Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 119-133. szám)

1990-05-03 / 119. szám

2 KÜLPOLITIKA Macymbó Vége a rendkívüli állapotnak Tibetijén A Kínai NK államtanácsának döntése • Lecsillapod­tak a kedélyek a „világ tetején” (Különtudósítás a Magyar Szónak) Peking, május 2. Május elseje kétségkívül emlékezetes marad Tibet, a „világ te­tejének" is nevezett kínai tartomány lakossága számára, mivel a kí­nai államtanács Li Peng miniszterelnök aláírásával ellátott döntése nyomán Tibetben megszüntették az ostromállapotot, amelyet tavaly március 9-én vezettek be azok után a nagyszabású zavargások után, amelyeket a vallási ünnepségek idején a tibeti szakadárok robban­tottak ki, s a kínai hatóságok közlése szerint az volt a céljuk, hogy Tibetet elszakítsák az anyaországtól. A tavalyi zavargások valóban véresek voltak. Mindkét oldalon voltak halottak és sebesültek, ter­mészetesen a legtöbben a lámaista papok között, akik Lhászában a tüntetéseket megkezdték, nem csu­pán több szabadságot követelve, hanem Tibet teljes önállóságát is, valamint a dalai láma újbóli ha­talomra juttatását, aki valamivel több mint 30 évvel ezelőtt mene­kült el, és Indiában vagy svájci rezidenciájában tartózkodik, és az országokat járja, hogy ismertesse az igazságot a tibeti helyzetről. A zavargások idején számos középü­letet is leromboltak Lhászában, különösen azokra támadtak, ame­lyek a hatóságok, a párt és a rendőrség tulajdonában voltak, de a tibeti főváros lakosainak boltjai­ra is. A kínai hatóságok terméseztesen mindenért a dalai lámát okolják, a legmagasabb rangú vallási és szellemi vezetőt, aki száműzetés­ben él, noha a kínai kormány ál­lítólag több ízben is hazahívta, de azzal a feltétellel, hogy ne politi­záljon, hanem tevékenységét korlá­tozza a vallásra és ennek szertar­tásaira. A kínai hatóságokat külö­nösen a dalai láma ,,reakciós nyu­gati körökkel" való kapcsolatai ir­ritálták, főleg ami az amerikai kongresszus néhány tagját illeti, akik az emberi jogok bizottsága keretében dolgoznak. A hivatalos Pejcingnél erélyes tiltakozást vál­tott ki a dalai láma minden olyan közszereplése, amikor Tibet elnyo­másáról beszélt, de az is, ha ame­rikai kongresszusi képviselők nyi­latkoztak ilyn értelemben. Világos, hogy a kínai vezetést a legjobban az dühítette fel, amikor a dalai lá­ma tavaly Nobel-békedíjat kapott, valamint hogy nem hivatalos láto­gatásokat tett több szocialista or­szágban is (Csehszlovákia), melyekkel Kína minél jobb kap­csolatok kiépítésére törekedett minden tekintetben, beleértve az ideológiát is. Az utóbbi hónapok­ban azonban itt is minden meg­változott, a kelet-európai rendszer­­változások és amiatt, hogy ezekben az országokban módosult a világ­nézet és az emberi jogok értelme­zése is. Hivatalosan közölték, az állam­tanács azért döntött a rendkívüli állapot megszüntetéséről, mivel a helyzet megnyugodott, normalizá­lódott a társadalmi rend és dia­dalmasan teljesítették az ostrom­állapot bevezetésének feladatát. A kormány döntését kommentálva a Hszinhua hírügynökség közölte, hogy az ostromállapot beszüntetése fontos jel, mely a stabilitásról árulkodik Lhászában és Tibetben általában, valamint arról, hogy a szélsőséges kisebbség rendbontói­nak­ machinációi nem tartnak ked­vező fogadtatásra a népnél, így hát vereségre voltak ítélve. Hozzáte­szik, hogy mindenképpen védel­mezni kell a tibetiek és a többi ott élő nép szabad vallásgyakorlását, nem szabad azonban engedélyezni a vallás leple alatt az állami egy­ség ellen irányuló tevékenységeket. Felhívást intéztek a néphez, hogy idejekorán leplezze le a rendbon­tókat és csapjon le rájuk. Ezzel érthetően megszilárdítják majd és fejlesztik a politikai stabilitást és egységet. A rendkívüli