Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 119-133. szám)
1990-05-03 / 119. szám
1990. május 3., csütörtökMagyar Szó Sötét napok? Második hete tartanak a tüntetések Bukarestben — A román vezetés elzárkózik a párbeszéd elől (Különtudósítás a Magyar Szónak) Csíkszereda, május 2. Már tíz napja is elmúlt annak, hogy Bukarestben azon a téren, ahol a román forradalom fővárosi magja alig négy hónapja csupasz testtel szegült szembe a Securitate tankjaival, harckocsijaival és gépfegyvereivel, szünet nélkül tüntet néhány száz, néha néhány ezer és néha bizony több tízezer ember. Az Egyetem téren összegyűlt tömegnek már a legelső napoktól pontosan meghatározott követelései voltak, az ország jelenlegi vezetése mégis egyszerűen csavargóknak, félrevezetett embereknek nevezi őket , és nem hajlandó szóba állni velük. Vagyis mostanáig nem volt hajlandó. Pedig mostanra már majdnem mindenki, aki ilyen vagy olyan módon szót kapott a tömegtájékoztatási eszközök révén, vagy akár a magánbeszélgetésekben is, ha nem azonosul a tüntetőkkel, de annyit azért elismer, hogy a konfliktus megoldásának egyetlen módja a tárgyalás lenne, s ha nem is lehet azonnal teljesíteni a követeléseket, meg kell ismerni őket és demokratikus szellemben kell eljárni. Mert mit is követelnek a tüntetők? A sarkalatos pont a forradalom után néhány héttel kiadott temesvári kiáltvány 8. pontja, amely nem többet, nem kevesebbet akar, mint azt, hogy a volt nómenklatúra tagjai semmilyen módon ne vehessenek részt a május 20-ára kitűzött választásokon, ezt törvény szavatolja, és ha ezt a törvényt addigra nem lehet meghozni, akkor egyszerűen el kell halasztani a választásokat. Ugyanakkor teljes nyíltságot követelnek a forradalom alatt történt eseményekkel kapcsolatban. Állításaik szerint az akkori bűnösök még mindig szabadon futnak, a jelenlegi kormány védi őket, és erre a legjellemzőbb példának hozzák fel, hogy még ma sem lehet tudni, mi történt a mártírváros, Temesvár halottjaival. „Újra becsaptak bennünket, újra haladunk a totalitarizmus felé — mondják felszólalásaikban a tüntetés résztvevői — az új kommunista nómenklatúra mindent megtesz a bűnök elkendőzéséért, a rádió és a televízió manipulált. Nem azért ontottuk a vérünket a forradalom barikádjain, gyermekeink pedig nem ezért adták az életüket...” Kinek az oldalán áll az igazság? Ezt még ma talán nem is lehet eldönteni, annyi azonban biztos, hogy Iliescu ideiglenes elnök, a kormány jelenlegi tagja, Petre román miniszterelnök és a többiek háboríthatatlanul folytatják választási kampányukat, nem akarnak tudomást venni a történtekről, és amikor mégis szóba kell hozniuk az eseményeket, lekicsinylően nyilatkoztak az Egyetem téren összegyűlt tömegekről, hazugságnak nevezik állításaikat, azt a vádat pedig, hogy új kommunizmust akarnak, egyszerűen nevetségesnek nevezik, hiszen a forradalom idején és előtte is harcoltak ellene, Bukarestben viszont a falak tele vannak olyan falragaszokkal, amelyek a hajdani Seviteia, a volt pártlap egyik olyan számának a fakszimilét hozzák, amelyben arról adnak hírt, hogy az RKP volt tagjaiból Ion Iliescut, a jelenlegi ideiglenes elnököt a KB tagjai közé választották. Igaz, ennek már jó néhány éve, a tény viszont ettől még tény marad. És ne feledjük, hogy közben folyik a választási harc is, a pártok egymást okolják a bukaresti zavargásokért, amelyek viszont most már nem is csak bukarestiek. Ennek nyomán az ország jó néhány nagyvárosában voltak szolidarizáló tüntetések. Egy biztos, a megoldás csakis a dialógus lehet. Ha nem, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy újabb sötét napoknak néz elébe Románia legújabb kori történelme. Ezt pedig ma már egyetlen felelős román politikai tényező sem vállalhatja. CSÍKI Péter László (DPA telefotó) A két Berlin majálisa sem múlhatott el baj nélkül. A kezdetben békés ünneplés Kreuzberg nyugatberlini negyedben erőszakoskodássá fajult. A rendőrségi közlemény szerint késő délután a túlnyomórészt töröklakta negyedben törnizúzni kezdtek. Este már mintegy 20 