, hogy az elmúlt 25 év alatt a szovjet—jugoszláv viszo­nyok nagy sikerrel fejlődtek szá­mos területen éspedig a belgrádi nyilatkozattal kijelölt elvek és a közös dokumentumok alapján. (Tanju­g) Indiai rizs a Szovjetuniónak India 500 000 tonna első osztá­­l­­yú rizst ad Szovjetuniónak, ezért nyersolajat és kőolajszármazéko­kat kap — közölte az indiai mező­­gazdasági minisztérium. India még 500 000 tonna rizst szállít az ápri­lis 1-én kezdődött idényben, ára minden bizonnyal 350—360 dollár lesz tonnánként. Az indiai rizstar­talékot­­9 millió tonnára becsülik, s várhatólag még 2—3 millió ton­­­­nával növekszik. (Reuter) I­N­­ TÖRÖKORSZÁG A politikai terror áldozatai A törökországi jeles jobboldali politikus meggyilkolása után a po­litikai erőszakhullámban tegnap tizenegy személy életét vesztette. Egy ismeretlen fegyveres sze­mély megölt egy katonát és egy rendőrt. Izmir nyugati részében is megöltek két rendőrt. I Merzifon város kormányzója ki-­s járási tilalmat rendelt el, miután felgyújtottak 12 üzletet. Gun La­­zaknak, a szélsőséges jobboldali Nemzeti Párt elnökhelyettesének meggyilkolása utáni három nap ■alatt az áldozatok száma 40-re nö­vekedett. (Reuter) Az utóbbi két évben több mint 3000 halálos áldozatuk volt a politikai zavargásoknak Törökországban. Képünk Izmir városban készült. Giscard d’Estaing fogadta II. János Pál pápát II. János Pál pápa tegnap be­szélgetést folytatott Giscard d’Estaing francia államfővel. A ta­lálkozó 40 percig tartott, és a tegnapi fogadási ceremóniát nem számítva, valamint azt sem, hogy Giscard d’Estaing tegnap részt vett a Notre Dame-i katedrálisban megtartott nagymisén, a két ál­lamfőnek ez volt az egyetlen be­szélgetése. Rögtön a találkozó után a fran­cia elnök fogadást adott a pápa tiszteletére, kétezer meghívott vett részt. A legjelesebb francia poli­tikusokat Giscard d’Estaing sze­mélyesen mutatta be vendégének, a pápának, ide sorolva Georges Marchais-t, a Francia KP főtitká­rát is. Vele a katolikus egyház ve­zetője rövid és szívélyes beszél­getést folytatott. (Tanjug) A francia elnök Bonnba látogat Valery Giscard d’Estaing fran­cia elnök július 7-én négynapos hivatalos németországi látogatásra utazik. Azon kívül, hogy ellátogat Bonn­ba, megtekinti Bajorországot, Ba­den Würtenberget, Hessent és Schleswig-Holsteint. A júliusi francia—német tárgyalások a szo­kásos, minden évben megtartandó legmagasabb rangú tárgyalások közé tartoznak. (DPA) Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének szabadságharcát (Folytatás az 1. oldalról) mozgalmának. Építő jellegű állás­pontja abban jut a legjobban ki­fejezésre, hogy elfogadja a namí­­biai probléma békés megoldását, és arra törekszik, hogy véget ves­sen s megakadályozza a namíbiai nép szenvedését és a nemzeti va­gyon megsemmisítését, hogy hoz­zájáruljon Afrika e fontos részé­ben a béke megteremtéséhez. Gyorsan kell tevékenykednünk, mert különben akaratlanul is részt veszünk annak az állapotnak a meghosszabbításában, amely az egész övezetet a válság gócpontjá­vá alakítja és ennek nagyon át­fogó következményei lehetnek. Az ilyen helyzet meghosszabbítása távlatokat nyit az Afrikán kívüli érdekek ellentéte előtt és ,ez az egész övezetet a tömbversengés színhelyévé alakíthatja — mondta Miljan Komatina, majd különösen elítélte Namíbia természeti gaz­dagságának kifosztását, a gazda­sági érdekek szövetkezését, amely az egyik fő akadálya az önredel­­kezésnek, a szabadságnak és Na­míbia függetlenségének. (Tanjug) Az európai „kilencek" és a palesztin kérdés Washingtonból jelenti az UPI. Mivel a Camp David-i tárgya­lások nem jártak sikerrel, az Eu­rópai Gazdasági Közösség intézke­déseket javasol a közel-keleti bé­ke helyreállítására — jelentette ki a tegnapi sajtóértekezleten Jean Francois Ponchet francia külügy­miniszter, aki Amerikában tartóz­kodik. E tervet a jövő hónapban, az európai „kilencek” velencei csúcsértekezletén hagyják jóvá. A francia miniszter kijelentette, hogy a terv nem a Camp David-i tár­gyalások ellen irányul. Izrael biz­tonságát