állapot megszünte­téséről hozott döntés közzététele után a legmagasabb rangú tarto­mányi és pártvezetők ellátogattak a legfontosabb pontokon posztoló katonákhoz és megköszönték hoz­zájárulásukat a thászéi helyzet rendezéséhez, amire a katonák azt válaszolták hogy örökké éberek maradnak. A nép minden katoná­nak és tisztnek hada nevű selyem­szalagot ajándékozott és egy po­hárka árpapálinkával kínálta őket. A pekingi sajtó szerint számos polgár kézen fogta a katonákat, alig akarták elengedni őket, ami­kor pedig a teherautók elindultak, a tibetiek tapsoltak, a katonák pe­­dig harci dalba kezdtek. Újságjelentések szerint a a listá­ban május elsején is béke honolt. Borko GVOZDENOVIC Ma érkezik a japán­­ külügyminiszter Budimir Lončar szövetségi kül­ügyi titkár meghívására ma há­romnapos hivatalos viszonzó láto­gatásra Jugoszláviába érkezik Na­­kajama Taro japán külügyminisz­ter. A legfontosabb nemzetközi kér­­­dések megvitatásán kívül napi­renden szerepel Jugoszlávia kül­politikai tevékenysége és a kétol­dalú kapcsolatok, elsősorban pedig a gazdasági és pénzügyi együtt­működés alakulása. (Tanjug) Baker európai körúton James Baker amerikai állam­titkár tegnap Európába érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson az­ egyesült Németország jövőjéről, valamint Litvánia problémáj­ár­ól — jelenti az AP. Baker ma Brüsszelben külön­­külön megbeszéléseket tart a NATO, valamint az Európai Kö­zösség Miniszterek Tanácsának képviselőivel, többek között Nyu­­gat-Európa politikai uniójáról és a nyugati szövetség jövőbeni szere­péről. Az amerikai államtitkár elláto­gat Bonnba is, ahol a német egye­sülés problémáiról Németország szomszédai, elsősorban a Szovjet­unió és Lengyelország biztonságá­nak szempontjából tart megbeszé­léseket. Kaifu Tosiki japán miniszterelnök tegnap kétnapos h­ivatalos látoga­tásra Iszlámábádba érkezett. A repülőtéren társa­i­k’ w.*na­zir Bhutto pakisztáni kvim.uLto rotati. 1990. május 3., eltörtök Gazdasági szankciókat követelnek Szerbiával szemben Amerikai kongresszusi képviselők csoportjának indítványa­i Határozatterve­zetük szerint nem javult az emberi jogok helyzete Kosovóban Alig múlt el a Capitol Hille­n a meghallgatás Kosovóról, me­lyen a szervezők mindent mentettek azért, hogy megkerüljék a té­nyeket és a kosovói szeparatistá­kat támogassák, ugyanezek az em­berek már két nappal későbbe­n határozattervezetet terjesztettek elő, melyben ismét támadják Ju­goszláviát a Dél-Jugoszláviáb­an élő albán etnikai kisebbség emb­eri jogainak megszegéséért. Mint ahogyan a meghallgatás dátumát is szinte az­ utolsó napig titokban tartották úgy, hogy a ta­núknak, a szerbeknek nagy hirte­len kellett Washingtonba utazni­uk, így magát a határozatterveze­tet is csendben terjesztették elő. A képviselőház tagjai nevében Tom Lantos, Benjamin Gilman és John Porter terjesztették elő, a szenátorok körében pedig Claibor­ne Pell, Robert Dole és Larry Presler voltak a szerzők. Mind­ezek kitűntek a meghallgatáson is, többek között azzal, hogy ál­talában tudomást sem vettek a szerbek tanúskodásáról és az egész folyamatról, kivéve Lantost, aki­nek mint elnöklőnek részt kellett vennie a találkozón, és folyton közbeszóltak, zavarták a tanúkat. LÉNYEGES TÉNYEK FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA A határozattervezet kevés újat tartalmaz ahhoz képest, amit már Jugoszlávia és Szerbia ellen fel­hoztak. Mint ismeretes, teljesen figyelmen kívül hagyták a rend­kívüli állapot megszüntetésének tényét, azt, hogy szabadon bocsá­tották a politikai foglyokat, vala­mint azt az adatot, hogy Azem Vllasit a bíróságon felmentették a Capitol Hillen politikaiaknak minősített vádak alól. Senki sem lehet olyan süket, mint az, aki n­em