000-en voltak az utcákon, de először szociális jelszavakat kiáltoztak. Kelet-berlini lakbéreket és nyugat-berlini fizetéseket követeltek. Iojnáci huligánok színre lépésével kezdődött az erőszakoskodás, amikor megtámadták a rendőröket, törni kezdték a kirakatokat és gépkocsikat Vízágyúkkal és könnygázzal zavarták szét őket. Éjféltájban összeverekedtek a németek és a törökök JUGOSZLÁVIA—IZRAEL A diplomáciai kontaktusok újrafelvétele Milan Zupán jeruzsálemi megbeszélései Huszonkét év után Jugoszlávia és Izrael tegnap közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesített. Milan Zupán, a jugoszláv kormány képviselője, a Szövetségi Külügyi Titkárság nagykövete, aki kedden este érkezett Izraelbe, tegnap Jeruzsálemben dr. Josef Guvrinnal, az izraeli külügyminisztérium kelet-európai osztályának vezetőjével találkozott. Ezután Ben Elisar, a knesszet külpolitikai bizottságának elnöke és Benjamin Netanijahu külügyminiszter-helyettes fogadta őt. Valamennyi találkozón a két ország kapcsolatairól és a közelkeleti állapotokról volt szó. A tegnapi találkozó részvevői hangsúlyozták, hogy a megbeszéléseket rendkívül nyílt légkörben tartották meg, konstruktívak és hasznosak voltak. Zupán nagykövet elmondta, hogy még korai felmérni látogatásának végső hatását, mert csak az első menetet fejezték be, és ma folytatódnak a megbeszélések. Ezenkívül Belgrádban is tárgyalnak. Zupán vendéglátói nem voltak ilyen szófukarok. Egyikük sejtette, hogy a két ország különbözőképpen viszonyul a diplomáciai kapcsolatok teljes felújításának folyamatához. Izraeli részről azonban egyetértenek abban, hogy a végső cél — a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele — közelebb van, mint eddig. Jugoszlávia 1967-ben a júniusi hatnapos izraeli—arab háború után szakította meg diplomáciai kapcsolatát Izraellel. Zupán nagykövet a jugoszláv kormány első képviselője, aki azóta hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett, amint azt izraeli körökben hangsúlyozzák. Az este Milan Zupán Tel Avivban Simon Peresszel, a laburisták vezetőjével találkozott, ma délután pedig zárótárgyalásokat folytat Josef Guvrinnal. (Tanjug) Rendhagyó (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet elemzők valószínűleg levonják majd a következtetést az idei ünnepségből, mert a Szovjetunió többi részében is ilyen politikai színezete volt. Kijevben, Ukrajna székvárosában nem feledkeztek meg arról, hogy négy évvel ezelőtt a csernobili atomerőműből érkező sugárzás felhője fedte be a felvonulókat. A vezetőség tudott a négy nappal korábban történt katasztrófáról, de senki sem figyelmeztette a népet a veszélyre. Az idei május 1-jét tehát ökológiai tiltakozással és egyre hangosabb követelésekkel kezdték, hogy a veszélyeztetett terület mintegy 4,6 millió lakóját végre mentsék meg a sugárveszélytől. A balti köztársaságokban is megnyilvánult a jelen minden ellentmondása. Litvániában a kormánysajtó meg sem említette az ünnepet, a rendezvényekben pedig azok vettek részt, akik szeretnék, ha ez a köztársaság a Szovjetunió kötelékében maradna. A többieknek egyszerűen szabadnapjuk volt. Lettországban a Népfront lemondta a nagygyűlést azzal a kifogással, hogy a városban túl sok katona van. Hivatalos képviselők azzal magyarázzák a katonai alakulatok jelenlétét, hogy a május 9-ére, a második világháború befejezésének 45. évfordulójára tervezett díszfelvonulás miatt rendelték oda őket. Észtországban, akár Litvániában is, a nagygyűlésen csak azok a rétegek voltak képviselve, amelyek nem szeretnének elszakadni a Szovjetuniótól. Nem volt rendezvény Leningrádban, Tbiliszi grúz fővárosban sem, ahol az egyetlen transzparenst a városi pártház épületére tűzték fel. Az ukrajnai Lvovban az utolsó pillanatban döntöttek a felvonulás mellett, de a szervezés úgy sikeredett, hogy a felvonulók a párt feloszlatását, a katonai létesítmények leszerelését, és a kárpátaljai katonai körzet felszámolását követelték. Örményországban sem volt ünnepség, a Karabah hegyvidéki terület státusa körüli elégedetlenség