és a palesztinok önren­delkezési jogát foglalja magában. Kifejtette a kérdéssel kapcsolatos francia álláspontot és hangsúlyoz­ta, hogy az önrendelkezés nem zárja ki a palesztin állam létreho­zását, erről maguknak a paleszti­noknak kell dönteniük. ENSZ Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek főtitkára a szervezet székhelyén tegnap fogadta Mom­­čilo Cemovićot, a Crna Gora-i SZK Végrehajtó Tanácsának el­nökét, aki Crna Gora küldöttségét vezeti a több napos USA-beli lá­togatáson. A beszélgetés alatt Cemovic be­számolt a földrengés elhárítására irányuló tevékenységről, köszöne­tet mondott Waldheimnek az abban nyújtott támogatásért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete se­gélyezze Crna Gorát. Waldheim főtitkár igen élénken érdeklődött a földrengés sújtotta vidék újjáépítése felől, készségét fejezte ki, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezete továbbra is segí­­séget nyújt a Crna Gora-i nép­nek, azt kívánta, hogy minél sike­resebben és gyorsabban szárnyal­ja túl a földrengés okozta nehéz­ségeket. Momčilo Cemović köszönőlevelet adott át Kurt Waldheimnek, ame­lyet a Crna Gora-i SZK Elnöksé­ge küldött neki, így fejezve ki a Crna Gorának nyújtott segítségért való háláját. Kurt Waldheim az Egyesült Nemzetek Szervezetének Béke Érdemrendjét adta át Ce­­moviénak. Waldheim és Cemovic beszélge­tésében részt vett Dževad Mujezi­­novic, hazánk állandó ENSZ-beli képviselete vezetőjének helyettese és Branko Lukovac, a külügyi kapcsolatok köztársasági titkára, aki a Crna Gora-i küldöttség tag­ja­ (Tanjug) Waidheim fogadta Cemovićot 1980. Június 1., vasárnap Amerika nélkül nincs megoldás Szadat az európai békekezdeményezésről Egyiptom szívesen elfogadja az európai kezdeményezést, ha az Eu­rópai Gazdasági Közösség tagálla­mai ügyelnek két alapvető tényre — jelentette ki Anvar el Szadat egyiptomi elnök. Az International Herald Tribune című lapnak adott nyilatkozatában a Camp David-i megegyezésről és az egyiptomi elnök elmondta, hogy az egyiptomi—izraeli békeszerző­désről van szó, amely a közel-ke­leti probléma megoldásának alapja és minden kezdeményezésnek össz­hangban kell lennie a pillanatnyi helyzettel. Szadat elnök felhívta az európai­­ „kilencek” figyelmét arra, hogy az­­ európai békekezdeményezésnek hozzá kell járulnia a Camp Da- I­vid-i megegyezéshez és nem sza­bad ellentétben állnia e megegye­zéssel. Szadat kijelentette, a kö­zel-keleti probléma megoldása az Amerikai Egyesült Államoktól függ és megállapította, hogy ame­­­­rikai támogatás nélkül az európai kezdeményezés nem jár sikerrel. (AFP) Szadat, egyiptomi elnök Elítéltek egy háborús bűnöst Az NDK-ban 13 év börtönre ítél­ték Herbert Helbinget, a Gestapo egykori tagját, mert részt vett a zsidók és a lengyelek elhurcolá­sában és meggyilkolásában. Az ADN hírül adta, hogy a bíró­sági tárgyaláson bebizonyult: Hel­­bing részt vett 1900 lengyel kín­zásában és 2400 lengyel zsidó el­hurcolásában. Ugyancsak elrendel­te a lengyel ellenállási mozgalom 13 tagjának kivégzését. A harcoso­kat 1942. szeptember 18-án akasz­tották fel Schrettesburgban. ( JAP) KUBAI KÖZLEMÉNY Rendkívüli miniszteri értekezlet júliusban? Kubai diplomáciai körök síkra­­szálltak azokért a tárgyalásokért, amelyeknek az a céljuk, hogy biz­tosítsák az el nem kötelezett or­szágok rendkívüli miniszteri érte­kezletének megtartását. A kubai külügyminisztérium képviselője tegnapelőtt este hangsúlyozta, hogy ez az értekezlet felölelné a nemzetközi történések elemzését, ide sorolva a politikai és gazda­sági vetületeket is. Más szóval, ezen az értekezleten az utóbbi idők számos ellentétének és összetűzé­sének békés megoldásai után ku­tatnának, valamint az olyan kedve­zőtlen tendenciák megszüntetését tanulmányoznák, amelyek nagyban veszélyeztetik a békét és a nem­zetközi feszültség enyhülését. A kubai képviselő hangsúlyozta, hogy az értekezlet megtartásának idejét a most folyó tárgyalások alatt határozzák meg. Az elkép­zeléseik szerint júliusban kellene megtartani. (Tanjug)

Next