akar hallani — ez a szólás teljes egészében ráillik az említett kongresszusi tagok cso­portjára is. Kiválogatják azt, ami nem felel meg nekik az albán szeparatisták támogatásában, nem csoda hát, hogy a határozatterve­zet sarkalatos pontja éppen az ál­lítás, hogy a szerb kormány még 1989 márciusában Kosovóban meg­szüntette Kosovo SEAT önkor­mányzati státusát. Semmi újat sem jelentenek azok az állítások sem, hogy a jugo­szláv és a szerb kormány a­ t tott utasítást a rendőrségnek, hogy lőjék, gyilkolják és minden meg­különböztetés nélkül brutális bá­násmódban részesítsék az összes békés albán tüntetőt, hogy meg­rendezze munkások és parasztok letartóztatását, hogy elhallgattassa az albán újságírókat és tévése­ket. Ш FOGALOM: DÉL-JUGOSZLÁV L­ Az, hogy a határozattervezetben sok régi dolog van, nem jelenti azt, hogy nincsenek újabb fejle­mények. Mindenképpen közéjük tartozik a Dél-Jugoszlávia kifejezés hasz­nálata, melynek jelentése többré­tegű. A határozattervezetben leg­alább két helyen tesznek emlí­tést az a­liván nemzetiségűek hely­zetéről Dél-Jugoszláviában, ezt a kifejezést eddig nem használták a hasonló jugoszlávellenes rezodíci­ók­ban. Nagy elemzések nélkül is leszögezhetjük, hogy a politikai helyzet alakulásával az országban a szeparatizmus amerikai támoga­tói is fejlődtek, a Dél meg prob­lematikus maradt, a haladó, de­mokratikus és nyugatpárti Észak­tól eltérően. Ami az albánokat il­leti, problémájuk nem csupán Ko­­sovóra korlátozódik, hanem Ju­goszlávia egész déli részére. Ezért szólnak az albánok nehéz helyze­téről Macedóniában, noha ez sze­rintük kisebb mértékben jut kife­jezésre, mint Kosovóban. A tervezetben a másik újdonság, amely semmiképpen sem járulhat hozzá az USA és Jugoszlávia jó kapcsolataihoz (bármennyire is ál­lítják az amerikai kormányzat hi­vatalos képviselői, hogy csupán a kongresszusi tagok rosszmájú já­tékáról van szó, akiknek minden meg van engedve), hogy szelektív amerikai gazdasági szankciókat javasol, melyek csupán Szerbia el­len irányulnának. A határozattervezetben végül egészen világosan a következőket írják: „A kongresszus követeli az USA elnökétől, hog­y tiltsa meg a külkereskedelmi banknak, az Eximnek, hogy kölcsönöket és hi­telgaranciákat nyújtson a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaságnak (a „Szocialistát” már mellőzték), amennyiben ezeket, a Szerb Köz­társaságban esekedékes projektu­mok finanszírozására fordítanák, mindaddig, amíg nem áll be lé­nyeges javulás az emberi jogok terén, és amíg Jugoszlávia összes polgárai nem kapnak egyenlő jo­gokat.” (Tanjug) Fogadás helyett méh­ét Borisz Jelcin fordulatos spanyolországi látogatása (A Tanjug tudósítójától) Madrid, május 2. M­ájus elsejei parádéját Borisz Jelcin, a szovjet peresztroj­­ka fenegyereke córdobai közszerepléssel kezdte és a barce­lonai városi kórház műtőasztalán végezte. Córdobába Jelcin a múlt szom­baton Londonból érkezett, hogy az andalúziai városban részt vegyen A jövő Európájának új humaniz­musa elnevezésű nemzetközi sze­mináriumon. Jelcin parádéja tu­lajdonképpen azzal a pillanattal vette kezdetét, amikor leszállt a córdobai repülőtéren. Az újság­írókat a szeminárium egyetlen más résztvevője sem érdekelte, noha nevet, emberek is voltak közöttük. Jelcin pedig tett arról, hogy ne okozzon csalódást. „Litvánia?" — tette fel a kérdést, egy kérdésre válaszolva. „Ha megtörténik ve­lem, hogy az Orosz Köztársaság elnöke leszek, Litvánia független­ségét nem vonom kétségbe". Az újságírók Gorbacsov felől is kér­dezték. „Rokonszenves volt nekem — felelte Jelcin —, most azonban már nem az", és hozzátette, hogy semmi jót nem jósol Gorbacsov­­nak. Jelcin az ebédnél sem okozott csalódást az újságíróknak. Felje­gyezték, hogy