miatt. Noha az idei május 1-jei ünnepségben az eddigihez viszonyítva a legkevesebb „bolsevizmus” volt tapasztalható, nyilvánvaló, hogy ennek az ünnepnek még jobban meg kell változnia, hogy megnyerje a nép tetszését. A 9 millió lakosú Moszkva a legjobb példa rá, ahol alig 100 000-en vonultak ki az utcára. Szófiában két külön ünnepség volt. A Buganszka téren a vörös szín dominált, a Bolgár Szocialista Párt színe, amely az országot helyezte minden elé. A Szeptember 9-e téren viszont az ellenzék kék zászlóit lengette a szél. Itt több tízezer ember gyűlt össze, kenyeret, békét és szabadságot követelve az első „szabad május elsején”. Berlin két részének polgárai 44 év után először ünnepelték együtt a május 1-jét. Ez volt egyébként a századik majális Németországban, amelyet az idén a szakszervezet és a baloldali pártok szerveztek. A menet Kelet-Berlinből indult a Brandenburgi kapun át a volt Reichstag most nyugat-berlini épülete felé, ahol déltájban mintegy 60 000-en voltak. Lengyelországban teljesen megváltozott társadalmi-politikai körülmények között ünnepelték május 1-jét. Egy központi ünnepség helyett, egyes pártok és szervezetek külön-külön ünnepeltek. Varsóban a szakszervezetek, a szociáldemokraták a Lengyel Szocialista Párt és a munkásmozgalom közös nagygyűlését a Szolidaritás radikális szárnyának tagjai próbálták meg petárdákkal és füstbombákkkal szétoszlatni, de nem sikerült. Franciaországban számos gyűlésen ünnepelték a munka ünnepét, de kifejezésre jutott a szakszervezetek teljes megosztottsága a nemzetközi ünnep új formáinak keresésében. A skandináv országokban a hagyományos gyűléseken emlékeztek meg május 1-jéről. Prágában a választási hadjárat hangulatában telt a majális. Prága külvárosában a Kommunista Párt ingyenebéddel és tombolával várta az ünneplőket és a tombolán a főnyeremény egy Skoda Favorit ünnepség Moszkvában gépkocsi volt. Mintegy 10 000-en, mintegy 3 millióan, és egyben rátöttak össze. Imogatásukról biztosították Fidel Kubában a hagyományos felvo- Castrót és a szocialista rendszertnulásokon ünnepeltek, összesen (Tanjug) (Reuter telefotó) „Szabadságot a szocializmus helyett” hirdeti a transzparens a Vörös téren (Reuter telefotó) Ramiz Alia albán vezető megvetően nyilatkozott a keleti tömb reformokat beindító országairól, mondván, hogy „kivonnak a serpenyőből, bele a tűzbe”. Képünkön az albániai Korréban polgárokkal találkozik a május 1-jei ünnepségeken (EPA telefotó) Az isztambuli Taksim téren, a baloldali és munkásgyűlések hagyományos színhelyén egy személy életét vesztette, 36-an pedig megsebesültek a tüntetők és a rendőrök összetűzésében. Mintegy 100 személyt előállítottak, mert nem engedelmeskedtek a hatóságok hivatalos felhívásának, hogy ne ünnepeljék május 1-jét. KÜLPOLITIKA. A múlté az egypártrendszer (Folytatás az 1. oldalról) meg az SZDSZ és az uralkodó Magyar Demokrata Fórum. A parlament elnökeként Göncz ideiglenesen államfő is lesz, amíg nem választanak állandó köztársasági elnököt. A parlament ülésszakának szünetben megtartott sajtóértekezleten Antall József és Tölgyessy Péter, a két párt vezetője közölte, a két legerősebb párt képviselői megállapodtak abban is, hogy azonnal módosítják az alkotmányt, ami lehetővé teszi majd, hogy a kulcsfontosságú döntéseket egyszerű, ne pedig kétharmados többséggel hozhassák meg. A leendő köztársasági elnököt sem referendumon fogják megválasztani, hanem közvetlenül a parlament képviselői. A parlament első alelnökévé Szabad Györgyöt (MDF), a másik két alelnökké pedig Vörös Vincét (Független Kisgazdapárt) és Szűrös Mátyást (MSZP) választották. Az Országgyűlés új vezetőinek megválasztása után Németh Miklós kormányfő benyújtotta kormányának kollektív lemondását ésok sikert kívánt a következőnek A törvény értelmében a jelenlegi Minisztertanács hivatalában marad az új megalakításáig, amire valószínűleg május derekán kerül sor. A képviselők végül hivatalosan forradalomnak nyilvánították az 1956. évi eseményeket, október 23-a pedig ezentúl állami ünnep esz Magyarországon. (Tanjug)