előételnek két adag rákot fogyasztott, majd két teljes ebédet. „A töményeket nem szá­moltuk”, teszik hozzá a króniká­sok. Hétfőn pedig Jelcin elrepült Bar­celonába, ahol a helyi tévé mű­során kellett volna szerepelnie. A kis masán gén nyomban a felszál­lás után rázkódni kezdett, majd két órával később motorhiba miatt visszatért. Jelcin aznap este még­is megérkezett Barcelonába, de már járni sem tudott. Jobb lába szinte megbénult a lumbágótól Sürgősen a barcelonai városi kór­házba szállították, és dr. L’ovet Tapia húsz percen belül meggyőz­te arról, hogy fel kell feküdnie a műtőasztalba, hogy megoperálják csi­golyasérvét. ..A szovjet orvosok már 16 éve próbálnak rábeszélni a műtétre, ez meg itt fél óra a­latt betört en­gem", kommentálta Jelcin később, amikor már mindenen túl volt. Részletek nem ismeretesek arról miképpen sikerült dr. Tapianak rávennie a műtétre Jelcint, de bi­zonyára elmondta neki, hogy amennyiben nem megy műtétre, megbénul a jobb lába. „Az pedig nem lenne jó, hogy az Orosz Köztársaságnak egylábú elnöke legyen”, jelentette ki Jel­cin. A szovjet politikus időközben elszalasztotta madridi találkozóját Felipe Gonzáles spanyol minisz­terelnökkel, de kórházi ágyából is mindent megtett, hogy ne essen kútba május elsejei parádéja. Ál­landóan a tévé képernyőjén és az újságokban szerepel. Amikor kedden meglátogatta Jordi Pujol, a helyi katalán kor­mány elnöke. Jelcin figyelmesen végighallgatta beszámolóját a ka­­talónizai önkormányzat működésé­ről, majd kijelentette: „ez túl ke­vés”, s ezzel magát Pujolt is za­varba hozta. Amikor pedig az egyik újság­írónak sikerült Wein kórházi szo­bájának közeliibe férkőznie és kö­zölnie vele, hogy a Vörös­ téren Gorbacsov-el­lenes jelszavakat ki­áltoznak, Jelcin hátfájdalmai elle­nére megpróbált felülni. „Meg­mondtam, ugye? Tudtam, hogy ez fog történni.” Ezt követően közölte az ügye­letes orvossal: „Nekem két napon belül utaznom kell, maga meg nézze meg, mit csináljunk.” Jelcin szépen gyógyul, de még három-négy napig a kórházban kellene maradna, két-három hó­napig pedig pihennie.­elcin azonban már szomba­ton Moszkvában szeretne lenni, hogy bejelentse je­lölését az Orosz Köztársaság elnö­ki tisztségére. Borislav LALIC ! FEJVADÁSZOK IDEJE Az amerikai rendőrségi szervek nagy összegeket fi­zetnek bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek elrablásáért Az amerikai kormányzatnak szokása vérdíjat kitűzni olyan esetekben, amikor nem tudnak másképpen olyan személyek nyomába jutni, akiket az USA- ban bűnténnyel gyanúsítanak — írja a Washington Times című napilap. Számos egykori és jelenlegi hi­vatásos személyt idézve a lap azt állítja bevált gyakorlat, hogy a különféle amerikai rendőrségi szervek nagyobb összegeket fi­zetnek bűnténnyel gyanúsított személyek elrablásáért, és eze­ket az egyéneket a fejvadászok titokban viszik amerikai terü­letre. Ez történik olyan esetben, amikor az illető országnak, ahol tartózkodnak, nincs kiadatási megállapodása az USA-val, vagy egyszerűen nem hajlandó kiadni azt a személyt, akit az ameri­kai hatóságok keresnek. A legújabb­ eset a minap tör­tént, amikor Alvarez Machaón mexikói orvost rabolták el, „csempészték át" a határon és szolgáltatták ki az amerikai hatóságoknak. Az orvost Ameri­kában azzal gyanúsították, hogy részt vett az amerikai kábító­­szerellenes ügynökség egyik em­berének meggyilkolásában. Azt állítják, hogy az amerikai hatóságok Alvarez elrablóinak közöttük a mexikói rendőrség egyes tagjainak­ százezer dol­lárt fizettek. Ismeretes, hogy emberrablá­sokat korábban is szerveztek, Joseph Di Genova egykori wa­shingtoni államügyész pedig ki­jelentette, hogy ez már évek óta folyik, és szerinte semmi kivet­nivaló nincs benne. (Tanjng) •

Next